udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1 találat lapozás: 1-1
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kabós Kálmán

2007. október 31.

Kabós Éva 2001. szeptember 23-án hal meg, lezárult egy jellegzetesen erdélyi magyar emberi-írói életpálya nagy íve, melynek alakulását szorongató történelmi fordulatok határozták meg. Az egykori maroslekencei földbirtokos, Kabós Kálmán költő-lánya, az egyik legismertebb, legmegbecsültebb mezőségi történelmi család sarja korán magára maradva szakmai tudással vezette a lekencei birtokot. 1940 után Dél- Erdélyben maradt, övéi mellett, és hűséges maradt népéhez, nemzetéhez a vagyonfosztás és kilakoltatás után is. Költői hitvallása volt: „Meglátjátok: ha minden szétesik, én itt maradok, veletek maradok. ” Sütő András méltán látta helyét Erdély nagyasszonyai között. A Mezőség halk hangú, poétája volt Kabós Éva, akiről Nagy Pál tartott előadást a Castellum Irodalmi Esték rendezvényén. Nagy Pál a temetésen elhangzott gyászbeszédéből idézett. „Legnagyobb irodalmi sikerét az 1997-ben kiadott Volt egyszer egy kút című önéletrajzi visszaemlékezéseivel aratta. Ezt a könyvet várta Tőle biztató együttérzéssel Sütő András is, mikor e kötet élén közölt levelében a történelmi omlás jajszavait említi, s az erdélyi sors drámájának továbbírására ösztönzi Kabós Évát. Templomépítő elődeinek tragédiáját, az erdélyi magyar birtokosság közelmúltbeli sorsát írta meg Kabós Éva a koronatanú hitelességével. ” 1949 márciusában elhurcolták, kényszerlakhelyre. Elégtétel, kitüntetés volt számára, hogy a Magyar Írószövetség Budapesten tagjai sorába fogadta. Tudta, vallotta: a család az a legősibb kötelék, ami megtartó erő, s ezek a kis közösségek biztosíthatják a nemzet megmaradását. /B. D. : Nem lehetünk hűtlenek emlékéhez. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./


lapozás: 1-1




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998