udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 26 találat lapozás: 1-26
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kende Péter

1991. szeptember folyamán

Balogh Edgár a Székely Útkeresőben közölte nyílt levelét, melyet Kende Péterhez intézett, reagálva a Párizsban élő szerző Vissza a politikai nemzethez! című kiáltványára /alcíme: Tézisek Kelet-Közép-Európáról/, amely törölni akarja a nemzetiség fogalmát, szerinte nemzeti államok szerinti "nemzeti közösségekről" kell beszélnünk, s csak ezen belül lehet szó a politikai nemzet keretébe foglalt "népközösségekről". Kende Péter leszögezi: "E fogalmi rendszerben a székely ember tehát a magyar népközösség része, egyszersmind a román nemzetközösség tagja." Kende Péter valószínűleg nem hallott a Ceausescu-rendszer "homogenizálása" révén létrejött "magyar nemzetiségű románok", s egyáltalán a román "államnemzet" elképzelésről, nem szólva a "magyar ajkú román írók" hangoztatásáról. A párizsi szerző szerint a közép-kelet-európai nemzeti államok jogát el kell ismerni "arra, hogy egységes politikai közösség kialakítására törekedjék". Kende egybemossa az etnikai kisebbség és a történelmi nemzetiség fogalmát. /Balogh Edgár: Erdélyi levél Párizsba. = Székely Útkereső (Székelyudvarhely), 3. sz./

1995. március 8.

Hazai és külföldi értelmiségiek átnyújtották az Országgyűlésnek Nyilatkozat a Magyarok Világszövetsége megújításáért című javaslatukat. A nyilatkozat aláírói szerint az MVSZ nem felel meg hivatásának, nem az összmagyarságot tömörítő szervezet, hanem egyetlen politikai irányzat "világszövetsége". Az MVSZ a maga világnézetén kívül semmilyen más felfogást nem tűr meg. A nyilatkozatban Pomogáts Bélára, az Anyanyelvi Konferencia elnökére is hivatkoznak, aki szerint álszervezetek kaptak a magyarországi tagozat felépítésénél vezető szerepet. Az aláírók kifogásolták azt, hogy ha kisebbségi szervezetek anyagi támogatásért az MVSZ-hez fordultak, az Illyés Alapítványhoz küldték őket. Az aláírók az Országgyűlést kérték arra, hogy vizsgálja meg az MVSZ működését. Az 1995. január 20-án kelt nyilatkozat ötvenhárom aláírója között van többek között: Ágoston Vilmos író, újságíró, Beke Kata, Bodor Pál újságíró, Cs. Gyimesi Éva /Kolozsvár/, Donáth László lelkész, országgyűlési képviselő, Eörsi István, Faludy György, Fejtő Ferenc, Győrffy Miklós újságíró, Halász Péter író /München/, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Lőcsei Pál, Méray Tibor, Nagy Csaba /Zürich/, Nagy Pál költő /Párizs/, Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság (Kolozsvár) napilap főszerkesztője, Ungvári Tamás. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, márc. 8./ Sajnálatos, hogy az MVSZ-t támadó nyilatkozat ilyen széles nyilvánosságot kapott a magyar sajtóban, a szervezet tevékenységéről azonban kevés szó esik, jelentette ki Bakos István, az MVSZ főtitkára. A levelet Nagy Csaba küldte szét a világ számos MVSZ-szervezetéhez. Bakos István elmondta, hogy már korábban is tudomásuk volt a levélről, de nem akartak reagálni a fejléc és aláírás nélküli papírra írt vádaskodásokra. Furcsának tartotta, hogy az aláírók nem az MVSZ 1992-es kongresszusán mondták el véleményüket. /Cáfol a világszövetség főtitkára. = Esti Hírlap, márc. 9./ A világ negyven országából mintegy 850 ezer tagot összefogó MVSZ főtitkára, Bakos István alattomos támadásnak minősítette a nyilatkozatot. Ismertté vált az, hogy a szerző Nagy Csaba, aki már korábban hírhedtté vált a határon túli magyarok körében, Zürichben etikátlan magatartása elhatárolódtak tevékenységétől. A támadás beleillik a nemzeti intézmények, a Duna TV vagy a Nemzeti Színház elleni támadássorozatba. /Népszabadság, márc. 8./ Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára problematikusnak érzi az MVSZ-ben az anyaország társadalmi képviseletét. A levél valós problémákat feszeget, ugyanakkor úgy tűnik, folytatta az államtitkár, hogy a nyilatkozók nem tájékozódtak a szövetség belső munkájáról. Közvetlenül a nyilvánossághoz fordultak anélkül, hogy az MVSZ-szel konzultáltak volna a problémák orvoslásáról. /Népszabadság, márc. 10./ Az Országgyűlés házbizottsága állást foglalt a levélírók nyilatkozatával kapcsolatban: társadalmi szervezetek alkotmányban rögzített autonómiáját sértené, ha a törvényhozás beleavatkozna az MVSZ ügyeibe. /Magyar Hírlap, márc. 11./

1995. március 14.

Csoóri Sándor nem tartja jónak a sietséget az alapszerződés ügyében. Előszerződést kellene kötni, javasolja, amelyet csak akkor írnának alá véglegesen, mondjuk három év múlva, ha gyakorlatban is beválik a szerződés. Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke kitért a szövetséget támadó nyilatkozatra. "A mostani aláírók közül talán csak Fejtő Ferenc, Kende Péter és Kántor Lajos követte messziről rokonszenvvel a találkozó előkészületeit." /Magyar Nemzet, márc. 14./ Kántor Lajos reagált erre, kifejtve, hogy ő nem szerepelt az aláírók között, különvéleményét rögzítette, de ez nem jelent meg /a Magyar Nemzet ezt terjedelmi okokkal indokolta/. Most hozta a lap ezt a különvéleményt. Kántor igyekezett árnyaltabban fogalmazni: egyoldalúságot érez az MVSZ-ben. Kántor Lajos hivatalos küldött volt 1992 augusztusában az MVSZ-ben, a Magyarok Világtalálkozóján. Vitatkozott Csoóri Sándorral, ez a vita máig sem zárult le. Kántor Lajos viszont nem értett egyet az aláírókkal abban, hogy az Országgyűléshez forduljanak. /Kántor Lajos: Baráti sorok Csoóri Sándornak. = Magyar Nemzet, márc. 23./ Előzmény: 571. sz.

1995. szeptember 27.

A tanügyi törvény elleni tiltakozássorozat bebizonyította a romániai magyarság egységes fellépését - állapította meg Horváth Andor, a Bolyai Társaság elnöke. Általában sikerült elkerülni a túlzásokat, ez alatt "az időnként felbukkanó halálvíziót, tragikus hangütést értem." A tanügyi törvényről ki kell mondani, hogy sérti az esélyegyenlőséget, az állampolgári jogot, a demokrácia elvét. A Bolyai Társaság álláspontja, hogy a romániai magyarságnak önálló iskolahálózatra van szüksége, az óvodától az egyetemig. Horváth Andor jelezte, hogy a Bolyai Társaság okt. 6-7-én tudományos ülésszakot rendez Kolozsváron, külföldi szakemberek részvételével. Budapestről többek között Kiss Gy. Csaba, Tamás Gáspár Miklós, Franciaországból Kende Péter és Karátson Endre, Bukarestről Zoe Petre, Dinu Giurescu és Andrei Plesu van a meghívottak között. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 27./

1995. október 7.

A Bolyai Tudományegyetem megalakulásának ötvenedik évfordulójára tudományos értekezlettel egybekötött ünnepséget szervezett Kolozsváron, okt. 6-7-én a Bolyai Társaság. Előadást tartott többek között Kende Péter. A kötetlen beszélgetés keretében Az egyetem: hagyomány és távlat témakört járták körül Horváth Andor egyetemi adjunktus, Tonk Sándor történész, a kolozsvári egyetemen óraadó Claude Karnoouth, valamint Emil Rotaru egyetemi tanár. Több meghívott nem jött el, köztük volt Tamás Gáspár Miklós. Okt. 6-án a Bolyai Társaság rendkívüli közgyűlése állást foglalt a Babes-Bolyai Tudományegyetem évnyitóján lezajlott incidenssel kapcsolatban. A Horváth Andor elnök által előterjesztett nyilatkozat elengedhetetlennek tartja, hogy az Oktatási Minisztérium mondja ki a Babes-Bolyai Tudományegyetem kétnyelvűségét, mert csak ez biztosíthatja a magyar közösség védelmét. A nyilatkozat felszólította az RMDSZ-képviselőket, hogy interpelláljanak a kétnyelvűség kimondása ügyében. A Custos Kiadó munkatársai, Keresztes Dénes és Lázok János ismertették a szerkesztőségükben megjelent Erdély Magyar Egyeteme. Dokumentumok 1944-1945 című kiadványt, amelyet több kötetre terveznek. A Bolyai Társaság értekezletén többek között Kiss Elemér marosvásárhelyi tudományos kutató Bolyai János kéziratos hagyatékáról beszélt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./ A párizsi Claude Karnoouth professzor előadásában kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem visszaállítása illúzió, az a "magyar diákok gettója" lenne. Ma az angolt beszélik a világban. Karnoouth szerint a jövő a kétnyelvűségé. Ezt a nézetet többen vitatták, így Horvát Andor, a Bolyai Társaság elnöke is. Kende Péter párizsi politológus előadásában /Trianon-szindróma és Magyarország XX. századi külpolitikája/ és a vele készült interjúban azt állította, hogy az erdélyi magyar fiatalok is átmentek az individualizmus forradalmán, megtörténik, hogy nem Erdélyben képzelik el életüket. Kende Péter Székelyföld tömbmagyarságában elképzelhetőnek tartja az autonómiát, a szórványt viszont az asszimiláció fenyegeti, ez tény, állapította meg. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

1995. október 14.

Asztalos Lajos nem fogadta el a párizsi Claude Karnoouth és Kende Péter előadásának érvelését. Mindketten a Bolyai Tudományegyetem évfordulóján tartottak előadást, Karnoouth nem értett egyet a magyar egyetem visszaállításával, Kende Péter pedig "a szórványok kihalásáról sugallt zavaros, párizsi öntelt, nagynemzeti meséket". /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

1995. november 2.

Balogh Edgár vitába szállt Kende Péterrel, aki a Bolyai Tudományegyetem törvényesítésének ötvenedik évfordulójának ünnepén tartott előadásában leválasztotta a szórványmagyarságot a székelységtől, egyszerűen felszámolásra, beolvasztásra ítélve az erdélyi magyarság többségét, mintha az asszimiláció törvényszerű lenne. Kende Péter nem először ágál a nemzetállam mellett. Balog Edgár már 1991-ben kénytelen volt szembeszállni Kende Péter Vissza a politikai nemzethez! című írásával, amelyben a román nemzetközösség papíros-fogalmába akarta szorítani az erdélyi magyarságot, kiszolgáltatva a folytatódó homogenizálásnak. Nyílt levelére /Erdélyi levél Párizsba. = Székely Útkereső (Székelyudvarhely), 1991/3./ nem kapott választ. Most viszont Kende Péter újra kimondta, hogy a szórványmagyarság kihalásra ítéltetett, komolyabb jövő legfeljebb a Székelyföldön képzelhető el, bár aligha tételezhető fel, hogy "a román kormány átadná az erre vonatkozó büdzsét a magyar testületnek." Szinte felhívás ez a román nemzetállam francia mintájú magatartására. A tudományos ülésen megjelent párizsi Claude Karoouth professzor pedig egyenesen tiltakozott a négy évszázados magyar főiskolák felújítása ellen, s kétnyelvűséget követelt. /Balogh Edgár: Mikor szórvány, mikor nemzetrész? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./ Előzmény: 1991. sz. jegyzet.

1996. február 9.

A magyar kormány febr. 9-10-én megrendezi a világ legsikeresebb magyarjai találkozóját Magyarország 2000 elnevezéssel. Horn Gyula miniszterelnök fogja köszönteni a megjelenteket. A szakminisztériumok összeállítottak egy 800 nevet tartalmazó listát, az egyeztetések után száz meghívót küldtek ki, összesen 88-an fogadták el a meghívást. Az eseményről hírt adó Magyarország hetilap szerint nincs vetélkedés a rendező Modernizációs Programiroda és a Magyarok Világszövetsége között. Horn Gyula Csoóri Sándort is meghívta. A meghívottak között van Határ Győző és Paul Lendvai, de hiányzik Sütő András. /Magyarország, febr. 9./ Néhány név a meghívottak közül: Charles Gati /Gáti Károly/, Kende Péter, André Kostolany, Méray Tibor, Adrew Sarlós, Szelényi Iván. Erdély egyetlen meghívottja Verestóy Attila szenátor. /Magyar Hírlap, febr. 9./

1996. március 22.

Tóth Sándor beszélt életútjáról. A háború után illegalista múlttal politikai karrier állt előtte, felhozták Bukarestbe, a Központi Bizottság tagja lett. Salamon József, későbbi nevén Bogdan Iosif hozta őt fel. Tóth Sándor viszont hamarosan közölte, hogy ő tanulni akar, így került Kolozsvárra. 1946-ban kezdődött a Gaál Gábor elleni hajsza, Emil Isac támadta őt meg a Romania liberában. Tóth Sándor az 1956-os forradalom után döbbent rá arra, hogy a rendszer nem reformálható meg. Ugyancsak belátta, hogy nincs mód megfékezni a román nacionalizmust, csak a világ közvéleménye segíthet. 1954-ben megbízták Tóth Sándort, hogy készítsen tanulmányt a magyar nacionalizmusról. Elkészült 110 oldalas tanulmányában úgy elemezte a magyar nacionalizmust, hogy "azt román sem teheti kirakatba". Romániában Gaál Gábor írásait kiadták, de meghamisított, meghúzott szövegek szerepeltek a kötetben, akkor Tóth Sándor átcsempészte Magyarországra az akkor már áttelepült barátjának, Tordai Zádornak az eredeti szövegeket. Ugyancsak barátjával írta meg a Jelentés Erdélyből című összefoglalást, amely Lázár György álnévvel jelent meg a párizsi Irodalmi Újságban. Ennek folytatását is megírta, az a Párizsi Füzetekben látott napvilágot. Tóth Sándort sok megaláztatás érte Erdélyben, 1988-ban áttelepült Budapestre. 1989-ben terjedelmes tanulmányt szentelt a román írástudóknak a román nacionálkommunizmusban vállalt szerepéről. Arra is kitért, hogy a román nacionalizmus hogyan fogja lerázni magáról kommunista múltját, hogyan fogja a magyarok, zsidók és egyéb "idegenek" nyakába varrni azt, amiből ők profitáltak a legtöbbet. A dolgozatot franciára fordítva a nyugati közvéleménynek és az emigrációnak szánta. Sajnos, nem jelent meg. 1991-ben adták csak ki románul Quo vadis Románia? címmel, Gelu Pateanu fordításában. Alig vette észre a könyvet néhány vatrás. Tóth Sándor Tamás Gáspár Miklóssal, előtte Kende Péterrel keveredett vitába. Tóth Sándor évtizedek óta dolgozik másik könyvén, amelyet Gaál Gábor életművéről ír Dicsőséges kudarcaink a diktatúra korszakából címmel. /Brassói Lapok (Brassó), márc. 22-28./

1996. május 11.

Balogh Edgár cikkének címével is jelzi témáját: Nemzetállamgörcs. A néptestvériség hagyománya mellett állt ki újra, szemben a kizárólagosságra törekvő nemzetállami gondolkodással. A posztkommunista román és szlovák nacionalizmus szélsőségben túlhaladja a diktatúrák "homogenizáló" törekvéseit. Balogh Edgár a kiutat a szláv-magyar-román kiegyezésben látja, az elszakított magyar nemzetrészek önigazgatásának megteremtésében. Nem kell hallgatni az olyan sugalmazásokra, melyeket legutóbb Kende Péter fejtett ki Kolozsváron a "Vissza a polgári nemzethez" formulával. /Balog Edgár: Nemzetállamgörcs. = Népszabadság, máj. 11./

1996. május 17.

Kende Péter visszautasította Balogh Edgár írását, kifejtve, hogy ő a nemzetközösséget tartja megfelelőnek. Elismerte azt az igényt, hogy a romániai magyarság államalkotó társnemzet legyen. /Kende Péter: Üzenet Balogh Edgárnak. = Népszabadság, máj. 17./ Előzmény: Balogh Edgár cikke, 925. sz. jegyzet.

1997. január 21.

Kende Péter lelkesen üdvözölte a romániai politikai fordulatot, szerinte ez az "erdélyi magyar népelem beemelése a romániai államiságba." Ez "az új helyzet lesöpri a napirendről a magyar kisebbség autonómiájáról szóló ábrándozást is." Szerinte ennél reálisabb a közös keretek kiépítésén való munkálkodás. Ez nem tetszik a román nacionalistáknak és "a hagyományos magyar jobboldalnak sem, amely az irredentából - jobb híján - az etnikai autonómia vallására tért át." "Ebben a perspektívában a politikai közösködésnél kívánatosabb a kirekesztés, hiszen a román, szlovák, délszláv stb. államügyektől távol tartott magyar biztosabban ott lesz a feltámadás napján..." A jövőben már nem kell a határon túli magyarságot védeni: a maygar kormány kisebbségvédelmi szerepére nincs szükség, az "erdélyi magyarok nevében a bukaresti kormány- és államelnök lesz hivatva beszélni, nem pedig a budapesti. A két ország kapcsolatrendszerében ezzel az államközi problémákra kerül a hangsúly, nem pedig a kisebbségvédelemre", Kende Péter szerint. /Kende Péter: Kétmillió magyar államelnöke. = Magyar Hírlap, jan. 22., átvette: Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./ Kincses Előd vitába szállt Kende Péter érvelésével. Vitatható az, amit Kende Péter az autonómiáról ír. Nem fogadható el az, hogy az új helyzetben nincs szükség a magyar kormány kisebbségvédelmi szerepére, mert azt az alkotmány rögzíti, továbbá evidencia, hogy az erdélyi magyarok nevében legitim képviseleti szervük, az RMDSZ hivatott beszélni. A magyar kormány felelőssége nem csökken az új helyzetben, ez "az összetartozás 1100 éves köteléke." "A magyar nyelvhasználat, a magyar iskolák, az emberi- kisebbségi jogok ügyében az illetékes nemzetközi fórumokon és a diplomáciai csatornákon keresztül továbbra is fel kell hogy lépjen a mindenkori magyar kormány." Kincses Előd azt is furcsállja, hogy Kende Péter egy kalap alá veszi a kétmilliós romániai magyarságot a tízezernyi ausztriai és szlovéniai magyarral. Tovább erősödött Kincses Előd meggyőződése, hogy igenis lehetett volna jobban megkötni a magyar-román alapszerződést. /Kincses Előd: Kire (mire) szavazott a kétmillió magyar? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

1997. március 13.

Márc. 15-én a Magyar Újságírók Országos Szövetsége /MÚOSZ/ örökös taggá avatta többek között a következőket: Fejtő Ferenc, Kende Péter, Méray Tibor, Molnár Miklós, Obersovszky Gyula, Tardos Tibor és Tollas Tibor. Az Aranytoll kitüntetésben két határon túli részesült: Kántor Lajos és Szász János. /Magyar Nemzet, márc. 17./

1997. szeptember 4.

A KAM-Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, az MTA Politikatudományi Intézete és a Soros Alapítvány csíkszeredai oktatási központja Csíkszeredában a városi tanács megbízásából egyhetes /szept. 23-30/ társadalomtudományi szemináriumot tart. Az évente tartott rendezvény idei témája: Autoriter formák /magatartások, modellek, intézmények/ továbbélése 1989 után a közép-kelet-európai régióban, illetve ezek társadalmi szerepe. Az előadók között van: Kende Péter /Párizs/, Schöpflin György /London/, Kéri László, Persching Mária Zita, Tamás Pál /Budapest/. /Társadalomtudományi szeminárium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./

2000. május 18.

Máj. 19-20-án tartják Budapesten IV. Magyarország 2000 tanácskozást A magyarság lehetőségei a világban az ezredfordulón címmel a nyugati diaszpóra és a Kárpát-medencei magyar közösségek rangos képviselőinek részvételével. A meghívottak között szerepel az RMDSZ teljes képviselőházi és szenátusi frakciója is. A magyar kormány által szervezendő konferenciára Orbán Viktor miniszterelnök külön meghívót küldött Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspöknek, valamint Tőkés László királyhágómelléki református püspöknek. Ebben többek között az áll: "Ha a magyar állam és a nemzet határai különböznek is, a nemzet és az állam érdekei egybevágnak. Ezért figyelünk oda a határainkon túl élő nemzettársaink véleményére, és ezért szívleljük meg azokat nemzetpolitikai döntéseink meghozatalakor. A szabadon választott, rendszerváltoztató parlament megalakulásának 10. évfordulója jó alkalmat teremt arra, hogy a nemzet boldogulásáért felelősséget érző, határainkon belül és kívül élő honfitársainkkal áttekintsük az ezredforduló kihívásaira adandó válaszainkat." A tanácskozásnak három fő témaköre a nemzeti kultúra a globalizáció világában, a nemzetpolitikai kilátások és a diaszpóra jövője, illetve a magyar gazdaság Európában - magyar gazdaság Kelet-Közép-Európában. Az Országházban tartandó konferenciát péntek reggel Orbán Viktor miniszterelnök nyitja meg. Ezt követően Tőkés László előadása hangzik el. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szombat délelőtt értekezik a plenáris ülésen. A konferencia záróbeszédét Martonyi János külügyminiszter tartja. /Magyarország 2000 konferencia. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 18./ 1996-ban a sikeres magyarok találkozója, 1997-ben Magyarország képe a nagyvilágban, 1998-ban a magyarság szellemi erőinek összefogása Magyarország euroatlanti integrációja sikerében voltak a Magyarország-2000 rendezvények kiemelt témái. - A mostani konferencia - amelyet egyházi, média és oktatási kérdésekkel foglalkozó előkonferenciák előztek meg - három szekcióban tekinti át nemzetpolitikai szempontból az összmagyarság előtt álló kihívásokat: A Nemzeti kultúra a globalizáció világában - Nemzetpolitikai kilátásaink és a diaszpóra jövője - Magyar gazdaság Európában - Magyar gazdaság Kelet-Közép- Európában. - A térségből Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Markó Béla, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Birtalan Ákos, az RMDSZ parlamenti képviselője, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál, az MKP alelnöke, Duray Miklós, az MKP ügyvezetője, Bauer Győző, a szlovákiai Gyógyszerkutató Intézet igazgatója, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, és Várady Tibor, nemzetközi jogász vesz részt a konferencián. A nyugati magyarság részéről jelen lesz O'sváth György, az EU Bizottság tiszteletbeli igazgatója, Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke, Gyarmathy György, a zürichi Műegyetem professzora, Oplatka András, a Neue Züricher Zeitung külpolitikai szerkesztője, Borbándi Gyula, Németországban élő író, történész, Kende Péter, az 1956-os Intézet kuratóriumának elnöke, Hámos László, az amerikai Magyar Emberjogi Alapítvány elnöke és Lauer Edit, a Magyar-Amerikai Koalíció elnöke. Az ez évi konferencia jelentőségét erősíti, hogy várhatóan első alkalommal lesznek jelen csaknem teljes létszámban a határon túli magyarság parlamenti képviselői, Bukaresttől Ottawáig. /Negyedszer rendezik meg a Magyarország-2000 konferenciát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

2002. február 9.

A 2002-es kampány tétje, hogy Magyarországon folytatódik-e a FIDESZ-korszak, vagy jön a bal és jó esetben folytatódik az ingamozgás. A kampányban az erős bal-liberális elkötelezettségű sajtó is kiveszi a maga részét, minden előkerül, amivel a FIDESZ ázsióját rombolni lehet. Egy másik csapásiránya a FIDESZ ellen folyó médiahadjáratnak a párt 1993-as jobbfordulatával kapcsolatos. Ezt hivatottak terjeszteni Petőcz György könyve a Fidesz történetéről, melyben a FIDESZ-től elpártolt s az SZDSZ-ben kikötött politikusok, Fodor Gábor, Ungár Klára, Szelényi Zsuzsa, Hegedüs András és Molnár Péter mesélik el a FIDESZ-sztorit sajátos olvasatban, valamint az új botránykönyv, a dr. Kende Péter által szignált "A Viktor". Borbély Zsolt Attila a jobbratolódást evidenciaként látja. Amikor ugyanis 1993-ban a FIDESZ felvállalta a nemzeti jelzőt, a nemzeti gondolat felvállalása igencsak veszélyes volt. Ebben a korszakban a sajtó kb. 85%-a az Antall kormány, a "keresztény-nemzeti kurzus", a Horthy-mítosz rombolásával volt elfoglalva. Ekkor odaállni a nemzeti gondolat mellé politikai bátorságra vallott, amiért meg is fizetett a FIDESZ. 1993 nyarán a legnépszerűbb párt volt 30-40%-al, s nem kellett volna mást tegyen, mint hogy beálljon az ellenzéki MSZP—SZDSZ—FIDESZ egységfrontba. Ha kizárólag a hatalom kellett volna a FIDESZ-nek, akkor azt 1994-ben is megkaphatták volna. Ehelyett a FIDESZ vissza akarta adni a nemzeti politizálás társadalmi presztízsét és ezzel egy időben fellépett az MSZP szalonképesítése ellen is. És vesztett: az 1994-es választáson mindössze 7%-ot ért el. 1994 után eleve ellenszélben kezdte az építkezést a jobboldalon, szövetségben az MDF-el és a kereszténydemokraták jobbközépen álló részével. 1998-ban a jobboldal gyengébb társadalmi kapcsolatrendszerrel és beágyazottsággal, gyengébb gazdasági pozíciókkal és sokkal gyengébb sajtóval a háta mögött győzött. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi krónika. A Fidesz színeváltozása. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

2002. október 29.

Tóth Ilonáról az 56-os megemlékezések sorában nemcsak megemlékeztek, hanem elvitatkoztak. A balliberális sajtóból ismerős szitkok szerint az Orbán-kormány címére úgymond gyilkosnak állított szobrot. A vita egyik jóérzésű részvevője a korabeli sajtóban megjelent forgatókönyvek és az ügyészi dörgedelmek közötti gyanús hasonlóságokat firtatta. Tóth Ilona rémtörténetének előzetes megszellőztetése a sajtóban éppen azt bizonyítja, hogy azt a megtorló gépezet találta ki és pártfeladatként küldte el a szerkesztőségeknek és a bíróságnak. A társadalmi felejtésnek tulajdonítható, hogy a Fidesz és az MSZP elnökeinek tavaszi kampánycsörtéjében Kovács László elszólását alig néhányan vették észre. Azt mondta, hogy a Fidesz-kormányzat egyik piszkos ügyének megszellőztetése másnap várható a Népszabadságban, majd meglátják, nagy lesz a meglepetés, éppen szólt is az újságíróknak, hogy... Ekkor hirtelen elnémult. Rádöbbent, hogy túlfecsegte magát. Nem vették észre elegen, hogy a Fidesz kivégzésére a forgatókönyvet az MSZP-sajtó számára épp úgy a párt megfelelő ügyosztályán írták, mint annak idején Tóth Ilona halálos ítéletét, állapította meg Nits Árpád újságíró. Az MSZP-hez és SZDSZ-hez közel álló RMDSZ-körök viselt dolgairól sohasem lódul meg a balliberális magyar sajtó képzelőereje, de amikor Tőkés László, a Reform Tömörülés vagy a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal még ki sem gondol valamit, annak az állítólagos következményeiről rögtön televisítják a közhangulatot, írta Nits Árpád. /Nits Árpád: Útmutatások hatótávolsága. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 29./ Nits Árpád dr. Kende Péter Szobor egy gyilkosnak? /Népszabadság, 2002. ápr. 22./című cikkére utalt.

2003. október 23.

Három kötetet jelentetett meg az 1956-os forradalom évfordulója előtt a budapesti 1956-os Intézet Közalapítvány. Az Ötvenhat után című könyvben Rainer M. János történész a Kádár-korszak kezdetétől a máig terjedő időszakot, Tischler János "Hogy megcsendüljön minden gyáva fül" című munkájában a lengyel és a magyar nemzet sorsfordító eseményeit, míg a Múlt századi hétköznapok című tanulmánykötet a Kádár-rendszer kialakulásának éveit tekinti át. Kende Péter a könyvbemutatón úgy vélte, hogy 1956 egy ideig összekötő kapocs volt a magyar társadalom legkülönbözőbb felfogású tényezői, csoportjai között, az elmúlt 10-15 évben ez a hatás véget ért és éppen az ellenkezőjére fordult. Tischler János elmondta: a kötet a 2001 májusában lengyelül megjelent munkájának átdolgozott változata. A Múlt századi hétköznapok című könyv fordulópont az 1956-os Intézet tevékenységében - jegyezte meg Gyáni Gábor egyetemi tanár. A Kádár-rendszer kutatása felé vették az irányt. /Új kötet a forradalomról. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

2004. december 14.

Dr. Klárik László Attila  Kende Péter, Párizsban élő ’56-os emigráns gondolatmenetét fogadja el. Kende szerint az integrális magyar nemzetállam széthullása nem Trianonnal kezdődött, hanem legalább egy évszázaddal korábban. A liberális reformnemzedék ugyanis nem tudta nemzetiségi problémát megoldani. Közép-Kelet-Európában az együttélés nem rendezhető nemzetállami megoldásokban. A közép-kelet-európai probléma gyógyírját nem nemzetállami, hanem föderatív megoldásokban kell keresni. Dr. Klárik szerint jövőbe néző, korszerű székely nemzeti önképet kellene teremteni.  A maximális cél a nemzetközösséggé alakulás. Kende szerint ebben a fogalmi rendszerben a székely ember a magyar népközösség része, egyszersmind a romániai nemzetközösség tagja. A kettős állampolgárság intézménye lehetőséget teremthetett volna arra, hogy a székely ember egy időben lehessen tagja mind a magyar ,,nemzetnek”, mind a romániai nemzetközösségnek.  /Dr. Klárik László Attila: A kettős állampolgárság, avagy a nemzetállami ábránd keserű pirulája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

2005. október 14.

1989 után tizenhat évvel az állami magyar egyetem kérdése még mindig nem rendeződött. A fordulat után az erdélyi magyarság azt hitte, hogy az egyetem visszaállítása minden további nélkül megvalósítható. Azonban nem történt meg, az 1990-ben az egyetem létrehozását támogató kétszázezer, 1994-ben ugyanezért összegyűlt mintegy félmillió aláírás ellenére. A fölcsillanó reményt a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnökhelyettese, Törzsök Erika igyekezett kifejezetten „jóindulattal” szertefoszlatni a Magyar Hírlapban és a kolozsvári Szabadságban megjelent írásával („önálló egyetemet követelt nagy hangon boldog, boldogtalan”, „de senki nem tudta, miből”), amit azután Cs. Gyimesi Éva is messzemenően támogatott („helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött”-nek, „egyfajta szellemi gettó”-nak, „nyelvi-nemzeti sajátosságba való bezárkózás”-nak minősítette az eljövendő Bolyait). Hasonló véleménye volt az akkor Kolozsvárra látogató Kende Péternek is. Azután jött a multikulturálisnak mondott elterelő művelet. A BBTE-n gyarapodott a magyar hallgatók száma (40 000-ből jelenleg 6000), de ezeknek csak egy része tanul majdnem mindent anyanyelvén, a székelyföldi részlegeken ugyanígy. A BBTE-n a mai napig nincsenek magyar feliratok, a folyosókon csak a román rektorok képmásai láthatók, mintha 1919 előtt és 1940–1945 között semmi sem létezett volna. A Bolyai sem 1945 és 1959 között. A többségiek felhozzák, hogy sehol a világon nincs olyan kisebbség, amelyik saját egyetemmel rendelkezne. Ez nem igaz, mert jónéhány van, számuk egyre gyarapodik, és nem másfél milliós, hanem másfél százezres kisebbségeknek is van saját egyetemük. Mások nagyon aggódnak, mi lesz a szegény magyar diákokkal, amikor végeznek, hiszen nem tudnak románul. Nos, a Bolyai természetrajz-földrajz karán ezt a „végzetes” veszélyt úgy hárították el, hogy román órán nem irodalmat, hanem szaknyelvet adott elő a tanár. Ez most is alkalmazható módszer. Másik aggodalom, hogy a magyarság, mint kisebbség, képtelen létrehozni különálló egyetemet, mert nincs megfelelő tanerő. A felmérések szerint az egyetem újralétesítésekor a jelenlegi magyar tanári kar 85 százaléka átmenne a Bolyaira. A Babes–Bolyai Egyetem két fiatal adjunktusa, Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, szeptember végén részt vett az Európai Parlament egyik munkacsoportjának strasbourgi ülésén, amelyen ismertették a romániai magyar felsőoktatás helyzetét és hiányosságait. Jelenleg a 600 000 romániai egyetemi hallgatóból csak 26 000 a magyar, vagyis 4,4 százalék, miközben a romániai magyarság a lakosság 6,6 százaléka. Ebből a 26 ezerből is csak 10 ezer tanul anyanyelvén. Az október 11-én Kolozsváron tartott tanácskozáson felszólalók, egyetemi tanárok és diákok egyaránt kiálltak a Bolyai újralétesítése mellett. Miközben a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) még mindig nemzetbiztonsági kockázatnak tartja az újraindítandó Bolyait, jó hallani, hogy az EP is tud a magyar oktatás, benne a felsőoktatás aggasztó helyzetéről, hogy a magyar oktatók 85 százaléka támogatja a Bolyai visszaállítását. /Asztalos Lajos: Napirenden a Bolyai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

2006. január 17.

Magyarországon a Magyar Vizsla ingyen van, gyengébb minőségű papíron és jóval rövidebb. Kende Péter legújabb könyve, Az igazi Orbán esetében az MSZP valamivel óvatosabban járt el, Kendét és könyvét nem lehet olyan könnyen hozzájuk kötni, mint a Vizslát a Fideszhez. A Magyar Vizsla csupán korruptnak állítja be Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, míg Kende pszichopata diktátorként festi le Orbánt. Mindkettő alapjában véve újságcikkekből összefércelt mű, amelynek feladata, hogy lejárassa az ellenfél vezető politikusát. (Álláspont, Magyar Hírlap) /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

2006. január 24.

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

2006. január 24.

Az igazi Orbán. A Viktor2 címmel adta ki Kende Péter újabb botránykönyvét. Emlékezetes, hogy négy esztendővel ezelőtt Kende Péter rosszindulattól csöpögő, hazugságokkal, pontatlanságokkal tarkított, a plágiumtól sem visszariadó pamfletje szerves része volt az MSZP lejárató kampányának. A negatív kampány vádját következetesen elutasító MSZP ugyan nem vállalta sem akkor, sem most hivatalosan, expressis verbis a könyvet, de Kende Péter dedikált az MSZP kongresszusán, a könyvbemutatókon magas rangú MSZP-s tisztségviselők feszítettek, a sajtóbemutatót annak idején maga Kovács László szentesítette jelenlétével, írta Borbély Zsolt Attila. A kötetnek fő mondanivalója az volt (ezt Kende az új könyvben is megfogalmazza), hogy Orbán Viktor a pillanathoz igazodó, nem távlatos, koncepciózus politikus, „képtelen tenyérnyi jövőképet elénk tárni”, „önálló irányzatot, programot nem képviselő”, „pragmatikus, helyezkedő hullámlovas”. Kende ritkán engedi magát zavartatni a tényektől. 1993 derekán a Fidesz népszerűsége 40-50% körül mozgott. A pártnak semmi mást nem kellett volna tennie, mint továbbra is keményen bírálni az Antall-kormányt, eljárni a Demokratikus Charta akcióira és segíteni az SZDSZ-nek abban, hogy hitelesítse az MSZP-t. 1994-ben a Fidesz lett volna a legerősebb parlamenti párt. Ha Orbán Viktort tényleg csak a hatalom érdekelte volna, akkor biztosan ezt az utat választja. Csakhogy Orbán – kockáztatva pártja népszerűségét – megpróbálta megakadályozni az MSZP kisegítését a politikai gettóból. Mint tudjuk, sikertelenül: a párt nemzeti irányba fordulása és az „ellenzéki egység megtorpedózása” kiváltotta a ballib sajtó össztüzét, ennek következtében a Fidesz 7%-ot kapott az 1994-es választásokon. Kende könyvéből megtudható Tóth Ilona 56-os mártírról, hogy valójában kíméletlen gyilkos volt. /Borbély Zsolt Attila: Az igazi MSZP. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

2006. január 27.

Magyarország végzetesen kettészakadt, mondják sokan. Nincs két Magyarország, állítja Gombár Csaba politológus abban a tanulmánykötetben, amelynek társszerzője Enyedi Zsolt, Kende Péter, Romsics Ignác, Szilágyi Ákos és Vásárhelyi Mária. Lokodi Imre, a lap munkatársa szerint meggyőző nevek, hiteles ország- és társadalomismerők. A huszadik században háromszor fordult elő, hogy Magyarországot a kettészakadás veszélye fenyegette: 1919-ben, 1944-ben, és 1956-ban. Ma ez nincs így, még akkor sem, ha ez szavakban néha felvetődik, hangsúlyozta Gombár Csaba. /Lokodi Imre: Egy vagy kettő? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./

2006. január 31.

A kilencvenes évek elején a baloldalnak nem volt kommunikálható válasza a nemzeti problematikára. A baloldal a nemzetfogalmat támadta meg. A nemrégiben elhunyt Eörsi István még a republikánus nemzettudatot népszerűsítő Tamás Gáspár Miklósnak is nekitámadt a kilencvenes évek derekán, mert ez utóbbi azt merte írni – a határon túli magyarságnak a nemzetből való fogalmi kirekesztése mellett –, hogy Magyarország mégiscsak magyar ország, és a magyar állampolgárokat tömörítő magyar politikai nemzet közös érdeke, hogy a magyarság nyerjen. Eörsi szerint a multinacionális vállalatok korában e mondat értelmetlen, s annak a kívánságnak, hogy magyarok nyerjenek legfeljebb a labdarúgásban, de tulajdonképpen még ott sincs értelme. Másik módszere a hermeneutikai zűrzavarkeltésnek a „politikai nemzet” teóriájának kijátszása a kulturális nemzet ellen. TGM mellett Kende Péter (nem a botránykönyves, hanem a Párizsban, emigrációban a társadalomtudományok területén nevet szerzett tudós), Bauer Tamás, Vitányi Iván és mások e fogalmi kategóriát sulykolták írásaikban. Miután mindkét kísérlet kudarcot vallott, a baloldal – legalábbis annak főárama, az MSZP – a politikai kommunikáció tekintetében taktikát változtatott. Medgyessy Péter nemzeti középről beszélt, Gyurcsány nemzet iránti felelősségről, felelős hazafiságról, nemzeti minimumról, miközben persze a nemzeti kérdésre adott politikai válaszok továbbra sem érdemiek. /Borbély Zsolt Attila: Baloldali taktikák. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./

2006. november 22.

Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.


lapozás: 1-26




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998