udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 13 találat lapozás: 1-13
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Jancsó Benedek

2001. február 28.

Már áll a felsőháromszéki nagyközség, Gelence központjában a díszes milleniumi emlékmű. A fából készült alkotás mesterien ötvözi a keresztet a Szent Korona elemeivel, s ez a helybeli faragóművész, Kelemen Dénes alkotása. Folyamatban van a híres műemléktemplom kazettás mennyezetének restaurálása, amely freskói révén az UNESCO nyilvántartásában is szerepel. Itt működik ugyancsak Kelemen Dénes és fia, Botond vezetésével a 15-ös székely határőr-gyalogezred ütege, mint hagyományőrző csoport. Most állítják fel Gábor Áron egykori ágyújának mintájának mását, melyet az anyaországi Mosonmagyaróváron öntöttek. Ugyancsak a millenneumot fogja köszönteni két nyári esemény is: a neves történészről, Jancsó Benedekről fogják elnevezni a helybeli iskolát, és ide is ellátogat az a küldöttség (emlékbizottság), amely a Kárpát-medencének azokat a helységeit járja be, ahol a Szent László királyt és a Szent László legendát ábrázoló freskót és falfestményt őriznek a templomok. Ez alkalommal megtekinti a híres gelencei falfestményt Dávid Ibolya igazságügyi miniszter is. /Millennium Gelencén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

2001. július 27.

Romániában mostanáig megoldatlan az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye; erre nincs, vagy éppen ellenkező előjelű politikai akarat mutatkozik - állapították meg júl. 25-én a bálványosi nyári szabadegyetem előadói. - Arra van politikai akarat, hogy ne szolgáltassák vissza az egyházi ingatlanokat - jelentette ki Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. A püspök hangsúlyozta, hogy míg mintegy 1000 ingatlan visszaszolgáltatására várnak a magyar történelmi egyházak, 1000 ortodox templom épült tíz év alatt Erdélyben. - Az alapszerződésből cinkos módon kihagyta a két fél az RMDSZ hallgatólagos beleegyezésével az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését - tette hozzá. - Az 580 elkobzott ingatlanunkból ötöt kaptunk vissza kormányrendelettel, de csak egyet birtokolunk ténylegesen - vázolta helyzetüket Tamás József, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye csíkszeredai segédpüspöke. Kató Béla püspök-helyettes bemutatta a gyülekezetében, Illyefalván végzett munkát, azt, hogy román állami támogatást nem kapott sem a gyermekfalu létrehozásához és működtetéséhez, sem az 1700 Kovászna megyei vállalkozást támogató, 7000 munkahelyet létrehozó alapítvány anyagi háttere biztosításához. A román görög katolikus egyház helyzetét Nicolae Anusca lelkész, a balázsfalvi görög katolikus érsekség mellett működő Caritas-szervezet igazgatója mutatta be. A román hatalom egyházához való ellenséges magatartását kommunista és pánszláv fogantatásúnak nevezve. Tőkés püspök kijelentéseire reagálva, Serban Mihilescu kormányfőtitkár megállapította: Tőkés László immár 11 éve aberráns kijelentéseket tesz. /Bálványosi nyári szabadegyetem. Nincs politikai akarat az egyházi ingatlanok visszaadására. Az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia irányvonalát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ Magyarország határon túli támogatáspolitikájáról szólva Bárdi Nándor a Teleki László Alapítvány részéről - moderátor - a bevezetőben az elmúlt század magyar támogatáspolitikáját vázolta. Eszerint a két világháború közötti időszakban a jövőkép és a döntő stratégiai kérdés a revízió. Jancsó Benedek szerint: elvesztettük a területi integritásunkat, de meg kell őrizni a kulturálist. Budapesten a Népies Irodalmi Társaság foglalkozott az erdélyi ügyekkel, biztosította a két világháború között az erdélyi magyar kisebbség támogatását. Ennek a két oldala: a normatív támogatási politika, a másik a "tűzoltás". A magyar támogatás politikában e kettősség végig megvolt. A két világháború között az erdélyi támogatások nyolcvan százalékát normatív alapon, az oktatásra kellett költeni: ebből tartották el azt az 1800-1900 iskolát, amit az egyházak hoztak létre. Ezt 30-40 százalékban magyarországi pénzekből tartották el. A támogatáspolitika másik része, a politikai támogatás szoros gyeplőn keresztül működött. A második korszak 1940-1944 közötti. Gyakorlatilag Dél-Erdélyben nem lehetett ugyanazt folytatni. Működött a kölcsönösségi kisebbségpolitika: amit csináltak a dél-erdélyi magyarokkal, azt csinálták Észak-Erdélyben a románokkal. Sokkal fontosabb, ami Észak-Erdélyben történt. Gyakorlatilag egy képzésközpontú, tudásalapú modernizációs programot próbáltak megvalósítani: téli iskolákkal, gazdatovábbképzőkkel, az egyetemnek mindenféle más kurzusaival. A harmadik korszak 1944-48: továbbra is folyt a támogatás, Magyarországról a Kisgazda Párton keresztül az erdélyi szövetkezeti mozgalmat támogatták. A negyedik korszak - 1989-ig. Ekkor egyfajta családi, népi támogatás alakult ki. Spontánul szerveződött középosztálybeli vagy értelmiségi csoportok Magyarországról hoztak könyveket. A nyolcvanas évek második felében jelentkezett a gyógyszer a romániai gyógyszerhiány következtében. A magyar támogatáspolitika ötödik korszaka az, ami 1989 után létezik. 1990-1993-94 között döntően bizalmi alapon folyt, majd intézményesült. Negyven évig nem foglalkoztak kormányzati szinten a külmagyar problémával és meg kellett teremteni az intézményes hátteret. Közben a határon túli társadalom és intézményépítés igényelte e támogatásokat. Az 1994-98 között létrejönnek az Illyés Alapítvány és más támogatási formáknál is az adott országban működő alkuratóriumok. Körülbelül 300-400 ember vehet részt e rendszerben az egész Kárpát-medencében. Így sokkal nagyobb az ellenőrzése az erőforrásoknak. 1998-tól aztán gyakorlatilag kiépül a határon túli magyarság intézményrendszere, ezt kellene tovább fejleszteni, működtetni. - Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának határon túli főosztályának vezetője szerint sajnálatos, hogy az adott országok államhatalmai nem teljesítik vagy szerény csak mértékben azon kötelességüket, hogy az ott élő magyar kisebbség jogos kulturális támogatását ellássák. Dobos András az Új Kézfogás Közalapítvány titkára szerint elsősorban a regionális együttműködés felé kell elmozdulni, ez irányba kell a támogatási formákat építeni és fejleszteni. Veress László, az Illyés Közalapítvány titkára részletesen beszámolt eddigi eredményeikről. Az eltelt tizenegy év után az Illyés Közalapítvány alapintézményként értékelhető. Tíz év 7,5 milliárd forintot jelentett. Érdekes a ciklusok szerinti megoszlás: 1990-994 1,2 milliárd Ft, 1995-1998-ban 1,7 milliárd és 1999-2002-es ciklusban 4,5 milliárd Ft fordítható határon túli támogatásra. A határon túli magyar szervezetek, így az erdélyi is, önhibáján kívül nem tudja maradéktalanul fenntartani intézményrendszerét. /Daczó Dénes: Vigyázó szemetek Tusványosra vessétek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

2001. szeptember 15.

Gelencén szept. 15-én a falu nagy szülöttje, Jancsó Benedek tanár, irodalomtörténész és nyelvész nevét viselő iskola udvarán felavatják a névadó mellszobrát, Petrovits István sepsiszentgyörgyi művész alkotását. Az eseményre Gelence anyaországi testvérközségéből, Dunaszentgyörgyről is várnak vendégeket. Jancsó Benedek életét és munkásságát Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója méltatja. /(Iochom): Szoboravatás Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

2002. július 1.

Gelencén négynapos falunapot és nagyvásárt tartottak. A helybeli Jancsó Benedek Általános Iskola tanulói nép- és modern táncokat mutattak be, illetve népdalokat énekeltek. A sportrendezvényekrek több százan gyűltek össze. A Bodor György Művelődési Otthon előcsarnokában könyv- és népművészeti tárgyakat, elsősorban fafaragásokat állítottak ki. /Falunapok Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

2003. augusztus 9.

Se szeri se száma manapság a helytörténeti munkáknak. Nem érdektelen az értékmentés eme válfajának múltjába is betekintenünk. Ezt szolgálja a Pro memoria sorozatban napvilágot látott Jánosfalvi Sándor István Székelyhoni utazás a két Homoród mellett /Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2003/ című, 1838 és 1858 között írt tájmonográfiája. Jánosfalvi Sándor unitárius pap munkája kéziratban maradt 1942-ig, amikor dr. Jancsó Benedek szerkesztésében és Benczédi Pál gondozásában az Erdélyi Ritkaságok 7. és 8. köteteként jelent meg először nyomtatásban a kolozsvári Minervánál. A mostani kiadás szerkesztője, Veres Péter a kötethez írott előszóban nem csupán a monográfia keletkezésének körülményeit, de szerzőjét is bemutatta. Jánosfalvi Sándor István unitárius lelkipásztor, korának híres szónok-prédikátora és szenvedélyes könyvgyűjtő volt, de összeférhetetlen természetű. Viszontagságos élete dacára több munkája jelent meg nyomtatásban és jelentős a kéziratos hagyatéka. /Németh Júlia: Pro memoria. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

2004. május 6.

Gelencén máj. 9-én, vasárnap szobrot avatnak, a nagyközség Bodor György emléke és életműve előtt tiszteleg. Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása révén a székelység történetét kutató, a Bukovinába telepített, majd a Kárpát-medencében szétszóródott csoportok megmaradásáért és együtt tartásáért cselekvő személyiség szülőföldjén jut életművéhez méltó emlékhez. A Bodor György nevét viselő gelencei művelődési egyesület, a polgármesteri hivatal, az egyházi és az oktatási intézmények az újabb térplasztikai alkotás felavatásával Gelence Háromszék legelkötelezettebb emlékjelállító és műemlékmentő községei közé emelkedik, írta Sylvester Lajos. A település másik kiemelkedő személyiségének, Jancsó Benedeknek már van portrészobra. A műemlék templom, egy egész sor térplasztikai alkotás, a millenniumi, a világháborús és szabadságharcos emlékművek szerepet játszottak abban, hogy Gelence a múlt év legdinamikusabban fejlődő nagyközsége volt. Halász Péter néprajzkutatónak a Honismeret 2004/2. számában közölt esszéjéből vett részlettel emlékeztek dr. Bodor Györgyre. Kézdivásárhelyen született 1904-ben, de valójában mindig a vele szomszédos Gelencét tartotta otthonának, családja fészkének, s oda is tért meg halála után. A jogi egyetemet Budapesten végezte. Azok közé az emberek közé tartozott, akik soha nem nyugodtak bele Szent István országának szétdarabolásába. Fiatalon kapcsolódott Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjához, amelynek 1934-ben főtitkára lett. 1945-ben a Bácskából menekülő bukovinai székelyek letelepítését vállalta. Bonyhád székely szellemi központtá szervezését akarta elvégezni, de a kommunista hatalomátvétel keresztülhúzta terveit. A kecskeméti Forrás folyóirat közölte Bodor György Székely honfoglalás 1945-ben című visszaemlékezésének részleteit /1975/3-4/. A bukovinai székelyek 1764 óta idegenek között éltek. 1945 után Tevelen Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet alapítottak 12 székely pedagógussal. 1947-ben Németh Kálmánnal, a bukovinai Józseffalva legendás plébánosával Bonyhádra hívták Herepei Jánost, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egykori igazgatóját, s megteremtették a bonyhádi Székely Múzeum működéséhez szükséges feltételeket. Később Bodor György barátaival, az ország állapotán és jövőjén vitatkozva, lehetőség szerinti szellemi műhelyt teremtve találkozgattak, közben politikai ügynökök figyelték őket. Püski Sándorral együtt letartóztatták őket és 1962 júniusában Budapesten a bíróság Bodor Györgyöt is elítélte három és fél évre. Szabadulása után a székely falutörvényekről, heraldikai képletekről s a székely nemzetségi szervezetről szóló írásai különböző folyóiratokban jelentek meg. 1967-ben fejezte be, de 1976-ban bekövetkezett haláláig csiszolgatta nagyszabású történelmi munkáját, amely A székely nemzetségi szervezet /Pallas Akadémia Kiadó/ címmel 2003-ban jelent meg Csíkszeredában /(sylvester): Egy ,,izzó lelkű magyar” ember. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./ Németh Kálmán könyve a bukovinai székelyek hazatéréséről: Százezer szív sikolt /Bácsjózseffalva, 1941/

2006. április 12.

Sürgősen megoldást kell találni a székelyudvarhelyi „tanács nélküli állapot” megszüntetése érdekében, hangzott el az RMDSZ három Hargita megyei területi szervezeteinek /Csík, Gyergyó és Udvarhely/ vezetőit tömörítő Egyeztető Tanácsának (HET) ülésén. A résztvevők elfogadták Verestóy Attila soros elnök javaslatát, miszerint állítsanak össze egy olyan, folyamatosan frissíthető adatbázist, amely tartalmazza a megyei, valamint a helyi önkormányzatok által a kormányintézményekhez benyújtott dokumentációk, kérések fontosabb adatait és helyzetét. A testület tagjai Székelyudvarhelyen részt vettek Jancsó Benedek A székelyek – Secuii – Les sicules című, három nyelven újra kiadott tanulmánykötetének bemutatóján. /Egyeztettek a területi szervezetek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./

2006. április 22.

Jancsó Benedek A székelyek című, 1921-ben megjelent munkáját adta ki újból az udvarhelyi Litera-Veres Kiadó Az Emberért, Holnapunkért Alapítvánnyal közösen. A magyar és francia nyelvű szöveg e kiadásban román nyelven is olvasható, Murányi János fordításában. Előszót Demény Lajos történész írt hozzá. Az alcímében történelminek és néprajzinak nevezett tanulmány szerzője kevésbé ismert a nagyközönség számára. Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. jún. 27./ Kolozsváron és Bécsben járt egyetemre, Kolozsváron doktorált. Munkái közül a Román politikai történelmi tanulmányok, Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések, illetve A román nemzeti törekvések története címűeket emelte ki Demény Lajos előszavában. Jancsó Benedek könyvében A székelyek mint a népek szabadságának harcosai című fejezet zárta a kötetet, ebből kiderült, hogy a magyarság védelme mellett a két román fejedelemségben, sőt török, lengyel, olasz, amerikai földön is omlott a székely vér a zsarnokok elleni csatákban. E részből egyetlen mondat: „E nép története azonban megtanít arra is, hogy a székely nemcsak Magyarországért és a székely szabadságért harcolt, hanem idegen nyelvű és fajú népekért is, ha azt hitte, hogy egyúttal az emberiség egyetemes érdekeiért és a népek szabadságáért, lelkének az eszményképéért harcol.” /P. Buzogány Árpád: A székelyekről, több nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

2006. június 24.

Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. június 27./ egyetemi képesítést az 1872-ben felállított kolozsvári, majd a bécsi tudományegyetemen szerzett. Volt főreáliskolai tanár Pancsován, Aradon, nevéhez fűződik az 1882-ben elindított Középiskolai Szemle című tanügy-politikai folyóirat létrehozása és szerkesztése 1893-ig. Közben Budapestre került, 1892-ben pedig fél évig Bukarestben élt, tanulmányozta a román tanügyi és közművelődési viszonyokat is, ezeket a magyar kormány közoktatási miniszterének figyelmébe ajánlotta, A Daco-Romanizmus és a magyar külpolitika címmel. Elsőként hívta fel a magyar politika figyelmét a román politikai törekvésekre, a dák-román elmélet térhódítására, a vele kapcsolatos román propaganda befolyására a nemzetközi köztudatban. Figyelmeztette a korabeli magyar külpolitikát és közvéleményt, hogy mennyire ártalmas lehet a román politikai törekvések lebecsülése. Jelezte ezt 1894-ben kiadott Román politikai történelmi tanulmányok című könyve Szabadságharcok és a dákoromán törekvések, valamint A román nemzetiségi törekvések története című tanulmányaiban. 1896 és 1900 között jelentek meg legfontosabb művei, köztük A román nemzeti törekvések története című összefoglaló munkája. 1900-ban tette közzé a Századokban tanulmányát az erdélyi románság legrégebbi hiteles statisztikájáról, melyet a román szakemberek is méltányoltak és felhasználtak. Pozitív visszhangja volt Bánffy Dezső miniszterelnök nemzetiségi politikáját elemző, 1899-ben kiadott könyvének is. Jancsó halála után a Jancsó Benedek emlékkönyvben (1931) elemezték és egyértelműen pozitívan értékelték munkásságát. A székelyekről írt tanulmánya 1921-ben jelent meg Budapesten, egyidejűleg magyar és francia nyelven (bizonyára a szerző fordításában). A szerző előszavában kiemelte, hogy a munka születését a békediktátum igazságtalanságai által kiváltott elkeseredés, felháborodás határozta meg. Ezt a kötetet új, nem éppen hasonmás kötetben a magyar eredeti és a francia szöveg mellett román nyelven is kiadták. (Jancsó Benedek: A székelyek. Történeti és néprajzi tanulmány. Secuii. Studiu istoric si etnografic de Benedict Jancsó. Les Sicules. Étude historique et ethnographique par Benoit de Jancsó. Felelős szerkesztő Murányi János, előszó és lektorálás dr. Demény Lajos, románra fordította Murányi János, Litera-Veres Kiadó, Székelyudvarhely, 2006) /B.D.: Könyv a székelyekről– három nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

2006. szeptember 9.

A gelencei községháza megbízásából Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrász elkészítette Márton Áron püspök másfélember-nagyságú szobrának gipszváltozatát. Gelencén ez lesz a harmadik Petrovits-szobor a Jancsó Benedek- és a Bodor György-mellszobor után. A püspök szobrát az alszegi római katolikus plébániatemplom kertjében állítják fel. A szobrot Sepsiszentgyörgyön öntik, az avatása november 5-én lesz. /(Iochom): Márton Áron-szobor Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

2008. január 31.

Jancsó Benedek, Bodor György, Márton Áron és Fekete János szobra után idén újabbal gazdagodik a közel ötezer lelket számláló Gelence nagyközség. A Hősök terére november 5-én, Szent Imre-napján a budapesti Szent Imre Alapítvány jóvoltából a két gelencei templom védőszentjének, Szent Imrének a mellszobrát fogják felállítani. A tér november 5-én felveszi Szent Imre herceg nevét. /Iochom István: Szent Imre-szobor Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./

2008. július 12.

Az örmény származású dr. Urmánczy Nándor /Maroshévíz (Toplicza), 1868. okt. 1. – Maroshévíz, 1940. okt. 31./, a magyarok jótevője életét foglalta kötetbe Czirják Károly maroshévízi helytörténész, bemutatva az embert, a turista segítőjét, a dalszerzőt, a színjátszót, az országgyűlési képviselőt, az ereklyés országzászló létrehozóját, a Székely Nemzeti Tanács egyik alapítóját. Komán János jellemezte a szerzőt: „Czirják Károly Maroshévíz lábon járó levéltára. " 140 esztendeje született a maroshévízi Urmánczy család sarja, Nándor, aki életének első szakaszát turistajellegű írások közlésével, monográfiák készítésével, valamint dalszerzéssel töltötte. Dr. Urmánczy Nándor nevéhez kötődik az első maroshévízi újság indítása 1895-ben. 1896-ban saját telkén és költségén létrehozta az első helyi állami magyar iskolát. Nevéhez köthető a maroshévízi bíróság létrehozása. Parlamenti munkájának köszönhetően építették ki a Gyergyószentmiklós–Déda közötti vasútvonalat. 1918. novemberében dr. Jancsó Benedekkel, Sebes Dénessel és dr. Ugron Gáborral együtt létrehozta a Székely Nemzeti Tanácsot, 1928-ban létesítette a szintén feledésbe merült ereklyés országzászlót. /Balázs Katalin: Történelemkönyv-pótló. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2008. júl. 12./

2009. szeptember 18.

Gelencén idén nem tartanak falunapokat, mert a rendezvény túl sok pénzt emészt fel a községkasszából, és Szakács Tibor polgármester inkább járdát építtetett a falunapokra szánt összegből. A nagyközségben a hangsúlyt a Kulturális Örökség Napjaira /szeptember 19-20./ tették. E két nap alatt három helyszínen – a település műemléktemplomában, a Jancsó Benedek Iskolában és a Jancsó-kertben – követik egymást különféle kulturális műsorszámok. Az iskolában helytörténeti vetélkedő és kiállítás lesz. Nemessé tehet a király, székellyé csak a Jóisten címmel Jancsó-leszármazottak tartanak előadást, amit a múlt hírneves Jancsóinak felidézése követ. Bemutatják az ugyancsak Gelencéről származó híres fotóművész, Bodor Ferenc (1941-1994) Jancsó Péterről készült dokumentumfilmjét, egy Jancsó Benedek-festményt lepleznek le az iskolában. Emlékkövet avatnak a Ladia falurész 400 éves írásos említése apropóján. A leghíresebb gelencei Jancsó a „nagynyújtódi” előnevet viselő Jancsó család leszármazottja, dr. Jancsó Benedek, aki 1854. november 19-én született a Ladia (régi formában „Ladika”) nevű falurészen. 1895-1899 között, a Bánffy-kormány alatt a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályának tisztviselője, 1907-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője lett. 1922-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Olyan pedagógiai, neveléselméleti és oktatáspolitikai szakfolyóiratok alapító szerkesztőjeként ismert, mint a Középiskolai Szemle (1882-1887, Antolik Károllyal és Spitkó Lajossal), valamint az Egyetemes Közoktatásügyi Szemle (1889-1893, Balássy Dénessel). Jancsó Benedeket foglalkoztatták a Kárpát-medence nemzetiségi és Magyarország kisebbségpolitikai kérdései. Különösen a magyarországi (erdélyi) román kisebbség népességtörténete és politikai-ideológiai mozgalmai (pl. dákoromán-elmélet, román irredentizmus, Nagy-Románia eszméje) terén képezte magát szakértővé. Budapesten hunyt el 1930. június 27-én. /Dimény H. Árpád: Ladia 400 éves írott múltja. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 18./


lapozás: 1-13




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998