udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 150 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-150
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Sztálin, Joszif Visszarionovics

1998. június folyamán

Május utolsó napjaiban Ottawában tartotta ülését az 1984-ben alakult Kanadai Magyarságtudományi Társaság, melynek tagjai a magyarság kultúráját, történelmét akadémiai szinten kutatják. Titkárságuk a Torontói Egyetem Magyar Tanszékén van. Dr. Tari Andor, a Guelphi Egyetem professzora, a Kanadai Magyarságtudományi Társaság elnöke József Attiláról tartott előadást, a Nápolyi Egyetem tanára, Amadeo Francesco gyönyörű magyarsággal ismertette egyik legújabb, Erdéllyel foglalkozó tanulmányát, Dreisziger Nándor, a kingstoni Katonai Akadémia történelem tanára Sztálin 1939 és 1945 közötti, Erdélyre vonatkozó terveiről beszélt. A hivatalos publikációk között látott napvilágot Galántha H. Judit rövid összehasonlító tanulmánya a ladakhi és erdélyi szokásokról, a Kőrösi Csoma Sándor korára vonatkozó közoktatási hasonlóságokról. - 1999-ben a québeci Sherbrooke városka melletti Bishop Egyetem látja majd vendégül a Kanadai Magyarságtudományi Társaságot. /Galántha H. Judit: A Kanadai Magyarságtudományi Társaság konferenciája. = Nyugati Magyarság (Budapest, Montréal), jún./

1990. május 4.

Ion Iliescu elnök a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában azt állította, hogy "Magyarország különleges jogokat kér az oktatásban az erdélyi magyar kisebbség részére, olyan jogokat, amelyeket Budapest nem ad meg a román vagy már magyarországi román vagy más magyarországi kisebbségeknek." Az Erdéllyel kapcsolatos vitáról elmondta, hogy "ennek a vitának nincs történelmi alapja, mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelőtt", s "történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./ Iliescu Szovjet-Moldáviáról szólva történelmi igazságtalanságnak nevezte, hogy Oroszország 1812-ben kiszakította Besszarábiát Moldova testéből és újabb történelmi igazságtalanságnak bélyegezte az 1940-ben történteket, amikor Sztálin újból elvette ezt a területet Romániától. /MTI/

1991. június 15.

A 85. évét betöltő Vita Zsigmond, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanárával beszélgetett Győrfi Dénes, felidézve a jelentős életút állomásait. Vita Zsigmond egyetemi tanulmányai befejezésével, 1928-ban jött tanárnak Nagyenyedre. A bécsi döntés után nagyon sokan elmenekültek Dél-Erdélyből, Vita Zsigmond néhányadmagával, dr. Szász Pállal, Kacsó Sándorral őrizték a magyar szellemi életet. Vita Zsigmond 1940-ben lett a kollégium könyvtárosa, minden kéziratot felleltározott. A sztálinizmus Csehi Gyuláék Nagyenyedre kerülésével tört be a kollégium életébe. Vita Zsigmond több könyv szerzője, kutatómunkáját nyugdíjazása után sem hagyta abba. /Györfi Dénes: Beszélgetés a 85. évét betöltő Vita Zsigmonddal, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyugalmazott tanárával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15-16./

1991. június 24.

A román parlament két háza jún. 24-én együttesen ülésezett, Adrian Nastase külügyminiszter a Molotov-Ribbentrop paktum törvénytelen voltát hangsúlyozta, hozzátéve, hogy "Románia területeit különböző köztársaságokhoz ragasztották és Sztálin nagyfokú elnemzetlenítésbe kezdett. Ennek következtében Észak-Bukovinában a románság részaránya 25, Moldáviában pedig 65 százalékra csökkent." Abból kell kiindulni, mondta, hogy pillanatnyilag két román állam van. Segíteni kell a Prúton túliakat a határok áttetszővé válásában. Kis lépésekkel kell a cél felé menni. Ebben a hangnemben szólaltak fel a honatyák. Marian Enache: "A román területeknek a román állam részeivé kell válniuk." Ion Ratiu: "El kell ismertetnünk ősi jogainkat." Végül a parlament egyhangúan elfogadta azt a nyilatkozatot, amely szerint a Molotov-Ribbentrop paktum ellentétben áll a nemzetközi jog alapelveivel, ezért semmisnek kell nyilvánítani. Ugyanígy kell megítélni Sztálin és Hitler megegyezésének következményeit, Besszarábia, Észak-Bukovina és Herta tartomány erőszakos elfoglalását. A nyilatkozat felkéri a kormányt, hogy ennek szellemében cselekedjen az elcsatolt területek lakossága jogos törekvéseinek teljesítéséért. /Román Győző: A parlament kimondta: Besszarábia, Bukovina ősi román föld. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

1993. augusztus 21.

Szilágyi N. Sándor nem érti, miért kavart ekkora indulatot az, ami a Neptunon történt. Hosszadalmas fejtegetésében kiállt amellett, hogy az esetnek van egy jóhiszemű értelmezése. Amíg nincs biztos tudásunk arról, hogy ez a három ember rosszhiszeműen, az RMDSZ-t elárulva vett részt a találkozón, addig vélelmezni kell a jóhiszeműséget. A cikkírót aggasztja a Neptun-ügyben megjelenő cikkek ingerült hangneme. Idézett az egyikből, hozzátéve: a sztálini korszak rémképei jelennek meg előtte, a kirakatperek hangulata kísért. /Szilágyi N. Sándor: Nem értem, mi van. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20., folyt.: aug. 21./ Szilágyi N. Sándor nem jelezte, de az általa elítélt idézet Tőkés László A hatalom uszályában /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7-8./ c. írásából való

1993. november 3.

Nov. 1-jén a kormányfő ellenőrző testületének vezetője, Ioan Honescu vádat emelt Petre Roman volt miniszterelnök és két volt minisztere /Traian Basescu és Mihai Zissu/ ellen, a 151 oldalas dosszié szerint szolgálati visszaéléssel, okirat-hamisítással és a köztulajdon megkárosításához vezető bűncselekményekkel vádolják őket. Villákat adományozott Petre Roman a hatalomra került új gárda tagjainak, ő is egy 11 szobás villába költözött. Petre Roman a parlamentben nov. 2-án visszautasította a vádakat, azokat "tipikusan sztálinista diverziónak" nevezte. Társaival együtt közölte, hogy lemond képviselői mentelmi jogáról és az igazságszolgáltatás rendelkezésére áll. /Vádat emelnek Petre Roman ellen. = Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, nov. 3., Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

1994. augusztus 11.

Jugoszláv típusú nacionalista vita fenyegeti Romániát, miután a balkáni állam nagy számú magyar kisebbsége önkormányzati jogot követel, jelentette a Reuter aug. 10-én Bukarestből. A brit hírügynökség ezzel utalt a Meridian napilap összeállítására, amelyben többen válaszoltak Markó Béla nyilatkozatára. Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette, regionális autonómia alatt azt érti: ahol a magyarság tömbben él, rendelkezzék külön státussal, például hivatalosan is használhassák anyanyelvüket. Ion Manzatu, a kormánypárt alelnöke szerint az autonóm magyar körzet "sztálinista diverzió". Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata és Nemzeti Parasztpárt alelnöke szerint a kisebbségeknek a nemzetközi dokumentumokba foglat minden jogot meg kell adni., az autonóm terület megadásába azonban nem mennek bele. /Magyar Nemzet, aug. 11./

1995. november 11.

Tőkés László dél-tiroli modellt ajánló alternatív megbékélési javaslata hitleri és sztálinista nézetekre vall - állította Traian Chebeleu elnöki szóvivő Iliescu elnök nevében Tőkés Lászlóhoz, az RMDSZ tiszteletbeli elnökéhez írt levelében. Tőkés László összetéveszti az állam- és etnikumközi kapcsolatokat, ha úgy véli, hogy egy ország beavatkozhat abba a viszonyba, amely egy másik állam és annak kisebbségi állampolgárai között van. Hitler ugyanígy járt el, amikor a csehszlovákiai németek jogainak védelme ürügyén megcsonkította az országot. A Románia szívében létrehozott magyar autonóm tartomány gondolata Sztálintól származott, és katasztrofális következményekkel járt a román-magyar kapcsolatokra. - Markó Béla ezt a levelet minősíthetetlen hangvételűnek nevezte. /Magyar Hírlap, nov. 11./

1995. november 15.

Tőkés László alternatív megbékélési javaslatát az elnöki hivatal válaszában "hitlerista és sztálinista kútfőből fakadónak" nevezte. Kérdés, írta Kinde Annamária, milyen alapon nevezhető sztálinistának és hitleristának egy fejlett gazdasági, politikai, közigazgatási rendszerben működő autonómiaforma. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 15./

1995. november 18.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke Iliescu államelnöknek írt /nov. 15-én kelt/ levelében visszautasította Traian Chebeleunak, az elnöki szóvivőnek Iliescu nevében Tőkés Lászlóhoz írt levelének hangnemét, azt, hogy rágalomözönt zúdított a romániai magyarság köztiszteletben álló személyiségére, az RMDSZ tiszteletbeli elnökére, közvetve hasonló rágalmakkal illeti az egész szervezetet. Markó Béla összegyűjtötte a levélből a jelzőket: szélsőséges, szegregacionalista, totalitárius, hitlerista, sztalinista, alantas, intolerancia, fundamentalista. Ezek a jelzők hozzájárulnak a megbékéléshez? - Markó Béla ismételten javasolta a román-magyar kerekasztal létrehozását, hogy közösen elemezzék a romániai magyarság helyzetét, utazzanak a részvevők Dél-Tirolba is. "Mi az oktatási törvény ellen tiltakozó éhségsztrájkolókra figyelünk", a még mindig börtönben levő vagy igazságtalanul elítélt és emiatt külföldön tartózkodókra gondolnak, az erőszakosan eltávolított kétnyelvű helységnévtáblákra, míg Traian Chebeleu szerint a kisebbségi jogok az európai normák felett állnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18-19./

1996. február 12.

Febr. 10-én közös felhívás elfogadásával befejeződött a Magyarország 2000, a magyar kormány által Budapestre meghívott ismert és sikeres nyugati magyarok konferenciája. A résztvevők felkérték a nagyvilágon bárhol élő honfitársaikat, hogy Magyarország és a magyar nemzet felemelkedéséért fáradozzanak. Záróbeszédében Horn Gyula miniszterelnök megköszönte a vendégeknek a biztatást, amelyet a kormány eddigi politikájának folytatásához kapott. Arra kérte a meghívottakat, hogy érdeklődésük a haza sorsa iránt legyen folyamatos. A miniszterelnök elutasította a Nyugat kirekesztő, az országot és annak vezetését posztkommunistának nevező olykori magatartását, s emlékeztetett arra, hogy a nyugati nagyhatalmak is felelősek amiatt, hogy az ország évtizedeken át a sztálini kommunizmus igájában vergődött. Horn Gyula szerint az ország demokratikus átalakulását a reformkommunisták indították el. A készülő ügynöki törvényre célozva, Horn Gyula kijelentette, hogy mindazoknak, akik állami tisztségviselést vállalnak, be kell mutatniuk múltjukat is. A határon túli magyarságra utalva kifejtette, hogy a sérelmi politikát sem lehet folytatni, mert az sehová sem vezet. Horn Gyula egyetértett azzal, hogy a konferenciát évente meg kell ismételni, hogy a kapcsolattartást a magyar kormány és a sikeres nyugati magyarok között intézményesíteni kell. Jogosnak tekintette a miniszterelnök azt a felvetést is, hogy az anyaországi, kisebbségi és a nyugati magyarságnak képviselőit minél előbb össze kell hívni Budapestre, hogy a most felvetett kérdéseket és gondolatokat szélesebb körben lehessen megvitatni. /T. Sz. Z.: A magyarság képviseletét senkinek sem szabad kisajátítania. Befejeződött a Magyarország 2000 konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

1996. május 8.

A kisbethleni Mátyás Ödön /sz. 193. febr. 17./ Sztálingrádi randevú címmel dokumentumregényt írt életének arról a tíz évéről, amelyet hadifogolyként élt szovjet fogságban. Várta hogy a tisztek, a tanult emberek majd megírják a történteket, de ez nem történt meg. Nekifogott és másfél ezer gépelt oldalon megírta emlékeit. Sok emlékező munkát olvasott a hadifogságról, de egyik sem írta le azt a szenvedést, amiben részük volt. Kár volna, ha a kézirat a nagyközönség számára ismeretlen maradna, írta Guther M. Ilona. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

1997. május 1.

Románia és Németország között ígéretes kapcsolatrendszer épül ki, állapította meg Bukarestben Klaus Kinkel német külügyminiszter máj. 1-jén, miután találkozott Emil Constantinescu államelnökkel. Megegyeztek abban, hogy Iasiban német konzulátus nyílik. A gazdasági együttműködés szándékát jelzi, hogy ez alkalommal 700 német vállalkozó érkezett Bukarestbe. - Adrian Severin külügyminiszter kijelentette, hogy Románia bocsánatot kér Németországtól a romániai németek deportálásáért, illetve a Ceausescu által folytatott gyakorlatért, hogy a Német Szövetségi Köztársaságtól kapott fejpénzért engedélyezték a német nemzetiségű állampolgárok kivándorlását: "Mélységesen sajnáljuk ezt /a deportálást/, és az erkölcsi jóvátétel gesztusaként bocsánatot kérünk a történtekért azoktól az egykori romániai, ma németországi állampolgároktól, akiket ezzel az elítélendő eljárással mindörökre megbélyegeztek." A második világháború után mintegy 70 ezer erdélyi szászt és bánáti svábot deportáltak szovjet munkatáborokba. A deportálásokban román hatóságok közreműködtek, állapította meg Severin. A Sztálin-Tito konfliktus idején pedig tömegével telepítettek bánáti svábokat a Baragan vidékére. Ceausescu idejében a kitelepedni szándékozókért fizetett fejpénz elérte a 12 ezer márkát is. Kinkel üdvözölte a román fél gesztusát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3-4./

1997. május 20.

Pop Simion Excelenta Sa /magyarul: Őexcellenciája/ címmel megírta budapesti emlékeit. Az 1989-es változás után őt nevezték ki budapesti román nagykövetnek. A magyarul anyanyelvi szinten beszélő volt nagykövet Lancranjan stílusában kifogyhatatlan az ellenséges megállapításokból. nem fogy ki a zsidózásból, a német-osztrák-magyar hármast a románság ősellenségének nevezi. Antall József néhai miniszterelnöknél a rákbetegségnél gyógyíthatatlanabbnak nevezi lelki rákbetegségét. II. János Pál pápát Sztálinnal és Michal Jacksonnal hasonlítja össze /vagonszám kapja az ajándékokat és fellépésével stadionokat tölt meg/. A szerző elemi hibákat vét: Göncz Árpádot szocialistának nevezi, gyónásról beszél a reformátusoknál. A könyv elején jelzi a kiadó: "Az Őexcelenciája regény állami megrendelésre jelent meg". Az előző kormány megrendeléséről van szó. /(vajk): Egy beteg öregúr fullánkjai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 20./

1999. október 16.

Nagy László az 1993-ban írt XII. osztályos, máig egyetlen irodalomtankönyvet nézte át, amely a romániai magyar irodalommal foglalkozik 1918-tól kezdve. Azon költők-írók közül, akik a "felszabadulás" előtt alkottak, 19 íróról külön fejezetben szól egy-két lecke (ezek közül 3 illegális kommunista, a mintegy 200 magyar anyanyelvű kommunista értelmiségi 1,5%-a; a maradék 16 a 150 000-re tehető magyar értelmiséginek kb. 0,01%-a). Közülük heten hosszú ideig szívvel-lélekkel szolgálták a rendszert. A könyv a sztálini idők bebörtönzöttei közül hét közéleti személyiséget említett, ezek közül öt kommunista. Az 1944 előtti éveket ismertető fejezetben a legtöbbet előforduló név Gaál Gáboré (tízszer), aki a Korunk főszerkesztője. Állítsuk ezt szembe Mikó Imre (ugyanazon időszakot tárgyaló) Huszonkét év című könyvével. Ennek végén, a névmutatóban Gaál Gábor neve egyáltalán nem található, míg például egy másik lapszerkesztő, Jakabffy Elemér neve 15-ször, a Brassói Lapok hangadó szerkesztője, Szele Béla 8-szor, Kacsó Sándor kétszer, Balogh Edgár szintén kétszer szerepel. /Nagy László: Számok és viták. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

1999. december 11.

A Brassóban létezett bolonyai római katolikus temetőt a kommunista rendszerben lerombolták. A második világháború után a román hatalmat zavarta a Brassó központjában lévő magyar temetők léte. 1950-ben megnyitották a Megyei Központi Temetőt. Utána kezdték zaklatni a magyar egyházakat, hogy a központban lévő temetők nem higiénikusak, le kell őket zárni. Ezt rendeletben ki is adta a Megyei Tanács és elküldte a katolikus, evangélikus és református egyházaknak. Brassóban a majdnem százéves belvárosi református templomot 1962 szeptemberében lebontották. Se román se szász templomot nem bontottak le. Ez is igazolja, hogy a román nacionalizmus Brassóból a magyarokat akarja eltűntetni. Ezt örökítette meg Szabó Sámuel Vár állott most kőhalom címen a Brassói Füzetek 1992/4-es számában. A román vezetőség a bolonyai katolikus temető egy részét szemelte ki az építendő színház céljára. Lebontották a temető melletti református szeretetházat és leánygimnáziumot és oda kezdték építeni a színházat. 1949-ben a temetőből elvettek egy 10 m-es sávot és megindult a Sztálin városi Állami Színház építése. A temetőben valóságos rombolást végeztek. Később elvettek egy újabb részt, hogy a párt részére garázst építsenek. A nyolcvanas években megkezdődött a temető fosztogatása, keresztek, fejfák tűntek el. 1986. augusztus 16-án felszólították a katolikus egyházat, hogy sürgősen ürítse ki a temetőt, exhumálják a hozzátartozók a sírokat, mert a városrendezés oda épületeket akar építeni. Helyette a postaréti temetőben kap új sávot a katolikus egyház. Közben sorozatosan betörtek a temetőbe, lopták a márvány fejfákat. Erdély- szerte sok ilyen történt 1986-ban, Kolozsváron a Házsongárdi temetőben, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és a Brassó melletti Csernátfaluban is. 1987-ben Trebits Jenő plébánost felszólították a temető gyors kiürítésére, majd júl. 1-jén a temetőben megjelentek buldózerek. A Securitate emberei vezényelték a munkálatokat. Egy szekus a Nemzeti Bank részéről a régiségeket, ékszereket, aranyfogakat borítékba tette és az egészet egy nagy dossziéba. Az egyház részéről Trebits Jenő plébánost és Dombay Ferdinánd gondnokot engedték be. A gondnok hiába kérte a munkásokat, hogy ügyeljenek a fejfákra, koporsókra, ők nem törődtek. Így törték három darabba a Nagy Érckeresztet, amit az egyház a bolgászegi temetőbe akart felvinni temetőkeresztnek. Hasonlóan törték össze Olseffszky befödött sírjának márványlapját, melyen egy német nyelvű domború címer volt. A fejfákat teherautókra rakták és a városi szemétdombra vitték. Két hét alatt véget ért a temetőrombolás. Parkot létesítettek az egykori bolonyai római katolikus temető helyén. A katolikus egyházi méltóságok sírját, kriptáját az egyház exhumáltatta. Így kerültek Páter Leánder, szent életű csíksomlyói Páter Csiszér és mások a postaréti temetőbe. Telekkönyvileg az egyház nevén van még a terület. Jó lenne, ha katolikus egyház emlékművet építtetne a temető helyére. /Hol sírjaink domborulnak...avagy a brassói magyar temetők felszámolása... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

2000. május 2.

A Kárpát-medence területén a hitleri és a sztálini egyházüldözés alatt rabságba vetett mintegy ezer pap, valamint a más módon meghurcolt több ezer szerzetes, apáca és hívő emlékére tartottak koncelebrációs szentmisét máj. 1-jén Budapesten, a Mátyás-templomban. A szertartást Regőczy István atya vezette. Az eseményt egy papi csoport kezdeményezte Rabpap Szolidaritás elnevezéssel. A Rabpap Szolidaritás által megfogalmazott írásos tájékoztató szerint az egykor meghurcolt kárpát-medencei papokat, akik közül ma már csak negyvenen élnek, más helyszínek mellett Kistarcsán, Márianosztrán, Recsken, a budapesti Markó utcában, Erdélyben Szamosújváron, a délvidéken Boribányán tartották fogva a börtönökben, koncentrációs lágerekben. A vértanúk közül sokaknak - így az egyház akkori főpapjának, Mindszenty József bíborosnak - az elmúlt tíz év alatt egyetlen szobrot, emlékművet sem állítottak. Tájékoztatójukban magyar holokausztnak nevezik a meghurcoltak tudatosan vállalt áldozatát, és felszólítanak arra, hogy emléküket ne hagyjuk feledésbe menni. A szentmisén II. János Pál pápa üdvözletét Keglevich István atya olvasta fel. /Szentmise a meghurcolt papokért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

2000. május 5.

Egy Csoma Sándor-rajongó "idegen", a Nagyenyedtől a Himalájáig Kőrösi Csoma Sándorral című könyv /Bethlen Gábor Kiadó, Sopron/ francia szerzője Bernard Le Calloc'h. A Sorbonne-on jogot végzett és a közép-európai népek történelmét tanulmányozta, ezért kérte 1947-ben a francia külügyminisztériumot, hogy Magyarországra helyezzék. Diplomáciai pályáját Budapesten kezdte, de ezt megelőzően, míg meg nem szüntették, a gödöllői premontreiek francia nyelvű gimnáziumában tanított. Mint nyugati követségi titkárt, az ötvenes évek kommunistái nem nézték jó szemmel. "Gyanús" magyarbarátként ellenségnek számított. Figyelték, követték, zaklatták. 1949-ben, a Rákosi-korszakban idegennek magyar nőt venni feleségül kész kálvária volt. Öt év magyarországi tartózkodás után, 1953-ban, éppen Sztálin halála napján tért haza Párizsba magyar családjával. Rövid diplomáciai karrierje során megtanult magyarul, oroszul, szerb-horvátul, s részben finnül is. Tudományos munkássága eredményeként számtalan történelmi és földrajzi vonatkozású cikket, tanulmányt írt. Hat könyve jelent meg a témában. Kőrösi Csoma sorsa, tudós magatartása, példája élete fontos részévé vált. Eddig közel 300 cikket közölt és két könyvet írt róla magyar nyelven. A Francia Földrajzi Társaság választmányi tagja, a Francia Finnugor Társaság alelnöke és a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja. Le Calloc'h minden írást, könyvet, dokumentumot áttanulmányozott, ami Kőrösi Csoma Sándorról szólt. Szerkesztett is egy 4000 szócikket és fotókat tartalmazó Kőrösi Csoma-lexikont és összegyűjtött minden rá vonatkozó, vele kapcsolatos cikket, tanulmányt, relikviát. A Magyar Tudományos Akadémián is többször tartott előadást. Két földrajzi kutató expedíciót szervezett Közép-Ázsiában, járt a Himalájában és Ladakhban is. Élményeit, tapasztalatait nagy sikerű útikönyvben írta le. Újabban a magyarbarát kutatót más magyar nagyságok - Ujfalvy Károly finnugor szakértő, Munkácsy Mihály festőművész, gróf Pállfy Mária, Kinsky herceg feleségének az élete és múltja is foglalkoztatja. Idén a Kőrösi Csoma Sándor-napok előadó vendége volt. /Kicsoda Ön, Bernard Le Calloc'h? = Brassói Lapok (Brassó), 2000. máj. 5./

2000. június 13.

A 90 éves Fejtő Ferenc történész-újságíró kapta az idei Nagykövetek Díját a Párizsban működő külföldi nagykövetektől. Fejtő már 1934-ben elítélte a sztálinizmust, legismertebb, vagy tíz nyelvre lefordított könyve A népi demokráciák története. Az elmúlt években jelent meg Rekviem egy hajdanvolt birodalomért című munkája. /Fejtő Ferenc kapta a Nagykövetek Díját. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./

2000. június 27.

Jún. 25-én tartották Brassóban a Úrnapján szokásos körmenetet. A körmenet minden évben a keresztet és a zászlókat követve az utcára vonul, majd vissza a templomba. A Brassóra jellemző háromnyelvűséget megőrizve, két utcai oltárnál magyar nyelven, a másik kettőnél pedig német, illetve román nyelven folyt a szertartás. A közúti forgalmat a menet elvonulása idejéig le kell állítatni. A rendőrség, bár az egyház beadta a szükséges kérvényeket, nem tett eleget feladatának. Sőt, az egyik rendőr azt kiáltotta oda a buszsofőrnek: hajtson a tömegbe! Ezt hallva, még több ember állt a busz elé. A rendőr kiabált, de hasztalan, az emberek nem mozdultak. Végül két pap sietett a rendőrhöz, de ez sem használt, a rendőr tovább ordítozott. A körmenet után az újságíró megkérdezte a rendőrt: miért nem állította le a forgalmat? Ordítva válaszolt: neki senki nem nyújtott be semmiféle kérvényt, ő nem tudja, hogy ki szervez itt ilyesmit. Senkinek sincs joga arra, hogy leállítsa a forgalmat. Az egyik pap is odajött, s megkérdezte: miért parancsolta a buszsofőrnek, hogy gázoljon a békésen imádkozó tömegbe? A rendőrt ez sem hatotta meg. Az újságíró megkérte a rendőrt, mutatkozzon be. Erre a rendőr előkapta maroktelefonját, s jelentette, bizonyára fölöttesének az esetet, ígérve, hogy büntetést fog kiróni a menet szervezőire. Végül megmondta a rangját és a családnevét: Pacuraru kapitány. - Csiszér Albert pápai prelátus, főesperes elmondta, hogy a rendőrségnek és a polgármesteri hivatalnak is időben beadta az átiratokat, kérve, a körmenet idején irányítsák a forgalmat. A polgármesteri hivataltól meg is kapták a választ. Meglepő volt, hogy a rendőrfőnök büntetéssel fenyegetőzött. - A rendőrfőnök magatartása a kommunista, a sztálini idők brutalitására vall. /(Tóásó Áron Zoltán): Hajtson busszal az Úrnapi körmenetbe! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

2001. április 21.

A nyolcvanadik életévét betöltött Nagy Olga legújabb kötetében /Egy botcsinálta riporter emlékei, Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely, 2001/ újságírói tevékenységére emlékezett, amely az 1952-1958 közötti évekre tevődött. "Kénytelenségből lettem újságíró, mert a tanügyből úgyis kiraktak volna." - vallotta. Az Utunk munkatársa lett, de az irodalmi hetilapnál nem érezte igazán jól magát, örült amikor néhány év átmehetett a Dolgozó Nőhöz. Itt találta meg a számára otthonos közeget, ameddig Látó Annát le nem váltották. /Zsidó Ferenc: Emlékirat, kortükör, kórtükör. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./ Néprajzi érdeklődése már széki tartózkodása idején megmutatkozott, ezért azután Jagamas János hívására - aki akkor a néprajzi kutatócsoport osztályvezetője volt - a Folklórintézet munkatársává vált. - Nagy Olga nyersen és őszintén feltárta, hogy a kor írói, publicistái miként szolgálták ki a kommunista ideológiát - szabad akaratukból vagy kénytelen-kelletlen. Horváth Istvánnal kezdi, aki Az okos macska című népmese-gyűjteményében meghamísította a népmesét a marxista dogmatikának megfelelően, Asztalos Istvánnal folytatja, novellája tele volt hamis pátosszal: a hősök egy vonaton utaznak, tombol a hóvihar, de ők nem félnek, mert vigyáz rájuk a Párt stb., Szabédi Lászlót is megidézte "vezessen a sztálini párt" végkifejletű versével, de írt Létay Lajosról és Hajdu Győzőről is, aki kezdetben merészségével tűnt ki, közölve az Igaz Szóban Sütő András drámáit, később azonban olyan ál-lojalitásba csúszott át, hogy "nem restellte Ceausescut Bethlen Gáborhoz hasonlítani".

2001. július 9.

Romániának segítenie kell abban, hogy a Moldovai Köztársaságban élő honfitársai románnak vallhassák magukat - jelentette ki júl. 7-én Ion Iliescu államfő. Az elnök újságíróknak adott nyilatkozatában - a Moldovai Köztársaságra utalva - leszögezte: az a kísérlet, hogy elfogadtassák a romántól különböző moldovai nyelv létezésének elméletét, a románok "elnemzetietlenítését" szolgálja. Iliescu sztálinista elméletnek minősítette azt, hogy egy új, úgynevezett moldovai nemzet született volna. Kifejtette, hogy a Moldovai Köztársaságot "a második román államnak" lehet tekinteni, mivel az ott élők 65 százaléka román eredetű. Bukarest a világban élő románok nyelvi és kulturális egységét kívánja megőrizni. /Iliescu tiltakozik a határon túli románok "elnemzetietlenítése" ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

2001. július 21.

Romániának erősítenie kell gazdasági és kulturális kapcsolatait a Moldovai Köztársasággal, hogy ellensúlyt teremtsen a moldovai törvényhozásban elindult, az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok erősítését szolgáló folyamattal szemben - jelentette ki júl. 20-án Adrian Nastase miniszterelnök. Romániában eddig hivatalosan nem kommentálták azt, hogy a Moldovai Köztársaság jelenlegi vezetése látványosan erősíti kapcsolatait Moszkvával, s jelezte, érdekelt az orosz-fehérorosz államszövetséghez való csatlakozásban. Ugyanakkor nagy visszhangot kapott, hogy a moldovai parlament csütörtökön elfogadta a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogairól és a nemzeti kisebbségek szervezeteinek jogállásáról szóló törvényt. A törvény egyebek között kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek az oktatás minden szintjén moldovai és orosz nyelven tanulhatnak, illetve megteremtik a feltételeit annak, hogy a más nemzeti kisebbségek is saját anyanyelvükön tanulhassanak. Ugyancsak előírja a törvény, hogy a helységtáblák, az utcanevek, a közintézmények nevei kötelezően kétnyelvűek, az autonóm területeken pedig a moldovai és orosz nyelv mellett a külön törvényben szabályozott egyéb hivatalos nyelvet is használni kell a feliratoknál. A nemzeti kisebbségekről szóló törvény azt követően került a moldovai parlament napirendjére, hogy Ion Iliescu államfő kijelentette: a Moldovai Köztársaság a második román állam, a moldovai nyelv emlegetése pedig egy sztálinista koncepció felelevenítése. /Moldovai státustörvény. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

2001. július 27.

Mérgesedik a román-moldáv viszony. Júl. 7-én Ion Iliescu kijelentette, hogy a "moldovai nemzet" és a romántól eltérő moldovai nyelv tézise a sztálini elméletet igyekszik feleleveníteni, és célja a moldáv többségi lakosság elnemzetlenítése. A moldovai külügyminiszter cáfolta Voronyin elnök szóvivőjének azt a korábbi nyilatkozatát, miszerint Moldova Köztársaság tiltakozó jegyzéket küldött volna Bukarestbe Iliescu kijelentései miatt. Nem tiltakozásról volt szó, csupán egy jegyzékről, amelyben a moldovai fél aggodalmát fejezte ki Iliescu nyilatkozatai miatt. Vadim Misin, a moldovai parlament alelnöke kijelentette, hogy országának törvényhozása őszi ülésszakán korábbi ígéretét beváltva az orosz nyelvet hivatalos államnyelvvé nyilvánítja. Ugyanakkor Misin a moldovai nemzeti kisebbségek képviselői előtt kijelentette, Moldova Köztársaság minden erőfeszítést megtesz, hogy teljes jogú tagjává váljék az Oroszország- Belarusz szövetségnek. A Chisinauban nemrég elfogadott törvény, amely a nemzeti kisebbségek helyzetét és jogait szabályozza, a többségi nemzetnek a "moldovait" tekinti. Ebben az értelmezésben tehát a románok, pontosabban azok, akik románnak vallják magukat, kisebbségnek számítanak. Az említett nyelvtörvény őket külön nem nevezi meg, egyik zárójelében a gagauz, az ukrán, a bolgár, a jiddis stb. kisebbséget sorolja fel. (Moldova Köztársaságban az ukránok számaránya tizennégy, az oroszoké mintegy tíz százalék.) Román kollégája meghívására júl. 27-én hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezik Vasile Tarlev, Moldova Köztársaság miniszterelnöke. Az Adrian Nastase kormányfővel folytatott tárgyalásokat követően megbeszélést folytat Ion Iliescu államfővel is. A moldovai miniszterelnök látogatásának programjában több kétoldalú megállapodás megkötése is szerepel. A bukaresti és a chisinaui kormány vezetői többek között aláírják azt a megállapodást, amelynek alapján a román hatóságok egymillió dollár támogatást nyújtanak a hátrányos helyzetű moldovai románoknak személyes irataik kiváltására. Mint emlékezetes, július elsejétől a Nastase-kabinet bevezette a moldovai állampolgárok számára az útlevélhasználat kötelezettségét. A BBC információi szerint ugyanakkor a két miniszterelnök megállapodást ír alá a közös határszakasz biztonságosabbá tételéről, az egyezmény megkötésétől a moldovai fél korábban vonakodott. /Ágoston Hugó: Mérgesedik a román-moldáv viszony. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./

2001. szeptember 7.

Augusztus 23-án elhunyt egy kolozsvári nyugdíjas történelemtanár, Gagyi Balla István. 1989 után - néhány társával a romániai magyar történészek közül - elkezdte az 1956 körüli éveknek kutatását. A szereplők, a szenvedő alanyok elbeszéléseit rögzítette, mert tudta, ha ezt most nem teszi, ez a jövő számára mindinkább elvész. Óriási anyagot gyűjtött össze, ennek egy része Magyarországon könyv formájában meg is jelent. Gagyi Balla Istvánt mindezért megfenyegették személyesen, telefonon, levélben, névvel vagy anélkül. Azt tervezte, hogy ha 1956 történetét befejezi, lejegyzi a még szörnyűbb sztálini idők megkínzottainak, tanúinak vallomását is. A sors azonban másképp rendelte. Vajon lesz-e, aki folytatja a munkáját? /Nagy László: Egy rang nélküli és mégis történész halálára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./

2001. szeptember 7.

Szept. 5-én Victor Neuman temesvári történészprofesszora washingtoni Woodrow Wilson tudományos központba tartott előadást a dél-erdélyi és a bánáti zsidóság vészkorszakbeli sorsáról. Neuman az elmúlt hónapokat az Egyesült Államokban töltötte, és a washingtoni Holokauszt Múzeumban, illetve amerikai kormányzati levéltárakban is tanulmányozhatta a fő kutatási területének számító régióra vonatkozó írásos forrásokat. Azt a tényt, hogy a dél-erdélyi zsidóságot - ellentétben a második bécsi döntés értelmében magyar fennhatóság alá került Észak-Erdély zsidóságával - nem deportálták tömegesen a németek haláltáboraiba - és így "csupán" mintegy 10 százalékuk vesztette életét a vészkorszakban -, Neuman professzor elsődlegesen annak tulajdonította, hogy Antonescu a sztálingrádi csata után már nem hitt a németek győzelmi esélyeiben, és a deportálási tervek leállításával mintegy "jó pontot" akart szerezni a majdani győztesek szemében. E remélt "jó pontokat" vélhetőleg Észak-Erdély Romániához való visszacsatolása érdekében kívánta hasznosítani. /Washingtoni tájékoztató a dél-erdélyi zsidóságról. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 7./

2001. október 23.

Asztalos Lajos kolozsvári közíró, műfordító emlékezett a múltra, 1956-ra és a börtönévekre. - 1956 számomra 1952-ben kezdődött - állapította meg. A középiskolában osztálytársaival részt vett egy általuk létrehozott rendszerellenes szervezetben. A szervezetnek az Illegális Kommunistaellenes Szervezet nevet adtuk, rövidítve IKE. Röpcédulákat nyomtattak. Neki két gumibetű készlete volt, amit átadott társainak. Kétezer röpcédulát ki is nyomtattak. Asztalos nem vett részt ebben az akcióban, mivel akkor a repülős pályára készült. A röpcédula szövegét lefordították románra is. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". 1952, május 1-re virradó éjszaka a társaság néhány tagja kiment a Donát útra, és szétszórták a röpcédulákat. A következő alkalommal elhatározták, hogy felrobbantják a nagyfeszültségű tápvezeték oszlopot a Hójában. Ehhez azonban robbanóanyagra volt szükség. Szerencséjükre a robbanóanyagot nem sikerült elkészíteniük. - A röpcédulát szórók látták, hogy a Sétatér elején leigazoltatják, megmotozzák az embereket, ezért a náluk lévő röpcédulákat letették az egyik padra. A csomagot azonban meglátta a pad mellett elhaladó, tanítóképzősökből álló csoport egyik tagja, és gyanútlanul zsebre vágta. Ez lett a vesztük, ugyanis a motozáskor megtalálták náluk a röpcédulákat. Hiába mondták, hogy nem ők készítették, nem hitte el senki nekik. Letartóztatták őket és bevitték a Szekuritátéra, ahol a vallatáson agyba-főbe verték a szerencsétleneket. Amikor Asztalosékat letartóztatták, akkor szabadon bocsátották őket. Nyáron a többiek tudomása nélkül egyik társuk elhatározta, hogy partizánakcióba kezd és a szomszéd fiúval augusztus 23-a alkalmával újabb röpcédulákat nyomtatnak ki. Úgy döntöttek, hogy vonattal elmennek Nagyváradra, majd innen az uránbánya felé, és ott elszórják a robogó vonatból. Mindezt megtudta valaki, aki feljelentette az egész társaságot. Elsőként öt vagy hat személyt csuktak le. Rögtön elővették őket. Utána a többit is bevitték. Általában háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést róttak ki. Asztalos három évet kapott, mert a röpcédulákat az ő betűkészletével nyomtatták ki. Volt, aki négy évet kapott, a lányok is például. Akik részt vettek a röpcédulák nyomtatásában, illetve azok szétszórásában, öt-öt, a vezetők pedig nyolc-nyolc évet kaptak Egyik társukat hét évre ítélték, mert egy rozsdás forgópisztolyt találtak nála. Az IKE-nek sok tagja volt, az első menetben tizennyolcukat tartóztatták le. Ezzel azonban még nem fejeződött be, ugyanis még hátra voltak a csoport többi tagjai. Őket 1953. június 2-án tartóztatták le. Valamivel enyhébb ítéletet kaptak. Gyakorlatilag harmincöten voltak. A Szekuritáté Veress Zoltánt tette meg vezetőnek, aki később nagyon tehetséges író, szerkesztő lett. 1986-ban azonban már nem bírta tovább, és családostól kiszökött Svédországba. Azóta is ott élnek. - Sztálin halála után bizonyos enyhülés kezdődött, amikor felszámolták a Duna csatornát is. Palocsay Zsigmond sorstársának édesapja, a híres kertész, Palocsay Rudolf járt közben Gheorghiu Dejnél, hogy engedjék a fiatalokat szabadon. Ennek köszönhetően 1954. szeptember elején külön közkegyelemben részesítették mindnyájukat. - A börtönben a délelőtti váltásban azok dolgoztak, akik öt évnél nagyobb büntetést kaptak, ők reggel hattól este hatig dolgoztak. Akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el, alkották a délutáni váltást. Munkaidejük este hattól reggel hatig tartott. Aki nem teljesítette a normáját, a felére csökkentették a napi élelmiszeradagját. Aki olyasmit követett el, ami az őröknek nem tetszett, magánzárkába csukták. Egyeseket két-három napig is ott tartottak. Többségüket ájultan, legyengülten vagy feldagadt lábakkal szedték ki a szűk zárkából. Ennél is rosszabb volt, amikor nem dolgozhattak. Ugyanis 1954. januárjától a politikai foglyokat felmentették a munka alól. Akik a cellában maradtak, kevesebb élelmiszert kaptak. Szabadulása után felvételizett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A következő évben bejutott a Bolyai Egyetem természet szakára. 1958. szeptemberében, még a tanévkezdés előtt tisztogatást hajtottak végre az egyetemen és mindazokat, akik egykor politikai foglyok voltak, mind egy szálig kitették az egyetemről. Amikor 1959. januárjában elkezdődött a két egyetem egyesítését előkészítő üléssorozat, döbbent rá Asztalos, hogy tulajdonképpen az egész azért volt, hogy megtisztítsák a terepet, és felszámolják az ellenállás lehetséges gócait. Általános nagy tisztogatás volt. Régi jó középiskolai tanárokat távolítottak el, mint Mikó Imrét, Heinrich Lászlót vagy Kerekes Jánost. Asztalost hamarosan behívták munkaszolgálatra Arad mellé. Megpróbálta folytatni a tanulmányait az egyetemen. Akkor már Daicoviciu volt a rektor. Üvöltve verte az öklével az asztalt, hogy neki ilyen banditákra nincs szüksége, mert ő azért van ott, hogy az ifjúság lelki tisztaságára felügyeljen. A későbbi években elkezdett írogatni, portugálul, spanyolul tanulni. Fordításai, írásai kezdtek megjelenni. Spanyol, portugál, brazil népmeséket fordított, kalotaszegi népmeséket gyűjtött. 1989 után belevette magát a közéletbe. /Papp Annamária: Asztalos Lajos: 1956, amely 1952-ben kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

2001. november 6.

Dénes László összefoglalta a kolozsvári színházi vitát. Jancsó Miklós színművész, közíró, főiskolai tanár október 20-án egy szatirikus írást tett közzé a Szabadság című kolozsvári napilapban Moszkva téri színház címmel. Ebben egyebek mellett a következőket írta: "A 2000-2001-es évad végén a Kolozsvári Állami Magyar Színházban egyrészt a költségvetés-megszorításból, másrészt mert nem jutott feladat színészeknek, színésznőknek, az éves szerződés értelmében néhányan megszabadultunk a színházi kötöttségtől. (Kirúgtak, mi? - fogalmazta meg tapintatlanul pillanatnyi helyzetünket egy jó barátom.)" Még munkanélküli segély sem jár nekik az éves szerződés értelmében. Jancsó ötlete: "Meg kellene alapítani itt a Felesleges Kolozsvári-Erdélyi Magyar Színészek Moszkva Téri Színházát." Jancsó egyfajta közönségpárti színházi modell körvonalait is vázolta. Október 25-én ugyanabban a napilapban Sebesi Karen Attila színművész Tisztelt Jancsó Miklós, kedves alapító komám! címmel reagált a "Moszkva téri színház" megalapításának ötletére, kiegészítő javaslatokkal járulva hozzá e virtuális teátrum Jancsó által vázolt modelljéhez, leszögezve: nem másutt, hanem igenis a kincses városban kell új színházat alapítani, mégpedig annak az intézménynek az átalakításával, megújításával, amely ma Kolozsvári Állami Magyar Színház néven működik, közpénzen. - Sebesi Karen Attila ennél is tovább menve felhívást fogalmazott meg és juttatott el a sajtóhoz október 25-én, közvitát kezdeményezve a kolozsvári színháznál uralkodó állapotokról. A felhívás még meg sem jelenhetett, másnap, október 26-án már megszületett egy közlemény, amely a kezdeményezést a teátrum nevében elveti. Dénes közzétette a két dokumentumot. Megjegyezte, hogy a kolozsvári színház nem jön vendégszereplésre az erdélyi nagyvárosokba, pedig erre szükség lenne. A kolozsvári színház "művészeti vezetése" közleményéhez mellékelt egy összeállítást: A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1990-2001 között elért hazai és nemzetközi sikerei, díjai, vendégszereplései. Dénes László megjegyezte? a kolozsvári magyar színház a vitatott és vitatható értékű bukaresti elismerések, külföldi vállveregetések, távoli vendégszereplések hajszolásával mindinkább elszakad hazai közönségétől. Amikor végre vita indulhatna, akkor egy gyakorlatilag névtelennek minősülő, ám hitelt érdemlő információk szerint kizárólag Tompa Gábor színigazgató által fogalmazott "testületi" közlemény igyekszik csírájában elfojtani a purpárlét, mondván: se kirúgott színészek, se eltompult agyú műveletlen nézőfélék, se minden lében kanál firkászok ne üssék bele az orrukat a Román Színházi Szövetség, az I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztivál stb. által díjakkal elhalmozott sétatéri teátrum dolgaiba. Dénes hangsúlyozta: Tompa színigazgató a sajtó nyilvánosságához fordulva marasztalja el a sajtónyilvánosságot, ha az a közpénzeken fenntartott állami művészeti intézmény ügyeivel foglalkozik. Simon Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatójának október 4-ei leveléből kiderült, hogy Tompa Gábor három éve hadakozik az opera ellen, eszközökben nem válogatva: a kultuszminisztériumba küldött beadványok, a kikövetelt sorozatos ellenőrzések, a szakszervezetek mozgósítása, a román sajtóban indított operaellenes kampány úgymond a konvencionálisabb fegyverek közé tartoznak. Sebesi Karen Attila azóta újabb "kezdeményezéssel" is előállt: közölte a sajtóval, bepereli a Sebesi bing Lágyen szerzőjét - a Bihari Napló szerint Tompa Gábort, a Krónika szerint a színház művészeti vezetését. A követelt sokmilliós erkölcsi kártérítésből alapítványt tesz majd a kirúgott fiatal és a mellőzött idősebb színészek megsegítésére. /Dénes László: Egy adok-kapok előzményei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./ A két dokumentum: Sebesi Karen Attila röpirata /Hogyan tovább, Állami Magyar Színház?/. Ebben Sebesi leszögezte: "A Kolozsvári Állami Magyar Színházban évek óta eluralkodott állapotok - az önző, nemzet-, közösség- és közönségellenes műsorpolitika, a mindenkori nagyérdemű véleményének semmibe vétele, tehetséges fiatal és idős színészek önkényes eltávolítása stb. - mára már nem egy társulat, egy minisztérium, egy igazgató önkényes döntései közé tartozó művelődéspolitikai arculatváltása, hanem egy államilag támogatott, közpénzekből fenntartott közösségének fájó és egyre fájóbb tényezője." A kolozsvári társulatnál tevékenykedő művész- és kisegítő személyzet megfélemlítéseknek van kitéve, munkaszerződéseküket felbonthatják. Sebesi mindenkit felszólított: "kisebbségi művelődéspolitikánk országos és megyei képviselőit, történelmi egyházaink és civil szervezeteink vezetőit, Kolozsvár színházszerető közönségét, mindenkit,"foglaljanak állást ebben az ügyben /Sebesi Karen Attila: Hogyan tovább, Állami Magyar Színház? - A másik dokumentum címe: Sebesi bing Lágyen. Közlemény. A dokumentum szerint /szerzője: Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége/ a kolozsvári magyar napilapban a magyar színház elleni uszító, nyomdafestéket nem tűrő írások láttak napvilágot Jancsó Miklós és Sebesi Karen Attila tollából. S. K. A. "vérlázítóan színházellenes röpiratot juttatott el magyar lapok szerkesztőségeibe, mely egy sereg rágalmat, hazugságot, valótlanságot és személyeskedést tartalmazva "össznépi" összefogásra szólít a kolozsvári társulat ellen. Felháborítónak, undorító demagógiának és kártékonynak tartjuk, hogy félművelt, dilettáns, foglalkoztatás nélküli színészecskék állandóan a nemzet, a közösség, a közönség nevében szónokoljanak, színházellenes hangulatot keltsenek, a nyilvánosság előtt olyan ocsmány és gyalázkodó hangnemben támadják intézményünket és vezetőit, mely a náci lapok vagy a sztálini kulturális forradalom hangulatát és "népellenség"-képét idézi, s mely nemzet, közösség, közönség fogalmát egyaránt bemocskolja és elsekélyteleníti." Az "említett támadásokat a színház és az egyetemes magyar kultúra európai értékei elleni "terrorakciónak" tekintjük." "Felhívjuk a közvéleményt, a sajtó és médiák képviselőit, valamint a színházunkat egyre nagyobb számban látogató közönséget, hogy ne hagyják magukat megfertőzni az ilyen gyűlöletet szító, szubkulturális produktumok által, s viseltessenek ezután is nyílt szívvel, elfogulatlanul, szeretettel és tárgyilagossággal színházunk és előadásai iránt. Aggodalmunknak adunk kifejezést, amiért ilyen fasiszta hangnemű, kultúraellenes, uszító írások mindmáig helyet kapnak a romániai magyar sajtóban." /A Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetősége: Sebesi bing Lágyen Közlemény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 6./

2002. február 2.

A minapi tévécsevegésében az egyik RMDSZ-vezető már első mondatával ingerültséget keltett a stúdióban: a romániai magyarságot mint "comunitate nationala", vagyis nemzeti közösségként említette. Cristian Tudor Popescu dühödten kiáltott: - Mi az, hogy nemzeti közösség?! Az európai normák szerint csak nemzeti kisebbségekről lehet beszélni. Alig telt el néhány nap, mikor a Romania Libera jan. 19-i számában egész oldalas írásműnek már első mondatában a kijevi hatóságok és az ukrajnai "nemzeti közösségek", köztük a románok viszonyáról volt szó. Az újságíró várta, hogy Cristian Tudor Popescu tiltakozik a nyilvánosság előtt: a határokon kívül nem léteznek román nemzeti közösségek, csak kisebbségek, Bukovinában meg csak román ajkú ukránok. A Romania Libera cikke /fordításban: Ellenséges magatartás az ukrajnai románokkal szemben címmel/ az ottani román "nemzeti közösség sérelmeit tartalmazza. Szerzője Stefan Broasca, az ottani csernovici /Cernauti/ Plai Romanesc főszerkesztője. Broasca szerint az ukrán hatóságok meghamisították a legutóbbi népszámlálás adatait, hogy a román nemzeti közösséget minél kisebb létszámúnak tüntessék fel. Az ukrán hatalom úgy osztja meg a román nemzeti közösséget, hogy hivatalosan elismeri az úgynevezett moldován kisebbséget az úgynevezett moldován nyelvvel (Sztálin találmánya), és csak ennek árnyékában vesz tudomást egy jelentéktelen kisebbségről, amely "tévesen" románnak vallja magát. Ez ismerős, hiszen a bukaresti extrémizmus hirdeti, hogy a székelyek nem magyarok. Ezt hirdeti a Nagy-Románia Párt és Ion Coja professzor, a Vatra Romaneasca alelnöke, a legionárius fasiszta mozgalom szerecsenmosdatásának élharcosa. Stefan Broasca leszögezte, hogy a nemzeti autonómia megilleti az ott élő románságot. A nemzetiségi jogok követelése a hivatalos ukrán álláspont szerint egyfajta ukrajnai Koszovóhoz vezethet. Broasca cikke szerint a román élharcosok minden próbálkozását az anyanyelv hivatalos használatára szeparatista törekvésnek tüntetik fel. Ukrajnán kívül hol hallottuk még a szeparatizmus rémét ugyanígy emlegetni? – tette fel a kérdést Barabás István. /Barabás István: Bantusztánok a szomszédban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

2002. február 5.

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke bejelentette, hogy pártja nemsokára benyújtja a Besszarábia c. indítványát, amelynek bevallott célja, hogy emelje a Pruton túli románság morálját, illetve ellenőrizzék a román politikai osztály viszonyulását e kérdéshez. Tudor kijelentette: követelni fogja Bukovina és Besszarábia visszaszolgáltatását, mert ezek román területek, az oroszoknak és ukránoknak nincs ott keresnivalójuk. A Pruton túli románoknak mindaddig nincs mit várniuk Bukaresttől, míg egy sztálinista őslény uralkodik ott - szögezte le. /A Nagy-Románia Párt Besszarábia- indítványt készül benyújtani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-150




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998