udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Juhász Ferenc

1998. szeptember 3.

Először Digitális Halhatatlanoknak nevezték azt a kezdeményezést, hogy a kortárs Kossuth-díjas írók munkái Internetre kerüljenek. Jelenleg Digitális Irodalmi Akadémia a neve, 1999 januárjára már mindegyikükről lesz anyag a világhálón. A következő írók munkái kerülnek Internetre: három erdélyi, Sütő András, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár, egy felvidéki, Dobos László, két nyugati magyar író, Határ Győző és Méray Tibor, továbbá: Gyurkó László, Csoóri Sándor, Rákos Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Bertók László, Orbán Ottó, Fejes Endre, Tandori Dezső, Lázár Ervin, Szabó Magda, Lakatos István, Petri György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Faludy György /Kanadából hazatért/, Bodor Ádám, Spiró György, Takáts Gyula, Kuczka Péter, Gyurkovics Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Ágh István, Sánta Ferenc, Konrád György, Somlyó György, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa. - Megállapodtak az elhunytak műveinek gondozásáról és Internetre juttatásáról: jelenleg tárgyalnak Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Mándy Iván és Weöres Sándor hagyatékának megvásárlásáról. /Magyar Hírlap, szept. 3./ Gyurkó László a kommunista rendszerben Kádár János életrajzot, Petri György pedig a rendszerváltás után hírhedt vallásgyalázó verset írt.

2002. január 5.

A magyar–román egyetértési nyilatkozat felfüggesztését javasolja az MSZP - derült ki a párt jan. 4-i sajtótájékoztatóján, Budapesten. Juhász Ferenc alelnök kijelentette: Pokorni Zoltán Fidesz-elnök és a kormány hazudik, Orbán Viktor a magyar-román egyetértési nyilatkozat aláírásával elárulta a határon túli magyarok sokaságát. Megjegyezte, a miniszterelnök és a kormány félrevezette a határon túli magyarokat, a romániai munkavállalókat és a magyar közvéleményt is. /MSZP: Hazudik a kormány. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

2002. január 19.

A magyar—román együttműködési szerződés felfüggesztését, új megállapodás kezdeményezését, a parlament által elfogadott változatának életbe léptetését követeli az MSZP - jelentette ki tegnap Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke győri sajtótájékoztatóján. Álláspontja szerint a magyar kormányfő megváltoztatta az MSZP által is megszavazott kedvezménytörvényt, ami elfogadhatatlan, hiszen az lehetővé teszi, hogy 80 ezer külföldi munkát vállaljon Magyarországon. /Függesszék fel? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 19./

2002. október 18.

Juhász Ferenc honvédelmi miniszter okt. 17-én Aradra utazott egynapos határ menti találkozóra, eleget téve Ioan Mircea Pascu nemzetvédelmi miniszter meghívásának. Az aradi megbeszélésen a miniszterek áttekintették a kétoldalú katonai kapcsolatok helyzetét, valamint az együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. A tárgyalások végén a tervek szerint aláírják a minősített katonai információk kölcsönös védelméről 1997-ben Debrecenben kötött kormányközi egyezmény I. cikkének módosításáról szóló megállapodást, valamint a két ország szakminisztériumai közötti, a légierők együttműködéséről szóló dokumentumot is. /Honvédelmi miniszterek találkozója Aradon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

2003. április 8.

Ápr. 7-én a magyar-román katonai együttműködést korszerű alapokra helyező megállapodást írt alá Budapesten Juhász Ferenc magyar honvédelmi miniszter és Ioan Mircea Pascu román nemzetvédelmi miniszter. Juhász Ferenc jelezte, az aláírt megállapodás egy régi, már lejárt határidejű dokumentum megerősítése. Juhász Ferenc szerint Magyarországnak erkölcsi és politikai felelőssége, hogy mielőbb ratifikálja Románia NATO-csatlakozását. Kiemelte: mindketten fontosnak tartják, hogy az európai politikai együttműködésben keletkezett repedéseket begyógyítsák. Ioan Mircea Pascu hozzátette: a nyugati tömbön mutatkozó repedéseket azért is kell megszüntetni minél hamarabb, mert az, hogy mind Magyarország, mind Románia ott tart fejlettségben, ahol tart, nagymértékben a nyugati segítőkészségnek tudható be. /Magyar-román honvédelmi megállapodás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

2003. április 17.

Nem kíván hivatalosan állást foglalni az erdélyi magyar hadisírok kérdésében a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája - közölte Ravasz István alezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium keretében működő iroda vezetője. A szászmedgyesi magyar közösség az erdélyi városban eltemetett magyar honvédok sírjainak rehabilitálását kezdeményezte, és a bukaresti magyar nagykövetség segítségét is kérte az ügyben, sikertelenül. Ioan Mircea Pascu román nemzetvédelmi miniszter Budapesten találkozott magyar kollégájával, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel, akivel együttműködési megállapodást kötött, azonban a romániai hadisírok helyzetéről nem tárgyaltak. Erdély területén több száz településen vannak első és második világháborús magyar hadisírok. Szászmedgyes mellett többek között Fogarason, Csíkszeredában, Segesváron, Tordán léteznek olyan helyi kezdeményezések, amelyek az illető településeken levő honvédsírok rehabilitálását célozzák, azonban a Honvédelmi Minisztérium csak a bukaresti magyar katonai emlékmű felállításának projektjét támogatja. /Salamon Márton László: Síri csendben a sírgondozók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

2004. február 21.

A NATO keretében folytatandó román–magyar katonai együttműködés, az euroatlanti integrációból adódó közös feladatok kérdése, a balkáni régió biztonságpolitikai helyzete egyaránt szerepelt Juhász Ferenc honvédelmi miniszter február 20-án Bukarestben tartott tárgyalásainak napirendjén. A honvédelmi tárca vezetője román kollégája, Ioan Mircea Pascu meghívására érkezett Bukarestbe. Román partnereivel – Ion Iliescu államfővel, Adrian Nastase miniszterelnökkel és Mircea Geoana külügyminiszterrel – áttekintette a kétoldalú katonai kapcsolatok helyzetét, az együttműködés fejlesztésének további lehetőségeit. Juhász beszámolt arról, hogy tárgyalásai baráti és konstruktív légkörben folytak. A két ország kapcsolatában meglévő nyitott kérdésekről is szó esett a megbeszéléseken. A magyar vendég felvetette az aradi Szabadság-emlékmű és a kolozsvári a magyar egyetemi karok ügyét, az évek óta húzódó katonasírok és emlékhelyek témáját. Ezek rendezése csak politikai szándék kérdése – állapította meg Juhász Ferenc. A két világháborúban Románia területén elesett magyar katonák sírjainak kialakítása ügyében Magyarország már biztosította a szükséges pénzügyi forrásokat – mondta a miniszter, hozzáfűzve, hogy e téren még engedélyeztetési problémák gátolják a megoldást. Juhász az észak-erdélyi autópályáról is tanácskozott vendéglátóival. Elmondta: Magyarországnak alapvető érdeke, hogy román területen felépüljön egy ilyen sztráda. Mircea Geoana külügyminiszter elmondta: Magyarország továbbra is Románia kiemelt partnere. Juhász biztosította Geoanát: Magyarországnak alapvető érdeke, hogy Románia mielőbb csatlakozzék az EU-hoz. Juhász Ferenc megbeszélést folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Markó megkérte a magyar minisztert: Magyarország továbbra is támogassa az Európai Unióban az autópálya ügyét. Kifejezte óhaját, hogy ne csökkenjenek a határon túli magyaroknak juttatandó támogatások. /Közös biztonságpolitika kialakítása a térségben. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter bukaresti tárgyalásai. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

2004. október 19.

Az MSZP okt. 16-i tisztújító kongresszusának döntése alapján a párt elnöke Hiller István, az elnökhelyettes Szekeres Imre, a két alelnök Juhász Ferenc és Újhelyi István lett. Az elnökségben a régi gárdából benn maradt egy-két ember, így Kiss Péter, Lamperth Mónika, Lendvai Ildikó és Mandur László. /Politológusok az MSZP új vezetéséről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

2005. február 24.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke február 23-án Gyurcsány Ferenc kormányfővel találkozott Budapesten. Az őszi bukaresti közös magyar–román kormányülés előkészítése volt a legfontosabb téma megbeszélésükön. „Az az érdekünk, hogy a közös kormányülésen konkrét ügyekben konkrét megállapodások szülessenek” – mondta Gyurcsány Ferenc. Az őszi közös kormányülés néhány fejlesztési programról lesz szó, amelyet Magyarország és Románia közösen alakít ki és együtt nyújtja be Brüsszelnek a két ország. Markó Béla elmondta, Magyarország nemcsak politikai támogatást nyújt az integrációra való felkészülésben Romániának és az ottani magyarságnak, hanem szakértőkkel, tapasztalatokkal is segít. Markó Béla a magyar–magyar kapcsolatokról szólva elmondta: március 1-jén újabb szakértői találkozó lesz a kormány Szülőföld programjáról. A Demokrata Párt (DP) megbízta meg Valeriu Tabara demokrata képviselőt, az RNEP egykori elnökét, kezdeményezzen tárgyalásokat a Román Nemzeti Egységpárttal (RNEP), ezzel a nacionalista párttal a fúzióról. A DP szövetségese, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) vezetői megütköztek a hír hallatán. /B. T.: Közös fejlesztési programokról lesz szó az őszi román–magyar kormányülésen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./ Markó Bélán kívül Teodor Atanasiu védelmi miniszter is Budapestre látogatott, magyar kollégájával, Juhász Ferenccel tárgyalt. A két fél megállapodott abban, hogy a közeljövőben aláírják a két ország közötti, a hadisírok gondozásáról szóló megállapodást. Emellett Románia légi szállítási kapacitást ajánlott fel a magyar honvédségnek az afganisztáni misszió utánpótlásának biztosításához. Atanasiu közölte, hogy a román hadsereg egy C–130-as típusú szállító repülőgépével rendszeresen visz utánpótlást Afganisztánba. Ezen a repülőgépen ajánlottak fel másfél tonnányi „helyet”. Juhász Ferenc közölte, hogy a megvizsgálják az ajánlatot. /G. Á.: Államminiszterként járt Budapesten Markó Béla. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

2005. április 30.

Megjelent A magyar irodalom szolgálatában. Írások Pomogáts Béláról /Közdok Kiadó, Budapest/ című vaskos kötet, Beke György szerkesztésében. Pomogáts Béla tavaly októberben volt 70 éves, s a hű pályatárs, Beke György ebből az alkalomból gyűjtötte egybe a róla eddig megjelent írások java részét. Juhász Ferenc költő, „a haza közalkalmazottjának” nevezte Pomogáts Béla irodalomtörténészt, kritikust, irodalomszervező mindenest. Pomogáts Béla első könyve Kuncz Aladárról szóló monográfia volt. 2004-ig 66 önálló kötettel jelentkezett, ezenkívül 45 kiadvány szerkesztése, sajtó alá rendelése az ő nevéhez fűződik. Gyakorta beutazza a Kárpát-medencét Pozsonytól Sepsiszentgyörgyig, Marosvásárhelytől Lendváig, Kassától Kolozsvárig, jelen van a szellemi élet fórumain. Pomogáts teljesítményének nem kis hányada erdélyi kötődésű: A transzilvanizmus. Az Erdélyi Helikon ideológiája (1983), Jékely Zoltán. Monográfia (1986), Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban (1987), Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból (1989), A romániai magyar irodalom (1991), Erdélyi tükör (1995), Épülő hidak (1998), Leletmentés (2000), Műhely Erdélyben (2001), „Transsylvan hősköltemény” (2001), Változó Erdély (2001), Erdély hűségében (2002), Villanófényben (2002), Kulcsok Erdélyhez (2003), Erdélyi tetőn (2004), Erdélyi autonómia – európai integráció (2004)… S mindehhez hozzátehetjük az általa tető alá hozott gyűjteményes köteteket, válogatásokat is, például ezeket: Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák (1973), Dsida Jenő: Út a Kálváriára (1985), Erdélyi magyar olvasókönyv (1989), Nyirő József: Leánykérés a havason (1989), Erdély jelene és jövője (Beke Györggyel; 1991), Sütő András: Mese és reménység (1991), Erdélyi városképek (1994), Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő (1998), Áprily Lajos emlékezete. A kor falára (2002), Apa és fiú. Áprily Lajos és Jékely Zoltán erdélyi versei (2002), Jelszó és mítosz (2003), Vajúdó idők küszöbén. Erdélyi magyar írók történelmi elbeszélései (2004)… Czine Mihállyal és Ilia Mihállyal együtt Pomogáts Béla tudatosította, hogy az egyetemes magyar irodalomnak nincsenek, nem lehetnek trianoni határai. /Nagy Pál: Méltó köszöntés. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./

2005. október 3.

Miniszterelnökké történő kinevezése óta először hívta össze Gyurcsány Ferenc a kormány Nemzetbiztonsági Kabinetjét. Kövér László, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes elnöke szerint a „kémügyről” tárgyaltak a testület ülésén. Kövér László szerint Juhász Ferenc honvédelmi miniszter – aki egyben a Nemzetbiztonsági Kabinet vezetője – az üggyel kapcsolatban tájékoztatja majd a parlamenti bizottságot is. Juhász szerint azt kell áttekinteni, hogy a „kémtörténet” miként szivároghatott ki a Nemzetbiztonsági Hivataltól. A fideszes politikus viszont úgy fogalmazott: „ismervén a kormány eddigi politikáját, attól tartok, nem az ügy érdeméről akarnak velünk beszélni, hanem valamiféle kommunikációs elterelő hadművelet részeként lett ilyen sürgős a kormány számára az ülés”. Kövér szerint ugyanis nemcsak azzal kell foglalkozni, hogy ez az ügy miként szivároghatott ki, hanem azzal is, hogy valójában mi is történt. Demeter Ervin, a Fidesz országgyűlési képviselője úgy nyilatkozott: az állampolgároknak joguk van tudni, biztonságban tudnak-e dolgozni Magyarországon a miniszterek, illetve meg tudják-e védeni őket a nemzetbiztonsági szolgálatok egy esetleges kémkedés veszélyétől. Közleményt adott ki az ’56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (DEPORT–’56) is, amely rámutat: bár a rendőrség a DEPORT–’56 feljelentése után titkosszolgálati tájékoztatás alapján megtagadta a nyomozást, mondván, nincs semmi a kémügy hátterében, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök olyan szigorúan titkos jelentést kapott a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjétől, amelybe még az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjai sem tekinthetnek bele. „A DEPORT–’56 szerint ha volt kiszivárogtatás, akkor van kémügy, mert a semmit nem lehet kiszivárogtatni” – zárul a bizottság nyilatkozata. /Gyurcsány Ferenc kormányfő összehívta a Nemzetbiztonsági Kabinetet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

2005. október 6.

A múlt héten a Nemzetbiztonsági Kabinet is foglalkozott a „kémüggyel”. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter kijelentette: a kabinet ülésének részvevői számára kiderült, hogy az ügy lényege nem az, ami a sajtóban mostanában megjelenik. „Az ügynek olyan politikai természetű vonzatai is vannak, amelyek mindenféleképpen érdekesek és izgalmasak a nemzetbiztonsági bizottság és a parlament politikai erői számára”. Az Országgyűlés Kövér László által vezetett nemzetbiztonsági bizottsága várhatóan a jövő héten hallgatja meg a „kémügyről” összeállított jelentést. Az eredetileg erre a hétre tervezett bizottsági ülést elhalasztották, és emiatt újabb nyilatkozatháború indult meg a kormány és az ellenzék között. Juhász Ferenc közölte: kezdeményezte a nemzetbiztonsági bizottság elnökénél, hogy váltsanak szót a testületben az ügyről, Kövér László azonban még nem válaszolt, csak lemondta az esedékes ülést. Kövér László erre reagálva azt közölte: a Fidesz továbbra is egyetért azzal, hogy az úgynevezett Szatmári-ügyet minél előbb tisztázni kell, és reméli, hogy Juhász Ferenc időben a testület rendelkezésére bocsátja az üggyel kapcsolatos nemzetbiztonsági beszámolót. /Változott, de izgalmas a kémügy lényege. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

2005. október 12.

Több mint négy órán keresztül vitatta meg október 11-i zárt ülésén az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága azt a jelentést, amelyet a kormány nemzetbiztonsági kabinetje készített a „kémügyként” is elhíresült Szatmári-ügyről. Az ülés után – az ügy titkos volta miatt – szűkszavúan nyilatkozó Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, a nemzetbiztonsági kabinet vezetője és Kövér László, a bizottság fideszes elnöke annyit árult el, hogy a kabinet és a nemzetbiztonsági szolgálatok folytatják a tényfeltáró munkát. Juhász Ferenc nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy igaz-e, a jelentésben csak fideszes politikusok szerepelnek. Kormánypárti politikusok szerepéről azonban nem nyilatkozott. /Tényfeltáró folyamatban a Szatmári-ügy. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2007. január 15.

A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kemény Zsigmond-díjjal tüntette ki Egyed Ákos történészt, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökét. Az alapítvány 1993-ban határozta el, hogy pályázati rendszer keretében alapítványi díjakat hoz létre az oktatás, a kultúra és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségek elismerésére. Az idei két fődíjat Juhász Ferenc költőnek és Czelnai Rudolf meteorológusnak ítélte oda a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriuma. /Egyed Ákos Kemény Zsigmond-díjas lett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

2008. október 14.

Október 17-én, a Krúdy Gyula születésének 130. évfordulója alkalmából szervezett rendhagyó ünnepséggel indítja a szatmárnémeti Ady Endre Társaság „Északi ember vagyok” című rendezvénysorozatát, melynek keretében a magyar irodalomnak a régióból származó nagyjairól emlékeznek meg. Krúdy Gyulán kívül Tersánszky Józsi Jenőről, Móricz Zsigmondról, Mikszáth Kálmánról, Madách Imréről, Jókai Mórról és Ady Endréről, befejezésképpen pedig május végén Páskándi Géza tiszteletére szervezik meg az „A költő visszatér” című rockopera előadását. Beveszik az irodalmárok sorába a méltatlanul elhanyagolt írót, Teleki Sándort is. A Krúdy-emlékünnep keretében október 16-én elhelyeznek egy táblát a volt Jezsuita Gimnázium (jelenlegi Unio iskola) falán, melynek az író egy évig diákja volt. Kovács Albert lázári kőfaragó művész alkotására Krúdy önéletrajzából vésett fel egy szöveget: „Születtem 1878-ban, késő őszidőben. Nyíregyházán egy nádfödeles, hosszú, visszhangos, kisablakos házban, amelynek manapság már nyoma sincs a Nagykállói utcán. Csavargó, öreg vadászokkal jártam a tiszai kiöntésekhez, a lápokon, nádasokban, a tengeriföldeken, a Nyírség puha homokjában. Szigorú neveltetés végett előbb a szatmári Jézus-társasági atyákra, majd a podolini kegyesrendi papokra bízott atyám, és ezeket az esztendőket sohase felejtettem el, mint ahogy élete végéig a legtöbb ember szívesebben emlékszik gyermekkorára, mint későbbi idejére. ” Az irodalmi teadélutánon Krúdyhoz írt versek hangzanak el Mécs László, Nagy László, Juhász Gyula, Juhász Ferenc, valamint Tóth Bálint tollából. Az Ady Endre Társaság egy kötetet is kiadott az íróról, melyben többek között Tersánszky és Ady Krúdyról szóló írásai, illetve Krúdy önvallomásai is helyet kaptak. Megnyitják Kovács Emil Lajos szatmárnémeti festőművész „A hepehupás Szilágyság” című tárlatát. Az est meghívottja lesz Vári Attila József Attila-díjas költő is, aki a Harag György Társulat színművészeivel együtt lép majd fel. /Babos Krisztina: Leporolják a magyar irodalom nagyjait. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 14./

2008. december 6.

A magyar irodalom történeteinek szerkesztői a történeti helyzetekre adott válaszokat és a művek hatástörténetét állítják vállalkozásuk előterébe. Az kerül szóba, amit e munka szerzői lényegesnek vélnek a magyar örökség megőrzése szempontjából. Amiről nem esik szó, azt kevésbé fontosnak gondolják – így igazít el az Előszó. A Szegedy-Maszák Mihály szerkesztésében megjelent A magyar irodalom történetei című munkáról van szó. A 20. századi magyar irodalomról szóló fejezetek szerzőit célirányosan választották ki, egyetlen szemléleti irány változatai kaptak lehetőséget irodalomtörténet-írásra. Zavaró a kötet egészének elképesztő tematikai, szemléleti, terjedelmi és módszertani aránytalansága. Ady Endréről szóló részben nincs szó az Új s új lovat, Az eltévedt lovas vagy az Ember az embertelenségben című versekről. Nem említik Móricz Zsigmond Erdély trilógiáját, Babits Mihálynál a Jónás könyvét. Egyetlen Németh László-regény és -dráma említése sem kapott helyet a vaskos kötetben. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténete „az újabb magyar líra egyik legnagyobb alkotásának” minősítette, ennek ellenére ez a vers csak néhány sort kapott az irodalomtörténetben, továbbá Illyés Gyula költészete is hiányzik a kötetből. Sütő András regénye, az Anyám könnyű álmot ígér sem kapott említést. Nagy művészeket teljesen mellőztek, miközben jelentéktelen alkotók kapnak néhány sort. Érthetetlen Tamási Áron szépirodalmi munkásságának kihagyása. Az Ábel a rengetegben irodalmunk klasszikus értéke, éppúgy, mint Tamási legjobb novellái és színpadi játékai. Hiányzik Kányádi Sándor, de Szilágyi István művei sem kaptak helyet A magyar irodalom történeteiben. Szemléleti elfogultság, hogy a sok folyóiratportré között sem a Válasz, sem a Magyar Csillag nem kapott helyet. Juhász Ferenc, Nagy László, Kormos István és Csoóri Sándor egyetlen tanulmányba foglaltan szerepel, „az 1945 utáni költői népiesség” kategóriájába sorolják őket. Együtt sem kapnak annyi helyet a kötetben, mint például a külön-külön tanulmányban elemzett Domokos István, Kertész Imre, Bodor Ádám és még sokan mások. Az avantgárd és neoavantgárd jelenségek aránytalanul nagy helyet élveznek a kötet sok írásában. A szemléleti elfogultság tüntető dokumentuma az, hogy Nagy Gáspár művészetét csak azért említi a kötet egyik tanulmánya, mert egy ironikus verse, az ún. nyelvkritikus költészet manifesztumának rekonstruálása eredeti dánból és honi sajt(ó)ból „a neovantgárd poétika lényeges jegyeit mutatja fel”. A határon túli magyar irodalmakat nézve is az elképesztő aránytalanság és szemléleti elfogultság jellemzi a könyvet. (Görömbei András: A másik magyar irodalom (Vázlat), Kortárs, 2008. szeptember) /B. D. : Milyen legyen? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 6./

2008. december 13.

Folyik a vita a budapesti Gondolat Kiadónál 2007-ben, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent A magyar irodalom történetei című háromkötetes kiadványról (főszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály). A közelmúltban Görömbei András a Kortárs októberi számában mondotta el róla elítélő véleményét. Erdélyben mindeddig kevés szó esett erről a nagy vállalkozásról. A harmadik kötet az 1920-tól napjainkig terjedő időszakot tárgyalja (szerkesztői: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András; a szerkesztők munkatársai: Jeney Éva és Józan Ildikó. 51 szerző dolgozata olvasható a kötetben). Nagy Pál irodalomtörténész megdöbbenve a kötetből csak a legjelentősebb hiányzó erdélyi írókat sorolta fel: Bánffy Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Olosz Lajos, Endre Károly, Jékely Zoltán, Szabédi László, Nagy István, Asztalos István, Horváth István, Horváth Imre, Bajor Andor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László, Ferenczes István… Nem történik említés a következő irodalomtörténészekről: Kristóf György, György Lajos, Jancsó Elemér. Eszerint Szegedy-Maszák Mihályék az imént felsorolt erdélyi magyar írókat, irodalomtörténészeket nem tekintik említésre méltóknak. Ugyanakkor egész fejezet található – A ponyva klasszikusa címmel – Rejtő Jenőről… A kötetben Jeney Éva ilyen különös, lekicsinylő címen foglalkozik az erdélyi magyar irodalommal: „Maorik és transzszilvánok”. A szerző többek között ezt írta: „Napjainkban kérdésessé vált a nemzeti és a világirodalom fogalom is, s egyidejűleg létjogosultnak látszik az az elgondolás, hogy valamely nemzeti irodalom ugyanabban a történelmi korszakban több irodalomhoz is tartozik. ” Vagyis: nincsenek, nem lesznek önálló nemzeti irodalmak. Továbbmenőleg: „Az ún. »nemzeti hagyományok« is műhagyományok, »történeti fikciók«, s a piacgazdaság közepette elsődlegesen gazdasági érdekeket szolgálnak. ” Tehát 1848 vagy 1956 nem egyéb, mint „történeti fikció”, s a rá való emlékezés valaminő gazdasági érdeket szolgál, vonta le a következtetést Nagy Pál. Az erdélyi magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalomnak. Még akkor is, ha voltak (s még ma is akadnak), akik kétségbe vonják ezt a megkérdőjelezhetetlen tényt. Szegedy-Maszák Mihályék szerint a nemzeti kultúrák – ide értve az egyetemes magyar irodalmat is – halálra vannak ítélve, s csak „kizárólag a heterogén elemekből álló, töredezett hagyományú magyar művelődés egyes elemeinek, önmagukban álló részeinek van esélyük a továbbélésre: a többi osztályrésze provincialitás, a lassú haldoklás” – ahogyan Papp Endre írta e kötetekről szóló, Rút sybarita váz című, A nemzetnélküliség programja alcímet viselő kiváló tanulmányában. (Megjelent a Hitel 2008. februári számában.) Ez érvényesül a szóban forgó három kötetben. Ugyancsak Papp Endre kritikájában olvasható: „Érdekes, hogy a trianoni tragédia által szétszakított magyarság irodalmának területi válfajai, a határon kívülinek vagy nemzetiséginek nevezett változatai közül önálló fejezetként csak az Új Symposion alkotó köre kap helyet – a neoavantgárdhoz kapcsolható művészi törekvések reprezentációjától nem függetlenül. ” Nincs önálló fejezete az Erdélyi Helikonnak. Leírva sincs itt, hogy volt egyszer Erdélyben, Kolozsvárott egy Termés című folyóirat. Persze: sem Bánffy Miklós prózája, sem Reményik Sándor lírája, sem Tamási Áron novellisztikája, sem Dsida Jenő Psalmus hungaricusa nem függ össze mélyen a neoavantgárd törekvésekkel; így aztán nemlétezőnek kell tekinteni. (Ámde az avantgárdhoz oly közelálló erdélyi Bartalis János vagy Szentimrei Jenő neve sem íródott le A magyar irodalom történeteinek harmadik kötetében.) Végeredményben mit is várjunk egy olyan magyar irodalomtörténet-áttekintéstől, melyben Petőfi Sándor „megélhetési költőként” szerepel, s ahol 1848 azért fontos dátum, mert ekkor jelent meg Pesten egy kiadvány Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik évre címmel… Bőséggel lehetne idézni, említeni ilyen és hasonló „furcsaságokat”. Leíródott ezeken a lapokon, rosszalló éllel – egyebek mellett – ilyesmi is: „(…) a XX. századi magyar kultúra egyik legnagyobb tehertétele az a hagyomány, az a »prófétai szerep«, mely Illyés Gyulától és Németh Lászlótól Juhász Ferencen és Nagy Lászlón Csoóri Sándorig követett minta lehet (…)”. Jelen van ezekben a kötetekben – méghozzá erős hangsúllyal – a közösségi indíttatású, nemzeti és társadalmi kérdések iránt érzékeny irodalmisággal való „leszámolás”. „Juhász Ferenc, Nagy László és társai olyan vita részesei, amely részben kilép az irodalom s általában a művészet közegéből a társadalmi kérdések megoldásának terepére” – írja az egyik szerző. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című remekművét nem is említi meg a kötet. /Nagy Pál: Ami benne van – és ami hiányzik. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.


lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998