udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kazinczy Lajos

2001. augusztus 18.

Érsemlyénben falunapokat tartanak a hét végén. Este Szigligeti A cigány c. darabját a helyi színjátszók mutatják be. Aug. 19-én lovasok és mazsorettek hívogatnak a programokra. Az ökumenikus istentiszteleten jelen lesz dr. Csiha Kálmán ny. püspök. Megemlékeznek Kazinczy Ferenc halálának 170. évfordulójáról és Kazinczy Lajos aradi vértanúról. /(Balla Tünde): Falunapok Érsemlyénben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

2001. augusztus 22.

Aug. 19-én Érsemlyén két nagyszerű szülöttjéről emlékeztek meg a Községi Napok keretében. Egyik a 170 éve meghalt nyelvújító, irodalomszervező, műfordító Kazinczy Ferenc, a másik a kortárs dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke, akit szeretettel fogadtak szülőhelyén, Érsemlye díszpolgárává avatták. Ezután megkoszorúzták Kazinczy szobrát és ifj. Kazinczy Lajos csónak emlékét, aki a 15. aradi vértanúként írta be magát a történelembe. /Tisztelettel adóztak múltnak és jelennek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

2002. október 2.

Szeptember utolsó napjaiban a Kölcsey Színpad /Arad/ néhány tagja részt vett a gyergyószentmiklósi MÜSZIT (Műkedvelő Színjátszók Találkozója) tizedik, jubiláris rendezvényein. Okt. 5-én a budapesti székhelyű Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok vezetőségi ülését tartják a Kölcsey olvasótermében, olyan neves irodalomtörténész jelenlétében, mint Dr. Medvigy Endre, a Szent László Akadémia tagja, a társaság elnöke. Okt. 6-án a belvárosi református templomban a Kölcsey Egyesület emléktáblát avat Kazinczy Lajos honvédezredes emlékére, akit 1849. okt. 25-én 29 éves korában végeztek ki Aradon és csontjai valahol a várárok ismeretlen zugában hevernek. Okt. 10. és 14. között a Kölcsey Színpad meghívottként vesz részt Kiskunfélegyházán a kétévenként megrendezett országos diákszínjátszó fesztiválon. Október 31-én újból megnyílik a Kölcsey Népfőiskola sorozata az egyesület olvasótermében. /Hírek a Kölcsey Egyesületből. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

2002. október 7.

Aradon a belvárosi református templom okt. 6-i istentiszteletének illusztris vendége volt Dávid Ibolya, a magyar Országgyűlés alelnöke, a Szabadság-szobor kiszabadítója. Népes csoporttal képviselték iskolájukat a megemlékezésen a Kecskeméti Református Gimnázium diákjai. Dávid Ibolya a siralomházba zárt tábornokok szeretteikhez intézett leveleiről, utolsó üzenetéről szólt. A Kölcsey Színpad diákjai szavaltak az alkalomhoz illő verseket, majd Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület elnöke mutatta be Kazinczy Lajos honvédezredes életpályáját, akit joggal tartanak a 15. aradi vértanúnak, hiszen 1849. október 25-én végezték ki a várban, s akit mindmáig ismeretlen helyen földeltek el hóhérai. Medvigy Endre, a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének elnöke a vértanúk emlékezete az irodalomban címmel tartott rövid értekezést. A templom előcsarnokában elhelyezett emléktáblához a millenniumi zászlóval vonult ki a gyülekezet. A táblát Dávid Ibolya leplezte le. A fehér márvány alapon aranybetűkkel a következű szöveg olvasható: Kazinczy Lajos honvédezredesnek, akit kivégeztek Aradon, 1849. október 25-én 29 éves korában. Állította a Kölcsey Egyesület 2002. októberében. /P. P.: Emléktábla a 15. vértanúnak. Kazinczy Lajos honvédezredes többek közt a Vereckei hágót védte vitézül seregével. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./

2002. december 17.

Dinyés László budapesti szobrászművész két Kossuth-domborművel is megajándékozta Aradot. Dec. 16-án ünnepélyesen leleplezték Kossuth Lajos bronzból készült domborművét az aradi RMDSZ-székházában. Király András megyei RMDSZ-elnök megnyitójában megemlítette, hogy a művésznek ez már a második Kossuth-domborműve, amelyet Aradnak ajándékozott. Az elsőt aradi kiállítása után két másik plakettel együtt adományozta az RMDSZ-nek. Ezt most felajánlják a Csiky Gergely Iskolacsoportnak, az Aradon működő magyar középiskolának. Ő készítette az egyetlen budapesti Kossuth-domborművet is, amelyet nemrég helyeztek el a IX. kerületi Ráday utca egyik saroképületén. Aradon a belvárosi református templom előcsarnokában elhelyezett Kazinczy Lajos-emléktábla bronzdomborművét is ő készítette. /(Puskel): Kossuth-dombormű az aradi RMDSZ-székházban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

2003. július 8.

A napokban ismét Aradon járt Dinyés László budapesti szobrászművész, aki aradi kiállítása után egy-egy Kossuth-domborművel ajándékozta meg az RMDSZ helyi szervezetét, illetve a Csiky Gergely Iskolacsoportot, a belvárosi református templom Kazinczy Lajos-emléktábláját kiegészítette az Aradon kivégzett honvéd ezredes bronzarcképével, s a Kölcsey Egyesület számára emlékplakettet készített. Dinyés most bronzplakettet és bronzdomborművet tervez a Szabadság-szobor újrafelállítására. A plakett érem alakú, előlapján a központi alakkal, a hátoldalon pedig a teljes szobor és az újraállítás dátuma. A dombormű, amelyet az elképzelések szerint a minorita templom előcsarnokában helyeznék el, azt a három aradi vértanút ábrázolja, akik kevésbé ismertek, és akik neve nem került fel se a vesztőhelyi obeliszkre, se a szoborra: Lenkey Jánosról, Ormay Auffenberg Norbertről és Hauck Alajosról van szó. /Puskel Péter: A Szabadság-szobor új élete. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

2005. október 6.

Mi, magyarok soha nem feledhetjük el október hatodikát, november negyedikét, s hogy folytatódjék a sor: immáron december ötödikét sem, írta Magyari Lajos. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lázár Vilmos, Poeltenberg Ernő, Nagy-Sándor József, Schweidel József, Leiningen-Westerburg Károly, Vécsey, Török Ernő és Lachner György tábornokok, főtisztek nem haltak meg hiába. Ahogyan a tragikus véget ért Lenkey János és a ,,késedelmesen” kivégzett Kazinczy Lajos is. Ők immáron mindörökre a mi hőseink. /Magyari Lajos: Október 6. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 6./

2006. október 5.

Október 4-én az Aradi Magyar Napok keretében zarándoklatot hirdettek a jelenleg Tribunul Axente nevét viselő utcában lévő Damjanich-házhoz, aztán a minorita templom érintésével a belvárosi református templomhoz. A Damjanich-háznál, majd a református templom előterében, Kazinczy Lajos, a tizennegyedik aradi vértanú emléktáblája előtt Pávai Gyula tanár tartott rövid történelmi áttekintést az egykori eseményekről, Fekete Károly egyháztanácsi elnök a minoritáknak az 1848–49-es magyar forradalomban és szabadságharcban, valamint az aradi vértanúk lelki gondozásában és kegyeletük megőrzésében játszott szerepéről beszélt. /(Kiss): Zarándoklat hőseink emlékhelyeihez. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

2007. október 6.

Szobordöntések sötét évtizedei után sok-sok próbálkozás után áll a Szabadság-szobor Aradon. Kompromisszumok árán, de áll. Nem a régi helyén, de szimbólumnak itt is megteszi. Akkor is, ha a román Diadalív néz vele szembe. Kezdete lehet a román- magyar megbékélésnek. Tizenhárom hős tábornokra s az 1848–49-es magyar szabadságharc sok száz, sok ezer neves és névtelen katonájára emlékezünk. Egyikük sem készült mártírnak. Kiss Ernő – milliomos földesúr; Vécsey Károly – gazdag főúr; Leiningen-Westerburg Károly – elszegényedett német arisztokrata; Damjanich János – hivatásos katona; Nagysándor József – republikánus demokrata; Schweidel József – 30 évi hű szolgálatáért másfél évvel azelőtt osztrák nemességet kapott; Török Ignác – mérnök; Lázár Vilmos – ezredes; Dessewffy Arisztid – előkelő nemesi család sarja; Lahner György – iparszervezési tehetség; Pöltenberg Ernő – osztrák felső középosztály tagja; Knezich Károly – horvát határőrivadék; Aulich Lajos – pozsonyi fogadós fia. 1849. október 6-án végezték ki valamennyiüket. Aradon 1849 augusztusa és 1850 februárja között további hét magyar honvéd tábornok, törzstiszt és közlegény vesztette életét: Ormai Auffenberg Norbert ezredes, Kossuth szárnysegédje, a honvéd vadászezredek parancsnoka, Nagy Bálint honvédtiszt és testvéröccse, Nagy Ákos közhonvéd, Zombory Imre tüzértiszt, Kazinczy Lajos honvéd ezredes (Kazinczy Ferenc fia), Lenkey János honvéd tábornok, várparancsnok és Hauch Lajos honvéd alezredes, Bem hadsegédje. Haynau először több száz tisztet akart kivégeztetni, mindenkit, aki a császári-királyi hadseregből került a honvédségbe. Feljegyzéseiben, leveleiben nem leplezte bosszúvágyát: „Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, ez az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak. Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ezt, ha kell, a fejemmel szavatolom... ” A kegyetlen bosszú nem tudta kiölni a szabadságvágyat a magyarságból, a Habsburgok, Sztálin, Rákosi, Kádár mind levitézlettek, Trianon is csak földrajzilag tudta szétszaggatni, lelkiekben nem a nemzetet. /Borbély László: Október 6. – gyász és remény napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 6./

2008. október 4.

Magyarország ezeréves története teli van fejetlen, akasztott, főbe lőtt, meggyilkolt árnyakkal. Az aradi kivégzésekhez hasonlító esemény, hogy egy hadsereg tizenhárom elfogott tábornokát, mint lótolvajokat lógatták fel és lőtték főbe, még a véres magyar történetben is egyedülálló. Az orosz hadvezetés csak Görgey Artúr főparancsnok életét tudta biztosítani, ez volt sokak szemében Görgey árulásának döntő bizonyítéka. A tizenhárom tábornok, majd még néhány főtiszt: Kazinczy Lajos tábornok, Peter Giron, a német légió parancsnoka, Woronieczki Mieczyslaw herceg, honvédezredes és Abancourt Károly honvédszázados, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzése ébren tartotta a világba kiáramló honvédtisztekben és honvédekben s az itthon maradottakban a lázadás szellemét. /Bogdán László: A magyar panteon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./

2009. június 13.

Aradon a korabeli civilszervezetek, mindenekelőtt a Kölcsey Egyesület, a Honvédegylet, a Kossuth és az Asztalos Asztaltársaság, a Színügyi kiharcolták a hármas célt, amellyel méltó emléket állítottak az 1849. október 6-án a várban és a közeli mezőn kivégzett 13 honvédtábornoknak: a vesztőhelyi obeliszket, a Szabadság-szobrot és a ‘48-as ereklyemúzeumot. A vesztőhelyi obeliszk, a Szabadság-szobor túl nagy szálka volt Ferenc József szemében. Az aradi szoboravatásról 1890. október 6-án –óvatosságból – testületileg hiányoztak a politikusok. Voltak Arad város, a megye egykori szellemi nagyságaira utaló táblák is: Munkácsy Mihály aradi éveit megörökítő, illetve a Fábián Gábor-házon elhelyezett tábla Aradon. Radnán Kossuth utolsó hazai földön eltöltött éjszakájának emlékére vagy Majláthfalván az iskolaalapítók tiszteletére elhelyezett tábla, többek között. Arad műszaki nagyjairól nem emlékeztek meg eleink. Boros Béniről, a zseniális vasútépítő mérnökről teret neveztek el ugyan, de az ACSEV-palota fala, ahol élt és alkotott, azóta is üresen maradt. Weitzer Jánosnak is volt egy kis mellszobra a gyárudvaron, akárcsak az élesztő- és szeszgyárat alapító Neuman fívérek közül Edének, de ezekről csak a gyár dolgozói tudtak. A két világháború közötti időszak első felében eltüntették a magyar vonatkozású szobrokat, táblákat a város köztereiről, parkjaiból és a házfalakról. A ‘70-es évek derekán emléktáblák tűntek fel a munkásmozgalom különböző mozzanatairól (Ujj János könyvében megtalálható a teljes ”választék.) 1989 után elsőként egy román és egy magyar nyelvű emléktábla jelent meg Tóth Sándor, a forradalomban Aradon hősi halált halt hódmezővásárhelyi magyar sofőr mementójaként. Aztán a minorita kultúrház előcsarnokának falán helyezhették el a hálás utókor apró jeleit: Tóth Árpád Aradon született költő, Lóczi Lajos geológus földrajztudós, Znorovszky Attila népművelő, majd Simonyi Imre ezredes, az aradi vár egykori rabja kapott emléktáblát. A református templomban Fábián Gábor polihisztorról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, a templom egyik alapítójáról és Kazinczy Lajosról emlékeztek meg táblaavatással, a minorita templomban a másik három ‘48-as aradi mártír – Ormai Auffenberg Norbert, Lenkey János és Hauck Alajos – kapott közös emléktáblát. Később sikerült felállítani az első utcai táblát Damjanich tábornok emlékére. Következett Rozsnyay Mátyás, a tudós gyógyszerész. Közben szaporodtak román részről is a megjelölésre érdemes épületek. Bukaresti sugallatra hatalmas csúsztatással szövegezték meg a pályaudvar peronján elhelyezett táblát az aradi vasút 150 évéről: Romániának az akkori eseményekhez semmi köze nem volt. Se Arad, se Kürtös nem tartozott oda. Sőt még Románia se volt, csak különálló fejedelemségek. /Puskel Péter: Emléktáblák a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998