udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 46 találat lapozás: 1-30 | 31-46
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Jámbor (Péterszabó) Ilona

1993. április 29.

Désen a ferencrendi kolostor visszaadását az 1989-es események után a kisváros mintegy kétezer fős katolikus közössége tüntetésen követelte. Ily módon visszakaptak az épületből öt szobát és a raktárnak használt helyiség egy részét. Ez utóbbi kultúrterem lesz, illetve ifjúsági klubként fog működni. Ferencz Béla Ervin ferences rendfőnök elmondta, hogy szükség lenn az épület egészére. Esőfokon megnyerték a pert, azonban Kolozsváron a per egyelőre elveszett. Az egyházközség fellebbezett. /Péterszabó Ilona: Mégis kié lehet egy kolostor? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

1994. április 15.

Arad megye népszámlálási adatai a magyarság csökkenését mutatják, az előző népszámláláshoz viszonyítva 17,8 %-kal kevesebben vannak. Arad megye 487 ezer lakosából 60,9 ezer magyar. Tömbben él a magyarság Kisiratoson, Majláton, Kisperegen, Zerinden, Ágyán, Simonyifalván, Feketegyarmaton, Szentpálon, Nagyvarjason, Bélzerinden és Kisvarjason, de ezeken a településeken is csökkent a magyar nemzetiségűek lélekszáma. Számbeli fölényben van még a magyarság Nagyiratoson, Újzimándon, Fazekasvarsándon, Zimándközön, Szapárligeten, Vadászon és Dezsőházán. Arad város lakóinak 15,6 %-a magyar /29 759 fő/, a városban 27 838 római katolikus, 9460 református és 141 unitárius él. Pécska község a hetvenes években még magyar többségű volt, 1992-ben azonban már csak 4577 magyar élt 5974 román mellett. Számottevő a magyarság lélekszáma még Kőröskisjenőn, Borosjenőn, Pankotán, Lippán, Gyorokon és Vingán. /Péterszabó Ilona: A népszámlálás tükrében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

1995. március 25.

Lehetetlen vállalkozás az egyház számára bármilyen régi tulajdonának visszaperlése. Ezt mutatja be Péterszabó Ilona a dési ferences templom melletti, az egyház tulajdonában levő két ingatlanon keresztül. Évek óta pereskednek, de semmit sem értek el. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

1998. január 8.

A Wieser Tibor Alap létrehozója, dr. Wieser Györgyi anyagi támogatásával olyan aradi riportkönyv jelent meg, amelyre hatvan éve nem volt precedens. Puskel Péter újságíró három évtized alatt született írásaiból válogatott, hogy bemutassa Arad városát Arad marad címmel. /Péterszabó Ilona: Új könyv Aradról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

1999. március 6.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete márc. 6-án Kisiratoson tartotta IV. országos küldöttgyűlését. Több mint száz résztvevő hallgatta meg az elnökség és a megyei szervezetek beszámolóit, továbbá a Gazda Kft. és fiókegységeinek összefoglalóit. Az RMGE 1990-1994 között főképpen a gazdakörök szervezésével foglalkozott, ekkor alakult meg a gazdakörök 90 %-a. Jelenleg 174 bejegyzett gazdakör van. Az RMGE igyekezett elismertetni tevékenységét, így a Munkaügyi Minisztériumnál az ezüstkalászos tanfolyamokat, hiszen a helyi munkakamarák minden átképzési tanfolyamot támogatnak. Az RMGE támogatja az erdélyi falusi turizmust is. Az RMGE elnöke, dr. Csávossy György egészségi állapota miatt, valamint mert egy tudományos munkán dolgozik, lemondott elnöki funkciójáról. A küldöttgyűlés Sebestyén Csabát, az eddigi ügyvezető alelnököt bízta meg az elnöki teendők ellátásával. Dr. Csávossy György elnöki funkcióját meghagyták, de Sebestyén Csaba megbízott elnökként megkapta a teljes elnöki jogkört. /Péterszabó Ilona: Kisiratos volt a házigazdája az RMGE IV. országos küldöttgyűlésének. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

1999. május 18.

Április közepén rendezték meg Aradon a Művelődési Minisztérium és a megyei tanács szervezésében a Kisebbségek integrálódás és identitás között című nemzetközi szimpóziumot. Az eseményen részt vett Carol König, a Művelődési Minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője. Tájékoztatása szerint a minisztérium külön programot állított össze Pro Etnicultura címszóval, amely a romániai nemzeti kisebbségek nyelvét, kultúráját, hagyományait hivatott támogatni. Míg 1996-ban a kisebbségi főosztály kb. 170 millió lejt kapott e célra, 1997-ben ezen összeg már 500 millióra emelkedett, tavaly pedig 1,3 milliárd lejjel rendelkeztek. E pénzből finanszírozni tudták a különböző népszokások megőrzését célzó rendezvényeket, a kisebbségi színházakat, a történelemkutatást, a személyiségek előtt tisztelgő megemlékezéseket. 1998-ban a romániai magyarság által szervezett több mint harminc kulturális rendezvényhez biztosítottak anyagi hátteret. 1999-ben azonban a kért kétmilliárd helyett csak 200 millió lejt kaptak, ami a növekvő infláció miatt igen kevésre lesz elegendő. Egyetlen reménye a főosztálynak, hogy ősszel a pótköltségvetésből még kapnak majd valami pénzmagot. /Péterszabó Ilona: Idén jóval kevesebb jut kisebbségi kultúrára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

1999. október 5.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök okt. 5-én este Aradra érkezett, ahol részt vett a Szabadság emlékmű új helyre szállításának alkalmából rendezett megemlékezésen. A magyar kormányfőt és küldöttségét csak Arad megye prefektusa és alprefektusa fogadta. Az eredeti tervek szerint a román és a magyar kormányfőnek együtt kellett volna részt vennie az emlékpark alapkőletételénél. Radu Vasile kormányfő azonban egyéb elfoglaltságra hivatkozva Valeriu Stoica igazságügy-minisztert bízta meg képviseletével, a magyar fél is követte a diplomácia szabályait, és úgy döntött, hogy az október 6-i ünnepségen a magyar kormányt Dávid Ibolya igazságügy-miniszter képviselje. A miniszter asszony Aradra érkezésekor vált ismertté, hogy a román kormányt - a néhány órával korábban elhangzott hivatalos bejelentés ellenére - nem Valeriu Stoica miniszter, hanem csak Arad megye prefektusa és alprefektusa képviseli. Dávid Ibolya az MTI-nek nyilatkozva elmondta: "Felemásra fog sikerülni az ünnepség, mert most magyarok fognak ünnepelni Aradon egy olyan forradalmat, amely nemcsak az övék volt, hanem Európáé is. De arra büszke vagyok, hogy a Szabadság-emlékmű darabjai kikerültek "fogságukból", és a román kormány kijelölte az emlékpark helyét." Az ünnepség alkalmával az aradi szakszervezetek művelődési házában a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata Varga Gábor Tábornokok című történelmi játékát adta elő. Ezúttal köszöntötték a 13 aradi vértanú jelen levő 27 leszármazottját is. A zsúfolásig megtelt terem hosszú percekig tartó tapssal fogadta a magyar kormányfőt. Dávid Ibolya felszólalásában hangsúlyozta, hogy a népek elnyomása elleni közös fellépésre kellene emlékezni. Az előadásra megérkezett Katona Kálmán magyar közlekedésügyi miniszter is, a tervezett emléktúrának megfelelően - kerékpáron. Orbán Viktor még este visszautazott Budapestre. /Makkay József: Kié 1848-1849? Orbán Viktor az aradi megemlékezésen A román kormányt csak prefektusi szinten képviselik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./ Az előadás kezdete előtt Dávid Ibolya miniszter asszony beszédet intézett az egybegyűltekhez, kérte, segítsék a minorita rendet a Szabadságemlékmű őrzésében és restaurálásában, sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a román miniszterelnök és igazságügyi miniszter nem jöttek el Aradra. Az előadás után Orbán Viktor három percig állt a sajtó rendelkezésére. Arra a kérdésre, hogy van-e politikai hátere a román vezetők távolmaradásának, azt válaszolta, hogy bizonyára van, hiszen maga az esemény is politikai töltetű. "A román miniszterelnök bizonyára nem akar nyilvánosan szembekerülni egy olyan fontos város helyi tanácsának akaratával, mint Arad" - kommentálta kollégája távolmaradását Orbán Viktor. Szerinte az Aradon zajló események előremutatóak és jó reményeink vannak arra, hogy a magyarok és a románok előbb-utóbb együtt is fognak ünnepelni. /(Péterszabó Ilona): Ilyen előadás még nem volt Aradon! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

1999. október 14.

Okt. 9-én rendezték meg Fazekasvarsándon az Arad megyei magyar óvónők és tanítók pedagógiai körének találkozóját, a téma éppen a népi hagyományok megőrzése volt. - Fazekasvarsándon már húsz éve nincs magyar tagozat V-VIII-ban. /Péterszabó Ilona: A pedagógusokat kulcsos kaláccsal várták. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

1999. november 29.

Az RMDSZ Arad megyei szervezete a nov. 27-én szervezett megyei küldöttgyűlését a választási kampány hivatalos megnyitójának szánta. Cziszter Kálmán megyei elnök hasznosnak minősítette az RMDSZ kormányzati szerepvállalását, mert szerinte nélküle nem születhetett volna meg sem a tanügyi törvény, sem a helyi közigazgatási törvény. Arad megyében tíz településen a magyarság részaránya 50% fölött van. Aradon csak 15%-os a magyarság száma, ennek ellenére polgármester-jelöltet fognak állítani és a következő településeken is: Nagyzerind (91%), Nagypereg (50%), Nagyiratos (52%), Pécska (36%), Zimándújfalu (46%), Fazekasvarsánd (35%), Sofronya (41%), Tőzmiske (45%), és Nagyszintye (40%). Olyan településeken, mint Vinga (28%), Kisjenő (23%), Kürtös (21%), Gyorok (19%) alpolgármester- jelölteket állítanak. Tokay György képviselő szerint fontos a magyarságnak azt a 42%-át is mozgósítani, amely az elmúlt választásokon távolmaradt az urnáktól. /Péterszabó Ilona: Az Arad megyei RMDSZ is választási kampányban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2000. január 12.

Az Új Kézfogás Közalapítvány 1999 októberében nyilvános konferencián hirdette meg a megújított pályázati rendszer támogatási formáit. Az eseményen részt vett Hosszú Zoltán, az aradi Vállalkozásfejlesztési Központ (CEDIMMAR) elnöke is. Az UKK Iroda és a Kuratórium január 19-én induló, nyolc állomásból álló erdélyi előadássorozatot tervez. Hosszú Zoltán ismertette az UKK új stratégiai programját és a támogatási formákat. Az 1992-ben alapított Kézfogás Alapítvány célja a határon túl élő magyar közösségnek és a szórványmagyarság gazdasági helyzetének javítása volt. Az alapítványt 1995-ben átszervezték, és mint Új Kézfogás Közalapítvány, 1995-1998 között a több mint 1 milliárd Ft-os költségvetési támogatásból több száz benyújtott gazdasági jellegű programot finanszírozott vagy támogatott a környező országok magyarok által is lakott vidékein. A támogatások több mind felét Romániából benyújtott pályázatoknak ítélték. 1999 tavaszán újból átszervezték az UKK-t, a 16 fős kuratóriumot 7 főre csökkentették, elnöknek Hernádi Zsoltot nevezték ki. Az elmúlt esztendőre 302 millió Ft költségvetési támogatást biztosítottak és kidolgoztak egy korszerű, EU-konform támogatási koncepciót. Az új stratégiai elképzelések célja korszerű ismeretekkel rendelkező határon túli magyar vállalkozói középosztály létrejöttének segítése, a határon túli magyar kis- és közepes vállalkozások működési feltételeinek javítása, a határon túli magyar vállalkozások versenyképességének növelése, az adott ország és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok erősítése, a tudás- és technológia-transzfer támogatása, a járulékos források bevonásának elősegítése. Az UKK támogatási formái között szerepel a kamattámogatás. Ha a bankhitelt elsődleges privatizáció céljára igényelték, akkor a kamattámogatás 100%-os is lehet. - Támogatást nyújtanak határon átnyúló közös rendezvények, információs cserék, oktatás, információs bázisok létesítése céljából. A juttatandó hitelösszeg alsó határa 1000 USD, felső határa 4000 USD és nem haladhatja meg a projekt összvolumenének 70%-át. Felhasználható gépek, felszerelések, eszközök vásárlására, illetve más beruházásokra. /Péterszabó Ilona: Erdélyi körúton az Új Kézfogás Közalapítvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

2000. február 12.

Az RMDSZ Arad megyei szervezetének vezetősége annak idején eljárást kezdeményezett mindazok ellen, akik csúfosan megzavarták az 1999. október 6-i emlékünnepséget a vértanúk obeliszkjénél. A napokban kezdődtek el az ügyészségi vizsgálatok ez ügyben. A tavaly őszi aradi események megzavaróit csendháborításért, szeméremsértésért és sírhelygyalázásért jelentették fel a rendezők. Az első 30 gyanúsítottat február 9-én idézték be kihallgatásra a törvényszékre. A rendőrségi vizsgálatokon valamennyi gyanúsított ártatlannak vallotta magát, s azt állítják, hazafiságból énekeltek. Hogy a román trikolór védelme egyet jelent a legordinárébb szavakkal illetni a magyar igazságügyi miniszter asszonyt, vagy torokszakadtából kiabálni, hogy ki a magyarokkal az országból, a lelkük rajta, csakhogy Péterszabó Ilona egyike volt a megfélemlített és meggyalázott embereknek, s mint magyar nemzetiségű román állampolgár, s mint újságíró is követeli a vétkesek kilétének feltárását, illetve példás megbüntetésüket. /(Péterszabó Ilona): Ügyészségen az október 6-i rendbontók ügycsomója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

2000. augusztus 18.

Valamikor 3000 lelket számláló település volt az Arad megyei Simonyifalva, mára alig 800-900-an maradtak. A magyarlakta településen a kertészkedés jobban hoz a konyhára, a simonyifalvi fűszerpaprika országszerte híres. A kultúrélet szíve-lelke Szivós Imre volt kultúrigazgató, aki már nyugdíjas. Aug. 12-13-án tartották a falutalálkozót, 70-80 külföldön élő haza is jött erre az alkalomra. Ökumenikus istentisztelet után a jelenlévők meglátogatták az iskolát, kimentek a temetőbe, majd megtekintették a simonyifalvi Brittich Erzsébet festmény - és grafikakiállítását. A kultúrműsorban fellépett a helybeli Leveles, az asszonykórus. A falutalálkozó alkalmából végre kétnyelvű tábla is került a helység bejáratához. /Péterszabó Ilona: Jól sikerült a falunap Simonyifalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

2001. március 20.

Márc. 15-én mintegy 200-250 résztvevő jelenlétében igen visszafogott hangulatban zajlott a vesztőhelyi koszorúzás Aradon. A rendszerváltás óta először rögzítették videószalagra hivatalosan és feltűnően a csendőrség egyenruhás operatőrei az egész ceremóniát. A megemlékezés a román és a magyar himnuszok meghallgatásával kezdődött, a szervezők végig igyekeztek biztosítani a kétnyelvűséget, csak a Tokay György képviselő által mondott rövidített román beszéd miatt húzták fel kissé az orrukat a román újságíró kollégák s nemtetszésüknek természetesen hangot is adtak a másnapi lapokban. Florin Remetan aradi alprefektus felolvasta Adrian Nastase román miniszterelnök üzenetét, Sipos Ilona kolozsvári konzul pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök Kárpát-medencei magyarsághoz intézett gondolatait tolmácsolta. Tokay György RMDSZ-es képviselő beszélt, Dinnyés József magyarországi előadóművész rövid fellépése után elhangzott a Miatyánk magyarul és románul, majd következett a koszorúzás. A vesztőhelyi ünnepség után a részvevők zöme a Minorita-rendház udvarán felállított Szabadság-szoborhoz zarándokolt, ahol Bognár Levente alpogármester mondott rövid beszédet. Este a Minorita palota nagytermében zenés-irodalmi összeállítással zárult az aradi megemlékezés. /(Péterszabó Ilona): Vesztőhelyi koszorúzás - visszafogott hangulatban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

2001. június 30.

Az arad-gáji református gyülekezet 1951-ben vált le a belvárosiról, és első lelkésze Csiha Kálmán volt. Az imaház szűknek bizonyult, felvetődött a templomépítés szükségessége, amellyel elsőként Bodor László lelkész próbálkozott, aki 1972-ben kérvényezte a 40-60 férőhelyes galgói templom Gájba telepítését. A Szilágy megyei településen ugyanis egy főre csökkent az ottani gyülekezet, így templomukat lebontásra kárhoztatta az akkori hatalom. A gájiak önkéntes munkával le is bontották azt, majd Aradra szállították az így nyert építőanyagokat, ám az engedélyt az építkezésre már nem kapták meg. Czégé Imre, a jelenlegi tiszteletes 1992-ben került Gájba, azonnal nekilátott a templomépítésnek. Az alapkövet ünnepélyes keretek között 1992. július 12-én helyezték el Tőkés László királyhágómelléki református püspök, valamint Mózes Árpád evangélikus püspök jelenlétében. Az építkezési engedély jóváhagyása ezúttal is akadályokba ütközött. Az évekig tartó huzavona miatt a pénz időközben értékét veszítette. Mára végre áll a 400 férőhelyes, modern vonalú, karzattal, mellékhelyiségekkel, irodákkal ellátott templom. Még nem készült el teljesen a templom, a tiszteletes újabb pénz- és erőforrások után kutat. /Péterszabó Ilona: Félévszázados álom a gájiak temploma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./

2001. szeptember 17.

Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport szűkös társbérletben élt a román Henri Coanda Kőolajipari Líceummal s hiába volt minden tiltakozás - kezdve Tokay György parlamenti képviselő éhségsztrájkjával -, beadvány, több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy megszülessen a kényszermegoldás: a kőolajipari középiskola diákjai átköltöznek az 1-es Általános Iskola épületébe, az ottani magyar tagozat pedig a Csikybe jön, hogy végre legyen egy önálló magyar tanintézménye Arad magyarságának. A szülők egy része nem örül annak, hogy a szintén magyarok által épített egykori Zárdából önszántából távozott a magyarság. A nyár a költözéssel, az épület javításával, takarításával telt el, a volt társbérlők ugyanis valóságos csatateret hagytak maguk után, s szinte minden mozdíthatót elvittek, többek között a villanykapcsolókat is kitépték a falakból. Az önálló magyar iskola udvarán 810 I-XII. osztályos tanuló gyűlt össze. A tanévnyitón megjelent Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Nagy F. István oktatási ügyvezető alelnök, Tokay György parlamenti képviselő, Mózes Árpád evangélikus püspök, és Csergő Ervin minorita atya is, továbbá Bognár Levente alpolgármester. Éder Ottó iskolaigazgató megnyitója után Markó Béla elnök méltatta az aradiak okos politikáját, fáradhatatlan küzdelmét és kitartását. Tokay György képviselő elsősorban a 29 elsős kisdiákhoz szólt, majd román nyelven köszönte meg a románok segítségét. Pavel Sarbu főtanfelügyelő örömét fejezte ki az önálló magyar iskola létrejötte alkalmából. Mózes Árpád evangélikus püspök 30 millió lejt ajánlott fel az építkezési munkálatok befejezésére. /(Péterszabó Ilona): Aradi magyar iskolaavató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

2002. április 9.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság immár negyedik alkalommal szervezte meg a Bányászati-Kohászati-Földtani Konferenciát. Az eseményre ápr. 5?7. között került sor Menyházán, a Park Szállóban. A közel százfőnyi résztvevő között nagyszámú egyetemi hallgató is jelen volt határainkon innen és túlról. Három szekcióban ? kohászat, bányászat és földtan ? tartottak előadásokat. Vasárnap a szakmai kirándulások napja volt. Az Ambrus Zoltán, Varga Béla és Wanek Ferenc vezette tudományos szervezőbizottság és a fiatal kisegítőgárda alapos munkát végzett. /Péterszabó Ilona: Mente et maleo. Tudományos konferencia Menyházán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

2002. december 17.

Dec. 23-án bemutatják Aradon az 56 után 57-en a temesvári perben c. könyvet. Péterszabó Ilona munkája egy 1958-ban, Romániában lezajlott politikai perről, elítéltjeiről, arról az "államrend elleni összeesküvésről" szól, amelyet a fővádlott, Szoboszlay Aladár egykori pécskai plébánosról az utóbbi esztendőkben Szoboszlay-perként emlegettek. Ennek kapcsán (az 1956-os magyarországi forradalom elfojtását követően) több száz (!) embert tartóztattak le, a Temesváron megrendezett monstre-perben az ország különböző vidékeiről származó 57 vádlottat állítottak bíróság elé, közülük tízet halálra ítéltek és (valószínűleg 1958 szeptemberében, Aradon) kivégeztek, többeket életfogytiglani, illetve sokévi börtönre ítéltek. Aradi szerző, Péterszabó Ilona kutatta fel a hozzáférhető periratokat, szólaltatta meg a még élő vádlottakat, hozzátartozókat, és felhasználva a sajtóban az utóbbi években az ügy kapcsán megjelent írásokat is, több mint 300 oldalas dokumentum-összeállítást adott közre. /Könyvbemutató a Jelen Házban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./ Megdöbbentő a párhuzam 1849, 1958 és 1989 aradi eseményei között - állította Péterszabó Ilona aradi újságíró könyvének / 56 után 57-en a temesvári perben/ bemutatóján. Dokumentumriportot írt a Szoboszlay Aladár-perről. A könyvet Jámbor Gyula újságíró ismertette, párhuzamot vonva a fasizmus és a kommunista diktatúra legsötétebb időszakai között. /(puskel): Könyvbemutató a Jelen Házban. A múlt ismerete nélkül nincs tiszta jelen. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./

2003. július 9.

Székelyudvarhelyen érettségi találkozóra jött el dr. Sass Huba főiskolai docens, csillagász, Komoróczy György /Székelyudvarhely/ nyelvész gyermekkori barátja. Mindkettőjüket kitelepítették, deportálták, Sass Hubát 1959-ben, Komoróczyt 1949-ben; mindkettőjük édesapja 54 éves korában meghalt. Dr. Sass Huba az 1956-os forradalom ürügyén hazaárulással vádolt, majd kivégzett érmihályfalvi református lelkipásztor, néhai Sass Kálmán legkisebb fia. Sokan összetévesztik az érmihályfalvi 56-osok perét a szintén 56-os Szoboszlay-perrel. Ma már van ennek a kérdésnek megbízható irodalma. Elég, Balaskó Vilmos, Péterszabó Ilona és Tófalvi Zoltán kutatásaira, könyveire gondolni. Balaskó Vilmos cellatársa volt Sass Kálmánnak. Az ő könyvében található az egyetlen hiteles dokumentum másolata Sass Kálmán kivégzéséről (Élet a föld alatt, Nagyvárad, 2002; kiadja a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Sajtóosztálya). A kivégzés dátuma: 1958. december 2. Sass Kálmánt az úgynevezett érmihályfalvi csoport perében ítélték halálra, mint a csoport vezetőjét, a Szoboszlay-perben egy másik, bánsági csoportot ítéltek el. Az előbbit Nagyváradon, utóbbit Temesváron szinte azonos külsőségek mellett. És mindkét csoportnak egyforma bűne volt: az, hogy tagjai magyarok voltak. Semmi más. Az igazságszolgáltatás és annak végrehajtói elé egy célt tűzött ki a kommunista párt: minden olyan embert, aki az erdélyi magyarságot valamilyen formában össze tudja fogni, önazonosságtudatát ébren tudja tartani, el kell tüntetni, meg kell semmisíteni fizikailag.Sass Kálmánt 1957 februárjában letartóztatták le. A családja soha nem kapott értesítést arról, hogy hová vitték és mi történt vele. Sass Kálmán családját kitelepítették, csak 1964-ben jöhettek el a kényszerlakhelyről, a Baraganból. Sass Kálmán egyik gyermekét, Bélát szintén elítélték három év börtönre, agyba-főbe verték, megjárta Jilava, a Braila környéki hírhedt Duna-szigetének poklait. Dr. Sass Huba hangsúlyozta, hogy a mai napig tapasztalhatják a hátrányos megkülönböztetésnek bizonyos jeleit, ugyanis Romániában még nem volt igazi rendszerváltozás. Sok régi magas beosztású vezető ma is vezető. Ma is él a döntéshozók egy részében a gyűlölet például a volt történelmi osztály, a volt gazdagok, sőt az értelmiségi elit iránt is. A család például még nem kaptunk vissza semmit az elkobzott vagyonból, Sass Kálmán nincs rehabilitálva jogi értelemben. /Komoróczy György: A véndiák a küszöbről még egyszer visszanéz... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./

2003. július 10.

A közvélemény még most sem igazán tudja, hogy az 1956-os magyarországi forradalomnak erdélyi mártírjai és áldozatai is vannak. Az 56-os magyarországi forradalommal kapcsolatos egyik legnagyobb romániai koncepciós per színhelye Temesvár volt. Ebben az ügyben 380-420 embert tartóztattak le rendszerellenes fegyveres szervezkedés vádjával, közülük 57-et elítéltek, a lehető legsúlyosabb büntetést szabva ki rájuk: tíz embert kivégeztek, a többiek több mint 1300 börtönévet kaptak. A Szoboszlay nevével fémjelzett kirakatper történelmi értékelése még várat magára, de egyre több írás, könyv, emlékhely jelzi, hogy az utókor végre helyére akarja tenni ezeket a dolgokat is. Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában az 1956-os erdélyi áldozatok emlékére 1999-ben elkészült az első emlékmű: Fresch Ottó Anya és gyermeke c. alkotásának hátoldalára került az Erdélyben kivégzettek vagy a börtönben elhunytak neve. Az emlékművön 23 név szerepel, közülük 13 a Szoboszlay-per vádlottja. Az erdélyi születésű Erdélyi Zoltán sírköves készítette alkotás felavatására 2003. június 16-án, Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzése évfordulóján került sor. Magyarországon tehát már van emlékhelye az 1956-os erdélyi áldozatoknak, illendő lenne valahol Arad vagy Temes megyében is hasonló emléket állítani. Magánszemélyek részéről kezdeményezés is született erre: az első adományozók egy leendő emlékhelyre Stelcz Gyula, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának gondnoka, Szoboszlay Alexandra (Szoboszlay Aladár húga) és Péterszabó Ilona, az 56 után 57-en a temesvári perben c. könyv szerzője. /Az 1956-os áldozatok emlékének megörökítésére. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 10./

2003. szeptember 1.

45 esztendeje, 1958. szept. 1-jén végezték ki a Szoboszlay-per tíz halálra ítéltjét, az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi mártírjait. A Temesváron megrendezett koncepciós perben több száz embert tartóztattak le, 57-et összesen több mint 1300 éves börtönbüntetéssel sújtottak, illetve tízen közülük - Szoboszlay Aladár római katolikus pap, Ábrahám Árpád r. kat. pap, báró Huszár József földbirtokos, Orbán Károly földbirtokos, dr. Kónya István Béla ügyvéd, dr. Fantanaru Alexandru ügyvéd, Tamás Imre tanító, Tamás Dezső tisztviselő, Orbán István tisztviselő-földműves és Lukács István József kereskedő - az életükkel fizettek. Budapesten, a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában már áll egy emlékmű az 1956-os erdélyi áldozatok emlékére, és a gránittömbbe vésett 23 név közül 14 éppen a Szoboszlay-per elítéltje (köztük van a tíz kivégzett is). Szept. 1-jén a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában lévő emlékműnél megemlékezést tartanak, amelyen Brassó, Hargita és Kovászna megyei volt politikai foglyok is részt vesznek. Gyűjtés indult egy aradi emlékmű felállítására is. /Péterszabó Ilona: 45 éve végezték ki őket. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./

2003. október 9.

A Közösségfejlesztők Békés Megyei Egyesülete (Békéscsaba) és a CREST Nonprofit Szervezetek Forrásközpontja (Szatmárnémeti) Közösségek fejlesztése határok nélkül elnevezéssel közös projektet indított a keleti határ mentén, melynek célja a szervezetek közötti információáramlás biztosítása, a határ menti kapcsolatok és a civil szféra erősítése. E program keretében kiadványt is megjelentettek, amely nyolc megye - Magyarországról Békés, Csongrád, Hajdu-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Romániából Arad, Bihar, Szatmár, Temes - civil szervezeteinek adatait tartalmazza. A magyar és román nyelven is kiadott adatbázis több mint 1200 egyesület, alapítvány, szervezet nevét, címét, elérhetőségét foglalja magába, de tovább bővíthető bármikor a következő címeken: http://www.csabanet.hu/regcivil/ honlapon. Okt. 4-5-én Békéscsabán zajlott le "A határ nem választ el..." elnevezésű együttműködési konferencia, amelyen az említett nyolc megyéből mintegy hetvenen vettek részt különböző civil szervezetek képviseletében. A kétnapos konferencián több mint 20 érdekes, színvonalas előadás hangzott el igen változatos tevékenységi területekről. Bemutatkozott az aradi Kondor Klub, a bánsági bolgárok szervezete, többen is felfigyeltek az aradi Juventute Alapítvány által működtetett magánóvoda eredményeire. /Péterszabó Ilona: Civil szervezetek találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

2003. október 23.

Péterszabó Ilona 56 után 57-en a temesvári perben című könyvéből vett részlettel emlékezett a lap az 1956-os forradalom évfordulójára. Ferencz Béla Ervin (ma P. Ervin gyergyószárhegyi ferences templomigazgató) elmondta, hogy vallatták, gyötörték százféle pszichológiai módszerrel. Ebbe beleőrült. Az aradi börtönben azután helyrejött. Ő gyóntatta meg titokban a halálra ítéltek egy részét, akik a közelében voltak, Szoboszlay Aladárt, Orbán Istvánt és Ábrahám Árpádot, kivégzésük előtt. Mindannyian megláncoltan voltak a zárkában. /Grandiózus kirakatpert rendeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

2003. október 24.

Okt. 23-án Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban megemlékeztek az 1956-os forradalomról. Az eseményt Thoroczkay Sándor megnyitója után Danku Pál, a Szent István Kör tagja méltatta, aki kitért a forradalmi események erdélyi vonatkozásaira is. Az előadás után Sike Lajos újságíró bemutatta Péterszabó Ilona "56 után 57-en a temesvári perben" című kötetét, amely az 56-os eseményeket követő temesvári megtorlásokról íródott. A bemutató után a szerző szólt a jelenlévőkhöz és dedikálta könyvét. /Szatmárnémeti: Megemlékeztek 1956-ról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 24./

2004. június 22.

Jún. 20-án, vasárnap befejeződött Budakalászon a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek háromnapos fóruma. Az idei találkozón 86 civil szervezet képviselője volt jelen Romániából, Szlovákiából, Szerbia-Montenegróból, Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából. Egyes meghívott előadók nem jöttek el, vagy másokat küldtek maguk helyett. Ezért a fórum egyik témája, a Kárpát-medencei kisebbségi ernyőszervezetek (EMKE – Románia, CSEMADOK – Szlovákia, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Szerbia és Montenegró, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség – Ukrajna, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége – Horvátország, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet – Szlovénia, Burgenlandi Magyar Kultúregyesület – Ausztria stb.) bemutatása csak részben valósult meg. A fórumon előadást tartott dr. Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának vezetője, valamint Egyed Albert, a Magyar Művelődési Intézet Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője. Romhányi Andrást a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője, a fórum főszervezője hangsúlyozta, a budakalászi találkozó egyik legnagyobb érdeme az, hogy folytatódik. Elégedetten zárhatják az idei találkozót. A tanácskozás összegzéseként a mintegy kilencven résztvevő zárónyilatkozatot fogadott el. /Péterszabó Ilona: Kárpát-medencei közművelődési tanácskozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ A zárónyilatkozat szerint a fórum tudatosította, hogy a kisebbségi lét pozitívumként, többletként is jelentkezhet. Szükségesnek tartják az anyanyelvű, szakmai képzést és továbbképzést. Szükséges az ifjúság fokozottabb részvétele a civil szervezetek életében. /A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2004. szeptember 1.

Az Arad megyei Kisiratos tömbmagyar közössége Almási Vince polgármesterrel és lelkes csapatával mindent elkövet, hogy a kulturális, szociális megvalósításokat gazdasági föllendülés kövesse. Kisiratoson működik a mozgássérülteket gondozó Máltai-ház, van tájházuk és termálstrandjuk, profittermelő mezőgazdasági társulásuk. Kisiratoson festő-és médiatábor működik immár több éve, van cserkészcsapatuk, Menyecske kórusuk, citerazenekaruk, férfikórusuk és Gyöngyvirág tánccsoportjuk. A Kisiratosi Magyar Gazdák Egyesülete mulatságra hívta össze a környékbeli és a határon túli gazdákat. Ez alkalomból Zilahi András plébános fölszentelte a nagyrészt felújított gazdaszékházat. A nemrég kiadott falumonográfia (dr. Kovách Géza munkája) remélhetőleg hírét viszi a közösségnek. /(Péterszabó Ilona): Kisiratos, mint a világ közepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

2004. szeptember 3.

Aug. 31-én a Jelen Házban tartotta meg 2004. évi közgyűlését az aradi Szabadság-szobor Egyesület. Az egyesület tavaly májusban alakult meg. Király András elnök megállapította, hogy az egyesület legfőbb célját teljesítette: áll a Szabadság-szobor. Az egyesület céljai közé tartozik a 13 vértanú emlékének ápolása, más, Arad megyei magyar történelmi és kulturális emlékhelyek megismertetése és gondozása, általában a magyar szellemiség ápolása. A közgyűlés megerősítette az eddigi öttagú ideiglenes elnökséget – tagjai Király András, Búza Gábor, Cziszter Kálmán, Horváth Levente, Tokay György –, amelynek jövőre jár le kétéves mandátuma. /Péterszabó Ilona: A Szabadság-szobor Egyesület tovább működik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

2004. szeptember 20.

Szept. 17-18-án emlékeztek az ellenállási harc mártírjaira az 1989. decemberi forradalom egykori meghatározó személyiségei, a korábbi kommunistaellenes megmozdulások résztvevői és az érdeklődők Temesváron a református templomban, az Újvárossy Ernő nevét megörökítő gyülekezeti teremben. A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök felolvasta a Református Világszövetség (amelynek elnöke) dokumentumát a vajdasági magyarokat ért atrocitásokról. – Tizenöt éve áldozta életét a decemberi forradalom előkészítésének szakaszában Újvárossy Ernő építészmérnök. A totalitárius rendszerrel való szembeszegülés első mártírjairól Péterszabó Ilona tartott előadást az ’56 után 57-en a temesvári perben /Arad, 2002/ című könyve alapján. A temesvári perben ártatlan embereket vetettek börtönbe, ítéltek halálra és végeztek ki feltehetőleg csak azért, hogy rettegésben tartsák a lakosságot. Erről az időszakról (1956) emlékeztek meg az egykori résztvevők, akik börtönnel, kényszerlakhellyel fizettek azért, mert volt bátorságuk felemelni szavukat a diktatúra törvénytelenségei ellen. Koczka György emlékezett arra, hogy főiskolai hallgatóként a kolozsvári Bolyai Egyetem 56-os rendezvényein vállalt szerepéért került börtönbe, majd kényszerlakhelyre a Baragánba. Oberten János líceumi diákként többedmagával kézzel írt háromnyelvű röpcédulát terjesztett az igazság védelmében. A büntetés börtön lett. Több szemtanú – Toró Tibor professzor, Wollner András, Tőkés László püspök – részletekkel egészítette ki az események résztvevőinek beszámolóját. Gazda József, aki elsőnek írt könyvet a temesvári forradalomról (Megváltó karácsony – erdélyi magyar túlélők emlékeznek, Aura Kiadó, Budapest, 1990) a város akkori hangulatát idézte fel. Szept. 18-án országos premieren bemutatták Koltai Gábor Trianon című filmjét. Neves magyar történészek – Raffay Ernő, Nemeskürthy István, Glatz Ferenc és mások – kommentálták a filmen bemutatott események hátterét. Tőkés László püspök felhívta a figyelmet: a filmet egyetlen tévéállomás sem volt hajlandó műsorába iktatni. A vetítést követően az 1989. decemberi események felidézése került előtérbe. Az egykori résztvevők és szemtanúk – Gazda Árpád, Balaton Zoltán, Makkai Zoltán és mások – elmondása nyomán számos fontos esemény háttere vált világosabbá a hallgatóság előtt. Többek között Újvárossy Ernő szerepe, akinek csupán annyi volt a “bűne”, hogy elvállalta a templom alagsora felújításának mérnöki tennivalóit, és cselekvően részt vett a (ma nevét viselő) gyülekezeti terem kialakításában. Tőkés László leszögezte: a kommunizmus elleni harc az országban még nem fejeződött be. Szégyellni valónak tartja, hogy a magyar közösséget képviselő RMDSZ vezetősége a kommunisták utódpártjával paktál. A rendezvénysorozat az erzsébetvárosi temetőben, Újvárossy Ernő sírjának megkoszorúzásával ért véget. /Sipos János: Mártírokra emlékeztek. Szemben a kommunizmussal. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./

2004. szeptember 22.

Péterszabó Ilona régóta gyűjti szülőfaluja, az Arad megyei Tornya falumonográfiájához az anyagot. Keserűen állapította meg, hogy helyi lakosság – nemzetiségre való tekintet nélkül – képtelen fölébredni csipkerózsika álmából, s megrekedt a személyiségpusztító szürkeségben. Nem fogtak össze, nincs egyetlen képviselőjük sem a pécskai városi tanácsban, amelyhez tartoznak, az egykori középületek eltűnnek, a közkutak nem működnek, az egyetlen parkban derékig ér a gyom, a kultúrotthont csak lakodalmakra veszik igénybe. Közöny, nemtörődömség, igénytelenség… Nem akad egy pap, orvos, tanár vagy bárki, aki fáklyavivője lenne a közösségnek. Egy kétgyermekes magyar család mindkét gyermekét egyszerre íratta az első osztályba, de mivel a településen már jó pár éve megszűnt a magyar oktatás, az újrakezdéshez minimum hét gyermekre volt szükség. Hónapokon keresztül győzködték a magyar szülőtársakat, adják ők is magyar osztályba gyermeküket. Egyik nap volt elég gyermek, másnapra már nem. A szülők ilyen-olyan nyomásnak, zsarolásnak engedve, megmásították szavukat. Az igazgató kiutalt a magyar osztálynak egy termet, majd visszavette azt. A helyi román pópa követelte a románok jogainak tiszteletben tartását, később hízelegve megpróbálta átédesgetni a román osztályba a magyar tanítónőt. Végül a tanfelügyelőség munkatársai kiszálltak a helyszínre, és megindulhatott a magyar osztály. /Péterszabó Ilona: A kálvária egy iskolapéldája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

2004. október 22.

Dávid Gyula közölte nagyobb tanulmánya vázlatát az erdélyi 1956-os perekről. 1992 óta az 56-os Intézet /Budapest/ által szervezett több konferencián hangzottak el a témáról előadások, több összefoglaló kiadvány jelent meg. Számos, börtönt járt erdélyi/romániai ’56-os visszaemlékezése napvilágot látott önálló kiadásban, tévéfilmek és CD-ROM is készült az erdélyi 56-ról. Mindennek ellenére szükséges olyan számbavétel is, amely végre összképet nyújt arról, ami Romániában történt. Dávid Gyula felsorolta az ’56 utáni időszak legfontosabb – a magyar forradalomhoz kötődő – romániai politikai pereit, azok elítéltjeit. 1956 romániai magyar elítéltjeinek száma ezrekre becsülhető. Akár megközelítőleg pontos névsort is csak a belügyi és katonai törvényszéki irattárak tanulmányozása alapján lehetne összeállítani. Nagyobb perek a következők. Szoboszlay Aladár és társai hazaárulási pere, halálra ítéltek tíz főt /Szoboszlay Aladár Ábrahám Árpád, báró Huszár József, Orbán Károly, Kónya István, Fantanaru Alexandru, Tamás Dezső, Tamás Imre, Orbán István és Lukács István/, Sass Kálmán és társai pere /Kivégezték Sass Kálmánt és Hollós Istvánt/, Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének pere. Bolyai-egyetemi perek, Képzőművészeti Főiskola-perek, Protestáns Teológiai Intézeti perek, Bethánista „szervezkedés”, Dobai István és társai pere, Puskás Attila és társai pere, Fodor Pál és társai pere, Soós Ferenc és társai pere, Kis-Küküllő menti szervezkedés, Kacsó Tibor és társai pere, Fekete Kéz, Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége. Gagyi Balla István CD-jén interjút készített több volt elítélttel. További könyvek: Balogh László Múltbirtokosok jövő nélkül, továbbá És te hol voltál, Szent György című könyvei, Gazda József Kövek egy siratófalhoz, Akik imádkoztak üldözőikért című kötetben református lelkészek, teológusok visszaemlékezései olvashatók, Péterszabó Ilona Ötvenhat után ötvenheten című könyve, A Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetének 2004. augusztus 7–8-i nagyváradi találkozójáról kiadott Emlékkönyv. /Dávid Gyula: Feljegyzések az erdélyi 1956 évfordulóján. = Krónika (Kolozsvár). okt. 22./

2004. november 16.

Aradon a Jelen Házban bemutatták Puskel Péter újságíró-helytörténész Emléklapok a régi Aradról című könyvét. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozat legújabb kötete az 1885-1945 közötti Maros-parti várost idézi fel, közel 400 korabeli képeslap, nyomtatvány felhasználásával. A szerző korábbi sikeres kötetei, az Arad marad és Arad redivivus után fogott neki a képes várostörténet megírásának. Puskel Péter három és fél évtizedes aktív újságírói pályafutása alatt rengeteg dokumentumot, fotót, reklámszöveget, postai üdvözlő kártyát, tárgyi dokumentumot gyűjtött össze. Fontosnak tartotta a már nem létező épületek, szobrok, emlékművek bemutatását, felvillantani neves aradi intézmények történetét és egykori jeles emberek portrévázlatát. /(Péterszabó Ilona): Emléklapok a régi Aradról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./


lapozás: 1-30 | 31-46




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998