udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 123 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-123
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: János Dénes

1995. január 19.

Ezekben a napokban új lap látott napvilágot: Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/ címen, alcíme: irodalmi kéthetilap. I. évf. "előretolt szám", "előretolt szerkesztő": Orbán János Dénes, felelős szerkesztő: Sántha Attila, felelős kiadó: Szőcs Géza. Az első szám tizenhat oldalas, láthatóan modern, avantgarde szemle.

1996. május 4.

Az árkosi kastélyban találkoztak a fiatal írók, meghallgatták Borcsa János előadását, végül nem dőlt el, hogy az összegyűltek nemzedéket alkotnak, vagy csak csoportot. A vita arról is zajlott, hogy érdemes-e hagyományos megközelítésben értékelni a műveket, amikor valójában már sem a szerző, sem a mű nem érdekes, csak az olvasat. Máj. 4-én Sepsiszentgyörgyön Bencze Annamária, Balázs Imre József, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Lakatos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila és Simon Attila verseit, prózai írásait hallgatta meg a közönség, a szerzők tolmácsolásában. A vitában szó esett a vihart kavart transzközépről. Főideológusa szerint: "A transzközép megvédi a zember mundérjának becsületét", mivel "a transzközepet a zember érdekli". Másnap Sántha Attila Árkoson tartott előadást a posztmagyarról. A posztmagyar nem egyszerűen posztmodern, mivel "saját körön belül" próbál túllépni a rendszeren, mely nagy eszmét feltételez. Az új magyar nyelvfilozófiai irányzatként jelentkező posztmagyar szerint semmi sem biztos, az egyetlen dolog a kommunikáció s a nyelv, bár erre nem alkalmas, mégis létezik. /Kinde Annamária: Írótalálkozó Árkoson. A "zember" mundérja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./

1996. május 20.

Válságanalízis címen írt lehangoló összefoglalót a Fagyöngyről, /Kortárs romániai magyar költők antológiája/ Plainer Zsuzsa. Válságban van a társadalom, a világ, a művészet és az ember is, vallják az antológia költői, de a több mint száz vers közül alig néhány próbál kiutat találni. Az egyik lehetséges megoldás az irónia lenne, a másik a szerepjáték. Pleiner Zsuzsa megállapította, hogy "elterjedőben van a trágárság kultusza, amely ellen, ha szót emelünk, legjobb esetben egy jólirányzott "mindent szabad" lesz a válasz, amely - gondoljuk meg - maga is konvenció." A Fagyöngy szerzői önálló költői nyelvet próbálnak létrehozni, de a végeredmény - kérdéses. A kötetben rengeteg az "áthallás", ismert költők verseire emlékeztető részlet. Súlyosabb gond a képzavar, erre is hozott példákat a recenzens. Szeretném hangsúlyozni, írta, hogy számomra a művészet nem pusztán technikai kérdés, ennek ellenére "úgy gondolom, hogy a homályos, zavaros fogalmazás igen ritkán mondható erénynek, különösen ha nem hordoz semmi funkciót. - "Posztmodern ide, posztmodern oda, nekem mindig gyanús, ha a szerző magyarázza műveit..." /Helikon (Kolozsvár), máj. 20./ Az ifjú írónemzedék orgánumában, a Helikon Serény Múmia című mellékletében dühödten elutasították a trágársággal szembeszálló kritikát. Sántha Attila például Berszán István kritikáját /Hümért leb...ák, vagy a "Sire"-t kutyaharapással, Látó (Marosvásárhely), 1995/1/ egyszerűen pamflettnek nevezte. Berszán István Orbán János Dénes Hümériád című kötetéről írt elmarasztalóan. Sántha Attila szerint viszont Orbán János Dénes kiváló költő, betört a magyar irodalom élvonalába, hiszen vereseit olyan tekintélyes folyóiratok közlik, mint a Nappali Ház vagy a 2000. Legfeljebb a bigott vallásos körökben járatta le magát. Sántha Attila elítélően idézte Berszán Istvánt, aki szerint "a mindenkori költészet - megnyilatkozásként - valamiképpen mindig vallomás: a léleknek és a világnak /.../ mélyrétegei fakadnak fel benne." /Helikon (Kolozsvár), 7. sz., ápr. 5./

1996. június 6.

Bukarestben, a Romániai Írószövetség székházában jún. 6-án kiosztották a szövetség 1995-ös díjait. A kisebbségek irodalmára szánt díjalapból idén az elsőkönyvesek részesültek, az Előretolt Helyőrség kolozsvári irodalmi lap köré csoportosult új erdélyi magyar költői hullám négy képviselője,: Fekete Vince /Parázskönyv c. kötetéért/, Kelemen Hunor /Mínuszévek/, László Noémi /Nonó/, Orbán János Dénes /Hümériáda/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8-9./

1996. november 15.

Marosvásárhelyen másodszor /idén nov. 7-9-e között/ megrendezte a Magyar Könyves Céh a Nemzetközi Könyvkiállítást. Összesen 29 kiadó vett részt a kiállításon, román nyelvű kiadók is. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó igazgatója elmondta, hogy városában mindig nagy becsülete volt a könyvnek, Csíkszereda az első az országban az egy főre eső könyvvásárlás szempontjából. A tavalyi könyvvásárra mintegy 20 ezren jöttek el, idén hétezren voltak kíváncsiak a kiállításra, akik 50 millió lejért vásároltak könyvet. A csíkszeredai Corvina-Kájoni Kiadó Orbán János Dénes és György Attila köteteit mutatta be, olvasható Lokodi Imre tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./ A könyvkiállításon a következő romániai magyar kiadók vettek részt: Kriterion /Bukarest/, Kolozsvárról: Polis, Komp-Press, Tinivár, Csíkszeredáról: Pallas-Akadémia, Corvina, Pro Print, Hunga-Libri román-magyar vegyescég, Marosvásárhelyről: Mentor, Impress, Procardia, Janus /a budapesti Balassi Kiadó leányvállalata, Sepsiszentgyörgyről: Bon-Ami, Déváról: Corvin Magazin, továbbá a Lyra. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 8., Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 27./ Nem jelzik, melyik városban van a Lyra Kiadó.

1996. december 8.

Szatmárnémetiben megrendezték a Gellért Sándor vers- és prózamondó nemzetközi versenyt, melynek főszervezője Csirák Csaba volt. Csaknem ötven versmondó jött el Szabadkától Komáromig, Nagyváradtól Gyergyószentmiklósig. 1990-ben rendezték meg először a Gellért Sándor versenyt, azóta hagyományosan Szatmárnémetiben van a döntő. Parászka Miklós, a városban levő Harag György Társulat igazgatója elmondta: a színház saját rendezvényének tekinti a versenyt. Dec. 8-án volt a döntő, melyet a színházban tartottak. A zsűri elnöke, Pomogáts Béla hiányolta, hogy egyetlen Gellért Sándor-vers sem hangzott el. Az első Domány Zoltán lett a Vajdaságból, a második Palcsó Erzsébet a Felvidékről. Többen ajánlottak fel különdíjat, többek között a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Csemadok és az Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény keretében a Kölcsey Líceum pinceklubjában külön találkoztak a régió fiatal költői, a találkozó házigazdája Kereskényi Sándor volt. Négyen - Lövétey Lázár László, Orbán János Dénes, Sántha Attila és Vermesser Levente - műveikből felolvastak a közönségnek. /Sike Lajos: Időnként megjelent a csoda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

1997. szeptember 3.

Az egységes vagy két/séges magyar irodalom alcímet viselte a júl. 28-a és aug. 3-a között Parajdon, a József Attila Tudományegyetem /Szeged/ magyar tanszéke által szervezett irodalmi tanulmányi tábor Határon címmel. A tábor részét képezi a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a szegedi egyetem magyar tanszékei közötti együttműködésnek, amely a kortárs magyar irodalom elméleti igényű és történeti megalapozottságú kutatására irányul. Vajon leépült vagy felépült az összmagyar irodalom, tették fel a konferencián a kérdést. Szükségesnek látszik egy új kanonizációs stratégiának a közös kidolgozása, amely lehetővé teszi a szóértést. Első szinten az archaikusabb erdélyi magyar irodalom és a töredezettebb, gondolatibb "pannon"-magyar irodalom egy szintre hozása szükséges. - Új felismerések születtek a hazai és magyarországi Sütő-recepció kanonizációs módszereiben, írta a táborozásról szóló beszámolójában az egyik előadó, Kisgyörgy Réka. A meghívott előadók között volt Bréda Ferenc, Cs. Gyimesi Éva, Farkas Zsolt, Kisgyörgy Réka, Odorics Ferenc. A meghívott írók között főleg magyarországi modern, posztmodern írók voltak /Kemény István, Térey János, Kukorelly Endre például/, az erdélyiek között idősebbek és fiatalabbak is /Fekete Vince, Gergely Edit, Kányádi Sándor, Kelemen Hunor, Kovács András Ferenc, Király László, Láng Zsolt, László Noémi, Molnár Vilmos, Orbán János Dénes, Salat Levente, Szilágyi István, Szőcs Géza, Sántha Attila és Visky András/. A vitákban részt vettek a kolozsvári Collegium Transylvanicum diákjai is. - A trianoni szétszabdalás óta 2 milliós erdélyi magyarságról beszélünk. Mi lenne, ha nem e szüntelen generatív munka lenne az, amely az alkotás elengedhetetlen feltételének tartaná a magyar vagy nem magyar alkotói készenlétet? - tették fel a kérdést a táborban. Dr. Odorics Ferenc szegedi docens arról tájékoztatott, hogy a JATE-n az érdeklődés középpontjában a strukuralizmus-viták állnak. A posztmagyar játékos szó, mondta, olyan gondolkodásmódot kíván jelölni, amely túl van a modernen, de ezzel együtt ilyen szövegekkel való foglalatosságnak kíván jelzője lenni. Először Árkoson rendeztek irodalomtudományi tábort, Parajdot, a második tábort a folytonosság jellemzi. /Kisgyörgy Réka: Az egységes vagy két/séges magyar irodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

1998. június 5.

Orbán János Dénes volt a főszerkesztője az Előtetolt Helyőrségnek, aki társaival, Fekete Vincével és Sántha Attilával készítette a folyóirat számait 1994 és 1997 között. Transzközépnek nevezték őket. Ebben az évben még nem jelent meg új szám. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

1998. október 11.

A brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében idén ötödik alkalommal rendezték meg Brassóban a Bartalis János Szavalóversenyt okt. 9-11-e között. A rendezvény az 1997-ben 19 évesen elhunyt Mikó András Befejezetlen történetek című antológiájának bemutatójával, valamint munkásságának méltatásával nyitotta meg Orbán János Dénes, az Előretolt Helyőrség című folyóirat főszerkesztője. /Tóásó Áron Zoltán: Az V. Bartalis János Szavalóverseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

1998. december 1.

A nemzedéke vezéregyéniségeként számon tartott fiatal költő, a 25 éves Orbán János Dénes merő virtuskodásból fénymásolatot készített egy százezer lejes bankjegyről és bevásárolt vele egy önkiszolgáló boltban. A pénztáros feljelentést tett a rendőrségen. A tettével hencegő költőt letartóztatták. Orbánt el is ítélhetik, kettőtől tizenkét évig terjedő börtönre. Különösen, hogy máris politikai felhangot kapott a dolog, ugyanis Orbán János Dénes a másoláshoz a Szőcs Géza ex-szenátor, volt RMDSZ-főtitkár vezette Erdélyi Híradó Kiadó (Kolozsvár) eszközeit használta. Orbán János Dénes ugyanis az alkalmanként megjelenő Előretolt Helyőrség (Kolozsvár) című irodalmi lap főszerkesztője. /Előretolt hülyeség. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1./

1999. szeptember 2.

Bertha Zoltán /Debrecen/ irodalomtörténész állapította meg: "egy történelmi, pozíciójában megrendült, identitásában és önbecsülésében sorvadó, eszmei tájékozottságában elbizonytalanodó nemzettársadalom - mint amilyen a Kárpát-medencei etnikai térvesztését, demográfiai fogyatkozását és elerőtlenedését folyamatosan átélő magyarság - sem csorbul attól, ha fenntartja az eszményállító írásművészet sorskifejező akaratába vetett bizalmát, vagyis ideálképző értéktudatának önmegtartó energiáit." Bertha Zoltán ennek alátámasztásául idézett határon túli magyar íróktól, Sütő Andrástól, a vajdasági Tari Istvántól, a kárpátaljai Füzesi Magdától, az erdélyi Szőcs Gézától, Kovács András Ferenctől, Demény Pétertől és Orbán János Dénestől. /Bertha Zoltán: Irodalom és nemzet. = A Hét (Bukarest), szept. 2./

1999. szeptember 4.

Az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó /Kolozsvár/ új sorozatként, többnyire első, illetve második és harmadik kötetes szerzőket jelentetett meg, és egyben olyan költőket, akik egy nemzedéket alkotnak. /Orbán János Dénes Hivatalnok-líra című verseskötete, egy harmadik kötetes szerző, Sántha Attila Az ír úr, valamint Farkas Wellmann Endre A vágy visszakézből című, és végül Dankuly Csaba Egyfajta edzés és Gergely Edit Üzenet lélekdoktor szeretőhöz című verseskötete./ Olyan generáció jelentkezett pár éve, amely mindenképp figyelmet érdemel. Legizgalmasabbak két igen-igen fiatal szerző munkái: az Előretolt Helyőrség-könyvek sorozatának újabb darabjai, Dankuly Csaba és Gergely Edit könyvei. /Kisgyörgy Réka: Egy nemzedék kötetei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

1999. november 1.

Okt. 30-án Kolozsváron rendezett irodalmi esten Szőcs Gézával beszélgetett Orbán János Dénes és Bréda Ferenc. Szőcs Géza otthonosan mozgott a pinceklubban, mintha hazaérkezett volna. Elmondta: itt nőtt fel, édesapjának, Szőcs Istvánnak, a "magyar irodalom legnagyobb misztifikátorának" lakása még mindig abban az épületben található. Szőcs Gézának 1992-ben megjelent kötetének borítóján ez olvasható: "Sz. G. utolsó verseskönyve". Ennek ellenére továbbra is ír verseket. Szőcs Géza olyan, eddig még nem publikált és kevesek által ismert Radnóti-kéziratok birtokában van, melyek a költő ifjúkori verseit tartalmazzák. Ezeket továbbra sem kívánja megismertetni a nyilvánossággal. A költő felolvasta néhány versét magyarul, románul (Mircea Dinescu fordításában) és németül. Ez utóbbi azért érdekes, mert nemrégiben jelent meg német fordításban egy verskötete, melyet a híres frankfurti könyvvásáron nagyon pozitívan fogadott a német kritika. /Erdei Róbert: "Ezt majd megtudjátok az emlékirataimból" = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

1999. december 13.

Dec. 10-én Kolozsváron tartotta felolvasóestjét Fekete Vince költő, a Helikon rovatának /Serény Múmia/ és a Székelyföld (Csíkszereda) folyóirat egyik szerkesztője, akinek eddig két kötete jelent meg. Legfőbb sajátosságaként a humort említik. Fekete Vince felolvasta stílusparódiáit - Sántha Attilát, László Noémit, Orbán János Dénest adaptálva. Fekete Vince vallomása szerint voltaképpen hadilábon áll a posztmodernnel. /Szakács Zsuzsanna: Parázskönyv tekercsek, avagy a parázs(könyv) vita. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2000. január 17.

Jan. 15-én Kolozsváron az Előretolt Helyőrség folyóirat rendezésében Sántha Attila költészete volt műsoron, a házigazdák, Orbán János Dénes és Páll Zita beszélgettek a költővel. A közönség megismerkedhetett a "transzközép atyjának" nevezett Sántha Attila irodalom- illetve világszemléletével. Transzközép címmel jelent meg 1993-ban az Echinoxban, a kolozsvári folyóiratban Sántha Attila kiáltványa, amelyben emberközpontú irodalmat követelt az addig uralkodó transzszilvanista irodalomszemlélettel, valamint a Magyarországon divatos posztmodern irodalommal szemben. Szerinte ugyanis az 1990-es évek elején a transzszilvanista mítosz még fénykorát élte, mindenki a politikumot kereste a költészetben, amely még mindig a megmaradást hirdette a törpefenyő motívumával. Ezzel szemben Sántha Attila olyan irodalmat szeretett volna olvasni és művelni, amely az embert és a mindennapi problémákat állítja a középpontba. Sántha Attila felolvasta néhány versét Az ír úr című kötetéből (Erdélyi Híradó,Kolozsvár, 1999.). A kézdivásárhelyi költő felolvasott néhányat a székely verseiből is. Szerinte a székely szavak másként alakítják a verset, megsokszorozzák az érzelmeket. - Költészetének groteszk, horrorisztikus és szadista vonulata bontakozik ki a Kemál és Amál című ciklusban, amelynek nyelvezete időnként egészen elképesztő. /Sándor Boglárka: Hogyan ír egy ír úr? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2000. január folyamán

A Látó villám-körkérdése: lesz-e a következő évezredben magyar Nobel-díjas? A válaszadók egysíkúak, a mai Élet és Irodalom felfogását tükrözik. Berszán István irodalomkritikus, egyetemi tanár Kolozsvár: figyelembe véve a friss "kanonizációt valószínűleg a Péterek pályázhatnának." Ő Nádas Péterre saccol. Kőbányai János a Múlt és Jövő főszerkesztője, Budapest: Nádas Péter és Konrád György. Balázs Imre költő, a Korunk szerkesztője, Kolozsvár: tippjei Orbán János Dénes és Esterházy Péter körül vannak. Kántor Lajos Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert gondolja, de nem tiltakozna Nádas Péter ellen sem. Két évtizeddel ezelőtt még nehezen döntött volna Németh László, Déry Tibor és Illyés Gyula között. Visky András költő /Kolozsvár/ négy nevet említett: Esterházy Péter, Kertész Imre, Krasznahorkai László és Nádas Péter. /A Látó villám-körkérdése. Látó (Marosvásárhely), január/

2000. május 4.

Öt másik díjazott mellett Kertész Imre és Milan Kundera íróknak ítélték oda idén a hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány tekintélyes Herder-díját, amelyet a hagyományoknak megfelelően a bécsi egyetemen adtak át május 3-án. A Herder-díjjal évente hét neves kelet-közép-európai művészt és tudóst tüntetnek ki. A mindenkori kitüntettek kijelölhetnek egy-egy tehetséges fiatalt, aki ezáltal egy évre havi 14 ezer schillinges ösztöndíjat nyer el. Kertész Imre romániai magyar pályatársát, Orbán János Dénest nevesítette az ösztöndíjra. A 27 éves lírikus szintén jelen volt a bécsi díjátadáson. /Herder-díj Kertész Imrének. Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./ A Kertész Imre által jelölt a brassói Orbán János Dénes költő, aki összehasonlító irodalomtudományból doktorál. /Brassóit jelölt a Herder-díjas. = Brassói Lapok (Brassó), máj. 5./

2000. május 26.

Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület /Brassó/ rendezvényei: máj. 26-án vendégük lesz a brassói születésű költő, Orbán János Dénes, aki bemutatja harmadik, Párbaj a Grand Hotelban című kötetét. Máj. 30-án Lay Réka történelemtanárnő az Árpád-házi királyokról tart multimédiás előadást. A rendhagyó történelemóra a második abból a sorozatból, amelyet az egyesület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával szervez Az 1000 éves államiság és annak vetülete Brassó megyében címmel. - Az egyesület vetélkedőt hirdetett meg Apáczai Csere János máig szóló üzenete címmel. /Brassói Lapok (Brassó), máj. 26./

2000. október 26.

Faludy Györgyöt 1981-ben, Torontóban ismertem meg személyesen - mondta Szőcs Géza költő, politikus, az Erdélyi Híradó felelős kiadója -, és már akkor rendkívüli módon imponált nekem az a szellemi frissesség és éberség, amellyel az akkori Magyarország és Erdély történéseit követte. Tudni való, hogy 1981-ben, amikor ez történt, már több évtizede nem tehette be a lábát Faludy Magyarországra, Erdélyben pedig sohasem járt." "Amikor nyáron, Magyarországon egy újabb alantas cikk jelent meg ellenem, Faludy György kiáltványban állt ki mellettem, amelyben rámutat arra, hogy az ellenem irányuló támadások mennyire alantas hátterűek, és milyen sötét érdekeket szolgálnak. A kiáltványt különben többen is aláírták, többek között Jancsó Miklós filmrendező is..." "A kiáltványt - amelyen költők, színészek aláírásai is szerepelnek - eljuttatták hozzám is, közlés végett. Én ezt - bármennyire is furcsán hangzik - szerénységből nem tettem közzé. Talán várom a következő támadást, és majd akkor..." "A kiáltvány után megkérdeztem Faludyt: ha már ilyen tisztán látja az erdélyi viszonyokat, nem akar felolvasó körutat tenni nálunk? Õ azonnal igent mondott..." - Az Erdélyi Híradó Előretolt Helyőrség című folyóiratát Orbán János Dénes szerkeszti, aki ez évben Faludy György-díjat kapott; a körút megszervezésében oroszlánrész jutott a fiatal költőnek, valamint társainak, Bécsi Barbarossa Márkus Jánosnak és Farkas Wellman Endrének. Ez alkalomra sikerült egy rendhagyó Faludy-versválogatást is készíteni, most fog megjelenni. A kiadvány azért is figyelemre méltó, mert Faludynak kizárólagos szerződése van saját könykiadójával, és a költő - a körút kedvéért - rávette kiadóját, egyezzen bele a rendhagyó erdélyi kiadásba. /Szabó Csaba: Kolozsvárra látogat Faludy György. A 90 éves költő kiáltványban állt ki Szőcs Géza mellett. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2000. október 27.

Okt. 25-én Kolozsváron az Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó szervezésében Faludy György, a magyar irodalom matuzsáleme tartott felolvasóestet. Az estet Orbán János Dénes költő esszéje nyitotta meg, majd a házigazda és beszélgetőpartner, Szőcs Géza köszöntötte a 90 éves vendéget. /Szabó Csaba: Tapsviharban Faludy, a magyar Odüsszeusz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2000. december 8.

Balázs Imre József esszéjében az utóbbi évek erdélyi magyar irodalmával foglalkozott. Szerinte az ″1994 és 1995 a fiatal irodalom olyan besűrűsödését jelenti Erdélyben, amilyent azelőtt is, azután is igencsak ritkán lehetett tapasztalni. 1994-ben jelent meg Vida Gábor, Jánk Károly és Demény Péter első kötete a Mentor Kiadónál, 1995-ben Kelemen Hunor verseskötete a Kriterionnál, illetve az Előretolt Helyőrség három év eleji száma után az első négy Helyőrség-könyv: az Orbán János Dénesé, a Sántha Attiláé, a László Noémié és a Fekete Vincéé.″ És ekkor látott napvilágot György Attila első könyve is Csíkszeredában. Vida és Jánk közelebb állnak a magyarországi irodalom egy visszafogottabb vonalához. Kelemen Hunor és László Noémi szintén ide sorolhatók. Demény Péter nem áll messze Orbán János Dénes vagy Varró Dániel néhány szövegétől, csak más hagyományhoz nyúl vissza, szinte kizárólagosan: a századelő heltais-sanzonos mentalitásához. Az Előretolt Helyőrség szerkesztői-szerzői (Orbán János Dénes, Sántha Attila, s a háttérben Fekete Vince) viszont nem kitalálják, megtervezik színreléptüket. Bedobnak a köztudatba egy fogalmat - a transzközepet -, amiről vitázni lehet, s amelyről "kikérik″ a szakma véleményét. A "szakma″ (többek között Cs. Gyimesi Éva és Berszán István) közli, hogy a transzközép egy jelentés nélküli szó, amely azonban a róla szóló beszédben jelenvalóként szimulálódik. Ezt a csoport azzal a logikával fordítja a szó javára, hogy "ha a transzközép olyasvalami, hogy a szakma is foglalkozik vele, akkor bizonyára nagyon fontos dolog″. - ″Igazából a posztmodern világ első komplex feltűnése ez a magyar irodalomban és körülötte. A posztmodern mentalitásnak, írásmódnak (amely igazából többes számban, írásmódoknak értendő) voltak már előzményei a magyar nyelvterületen, a posztmodern marketingtechnológiáknak és az explicit fogyasztói-szolgáltatói ideológiának viszont nem.″ A transzközép kiáltványok a saját újszerűségük, "világalapító″ gesztusuk legitimálása érdekében egészen más képet festenek a posztmodernről. Sántha Attila legelső kiáltványa például egyenesen a posztmodernre való nemet mondás gesztusából eredezteti a transzközépet: "Az antiposztmodern egyaránt modern- és posztmodern-ellenes, a posztmodernséget a modernitás záróakkordjaként értelmezi. A NEM szaltószabadságot nyújtó lázadása jelen esetben egyaránt irányul a modernitásnak az egymásba játszó mindkét véglete, a modern és a posztmodern ellen. Az irodalmi antiposztmodern egy időben veti el a Nagy Történet, illetve a Nagy Történet Hiányának mítoszait.″ Ezután a nemet mondó gesztus után nevezi el új néven az "antiposztmodern-t″ transzközépnek: "A kezdeti "nem" fölött lebegve, a transzközép többé nem tagad, territóriuma voltaképp a tagadáson túl kezdődik″. Sántha úgy tesz tehát, mintha a transzközéphez nem tartozna hozzá a tagadás, hiszen az, ami tagadott, még más néven neveztetett. - Később azután több interjúban és felolvasóesten elhangzott, hogy a transzközép egy blöff volt, egy fogalom, amely körül vitázni lehet. /Balázs Imre József Az erdélyi magyarirodalom neve. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

2001. január 6.

Dr. Cs. Gyímesi Évával, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorával készített interjút Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója az erdélyi magyar irodalom értékeléséről. A kilencvenes évek elején fiatal erdélyi magyar tollforgatók egy csoportja úgy vélte, hogy 1989 decemberével az erdélyi magyar irodalomban egy korszak lezárult. Megfogalmazták, hogy az erdélyi irodalmi életet meg kell tisztítani azoktól, akik 1989 előtt különböző kompromisszumokat kötöttek a hatalommal. Itt korábban ″udvari költészet″ folyt, az írók zöme behódolt a diktatúrának. Erről kérdezte az újságíró Cs. Gyímesi Évát. A tanárnő Szilágyi Domokos életművét hozta fel. Szilágyi Domokosnak vannak jócskán olyan fiatalkori versei, amelyekben hitet tett a párt és a közös haza mellett. Ugyanakkor Szilágyi Domokos családi életéről tudjuk, hogy az meglehetősen zilált volt. Cs. Gyímesinek óriási gondot okozott, hogy a költőnek szentelt könyvében mit csináljon a költő életével és moráljával. ″Az erkölcsösség, a morál az gyakran messze támolyog, csetlik-botlik attól az eszményrendszertől, amelyet az ember legmélyebb lelkében vall.″ - állapította meg. Cs. Gyímesi magyarázgatta: Szilágyi Domokost könnyen megszédítette az ″emberközpontú baloldali világkép, amelyben Istennek alig volt helye. De nem volt helye a jobboldaliságnak sem.″ Cs. Gyímesi szerint az erdélyi magyar kultúrában ″már a hetvenes évek végén megkezdődött egy öntisztulási folyamat. Egyes baloldali elkötelezettségű személyiségek már a nyolcvanas években szembenéztek önmagukkal.″ Cs. Gyímesi bátornak tartja mindazokat, akik az önvizsgálat útjára léptek. Ugyanakkor voltak mindvégig kitartó baloldali személyiségek is. Cs. Gyímesi Balogh Edgár példáját hozta fel, aki nem volt hajlandó 1983-ban az üldözött Tóth Károly érdekében kiállni, mondván: ″Én nem szövetkezem a szocializmus ellenségeivel!″ Ezt később Balogh Edgár letagadta. Balogh Edgár azok közé tartozik, akik kritika és önkritika nélkül mindvégig kitartottak. A fordulat után rögtön felvette a kapcsolatot az egyházakkal, és kompenzálni igyekezett. Tibori újra megkérdezte: hol van a határ a különböző fajta kompromisszumok között? Cs. Gyímesi kifejtette: Megengedhetetlennek a szerepnek azt a változatát tartom, amikor a hatalomközvetítő eszköz-emberré válik.″ Cs. Gyímesi felmenti azt az embert, aki szenved a közvetítő szerepben. Az, aki kiszolgál hatalmi pozícióból egy többé-kevésbé transzcendens hatalmat, annak a felelőssége viszont óriási. ″Én Gaál Gábort nem tudom felmenteni. Hajlok arra, hogy ne is tartsam értelmiséginek.″ ″Az irodalomtörténetet nemcsak azért kell művelni, hogy felmutassuk a haladó hagyományokat, ahogyan az ötvenes években nevezték, vagy nemzeti hagyományokat, ahogyan most nevezzük, hanem hogy a hagyományokkal élő viszonyba kerüljön az ember.″ ″Az önreflexió és a kritika hiánya speciálisan a kisebbségi létből eredő torzulása a kultúrának. Ezt szomorúan szemlélem a két világháború között is, és a mai kritikai életben is, hogy irodalmunk szakralizált értékeinek az értelmezése, a vele való élő kapcsolat, az úgyszólván nem létezik. Ez most kezd talán alakulni. De nálunk vannak szent tehenek, és a szent teheneket nem szabad fogdosni, azokat a vitrinbe kell tenni.″ ″Az 1989 előtt született műveket irodalomcentrikus, rendkívül érdeklődő, a magyar szóra és az igazságra szomjazó közeg éltette, az olvasó. Mára megszűnt az olvasás és így a könyv rangja, és az írók némi szerepvesztéssel küszködhetnek. Legalábbis abból ítélve, hogy az irodalmi életünk, úgy tűnik, hogy pang. Ám ha közelebb vagyunk a fiatalokhoz, nagyon sok biztató jelet tapasztalhatunk.″ Cs. Gyímesi említett néhány fiatalt, Orbán János Dénestől László Noémiig, Farkas Wellmann Endréig. Sokan vannak figyelemre méltó alkotók, Cs. Gyímesi Visky András és Selyem Zsuzsát említette, továbbá Jánk Károlyt, Balássy Csabát, Vida Gábort és Vermesser Leventét. Ezek a fiatalok nem ismerik a gettót, a regionális bezártságot, a helyi értékeket. - Cs. Gyímesi kiállt Sütő András egyes drámái mellett, hangsúlyozva értéküket. Hangoztatta továbbá, hogy ″a kisebbségi kultúra múltjának egészével szembe kell néznünk.″ /Tibori Szabó Zoltán: A szent teheneket nem szabad fogdosni. Beszélgetés dr. Cs. Gyimesi Éva irodalomtudóssal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

2001. január 13.

Páll Zsolt svédországi magyar rendező Göteborgban él. Páll Zsolt /sz. Kézdivásárhely, 1969. ápr. 11./ 1986-ban, 17 évesen kivándorolt Svédországba, ahol 1990-1994 között a Göteborgi Tudományegyetem filozófia- dramaturgia-pedagógia szakos diákja volt, majd a New York City University rendezői szakának ösztöndíjas hallgatója. Göteborgban a MIFFO FILM társproducere. 1996-ban az általa rendezett Vägskäl című színmű az Év előadása címet nyerte el Svédországban, 1997-ben Drive-in című rendezése megkapja a legeredetibb produkciót illető és egyben az innovációs díjat, 1998-ban az általa rendezett Amigó álmai lett a legjobb ifjúsági előadás Dél- Svédországban, 2000-ben pedig az ugyancsak általa rendezett Stefan Sundström című dokumentumfilm nyert fesztiváldíjat. Páll Zsolt a Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT) társelnöke, a Magyar Ifjak Világfóruma (MIV) alapító tagja, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) küldötte a Magyarok Világszövetségében. Páll Zsolt közel 14 éve ingázik Svédország és Erdély között. Soha nem vetődött fel benne a nemzeti hovatartozás kérdése, ″ez olyan természetes és magától értetődő volt számomra.″ - A Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT) újonnan megválasztott elnökeként a kisebb rendezvényeken túl évi két-három nagyobb tábort is szervez. Páll Zsolt hozzátette: ezeket a tevékenységeket mindannyian szabadidejükben valósítják meg. - Sokak számára nem fontos a magyarságuk, nem tekintik magukat a magyar nemzet alkotó részének. A tökéletesen kiépített fogyasztói társadalom az, amely tökéletesebben asszimilál. - Páll Zsolt szereti a verseket, mindig visz magával versesköteteket. A mai romániai magyar líra, az általa ismert alkotók műveiből kiindulva - Orbán János Dénes, Király Zoltán, Sántha Attila és így tovább - az útkeresés, forma- és nyelvkeresés, önazonosság-keresés, helyzetkeresés költészete. Ugyanakkor játék is, természetesen. Ezekből a versekből mélységes pesszimizmus is érződik. - Páll Zsolt a mai erdélyi színjátszásról is beszélt. 1989 előtt az itteni színházak nagy látogatottságnak örvendtek, mert az ellenállás közismert fórumaivá váltak. Nagyon jó előadások is születtek. ″Most pedig mind a társulatépítés, mind az arculatkeresés és egyáltalán az új - talán nem is forma, hanem - megközelítés az, ami jellemzi a mai erdélyi magyar színjátszást, persze ott, ahol ezt tudatosítják.″ ″Az igazi színházi élményre, véleményem szerint, még várnunk kell egy keveset ezen a vidéken.″ /Klárik Attila: ″Bőrömön érzem az emberi szellem minden vívmányát, és ez tökéletesen felvértez″ Beszélgetés Páll Zsolt svédországi magyar rendezővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

2001. augusztus 31.

Méhes György termékeny író, sok ifjúsági és gyermekkönyve, regénye és színműve jelent meg. Most megjelent egy könyvcsomag, amely az életmű jelentős részét és egyben a Méhes Györgyről, írásművészetéről szóló monográfiát is tartalmazza. A kolozsvári Erdélyi Híradó igényes, kemény kötésben kiadott "csomagja" hat kötetet tartalmaz, mindenekelőtt Orbán János Dénes monográfiáját (Bizalmas jelentés egy életműről), amelyben Kuszálik Péter mintegy hatvanoldalas bibliográfiája is helyet kapott (Méhes György/Nagy Elek/életművének bibliográfiája), majd Méhes György Bizalmas jelentés egy fiatalemberről, Győzelmes Gábriel, Erdélyi gráciák, Kolozsvári milliomosok és a Barbár komédia kötetei következnek, regények és színművek. Méhes György, igazi nevén Nagy Elek 1916. május 14-én született Székelyudvarhelyen. A díszkiadásnak joggal nevezhető sorozat az író 85. születésnapjára méltó tisztelgés és törlesztés volt. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 31./

2002. január 11.

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

2002. január 25.

A 104 beérkezett listát összesítve az eredmény: első helyen végzett Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse, ezt követte Pilinszky Jánostól az Apokrif, majd József Attilától az Eszmélet. A negyedik helyet Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse szerezte meg, majd ismét József Attila következik az Ódával. Őt követi Kassák Lajostól A ló meghal, a madarak kirepülnek, majd Babitstól az Esti kérdés, Füst Milántól az Öregség, ismét Babitstól a Jónás könyve, a tizedik helyen pedig Dsida Jenő végzett a Psalmus Hungaricussal. A költők összesített listáján legtöbbször József Attila szerepel, őt követi Ady Endre, Babits, Weöres Sándor, Pilinszky. - Balassa Péter számára Kassák versének jelenléte volt a legmeglepőbb, Kántor Lajos nem hitte volna, hogy Babits ennyire benne él a magyar irodalmi köztudatban, Orbán János Dénes szerint a teljes lista némiképp tankönyv-jellegű, Demény Péter a nyertes költeményre csodálkozott rá leginkább. Demény Péter nehezményezte, hogy Ady Endrének egyetlen verse sem került fel a tízes listára. Balassa Péter Kosztolányi versein tűnődött a legtöbbet. A versekből a tervek szerint kötet is készül, amelyet április 11-re, a költészet napjára jelentetnek meg, és a legszebb tíz vers mellett további huszonegy költemény kap helyet. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép versek délutánja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. január 26.

Jan. 23-án Kolozsváron a Korunk folyóirat ankétján a versekről volt szó. A Korunk hirdette meg a 20. század tíz legszebb magyar versének rangsorolására vonatkozó pályázatát, amelynek keretében a teljes magyar nyelvterület mintegy 150 irodalmárának (költőknek, kritikusoknak, esztétáknak) tették fel a kérdést: melyik a 20. század tíz legszebb, legjelentékenyebb magyar költeménye. A beérkezett "szavazatok", listák alapján kialakult sorrendet vitatták meg. Jelen volt Balassa Péter budapesti esztéta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem vendégtanára, Demény Péter költő és Orbán János Dénes költő is. A 104 beérkezett listát összesítve az eredmény: első helyen végzett Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse, ezt követte Pilinszky Jánostól az Apokrif, majd József Attilától az Eszmélet. A negyedik helyet Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse szerezte meg, majd ismét József Attila következik az Ódával. Őt követi Kassák Lajostól A ló meghal, a madarak kirepülnek, majd Babitstól az Esti kérdés, Füst Milántól az Öregség, ismét Babitstól a Jónás könyve, a tizedik helyen pedig Dsida Jenő végzett a Psalmus Hungaricussal. A költők összesített listáján legtöbbször József Attila szerepel, őt követi Ady Endre, Babits, Weöres Sándor, Pilinszky. - Balassa Péter számára Kassák versének jelenléte volt a legmeglepőbb, Kántor Lajos nem hitte volna, hogy Babits ennyire benne él a magyar irodalmi köztudatban, Orbán János Dénes szerint a teljes lista némiképp tankönyv-jellegű, Demény Péter a nyertes költeményre csodálkozott rá leginkább. Demény Péter nehezményezte, hogy Ady Endrének egyetlen verse sem került fel a tízes listára. Balassa Péter Kosztolányi versein tűnődött a legtöbbet. A versekből a tervek szerint kötet is készül, amelyet április 11-re, a költészet napjára jelentetnek meg, és a legszebb tíz vers mellett további huszonegy költemény kap helyet. /Sándor Boglárka Ágnes: Szép versek délutánja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

2002. február 11.

Febr. 9-én Kolozsváron megalakult az E-MIL, vagyis az Erdélyi Magyar Írók Ligája, huszonhét író és költő jelenlétével. Az E-MIL az írók érdekeit védi, támogatja a kulturális kiadványokat, könyvkiadókat, nyomdákat, könyvkereskedelmet, ugyanakkor évente díjazza a legértékesebb műalkotásokat, találkozókat szervez. Az E-MIL tagjai nemcsak az erdélyi magyar, és innen elszármazott írók lehetnek, hanem csatlakozhatnak mindazon személyek, akik — etnikai hovatartozástól függetlenül — magyarul írnak és jelentetnek meg műveket. Megalakulása után az E-MIL megszavazta választmányát: Fodor Sándor, György Attila, Orbán János Dénes, Király László és Kinde Annamária, valamint a Szakmai Becsületbíróság három tagját, Kötő József, Márkus-Barbarossa János és Gittai István személyében. /Köllő Katalin: Megszületett E-MIL Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

2002. március 15.

A magyar kormány márc. 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság érdemes művésze díjat adományozott Páll Lajos korondi festőművésznek, költőnek, és Tompa Gábor erdélyi magyar rendezőnek, költőnek. - A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) március 15-e alkalmából évente adományozott elismerései nem csak az egyéni művészi pályautat jutalmazzák, hanem a magyar művészeti életet is minősítik — köszöntötte Rockenbauer Zoltán, a tárca vezetője a díjazottakat márc. 14-én Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. A miniszter Blattner Géza-díjat adományozott Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendezőnek, Erkel Ferenc-díjat adományozott Csíky Boldizsár zeneszerzőnek, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójának, Jászai Mari-díjat adományozott Balázs Attilának, a temesvári Állami Csiky Gergely Színház színművészének és Bogdán Zsoltnak, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének, József Attila-díjat adományozott Orbán János Dénes költőnek, Liszt Ferenc-díjat adományozott az erdélyi származású Ágoston András hegedűművésznek, Kiss B. Atilla operaénekesnek, Munkácsy Mihály-díjat Ujvárossy Lászlónak, a kolozsvári képzőművészeti tanszék adjunktusának. /Erdélyi művészeket tüntettek ki Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

2002. március 22.

Orbán János Dénes /sz. Brassó, 1973. júl. 4./ magyar–angol szakot végzett a kolozsvári bölcsészkaron, ezt magiszteri (ugyanitt, irodalomkritikából), majd doktori (Szegeden, világirodalomból) tanulmányok követték. Jelenleg az Erdélyi Híradó Kiadó igazgatója. Több verseskötete, egy novelláskötete jelent meg, továbbá megírta a Méhes György-monográfiát /Bizalmas jelentés egy életműről (Méhes György-monográfia), Erdélyi Híradó, 2001./ Több díjat kapott: A Romániai Írók Szövetségének Debüt-díja (Bukarest, 1996), Sziveri János-díj (Budapest, 1996), Faludy György-díj (Szeged, 1999), Petőfi-díj (Budapest, 2000), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (Budapest, 2000), Herder-ösztöndíj (Bécs, 2000) (Kertész Imre Herder-díjas író javaslatára), Tivoli-díj (Róma, 2000) (beválasztották a 12 legjobb 35 év alatti európai poéta közé) és most megkapta a József Attila-díjat. Orbán János leszögezte, hogy nem a transzszilván eszméket vallja, hanem egyetemes irodalomban gondolkodik. Míg Magyarországon és időnként külföldön sikert siker után aratott idehaza gyakran mellőzték. Az erdélyi sajtó nem akarta észrevenni, hogy egy nemzetközileg elismert fiatal irodalmi műhely virágzik itt, Kolozsvárott, az Előretolt Helyőrség, amely nemcsak az erdélyi, hanem a magyarországi irodalomszemléletre is nagy hatással volt, és van. Orbán János kollégáival együtt szeretnek egy jól működő kiadót és egy jól működő írószövetséget (az Erdélyi Magyar Írók Ligájára gondolok) megteremteni. /Szabó Csaba: Aki próféta lett saját világhazájában. A József Attila-díjas Orbán János Dénes. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-123




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998