udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 72 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-72
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kiss Ferenc

1991. január 18.

Megjelent Kövesdi Kiss Ferenc Beszélgetés a csönddel című, a szerző újabb verseit tartalmazó kötete. Az előszóíró Bustya Dezső a szerzőt a helytállás, az ittmaradás költőjének nevezte. /Beszélgetés a csönddel. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

1994. július 20.

A Szatmári Friss Újság júl. 20-ától számítógépes szedéssel, nyolc oldalon jelenik meg. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 20./ A napilap 11-12 ezer /pénteken 18-19 ezer/ példányban jelenik meg, 8500 előfizetőjük van. A lapot a Zotmar Press Kft adja ki. A szerkesztőség összlétszáma a kisegítőkkel együtt 23 fő. Főszerkesztő: Veres István, helyettese: Kiss Ferenc.

1995. április 1.

A Nagyszentmiklós környéki Keresztúr színmagyar falu, magyar tagozatának összevont I-IV. osztályába kilenc tanuló jár, a román osztály tizenkét tanulója közül csak egy román anyanyelvű. Szapáryfalván csak IV. osztályig van magyar tagozat, Kisszentpéteren megszűnt a magyar tagozat, Keresztesen heten járnak magyar osztályba, de nincs magyar tanítójuk. A Temesváron tartott Anyanyelvű oktatás a szórványban című vitafórumon Kiss Ferenc tanfelügyelő ismertette az adatokat: az 1990/91-es tanévhez képest Temes megyében 1993 tanulóról 1701-re csökkent a magyar nyelven tanulók száma. A Bánságban csak minden harmadik magyar gyermek jár anyanyelvű iskolába. Kevés a szakképzett pedagógus. Az egyetlen pozitívum, hogy a magyar óvodások száma 1989 után 600-ról 750-re nőtt. A megye egyetlen magyar nyelvű líceuma, a temesvári Bartók Béla Líceum évről évre alig tudja betölteni a három párhuzamos osztály helyeit, derült ki Halász Ferenc igazgató beszámolójából. A katolikus líceum magyar tagozatán kevés a jelentkező. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./

1995. november 2.

A Bethlen Gábor Alapítvány nov. 2-án tizedik alkalommal ítélte oda jeles közép-európai személyiségeknek a Bethlen Gábor-díjat, melyet ezúttal Kiss Ferenc budapesti irodalomtörténésznek, Lászlóffy Aladár kolozsvári költőnek és a Dél-Tirolban, Bozenben élő dr. Christoph Pan professzornak, a FUEV elnökének adományoztak. A Bethlen Gábor Alapítvány gondolatát Illyés Gyula vetette fel 1979-ben, amikor Magyarországban jogi személyként még egyetlen alapítvány sem létezett, emlékezett a kezdetre Márton János, az alapítvány kuratóriumának elnöke. 1979-ben Illyés kezdeményezésére hatvanöt író, tudós, művész, orvos, mezőgazdász határozta el az alapítvány létrehozását, amelyhez hamarosan huszonegy közéleti személyiség csatlakozott. A jóváhagyásra azonban évekig kellett várni, az engedély csak 1985-ben született meg, ekkor megalakult a kuratórium, tagjai voltak: Juhász Gyula történész, Király Tibor jogász, Kiss Ferenc irodalomtörténész, Szabó Sándor orvos, Vekerdi József tudománytörténész, az elnöki tisztet Márton János töltötte be. Később bővült a kuratórium többek között Für Lajossal, Kodolányi Gyulával, az alapítvány titkára Nagy Gáspár. Az induláskor az alapító összeget Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Kodály Zoltánné és Németh Lászlóné ajánlotta fel. Az alapító levél szerint azokat az vállalkozásokat akarták támogatni, "melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegíthetik." Az eddig díjazott harmincnégy személyből mindössze hat magyar állampolgár. A külföldi díjazottak kétharmada határokon kívül élő magyar kisebbségi. Az első díjat 1986-ban Domokos Pál Péter kapta, aki a moldvai csángók kutatásában alkotott maradandót, Szabó T. Attila kolozsvári nyelvészprofesszor, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár összeállítója posztumusz díjazott. Díjazott volt még többek között Sütő András marosvásárhelyi, Dobos László, Turczel Lajos, Koncsol László pozsonyi, Borbándi Gyula németországi író, Szőcs Géza kolozsvári és Sulyok Vince oslói költő. A határon túli magyar politikusok közül megkapta a díjat az erdélyi Király Károly, a felvidéki Duray Miklós és Janics Kálmán, a könyvkiadók közül Püski Sándor, illetve a németországi Molnár János. A nem magyar díjazottak között van Marius Tabacu kolozsvári román műfordító. - Az alapítvány más díjakat is kiad, így a Márton Áron-díjat, melyet eddig 23 személy, illetve 24 szervezet vehetett át. 1990 óta létezik a Tamási Áron-díj, ezt eddig többek között Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, a vajdasági hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Egyesület, Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész vehette át. A dr. Menzel Katalin orvosi ösztöndíjat eddig közel száz, határokon túlról érkezett magyar orvostanhallgató kapta, akik továbbképzésre érkeznek. /Magyar Nemzet, nov. 3./

1996. január 4.

December végén osztották ki a csíkszeredai Julianus Alapítvány hagyományos évi díjait. Az alapítvány a szórványmagyarság megerősítését tekinti legfontosabb feladatának. Az idei kitüntetettek: Deáky András gyimesbükki tanár, Sebestyén Ottó zernyesti katolikus plébános, aki segítette a különböző oktatási formák létrehozását, Kövesdi Kiss Ferenc marosvásárhelyi nyugdíjas tanár, aki fáradhatatlanul járta a nyárádmenti falvakat, négy évtized alatt közel félszáz falumonográfiát készített, Balogh Júlia, a Duna TV szerkesztője és Beke György író, aki betegsége miatt nem tudott Budapestről Csíkszeredára utazni. Beder Tibor, az alapítvány elnöke elmondta, hogy életműveket jutalmaznak. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke magánszemélyként vett részt a díjak kiosztásánál, beszédében kiemelte, hogy az anyaországi magyarságnak nemzeti érdekei érvényesítésénél jobban össze kellene tartania. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

1996. május 1.

Temes megyében a magyar gyermekeknek alig egyharmada tanul anyanyelvén. A vegyes családokban és a magyar családok egy részében otthon is a román nyelv használatos. Sokan azért sem szívesen beszélnek magyarul, mert szókincsük szegényes. A riporter /Gazda Árpád/ Gátaljára látogatott el, a Temesvártól 46 km-re levő, 4044 lelket számláló községbe. Az 1992-es népszámlálás szerint a lakosság negyede /1042 fő/ magyar. 1910-ben még magyar többségű volt /1883 magyar, 1219 román lakos/. Az utcákon alig hallható magyar szó, pedig 1992-ben közel hatszázan szavaztak az RMDSZ-re. A magyar iskola és óvoda a hetvenes években a szülők érdektelensége miatt szűnt meg. 1990-ben újraindult a magyar elemi hat gyermekkel, 1991-ben megszűnt, 1992-ben újraindult öt gyermekkel, 1993-ban megszűnt. 1994 óta újra működik, 4-5 tanulóval. Gyermek pedig volna. A román iskola első osztályába idén tizennyolc magyar vagy félmagyar tanul. Ebenspanger Ferenc plébános 52 elemistának és középiskolásnak tart magyarul hittanórát. Amint kimennek a hittanóráról, románra fordítják a szót, mondja a plébános. Nagyon sok a vegyes házasság Gátalján. Apró Julianna tanítónő nagy lelkesedéssel fogott munkába, bekopogott a magyar családokhoz, de a legtöbb helyen hallani sem akarnak a magyar iskoláról. A magyar óvodában sem jobb a helyzet. - Temesváron, ahol a megye magyarságának a fele /33 733 személy/ él, szintén nem rózsás a helyzet. A bánsági egyházmegye csak 1989 után, a németek tömeges elvándorlása után vált magyar nyelvűvé. Sebastian Kräuter temesvári püspök irodájának ajtajára csak románul írták ki a fogadóórák rendjét. A vidéken a papok többsége német anyanyelvű. - Szinte nincs olyan település Temes megyében, ahol ne élne magyar, de lélekszámuk általában alacsonyabb annál, hogy magyar iskolát lehessen indítani, ismertette a helyzetet Kiss Ferenc, a megye magyar oktatásért felelős tanfelügyelője. Szakképzett tanárokban is hiány van. /Gazda Árpád: Amikor kicsi voltam, magyar voltam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1./

1996. augusztus 13.

Csíkmadarason aug. 10-11-én megtartották a faluból elszármazottak világtalálkozóját. Ebből az alkalomból felavatták Kiss Ferenc /1825-1873/ 1848-as honvéd alezredesnek, a falu szülöttének szobrát, Szervátiusz Tibor alkotását és új kápolnát is avattak. Kiss Ferenc a szabadságharc leverése után tíz esztendeig raboskodott, később a budapesti Katonai Akadémia tanára volt. Csíkmaradas történetéről monográfia is megjelent. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

1996. augusztus 13.

Csíkmadarason aug. 10-11-én megtartották a faluból elszármazottak világtalálkozóját. Ebből az alkalomból felavatták Kiss Ferenc /1825-1873/ 1848-as honvéd alezredesnek, a falu szülöttének szobrát, Szervátiusz Tibor alkotását és új kápolnát is avattak. Kiss Ferenc a szabadságharc leverése után tíz esztendeig raboskodott, később a budapesti Katonai Akadémia tanára volt. Csíkmaradas történetéről monográfia is megjelent. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

1997. május 23.

Kiss Ferenc irodalomtörténész 1985-ben agyvérzést kapott, azóta annyira fölépült, hogy ki is tudja fejezni magát. Az írói etikátlanságnak egy kirívó példája nyomasztja. Mindez Dér Zoltánnal /Szabadka/ kapcsolatos. A 70-es és 80-as években Kiss Ferenc számos írása jelent meg Dér Zoltán neve alatt. Akkor Kiss Ferencnek megélhetési gondjai voltak ezért eladta akkori írásait Dér Zoltánnak. Emellett Kiss Ferenc temérdek Csáth Zoltán, Kosztolányi Dezső, Szabadka, Újvidék vonatkozású jegyzetét odaadta Dér Zoltánnak, ezek kutatómunkájának eredményei voltak. Dér Zoltán az Üzenet főszerkesztője, egyszercsak nem küldte tovább Kiss Ferencnek a szabadkai folyóiratot. Kiss Ferenc később döbbent rá: azért nem küldte a lapját, mert az ő tudta és beleegyezése nélkül közölni kezdte írásait, de saját neve alatt. Amikor Kiss Ferenc - lassan felépülve - kezdte visszakérni saját jegyzeteit, akkor Dér Zoltán egy részt visszaadott, de a többit letagadta. Megdöbbentő: Kiss Ferenc felsorolta, hogy Dér Zoltán megjelent könyvei közül melyeknek ő a "társszerzője": Csáth Géza emléke, Örvénysodró, Írások az élet jó és rossz oldaláról, Szembesülések, kritikák, tanulmányok, Szülőföld és költője, Perben a pusztulással. /Kiss Ferenc: Dér Zoltánról. = Élet és Irodalom, máj. 23./

1998. április 15.

Maroshévizen 1989 óta egyetlen hivatásos színház társulata nem lépett fel, pedig azelőtt mindig telt ház fogadta őket. Egyetlen amatőr csoport járt csak itt az elmúlt években, az orotvaiak csoportja. Maroshévíznek a régebbi időkben elismert színjátszó együttese volt. A Kiss Ferenc vezette csoport 1949. június 20-án Csíkszeredában megrendezett, Maros és Csík megyék közötti vetélkedőn az első helyet szerezte meg. A színjátszók aktívak voltak még a nyolcvanas években is, Tamás Mihály rendező vezetésével. 1990 után azonban felbomlotta csoport és nem alakult újjá. A városban 1952-től Szarvas Dénes volt a kultúrigazgató, aki 120 tagú énekkart alapított és nyolctagú népi zenekart. Az énekkar dicsérő oklevelet kapott. Ugyancsak Szarvas Dénes nevéhez fűződik egy 50 tagú gyermekzenekar és egy irodalmi csoport megalapítása. Mindez már a múlté. Jelenleg a városban egyetlen román néptánccsoport tevékenykedik. /Czirják Károly: Nyolc év alatt egyetlen előadás. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), ápr. 15., 14. sz./

1999. június 16.

A tanügyi sztrájk ellenére jún. 11-én ballagtak a temesvári Bartók Béla Líceum végzősei. Beszédet mondott Kiss Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes. Bányai Ferenc református esperes és Duka János római katolikus káplán Isten áldását kérték a diákokra. Végül Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen című bánsági napilap főszerkesztője nyújtott át adományt a Bartók Béla Líceum diáklapja, a Juventus számára. /Pataki Zoltán: "Álmainkat a XXI. század rejti" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

1999. július 8.

Júl. 5-én villámlátogatás tett Temesváron Kötő József tanügyi államtitkár, aki a kisebbségi oktatás helyzetéről és a városban levő Bartók Béla Líceumban kialakult igazgatóválságról beszélgetett Sandu Octavian Temes megyei főtanfelügyelővel. Megállapították, tájékoztatott a találkozó után Kötő József, hogy pontosabban körül kell határolni a kisebbségi oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettes munkakörét, több döntési joggal kell felruházni, mert például a beiskolázási számoknál nem veszik figyelembe a véleményét. A kisebbségi iskolák igazgatói posztjára történő versenyvizsgákon Kiss Ferencet főtanfelügyelő-helyettest más bizottságba nevezték ki, holott munkakörileg közvetlenül felel ezeknek az iskolákért. A beszélgetés súlypontja a Bartók Béla Líceum igazgatói kinevezésén volt. A szakmai közvélemény szerint Halász Ferenc munkássága predesztinálja őt arra, hogy a Bartók Líceum élén maradjon. A statútum szerint a fellebbezést a főtanfelügyelő bírálja el, és döntése végleges. /Pataki Zoltán: A kisebbségi oktatás egyfajta önállóságot, önkormányzatiságot igényel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

1999. október 8.

Okt. 8-án az örmény kisebbség történelmi múltjának ismertették A nemzeti kisebbségek bemutatkoznak című rendezvénysorozat keretében, a Kisebbségvédelmi Hivatal szervezésében. Az Arménia Alapítvány, valamint az Arménia Örmény-Magyar Baráti Társaság képviselője is jelen volt. Varduca Azaduhi festőnő felelevenítette az örmény történelem több tragikus eseményét, Dr. Berdj Asgian akadémikus az örmény művészetről, Parasca Olivér pedig az örmények kulturális és művelődési életéről beszélt. Kiss Ferenc emlékeztetett I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem meghívására. 1669-től Moldvából több hullámban mintegy 3000 örmény család kelt át a Kárpátokon és telepedett le Gyergyószentmiklóson, Besztercén, Csíksomlyón, Petelén, Görgényszentimrén, Szépvízen, Szamosújváron és Ebesfalván. /Papp Annamária: Bemutatkozott az örmény kisebbség. Emlékezés a két magyar-örmény vértanúra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

2000. február 1.

Szamosújváron jan. 30-án kezdődtek a város alapításának háromszázadik évének rendezvényei. A mostanit Karácsony Ernő festőművész és a Téka-ház köré csoportosulók szervezték. A Téka-házban Major Melinda helyi RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tarisnyás Csilla ismertette a városalapító örmények történetét, a Pro Armenia Alapítvány tevékenységét. Kiss Ferenc ecsetelte az örmények származását, akik az 1669-es török támadás elől menekültek Erdélybe. Az érkezők leginkább Beszterce, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz és Székelykeresztúr környékén telepedtek le. Később a besztercei örmények városalapítás céljával területet vásároltak és megalapították Szamosújvárt. Szamosújváron levéltárak, nyomdák működtek. Olyan neves személyiségeket adott a közösség, mint Hermann Ottó, Merza Gyula és még nagyon sokan mások. 1990-ben Keresztes Zoltán újraindította a hajdanvolt Armeniát azzal a céllal, hogy újraélessze az örmény hagyományokat. Megnyitották Karácsony Ernő tárlatát. /Kerekes Edit: Háromszáz éves Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

2000. március 6.

Február 26-án a harmadik gazdanapot rendezték a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén. Az első rendezvényt 1993-ban Faragó István református lelkész kezdeményezte. A gazdanap szervezői a cegőtelki és megyei szarvasmarha-tenyésztők szervezete, a helybeli gépkör és RMDSZ. A szarvasmarha-kiállításon 21 magyar és 3 román helybeli gazda állatait mutatták be. Ezután a hagyományos farsangi álarcos felvonulás következett. A rendezvény borversennyel folytatódott, fellépett a cegőtelki hagyományőrző népi együttes. Mind minden mezőségi rendezvényen, itt is jelen volt Kövesdi Kiss Ferenc, az EMKE országos szervezetének alelnöke, bátorítva minden olyan kezdeményezést, ami a hagyományok és a nemzeti identitás megőrzéséhez vezet. /Gazdanap Cegőtelkén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

2000. április 22.

Désen az "Amicitia" Baráti Társaság szervezésében Kádár Józsefre emlékeztek születésének 150. évfordulója alkalmából. Kiss Ferenc történelemtanár előadásában felvázolta az ünnepelt életútját. A Szamosvidék múltjának kutatása napjainkban már elképzelhetetlen a hatalmas adatgyűjtés tanulmányozása nélkül, melynek felkutatásán és rendszerezésén Kádár József egy életen keresztül fáradozott. Kádár József /Várfalva, 1850. jan. 28. - Dés, 1939. febr. 12./ / a budapesti tanárképzőt végezte, majd a Dési Polgári Fiúiskola tanára, később igazgatója lett. Ifjúsági önképzőköröket alapított, de ő az alapítója a Szolnok-Doboka Megyei Tanítótestületnek is, a Szolnok-Doboka Megyei Történelmi, Irodalmi és Etnographia Társulat jegyzője és kiadványainak szerkesztője. Tudományos munkáit közölte a Szolnok-Doboka, az 1848-49 Történelmi Lapok, az Aranyosvidéke, a Keresztény Magvető, a Magyar Polgár és a Magyar Nép. Első nagyobb munkája a Deési Református Egyházközség története (Dés, 1882), ezt követte a Belső-Szolnok és Doboka vármegye története 1848-1849 (Dés 1890), majd Szolnok-Doboka vármegye nevelés és oktatásügyének története (Dés, 1896). Tíz éves kutatásának eredménye a Szolnok-Doboka Vármegye Monographiája, közel négyezer oldalon és hét kötetben, mely 1901-1905 között jelent meg Désen, saját költségén. Említést érdemelnek még Szamosújvár szabad város - a vár és uradalom története (Dés, 1903) és Székváros nagyközség története (Dés, 1904) című monográfiái. /Kiss Ferenc: Kádár József, a Szamosvidék kiemelkedő polihisztora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

2000. szeptember 13.

Szatmárnémetiben felújítása után újraszentelték az evangélikus-lutheránus imatermet. Ruprecht Béla mérnök, az egyházközség helyettes felügyelője elmondta, hogy a szatmárnémeti evangélikus-lutheránus egyházközségnek a harmincas években körülbelül 600 tagja volt, jelenleg alig több mint hatvanan vannak. Gyülekezetüknek eddig nem volt lelkésze, mostantól Máthé Csaba személyében az is van. Hamarosan befejezik a lelkészi lakás felújítását is. A felújítási munkák költségeinek java részét a Gustav Adolf Werk Alapítvány állta. /Kiss Ferenc: A szatmárnémeti evangélikus-lutheránusokról, imatermük felújítása után. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 13./

2001. február 23.

Megjelent Kádár József Népi csodás történetek, hiedelmek és szokások /Pro Armenia, Szamosújvár/ című könyve, amely a dési tanár és történész Kádár József (1850-1939) már-már feledésbe merülő életművét adta közre. Kiss Ferenc állította össze a könyvet, emellett a helytörténész Kádár Józsefről készült kismonográfiáját is közölte a könyvben. Kiss Ferenc bemutatta Kádár Józsefet, a hétkötetes Szolnok-Doboka vármegye monográphiája (1900-1905) szerzőjét. Erről a nagy munkáról Szabó T. Attila megállapította: "...terjedelmére és adatainak bőségére nézve máig is a magyar vármegyékről írt hasonló jellegű művek közül a legjelentősebb, legtiszteletre méltóbb teljesítmény". Kéziratban maradt Kádár Józsefnek Babonák és szokások Deés vidékéről (1892) című munkája, melyet most Kiss Ferenc közzé tett. /Murádin László: A hely szelleme. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

2001. április 23.

Ápr. 21-én kolozsvári székhelyén tisztújító közgyűlést tartott az Armenia Örménymagyar Baráti Társaság. A szavazás eredménye: társelnökök Raff Mária és Bálint Kovács Júlia, vezetőségi tagok Fegyveresi István és Anikó, Dániel Gusztáv, Kiss Tibor, Hermann Mária, Flórián László, Bogdán Imre, ifj. Kirkósa Gyula. A hét hazai civil szervezet (EKE, Csíkszeredai Szentháromság Alapítvány, Szamosújvári Téka, Szamosújvári Pro Armenia, Erzsébetvárosi Örmény Alapítvány, Szülőfalum Alapítvány, Armenia Örménymagyar Baráti Társaság) elhatározta egy örménymagyar érdekeket képviselő szervezet létrehozását. Elnevezése: Magyarörmények Romániai Szövetsége, székhelye: Kolozsvár. Megválasztották a vezetőségi tanácsot: Sebesi Karen Attila (elnök), Magyarossy Margit (ügyvezető elnök), Raff Mária (főtitkár), Lengyel Mária, Ajtony Gábor, Kiss Ferenc, Calinescu János (területi elnökök). A szövetség előreláthatólag már a szeptemberre Kolozsvárra tervezett 4. örmény konferenciáig hivatalosan is megalakul. A találkozón dr. Issekutz Sarolta, a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke a 91 éves Veress István egyetemi tanárnak, a csombordi mezőgazdasági szakiskola megalapítójának, sok évtizednyi eredményes oktatómunkájáért átnyújtotta a jeles magyarországi kutatóról, Újhelyi Imréről elnevezett emlékplakettet, melyet most első ízben kapott külhoni személyiség. - Gergely Zsuzsa bemutatta a magyarörmények 1999-es szamosújvári konferenciájának kötetét. Fegyveresi Anikó Gudenus József: Az örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája című könyvét ismertette. A kötetet 53 nemesi család címerrajza és részletes leszármazási táblázatai teszik teljessé. A közgyűlés végén az Armenia székházának otthont adó Bálint Tibor dedikálta Új Erdélyi Trilógia című és más, régebbi köteteit. /Ördög I. Béla: Megalakulóban a Magyarörmények Romániai Szövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

2001. július 14.

A kis- és nagyérettségin jól szerepeltek a Temes megyei magyar iskolák végzős diákjai, teljesítményük felülmúlja a megyei átlagot. Ennek ellenére folyamatosan csökken a magyarul tanuló gyerekek létszáma a Bánságban. Ma már a bánsági gyerekek kevesebb, mint 1%-a tanul magyarul, ez a felnőtt magyar lakosság 10%-os számarányához viszonyítva rendkívül kevésnek tűnik. Kiss Ferenc tanfelügyelő elmondta, hogy tíz év óta évről évre csökken a gyermeklétszám a Temes megyei magyar iskolákban. Míg 1990-91-ben 1993 I-XII. osztályos tanult magyarul a megyében, a most befejeződött tanévben mindössze 1232 gyerek, ami 39%-os csökkenést jelent. Van egy olyan feltételezés, hogy a bánsági magyar gyerekek kétharmada román vagy más nyelvű iskolába jár és csak egyharmad tanul magyarul. Amikor azonban a tanítók bekopogtatnak az egyházak nyilvántartásai szerint magyar nemzetiségű szülők otthonába, a gyerekek többnyire románul köszönnek vissza. A vegyes házasságokban a gyerekek többsége már nem beszél magyarul. A bánsági magyarság rendkívül szétszórt, szinte valamennyi településen él néhány magyar család. Ezek a kisközösségek nem képesek óvodát-iskolát fenntartani. A fakultatív magyarnyelvoktatás reális lehetőség arra, hogy azok a gyerekek, akik különböző okokból román iskolába járnak, megtanuljanak magyarul. /Pataki Zoltán: A magyar iskolák színvonala az átlagosnál jobb. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

2001. november 14.

A kolozsvári Törvényszék bejegyezte a Magyarörmények Romániai Szövetségét melyet hét hazai szervezet hozott létre: "Armenia" Örménymagyar Baráti Társaság, Kolozsvár; "Szentháromság" Alapítvány, Csíkszereda; Erdélyi Kárpát Egyesület, Kolozsvár; Szülőfalum Alapítvány, Ördöngösfüzes; Pro Armenia Alapítvány, Szamosújvár; Téka Művelődési Alapítvány, Szamosújvár; Örmény Alapítvány, Erzsébetváros. A szövetséget hét tagú igazgatótanács irányítja, elnöke: Sebesi Karen Attila, ügyvezető elnöke: Magyarosi Margit (EKE). Területi alelnökök: dr. Ajtony Gábor (Szentháromság Alapítvány), Calinescu Ioan (Örmény Alapítvány), Lengyel Mária (Téka Alapítvány), Kiss Ferenc (Pro Armenia Alapítvány), főtitkára pedig Raff Mária. A M.Ö.R.SZ. alapvető és általános célja az örmény hagyományok, kultúra megőrzése, terjesztése. /Bejegyezték a Magyarörmények Romániai Szövetségét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

2002. május 14.

Hargita Megye Tanácsa, valamint a Megyei Kulturális Központ támogatásával jelent meg Bögöz falu monográfiája. A kötet tanulmányírói között neves történészek, néprajzkutatók találhatók. Dr. Kardalus János, a kötet szerkesztője leszögezte: tartozott ezzel szülőfalujának. Az első kötet szerzői /Dr. Vofkori László, Ferenczi Géza, Jékely Zsombor, Vetési Sándor, Tamás Géza, Péter Albert, Bencze Domokos, Kiss Ferenc, Csomor József és őmaga/ olyan emberek, akiknek valamilyen módon közük van a faluhoz. Második kötetre is számítani lehet. /Kristó Tibor: Bögöz falu monográfiája. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

2002. május 30.

A dési Amicitia baráti társaság civil szervezet két éve kezdeményezett terve vált valóra a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével: felállították Kádár József tanár, író, közéleti személyiség emléktábláját. Ráskai Mária, az Amicitia elnöke méltatta e napot, amikor az utókor hálával adózik a kiváló szakírónak és tanárnak, a dési református egyház örökös főgondnokának, aki írói munkásságával a közösség, a város tekintélyét emelte. Kiss Ferenc történelemtanár ismertette Kádár József életét, munkásságát. Kádár József /Várfalva, 1850. jan. 23. –Dés, 1939. febr. 12./ A magyar irodalom-történelem szakos tanár mindenhol ott volt, ahol közössége javára cselekedni kellett. Helytörténeti kutatásának eredményei: Deési egyházkerület története (1882), Belső Szolnok és Doboka megye története 1848-49 (1890), Szolnok-Doboka Vármegye nevelés- és oktatásügyének története (Dés, 1896), A dési Kaszinó történetét (Dés 1897). Tíz éves munkájának eredménye az 1900–1905 között Désen megjelent Szolnok–Doboka Vármegye Monographiája hét hatalmas kötetben. Kádár munkája a magyar vármegyékről írt hasonló jellegű művek közül mindmáig a legjelentősebb. "Ő volt a Szamosok völgyének Orbán Balázsa" írja róla halála után a korabeli sajtó. /(lukács): Kádár József-emléktáblát avattak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

2002. június 6.

Igazfalván az iskolában a szülőföldön nyújtható oktatási támogatásról volt szó, melyet a magyar óvodákban és iskolákban tanuló diákok számára nyújtanak. Kiss Ferenc tanfelügyelő Igazfalván elmondta, hogy támogatják a faluról Temesvárra került tanulókat, akik magyar nyelven szeretnének tovább tanulni. /Szabó Rozália, az Igazfalvi Iskola igazgatója: Iskola és szülők találkozója Igazfalván. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./

2002. június 15.

Temesváron oktatási fórumot tartottak. Kiss Ferenc tanfelügyelő bemutatta, hogy Temes megyében az új évezredben némileg stabilizálódott a magyar nyelvű oktatás. A puszta fennmaradásért küszködő Ötvösdön idén nyolc gyermekkel indul az első osztály, de kis létszámú tagozatok is léteznek, összevont osztályokkal. A most záruló tanévben a magyar gyermekek fele többségi iskolába járt. Erdei Ildikó tanárnő, az RMDSZ Temes megyei szervezetének oktatási alelnöke felvázolta, hogy a magyar oktatás iránt elkötelezett pedagógusok és lelkes szülők évről évre felkeresik a családokat, számba veszik az iskoláskorú gyermekeket. Halász Ferenc tanár, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta: a több éves kitartó munka ellenére még nem sikerült lajstromba foglalni a magyarságnak azt a rétegét, amely nem olvas magyar lapot, nem hallgat magyar rádiót (Temesvári Területi Stúdió), nem tart kapcsolatot az RMDSZ-szel vagy más magyar szervezettel. A megyei elnök szerint ezeket az embereket egyedül az egyház tudná megszólítani. A jelek szerint az anyaországi kedvezmények sem éreztetik még a várt mértékben a hatásukat. /Fórum az oktatásról Temes megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

2002. augusztus 6.

A 89 éves, Mezőség apostolaként emlegetett Kövesdi Kiss Ferenc nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanárt az Egészségügyet, Tudományt és Oktatást Támogató Alapítvány, az Akadémia ETOT Kuratóriuma - "a magyar nép oktatásáért és neveléséért nyújtott kiemelt szintű szolgálatai elismeréseként" - a Doctor honoris causa címmel jutalmazta. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelykövesd, 1913. jún. 29./ néptanító, költő. A Mezőség Orbán Balázsaként tisztelik mindazok, akik szívükön viselik a tájegység szórványmagyarságának sorsát. Hosszú élete során három verseskötetet is megjelentetett (Derengő tüzek, 1977; Reménységdajkáló, 1977; Beszélgetés a csönddel, 1995). Olvasói körökben a legnagyobb hatást mégis egy, a Mezőségről és annak jövőjéért szóló, kiáltó, monográfia-részleteket, verseket és veretes publicisztikákat tartalmazó Még szólnak a harangok! című, a Magyar Református Presbiteri Szövetség kiadásában 1995-ben napvilágot látott kötete révén érte el. A Reménység Dajkáló Kör szervezésében immár tizenhárom mezőségi szórványtalálkozót tartott, nem beszélve a számos ifjúsági találkozóról, s mindezt úgy, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetén és a Vártemplomi gyülekezeten kívül senki anyagi támogatására nem számíthatott. Kövesdi Kiss Ferenc most próbál anyagi támogatást szerezni az Akié a gyermek, azé a jövendő című, a mezőségi szórványmagyarság problémáit megvilágító füzetecske kiadásához. Kövesdi Kiss Ferenc nem talált kiadót monumentális munkájához: Riadóra szól a harang a címe, s a Mezőség 147 településének monografikus leírását tartalmazza. A kötet 1300 gépelt oldalnyi terjedelmű, amihez 700 dokumentumértékű fénykép is tartozik. Szerinte csak akkor menthető meg a mezőségi magyarság, ha a fiatal magyar házaspárok minél több gyereket vállalnak. "Mindehhez hit és megfelelő anyagi háttér szükséges, de az első elengedhetetlen." A Mezőségen megszűnnek a magyar iskolák gyermekhiány miatt. Évente százszámra cserélnek gazdát az eddig magyar tulajdonos által birtokolt házak, gazdaságok. Ezek legalább egy részének az egyház általi felvásárlását s a gazdálkodást, ezáltal a helyben maradást és gyermekeket vállaló fiatal családoknak a későbbi tulajdonba helyezés reményében történő felajánlást tartja szükségesnek. /Szentgyörgyi László: A Mezőség apostola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 6./

2002. szeptember 18.

Temesváron, Bartók Béla Elméleti Líceumban szept. 16-án szépszámú diák, tanár, szülő, magyar elöljáró gyűlt össze az iskolacsengő hívó szavára. A jelenlevőket Virginás Tar Judit iskolaigazgató köszöntötte, emlékeztetett a Bokréta néptánccsoport, a Rozmaring népdalcsoport, a furulyacsoport sikeres fellépéseire, a Bartók Béla Alapítvány által biztosított ösztöndíjakra, a tanári lakásokra, az önkormányzat támogatásával felépített három szintes bentlakásra. Kiss Ferenc tanfelügyelő jelezte, hogy a bővített, 60 férőhelyes bentlakása megtelt vidéki nebulókkal, sőt kicsinek bizonyult a 2002/2003-as tanévben. /(Pataki Zoltán): Tanévnyitó a Bartók Béla Líceumban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

2002. október 31.

Az általános iskolák magyar tagozatán elképesztően nagy a tankönyvhiány. Végváron például a nyolcadikosok már harmadik éve nem jutottak hozzá egyetlen matematikakönyvhöz sem. Pastean Erika igazgatónő elmondta, hogy nincs elég román nyelv és irodalom a II., a III., a IV. és a VII. osztályban, idegen nyelvkönyveket egyáltalán nem kaptak, technológia-könyv sincs a VI., VII., VIII. osztályban. További tankönyvek is hiányoznak. A Temes Megyei Tanfelügyelőségen Kiss Ferenc munkakörébe tartozik a tankönyvellátás irányítása. Halomnyi dosszié áll az íróasztalán a rendelésekkel, tankönyvek, tanulói létszámok iskolák szerinti nyilvántartásával. A magyar nyelvű iskolák számára csak magyar- és matematikakönyveket nyomtak újra. Matematikából kevesebbet, mint amennyire szükség lett volna. Más tárgyakból az előző évfolyamoktól visszaszerzett könyvekkel gazdálkodnak az iskolák. A minisztérium szűkmarkú volt az újranyomtatásban. /Szekernyés Irén: Segélykérés a Temes megyei Végvárról Versenyfutás a tankönyvekért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

2003. március 5.

Márc. 1-jén ifjúsági programok színhelye volt Mezőpanit. A református egyház gyülekezeti házában a mezőségi fiatalok számára szerveztek találkozót. Több mint félszázan jöttek el a környék településeiről, Kölpényből, Sámsondról, Bergenyéből, Kövesdről és Szentiványról.Bustya Dezső nyugalmazott püspök-helyettes tartott előadást. A mezőpaniti hagyományőrző csoport Leánykérés című népi táncjátékát mutatta be. Kiss Ferenc tartott történelmi áttekintést a Mezőség múltjáról, jelenéről és a jövőbeli kilátásokról. A Mezőpaniti Általános Iskola kilenc éve részvevője a Curie Környezetvédelmi Emlékversenynek. Az utóbbi három évben rendre három, nyolc illetve kilenc nyertes tanuló jutott tovább a kecskeméti döntőbe. A mostani vetélkedőn140 tanuló vett részt. /(b. gy.): Mezőségi találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

2003. március 24.

Márc. 24-én Óteleken oktatási tanácskozásra gyűltek össze a helyi és környékbeli pedagógusok, RMDSZ-es politikusok és a civil szervezetek képviselői. Az összejövetel célja feltérképezni a magyar oktatás jelenlegi helyzetét, és lehetőséget találni a gondok megoldására. A tanácskozáson Toró T. Tibor parlamenti képviselő, Kiss Ferenc tanfelügyelő és Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök is jelen volt. Erdei Ildikó, a megyei RMDSZ oktatási alelnöke elmondta, hogy különböző régiókra - Temesvár, Ótelek, Végvár, Lugos, Nagyszentmiklós, Zsombolya és Újszentes, valamint e települések környékei - osztották a megyét, és minden tájegységre ellátogatnak. Az oktatási stratégia szerint a felsorolt ,,központi" települések iskoláit meg kell erősíteni. Talpai Adél, az óteleki általános iskola igazgatója felsorolta az intézmény főbb gondjait. Pozitívumként az épület jó állapotát, az iskola infrastruktúráját, a testvérvárosi kapcsolatokat, gondként a közvetlen telefon, fax, internet hiányát, a rossz út miatti megközelíthetetlenséget, saját vízforrás és csatornarendszer hiányát, valamint a magyar gyermekek létszámcsökkenését említette. Lehetőségként az iskolabusz megszerzését ajánlották. Távlati terveik között szerepel egy bentlakás létrehozása. /Nagyálmos Ildikó: Gondfelmérés, megoldáskeresés. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-72




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998