udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 20 találat lapozás: 1-20
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kiss Levente

2000. április 21.

Hargita megye kultúráját két alapvető összetevő - a népművészet és a képzőművészet - határozza meg. Vitathatatlan, hogy a vidék huszadik századi csúcseredményeit leginkább a képzőművészet eredményezte állapította meg Szatmári László. A Barabás Miklós Céhen kívül Erdélyben jelenleg csupán néhány hivatalos formában működő, bejegyzett művészcsoportosulás létezik: a székelyudvarhelyi Udvar, amely Bíró Gábor festőművész kezdeményezésére jött létre; a Csíkszeredában bejegyzett Grund 2000 Művészeti Alapítvány és az 1999-ben megalakított Hargita Visual Art, a Hargita megyében élő, tevékenykedő képző- és iparművészek egyesülete. Ez utóbbi szándékai között szerepel a középfokú művészeti oktatás támogatása, a szakmai kapcsolattartás a romániai, anyaországi és külföldi egyesületekkel, megyei jellegű, illetve időszakos csoportos, egyéni és vendégtárlatok rendezése és kortárs képzőművészeti gyűjtemény létrehozása. Csíkszereda Városi Tanácsa a Hargita Visual Art Egyesület használatára engedte át a csíkszeredai Virág utcai galériát. Példamutató Siklódy Ferenc fiatal grafikus kezdeményezése, aki a székelyföldi képzőművészeti múlt közismert és kevésbé ismert alakjainak rajzolt és írott portréival egy majdani erdélyi képzőművészeti lexikon alapjait veti meg. A közel 300 nevet felölelő listából több mint száz portré el is készült. - Az erdélyi magyar művészet legújabb kori történetében a szobrászat a lassú, csendes változások terepe volt. Elég említeni a Szervátiuszék farkaslaki Tamási-emlékművét, Kulcsár Béla (és Hunyadi László meg Kiss Levente) agyagfalvi szoboregyüttesét, Márkos András székelykeresztúri Petőfijét, a gyergyószárhegyi szoborpark néhány ténylegesen kiemelkedő alkotását, vagy a jelenben Hunyadi László, Bodó Levente, Székely József, Burján Gál Emil munkáit. Csíkszereda nem foglal el tekintélyes helyet a köztéri szobrok lelőhelyeinek lajstromán. (Elkészült viszont Nagy Ödön alkotása, Gál Sándor honvédezredes mellszobra; felállították Vetró Andrásnak Zsögödi Nagy Imrét mintázó szobrát, s a közelmúltban Nagy Ödön és Ercsei Ferenc közös művét, Petőfi Sándor mellszobrát.) És milyen köztéri szobrok vannak még Csíkszeredában? A Felszabadító román katona emlékszobor (Marius Butunoiu alkotása), a Mikó-vár előtt a Petőfi- (Szobotka András műve) és Balcescu-szobor (Doru Popovici műve), a Jégpalota előtti Hokizók (Tőrös Gábor alkotása), Bodó Levente Márton Áron-mellszobra, Nagy Ödönnek egy térplasztikája. - Szatmári hangsúlyozta, hogy a köztéri szobrászat megakadt valahol negyven-ötven évvel ezelőtt. Szobrokat erdélyi magyar művészektől alig (vagy egyáltalán nem) rendelt a közület, s ha 1990-től a tiltás oka megszűnt, a közigazgatási intézmények vagy az ún. civil szférához tartozó közületek, egyesületek, alapítványok stb. elsősorban emlékszobrokat rendelnek a szobrászoktól, ezeket is hagyományos formában, kívánják. - Ideje lenne a képzőművészet működéséhez és kibontakozásához nélkülözhetetlen stratégiát megtervezni. Kezdetben az ezen a vidéken élő/tevékenykedő alkotók munkásságát kellene bemutatni (katalógusok, tanulmánykötetek, bibliográfiák készítése, vándorkiállítások szervezése). Közületi támogatással kell feltárni a vidékről elszármazott jeles képzőművészek életműveit. Szatmári kifejtette, hogy szükséges az előttünk járó alkotók habitusának, képzőművészeti attitűdjének a megismerése, "hiszen csak akkor számolhatunk biztos jövővel, ha múltunkat ismerjük és megbecsüljük. Ideje volna már elkészíteni az erdélyi képzőművészeti lexikont, melyben a székelyföldi alkotóknak élenjáró szerep jutna." /Szatmári László: Vidékünk képzőművészetének szubjektív megközelítése. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./ A Székelyföld 2000 konferencián elhangzott előadás rövidített változata

2001. július 2.

Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A Finna Géza által vezetett Kós Károly Alapítvány mutatott be ünnepi műsort, majd Dorin Florea polgármester és Fodor Imre alpolgármester köszönetet mondott az alapítványnak, amely kiállításaival, kultúrműsoraival immár tíz éve a város művelődési életének főszereplője. /Szucher Ervin: Legyen a szobor egy kiáltó szó. Kós Károly előtt tisztelegtek a város vízüzemében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./ A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette, Balogh Cubi helyi vállalkozó műhelyében öntötték. - Marosvásárhelyen, a Bernády Házban népművészeti seregszemle nyílt. Bandi Dezső népművelő tanítványainak munkássága ugyancsak figyelmet érdemel. /(Máthé Éva): Szobor és népművészet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

2005. április 2.

Fehér megyében Marosdécsen a református egyház visszakapta az iskolát. Kiss Levente lelkész elmondta, hogy a református hívek adományaiból 1929-re épült fel az iskola, az államosításkor a román állam tulajdonába került. Az iskola visszaadása nem jelent birtokba tételt is, a törvény szerint a tanintézmények öt esztendeig megmaradnak eredeti rendeltetésükben. Célszerű lenne az épületet meghosszabbítani és megépíteni egy kisebb konyhát, raktárral, valamint egy mintegy 100 személy befogadására alkalmas termet. Ha sikerül megegyezni a polgármesterrel, a román elemit kiköltöztetnék, a felszabadult termet pedig a hozzáépítendő résszel egyfelől a magyar elemi, másfelől az egyház és a közösség használhatná. /T. A.: Összefogó erő lehet. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

2005. április 30.

Kiss Levente református lelkipásztor 12 éve került Marosdécsére, ahova 11 évi tordatúri (Tureni) szolgálat után érkezett. Pályafutását Lazsádon, egy Hunyad megyei kis faluban kezdte. Lazsádon akkor nagyon lelkes 240 fős gyülekezetet fogadta, mára már megcsappant a létszámuk. Tordatúron egyházellenes, kommunista szellem uralkodott, nehézség árán sikerült felépíteni a templomtornyot. Marosdécsén 220 fős a gyülekezet, amikor idejött, még 300-an voltak. Ebben szerepet játszott az elvándorlás is. A gyülekezetben 60% a 60 év felettiek aránya. /T. A.: Az emberről tettei beszélnek. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./

2005. május 17.

Május 15-én Nagyajtán Moyses Mártonra, a néhai egyetemi hallgatóra emlékeztek, akit az 1956-os magyar forradalommal való együttérzése, a kommunista rendszert bíráló szavai miatt 1960–62 között börtönbe vetettek, és aki a megaláztatást nem bírva 1970 februárjában a brassói kommunista pártszékház előtt felgyújtotta magát, három hónap múlva, május 15-én pedig 29 éves korában belehalt sérüléseibe. Az Amerikából hazatérő Arany Tibor, a legendás pesti srácok egyike elhatározta, hogy a székely fiú emlékére is bronztáblát fog állítani, mert ott a helye a szovjet megszállás ellen szintén önkéntes máglyahalált halt Jan Palach prágai cseh egyetemista és a kommunizmus ellen ugyanígy tiltakozó Bauer Sándor mellett. Arany Tibor a Moyses-bronztáblát Nagyajta községnek adományozta. Leplezték Kiss Levente képzőművész alkotását, amelyen Moyses Márton gimnazistakori arcképe látható, alatta ezzel a felirattal: „Ebben a házban élt 1941 és 1970 között, a börtönből való szabadulása után itt volt a kényszerlakhelye, innen indult az önkéntes tűzhalálba Moyses Márton mártírköltő, az erdélyi tudományosság nagy ígérete.” Tófalvi Zoltán, 1956 erdélyi eseményeinek és utóéletének kutatója beszédében a magyarság egyik legnagyobb mártírjának nevezte Moysest. A Marosvásárhelyen élő Szokoly Elek, Moyses Márton egyik legjobb barátja és elítélt sorstársa felfelé hulló csillagnak nevezte Moysest, Józsa Árpád Csaba volt politikai fogoly pedig arra emlékezett, hogy napokkal az 1956. november 4-i szovjet katonai támadás után Moysesszel és másik két iskolás társukkal hogyan vágtak neki a román–magyar határnak, hogy a pesti srácokhoz csatlakozzanak. A Krónika munkatársa, Benkő Levente a Moyses Márton életpályáját és kálváriáját összefoglaló, Bűn volt a szó című könyvének bemutatóján kiemelte: az atomfizikával, magas szintű matematikával, folklórgyűjtéssel és nemzetpolitikai kérdésekkel egyaránt foglalkozó Moyses gondolkodása évtizedekkel megelőzte korát. /Moyses Mártonra emlékeztek a háromszéki Nagyajtán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./

2005. május 23.

Gyergyóalfaluban a falunapokon a Helikon Fúvószenekar fúvóstalálkozót szervezett nyolc zenekar részvételével. A Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület előadása telt házat biztosított, bemutatták az egyesület két dokumentum értékű kiadványát is. Nagy érdeklődés övezte Dezső László fényképkiállítását, illetve dr. Rákossy Botond József és társai Hargita megye atlasza című könyvének ismertetését. A DPPHE megszervezte a IV. Fölszállott a páva találkozót, melyen 220 kisiskolás balladát, népi táncot, népi gyermekjátékot, mondókát mutatott be, a Gyergyói-medence csaknem minden iskolájából. A diákkonferencián az iskola tanulóinak díjat nyert tudományos dolgozatait ismertették. Megnyílt Kiss Levente gyergyóalfalvi születésű szobrász és Major Gizella marosvásárhelyi festő tárlata, melyen fellépett a 25 éves citerazenekar. /Bajna György: Gyergyóalfalu ünnepnapjai. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

2005. június 24.

Elkezdődtek a fehéregyházi Petőfi Sándor emlékmű felújítási munkálatai. A magyar nemzet egyik legjelentősebb emlékhelyét Markó Béla miniszterelnök-helyettes, a szövetség elnöke kezdeményezésére az RMDSZ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Communitas Alapítvány támogatásával építik újjá. Az 1990-ben megrongált, Hunyadi László által készített alkotás Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész Petőfit ábrázoló bronzplakettjével, valamint Kiss Levente szobrászművész bronzfelirataival gazdagodik. A felújított emlékművet július 31-én ünnepi rendezvény keretében avatják fel. /Felújítják a Petőfi-emlékművet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

2005. július 20.

Befejeződtek a fehéregyházi Petőfi Sándor emlékmű felújítási munkálatai az RMDSZ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communitas Alapítvány és a fehéregyházi Petőfi Társaság támogatásával. Az egész emlékhelyet és ennek környezetét is felújították. A felújítás nyomán az 1990-ben megrongált, Hunyadi László által készített alkotás Gyarmathy János marosvásárhelyi szobrászművész Petőfi-t ábrázoló bronzplakettjével, valamint Kiss Levente szobrászművész bronzfelirataival gazdagodott. A felújított emlékművet a költő halálának évfordulója napján, július 31-én avatják fel. /Petőfihez méltó emlékhely. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

2005. július 28.

Új, méltó környezetben várja július 31-én a látogatókat Fehéregyházán az ispánkúti Petőfi-emlékhely. Petőfi Sándor ispánkúti emlékműve az elmúlt évtizedekben a magyarság egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. A Hunyadi László szobrászművész által készített régi emlékművet Sütő András író, valamint a hozzá közel álló marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére 1969-ben állították fel. Az 1989-es fordulat után több helyi kezdeményezés is született az emlékhely felújítására, de ezek nem valósultak meg. Az emlékhely teljes újjászületésére ez évben nyílt lehetőség. A múlt figyelmeztetéseként érintetlenül hagyják az 1990-ben barbár módon megrongált Hunyadi-alkotást, az emlékmű frontján pedig Gyarmathy János szobrászművész új, Petőfit ábrázoló bronzplakettjét helyezték el. Az emlékmű Kiss Levente szobrász bronzfelirataival is kiegészült, amelyeken az emlékmű rövid története, a felújítást végző művész, valamint a támogatók nevei szerepelnek. /Felavatásra vár a felújított ispánkúti emlékmű. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

2005. október 8.

Két marosvásárhelyi művész, a grafikus-festő Major Gizella és a szobrász Kiss Levente közös csíkszeredai kiállítása nyílt a Kriterion Galériában. Major Gizella három évtizedig művészpedagógus volt, 1995-ös nyugdíjazása óta sok újdonsággal rukkolt elő. Bolyai János géniusza Kiss Leventét többször lázba hozta, három és fél évtizedes pályáján több kisszobrának vált kiindulópontjává. Németországban köztéri szobrai is vannak. /N.M.K.: Szellemi rokonságban. Egybecsendülések Kiss Levente és Major Gizella csíkszeredai tárlatán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 8./

2006. augusztus 14.

Megjelent Kiss Levente gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő szobrászművész munkásságát bemutató kis könyv: Kiss Levente (Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda, Műterem-sorozat 20.) Az előszót Nagy Miklós-Kund írta. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

2006. október 13.

Újabb gyergyóalfalusi alkotó, Kiss Levente munkásságának szentelt album (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006 – Nagy Miklós Kund előszavával) dicséri a Műterem-sorozat keretében a marosvásárhelyi szakoktatás eredményességét. A bronzöntésben jeleskedő, egykori iskolájában oktató művész nevéhez egyaránt fűződnek monumentális szobrok és kisplasztikák. /Pallas-Akadémia sarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

2006. október 27.

Október 25-én Marosvásárhelyen Nagy Miklós Kund nyitotta meg Képzőművészek 1956-ról című tárlatot. Hunyadi László Pongrácz Gergely alakját örökítette meg domborművén, mellette Kiss Levente Moyses Márton emlékére készített munkája áll. A rendezvénysorozat második részében 1956 eseményeit taglaló történelemtudományi konferencia zajlott, Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Sándor történészek – közülük többen doktorandusok – részvételével, a beszélgetést dr. Gagyi József társadalomkutató moderálta. Könyvbemutató keretében az előadók a romániai magyarság 1956-os eseményeit feltáró munkákat ismertettek. /Nagy Botond: Tények, képek, telt ház. 1956-ra emlékeztek a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

2006. november 10.

Marosvásárhelyen a Bernády Ház új kiállításán két helybéli, a város kulturális életében markáns jelet hagyó képzőművész – Kiss Levente és Szép György – munkái láthatók. Kiss Levente szobrászművész kisplasztikái bronzból és márványból készült, különleges hatású alkotások. Szép György ihletője az irodalom is: Székely János, Márai Sándor költészete, illetve prózája. /Nagy Botond: Márvány a bronzban, titok a csendben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

2007. december 15.

A vár a Vártemplommal Marosvásárhely legrégebbi és a legimpozánsabb épülete. 900 m hosszú falát és bástyáit 1962-1979 között részben újjáépítették, kijavították, majd a várat körülvevő utcákat, parkokat rendezték, szépítették. A várfalak mentén több köztéri szobrot is felállítottak, ezek közül a magyar múltat idézik a következők: a Kapubástya előtti részen látható Borsos Tamás (1566-1634), a város főbírájának a szobra, Kiss Levente szobrászművész alkotása, az öntést Balogh József végezte. A szobor leleplezésére 2000. június 22-én került sor. – A Teleki-ház előtti kis parkban állították fel 1994. október 29-én dr. Bernády György (1864-1938) polgármester bronzszobrát, amelyet Bocskai Vince szovátai szobrászművész alkotott, az öntést Balogh József és munkatársai végezték. – Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) magyar őshazakutató szobra a Mészárosok bástyája előtti parkban látható. Alkotója Dabóczy Mihály szobrászművész. A szobor elkészítését 1943-ban a volt Polgári Fiúiskola tanulói kezdeményezték, majd a Kádárok bástyája előtti részen felállították. A háború idején a szobor megrongálódott, Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta, s így került sor az újra leleplezésére 1962-ben. – II. Rákóczi Ferenc szobrát 2004. november 26-án avatták fel a Vár sétányon, Rákóczi Erdély fejedelmévé választásának 300. évfordulóján. A szobor alkotója Pokorny Attila képzőművész, öntőmester Balogh József. A szobor elődje, Székely Károly szobrászművész alkotása, a Kossuth Lajos és az Arany János utca találkozásánál lévő parkban állt, melyet 1920-ban a románok ledöntöttek és összetörtek. /Fodor Sándor (S.): Szobrok a várfalak mentén. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

2008. május 12.

Május 10-re virradó éjszaka Marosvásárhelyen, Sütő András házán elhelyezett bronz plakettet ismeretlenek megrongálták, felfeszítették, de nem sikerült eltávolítaniuk azt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyilatkozatában rendkívül aggasztónak nevezte az esetet: „életében is támadták, 1990 márciusában fél szemét kiütötték, és íme, most halálában is bántják, próbálják újból megcsúfolni az arcát” – állapította meg. Az eset a marosvásárhelyi magyarságot közvetlenül érinti – mondta, aggasztónak nevezve, hogy manapság Kolozsváron magyarellenes atrocitásokról lehet időről időre hallani, és most Marosvásárhelyen is ilyen próbálkozások történnek. Markó ezt komoly figyelmeztetésnek tartja, leszögezve, hogy az erdélyi magyarságnak óvatosnak kell lennie, hiszen a jelek szerint Romániában a dolgok továbbra sem visszafordíthatatlanok. A Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész által készített plakettet 2006-ban, Sütő András születésének 80. évfordulóján helyezték el. /Megrongálták Sütő András bronzplakettjét. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ 1990. március 19-én a felbőszült görgényvölgyi román parasztok a város egykori vezetője, Ioan Judea ezredes szeme láttára verték meg az RMDSZ székháza előtt Sütő Andrást. Az incidens következtében a számos sérülést szenvedett író egyik szemét elveszítette. Az utóbbi időben nem ez az első ilyen jellegű eset Marosvásárhelyen, a múlt hétvégén a várépítő városbíró, Borsos Tamás mellszobrát emelték el a helyéről. A hatóság azonban hiába vette őrizetbe a két férfit, akiket tetten ért, amint a vár előtti kapubástya előli talapzatról ellopta a mellszobrot. A tetteseket, akik ellen mindössze minősített lopás gyanújával indított eljárást az ügyészség, huszonnégy óra elteltével szabadlábra helyezték. A két visszaeső bűnöző, a 33 éves P. E. és a 27 éves O. L. azzal mentegetőzött, hogy „nem magyarellenes tettet akart elkövetni, csupán a mázsányi ércszobrot akarta a színesfémbegyűjtőknél értékesíteni”. Kiss Levente alkotása másnap a helyére került. A két emlékmű megcsúfolásán kívül az utóbbi időben a Maros megyei Gernyeszegen ellopták Bethlen István egykori magyar miniszterelnök mellszobrát, Marosvásárhely házfalain pedig számos magyarellenes felirat jelent meg. /Szucher Ervin: Holtában is bántják. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

2008. június 2.

Május 31-én Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház mögötti kis parkban felavatták Aranka György szobrát. Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke elmondta: néhány éve fogalmazták meg, hogy Aranka Györgynek szobrot kellene állítani Marosvásárhelyen, aki kétszáz éve fogalmazta meg azt, ami ma is érvényes: mindannyiunk felelőssége ápolni a nyelvet. Nem véletlenül tart Aranka György szobormása könyvet a kezében. Marosvásárhelyen 1990-ben százezer magyar vonult az utcákra békésen tüntetni. Kezükben könyv és gyertya volt. Borbély László a népviseletbe öltözött széki fiatalok díszőrsége előtt Markó Bélával leleplezte Aranka György szobrát, Gyarmathy János vásárhelyi szobrászművész alkotását. Markó Béla hangsúlyozta, Aranka bebizonyította, hogy lehet a humán tudományosság fellegvárává tenni ezt a Pesttől és Budától távol fekvő kis várost. Hogy központtá lehet tenni a perifériát. Aranka György megteremtette főművét, a Magyar Nyelvmívelő Társaságot. Gyarmathy János szobrászművészt segítői voltak Kiss Levente, Sánta Csaba és Szőcs Zoltán szobrászművészek, illetve Balogh „Cubi” József öntőmestert. /Nagy Botond: Aranka György visszatérte. Szoboravató Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./

2008. július 31.

A Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábor művészei a Gyergyóalfalura hagyományozott műtárgyaikkal mondanak köszönetet a helyi támogatóknak a tíznapos gondtalan alkotás lehetőségéért. Márton Árpád festőművész az augusztus 3-áig tartó, tíznapos Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábor mentora. A Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzonttól néhány kilométerre, a Vadárvácska erdei szálláson immár negyedik alkalommal táboroznak Erdély neves képzőművészei. A július végi táborok ötlete Gál Mihály vállalkozótól ered, aki saját erdei szállását ajánlotta fel az ideérkező művészeknek. A Vadárvácskában táborozó alkotók költségeinek egy részét Gyergyóalfalu önkormányzata és a Sövér Elek Alapítvány, illetve magánvállalkozók fedezik. Évről évre gyarapodnak az itt táborozó neves alkotók készítette műtárgyak, amelyekből állandó tárlat nyílt Gyergyóalfalu egyik galériájában, az elmúlt két évben pedig több kültéri szobrot is lelepleztek a község terein. Itt láthatók többek között Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész Sövér Eleket és Petőfi Sándort mintázó szobrai, a galériának is otthont adó kultúrház előtt pedig az alfalvi származású Kiss Levente szobrászművész faszobrai. A gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő Sajgó Ilona textilművész minden évben hazatér ide. Csutak Levente brassói grafikus kiemelkedő történelmi egyéniségeket ábrázoló tusrajzban állított emléket a reneszánsz évének. A kézdivásárhelyi Vetró András szobrász az esti szakmai beszélgetések fontosságára hívta fel a figyelmet. „Idén az egyházi személyiségeknek szeretnénk emléket állítani, ezért felkértük a táborozó szobrászainkat, hogy őket mintázzák meg” – magyarázta Gál Mihály. A tervek szerint a borzonti Szent István-búcsúkor leplezik le Vetró András Gál Tamás plébánost megörökítő domborművét, később Miholcsa József Horváth Károly plébánost ábrázoló alkotását és Sárpátki Zoltán Smihali József plébánosnak emléket állító munkáját is felavatják. Márton Áron püspök szobrát pedig a csíkszeredai Dóczi András készíti el a katolikus templom számára. /Jánossy Alíz: Az értékteremtés a cél. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

2008. október 27.

Az egy főre eső Wass Albert szobormások alapján azt vélné valaki, hogy W. A. a legnagyobb magyar író, írta Sebestyén Mihály. Kifogásolta, mért nem Reményik Sándor, Kemény János, Tamási Áron /szülőfaluján kívül/ szobor készül, továbbá gróf, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Dsida Jenő stb. szobrát készítik el, a cikkíró folyatja az írók felsorolását. Ők „jobb ízlésű, Erdélyhez hűségesebb, egyetemes magyar irodalmat teremtettek”, mondott ítéletet a cikkben. „Miért a maga korában jelentéktelen író-nagyúr túldagasztott utókora?” Miért nincs inkább Kacsó Sándornak kultusza? /Sebestyén Mihály: Szoboröntők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Megjegyzés: Kacsó Sándor dicstelen szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség élén! A hiányolt írók közül többnek készült szobra:1995. június 24-én Marosvécsen leleplezték Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. 2007. október 27-én felavatták Marossárpatakon Kemény János szobrát, a helybéli Miholcsa József alkotását. Székelyudvarhelyen 1993. május 29-én ünnepélyesen felavatták Tamási Áron mellszobrát. 2003. jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. Leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit – szám szerint 10 reliefet –, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. 2004. szeptember 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát. Szatmárnémetiben az egykori Deák téren 1997. május 16-án volt a Dsida Jenő mellszobor felavatása. Baróthi Ádám szobrászművész elmondta, hogy Dsida Jenőnek állítanak emléktáblát, aki hajdanán Abafáján volt házitanító Huszár báró kastélyában. Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. júl. 3./ Székelyudvarhelyen leleplezték a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. /Krónika (Kolozsvár), 2004. máj. 24./ 2003. május 16-án leleplezték Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán a Kuncz Aladár írót ábrázoló domborművet, amelyet alkotója, Kő Pál magyarországi szobrászművész ajándékozott az iskolának. 1991. október 13-án Bölönben ünnepélyesen felavatták a falu nagy szülötte, Bölöni Farkas Sándor szobrát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. 2004. júl. 8-án felavatták Bölöni Farkas Sándornak a felújított síremlékét a Házsongárdi temetőben. Az obeliszk tetején, a Ledniczky Tamás szobrászművész által Bölöni Farkas Sándorról készített új mellszobor áll, az eredeti, Szathmári Pap Károly által kivitelezett mellszobor ugyanis egy közelmúltbeli viharos időjárás miatt kettétört.

2009. október 13.

Ritka alkalom még egy jó nevű művészeti líceum életében is, ha az egyik évfolyamán végzett diákjai közül többen országos, illetve nemzetközi hírnevet szereznek művészetükkel. A marosvásárhelyi művészetiben történt már ilyen: 1983-ban végzett hallgatói közül többen váltak a MaMü csoport tagjaivá, ma ismert képzőművészek. Öten közülük most hazatértek egykori iskolájuk városába, hogy közös tárlaton mutathassák meg alkotásaikat. Zsúfolásig megtelt a Kultúrpalota földszinti galériája a tárlatnyitón. A kiállítók: Kolozsi Tibor, Erőss István, Balogh Csaba, Székely Miklóst és a jelen sajnos már nem lehető, de művei által mégis hazaérkező néhai Nagy- György Ferenc. A tárlat méltatója, Kiss Levente szobrászművész, elmondta: – Tanárként egy időben, ennyi tehetséges diákkal soha nem találkoztam. A legjobbak voltak. Nemcsak tehetségesek, hanem felkészültek is. Egyszerre végeztek, felnőtté váltak, munkáikkal körbejárták a világot. /Nagy Botond: ‘83. Az Ötök tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./


lapozás: 1-20




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998