udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 25 találat lapozás: 1-25
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Járosi Andor

1996. július 13.

Kolozsváron a lutheránus templomban ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg az önálló Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyházkerület megalakulásának 75. évfordulójáról, ez alkalomból emléktáblát is elhelyeztek. A külföldi evangélikus testvéregyházak képviselői is megjelentek a kétnapos ünnepségen. Trianon után püspökök és vezetők nélkül maradtak az erdélyi evangélikusok, ezért 1921. júl. 7-9-e között ugyanebben a templomban összeült zsinatuk kimondta az önálló egyházkerület megalakulását. Az erdélyi magyar történelmi egyházak közül az evangélikus a legkisebb, negyvenezer hívőt számlál. Sok megpróbáltatást kellett elviselniük. 1944-ben Kolozsvárról Kirchnoph Gusztáv püspököt és Járosi Andor esperest szovjet lágerba hurcolták, mindketten odavesztek, 1956 után a jelenlegi püspököt, Mózes Árpádot, Kiss Béla püspök-helyettest, a később emigrációba kényszerült Dani Péter és a nemrég meghalt Antal László lelkészeket bebörtönözték, csak az 1964-es amnesztiával szabadulhattak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13-14./

1999. december 11.

Bodgán Kálmán úgy hiszi, Romániában ő a legrégibb szabadkőműves, hiszen Kolozsváron, az Unió Páholyban hatvanöt éve avatta fel a nagymester, dr. Janovics Jenő. Erdélyben skót, a Regátban pedig francia rítusú páholyok voltak. Erdélyben Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron, Aradon voltak páholyok, a legfiatalabb páholyt Nagybányán Bogdán édesapja és dr. Bene Sándor alapította. Új páholy megnyitásához szükség volt egy szomszédos ország nagymesterének a jelenléte. A nagybányai páholy megnyitására dr. Balassa Péter akadémikus, nyelvészprofesszor érkezett Budapestről. - Bogdán felsorolt néhány tagot. Kolozsváron a szabadkőművesek között volt Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Vásárhelyi János, Járosi Andor, Ürmössy Antal Márk, dr. Jancsó Elemér, Brüll Manó, Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Lakatos István, dr. Gúzner Miklós, Szegő Imre, Brassóban Kacsó Sándor, Marosvásárhelyen Molter Károly és dr. Fekete Andor. /Bodgán Kálmán, a legrégibb szabadkőműves: Szabad-e szabadkőművesnek lenni? = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

2003. augusztus 25.

A marosvásárhelyi Helikon - Kemény János Alapítvány az idei esztendőt Kemény János-évnek nyilvánítva, szept. 1-jén, a marosvécsi találkozók vendéglátójának 100. születésnapján, rendezvénysorozattal emlékezik meg róla és tollforgató társairól. Az alapítvány kuratóriuma a vár nyaranta visszatérő egykori íróvendégeinek mai leszármazottait, hozzátartozóit hívta meg emlékidézésre. Kolozsvárról, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Szovátáról érkeztek rokonok a találkozóra. Budapestről Kemény János négy unokája volt jelen. Az 55 nyilvántartott helikoni tag közül már egy sem él, többüknek a rokonairól sem maradt fenn adat, de Áprilytól Wass Albertig, Bánffy Miklóstól Tompa Lászlóig, Kacsó Sándortól Vita Zsigmondig, Járosi Andortól Tavaszy Sándorig, Kós Károlytól Szentimrei Jenőig, Kiss Jenőtől Tamási Áronig, Kovács Lászlótól Szemlér Ferencig, Moldován Páltól Olosz Lajosig és így tovább szerencsére még vannak és elérhetők családtagok, rokonok. A megbeszéléseken kiderült, sokan őriznek is kéziratokat, leveleket neves elődeikről. A tisztelgés Marosvécsen, a kastélyparkban, a helikoni asztalnál indult. Adamovits Sándor, a Helikon - Kemény János Alapítvány elnöke összefoglalta a valamikori szabad írói parlament történetét, vázolta jelentőségét. A Kemény család építette gyönyörű református templomot Székely József lelkész mutatta be a leszármazottaknak. A jelenlevők a Kemény János unokáktól - Vécsi Nagy Zoltántól és Nagy Gézától, illetve Kemény Zoltántól és Zsigmondtól - megtudhatták, hogy a család a kastélyparkot visszakapta, a kastély visszaszolgáltatása még függőben van. Kedvező döntés esetén a várat vissza szeretnék állítani a magyar kulturális, szellemi élet szolgálatába olyanformán, ahogyan annak idején Kemény János tette. /N.M.K.: Honfoglaló, nagy írónemzedék. Emlékidézés Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2005. január 31.

Adorjáni Dezső Zoltán 2004 nyarától a Romániai Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke. A vele készített interjúban elmondta, szeretné az egyház életét felrázni, elsősorban az egyház missziói munkáját szeretné javítani, továbbá a fiatalokkal, gyermekekkel való foglalkozást. Az értelmiséggel való kapcsolatot szolgálja a Reményik Galéria /Kolozsvár/, amely a képzőművészetnek ad otthont, de szervezik a Járossy Andor keresztényi értelmiségi műhelyt is. A kommunizmus alatt az egyházat visszaszorították az elefántcsonttoronyba, nehéz onnan kitörni. Brassó vidékén alkotják az evangélikusok a tömböt, de szép számban vannak jelen Arad környékén és a Bánságban is. Ez a három vidék képezi az erdélyi evangélikus egyház alapját. 1990-ben a romániai szászok létszáma még meghaladta a 100 ezret, ma azonban már csak 20 ezer német és 32 ezer magyar evangélikus él. A kolozsvári evangélikus gyülekezet létszáma ma 700 fő körül van. /Borbély Tamás: Fel kell nőnie egy új nemzedéknek, amely másképp szemléli a világot. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

2005. május 30.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Essig József, a Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány elnöke kezdeményezésére május 28-án Kolozsváron, az evangélikus püspökségen megalakult az 1944 karácsonyán mártírhalált halt kolozsvári evangélikus lelkész nevét viselő Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. A püspök bevezetőjében ismertette a kulturális műhely Dávid Gyula által összefoglalt célkitűzéseit. Járosi Andor az 1944-es zsidótörvények idején a keresztyén hit erejével szállt szembe a gyilkos erőkkel, próbálta menteni az üldözötteket. Antal Margit tanárnő Járosi Andor az igaz ember címmel tartott előadást nagyapjáról. A Járosi-kép elmélyítéséhez járult hozzá Gaal György és Fazakas Csilla, valamint dr. Lőwi Károly, aki részleteket olvasott fel Lőwy Dániel A téglagyártól a tehervonatig. A kolozsvári zsidóság története című könyvéből. Június 19-én Járosi Andor leszármazottai átvehetik az egykori evangélikus lelkészt megillető, a Yad Vashem által adományozott, igaz embereknek járó kitüntetést. /Németh Júlia: Megalakult a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

2005. június 20.

Június 19-én ünnepi istentisztelet keretében történt Kolozsváron az evangélikus-lutheránus templomban az Izrael állam által adományozott Igazak-díja átadása. A díjban Járosi Andor kolozsvári esperes-lelkész, teológiai magántanár leszármazottai részesültek. Az Igaz emberek elismerést azok kapják Izraeltől, akik a holocaust idején zsidókat mentettek. A díjátadás előtt Kiss Béla lelkipásztor emlékbeszéde hangzott el. 1963-tól Romániában ötven embert díjazott az izraeli állam, világszerte pedig húszezret. Járosiék nemcsak szállást adtak, hanem hamis iratok beszerzésében is segítettek a zsidóknak, ezzel saját biztonságukat, szabadságukat kockáztatva. Járosi Andor ezelőtt öt évvel kapta meg az Igazak-díját, de átadására csak most került sor. /Köntös Imola: Járosi Andor az Igaz emberek sorában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

2005. szeptember 3.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök megválasztásakor egyházmegyei átszervezést ígért. A püspök a lelkészektől pontos kimutatásokat igényelt a szerződésekre, a pénzügyi helyzetre vonatkozóan. Az előző időszakban kisebb hangsúlyt kapott a szórványgondozás, e téren is lépni kellett. Szórványkörzeteket hoztak létre vagy újítottak meg, ahova szórványlelkészeket küldtek. Kolozsváron hoztak létre szórványkörzetet, amely a mezőségi, illetve a Gyulafehérvár környéki hívek lelki gondozásával hivatott foglalkozni. A püspök lelkészt nevezett ki Oltszakadátra, ahol a gyülekezet létszáma évszázadok óta nem haladta meg a 200-at. A lelkésznek fel kellett keresnie a Szeben és Fogaras környéki falvakat is. Ekkor jöttek rá arra, hogy vannak falvak, ahol 40-60, különböző felekezetekhez tartozó magyar él, lelki gondozás nélkül. Számba, illetve vallásuk szerint gondozásba veszik őket, értesítik az illetékes felekezeteket is a létükről. A nagyenyedi református és katolikus kolléga értesítette őket az ott élő evangélikus hívekről. A nagy gyülekezetekben kevés a meglévő egy-egy lelkész. Brassóban például egy lelkész 2500 hívet szolgál. A püspök a szórványközösségek felkutatása mellett több ifjúsági foglalkozást vár a lelkészektől. Kolozsváron létrehozták a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyt, amely vitafórum, a kolozsvári elit ökumenikus találkozó helye. /Balta János: Minőségi egyház szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

2005. október 6.

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely október 5-én Nézzünk hát szembe! – De mivel? elnevezéssel szervezett vitadélutánt. Az erdélyi magyar társadalom vállalta az önmagával való szembenézést az első világháború után, a második után ellenben már alig. A hetvenes években Szentimrei Jenő, Nagy István, Kacsó Sándor, Balogh Edgár törte meg a jeget, ellenben az emlékiratirodalom többnyire a két világháború közötti helyzetet tárja fel, a második világháború végénél megtorpan. Kérdés, hogy a túlélésért, netán a magyarságért, a közösségért mennyi kompromisszumot lehet vállalni? Mikor tolódik el az arány az áldozat és a tulajdonképpeni eredmény között? Mennyiben lehet a közösség alibi minden cselekedetünkre? Erről folyt a vita Dávid Gyula vezetésével. /F. I.: Történelmi kényszerhelyzet? A hittől az eszmélésig. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

2005. december 3.

November 30-án nyújtották át a Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusának azt a hivatalos okmányt, amelyben a magyar tanszékeken tanító tanárok három magyar fakultás létesítését kérik, jelentette be Hantz Péter november 29-én Kolozsváron, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely estjén, ahol a meghívottak az erdélyi magyar egyetem sorsáról vitáztak. A 179 megkérdezett magyar egyetemi tanár közül 149-en szavaztak igennel, ketten nemmel és 28-an tartózkodtak, ez azt jelenti, hogy a tanárok 83 százaléka van a magyar egyetem létrehozatala mellett. Kovács Lehel és Hantz Péter egyetemi oktatók, a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai azt is elmondták, hogy a másik fél részéről –akik nem tartják szükségesnek az önálló magyar egyetemet – nem képviseltették magukat egyetlen nyilvános megbeszélésen sem. Dr. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint az önkormányzat, az egyházak és a civil szféra összefogásával sokkal többet lehetne elérni ezen a téren. /(szép): Vitaest az erdélyi magyar tudományegyetem sorsáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2006. február 3.

Kolozsváron az evangélikusok Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelye szervezésében „A magyarság szerepe a közigazgatásban (esélyek és kihívások)” címmel tartottak vitaestet. A vita indítója, majd vezetője Adorjáni Dezső Zoltán püspök volt. Meghívott előadóként részt vett Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, valamint László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. A választások után, a politikai megállapodás után sor került a különböző tisztségviselői állások elosztására. Ekkor derült ki, mutatott rá László Attila, hogy egyrészt kiseperték a magyarokat a különböző intézményekből, másrészt eltávoztak azok az emberek, akik a hiányt pótolhatták volna. A legtöbb állami intézményben még kapusként sincs jelen magyar, a számításba jöhető szakemberek pedig nem akarnak, vagy nem mernek szerepet vállalni. László Attila szerint tudatosítani kellene, hogy itt is lehet normálisan élni, lehet és kell szerepet vállalni. Boros János tudomása szerint a városháza 400–405 alkalmazottja közül név szerint körülbelül 25, de ténylegesen csupán 6 magyar van, közülük hárman nyugdíjba vonulnak. A decemberben meghirdetett állásokra egyetlen magyar sem jelentkezett, a fiatalok egyszerűen tájékozatlanok, érdektelenek, Budapestre orientálódnak. /(i): A magyarság szerepe a közigazgatásban. Vitaest a szakemberhiányról, a közömbösségről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

2006. március 16.

A névtől a fedőnévig és vissza: a konspiráció, mint manipuláció (ügynökjelentések elemzése) címmel szervezett vitadélutánt Kolozsváron a Járosi Andor Kulturális Műhely március 14-én. Visky András író a saját édesapjáról készített jelentésekre alapozva boncolgatta a besúgó témát. A fedőnév gyakran utal a személy kilétére, az ügynöknek szabadságot is biztosít, így lelkesebben írhatja jelentéseit. A beérkezett jelentések sokszor torzak: volt, aki a tartótiszt elvárásaihoz idomulva készített jelentést, és volt, aki saját karrierjét szem előtt tartva írta jelentéseit. A tartótisztekkel, a besúgókkal el kell majd valamilyen módon számolni. /Kiss Bence: Ügynök ügyek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Édesapjáról szóló jelentéseket kézhez kapva döntött úgy Visky András író, hogy előadást tart. Visky Ferenc református lelkész volt, akit az 1956-os forradalmat követő koncepciós perben 22 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek, amelyből 7 évet le is töltött. A családot pedig – a feleséget és a hét gyermeket – deportálták egy, a Duna alsó folyásánál létesített lágerfaluba. A legfontosabb kérdés az író szerint az, hogy „hogyan kell morálisan cselekedni, mi a feladat” most, amikor valakiről kiderül, hogy informátor volt. /Debreczeni Hajnal: Ügynökjelentésekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

2006. október 12.

A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely Oktatási stratégiák elnevezéssel vitaestet tartott a Kolozsváron. Megjelent többek között Szőcs Judit, az RMPSZ országos elnöke, Tárkányi Erika, a szakmai szövetség Kolozs megyei elnöke, Popa Márta, a János Zsigmond Unitárius Kollégium, Tőkés Elek, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója, valamint Szabó Gábor tanfelügyelő, Kötő József EMKE-elnök és Veres Valér egyetemi adjunktus, KMEI igazgató. Veres Valér szociológus demográfiai adatokat hozott a Kolozs megyei és a régióbeli magyarság természetes fogyására. Szabó Gábor tanfelügyelő adatai szerint Kolozs megyében 2005-ben összesen 11 017 gyermek tanult magyar oktatási intézményben (az óvodától egészen a XII. osztályig). Megyei szinten évente száz magyar nemzetiségű gyermek tanul román tagozaton. A megyében még mindig „hiánycikk” a magyar nyelvű szakoktatás, s ez a szakiskolában románul tanuló magyar fiatalok asszimilációjához vezet. – Az oktatás helyzetének javítását az egyházak által nyújtott segítségtől, a PHARE-támogatástól remélhetjük – mondta Szőcs Judit RMPSZ-elnök. Tárkányi Erika szerint fel kell mérni, melyek az életképes tanintézetek. /N.-H. D.: Oktatási stratégiák népességcsökkenésünk tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

2007. február 13.

A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezésében Kolozsváron dr. Csepregi András evangélikus lutheránus lelkész, a magyarországi Egyházi Kapcsolatok Titkárság vezetője tartott előadást „Keresztyénség és demokrácia Bibó István politikai filozófiájában” címmel. A lelkész előadása doktori disszertációjára alapozódott. Erdélyi látogatása során dr. Csepregi András találkozott a magyar történelmi egyházak több vezetőjével. /(ercsey): Bibó, demokrácia és keresztyénség. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

2007. április 27.

A Duna Televíziót önökért hozták létre, de a 15 évvel ezelőtti viszonyrendszer változik, olyan műsort kell készíteni, ami a Magyarország határain belül élőket is érdekli – fogalmazott Cselényi László, a Duna Televízió elnöke Kolozsváron, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely szervezte közönségtalálkozón. Kifejtette, a látszat ellenére nőtt a határon túli magyarok kultúrája, mindennapjai iránti érdeklődés, ezt igazolja a növekvő nézettségi mutató, a felmérés szerint eddigi nézettsége csúcsán van az adó. Az Autonómia csatorna a Duna tévé évekkel ezelőtti nézettségét tudhatja magáénak, a tervezett Unió csatorna azonban valószínűleg csak internetes változatban és nem ezen a néven fog indulni. – Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a Duna Televízióban a határon túli bejelentkezések és riportok száma nem csökkent, sőt valamelyest emelkedett – szögezte le Cselényi. Ez nem vonatkoztatható Kolozsvárra, a kolozsvári területi stúdió szerkesztője, Maksay Ágnes közölte: míg 2002–2003-ban havonta 30–35 tudósítás készült, 2007-ben havonta mindössze 3–4 anyagra tartottak igény a budapesti szerkesztők. Élő bejelentkezés nem történt Kolozsvárról az új műsor megszületése óta, a stúdió elvi és gyakorlati okok miatt szüntette be az együttműködést a Duna Televízióval. Ami a dokumentumfilmeket illeti, Duna Tv-s megrendelésre 2002–2005 között évente 4–5 dokumentumfilmet, portréfilmet készítettek, 2006-ban egyetlen egyet, és az sem ment még adásba. /F. I. : A Duna Televízió Bűvölet-ében. Bizonytalan a kolozsvári stúdió sorsa. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

2007. november 14.

Aki beleszól az erdélyi magyarság dolgaiba, aki megosztja a magyarságot, az felelősséget is visel a közösségért – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök november 12-én egy Kolozsváron tartott közéleti találkozón. A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett rendezvényen Markó átfogó képet adott az erdélyi magyar politikáról. A találkozón jelen volt a kolozsvári magyar értelmiség számos képviselője, a magyar történelmi egyházak vezetői, köztük Adorjáni Dezső evangélikus, illetve Szabó Árpád unitárius püspök is. Markó felhívta a figyelmet, az erdélyi magyarságnak továbbra is egységben kell maradnia, hogy megvalósíthassa célkitűzéseit, az autonómia különböző formáinak megteremtését. Sohasem az együttműködésért, mindig csak a konfrontációért, a viszályért szálltak síkra a velünk ellenkezők – mutatott rá az RMDSZ elnöke. Markó Béla kitért Magyarország és a határon túli magyarság viszonyára is. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni a határon túli magyarsággal, a Fidesz pedig „Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne”. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt – hangsúlyozta Markó Béla. Leszögezte, a magyarországi politikai pártoknak nincs joga beleszólni az erdélyi magyarság dolgaiba. /Aki megosztja az erdélyi magyarságot, az felelős a közösség sorsáért! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 14./

2007. december 12.

Fordítva kellett volna elkezdeni az átvilágítást – jelentette ki Kolozsváron Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elnöke, aki a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben tartott előadást a romániai átvilágítás buktatóiról. A Krónika országos napilap főszerkesztőjének, Csinta Samunak a moderálásával zajló beszélgetésen Csendes László kifejtette: sokkal hitelesebb lett volna, ha a CNSAS először átveszi a titkosszolgálatoktól, illetve a különböző állami intézményektől az összes birtokukban lévő iratanyagot, s majd csak ezek feldolgozása után hozza ezeket nyilvánosságra. A legnagyobb gond az, hogy a rendelkezésükre bocsátott dokumentumoknak eddig csupán a tíz százalékát sikerült feldolgozni, emellett folyamatosan vesznek át újabb és újabb dokumentumokat. „Méterszámra kapunk papírokat, amikben nem tudjuk, hogy mi van” – mondta. Mostanáig a Belügyminisztériumtól semmi iratanyag nem került át az átvilágító testülethez, a mikrofilmek átadása még mindig folyik. /Csendes László az átvilágítás buktatóiról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

2008. november 22.

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett Nők a közéletben beszélgetésen jelen volt Mócsy Ildikó egyetemi tanár, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Környezettudományi Tanszékének vezetője, Könczei Csilla, a BBTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanára, a Tranzit Alapítvány elnöke, Újvári Ildikó, a Szabadság főszerkesztője, Fekete Emőke, a Kolozs megyei tanács alelnöke, Weghofer Erna ügyvezető, Szenczi Bianka képviselőjelölt és Lukács Olga református lelkész, egyetemi tanár. /Ferencz Zsolt: Családról, karrierről, diszkriminációról – ahogyan a nők látják. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

2008. december 22.

December 19-én mutatták be Kolozsváron Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben Murádin Jenő művészettörténész legújabb A megsebzett szobor /Kriterion, Kolozsvár/ című könyvét, melyen jelen volt H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, Vekov Károly, Gaal György és Murádin János Kristóf történészek, illetve Jancsó Miklós színművész is. Murádin Jenő kifejtette: A megsebzett szobor című könyv (a teljesség igénye nélkül) 120 olyan köztéri szobrot és emléktáblát mutat be (névsor szerint Alkenyértől Zsombolyáig) 1916-tól kezdődően, amelyek megsérültek, elpusztultak, vagy időközben más helyre kerültek. Úgy vélte, oda kell figyelni a belső terekben (iskolákban, kórházakban) állított emléktáblákra és domborművekre is, hiszen ezek főként egyháztörténeti emlékek. Vekov Károly véleménye szerint, a kissé provokatív kötetet román nyelvre is le kell fordítani, hiszen csak úgy lehetünk képesek szembenézni múltbeli sérelmeinkkel, ha vállaljuk is azokat. /Ferencz Zsolt: Köztéri szobrok sorsa Alkenyértől Zsombolyáig. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

2009. január 22.

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyben bemutatták Dieter Schlesak, segesvári születésű, Németországban élő szerző Capesius, az auschwitzi patikus /Bookart Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját, mely először 2006-ban Németországban jelent meg. A könyvet a szintén Németországban élő Hajdú Farkas-Zoltán fordította magyarra. /Köllő Katalin: Egy könyv, amit kötelező lenne elolvasni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

2009. március 11.

Lakatos Róbert kolozsvári filmrendező szervezésében beszélgetéssel egybekötött filmes műhelyt indított Kolozsváron a Járosi Andor Keresztény Kulturális Műhely: március 9-én a Lakatos Róbert rendezte Csendország és Moszny című filmeket mutatták be. /Varga Melinda: Állásfoglalás dokumentumfilmmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

2009. március 12.

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely Csoma Botondot és Gergely Balázst, az MPP Kolozs megyei elnökét hívta meg a Szembenállás és/vagy megegyezés – Helyzetelemzés napjaink erdélyi magyar politikájáról című beszélgetésre. Mátis Jenő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jegyzője, az est moderátora nem mindennapi pillanatként értékelte ezt a beszélgetést, hiszen két különböző politikai alakulat képviselője tárgyal magyarságot érintő problémákról. „A nézetkülönbségek nem fognak megszűnni, kérdés az, hogyan tudjuk egy mederben tartani őket, konfliktusok nélkül. Nem létezik egyformán gondolkodás, mindig vannak ideológiai különbségek” – jelentette ki Csoma Botond, a RMDSZ Kolozs megyei alelnöke. Az esten az autonómia kérdését boncolgatták, aminek a végkicsengése: a székelyföldi autonómia kérdése nem oldja meg az Erdély más részein, főleg a szórványban élő magyarság kérdését, ezért ki kell dolgozni a különböző autonómiaformák egyeztetését, jogi kodifikációját, egy egységes ütemtervet – állapította meg Gergely Balázs. /Varga Melinda: Helyzetelemzés Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

2009. szeptember 12.

Veres Emese Gyöngyvér Mikor oláhország háborut izene... A barcasági csángók kálváriája című kötetének bemutatójával zárult júniusban az Evangélikus-Lutheránus Püspökség a kolozsvári Reményik Sándor Galériájában szervezett, Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely 2008-2009-es programja. A Reményik Sándor Művészeti Galéria azelőtt koszos pince volt, majd helyreállították a helyiséget, és kiállításokat szerveztek. Kulturális műhelyüket Járosi Andorról nevezték el. Járosi a két világháború között lelkészként szolgált Kolozsváron. Az oroszok elhurcolták és szovjet fogságban halt meg, ilyen értelemben tehát mártír is. /Ferencz Zsolt: Színvonalas előadások helyszíne kíván lenni a Járosi-műhely. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

2009. szeptember 23.

A Benkő Levente újságíró, történész által sajtó alá rendezett, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátott Az őszinteség két napja /Polis Könyvkiadó, 2008/ című kötet bemutatásával vette kezdetét szeptember 21-én Kolozsváron az Evangélikus-Lutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájában zajló Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely rendezvénysorozata. A Román Munkáspárt Kolozs Tartományi Bizottságánál, kolozsvári és marosvásárhelyi írók, szerkesztők részvételével 1956. szeptember 29-én és 30-án Kolozsváron tartott gyűlés jegyzőkönyveit és az azokhoz kapcsolódó dokumentumokat tartalmazza a kötet, mondta el Dávid Gyula irodalomtörténész. A hozzászólásokból a romániai magyarság nemzetiségi követelései olvashatók ki. /Ferencz Zsolt: Az őszinteség két napja: 1956. szeptember 29–30. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

2009. október 10.

A szászrégeni Gavrila Olteanu parancsnok vezette Maniu-gárda 1944. szeptember 26-i vérengzésének tizenhárom helybeli magyar áldozatára emlékeztek két hete a 600 lelket számláló erdővidéki Szárazajtán. A több áldozatot követelő észak-erdélyi magyarellenes menetelés első állomásán 65 évvel ezelőtt meggyilkolt személyekről a gárdisták azt tartották: ők a felelősek a falu határában 1944. szeptember 4-én lezajlott román–német fegyveres összecsapásban elesett 13 román katona haláláért. Ez mondvacsinált vád, véli másokkal együtt Benkő Levente újságíró, történész. Többnyire a korabeli eseményekkel foglalkozott a század ‘40-es éveiben élt személyek visszaemlékezéseiből összeálló, 1995-ben megjelent Szárazajta című kötetében; levéltári források és élettörténetek szolgáltatták a második világháborús magyar hadifoglyok és internáltak sorsáról írt könyveinek alapját. Benkő Levente Az őszinteség két napja című legújabb kötetét három hete Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyen mutatták be. A románok közül néhányan azt állították, hogy a magyarok ásóval és kapával bántalmaztak és öltek meg Szárazajta határában állomásozó román katonákat. Elképzelhetetlen ásóval és kapával nekimenni egy állig felfegyverzett hadseregnek. Levéltári források szerint maguk a román csapatokat vezető katonatisztek jelentették: nincs tudomásuk arról, hogy civilek támadták volna meg katonáikat. A rosszindulatú történetkutatók a kollektív bűnösség voltát hangoztatják, egyesek hirdetik valamely nemzet, például a magyar kollektív bűnösségét. Ezt a nézetet vissza kell utasítani. Ahogy az 1944. őszi szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai stb. magyar-gyilkosságok miatt nem a román nemzet felelős, hanem néhány forrófejű román katonatiszt vagy önjelölt szabadcsapat-parancsnok, ugyanúgy az ippi és ördögkúti vérengzésekért és az 1940. szeptemberében Székelyföldön elcsattant pofonokért sem hibáztathatók kollektíven a magyarok. A Szárazajta szomszédságában található Középajtán például egy román ember védte meg a falut a Maniu-gárdától. Hasonló eset történt Nagybaconban, ahol román ember bírta jobb belátásra a gárdistákat. 1990-ben nyílt először lehetőség arra, hogy Szárazajtán nyíltan megemlékezzenek a történtekről. A település lakói annyi év távlatából végre egyházi szertartással temethették el a meggyilkoltakat. Az 1944. szeptember 26-i mészárláskor ugyanis Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka megparancsolta: szállítsák el a dögöket – így idézték fel a történteket a szemtanúk; tehát mindenféle gyászszertartás nélkül. A kommunizmus idején nemhogy megemlékezni, de még beszélni sem volt szabad a történtekről. A magyar egyházi források világosan rögzítik: a szárazajtai áldozatokat a Maniu-gárdisták meggyilkolták, a román közigazgatás forrásai szerint a kivégzettek háborús balesetet szenvedtek. /Ferencz Zsolt: A levéltár a megismerés helye, nem a titoktartásé. Beszélgetés Benkő Levente történész-újságíróval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2009. október 30.

Kós Károlyra emlékeztek október 28-án Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriuma által szervezett Helikon-est keretében Kós irodalmi munkásságát Kovács Emese tanárnő ismertette, Szekeres Gerő szerkezettani tervezőmérnök pedig építészeti tevékenységéről tartott előadást. Bögözi Attila újságíró bemutatta Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét, Kilyén Ilka színművész pedig részleteket olvasott fel a műből. Bögözi Attila a három hónappal ezelőtt elhunyt Adamovits Sándor életpályájáról is beszélt. /Ferencz Zsolt: Kós-megemlékezés és könyvbemutató a Reményik Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./


lapozás: 1-25




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998