udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 114 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-114
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Jakó Zsigmond

1992. április folyamán

Benkő Samu ismertette a jelentős intézmény, az Erdélyi Tudományos Intézet történetét. A mindig összmagyar kategóriákban gondolkodó Teleki Pál kezdeményezte 1940-ben /Észak-Erdély visszatérésekor/, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem újjászervezésekor, hogy hozzanak létre olyan új tudományos intézetet, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett központi irányító műhelye legyen minden, a tájegység múltjára, jelenére és jövőjére irányuló kutató munkának. 1940 októberében hivatalosan megalakult az Erdélyi Tudományos Intézet /ET/, első kolozsvári munkaértekezletén maga Teleki Pál kormányfő elnökölt. Az ETI munkába állításának irányításával a miniszterelnök Tamás Lajos és Kniezsa István Kolozsvárra kinevezett egyetemi tanárokat bízta meg. Hat intézeti tanárt neveztek ki: László Gyula régészt, Nagy Zoltán szövetkezeti szakembert, Venczel József statisztikust, K, Kovács László etnográfust, Makkai László történészt és Teleki Géza geológust. Az ETI munkáját tizenegy szakosztályban kezdte el /földrajzi, néprajzi, történeti, régészeti, társadalomtudományi, nyelvészeti, magyar-román kapcsolatok, magyar-száz kapcsolatok, irodalmi, embertani és élettani/. Számba vették az anyaországban és Erdélyben készen levő vagy félig kész tudományos munkákat, és ezeket kellő szakmai megmérettetés után nyomdába küldték. A kezdeti tanári kart új tagokkal /Jancsó Elemér, Juhász István, Méri István, Nagy Jenő/ bővítették. Gazdag tartalommal jelent meg Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1940-1941, Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942, a harmadik kötet /Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1943/ utolsó lapján a Megjegyzésben szerepelt, hogy a rendkívül viszonyok miatt az Évkönyv szedését bizonytalan ideig nem lehet folytatni, így a kötetnek csak az "első három tanulmánya jelenhetik meg /1944. október 1./" A rendkívüli viszonyok azt jelentették, hogy az ágyúk már Kolozsvár határában dörögtek. Évek múlva, 1947-ben, elsősorban Szabó T. Attila szívósságának köszönhetően megjelent az 1843-as Évkönyv II. kötete is. Közben 1945-ben az ETI útjára bocsátotta Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944 című impozáns kiadványát. Amíg élt Teleki Pál, az ő szellemi irányításával működött az ETI. Tragikus halála után az ETI élén Tamás Lajos maradt az igazgató, tőle csak budapesti professzori kinevezése után, 1944 nyarán vette át a vezetést Szabó T. Attila. Az ETI első korszakának értékelését Mikecs László végezte el élete utolsó tanulmányában /Új erdélyi tudomány. Jegyzetek az Erdélyi Tudományos Intézet működéséhez, Erdélyi Múzeum XLIX (1944)/. Mikecs Lászlót 1944-ben kolozsvári otthonából elhurcolták a szovjet katonák sokezer kolozsvári polgári lakossal együtt, Mikecs szovjet fogságban halt meg. 1945-ben megalakult a Bolyai Tudományegyetem, az ETI szervezetileg átkerült az egyetem kötelékébe. Az ETI elnöke az egyetem rektora /Csőgör Lajos/, igazgatója az egyetem rektor-helyettese /György Lajos/ lett, új intézeti tanárként meghívták Faragó József folkloristát, Imreh István gazdaságtörténészt és Markos András szociológust. A háború után az egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Tudományos Intézet közösen munkálkodott azon, hogy biztosítsák az erdélyi magyar értelmiség utánpótlásának intézményes feltételeit. Szabó T. Attila 1946-ban azt javasolta, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóirata, az Erdélyi Múzeum, önállósága megtartásával, legyen az ETI közlönye is. 1947 tavaszán azután megindult a hírhedt harc "az elvtelen magyar egység" ellen, és elkezdődött az erdélyi magyarság hagyományos intézményrendszerének módszeres felszámolása. A támadásokból kijutott az ETI-nek is, igazgatóját, György Lajost elsőnek vette célba a kommunista rendszer. Ekkor lett az ET igazgatója a marxista Gaál Gábor. Gáll Ernő világnézeti váltással biztosítottnak látta az ETI jövőjét: "Az Erdélyi Tudományos Intézet végre be kell törjön és ott irányadóvá kell váljék a dialektikus és történelmi materializmus." /Utunk (Kolozsvár), 1948. 2. sz./ Gaál Gábor azt a feladatot kapta, hogy az ETI-t építse be az akkor létrehozott kolozsvári Akadémiai Fiókba. Az induláskor azzal kecsegtették Gaál Gábort és az ETI-ből átvett magyar kutatókat, hogy ezek az új akadémiai intézetek kétnyelvűek lesznek, és az erdélyi magyarsághoz kötődő tudományos témáknak az új intézmény programjában helyük lesz. Ezt az ígéretet nem tartották meg. Az ETI-t formálisan nem szüntették meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megszüntetését /1950/ és az ETI csöndes felszámolását követte a nagy tisztogatás a Bolyai Tudományegyetemen, 1952-ben Szabó T. Attilával és Jakó Zsigmonddal az élen éppen azokat távolították el, akik a legjobban tudták, hogy mi a feladata Erdélyben a magyar tudósnak, emlékezett Benkő Samu. /Benkő Samu: Az Erdélyi Tudományos Intézet. = Valóság (Budapest), ápr./

1990. március 22.

Márc. 22-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület megtartotta újjáalakulását kimondó közgyűlését, az ideiglenes elnöki teendők ellátásával Jakó Zsigmond nyugalmazott egyetemi tanárt bízták meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

1990. szeptember 22.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jogi és társadalomtudományi szakosztálya szept. 21-22-én munkaülést tartott Gyergyószárhegyen, megjelentek az ideiglenes elnökség tagjai, köztük Jakó Zsigmond professzor, az EME elnöke, Benkő Samu, Gáll Ernő és Dávid Gyula. /(Borbély László): Az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkaülése. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

1990. szeptember 25.

A Romániai Magyar Szó szept. 12-i számában durva támadás jelent meg Fazekas János ellen /Jönnek vagy mennek? címen/, több értelmiségi, köztük Jakó Zsigmond, Benkő Samu, Cs. Gyimesi Éva, Kányádi Sándor aláírta az a nyílt levelet, amelyben védelmére kelnek. Fazekas János hosszú ideig miniszterelnök-helyettes volt, majd belkereskedelmi miniszter, a pártvezetőség tagja. "Évtizedek óta hozzá fordultunk iskolaügyekben, magyar intézmények megmentése érdekében, magyar rendezvények érdekében, letartóztatott és elítélt magyar értelmiségiek érdekében, templomépítési engedélyek, egyházi épületek, általában magyar jellegű műemlékek restaurálása érdekében, egyházaink sérelme ügyében." - olvasható a nyílt levélben. Igaz, hogy az egyházellenes kampányban részt vett, de - sok értelmiségitől eltérően még Márton Áron életében - rádöbbent bűnére és a püspöktől bocsánatot kért - és nyert. /Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

1990. október 4.

Akik majd megírják az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetének legújabb fejezetét, azoknak három dátumot kell majd kiemelkedő helyen rögzíteniük: gyászkeretben 1950. febr. 12-ét, amikkor az EME kényszer hatására kimondta feloszlását, 1990. márc. 22-ét, az újraalakuló közgyűlést és 1990. szept. 21-22-ét, amikor a jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakosztály Gyergyószárhegyen tartott értekezletével kezdetét vette a tudományos munka. Gyergyószárhegyen Jakó Zsigmond professzor, az EME ideiglenes elnöke nyitotta meg az értekezletet. Négy előadás hangzott el a romániai magyarság jelenlegi helyzetéről és a belőle következő jogtudományi feladatokról. Pillich László kolozsvári társadalomkutató, parlamenti képviselő: Demográfiai támpontok egy új kisebbségi közgondolkodáshoz, Nagy György kolozsvári egyetemi tanár: A kisebbségi kérdés a nemzetközi jogban, Király Ernő nagyváradi jogász: A romániai magyarság jogvédelmének időszerű kérdéseiről és Magyari Nándor László, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport tagja: Adalékok egy válságjelző társadalmi jelenség [kivándorlás] vizsgálatának problémaköréhez. /Dávid Gyula: Az első lépés ? negyven év után. = A Hét (Bukarest), okt. 4./

1990. október 27.

Okt. 27-én Kolozsvárott megtartotta évi közgyűlését az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület, megválasztották a vezetőséget. Elnök: Jakó Zsigmond, alelnökök: Dóczi Pál, Benkő Samu, főtitkár: Kiss János, titkár: Sipos Gábor. A szakosztályok vezetőit is megválasztották. Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály elnöke Antal Árpád, titkára Kovács András, Természettudományok, Matematika Szakosztály elnöke Kékedy László, titkára Nagy Tóth Ferenc, Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományok Szakosztályának elnöke Nagy György, titkára Mócsy László, a Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke Jenei Dezső, titkára Jódal Endre. Az Orvostudományi Szakosztályt a végleges vezetőség megválasztásáig Puskás György vezeti. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 30., nov. 1./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület közgyűlésén Jakó Zsigmond, az EME elnöke nagyívű előadásában felvázolta az erdélyi magyar tudományosság múltját és jelenét. 1946. nov. 8-án, az EME utolsó közgyűlésén számba vette az erdélyi magyar tudományosság feladatait. 1947-ben az EME választott vezetőségét önkényesen leváltották, élére intéző bizottságot állítottak, majd 1950-ben megszüntették az EMÉ-t. Hagyományokkal rendelkező közösség tevékenységét azonban nem lehet hatalmi szóval megszüntetni, mert a közösség tovább él egykori tagjainak szellemi teljesítményében. Így történt az EME esetében is. Példaként elegendő Szabó T. Attila munkásságára, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárra hivatkozni. Jakó Zsigmond visszatekintett a múltra, bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetét, egyes fontos szakaszait. Jelenleg az EME kézikönyvtárának felállítása elengedhetetlen a szakosztályok tevékenységéhez. Máris többezer kötet várja a szakszerű feldolgozást. A magyar nyelvű egyetemi oktatás hiányában a szakosztályok munkája jelenti az egyetlen legális keretet a tudományművelés számára, akárcsak a két világháború közötti korszakban. A társadalom joggal várja el a mesterségesen elsorvasztott önismereti diszciplínák, így a magyar és erdélyi történelem, a magyar nyelv és irodalom, a néprajz, a szociológia és a nemzeti kisebbségek szempontjából lényeges jogtudomány, valamint a műszaki tudományok fejlesztését. Az EME sürgős teendőjének tartja Erdély népszerű történetének vagy helytörténeti lexikonának elkészítését. A korszerű tudományos kutatáshoz a kiegészítő kutatóintézeti háttér teljesen hiányzik. A végleges megoldást az újraindítandó magyar nyelvű felsőoktatás megfelelő tanszékeivel és intézeteivel szoros együttműködésben kell majd kimunkálni. A tudományos könyvkiadást is meg kell indítani. Indulásként az EME 1874-től kiadott központi folyóiratát, az Erdélyi Múzeumot akarják ismét megjelentetni. Ezt követik a szakosztályok évkönyvei. A nagy múltú Erdélyi Tudományos Füzetek folytatására is szükség van. Az EMÉ-nek szakcsoportokat kell létesítenie vidéki központokban. Lehetővé kell tenni, hogy az egyetemisták jelképes tagdíj fizetésével bekapcsolódhassanak az EME munkájába. /Jakó Zsigmond: Újjáéledt az erdélyi magyar tudományosság. = A Hét (Bukarest), nov. 8./

1990. december 27.

Napvilágot látott A romániai magyar főiskolai oktatás, múlt-jelen-jövő /Kolozsvár, 1990/ című kiadvány, a Jelenlét, a kolozsvári kulturális és irodalmi hetilap gondozásában. A kiadványban a magyar egyetem újraindításáért küzdő Bolyai Társaság történelmi dokumentumok segítségével mutatta be az erdélyi magyar felsőoktatás több évszázados múltját. A Bolyai Tudományegyetem erőszakos egyesítéséről elsőször közöltek korabeli dokumentumot. Az erdélyi magyarság a második világháború után önálló felsőoktatási intézményrendszerrel rendelkezett, melyet a diktatúra idején jogtalanul megszüntettek. 1945. júl. 1-jei hatállyal létesült Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem négy karral: Irodalom és Bölcsészt, Jog és Közgazdaság, Természettudomány, Orvostudomány. A Bolyai Tudományegyetem történetéhez hozzátartoznak a letartóztatások, elhurcolások, kizárások. 1952-ben több tanárt, köztük a legkiválóbbakat /Szabó T. Attilát, Jakó Zsigmondot és másokat/ eltávolították az egyetemről, 1956-ban újabb elbocsátások voltak, majd jöttek az 1957-es és 1958-as letartóztatások /a Magyar Tanszékről Dávid Gyulát, Lakó Elemért és Varró Jánost/, hallgatókat is bebörtönöztek. 1959-ben erőszakkal egyesítették a magyar és a román egyetemet, melyet a Bolyai utolsó rektorának kellett bejelentenie. 1959 őszétől a Babes-Bolyai Tudományegyetemen 137 tárgyat csak románul adtak elő, 43-at magyarul, két karon és több tagozaton nem indult magyar nyelvű oktatás. A Marosvásárhelyre áthelyezett Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet 1948-ban önálló egyetemmé vált, ahol 1962-ig magyarul folyt az oktatás. Az 1989/90-es tanévben a hallgatók összlétszámának 29,7 százaléka, az ekkor elsőéveseknek mindössze 8 százaléka magyar nyelvű. Magyar nyelvű mérnökképzés az 1946/47-es tanévtől 1953-ig volt a Kolozsvári Almérnöki, majd a Mechanikai Intézetben. A kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán 1948-1959 között működött magyar nyelvű tagozat. 1948-tól önálló magyar és román Művészeti Intézet létezett Kolozsváron. Ennek átalakítása nyomán hozták létre a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát /1954-76 között magyar, 1976 óta vegyes tannyelvűként működik Marosvásárhelyen/ és a George Dima Zeneművészeti Főiskolát /magyar tagozatát 1950-1989 között fokozatosan sorvasztották el/, továbbá a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. Az utóbbin az előadás nyelve magyar és román volt, de az 1989/90-es tanévben már egyetlen elméleti diszciplínát sem oktattak magyarul. A romániai magyar értelmiség hiányának megszüntetését csak az önálló magyar egyetem biztosíthatná. Az 1985/86-oes tanévben minden tízezer román nemzetiségű állampolgárra 85-86 egyetemi, illetve főiskolai hallgató jutott, míg ugyanannyi magyar nemzetiségű állampolgárra 55. /Fleischmidt Margit: Érvek, adatok, dokumentumok a romániai magyar egyetemi oktatásról. = A Hét (Bukarest), dec. 27./

1991. június 7.

Újraindítják a Bolyai Szabadegyetem előadássorozatát Kolozsváron, Erdély történelme, művelődéstörténete, irodalomtörténete, néprajza, valamint egyház- és vallástörténet témakörökben. Az előadók között ismert tudósok és irodalomtörténészek vannak: Bodor András, Jakó Zsigmond, Bitay Ilona, Csucsuja István, Magyari András, Imreh István, Egyed Ákos, Csetri Elek, Kovács András, Murádin Jenő, Benkő András, Szabó György, Székely Erzsébet, Mózes Huba, Egyed Emese, Antal Árpád, Kozma Dezső, Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Erdő János és Buzogány Dezső. /Szatmári László: Bolyai Szabadegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

1991. szeptember 7.

Misztótfalun ünnepélyesen átadták a Misztótfalusi Kis Miklós Gyűjteményt, melynek egy része a Münchenben élő Molnár József adománya. Jelen volt Tőkés László püspök, erdélyi írók és költők is eljöttek, Molnár József, Sütő András, Bálint Tibor, Jakó Zsigmond és Szántó Tibor mondott beszédet. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 12., szept. 18./ Molnár József elmondta, hogyan született meg benne a múzeum gondolata, melyet szeretne továbbfejleszteni. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

1992. március 2.

Márc. 2-án ünnepélyesen bemutatták a Püski Könyvesházban, Budapesten az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ nagymúltú Erdélyi Múzeum című folyóiratának új, 1991-es évfolyamát. Az ünnepségen Jakó Zsigmond, az EME elnöke, Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum szerkesztője, idősebb Entz Géza művészettörténész és R. Várkonyi Ágnes történész beszélt. A folyóirat 1946-ig jelent meg, az 1947-est /LII. kötet/ zúzdába küldték. A megmaradt példány alapján ezt a számot 1990-ben adták ki reprintben, Budapesten. /Új Magyarország, márc. 4./ Ruffy Péter felvázolta, mennyi kiválóságot adott Erdély /a Bolyaiak, Misztótfalusi Kis Miklós, Batthyány Ignác/. Az 1989-es változás után újraalakult a Erdélyi Múzeum-Egyesület, most pedig az EME újra kiadta évkönyvét. /Ruffy Péter: Erdélyi Múzeum. = Magyar Nemzet, márc. 5., Erdélyi kiadványok a Püskinél. = Új Magyarország, márc. 4./ A kiadvány: Erdélyi Múzeum LIII. Kötet, 1991. 1-4. füzet /Kolozsvár, 1991/ Ez az évkönyv felvázolta az EME újraalakulását: Kolozsvár, 1990. jan. 5.: Jakó Zsigmond professzor lakásán Nagy Jenő, az EME egykori titkára, Imreh István és Faragó József, az EME 1950-beli tagjai, valamint Balázs Sándor, Benkő Samu, Csetri Elek, Gáll Ernő, Kántor Lajos, Kiss András, Nagy György és Sipos Gábor elhatározták, hogy újrakezdik az EME tevékenységét. Új alapszabályt dolgoznak ki, és megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az egyesületet jogi személyként bejegyezzék. Marosvásárhely, 1990. jan. 20.: Dr. Bérczes Judit, dr. Szabó István, dr. László József, dr. László János, dr. Péter Mihály, dr. Bedő Károly, dr. Szövérfy Ágnes, Dézsi József, dr. Feszt Tibor javaslatot tesznek az EME újraszervezésére. Kolozsvár, 1990. márc. 22.: Az EME újraalakuló közgyűlésének 35 résztvevője elfogadja az új alapszabályzatot. Kolozsvár, 1990. máj. 9.: Hivatalosan bejegyzik az EMÉ-t. Marosvásárhely, 1990. szept. 15.: Az Orvostudományi Szakosztály újraalakuló közgyűlése megválasztja a vezetőséget.

1992. május 22.

Márc. 26-a és ápr. 6-a között tartották meg Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulójára emlékezve, a Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Hosszú idő után ez volt az első méltó emlékezés. 1984-ben születésének 200. évfordulóját nem tudta megünnepelni a szülőföld, mert a titkosrendőrség ezt megakadályozta. Kevés tudósítás született az eseményről, ezért most Fábián Ernő számolt be a történtekről. A rendezvény bevezetőjeként szervezték meg az anyanyelvi vetélkedőt és megtartották az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének közgyűlését. Márc. 26-án kovásznai színjátszók bemutatták Szilágyi Ferenc A zarándok című színművét. A legkiemelkedőbb esemény az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Soros Alapítvány támogatásával rendezett tudományos ülésszak volt. Jakó Zsigmond elnökletével az ülésszakon előadást tartottak: Csetri Elek, Bodor András, Ioan Viorel Badica /Kolozsvár/, Radu Bercea /Bukarest/, Bethlenfalvi Géza, Dávid Géza, Horányi Gábor, Kubbasek János, Szilágyi Ferenc /Bukarest/ és Futaky István /Göttingen/. Az évfordulóra tekintettel a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetett. Az ünnepség idején Kovásznán, a városi képtár udvarán megtörtént a Kőrösi Csoma Sándor Emlékmúzeum alapkőletétele. Ápr. 5-én Tőkés László püspök hirdetett igét Kovásznán. - Emlékülést rendeztek Kolozsváron és Nagyenyeden is, Budapesten pedig emlékkonferenciát. /Fábián Ernő: Elmaradt tudósítás helyett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

1992. július 1.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jún. 20-án Kolozsváron tartotta éves közgyűlését. Jakó Zsigmond elnöki megnyitójában beszámolt az 1990. okt. 27-én tartott, előző közgyűlés óta eltelt időszakról. A teljes politikai és jogi bizonytalanságban, az "ellenséges légkörben energiánk jelentős részét munka helyett a védekezésre pazarolva" csak vegetálni lehet. Anyanyelvű tudományosság nélkül nincs értelmiség. Az EME támogatására létrehozták a Gróf Mikó Imre Alapítványt. - Nemcsak kutatókban fogyatkoztak meg vészesen, hanem az emberek mentalitása is megváltozott. Meggyérült azok sora, akik saját érdekeinken túlmenően is dolgoznak a magyar tudományosság feltámasztásáért. Egyelőre kevés az aktív tudományos dolgozójuk. Remény lehet rá, hogy a Kemény Zsigmond Alapítvány pályázatain kiküldhető 15-20 ösztöndíjasból több esztendő alatt kialakítható a fiatal kutatói törzsgárda. Eredményes, korszerű tudományművelés nem képzelhető el intézményi keretek nélkül. Mindez csak állami költségvetésből fenntartott anyanyelvű felsőoktatási intézményekkel oldható meg. Szükség van nemzetiségi erőforrásokból működtetett kutatóintézetre, ehhez épület is kell. /Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar tudományosság jövőjéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

1992. október 1.

Jakó Zsigmond professzor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke ismertette az EME tevékenységét. Az EME öt szakosztályában rendszeres munka folyik, jelenleg 1300 felett van a taglétszám. A kiadványoknál némi lemaradás van. Folynak az Erdélyi Helytörténeti Lexikon előkészítő kutatásai. A román tannyelvűvé vált kolozsvári egyetem igyekszik beolvasztani az EME értékes két-háromszázezres könyvtárát azzal, hogy leszedik az ex libriseket a könyvekről, és kicserélik a sajátjukkal. /Új Magyarország, okt. 1./

1992. október 2.

Balogh Edgár reagált Domokos Gergelynek a Magyar Népi Szövetséget /MNSZ/ elmarasztaló írására. Balogh Edgár védelmébe vette a szervezetet., amely a magyarság anyaszervezetévé vált. Balogh Edgár másképp látja a százas intézőbizottság szerepét is. Az MNSZ-nek 570 ezer /a csángókkal együtt 600 ezer/ szavazója volt a parlamenti választáson. A tisztító önvizsgálatról azt írja Balogh Edgár, hogy ezzel elébe mentek a támadásoknak és megvédték a magyar intézményeket, így például az EMGE-elnök Szász Pált vagy az EME /Erdélyi Múzeum-Egyesület/-elnök Jósika báró személyes meggyőzésével "elfogadhatóbb" személyeket kértek fel tisztségeik átvételére. Így került az EMGE élére Antal Dániel, az EME élére pedig Jakó Zsigmond professzor. Azután jöttek a letartóztatások, Balogh Edgárt is bebörtönözték. /Balogh Edgár: Múltunk vizsgálatában tárgyilagosságra van szükség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ Domokos Gergely írása: szept. 16.

1992. október folyamán

Jakó Zsigmond köszöntötte a hetvenéves Kiss András kolozsvári történetkutató levéltárost, aki évtizedeken át végezte kutatásait a kolozsvári Állami Levéltárban, alaposan tanulmányozta az Erdélyi Múzeum Levéltárának ott őrzött állagát. Kiss Andrásnak kulcsszerepe volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezésében. /Kiss András köszöntése. = Művelődés (Kolozsvár), okt./ Kiss András /sz. Facsád, 1922. okt. 5./ 1949-től 1983-ig, nyugdíjazásáig főlevéltáros volt.

1993. február 12.

Febr. 12-13-án a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében tanácskoztak a határokon túlról érkezett magyar tudósok a szomszédos országokban levő magyar tudományosság helyzetéről. Jakó Zsigmond, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy újra van magyar tudomány Erdélyben. "Társadalmi egyesületben tudományt szervezni eléggé elavult módszer, de szükség van rá." Az egyesületnek 18 ezer tagja van. Nem kérnek kivételezést, hanem azt, hogy legtehetségesebbek képezhessék magukat. /Magyar Nemzet, febr. 15./

1993. február 15.

Az elmúlt héten Budapesten tanácskoztak a szomszédos országok kutatói, tudósai. Az újságíró beszélgetett a megjelentekkel. Jakó Zsigmond történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület EME/ elnöke leszögezte: "Társadalmi egyesületben tudományt szervezni eléggé elavult módszer, de szükség van rá. Korszerű intézményrendszerünk csak akkor lesz, ha visszakapjuk eltulajdonított nemzeti örökségünket." Van már egy kis házuk, ott szeretnék berendezni a Hungarológiai Intézetet. Jakó Zsigmond javaslatot tett az ösztöndíjpolitikával, a tudományos utánpótlás nevelésével kapcsolatban. Ne az élelmes kapjon ösztöndíjat, hanem a legtehetségesebb. Azt javasolta, hogy a különböző intézmények pénzeiből létesítsenek egyetlen közös alapot, az jól áttekinthető legyen. /frech/: Jakó Zsigmond, Románia. Ne kivételezzenek velünk! = Magyar Nemzet, febr. 15./

1993. május 7.

A Lakitelek Alapítvány pályázatot írt ki a huszadik század magyar történelmének valósághű feltárása, valamint a helytörténeti kutatás érdekében. A kiírásra 479 pályamű érkezett /köztük 34 Erdélyből. 18 Felvidékről, 4 Vajdaságból, kettő Kárpátaljáról/. Az első díjat Albert Dávid tanár nyert el A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium története című munkájáért. Munkáját háromezer példányban kiadták /Infopress, Székelyudvarhely/. Ennek bevételét Albert Dávid felajánlotta iskolájának Ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület díját szintén neki ítélték oda, Gyergyószék népoktatásának feldolgozásáért.. Elmondta, hogy 1956-ban került Székelyudvarhelyre, az egyetemről. Tanár volt a gimnáziumban, majd igazgató, később főtanfelügyelő. Leváltották, nagyjából minden magyar vezetőt leváltottak. A tanítás mellett a helytörténettel foglalkozott. Nekifogott az gimnázium történetének megírására. Hatással volt rá Jakó Zsigmond professzor: hagyjunk rendet magunk után. Albert Dávidot egész Udvarhelyszék népoktatása érdekelte. Bejárt minden plébániát, parókiát, bejutott a felekezetek központi levéltáraiba. Olvasta a historia domusoat és a vizitációs jegyzőkönyveket. Albert Dávidot összegezte: Jakó professzor és Juhász István megírta a nagyenyedi kollégium történetét, a marosvásárhelyi oktatásról idén jelenik meg Tonk Sándor könyve, folyik a szatmári iskolatörténeti kutatás is. /Oláh István: Hogy állunk a történelemmel avagy a szellem búvóhelyei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

1994. február 26.

Jakó Zsigmond professzor /sz. Érmellék, 1916./ Budapesten szerezte meg a történelem szakos diplomát, egész életében Erdély középkora állt kutatásai középpontjában, a középkori forrásanyag kritikai áttekintése. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának volt a levéltárosa, 1945-től a Bolyai Tudományegyetemen tanított, 1947-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Az egyetemről eltávolították, de a Történeti Intézet tudományos munkatársa maradhatott, 1954-től pedig a történelmi segédtudományokat oktathatta a Bolyain. 1975-ig nem kapott útlevelet sem. 1981-ben nyugdíjazták, azóta minden idejét a kutatásnak szentelheti. Jakó Zsigmond 1990 óta az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. Vissza kell szerezni tudományos gyűjteményeket, a levéltárakat, könyvtárakat, ingatlanokat, szorgalmazza. Transsylvanológiai Intézet létrehozását tervezik, a Jordáky-házban tudományos könyvtárat nyitnak. Tudományos státusokat szeretnének létrehozni. 1991 óta az Erdélyi Múzeum folyóirat mellett megjelenik az Orvostudományi Értesítő, az Erdélyi Tudományos Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek és a Természettudományi Közlemények. /Népszabadság, febr. 26./

1994. március 17.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ elsődleges feladata az egyesületnek, a tagságnak az újjászervezése, tekintett vissza az eltelt négy évre Jakó Zsigmond professzor, az EME elnöke. Nullpontról kellett indulni, csaknem ötven évnyi szünet után. Konfliktusok is voltak, hiszen az emberi gyarlóság jelei mindig megmutatkoznak. Az EME programjában a tudomány művelése és annak népszerűsítése nem választható el egymástól. Ez így nem korszerű, de kisebbségi tudományos szervezetet másképpen nem lehet működtetni. Ma már több magyar tudományos szervezet működik. A gyakorlat fogja eldönteni, vajon nem szükséges-e ezeket összefogni, mert nincs elegendő szakember. - Az EME kiöregedett gárdáját fiatalokkal kell pótolni, ezért ő is lemond elnöki tisztségéről. A jelenlegi szakgárdával az erdélyi tudományt legfennebb hat-nyolc évig tudják még fenntartani. - Ahhoz, hogy a jövőről megalapozottabban szóljanak, több tudományosan ellenőrzött adatra lenne szükség. A mai erdélyi magyarság állapota minőségét tekintve erkölcsi szempontból romlott. Jakó professzor hiszi, hogy képesek lesznek megújulni. Leköszönve elnöki posztjáról vissza szeretne térni íróasztalához, hogy folytassa a középkori okleveles forrásanyag tudományos feldolgozását és kiadását. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

1994. március 19.

Kolozsváron márc. 19-én tartotta tisztújító közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Elnöki jelentésében Jakó Zsigmond történészprofesszor számvetést készített a nehéz körülmények között működő EME munkálkodásáról. Megválasztották az EME új vezetőségét. Elnök: Benkő Samu, alelnökök: dr. Péter Mihály orvosprofesszor és Tonk Sándor történész, egyetemi előadótanár, főtitkár: Kiss András ny. oklevéltáros, titkár: Sipos Gábor történész. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

1995. március 13.

Végre magyarul is megjelent az Erdély XVII. századi eseményeit leíró Georg Kraus /1608-1679/ könyve: Erdélyi krónika, Vogel Sándor fordításában. A fordítást Jakó Zsigmond szorgalmazta, az első változat elkészült 1986-ban, a Kriterion akarta kiadni, azonban a román kommunista hatóságok nem engedélyezték a megjelenését. Vogel Sándor Magyarországra hozta a kéziratot, ahol a Bethlen Gábor Alapítvány, a Lakitelek Alapítvány, az MTA Soros Alapítvány és az ELTE támogatásával az Ómagyar Kultúra Baráti Társasága adta azt ki. /Magyar Nemzet, márc. 13./

1995. május 20.

Máj. 20-án tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kolozsváron. Benkő Samu elnök beszédében az erdélyi magyar tudománypolitika hármas irányvonalát tisztázta: az egyetemesség, a nemzeti feladatok teljesítése, valamint a romániai társadalmi, gazdasági fejlődéssel való érdekazonosság fontossága. Kiss András főtitkár megállapította, hogy adományoknak köszönhetően a tudományos munkához szükséges feltételek biztosítottak. Tabajdi Csaba államtitkár a közgyűléshez intézett levelében hangsúlyozta: "Ígérhetem, kül- és kisebbségpolitikánkban továbbra is szem előtt tartjuk a romániai magyar kisebbség anyanyelvi oktatására, tudós-, pedagógus- és szakemberképzésre, valamint az elkobzott közgyűjtemények, egyesületi ingatlanok visszaszolgáltatására, s a magyar műemlékek védelmére vonatkozó igényeit." /Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./ A főtitkári jelentés szerint a taglétszám tovább gyarapodott, jelenleg 2515 fő /ebből 652 egyetemista/. Az EME kolozsvári könyvállománya valóságos kis egyetemi könyvtárként áll a hallgatók rendelkezésére, de a Jordáky-házban kialakított és használatra rövidesen átadható olvasóterem, a kutatócsoportok munkahelyén szervezett szakkönyvtárak szintén szolgálni fogják az információs és kutató igényeket. Megteremtették a feltéteket a transzilvanológiai kutatócsoport munkájának elkezdésére. Az elnökség pályázat alapján 1994. szept. 1-jétől két tudományos kutatót alkalmazott: Tamásné Szabó Csillát a magyar történeti nyelvtudomány, Jakó Klárát pedig Erdély írásos kultúrájának története tudományos tárgykörben. Sok adománnyal gazdagodott az EME gyűjteménye, ebből kiemelhető az EME egykori titkára, Kántor Lajos könyv- és kézirat hagyatéka. Az EME együttműködik a magyar Országos Levéltárral is. /Kiss András: Főtitkári jelentés az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1994. évi munkájáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./A közgyűlésen megválasztották az EME első tiszteletbeli tagját, Jakó Zsigmond professzort, díszes okiratban sorolták fel érdemeit, az EME körében kifejtett hatvanéves munkásságát. Az EME honismereti-helytörténeti pályázatának eredményhirdetése következett. Összesen 23 pályamű érkezett be. A bizottság első díjat nem adott ki, négy művet második, hatot harmadik díjban, ötöt pedig dicséretben részesített. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27-28./

1995. október 15.

Emléktáblát avattak okt. 15-én a Kovászna megyei Papolcon a falu szülötte, Barabás Samu /1855-1940/ történész, levéltáros, Székelyföld és az erdélyi magyarság kutatója tiszteletére. Jakó Zsigmond, az MTA tiszteletbeli tagja, egyetemi tanár ismertette életútját, beszédet mondott többek között Szász Zoltán, az MTA történettudományi osztályának aligazgatója, Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum főigazgatója és Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány igazgatója. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

1996. január 22.

Jakó Zsigmond történészprofesszornak ítélte oda a Kriterion Alapítvány első alkalommal a Kriterion-koszorút. A díjátadási ünnepség jan. 23-án volt Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ székházában. Jakó professzor munkásságát Benkő Samu, az EME elnöke ismertette, a díjat Domokos Géza, a Kriterion Alapítvány elnöke adta át. /Átadták az első Kriterion-koszorút. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

1996. március 15.

Márc. 15-e alkalmából kiosztották a Kossuth-díjat és a többi díjakat, ezekben erdélyiek is részesültek. Kossuth-díjat kapott Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, Széchenyi-díjat dr. Jakó Zsigmond történész, az MTA tiszteletbeli tagja, József Attila-díjat Balla Zsófia kolozsvári költő. Újságírói életművük elismeréséért Aranytoll kitüntetésben részesült Gáll Ernő, a kolozsvári Korunk nyugalmazott főszerkesztője /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./ és Kalapis Zoltán, az újvidéki Magyar Szó nyugdíjas főszerkesztője. /Magyar Szó (Újvidék), márc. 16./ Cs. Gyimesi Évának, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének vezetője a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje /polgári tagozat/ kitüntetést adományozták. A Szabad Sajtó Alapítvány díjában a marosvásárhelyi Látó és a pozsonyi Kalligram szerkesztősége részesült /Új Magyarország, Magyar Hírlap, márc. 16./

1996. május 4.

Máj. 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ közgyűlését. Benkő Samu elnök méltatta a hat évvel ezelőtt ugyanebben a teremben újraindított egyesület tevékenységét. A közgyűlésen tartotta meg ünnepi millecentenáriumi előadását dr. Jakó Zsigmond történész, az MTA és az EME tiszteletbeli tagja. Emlékeztetett arra, hogy száz éve a milleniumot csak Magyarországon ünnepelték, ma viszont az egész világ visszhangzik az 1100-as évfordulótól: olyan magyarok révén, akik fölött országhatárok léptek át, vagy akiket a történelem szétszórt a szélrózsa minden irányába. Nemzetünk egyharmada él olyan ellenséges, beolvasztásra vagy elűzésre berendezkedett környezetben, amellyel szemben csak egy új nemzettudat kialakításával állhatunk helyt, hangsúlyozta. A tét ugyanaz, mint Géza fejedelem idején: magmaradásunk. Sok félrevezetett népben él velünk kapcsolatban a hunokról, avarokról vagy más ázsiai lovas népekről kialakított negatív séma. Azonban Magyarország teljesítményét elfogulatlanul csupán a kárpát-medencei valósággal lehet mérni. A különféle autonómiákban élő népcsoportok is hozzájárultak a történelmi építő munkához, a fő mozgató erőt vitathatatlanul a magyar államiság léte és a római egyházhoz való kapcsolódás jelentette. Felekezeti iskolarendszerünk egy évezreden keresztül fejtette ki áldásos tevékenységét, nem csoda, ha kitartóan ragaszkodunk hozzá. A magyar állam katonai ellenállásának köszönhető, hogy a XIV. század végén a román fejedelemségek még nem kerültek török fennhatóság alá. Jó lenne azokkal közösen ünnepelni, akikkel közösen éltük át ezt az időszakot, erre azonban jelenleg nincs remény. A mi mostani feladatunk főként lelki önbecsülésünk és büszkeségek feltámasztása, mert ez a bennünket ért legrombolóbb válság, melynek köszönhetően Európa legpesszimistább nemzetévé váltunk. Ismét egy megváltozott Európába kell, megváltozott szellemben, bekerülnünk, fogalmazott Jakó professzor. - Az előadást követően megvitatták az EME jelentéseit, elfogadták költségvetését. A választmány lejárt megbízatású tagjai helyébe újakat választottak. Ezek: Péntek János, Kovács András, Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Bors József és Gyenge Csaba. Végül új tiszteletbeli tagokat választottak Csűrös István, Nagy Jenő és Jeney Dezső személyében. Jelen volt Szőcs Ferenc, bukaresti magyar nagykövet is. /Ördög I. Béla: Megtartotta ünnepi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

1996. augusztus 4.

A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából megtartották a magyar történészek konferenciáját a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Történészek Világszövetsége és az MTA Történettudományi Intézete rendezésében. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leszögezte: a magyar történettudomány feladata az, hogy a sokszínű, egységesülő Európában megtalálja a magyarság helyét. Elmondta, hogy a történelemtudomány megjelenítése, népszerűsítése teljes egészében hiányzik a televízióból és a rádióból. Jakó Zsigmond kolozsvári professzor az erdélyi magyar történetírásról beszélt. Hangsúlyozta, hogy csak a magyar történettudomány tudja egységként kezelni a Kárpát-medence történetét, ezért különösen fontos, hogy az erdélyi és magyarországi történészek együttesen dolgozzák fel a közös forrásörökséget. A konferencián szekcióülések is voltak, az egyiken az összehasonító kisebbségtörténetet vitatták meg, a másikon a magyar történetírás és történelemoktatás határokon túli helyzetét tekintették át. Az utóbbival kapcsolatban Szász Zoltán történész elmondta, a legfontosabb feladatnak a kisebbségek politikai és történeti tudatának ápolását tekintették. Megtartották az 1989-ben alakult, elsősorban a határokon túli magyar történészeket tömörítő Magyar Történészek Világszövetségének tisztújító közgyűlését is. A szervezet vezetése változatlan maradt: tiszteletbeli elnöke Király Béla, a két társelnök Jakó Zsigmond és Deák István. A választmány tagjai közé kerültek többek között Benkő Samu, Jeszenszky Géza, Ormos Mária és a japán történésznő, Kumiko Haba. A megjelentek elfogadták a szervezet névváltoztatását, új neve: Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Elhatározták, hogy szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a Magyar Történelmi Társulattal. Jakó Zsigmond a szervezet legfontosabb feladatának a közös munkát jelölte meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

1996. augusztus 6.

Az egykori Magyarország szétdarabolásával a magyar történettudomány addigi sok évszázados egysége is fokozatosan megbomlott. Ennek természetes következményeként az egyes országcsonkok magyar történetkutatása az anyaországétól, de egymásétól is eltérő útra kényszerült. Ezek az eltérések azonban a kisebbségi lét első évtizedeiben alig voltak észlelhetők, de a második világháború után, a kommunista diktatúrák kiépülése során mindenütt felgyorsultak, és 1989-re végzetes következményekkel fenyegető, veszedelmes méreteket öltöttek. - írta Jakó Zsigmond kolozsvári professzor, majd az erdélyi fejlődést részletezte. "1918 és 1940 között Erdély magyar történetkutatása még nem érzékelte igazán helyzete gyökeres megváltozását." A gyökeres változás a kommunizmus egyeduralomra jutása után következett be. Ebben a folyamatban "gyászos szerepet játszott a magyarországi párt is azzal, hogy érdektelenséget nyilvánított a kisebbségi nemzetrészek sorsát illetően." "A kisebbségi magyar történetkutatók tehát két tűz közé kerültek. saját országuk tudománya" elzárkózott befogadásuktól, a magyarországi tudománypolitika pedig "kirekesztette őket a magyar tudomány művelői közül". "Egyedül a magyar história érdekelt abban, hogy továbbra is egységként foglalkozzék az egész Kárpát-medence múltjával, hiszen az 1918-ig egyben Magyarország történetével azonos." A magyar történettudománynak alapfeladatokat kell vállalnia: kézikönyvek, összefoglalások, monográfiák, országos jellegű források, a középkori országos oklevélkorpusz, a magyar országgyűlési emlékek, a magyar kormányzattörténet, egyháztörténet, történeti földrajz, stb. elkészítése szükséges. /Jakó Zsigmond: A határon túli magyar történetírás küldetése. Összekötő kapocs a Kárpát-medencében. = Magyar Nemzet, aug. 6./ Jakó Zsigmondnak a magyar történészkonferencián elmondott beszéde.

1996. augusztus 6.

Az egykori Magyarország szétdarabolásával a magyar történettudomány addigi sok évszázados egysége is fokozatosan megbomlott. Ennek természetes következményeként az egyes országcsonkok magyar történetkutatása az anyaországétól, de egymásétól is eltérő útra kényszerült. Ezek az eltérések azonban a kisebbségi lét első évtizedeiben alig voltak észlelhetők, de a második világháború után, a kommunista diktatúrák kiépülése során mindenütt felgyorsultak, és 1989-re végzetes következményekkel fenyegető, veszedelmes méreteket öltöttek. - írta Jakó Zsigmond kolozsvári professzor, majd az erdélyi fejlődést részletezte. "1918 és 1940 között Erdély magyar történetkutatása még nem érzékelte igazán helyzete gyökeres megváltozását." A gyökeres változás a kommunizmus egyeduralomra jutása után következett be. Ebben a folyamatban "gyászos szerepet játszott a magyarországi párt is azzal, hogy érdektelenséget nyilvánított a kisebbségi nemzetrészek sorsát illetően." "A kisebbségi magyar történetkutatók tehát két tűz közé kerültek. saját országuk tudománya" elzárkózott befogadásuktól, a magyarországi tudománypolitika pedig "kirekesztette őket a magyar tudomány művelői közül". "Egyedül a magyar história érdekelt abban, hogy továbbra is egységként foglalkozzék az egész Kárpát-medence múltjával, hiszen az 1918-ig egyben Magyarország történetével azonos." A magyar történettudománynak alapfeladatokat kell vállalnia: kézikönyvek, összefoglalások, monográfiák, országos jellegű források, a középkori országos oklevélkorpusz, a magyar országgyűlési emlékek, a magyar kormányzattörténet, egyháztörténet, történeti földrajz, stb. elkészítése szükséges. /Jakó Zsigmond: A határon túli magyar történetírás küldetése. Összekötő kapocs a Kárpát-medencében. = Magyar Nemzet, aug. 6./ Jakó Zsigmondnak a magyar történészkonferencián elmondott beszéde.


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-114




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998