udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kabdebó Tamás

1999. október 20.

Az 1956-os forradalom 43. évfordulója alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök Nagy Imre Emlékplaketteket adott át Budapesten, okt. 20-án, a Parlament Munkácsy-termében. A magyar köztársasági elnök, egyben a Nagy Imre Emlékplakett Kuratóriumának elnöke méltatásában szólt arról, hogy a kitüntetettek tevékenyen hozzájárultak 1956 valódi arcának megismertetéséhez. Emlékplakettben részesültek: Domahidy Miklós drámaíró, az emigrációban írt Könyörtelen évek című kötetéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét; Timothy Garton Ash brit történész és politológus, aki a rendszerváltásról írt tudományos és népszerű műveiben nagy figyelmet fordított a magyar forradalom problematikájára; Joachim Gauck, az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának iratait felügyelő szövetségi biztosa, akinek németországi tevékenysége és magyarországi személyes fellépései nagy segítséget nyújtottak a múlt feltárásához és a zárolt iratok megismeréséhez; Kabdebó Tamás író, történész, aki a Danubius-Danubia című regényében nagyszabású emléket állított a forradalomnak; Kahler Frigyes jogtörténész, aki Brusznyai Árpád életéről és haláláról írt könyvében méltó emléket állított a forradalom veszprémi mártírjának; Kapiller Imre főlevéltáros, aki a rendszerváltás óta feltárta a forradalom Zala megyei történetét, s e témában számos publikációt írt; Kiss Tamás jogász, az 1956-ban Szegeden működő Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója, aki köztisztviselőként éveken át koordinálta és szervezte az 1956-os megemlékezéseket és nagy munkát végzett az 1956-os emlékművek, különösen a Kossuth Lajos téren felállított emlékláng elhelyezése érdekében; Lipták Béla, az 1956-ban Szegeden létrejött MEFESZ egyik alapítója, aki amerikai emigrációjának éveiben lankadatlanul küzdött a magyar forradalom becsületének helyreállításáért, és következetesen támogatta a magyar ellenzék ez irányú hazai tevékenységét; Lossonczy Tamás festőművész, aki 1956-nak szentelt grafikai műveivel még a Kádár-rendszerben hozzájárult a forradalom szellemének ébrentartásához; Nádas Péter író, az Emlékiratok könyve című regényéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét, s a hazai irodalomban először nevezte forradalomnak az 1956-ban történteket; Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnöke azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért ; Schreiber Tamás újságíró, aki 1956 után ébren tartotta a francia sajtóban és a tudományos életben a magyar forradalom emlékét, és írásaival tájékoztatta a francia közvéleményt; Sulyok Vince író, történész annak elismeréseként, hogy norvég nyelvű irodalmi és történelmi műveiben folyamatosan emléket állított a forradalomnak; Tischler János történész, aki a fiatal tudós-nemzedék kiemelkedő tagjaként feltárta a lengyel-magyar kapcsolatok történetét, különös tekintettel az 1956-os forradalomra; Varga F. János film- dokumentátor történész az 1956-ról szóló, főleg külföldi dokumentumfilmek és filmtöredékek összegyűjtéséért és bemutatásáért; Zsombolyai János filmrendező az 1956-ról szóló, mély átérzéssel és színvonalas rendezői és operatőri munkával készült dokumentum- és játékfilmjeiért; Puchert János nyugállományú alezredes azért az önkéntes gyűjtőmunkájáért, amellyel egy évtized óta elősegíti elsősorban a forradalom vidéki eseményeinek kutatását is. /Átadták a Nagy Imre Emlékplaketteket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

1999. október 26.

Budapesten a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában, az 1956-os forradalom hőseire és áldozataira emlékező koszorúzás után, az idén negyedik alkalommal adták át az Arany János-díjakat és jutalmakat. A hat díjazott író között (Kabdebó Tamás - Nagy-Britannia, Rákosy Gergely, Kertész Ákos, Olasz Sándor, Tóth Erzsébet - Magyarország) Erdélyből Lászlóffy Csaba vehette át Jókai Annától szépirodalmi munkássága szakmai elismeréséért a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa kuratóriumának jutalmát. /Kiosztották az Arany János-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

2006. június 22.

Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2006. szeptember 18.

Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője közölte, a fejük fölött döntöttek, nem közölték velük, hogy fedél nélkül maradnak. A döntést csak a fellebbezési határidő letelte után közölték a Látó szerkesztőségével. A körülmények az 1999-ben történtekkel azonosak. Ekkor a Látó és a Vatra szépirodalmi folyóiratokkal együtt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét, a Romániai Magyar Szó fiókszerkesztőségét és más országos román nyelvű lapok és hírügynökségek tudósítóit törvényszéki döntés alapján kiköltöztették a Városháza utcai székházból. A korántsem megnyugtató helyzet ellenére a Látó Irodalmi Színpada évadot kezdett a hét végén. Marosvásárhely és a folyóirat vendége volt a zalaegerszegi Pannon Tükör szerkesztősége. A zalai szerkesztők elmondták, a folyóirat a világban és a Kárpát-medencében élő és alkotó magyar írók fóruma, szerző- és szerkesztőgárdájához tartozik a Párizsban élő Nagy Pál, a kárpátaljai Balla D. Károly, a kolozsvári Lászlóffy Aladár, a muravidéki Bence Lajos, az írországi Newcastle-ban alkotó Kabdebó Tamás és a chicagói Makkai Ádám, munkatársa volt a nemrég elhunyt Major-Zala Lajos Svájcban élt költő is. /Lokodi Imre: Batyut köthet a Látó. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

2007. október 24.

Szőcs Géza író október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban előadást tartott az ‘56-os forradalom évfordulóján.,,Az események szublimálódása igazi remekműveket csak a lírában eredményezett” – szögezte le Szőcs Géza, példaként pedig Faludy György 1956, te csillag, Márai Sándor Mennyből az angyal és Nagy Gáspár Örök nyár, elmúltam kilencéves című versét említette. 1956 előtt, az események vonzásában született Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeménye is. Szőcs Géza rámutatott: Tolsztoj Háború és béke című regényéhez hasonló, egy történelmi korszakot tablószerűen bemutató prózai mű nem született az 1956-os forradalomról. Kabdebó Tamás, Karinthy Ferenc, Karácsony Gábor próbálkozott ezzel, igazi remekművet azonban nem teremtettek. Hasonló a helyzet a képzőművészetben, illetve a filmművészetben is – ecsetelte Szőcs Géza, és hozzátette: lehetséges, hogy a közeljövőben születik majd egy ilyen regény. /Farcádi Botond: Nem született még igazi regény ötvenhatról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998