udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Józsa Árpád Csaba

2001. május 21.

Máj. 19-én Sepsiszentgyörgyön tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Ötvenhatosok Bajtársi Társasága. Az egyesület új elnököt választott, és döntött arról, hogy együttműködési kapcsolatra lép a magyarországi '56-os Szövetséggel. Koszorúkat helyeztek el a főtéri parkban a kommunizmus áldozatainak és meghurcoltjainak emlékére állított kopjafánál. A Társaság alelnöke, Puskás Attila és a hírhedt Szoboszlay-perben életfogytiglanra ítélt Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes felidézte a múltat. A résztvevők ellátogattak a Székely Nemzeti Múzeumba, megnézték az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharcot felidéző korabeli fényképekből, dokumentumokból összeállított kiállítást. A magyarországi '56-os Szövetség képviseletében Sinkovics Gyula országos elnök, Schütter Tibor ügyvezető elnök és dr. Czeglédi József szóvivő, a politikai foglyok országos szövetsége (POFOSZ) debreceni szervezetének nevében Kondor Zoltán üdvözölte az erdélyieket, akiknek részéről több javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy létre kell hozni az egész Kárpát-medencét átfogó ötvenhatos bajtársi társaságot. A közgyűlés a mezőfelei Kacsó Tibor leköszönő elnököt tiszteletbeli elnökké kiáltotta ki, helyébe Józsa Csaba bibarcfalvi születésű, Sepsiszentgyörgyön élő nyugalmazott tisztviselőt, volt ötvenhatos elítéltet bízta meg az elnöki teendőkkel. /(benkő): Ötvenhatosok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./

2001. december 15.

Dec. 7-8-án tartották Kolozsváron a IV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát. Matematikából három, informatikából tizenöt versenyző vállalta a megmérettetést. Az előadások nagy része színvonalas volt, mindennek hátterében rengeteg kutatómunka állt. /Buzogány László: IV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./ Józsa Csaba, a rendezvény egyik szervezője közölte: 320 diák versenyzett 220 dolgozattal, összesen 25 részlegen. A nyolcvan elbíráló közül 15 tanár Magyarországról jött. /JBN: És véget ért... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

2002. február 20.

Az Erdélyi ’56-osok Bajtársi Társaságát a magyarországi kedvezménytörvény ürügyén elszabadult nemzetellenes indulatok, torzítások, hazugságok nem hagyhatják közömbösen. Most, amikor az anyaország és az egész nemzettest érdekében akarja összegyűjteni az idegen sorsra ítélt nemzettársakat, a jelenlegi magyarországi ellenzék az anyaország kevésbé tájékozott polgárait alattomos módon e törekvés ellen hangolja. De hiába teszi! Azok, akiket az évszázadok sújtó balsorsa egy táborba tömörített, együtt maradnak most is, és kéz a kézben talán elkerüljük, hogy egy nép a Kárpát-medencéből eltűnjön a történelem temetőjében. A Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében Török József, Puskás Attila, Bara Lajos, Páll László, Salamon László, Nagy Benedek. Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság nevében Józsa Árpád Csaba elnök /Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

2003. október 23.

Erdélyben 1956-ban nem volt forradalom, mégis megtorlások, bebörtönzések és megaláztatások sorozatát kellett elviselniük a magyaroknak. Erről vallanak az erdélyi 56-osok.Erdélyben a szekuritáté által elképzelt forradalmat vérbe fojtották, emlékezett a brassói Lay Imre. A magyar fiatalok alakította Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) akkori titkára úgy tudja, a megtorlás során 17 romániai magyart végeztek ki, de a románok közül is többet eltett láb alól az akkori hatalom. Az EMISZ azon a napon alakult meg Brassóban, amikor a szovjet csapatok 1956. november 4-én hajnalban támadást indítottak Budapest és a magyar szabadság ellen. Az EMISZ Fehéregyházán koszorúzott és emlékezett az 1848-49-es magyar szabadságharc hőseire. A kezdeményezés Brassóból Háromszékre is átterjedt, végül 1958 augusztusától kezdődően a szekuritáté 77 EMISZ-est tartóztatott le. Összesen 1117 évnyi börtönbüntetést kapott a 77 fiatal. Átjutott a határon az a négy baróti középiskolás diák, akik november 8-án, a forradalmárokhoz való csatlakozás reményében vágtak neki a román-magyar határnak. A "túra" egyetlen túlélője, a Sepsiszentgyörgyön élő Józsa Árpád Csaba emlékezett. Október 24-én és 25-én az iskolában megjelentek a pártaktivisták, és azt magyarázták, hogy Budapesten ellenforradalom van, Moyses Márton is szót kért, és azt kérdezte tőlük: miért hazudnak, miért nem mondják meg az igazat? Moyses akkor elsős gimnazista volt, akárcsak Kovács János, akik a csíkszentdomokosi Bíró Benjaminnal és Józsa Árpád Csabával társulva indultak Budapestre. Bíró és Józsa átjutottak a határon, de Kovács és Moyses eltévedtek, végül pedig hazatértek. Józsa és Bíró Debrecenben kaptak szállást és munkát, valamint továbbtanulási lehetőséget. 1957 március 15-én azonban a magyar hatóságok átadták őket a nagyváradi szekunak. Mindkettőjüket elítélték. Moyses 1960 októberében beiratkozott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarára. Nyíltan vallotta, hogy a két egyetem erőszakos egyesítése voltaképpen a magyar universitas beolvasztását jelentette. Versekben is megfogalmazott álláspontjáért előbb 7, majd 2 év szabadságvesztésre ítélték, 1962-ben szabadult. A különböző tudományokban egyformán járatos fiatalembert a nagyajtai kollektív gazdaságba kényszerítették napszámosnak, Moyses 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt tiltakozásul benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Két hónap múlva belehalt sérüléseibe. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Eleket Moysesszel majdnem egyidőben hurcolták el, és ítélték el. A Pro Europa Liga mai társelnöke így jellemezte néhai barátját: "Kétségtelen, hogy egy lángész pusztult el benne. És egyetérthetünk mindazokkal, akik azt vallják, ő a később érvényre jutó európai és erdélyi szellemiség mártírja." A sepsiszentgyörgyi származású, Németországban élő Gyertyánosi Csaba elmondta, a Mikó Kollégium gimnazistái voltak, amikor 1956 októberében elhatározták, tenniük kellene valamit a forradalom érdekében. Összegyűltek: Szabó Ütő Lajos, Gyertyánosi Gábor, Gyertyánosi Csaba - az ítéletek csökkenő sorrendjében -, Bordás Attila, Jancsó Csaba, Sándor Csaba, Molnár Béla és Jancsó Sándor. A Székely Ifjak Társasága (SZIT) 1957. március 15-én titokban koszorút helyezett el Sepsiszentgyörgyön az 1848-as hősök emlékművénél. "Ez volt az első koszorúzásunk, az első megmozdulásunk, és megpróbáltuk elhitetni magunkkal, hogy mégis csináltunk valamit" - emlékezett Gyertyánosi Csaba. 1958-ban azonban a szekuritáté felkészülten várta a diákokat az újabb koszorúzásnál. A fiúkat letartóztatták, a marosvásárhelyi katonai törvényszéken az ügyész életfogytiglant és halálbüntetést kért a SZIT-esekre, végül Macskási Pál hadbíró "beérte" 18, 15 és 10 éves ítéletekkel. /Benkő Levente: Tizenévesektől félt a kommunista hatalom. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2003. október 24.

Koszorúzással, gyertyákkal tisztelegtek Erdély-szerte az 1956-os forradalom hősei és eszméje előtt. Csíkszeredában a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Hargita megyei szervezete tartott megemlékező ünnepséget. Szilágyi Árpád, az Egyesült Államokból Romániába visszatelepedett volt politikai fogoly szavalta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét. A Székely Károly Szakközépiskolában 1956-tal kapcsolatos dokumentumokból, fényképekből és könyvekből álló tárlat nyílt. Az akciókról és a megtorlásról tartott érdekfeszítő előadást okt. 22-én Nagyváradon Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró, az erdélyi 56 kutatója, valamint Pákh Tibor budapesti ügyvéd, aki aktív részese volt a budapesti eseményeknek, emiatt 1971-ig ült a Kádár-rezsim börtöneiben. Mindketten egybehangzóan domborították ki a magyar 56 egységét, nemzeti jellegét és történelmi jelentőségét, kifejtve: még ma is "erőteljes posztkommunista maszatolás" folyik az események és főleg a megtorlások körül, ugyanis a diktatúra verőlegényei, pribékjei, vérbírái, foglárjai, "átnevelő tisztjei" közül sokan élnek, vagy leszármazottaik révén részesei a hatalomnak. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Magyar Polgári Egyesület és az Ifjúsági Polgári Egyesület szervezésében a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében rendezett emlékesten Szerefi Ilona népdalokat énekelt, Beregszászi Olga pedig régi magyar katonanótákat adott elő saját gitárkísérettel. Tőkés László püspök megköszönte az előadók szolgálatát, és reményteljes, öntudaterősítő, felemelő nemzeti ünnepet kívánt a jelenlévőknek. Sepsiszentgyörgyön a Volt Politikai Foglyok Szövetsége koszorúkat helyezett el a város temetőiben, főhajtással tisztelegve az elhunyt bajtársak sírhantjánál. Délután az Erzsébet parkban található 56-os kopjafánál gyűltek össze, a megemlékezésen részt vettek a történelmi egyházak, az RMDSZ városi szervezete és a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács képviselői is. Török Ferenc, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének helyi elnöke beszéde után az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság elnöke, Józsa Csaba nyílt párbeszédre hívta meg Sepsiszentgyörgyre, november negyedikére az RMDSZ csúcsvezetőségét, a polgári körök képviselőit és Toró T. Tibor parlamenti képviselőt. A megemlékezés alatt két rendőr figyelte az egybegyűltek minden mozdulatát, a rendőröket nem nyugtalanította, hogy valaki "bozgor" bekiáltással próbálta megzavarni a kegyeletteljes emlékezést. Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákszövetségének és a városi művelődési ház Fókusz Klubjának vendége volt a forradalom vérbefojtását követő megtorlás két politikai elítéltje. Az úgynevezett Dobai-perben 20 évre ítélt Varga László nyugalmazott marosvásárhelyi református lelkész előadásában az 1956-os események és a megtorlás hátterét vázolta fel 56 előzményei és következményei című előadásában. Sorstársa, a Szoboszlay-perben 25 évi börtönre ítélt Lőrincz Károly a meghurcoltatás több mozzanatát elevenítette fel. Kézdivásárhelyen a református temetőben levő, az 56-osok emlékére emelt kopjafánál az emlékezőket Bokor Tibor, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke köszöntötte, aki beszédében 1956 fontosságát hangsúlyozta. Lőrincz Károly volt elítélt reményét fejezve ki, hogy minél többen, minél többször ünnepelik meg a magyar forradalmat. "Vissza kellene hozni annak a napnak a varázsát, mert az emlékezésen túl október 23-a a szomorúságot is jelenti számomra, amikor látom, hogy Magyarországon megosztottság övezi az 1956-os megemlékezéseket" - ezt Dávid Gyula foglalta össze a kolozsvári Heltai Klubban az okt. 23-i megemlékezésen. A Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) elnöke, András Imre az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság nemrég elhunyt tiszteletbeli elnökére, Kacsó Tiborra emlékezett. Az emlékezők hozzátették: az akkori hóhérokban van annyi erkölcstelenség, hogy 1956 magyar forradalmát és szabadságharcát magukénak tudják, és az áldozatokkal együtt ünnepelnek. Mózes Árpád evangélikus püspök sajnálta, hogy 1956 erdélyi történéseiről és a megtorlásról nagyon kevés szó esik, emiatt a fiatalabb nemzedék mit sem tud a történtekről. /A nemzet legnagyobb összefogására emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

2004. február 25.

Farsangi mulatságot tartottak a Maros megyei mozgássérülteknek Marosi Mária, a Maros Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke beszámolt arról, hogy nehezen lehet támogatókat szerezni a mozgássérültek számára szervezett rendezvényekre. Józsa Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének alelnöke beszámolt arról, hogy Csíkszeredában a Handicap Kft. több mint tizenöt mozgáskorlátozott személyt foglalkoztat varrodájában és gyertyaöntő műhelyében. Orbán Ágnes, a székelyudvarhelyi mozgássérültek szervezetének elnöke vezetésével idén is megszervezik a sorstársképzést, amely abból áll, hogy olyan mozgássérültekkel beszélgetnek el, akik nem tudják elfogadni magukat, életmódjukat. /Orbán Zsolt: Tolószékben táncolt Piroska és a barnamedve. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

2004. november 5.

/ Szalay Edda nyolc hónapos volt, amikor édesapját, Szalay Attilát, a sepsiszentgyörgyi textilgyár technikusát 1958-ban ’56-os romániai szervezkedés vádjával a Szekuritáté elhurcolta. Ugyancsak 1958-ban és ugyancsak Sepsiszentgyörgyön ,,lekapcsoltak” kilenc kiskorú diákot is, akik március 15-re virradó éjszaka 1957-es sikeres akciójuk után a következő évben is megpróbálták elhelyezni az emlékezés koszorúját a városi parkban lévő 1848-as honvédemlékműnél. A szekusok elfogták a koszorúzó nebulók egy részét.  Szalay Attilát Szekuritáté emberei ,,kinevezték” a diákcsoport vezetőjének, annak ellenére, hogy nem is ismerték egymást. A jelenleg Angliában élő Szalay Edda Erdélybe látogatott, hogy megismerje édesapja eltűnésének körülményeit. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki szervezete éppen október 23-án emléktáblával jelölte meg Sepsiszentgyörgyön azt a házat, amelyben a Szalay család lakott és a kislány, Edda született. Az ünnepség szervezői fel is kérték Edda Booth asszonyt, mondana néhány szót az emléktábla elhelyezése alkalmával. ,,Most derült ki, hogy édesapámat ártatlanul tartóztatták le. Ártatlanul verték, és valószínű, a kínzásokba halt bele. A halotti bizonyítványban az volt, hogy belső vérzésben, gyomorfekéllyel halt meg. Sportember volt, aligha hihető, hogy 29 évesen ebbe halt volna bele. Fényképeim vannak róla, keménykötésű férfi volt.” – mondta. Azt, hogy mennyit szenvedett, most tudta meg az ’56-os elítéltektől. Józsa Csaba mesélte el, aki mellette volt, amikor kínok közepette meghalt. Nem tudják, hogy Szamosújváron melyik tömegsírba temették el. A Szalay család és a gyermeklány kálváriája ezzel a koncepciós perrel kezdődött. Szalay Attila felesége  sokáig azt hitte, hogy még él a férje.  Szalay Eddának sok rossz emléke van ebből az időből. Még óvodás volt, hároméves. Az óvó néni rendszeresen megverte őt, mert politikai fogoly gyermeke volt. Egyszer édesanyja meglátta, hogy gyermekét pofozzák.  Nagy szegénységben éltek, édesanyját kirúgták az állásából. Egy iskolai konyhán dolgozott. Nagyon rosszul bántak vele. Sokszor nem volt mit enniük. Nem volt tűzifájuk. Édesanyja szívbeteg lett, egyszer öngyilkos akart lenni. Szalay Eddát még 1989 előtt is hívatták a Szekuritátéra. Hét órán keresztül faggatták, hogy mit tud az apjáról. Semmit sem tudott, hiszen nem is ismerte. Ordítottak vele, az ujját kicsavarták.  Szalay Edda 1989 után hivatalos papírokkal áttelepedett Magyarországra, majd 1996-ban kiment Angliába.   /Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

2004. november 15.

A Volt Politikai Foglyok Szövetsége és az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság – Józsa Árpád Csaba, illetve Török József elnökök aláírásával – magyarországi nemzettestvéreinkhez címzett nyílt levelet juttatott el szerkesztőségbe. „Mi, erdélyi magyarok a soviniszta-kommunista román diktatúra idején megvallott magyarságunk miatt sokat szenvedtünk. Különböző ürügyekkel koncepciós pereket indítottak ellenünk. Sokunk, mivel támogattuk az ’56-os magyar forradalmat és szabadságharcot, súlyos börtönbüntetésre ítéltettünk, a mi sorainkból választották ki azokat is, akiknek magyarságuk és demokratikus jogaik érvényesítési kísérlete miatt halállal kellett fizetniük. Mi valamennyien az egységes magyar nemzet részének, a magyar nemzethez tartozóknak tekintjük magunkat. Ebből következik az az igényünk, hogy a megcsonkított magyar haza magyar állampolgárai a december 5-i ,,igen” szavazatok által elismerjék ezt a természetes jogunkat.” „ Számunkra a kettős állampolgárságnak nincs anyagi vonzata, hanem erkölcsi jelentőséggel bír, s mintegy visszajelzése a magyar nemzet számára együvé tartozásunknak. Kérjük Önöket, a Magyar Köztársaság állampolgárait, hogy december 5-én fogadjanak nemzettestvéreikké, szavazzanak ,,igen”-nel, és utasítsák el a bennünket érzéketlen mostohaként ellökő ,,nem” szavazatot.” /Szavazzanak a magyar nemzet egységére! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

2005. május 17.

Május 15-én Nagyajtán Moyses Mártonra, a néhai egyetemi hallgatóra emlékeztek, akit az 1956-os magyar forradalommal való együttérzése, a kommunista rendszert bíráló szavai miatt 1960–62 között börtönbe vetettek, és aki a megaláztatást nem bírva 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt felgyújtotta magát, három hónap múlva, május 15-én pedig 29 éves korában belehalt sérüléseibe. Az Amerikából hazatérő Arany Tibor, a legendás pesti srácok egyike elhatározta, hogy a székely fiú emlékére is bronztáblát fog állítani, mert ott a helye a szovjet megszállás ellen szintén önkéntes máglyahalált halt Jan Palach prágai cseh egyetemista és a kommunizmus ellen ugyanígy tiltakozó Bauer Sándor mellett. Arany Tibor a Moyses-bronztáblát Nagyajta községnek adományozta. Leplezték Kiss Levente képzőművész alkotását, amelyen Moyses Márton gimnazistakori arcképe látható, alatta ezzel a felirattal: „Ebben a házban élt 1941 és 1970 között, a börtönből való szabadulása után itt volt a kényszerlakhelye, innen indult az önkéntes tűzhalálba Moyses Márton mártírköltő, az erdélyi tudományosság nagy ígérete.” Tófalvi Zoltán, 1956 erdélyi eseményeinek és utóéletének kutatója beszédében a magyarság egyik legnagyobb mártírjának nevezte Moysest. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Elek, Moyses Márton egyik legjobb barátja és elítélt sorstársa felfelé hulló csillagnak nevezte Moysest, Józsa Árpád Csaba volt politikai fogoly pedig arra emlékezett, hogy napokkal az 1956. november 4-i szovjet katonai támadás után Moysesszel és másik két iskolás társukkal hogyan vágtak neki a román–magyar határnak, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak. A Krónika munkatársa, Benkő Levente a Moyses Márton életpályáját és kálváriáját összefoglaló, Bűn volt a szó című könyvének bemutatóján kiemelte: az atomfizikával, magas szintű matematikával, folklórgyűjtéssel és nemzetpolitikai kérdésekkel egyaránt foglalkozó Moyses gondolkodása évtizedekkel megelőzte korát. /Moyses Mártonra emlékeztek a háromszéki Nagyajtán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

2005. július 7.

Július 6-án kerekasztal-beszélgetést terveztek a Kárpát-medencei mozgássérültek számára szervezett tábor résztvevői és a csíki politikusok között Csíkszeredában. A politikusok nem jöttek el. A tábor vezetői – Tischler Ferenc, Lázár Alpár és Józsa Csaba – a sajtó képviselőinek mondták el, mennyire fontos lenne, ha a választottak jobban odafigyelnének a mozgássérültek szükségleteire is. Az első ilyen jellegű táborozásra Erdélyben három évvel ezelőtt került sor, akkor csak romániai résztvevőkkel. Kapcsolatba léptek a Máltai Lovagrend magyarországi szervezetével, s támogatásukkal sikerült idén az első Kárpát-medencei mozgássérültek táborát megszervezni a Sepsiszentgyörgy közeli Benedekmezőn. /Szondy Zoltán: Mozgássérült táborozók Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

2005. július 22.

Jogi személlyé alakulása céljából július 9-én gyűlést tartott Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság. Azokat várták, akiket az 1956-os forradalom miatt meghurcoltak. A megjelent küldöttek elfogadták az új alapszabályzatot, tájékoztatott Puskás Attila, a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetségének alelnöke. A tisztújítás során újraválasztották az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság elnökét, Józsa Árpád Csabát, titkárrá választották Váncsa Istvánt. Kovászna megyét Puskás Attila képviseli. A társaság együttműködési szerződést írt alá a magyarországi Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnökével, Vasvári Vilmossal. A Kovászna megyei volt politikai foglyok száma háromezer körül van. Nemrég meghalt Lőrincz Károly, akit a Szoboszlay-perben ítéltek el. Lőrincz Károlyt Ordán temették el. /Bokor Katalin: Jogi személlyé alakul az ’56-os Társaság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 22./

2006. július 12.

Józsa Árpád Csaba, ma az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság elnöke, társaival a nyugati határ felé vette azokban a napokban az útját, hogy fegyveresen segítse a forradalmat, a szabadságharcot. Gyermekek voltak, elkapták őket, majd haza kellett térniük, megbűnhődni nemes szándékukért.  Egy ,,jeles” író júniusi levelében írta Drága Mihályomnak: ,,… fiaim vizsgák után hozzátok jönnek falura. Olyan gyerekek ők, mint a többiek mind. (…) De, hogy a magyar ellenforradalom napjaiban mind a kettő, bár még kölyök, azzal a kéréssel állt apai tekintélyem elé: engedjem el őket önkénteseknek Magyarországra az ellenforradalmárok ellen harcolni (…), és mivel a te két fiad ugyanezt kérte tőled, úgy hiszem, az enyéim nem lesznek idegenek a faluban.” Képzeljük el, amint szemben álló barikádokon harcolnak Józsa Csabáék M. J. fiaival, írta Puskás Attila. /Puskás Attila: Ha úgy lett volna…= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

2007. február 20.

Dr. Sólyom László köztársasági elnök romániai látogatása során kitüntetéseket nyújtott át ‘56-osoknak. Az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság elnöke, Józsa Árpád Csaba Constantin Ticu Dumitrescuval, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének országos elnökével együtt a legmagasabb fokú kitüntetést, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. Józsa Árpád Csaba baróti kisdiákként barátaival indult el, hogy a zöldhatáron átjutva segítse a magyar hazafiak harcát. A magyar hatóságok visszaadták a román hatóságoknak, majd a nagyváradi katonai bíróság három évre ítélte (mire kijutottak, már leverték a forradalmat) tiltott határátlépés vádjával. Józsát 2005-ben választották meg a társaság elnökének valamennyi magyar többségű és szórványmagyar megye tagságának egyöntetű döntésével. Ritka lelkiismeretességgel végzi megbízatását. /Puskás Attila: Józsa Árpád Csaba kitüntetése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./

2007. október 23.

Dr. Kiss Tamás jogász, a Magyarországi Politikai Foglyok Országos Szervezetének alelnöke több napig vesz részt az erdélyiek ünnepi rendezvényein. Október 21-én Sepsiszentgyörgyön a POFOSZ kitüntetéseit adta át tíz erdélyi magyar ötvenhatosnak. Dr. Kiss Tamás tavaly a kisvárdai székhelyű Tőkés László Alapítvány évi díját vehette át, majd azt átadta Józsa Árpád Csabának a Sepsiszentgyörgyön felállítandó ‘56-os emlékmű költségeire. 1956-ban a Magyarországon megalakuló főiskolai és egyetemi ifjúság szegedi szervezete, a MEFESZ küldöttként utazott Budapestre, hogy az október 20-án meghirdetett húszpontos programot, elfogadtassa a fővárosiakkal, és megkezdjék országszerte az egyetemisták MEFESZ-szervezetekbe tömörülését a kommunista DISZ helyett. Így az október 16-án Szegeden megalakuló MEFESZ elsőnek kezdeményezett forradalmi megújulást. Október 22-én a budapesti Műegyetem nagygyűlésén ismertették és a tizenhat pontban elfogadták a szegediek javaslatát. /Puskás Attila: Vendégünk a ,,szegedi küldött”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

2007. október 24.

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön együtt tartották emlékező ünnepségeiket a helyi ötvenhatosok és a volt politikai foglyok. A kommunizmus börtöneit megjárt háromszékiek közül jelenleg közel ötszázan élnek. A sepsiszentgyörgyi köztudatban leginkább jelen lévő helyi ötvenhatos megmozdulás a mikós diákokból alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) tagjainak sok év börtönnel megtorolt koszorúzása a negyvennyolcas emlékműnél (1957-ben és ‘58-ban). Felnőtt tanácsadójukra, a szamosújvári börtönben ismeretlen okokból elhunyt Szalay Attilára évente emlékeznek az egykori SZIT-tagok. A Csíki utcai Szalay-ház falán elhelyezett emléktáblát minden október 23-án koszorúzza meg a SZIT, a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ), a városvezetés és a helyi RMDSZ. A megemlékezők tizenöt bajtársuk sírjánál koszorúztak a város temetőiben. A délutáni megemlékezések sora a kommunista diktatúra áldozatainak Erzsébet-parkbeli kopjafájánál kezdődött, ahol Józsa Csaba Árpád, az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság elnöke kiemelte: ötvenhat tanulsága, hogy egy kis nép egy emberként állt ki a szabadságért. A megemlékezések a tavaly felavatott ötvenhatos emlékműnél folytatódtak, ahol Török József, a VPFSZ elnöke beszélt. Dr. Kiss Tamás, a magyarországi POFOSZ alelnöke megköszönte az erdélyi ötvenhatosok egykori szolidaritását és a jelen lévő fiatalok érdeklődését ötvenhat iránt. /Fekete Réka: 1956-ra emlékeztünk Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kézdivásárhelyen október 23-án a Szoboszlay-perben kivégzett hősök emlékére állított kopjafánál rótták le kegyeletüket. Farkas Ferenc történelemtanár, a Református Kollégium igazgatója felelevenítette az ötvenegy évvel ezelőtti magyarországi és erdélyi forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatait, a Szoboszlay-kirakatperről is szólva. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom háromszéki szervezete által szervezett megemlékezés a Vigadóban volt, levetítették a Hajdú Gábor által 2006-ban rendezett, Boldog napok – hulló csillagok című dokumentumfilmet, majd fáklyákkal a Hősök emlékművéhez vonultak. /Iochom István: Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub Imádkoztam, ha félni kellett című rendezvényével emlékezett az 1956-os forradalomra, amelyen Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott lelkész szemtanúként beszélt. Ezt követően a központi park ‘56-os emlékművénél a kovásznai Magyar Polgári Szövetség és Székely Tanács rendezett gyertyás megemlékezést. /Bodor János: Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

2008. október 25.

A tapsviharral fogadott Sólyom László köztársasági elnök Baróton előbb a középiskola számítógéptermét, majd a névadó Baróti Szabó Dávid emlékszobáját tekintette meg. Sólyom László erdélyi látogatásáról szólva kijelentette: azért fontos, hogy bejárja a magyar megyéket, mert az újságokból, a tévé híradójából nem derül ki, miként gondolkodnak az anyaországtól elszakítottak.,,Látni kell az emberek arcát, kezet kell fogni velük, így érezni a magyar nemzet egységét” – fogalmazott. A kommunista diktatúra ellen magányosan tiltakozó cseh, magyar és székelymagyarnak közös emléket állító alkotást Moyses Márton testvére, Moyses Éva leplezte le, majd Sólyom László koszorút helyezett el. Az avatásra előkészített 1956-os emlékműnél az ötvenkét esztendővel ezelőtt történteket Józsa Árpád Csaba elevenítette fel. Sólyom László elmondta, kérte a román államfőtől, hogy rehabilitálják az 1956-os romániai elítélteket. Az új emlékművet Puskás Attila volt politikai fogoly és az alkotó, Éltes Barna képzőművész leplezte le. Sólyom László néma főhajtással adózott a forradalom hősei és a kommunista hatalom által bitófára küldöttek emléke előtt. Benkő Levente újságíró, történész 1956 erdélyi vetületeinek néhány mozzanatát ismertette, majd részletesebben szólt az erdővidéki bebörtönzöttekről. Kutatásai szerint a régióból származó 58 politikai elítéltre összesen 383 év börtönt róttak. A magyarországi Politikai Foglyok Szövetségét képviselő Mádi Jenő kijelentette: azért lázadt fel a fiatalság, mert világossá vált számára, hogy lelket, hitet és hagyományt felemésztő kommunista rezsim került hatalomra, s ebbe nem akart belenyugodni. A Kovászna megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Török József az emlékmű elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönte meg a kereskedelmi társaságoknak, egyházaknak és alapítványoknak. /Hecser László: Sólyom László és a barótiak 1956 hőseire emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998