udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Jánk Károly

1995. május 18.

1993 szeptemberében látott napvilágot a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ első kötete, adott tájékoztatást a kiadó igazgatója, Káli Király István. Szerződést kötöttek a Kriterionnal, hogy átveszik tőlük a kezdő írók közlését, 1994-ben öt elsőkötetest adtak ki /Jakabffy Tamás, Molnár Vilmos, Jánk Károly, Demény Péter és Vida Gábor/. Idei tervükben monográfiák kiadása szerepel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

1996. március 1.

Márc. 1-jén Szatmárnémetiben három elsőkötetes író mutatkozott be, Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője Búcsú a filmtől című novelláskötetével, Papp Sándor Zsigmond, az Erdélyi Napló rovatvezetője 72-es blues című novelláskötetével és Jánk Károly verseskötetével /Álom a nyomokban/ jelentkezett. /Az irodalom pillanatai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

1999. július 6.

Jánk Károly első verseskötete Álom a nyomokban, a második M-á-s-v-i-l-á-g címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál. Négy modern román költő verseiből válogató fordításkötetét a pécsi Jelenkor adta ki. 1997-98-ban a Korunk versrovatának szerkesztője volt. Jánk Károly Szatmárnémetin él. Nem lát esélyt Kolozsváron kívüli komoly irodalmi műhelyek létrejöttének. "Mindenki Kolozsvár felé húzódik, ott képzeli el a továbbiakban az életét, ahol valamelyes írói csoportosulások vannak, egyetemi szféra, lapok." - szögezte le. Nagyon-nagyon sokan elmentek, és nemcsak Kolozsvárra, hanem Magyarországra, "végülis alkotói hiány van ebben a térségben. Olyan városokra gondolok, mint Temesvár, Arad, Szatmár, Nagybánya, Brassó, és ez szerintem a székelyföldi városok nagy részére is vonatkozik" - tette hozzá. /Az emberi sorsokat láthatatlan pillérek tartják. Beszélgetés Jánk Károly költővel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 6./

2000. december 8.

Balázs Imre József esszéjében az utóbbi évek erdélyi magyar irodalmával foglalkozott. Szerinte az ″1994 és 1995 a fiatal irodalom olyan besűrűsödését jelenti Erdélyben, amilyent azelőtt is, azután is igencsak ritkán lehetett tapasztalni. 1994-ben jelent meg Vida Gábor, Jánk Károly és Demény Péter első kötete a Mentor Kiadónál, 1995-ben Kelemen Hunor verseskötete a Kriterionnál, illetve az Előretolt Helyőrség három év eleji száma után az első négy Helyőrség-könyv: az Orbán János Dénesé, a Sántha Attiláé, a László Noémié és a Fekete Vincéé.″ És ekkor látott napvilágot György Attila első könyve is Csíkszeredában. Vida és Jánk közelebb állnak a magyarországi irodalom egy visszafogottabb vonalához. Kelemen Hunor és László Noémi szintén ide sorolhatók. Demény Péter nem áll messze Orbán János Dénes vagy Varró Dániel néhány szövegétől, csak más hagyományhoz nyúl vissza, szinte kizárólagosan: a századelő heltais-sanzonos mentalitásához. Az Előretolt Helyőrség szerkesztői-szerzői (Orbán János Dénes, Sántha Attila, s a háttérben Fekete Vince) viszont nem kitalálják, megtervezik színreléptüket. Bedobnak a köztudatba egy fogalmat - a transzközepet -, amiről vitázni lehet, s amelyről "kikérik″ a szakma véleményét. A "szakma″ (többek között Cs. Gyimesi Éva és Berszán István) közli, hogy a transzközép egy jelentés nélküli szó, amely azonban a róla szóló beszédben jelenvalóként szimulálódik. Ezt a csoport azzal a logikával fordítja a szó javára, hogy "ha a transzközép olyasvalami, hogy a szakma is foglalkozik vele, akkor bizonyára nagyon fontos dolog″. - ″Igazából a posztmodern világ első komplex feltűnése ez a magyar irodalomban és körülötte. A posztmodern mentalitásnak, írásmódnak (amely igazából többes számban, írásmódoknak értendő) voltak már előzményei a magyar nyelvterületen, a posztmodern marketingtechnológiáknak és az explicit fogyasztói-szolgáltatói ideológiának viszont nem.″ A transzközép kiáltványok a saját újszerűségük, "világalapító″ gesztusuk legitimálása érdekében egészen más képet festenek a posztmodernről. Sántha Attila legelső kiáltványa például egyenesen a posztmodernre való nemet mondás gesztusából eredezteti a transzközépet: "Az antiposztmodern egyaránt modern- és posztmodern-ellenes, a posztmodernséget a modernitás záróakkordjaként értelmezi. A NEM szaltószabadságot nyújtó lázadása jelen esetben egyaránt irányul a modernitásnak az egymásba játszó mindkét véglete, a modern és a posztmodern ellen. Az irodalmi antiposztmodern egy időben veti el a Nagy Történet, illetve a Nagy Történet Hiányának mítoszait.″ Ezután a nemet mondó gesztus után nevezi el új néven az "antiposztmodern-t″ transzközépnek: "A kezdeti "nem" fölött lebegve, a transzközép többé nem tagad, territóriuma voltaképp a tagadáson túl kezdődik″. Sántha úgy tesz tehát, mintha a transzközéphez nem tartozna hozzá a tagadás, hiszen az, ami tagadott, még más néven neveztetett. - Később azután több interjúban és felolvasóesten elhangzott, hogy a transzközép egy blöff volt, egy fogalom, amely körül vitázni lehet. /Balázs Imre József Az erdélyi magyarirodalom neve. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

2001. január 6.

Dr. Cs. Gyímesi Évával, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorával készített interjút Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója az erdélyi magyar irodalom értékeléséről. A kilencvenes évek elején fiatal erdélyi magyar tollforgatók egy csoportja úgy vélte, hogy 1989 decemberével az erdélyi magyar irodalomban egy korszak lezárult. Megfogalmazták, hogy az erdélyi irodalmi életet meg kell tisztítani azoktól, akik 1989 előtt különböző kompromisszumokat kötöttek a hatalommal. Itt korábban ″udvari költészet″ folyt, az írók zöme behódolt a diktatúrának. Erről kérdezte az újságíró Cs. Gyímesi Évát. A tanárnő Szilágyi Domokos életművét hozta fel. Szilágyi Domokosnak vannak jócskán olyan fiatalkori versei, amelyekben hitet tett a párt és a közös haza mellett. Ugyanakkor Szilágyi Domokos családi életéről tudjuk, hogy az meglehetősen zilált volt. Cs. Gyímesinek óriási gondot okozott, hogy a költőnek szentelt könyvében mit csináljon a költő életével és moráljával. ″Az erkölcsösség, a morál az gyakran messze támolyog, csetlik-botlik attól az eszményrendszertől, amelyet az ember legmélyebb lelkében vall.″ - állapította meg. Cs. Gyímesi magyarázgatta: Szilágyi Domokost könnyen megszédítette az ″emberközpontú baloldali világkép, amelyben Istennek alig volt helye. De nem volt helye a jobboldaliságnak sem.″ Cs. Gyímesi szerint az erdélyi magyar kultúrában ″már a hetvenes évek végén megkezdődött egy öntisztulási folyamat. Egyes baloldali elkötelezettségű személyiségek már a nyolcvanas években szembenéztek önmagukkal.″ Cs. Gyímesi bátornak tartja mindazokat, akik az önvizsgálat útjára léptek. Ugyanakkor voltak mindvégig kitartó baloldali személyiségek is. Cs. Gyímesi Balogh Edgár példáját hozta fel, aki nem volt hajlandó 1983-ban az üldözött Tóth Károly érdekében kiállni, mondván: ″Én nem szövetkezem a szocializmus ellenségeivel!″ Ezt később Balogh Edgár letagadta. Balogh Edgár azok közé tartozik, akik kritika és önkritika nélkül mindvégig kitartottak. A fordulat után rögtön felvette a kapcsolatot az egyházakkal, és kompenzálni igyekezett. Tibori újra megkérdezte: hol van a határ a különböző fajta kompromisszumok között? Cs. Gyímesi kifejtette: Megengedhetetlennek a szerepnek azt a változatát tartom, amikor a hatalomközvetítő eszköz-emberré válik.″ Cs. Gyímesi felmenti azt az embert, aki szenved a közvetítő szerepben. Az, aki kiszolgál hatalmi pozícióból egy többé-kevésbé transzcendens hatalmat, annak a felelőssége viszont óriási. ″Én Gaál Gábort nem tudom felmenteni. Hajlok arra, hogy ne is tartsam értelmiséginek.″ ″Az irodalomtörténetet nemcsak azért kell művelni, hogy felmutassuk a haladó hagyományokat, ahogyan az ötvenes években nevezték, vagy nemzeti hagyományokat, ahogyan most nevezzük, hanem hogy a hagyományokkal élő viszonyba kerüljön az ember.″ ″Az önreflexió és a kritika hiánya speciálisan a kisebbségi létből eredő torzulása a kultúrának. Ezt szomorúan szemlélem a két világháború között is, és a mai kritikai életben is, hogy irodalmunk szakralizált értékeinek az értelmezése, a vele való élő kapcsolat, az úgyszólván nem létezik. Ez most kezd talán alakulni. De nálunk vannak szent tehenek, és a szent teheneket nem szabad fogdosni, azokat a vitrinbe kell tenni.″ ″Az 1989 előtt született műveket irodalomcentrikus, rendkívül érdeklődő, a magyar szóra és az igazságra szomjazó közeg éltette, az olvasó. Mára megszűnt az olvasás és így a könyv rangja, és az írók némi szerepvesztéssel küszködhetnek. Legalábbis abból ítélve, hogy az irodalmi életünk, úgy tűnik, hogy pang. Ám ha közelebb vagyunk a fiatalokhoz, nagyon sok biztató jelet tapasztalhatunk.″ Cs. Gyímesi említett néhány fiatalt, Orbán János Dénestől László Noémiig, Farkas Wellmann Endréig. Sokan vannak figyelemre méltó alkotók, Cs. Gyímesi Visky András és Selyem Zsuzsát említette, továbbá Jánk Károlyt, Balássy Csabát, Vida Gábort és Vermesser Leventét. Ezek a fiatalok nem ismerik a gettót, a regionális bezártságot, a helyi értékeket. - Cs. Gyímesi kiállt Sütő András egyes drámái mellett, hangsúlyozva értéküket. Hangoztatta továbbá, hogy ″a kisebbségi kultúra múltjának egészével szembe kell néznünk.″ /Tibori Szabó Zoltán: A szent teheneket nem szabad fogdosni. Beszélgetés dr. Cs. Gyimesi Éva irodalomtudóssal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2002. április 16.

Szatmárnémetiben ápr. 11-én, a költészet napján a Harag György Társulat a Tennessee-előadást ajándékozta -belépőmentesen - közönségének. A könyvesboltban 13 ifjú szatmári tollforgató antológiáját /Tükör előtt/ mutatták be a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés szervezésében. Kovács Máté, a kötet szerkesztője - s egyik alkotója is - szólt a könyv keletkezési körülményeiről. Jánk Károly közismert szatmári költő a Magyarországon tapasztalható irodalmi ?klikkesedésről" szólva indította el a vitát. Kereskényi Sándor szenátor, aki a kötet megjelenését támogatta, kifejtette: a mai költők, tollforgatók sem maradhatnak fenn, ha egyedül vívják harcaikat. Irodalmi estek szervezését szorgalmazta, alkotóműhelyek létrehozását. Nagy Gyula a költészetben eluralkodó trágárságra is felhívta a figyelmet, óva intve ettől a pályakezdő költőket. /Dancs Artur: Egy este az irodalom társaságában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

2003. január 20.

Tizenkettedik alkalommal osztották ki a Látó című szépirodalmi folyóirat díjait. Jan. 18-án Marosvásárhelyen, a Művelődési Palotában Domokos Géza, Gagyi József, Jánk Károly és Nagy Attila részesült az elismerésben. A díjakat Gálfalvi György főszerkesztő-helyettes adta át. Domokos Gézáról elmondotta: mindig mások könyveiért harcolt, aztán 1993 után módja nyílt rá, hogy végiggondolja az életét. Azóta öt könyvet tett az olvasó asztalára, és készül a hatodik. Gagyi József Csíkszeredában, a Kommunikációs Antropológiai Munkacsoporttal ért el jelentős eredményeket. Gagyi József díjazott dolgozatában azt vizsgálja, hogyan indul el 1949-ben az a nagy kísérlet, amikor a tervhez igazították a valóságot Romániában. Jánk Károly készülő verseskötetéből olvasott fel. Dr. Nagy Attila is díjazott, egy költő, aki mellesleg orvos. /Kiosztották a LÁTÓ 2002-es díjait. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 20./

2003. április 16.

Békéscsabát, Budapestet, Kolozsvárt, Pozsonyt egyaránt beláttató webmegállóként jellemzi a Terasz néven ismert internetes oldal (www.terasz.hu) nemrégiben indult Erdélyi írók című alfejezete. A virtuális szerkesztőség belső munkatársai közé tartozik Balázs Imre József, Demeter Szilárd, Fall Sándor, Fekete Vince, Gergely Zsuzsa, Jánk Károly, Papp Sándor Zsigmond, Szántai János, Szonda Szabolcs, Vida Gábor, Zsidó Ferenc, továbbá Romániai Magyar Spenót címmel rovat indítását ígéri Demény Péter is. /Gergely Edit: Webmegálló.Erdély. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

2003. október 9.

Bukarestről Marosvásárhelyre költözött A Hét c. lap szerkesztősége. Augusztusban látott utoljára napvilágot - bukaresti hetilapként, és előreláthatólag okt. 23-án kerül ki a nyomdából az első "marosvásárhelyi" lapszám. A régi belső munkatársak közül Ágoston Hugó marad, ő "rontja" majd az átlagéletkort a maga 59 évével. A többi szerkesztő fiatal. A hírek szerint a 27 éves Parászka Boróka lesz az A Hét felelős szerkesztője, aki Bukarestből Marosvásárhelyre költözött. Kelemen Hunor képviselőről az a hír járja, hogy lapigazgató lesz, 35 éves, és körülbelül ugyanannyi a költő Jánk Károly, aki várhatóan szintén belső munkatárs lesz, mint ahogy a laphoz szegődik a 31 éves Papp Sándor Zsigmond író, újságíró és a 28 éves Fazakas Attila is. /(Máthé Éva): Drasztikus fiatalítás A HÉT szerkesztőségében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

2003. október 16.

Okt. 23-án Marosvásárhelyen indul újra A Hét hetilap, várhatóan 1500 példányban. Bukarestből átteszi székhelyét Marosvásárhelyre, mivel ott biztosított a megfelelő infrastrukturális és szellemi háttér. A Hétnek Kelemen Hunor a lapigazgatója, viszont nem lesz főszerkesztője, hanem két vezető szerkesztő áll majd az élén, Papp Sándor Zsigmond és Parászka Boróka. A régi gárdából egyetlen ember marad: Ágoston Hugó. Az irodalmi rovatot Jánk Károly és Szabó Géza szerkeszti; Könczey Elemér és Irsai Zsolt pedig a látványtervért, a grafikai arculatért felel. A lapnak egyfajta vitafórumjellege lesz. Kelemen Hunor gyakorló politikus, nem jelent veszélyt a lap függetlenségére. Kelemen Hunor nem szól bele a folyóirat belügyeibe, nem is közöl a lap hasábjain. A hetilap továbbra is a művelődési minisztérium kötelékébe tartozik, bár távlatilag gondolkodnak a tulajdonosváltáson. /Papp Attila Zsolt: Független lapot szeretnének. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

2003. november 15.

Márc. 13-án megnyílt Marosvásárhelyen a kilencedik Nemzeti Könyvvásár. Könyvbemutató rendezvényt tartott a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. Káli Király István, a Mentor igazgatója Bogdán László, Páll Lajos, Tóth Mária és Jánk Károly egy-egy kötetét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe Pomogáts Béla a Mentor irodalmi est keretében azt boncolgatta, hogy ma van-e létjogosultsága a transszilván attitűdnek. Szerinte Erdély igenis "külön lelki autonómiával" rendelkezik, és "el kell majd jönnie annak az időnek, amikor Romániában a helyzet oda érik, hogy a politikai autonómia is megvalósul". A Színművészeti Egyetem stúdiótermében négy magyar költő olvasott fel verseiből. Az erdélyi Kovács András Ferenc és Lövétei Lázár László mellé a magyarországi Tóth Krisztina és Kántor Péter csatlakozott. Márc. 14-én az új Ariadné könyvek bemutatásával (Bodó Barna, Demény Péter, Egyed Emese, Selyem Zsuzsa), a Polis Kiadó Diákkönyvtár sorozata új kiadványinak a prezentálásával, a Jelenkor Kiadó, a Koinónia Kiadó, a Kráter Műhely Egyesület, a Móra Ferenc Kiadó, a Kriterion Kiadó, az Erdélyi Magyar Könyvklub rendezvényeivel folytatódott a könyvvásár. Délután a Pallas Akadémia Kiadó mutatta be kilenc új kötetét. /(Máthé Éva): Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Transszilvanizmus márpedig létezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

2006. január 20.

Több városban, köztük Gyergyószentmiklóson is, megkezdődtek a magyar kultúra napja rendezvényei. A városban Jánk Károly, Vermesser Levente költők és Vida Gábor író találkoztak a kortárs szépirodalom kedvelőivel. Anyanyelvemben őrizlek téged címmel hirdették meg a szervezők a találkozót. Vida Gábor a Krokodil a Marosban címet viselő, nyomtatásban nem közölt írásával illusztrálta: „a média hazudik”. Mindhárman a ‘90-es évek elején az Éber Kör megalapítói voltak Kolozsváron. A találkozót követően az Udvarhelyszék Fúvószenekar adott elő komolyzenei repertoárjából. /Barabás Márti: Krokodil a kultúra napján. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

2006. szeptember 30.

Kívül-belül megújulva jelent meg a szeptemberi Cimbora gyermekújság. Többek között Méhes György meséjét, Orbán János Dénes székely Misimackóját, Jánk Károly, Karácsonyi Zsolt, Lackfi János és László Noémi verseit, Keszeg Vilmos hiedelemlényekről szóló új sorozatának első részét tartalmazza. /Lapszemle. Cimbora / Szeptember. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2009. október 6.

Október 7-én a Szatmári Magyar Hírlap szerkesztőségében bemutatja a Hírlap Könyvek újabb darabját a Scriptor Alapítvány. Szerzője Jánk Károly Szatmárnémetiben élő költő, címe: Hajnali hinták. A kötet „kicsiknek és nagyoknak” szóló verseket tartalmaz. A kötetet Végh Balázs Béla irodalomtörténész mutatja be. /Könyvbemutató. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 6./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998