udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 69 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-69
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kiss Tamás

1998. szeptember 2.

Szept. 2-án Budapesten tizenhét fiatal magyar író, költő és folyóirat-szerkesztő megalakította a Fiatal Írók Szövetségét /FISZ/. A kezdeményezéshez öt folyóirat /Előretolt Helyőrség /Kolozsvár/, Az Irodalom Visszavág /Budapest/, Symposion /Újvidék/, Magyar Műhely /Budapest/, Tiszavirág /Budapest/ szerkesztői csatlakoztak. Nyilatkozatukban kifejtették, hogy 35 évnél fiatalabb irodalmárokat, alkotókat tömörítenek. Megalakulásukat az indokolja, hogy a József Attila Kör monopolhelyzetbe került és a monopolhelyzet a hatalommal való visszaélést eredményezheti. A FISZ nem áll közel egyetlen politikai irányzathoz sem. Megválasztották a vezetőséget, elnök L.Simon László, az elnökség tagjai: Tallai Gábor, Tomkiss Tamás, Sántha Attila /Kolozsvár/ és Janox. Titkár: Tomkiss Tamás. /Napi Magyarország, szept. 3./

1999. július 7.

Júl. 7-én megkezdődött Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán a XVI. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. A rendezvényt a csíkszeredai Heruvimii kórus nyitotta meg. Ezután az orosházai ének-zene tagozatú általános iskola diákjai álltak az emelvényre. Utánuk moldvai diákok következtek: a targu neamt-i Ars Antiqua furulyásai, vezetőjük, Szekeres Balázs az 1997-98-as tanévben verbuválta össze a csapatot. A százhalombattai Musica Matricana gitárzenekar is fellépett, vezetőjük, Miklós Béla Csíkmadarason született. A legnagyobb közönségsikert a debreceni Monteverdi kórus aratta. Júl. 8-án folytatódik a fesztivál, a székelyudvarhelyi Tompa László Általános Iskola régizene-együttese, az isztambuli Erdal Salikoglu, a nagykárolyi Collegium, a bukaresti Lyceum Consort, a kolozsvári Minium-Amarillys, a budapesti Kobzos Kiss Tamás, Musica Historica és Ars Renata mutatják be műsorukat. /XVI. Csíkszeredai Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

1999. október 20.

Az 1956-os forradalom 43. évfordulója alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök Nagy Imre Emlékplaketteket adott át Budapesten, okt. 20-án, a Parlament Munkácsy-termében. A magyar köztársasági elnök, egyben a Nagy Imre Emlékplakett Kuratóriumának elnöke méltatásában szólt arról, hogy a kitüntetettek tevékenyen hozzájárultak 1956 valódi arcának megismertetéséhez. Emlékplakettben részesültek: Domahidy Miklós drámaíró, az emigrációban írt Könyörtelen évek című kötetéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét; Timothy Garton Ash brit történész és politológus, aki a rendszerváltásról írt tudományos és népszerű műveiben nagy figyelmet fordított a magyar forradalom problematikájára; Joachim Gauck, az egykori Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának iratait felügyelő szövetségi biztosa, akinek németországi tevékenysége és magyarországi személyes fellépései nagy segítséget nyújtottak a múlt feltárásához és a zárolt iratok megismeréséhez; Kabdebó Tamás író, történész, aki a Danubius-Danubia című regényében nagyszabású emléket állított a forradalomnak; Kahler Frigyes jogtörténész, aki Brusznyai Árpád életéről és haláláról írt könyvében méltó emléket állított a forradalom veszprémi mártírjának; Kapiller Imre főlevéltáros, aki a rendszerváltás óta feltárta a forradalom Zala megyei történetét, s e témában számos publikációt írt; Kiss Tamás jogász, az 1956-ban Szegeden működő Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége (MEFESZ) egyik alapítója, aki köztisztviselőként éveken át koordinálta és szervezte az 1956-os megemlékezéseket és nagy munkát végzett az 1956-os emlékművek, különösen a Kossuth Lajos téren felállított emlékláng elhelyezése érdekében; Lipták Béla, az 1956-ban Szegeden létrejött MEFESZ egyik alapítója, aki amerikai emigrációjának éveiben lankadatlanul küzdött a magyar forradalom becsületének helyreállításáért, és következetesen támogatta a magyar ellenzék ez irányú hazai tevékenységét; Lossonczy Tamás festőművész, aki 1956-nak szentelt grafikai műveivel még a Kádár-rendszerben hozzájárult a forradalom szellemének ébrentartásához; Nádas Péter író, az Emlékiratok könyve című regényéért, amelyben hitelesen mutatta be a forradalom történetét, s a hazai irodalomban először nevezte forradalomnak az 1956-ban történteket; Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács egykori elnöke azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért ; Schreiber Tamás újságíró, aki 1956 után ébren tartotta a francia sajtóban és a tudományos életben a magyar forradalom emlékét, és írásaival tájékoztatta a francia közvéleményt; Sulyok Vince író, történész annak elismeréseként, hogy norvég nyelvű irodalmi és történelmi műveiben folyamatosan emléket állított a forradalomnak; Tischler János történész, aki a fiatal tudós-nemzedék kiemelkedő tagjaként feltárta a lengyel-magyar kapcsolatok történetét, különös tekintettel az 1956-os forradalomra; Varga F. János film- dokumentátor történész az 1956-ról szóló, főleg külföldi dokumentumfilmek és filmtöredékek összegyűjtéséért és bemutatásáért; Zsombolyai János filmrendező az 1956-ról szóló, mély átérzéssel és színvonalas rendezői és operatőri munkával készült dokumentum- és játékfilmjeiért; Puchert János nyugállományú alezredes azért az önkéntes gyűjtőmunkájáért, amellyel egy évtized óta elősegíti elsősorban a forradalom vidéki eseményeinek kutatását is. /Átadták a Nagy Imre Emlékplaketteket. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

2000. június 27.

Régizene Fesztivált rendeznek Csíkszeredában. Váli József, Hargita megye Művelődési Felügyelőségének főtanácsosa évek óta a Régizene Fesztivál fő szervezője, munkájában az idén is Deák Endre, Kobzos Kiss Tamás, Virágh László, a Magyar Régizene Társaság elnökének segítségére számíthatott. Ez lesz a 17. alkalommal megrendezett fesztivál. Fellépnek többek között a baróti, nagykárolyi, brassói, székelyudvarhelyi együttesek, zenekarok, kórusok. A fesztivál július 6-8-a között lesz. /Régizene Fesztivál Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

2000. július 10.

A 17. alkalommal megrendezett Régizene Fesztivál júl. 6-án kezdődött Csíkszeredában, majd Csíksomlyón folytatódott. Fellépett a kolozsvári Minium csoport, a tasnádi Maestoso kórus, a nagykárolyi Collegium, a marosvásárhelyi Lőrinczi György mutatta be saját készítésű lantjait. A Régizene Fesztivál a júl. 9-én Gyergyószárhegyen ért véget. Mészáros Márta és Virágh László Kobzos Kiss Tamás, valamint a nagykárolyi Collegium és a kolozsvári Amaryllis lépett a közönség elé. A Régizene Fesztiváltól függetlenül rendezték meg a júl. 9-én a csíksomlyói kegytemplomban a Kelet-Európai Ifjúsági Fesztiválzenekar szimfonikus hangversenyét, fellépett Murvai Márta és Ruha István érdemes művész. /Véget ért a Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./

2000. november 8.

Nov. 11-én Pécskán felavatják gróf Klebelsberg Kunó /Pécska, 1875. nov. 13. - Budapest, 1932. okt. 11./ szobrát, születésének 125. évfordulóján. A rendezvény Klebelsberg Kunó megidézésével kezdődik. T. Molnár Gizella, dr. T. Kiss Tamás és dr. Tőkéczki László tart előadást. Gyulay Endre szeged-csanádi és Roos Márton temesvári megyéspüspökök szentmisét celebrálnak, majd Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszter mond szoboravató beszédet. A szobor és az emlékplakett Jecza Péter temesvári szobrászművész munkája. Klebelsberg Kunó 1922 júniusától 1931 augusztusáig a volt kultuszminiszter. 1922-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, 1924-től igazgatótanácsi tagja. 1917-től haláláig elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak. - 1922-ben vallotta: "A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá." Meghirdette a népiskola-építési akciót, öt év alatt ötezer népiskolai objektum épült fel Magyarországon. /Nagy István: "Eszmények nélkül nem lehet élni; illúziókban nem szabad élni." /Szobrot kap Klebelsberg Kunó, Pécska szülötte. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2001. április 21.

Közbirtokossági Hírvivő (a székelyföldi erdőtulajdonosok lapja, márciusi szám) - a lapszám címeiből: Módosítás előtt az erdőrendtartásról szóló törvény (dr. Birtalan Ákos), A modern közbirtokosságok az első világháborúig (dr. Garda Dezső), Beszámoló az Udvarhelyszéki Közbirtokosságok Szövetségének megalakulásáról (Szilágyi Ferenc). A lap bemutatta a Lázárfalvi Szent Anna Közbirtokosságot és a szovátai székhelyű Maros (másik nevén: ősmarosszéki) Közbirtokosságot. - Kedd (Székelyudvarhely, ifjúsági hetilap, "2001. kikelet") - a lapszámban Lázár Nóra írt a húsvéti ünnepkör magyar vonatkozású szokásairól, Seprődi Attila a vajdasági Csalóka népzene-együttes tagjaival beszélgetett. - Közgazdász Fórum (a Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönye, márciusi szám): Kereskedelmi Akadémia Aradon (Matekovits Mihály), Kereskedelmi iskolák Szatmárnémetiben (Bóra László), A Mercurius Gazdaságfejlesztő Szervezet (Dénes Judit). - Civil Fórum (Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány, Kolozsvár, március-áprilisi szám): Tudásalapú társadalom (Dáné Tibor Kálmán), A tudásalapú civil társadalom (T. Kiss Tamás), Tudás és szakmai kompetencia (Somai József), Iskola Alapítvány (Piskolti Éva), Az EMT (Biró Károly), Humán Reform Alapítvány (Balla István), A csíkszeredai Regionális Képzési Központ (Koszta Csaba János), Az RMDSZ oktatáspolitikája (Deák Gyöngyi). - Nagykároly és Vidéke (regionális hetilap, márc.28-i és ápr. 4-i szám) - összeállítás a régióban lezajlott március 15-i ünnepségekről, dr. Németi János tudományos kutató sorozata (Mezőfény község története a középkori falu kialakulásáig). - Hunyad Megyei Hírmondó (közéleti havilap, márciusi szám) - beszámolók a régió március 15-i ünnepségsorozatáról, közéleti hírek a megyéből, Winkler Gyula RMDSZ-es képviselő parlamenti krónikája. /Szonda Szabolcs: Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

2002. február 26.

1992-ben, amikor a Mátyás-szoborra durva kezek felszegezték az "igazságos" eszményképét lerombolni hivatott plakettet, a magyarság néma körmenettel tiltakozott. Ekkor született meg az Amaryllis alapítójában, László Bakk Anikóban a Mátyás Napok ötlete. Idén immár tizedszerre gyújtotta meg László Bakk Anikó a Mátyás Napok gyertyáit. Febr. 22-én a Ferencesek templomában az ünnepi mise után, a Schola Gregoriana Monostorinensis énekléssel köszöntötte a X. Mátyás Napok közönségét, majd dr. László Ferenc beszédében emlékezett a templomépítő, a könyvtáralapító, kultúrát pártfogoló igazságos Mátyás királyról. Febr. 23-án a budapesti Kobzos Kiss Tamás és a Canlar együttes török zenével ismertette meg a Mátyás szülőházában összegyűlt érdeklődőket. Febr. 24-én a Zeneakadémián Székely Sebestyén diavetítéses előadása képet nyújtott a reneszánszkori Firenzéről. Ezután a Musica Historica együttes reneszánszkori zenéjére az Amaryllis tánccsoport udvari táncokat mutatott be. /Kulcsár Gabriella: X. Mátyás Napok. Múlt a jelenben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

2002. december 13.

Dec. 12-én az RMDSZ demográfiai tárgyú tanácskozást rendezett Kolozsváron szociológus és demográfus szakemberekkel. A családtervezés példáján elindulva az RMDSZ-nek a közösségtervezésen kell gondolkoznia - jelentette ki Markó Béla. Szerinte akkor van a magyar közösségnek esélye a demográfiai kórkép megváltoztatására, hogyha az erdélyi magyar társadalom természetes konzervativizmusát sikerül a modernizáció követelményeihez társítani. Az RMDSZ Kiss Tamás vezetésével demográfiai és statisztikai munkacsoportot hozott létre, és 100 millió lejt különített el a kutatások beindítására. Veres Valér kolozsvári szociológus számításai szerint a tíz év alatt 190 ezer fős csökkenés harmadrészét azok teszik ki, akik véglegesen Magyarországra telepedtek. 29-30 százalékosra becsülte a születések és az elhalálozások számának alakulásából fakadó veszteséget. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodók arányát 23 százalékosra, a nem Magyarországra vándoroltak arányát 10 százalékosra, az asszimiláció hatásait pedig 5 százalékosra becsülte. Az utóbbi három számadatot azonban meglehetősen hozzávetőlegesnek mondta. Magyari Nándor László arra figyelmeztetett, hogy az adatokhoz kritikusan kell viszonyulni, és a fogalmakat is pontosan körül kellene határolni az érdemi kutatások elkezdése előtt. Vita volt az asszimiláció fogalmáról. Ezt Magyari alig kimutathatónak vélte. Kántor Zoltán, a budapesti Teleki Intézet szociológus kutatója és Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvészprofesszor szállt vitába állításaival. Bárdi Nándor történész úgy vélte, az erdélyi magyar közösség jövője döntő mértékben függ a munkaerőpiac alakulásától. Ezért nem mellékes a képzettség kérdése. /Gazda Árpád: Közösségtervezés. Demográfiai tanácskozás az RMDSZ-nél. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

2003. március 14.

Márc. 12-én Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének székházában vitaestet tartottak az erdélyi magyarság demográfiai távlatairól a kutatók. A szakmai tanácskozás kiindulópontjául a Magyar Kisebbség folyóirat legutolsó, demográfiai-népszámlálási súlypontú száma szolgált. Székely István és Bárdi Nándor bevezetője után Veres Valér, Horváth István, Magyari Tivadar és Kiss Tamás szociológusok, valamint Szilágyi N. Sándor nyelvész fejtette ki véleményét, elsősorban Varga E. Árpád vitaindító tanulmánya nyomán. A szociológusok szerint az eddig ismertté vált adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az erdélyi magyarság fogyásának okairól világos képet alkothassanak. Átfogóbb vizsgálatok, nyelvészeti, szociolingvisztikai tanulmányok is kellenek annak megértéséhez, hogy miképpen adják fel egyes csoportok fokozatosan az anyanyelvüket. A kivándorlás nem csupán fogyást jelent, hanem a népességstruktúra rendkívül hátrányos megváltozását is. /Kevés a valós folyamatelemzés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

2003. július 29.

Háromszázötvenezer: ennyivel él kevesebb magyar a Kárpát-medencében a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest. A fogyás okaitól tartottak szociológiai szemináriumot az Európa-sátor előadói. Sebők László egyetemi tanár mindezt azzal indokolta, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság előbb lépett a demográfiai átmenet felsőbb szakaszába - amelyben lassul a népességszaporodás -, mint a szomszédos népek. Magyarországon először 1981-ben haltak meg többen, mint születtek, ugyanakkor a szlovákiai magyarságban ez a folyamat csak 2001-ben kezdődött el. Gyurgyík László szociológus szerint az adatokból legnehezebben az asszimilációra vagy a nemzetváltásra vonatkozó számokat lehet kiszűrni. Kiss Tamás egyetemi tanár szerint az erdélyi magyarságot főleg a nagyvárosokban és a szórványokban veszélyezteti az asszimiláció. A Vajdaságban az említett egészségtelen családmodell mellett az elvándorlás apasztja a magyarság számát leginkább, míg Szlovákiában mindössze évi kétezerre tehető az asszimilációs fogyás. Ebből a szempontból Ukrajna van a legérdekesebb helyzetben, mivel az ottani magyarlakta területeken fordított asszimiláció olvasható ki a számokból: az utóbbi években egyre több ukrán nemzetiségű vallotta magát magyarnak. Ennek egyik okaként Gyurgyík László a kedvezménytörvény vélt vagy valós juttatásait jelölte meg. /A kilencvenes évek demográfiai átalakulása a Kárpát-medencében. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./

2004. március 6.

Márc. 5-én Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnöksége Demográfiai Munkacsoportjának szervezésében Demográfiai tendenciák a romániai magyarok körében címmel tartottak konferenciát. A Kárpát-medencében élő magyarság körében észlelhető tendenciák nem túl biztatóak – mutatott rá Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Közös nemzetstratégiára van szükség, zárta szavait Markó Béla. Veres Valér szociológus rámutatott, míg Románia 1970 és 2001 között az elhalálozások szempontjából kedvező mutatókkal rendelkezett, ma az európai országok között az utolsók között található. A termékenységi arány esetében a Kárpát-medence adatai a legrosszabbak Dél-Erdély, Bánság és Észak-Erdély, a legjobbak pedig Székelyföld esetében. A szórvány- és szigetmagyarságnál az adatregisztráció adatai torzítanak és a kivándorlás, valamint a vegyes házasságok aránya is nagyobb volt. Románia teljes lakosságához viszonyítva, a romániai magyarságot elöregedettebb népesség jellemzi, mely jelenség a legerőteljesebb a Partiumban, míg Kovászna megye ebből a szempontból a legfiatalabb. /Szakmai tanácskozás a romániai magyarok körében észlelhető demográfiai tendenciákról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 6./ A kivándorlás, a vendégmunka vállalása, a vegyes házasságok, illetve a pozitív jövőkép hiánya – ezek az összetevői a romániai magyarság lélekszáma csökkenésének. Horváth István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia Tanszéke adjunktusa szerint az elkövetkező időszakban – éves átlagban – körülbelül 20 ezer erdélyi magyar hagyja majd el az országot. Kiss Tamás, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének szakértője szerint a magyarságon belül nagyobb a halandóság, évente 10 ezer körüli a természetes fogyás. Ugyanakkor – hangsúlyozta Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszékének oktatója – az ideiglenesen külföldön (elsősorban Magyarországon) tartózkodók száma meghaladja a 200 ezret. A magyar fiatalok Hargita, Kovászna és Maros megyében vannak a legnagyobb számban, máshol viszont az idősebbek aránya kétszer nagyobb a huszonévesekénél. A Székelyföld az a magyar régió, amely biztosítja a megmaradáshoz szükséges emberanyagot Erdélyben. Horváth István szerint az 1987–1991-es időszakban 129–135 ezer romániai magyar hagyta el az országot. A becsült negatív népszaporulat okozta veszteség 39–45 ezer személyre tehető. Magyari Nándor szociológus, a BBTE adjunktusa szerint az erdélyi magyar családok 15 százalékát érinti a vendégmunkások jelensége. A külföldi munkát vállalók 77 százaléka férfi, kétharmaduk illegálisan dolgozik, és nyitottak arra, hogy végleg elhagyják szülőföldjüket. Gödri Irén, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal munkatársa köztudott tényt közölt: Magyarországra a legtöbben Hargita és Kovászna megyéből vándorolnak ki. Az okok: magyarként így látják biztosítva a jövőt (66 százalék), aggódnak gyermekük jövőjéért (54 százalék) és kilátástalan a romániai politikai helyzet (40 százalék). A Magyarországon történő letelepedés 74 százalékban végleges, 13 százalékban munkavállalás, 8,2 százalékban pedig tanulás miatt történt. Markó Béla szövetség elnök nem kívánta kommentálni, hogy a közösség intézményeit és ennek egyes vezetőit érintő különböző pénzügyi botrányok (például Communitas Alapítvány) milyen módon befolyásolják az erdélyi magyarság közérzetét, jövőképét és kivándorlási kedvét. /Kiss Olivér: Megmaradási esélyünk a Székelyföldön. Több gyermekre van szükség a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

2004. április 6.

Ápr. 2–3. között Kolozsváron tartották a Romániai Doktoranduszok Szövetségének V. konferenciáját. Változatos tematikájú előadások hangzottak el. Kiemelendők a következők: Tamás Pál: Jóléti állammodellek, Horváth István: Bilingvizmus Erdélyben, Veres Valér: Jövőtervek a Kárpát-medencei fiatalok körében a társadalmi háttér kontextusában, Csata Zsombor–Kiss Dénes–Kiss Tamás: Az erdélyi kulturális intézményrendszer jellemzői /eszerint a működő kulturális intézmények 77,7 %-a 1989 után alakult. 2002-ben 1005 milliárd lejből gazdálkodtak, a támogatások 64,5%-a hazai forrásból származott, 23,3%-a magyarországi, 9,11%-a más eredetű volt/, Plainer Zsuzsa: Nemzetépítési stratégiák és diszkurzív identitás a két világháború közötti magyar társadalomban, Veress Emőd: Az államszervezet viszonyrendszerei – alkotmánymódosítás után. /(Dobre Nóra): RODOSZ-konferencia Kolozsváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

2004. augusztus 20.

Románia lakossága 2050-ig 15,7 millióra csökkenhet – állapították meg amerikai szociológusok. A 27 százalékos csökkenés Kelet-Európában az egyik leglátványosabb fogyási számarányok közé tartozik, Romániát csupán a szomszédos Moldovai Köztársaság szárnyalja túl ebben. Az erdélyi magyarság körében tapasztalt fogyás Kiss Tamás kolozsvári szociológus szerint a következő évtizedekben fokozódhat, annyira, hogy ötven év múlva mindössze 700 ezer főt számlál majd az erdélyi magyar közösség. Az erdélyi magyarok évente 20 ezerrel lesznek kevesebben, ezt elsősorban a születések és elhalálozások kedvezőtlen egyenlege, valamint a migráció idézi elő, fele-fele arányban. /Borbély Tamás: Radikálisan módosul a világ népességtérképe. Bekövetkezik az erdélyi apokalipszis? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

2004. szeptember 30.

,,A XX. század magyarsága a népesedési mutatók tekintetében zuhanó pályára került. Számbeli fogyatkozásunk a Kárpát-medencében drámai méreteket öltött. Mindez arra készteti a felelősen gondolkodó magyar közéletet, egyházakat, intézményeket, civil szervezeteket, iskolákat, tudományos műhelyeket, gazdasági szakembereket, hogy a tudományos igényű helyzetfelmérésen túl a lehető legszélesebb összefogást keresve olyan cselekvési programot készítsünk, amely nem csupán a fájdalmas demográfiai helyzetünkre tekint, hanem a sorvadás mélyén húzódó bajokat akarja orvosolni” – olvasható az Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében témájú konferencia meghívójában, amelyre október 1-jén és 2-án Nagyváradon és Félixfürdőn kerül sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Polgári Magyar­orszá­gért Alapítvány rendezésében, Vizi E. Szilveszter, a ­Magyar Tudományos Akadémia fővédnöksége alatt.  Megnyitóbeszédet Orbán Viktor volt miniszterelnök mond, az Áldás, Népesség Mozgalom célját és működését Csép Sándor ismerteti, Erdély demográfiai jelenéről és jövőjéről Veres Valér beszél. Népesedésünk 1100 esztendeje címmel dr. Für Lajos és Balog Zoltán tart előadást, ezt követően a Kárpát-medencei népesedési helyzetkép bemutatására kerül sor, Lőrincz Csaba a Kárpát-medencei migrációról, Kiss Tamás az erdélyi migrációról beszél. A hasznosítható tapasztalatokat Berszán Lajos (Gyimes), Böjte Csaba (Déva), Gergely István (Csíksomlyó), Lukácsi Szilamér (Erdőcsinád), Márkus András (Sepsiszentgyörgy), dr. Molnár János (Zsobok), Szegedy László (Kőhalom) a konferencia vitaalapjaként terjeszti elő. Október 2-án Mikola István volt egészségügyi miniszter Testi és lelki népesség címmel értekezik, Vasile Ghetau A román és magyar demográfiai jelentések összevetése, Szilágyi N. Sándor Az asszimiláció, vegyes házasságok és terápiák hatékonysága, Lászlóffy Pál Demográfiai szakkérdések az oktatásban és a teendők, a magyar kormány képviselője pedig a Népesedési Kormánybizottság eredményeit taglalja. Vetési László az erdélyi szórványjövőt vázolja, Somai József a Romániai Magyar Közgazdásztársaság programját, Kötő József az EMKE demográfiai programját mutatja be. A konferencián ismertetik az erdélyi történelmi egyházak népesedési programját. A konferencia hat munkacsoportjában gazdaság, településfejlesztés, oktatás és szórvány, család-egészségügy, egyházi-karitatív, a média és a sajtó témakörök szerepelnek.   A kétnapos konferencia tanulságainak összegezését, a zárónyilatkozat és a felhívás előterjesztését Tőkés ­László püspök végzi el.  A résztvevők az első nap Csép Sándor Egyetlenem című filmjét, másnap a jeles újságíró-rendező Áldás, népesség című alkotását tekintik meg.  /Sylvester Lajos: Áldás, népesség konferencia Nagyváradon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 30./

2005. március 31.

Az utóbbi években Románia-szerte megnőtt az érdeklődés a demográfiai vizsgálatok iránt. A 2002-es népszámlálás 21 680 974 állandó lakost mutatott ki, ami több mint 1,1 millióval kevesebb, mint 1992-ben volt. A magyar népesség fogyását az elvándorlás, illetve a negatív népmozgalmi egyenleg eredményezte. A 2002-es népszámlálás szerint 1 431 807 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami mintegy 193 000 fővel kevesebb a tíz évvel azelőtti értéknél. A magyar népesség fogyása 11,8 százalékos volt, szemben az országosan tapasztalható 4,9 százalékkal. A csökkenés Hunyad és Krassó-Szörény megyékben volt a legnagyobb: 1992-hez képest 25 százalékos. Minél nagyobb a magyarságon belül a városlakók aránya, annál nagyobb mértékű volt a két népszámlálás közötti fogyás; másrészt, minél magasabb a magyarság aránya a megyén belül, a fogyás annál kisebb mértékű volt. Vagyis a népességcsökkenés leginkább a városias, illetve a szórványterületeket érintette. A születések és halálozások számát a román hatóságok regisztrálják nemzetiségek szerint is, de az ezzel kapcsolatos adatokat a második világháborút követően nem tették közzé. Az utóbbi években lezajlott kutatások e tekintetben áttörést hoztak, megvásárolták ugyanis az 1992–2002 közötti periódusra a nemzetiségi bontású születési, halálozási és házasságkötési adatokat. A két népszámlálás /1992 és 2002/ között az erdélyi magyarság természetes népmozgalmi vesztesége elérte a 100 ezer főt. Az 1987 és 1991 közötti elvándorlási és menekülthullám, amelynek során kb. 100 ezer magyar hagyta el az országot, illetve az ezt követő kisebb mértékű, de folyamatos elvándorlás (1992–2002 között kb. 70–95 000 fő) amellett, hogy közvetlen veszteségként jelentkezett, nagymértékben hozzájárult a népesség fokozódó elöregedéséhez. Az asszimilációs veszteség abból adódik, hogy „magyar nőknek román gyermekei születnek”, írta Szilágyi N. Sándor, vizsgálatai alapján. Az asszimilációt elsősorban a vegyes házasságokhoz köthetjük. Ez kb. évi 7–12 000 fős vesztesége jelent. /Kiss Tamás szociológus: A népességfogyás általános tendenciái az erdélyi magyarság körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

2005. április 11.

A népszámlálást követően 2002-ben a Magyar Kisebbség című folyóiratban Varga E. Árpád közölt vitairatot arról, hogy egyes demográfiai folyamatok miként járultak hozzá a magyarság fogyásához. A hozzászólók többsége egyetértett abban, hogy a fő okot a nagyarányú elvándorlásban kell keresni. Ez a feltevés az utóbbi évek vizsgálatainak fényében nem tartható. Az adatok 1992–2002 között a magyar népesség 107 ezer fős természetes népmozgalmi veszteségét regisztrálták. Ez a szám a legmagasabb becsléseket is felülmúlta. 1989 után a születésszámok visszaesése a posztszocialista blokkban általános volt. Románia specifikuma, hogy a csökkenés 1989-et követően igen gyorsan és drasztikusan következett be. 1989–1992 között a születések száma mintegy 30 százalékkal esett vissza. A csökkenés folytatódott (1992–2002 között 15,3%). A magyar népesség esetében a születésszámok visszaesése 15%-os volt. Abszolút számokban ez azt jelenti, hogy míg 1992-ben 14 784 magyar nemzetiségű gyermek született, addig 2001-ben már csak 12 552. Ez a szám 1989-ben meghaladta a 22 ezret. 45 000-vel kevesebb termékeny korú nő volt 2002-ben, mint 1992-ben, ennek a fogyatkozásnak elsőrendű oka a migráció: a két népszámlálás között 39 000 termékeny korú magyar nő hagyta el az országot. Emellett évi mintegy 20–24 000 a halálesetek száma. A magyar népesség jóval elöregedettebb az országosnál. Magyarországon az első év, amikor a lakosság ténylegesen fogyott, 1983, Romániában pedig 1992 volt. /Kiss Tamás szociológus: Az erdélyi magyarságot érintő természetes népmozgalmi folyamatok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./ Előző rész: Kiss Tamás szociológus: A népességfogyás általános tendenciái az erdélyi magyarság körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

2005. április 26.

A népességfogyást vizsgálta Kiss Tamás. A termékenység csökkenése folytatódott 1966-ig. Ekkorra a termékenység országosan 1,9-re csökkent, a magyarok termékenységi együtthatója 1,7 körül mozgott. 1966-ban Romániában a kommunista hatalom betiltotta a művi abortuszt. Ezt követően, a termékenység országosan 3,7-es, a magyarok vonatkozásában pedig 2,8–2,9-es értékre növekedett. Az 1989 utáni első néhány évben a termékenység majd 40 százalékkal esett vissza, és 1,2–1,3-as átlagos gyermekszám körül stabilizálódott. Az 1990-es fordulatot követően a fiatal párok demográfiai viselkedése megváltozott: nem vállaltak gyermeket, vagy halasztották a gyermekvállalást. /Kiss Tamás szociológus: Miért csökken az erdélyi magyarok termékenysége? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./ Előző részek: Kiss Tamás szociológus: Az erdélyi magyarságot érintő természetes népmozgalmi folyamatok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./ Kiss Tamás szociológus: A népességfogyás általános tendenciái az erdélyi magyarság körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

2005. július 18.

Csíkszeredában a Régizene Fesztivál fesztiválon az érdeklődők megtöltötték a termet. Fellépett Kobzos Kiss Tamás (Budapest). A második nap fénypontja a budapesti Corvina Consort együttes műsora volt. A kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes táncjátékot mutatott be, sikeres volt a Collegium Gabrielense (Nagyenyed) is. A következő napokon többek között a sepsiszentgyörgyi Codex együttes koncertezet, a Schola Gregoriana Monostorinensis kolozsvári vokális együttes gregorián dallamai pedig felcsendültek a csíksomlyói kegytemplomban. A budapesti Musica Historica együttes a Carmina Burana bemutatására is vállalkozott. A rendezvény végére a 2001 nyarán alakult Csíki Kamarazenekar nagyszabású hangversenye tett pontot. /Gitárok, koboz, középkori táncház, dombra. A Régizene Fesztivál reneszánsz és barokk napja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

2005. november 5.

A forradalom leverésére emlékeztek november 4-én Sepsiszentgyörgyön, kevés fiatal volt jelen. Emlékeit idézte fel dr. Kiss Tamás akkori ,,szegedi diákküldött”. Hihetetlen módon az 1993-ban megkérdezett magas rangú orosz tiszt (tűrhető magyarsággal) még mindig terroristákról beszélt. Az előadás előtt az elhunyt bajtársak sírjaihoz zarándokoltak a túlélők. /(demeter): Amikor tankkal teremtettek ,,rendet”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

2005. november 11.

A Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szövetsége és az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság Sepsiszentgyörgyön egy rendezvénysorozat záróakkordjaként emlékezett az 1956-os szabadságharc bukására. Az idős korral dacolva gyalog járták végig a város temetőit, kilenc elhunyt bajtársukra emlékezve: Balázsy Károly Pálra, Csákány Zsigmondra, Erőss Jánosra, Ferenczy Árpádra, Hosszú Gyulára, Jancsó Sándorra, Szász Sándorra, Szász Gergelyre és Veress Pálra. Minden sírnál röviden megemlékeztek a forradalmi megmozdulások révén börtönbe juttatott bajtársak életéről. Délután Török József elnök köszöntötte a meghívott dr. Kiss Tamást, a magyarországi Politikai Foglyok Szövetségének alelnökét, majd elmondta, hogy a jövőben tartandó 50 éves évfordulóra való felkészülés jegyében szervezték meg az idei tartalmas rendezvénysorozatot. Dr. Kiss Tamás felelevenítette a szegedi egyetemista ifjúsági szervezet megalakítását. Elmondta: csak Budapesten mintegy másfélezer áldozata volt a forradalomnak. Végezetül pedig levetítették a Corvin-köz című filmet. /Gazda Zoltán: „Kövér tankok teremtenek nyugalmat” = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 11./

2006. május 2.

A határon túli magyarok helyzetéről kezdeményez konferencia-sorozatot Sólyom László magyar köztársasági elnök. A konferencia célja, hogy pontos képet adjon a határon túli magyarok helyzetéről és problémáiról. A tervek szerint az éveken át tartó program első találkozóját május 4-én tartják a budai Sándor-palotában, a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar értelmiségiek részvételével. Erdélyből Bakk Miklós és Horváth István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói, Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó szerkesztője és az Erdélyi Unitárius Egyház médiareferense, Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja, Székely István, a Magyar Kisebbség című folyóirat főszerkesztője és Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület missziós szórványlelkésze kapott meghívót a rendezvényre. Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke úgy vélekedett, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) és a köztársasági elnök által kezdeményezett konferencia-sorozat jól kiegészítheti egymást. /Civil Máért május 4-én? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke szerint a Magyar Állandó Értekezlet a napi politikai élet területe, amelynek a körében a mindenkori magyar kormány a határon túli, legitim politikai érdekvédelmi szervezetek vezetőivel folytat párbeszédet. Ez a kettő egymást nagyon jól kiegészítheti, ugyanakkor azonban szervezetileg teljesen független egymástól. Komlós Attila hozzátette, más a kapcsolatrendszer azon határon túli magyar közösségekkel, amelyek már EU-s tagországokban élnek, más azokkal, aki holnap, holnapután lesznek EU-s tagországok. Ugyanakkor szigorodik és komolyodik a helyzet az olyan országokban élő magyarok vonatkozásában, mint Ukrajna és Szerbia- Montenegró. Komlós megjegyezte, nem tudni, mikor lesz a Magyar Állandó Értekezlet következő ülése, amint megalakul a kormány, várhatóan sürgősen össze fogják hívni a Máért-et. /HTMH: jól kiegészítheti egymást a Máért és a köztársasági elnök kezdeményezése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

2006. május 3.

Más-más témaköröket kívánnak felvetni a Sólyom László köztársasági elnök által meghirdetett, a határon túli magyarságról szóló konferenciasorozat erdélyi meghívottjai. Bakk Miklós politológus az autonómia ügyét tekinti a holnap kezdődő rendezvénysorozat egyik legfontosabb kérdésének. Vetési László lelkész a szórványmagyarságról, ezen belül a csángó közösségről készít helyzetjelentést. Székely István, a Magyar Kisebbség folyóirat felelős szerkesztője többek között a magyarországi támogatási rendszerek újragondolásához kíván néhány támpontot adni. Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó felelős szerkesztője hangsúlyozta, hogy nem a politikai szférát összekapcsoló Magyar Állandó Értekezlet (Máért) alternatívájaként kell értelmezni ezt a konferenciát. Az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója, Horváth István az oktatáspolitika kérdéskörében kíván véleményt nyilvánítani. Kiss Tamás, az RMDSZ demográfiai munkacsoportjának vezetője modellezni próbálta a népességi adatok jövőbeni alakulását. /Holnap kezdődik a határon túli magyarokról szóló konferenciasorozat. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

2006. szeptember 4.

– Az európai uniós csatlakozást követően teljesen más megvilágításban jelentkezik majd az elvándorlás és az otthonmaradás kérdése – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök szeptember 2-án a Félixfürdőn tartott V. MIÉRT Akadémián. Amennyiben az ideiglenes nyugat-európai vagy magyarországi tartózkodás akadálymentesebbé válik, a végleges elvándorlásra való késztetés sokak számára megszűnik – mondta. A politikus a Demográfia, statisztika tükrében a romániai magyar ifjúság című rendezvényen vett részt. Előadást tartott többek között Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal képviseletében, Arató Gergely, magyar oktatásügyi államtitkár, Antal Árpád parlamenti képviselő, Veres Valér, a Kolozsvári Egyetemi Intézet igazgatója, Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége keretén belül működő demográfiai munkacsoport vezetője, valamint Csata Zsombor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékéről. Az előadók a demográfiai mutatóknak politikai döntések általi befolyásolásáról, a romániai magyar fiatalság jövőképéről beszéltek. Antal Árpád figyelmeztetett: évente körülbelül 17 ezer magyar ember vándorol el Erdélyből, mely számarány egy Kovászna nagyságú városnak felel meg. Úgy vélekedett: a Magyarországra történő kivándorlást nagy mértékben az anyaországi politikusok is gerjesztik, akik néha beismerik, hogy Magyarország népességcsökkenését az anyaországon kívül élő magyarság áttelepedésével szeretnék pótolni. /Kiss Olivér: Markó: az EU-tagság megállíthatja az elvándorlást. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ „Nem valakik ellen, hanem valamiért” kívánnak felszólalni azok a reformot sürgető fiatal RMDSZ-es politikusok, akik az elmúlt hétvégén a Félixfürdőn megrendezett V. Miért Akadémián első alkalommal mutatkoztak be a sajtó képviselői előtt. Mindannyian az RMDSZ szerkezetének átalakítását szorgalmazzák. Nagy Zsolt miniszter a változás igényét hangsúlyozta. A beszélgetésen felmerültek a Bukarestben dolgozó, illetve a vidéken és a Miért-ben tevékenykedő fiatal RMDSZ-es politikusok közötti esetleges nézetkülönbségek is. – Ez egy hamis ellentét, szögezte le Kelemen Hunor képviselő. A képviselő elhárította Kovács Péternek azt a kérdését: mi legyen a Frunda György által „megálmodott” RMDSZ-ellenzékkel? „Mi Frunda álmaival nem foglalkozunk” – mondta Kelemen Hunor. Jakab István, a kormányátszervezési okokból távozásra kényszerülő pénzügyi államtitkár átláthatatlannak nevezte a döntéshozatalt az RMDSZ-ben. „A döntések valahol fenn, a csúcsvezetésben születnek. Azt kellene elérnünk, hogy sokkal többen tudjanak beleszólni a dolgok menetébe. Nem természetes az sem, hogy az RMDSZ-es politikusok addig nem mondhatnak véleményt egy adott témában a sajtónak, amíg egy valaki nem nyilvánít véleményt a témáról” – mondta az exállamtitkár. A pártjelleg kialakítására vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban Markó Béla elmondta, a szervezeten belüli fegyelem, illetve a felelősségre vonhatóság növelésére van szükség, ugyanakkor továbbra is meg kell őrizni az RMDSZ szövetség-jellegét. /Cseke Péter Tamás: Bemutatkoztak a „bukaresti csávók”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ – Kinyílt a bicska a zsebemben – mondta Antal Árpád RMDSZ-es képviselő, Demszky Gábor Budapest főpolgármesterének augusztus 20-án mondott beszédére utalva, melyben Demszky Magyarországra hívta dolgozni a határon túli magyarságot. Antal Árpád szerint a migráció megállításáért az autonómia is sokat tehet. Arató Gergely /Budapest/, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára az anyaországi vezetés dilemmáját vázolta előadásában: a magyar kormány határon túli politikáját kettős irányultság jellemzi. Egyfelől kötelességének tartja, hogy otthont biztosítson azoknak, akik nem érzik jól magukat a szülőföldjükön, másrészt viszont az is célja, hogy a határon túli magyarság szülőföldjén találja meg a boldogulását. Veres Valér kifejtette, a romániai magyarság népességcsökkenése évi tíz-tizenötezer fő, ami egyes számítások szerint még nőhet is. Az elöregedésnek köszönhetően a népességfogyás aránya azokban a megyékben magasabb, ahol a magyarság aránya kisebb. A magyarok körében akár húsz százalékkal is magasabb az idősek aránya az országos átlaghoz képest, míg a fiatalok aránya közel ugyanennyivel kevesebb, mutatott rá Veres Valér. Mint elmondta, a magyarság teljes termékenységi arányszáma a Székelyföldön és a Partiumban a legnagyobb, a születések aránya általában a vidéki településeken magasabb. Ahol kisebb a magyarok aránya, nem csupán az elöregedés és az elvándorlás miatt csökkenhet a létszám: azon megyékben, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatti, szinte minden harmadik gyermeket románként anyakönyveznek. A szociológus szerint a romániai magyarság lélekszáma 2025-re mintegy 1,2 millió, 2050-re pedig megközelítőleg 990 ezer lesz. Kiss Tamás, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai munkacsoportjának tagja szerint a jelenlegi becslések szerint a romániai magyarság lélekszáma 1 350 000 körülire tehető. Csata Zsombor elmondta: a népességfogyás ellenére a magyarul tanuló diákok száma nőtt, többek között annak köszönhetően, hogy hozzáférhetővé vált a magyar nyelvű szakoktatás. /Balogh Levente: Antal „bicskanyitogatása” Demszky miatt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

2006. október 13.

Dr. Kiss Tamás neve nem ismeretlen Sepsiszentgyörgy lakói szá­mára. Tavaly az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság vendége volt a magyarországi Pofosz (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) alelnökeként. A Tőkés László Alapítvány kuratóriuma kitüntette dr. Kiss Tamást. Az ünnepséget október 8-án a kis­várdai református templomban rendezték. /Puskás Attila: A Tőkés László Alapítvány kitüntette dr. Kiss Tamást. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./

2007. február 21.

Romániában ‘89–’92 után nagyon rövid idő alatt mintegy negyven százalékkal esett vissza a termékenység és a születések száma, ami azt eredményezte, hogy jelenleg Nyugat-Európában magasabb az egy nőre jutó gyermek-szám, mint Kelet-Európában – nyilatkozta Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ demográfiai munkacsoportjának vezetője. Az erdélyi magyarok körében a lélekszám hangsúlyosabban csökken, de ez nem annak a következménye, hogy eltérőek lennének a gyermekvállalási szokások. Élesebb különbség a falu és város törésvonal mentén van. /Kiss Bence: Nyugaton magasabb az egy nőre jutó gyermek-szám, mint Keleten. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./

2007. március 3.

Az RMDSZ-kongresszuson bemutatásra kerülő tanulmánykötet, Csata István és Kiss Tamás Népesedési perspektívák című könyve az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt előreszámítása. Kiss Tamás demográfus kifejtette, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Demográfiai Munkacsoportja 2002-ben alakult meg. A szóban forgó kötet bizonyos szempontból összegzi az itt folyó kutatások eredményeit. A szerzők mások eredményeire is építhettek, például Szilágyi N. Sándoréra, aki az asszimilációval, vegyes házassággal kapcsolatos fogalmi rendszert dolgozta ki, vagy Horváth István migrációs kutatásaira. A szerzők munkájukban négy forgatókönyvet tárgyalnak. Létezik egy alapváltozat, egy másik, amelyik jobb termékenységi és halandósági viszonyokkal számol, és egy harmadik, ami kedvezőtlen értékekkel számol. A negyedikben a kutatók nem számolnak a migráció hatásaival. Az utolsó modell nem realisztikus, de összehasonlítva a többivel, képet ad arról, hogy mekkora is lesz az elvándorlás hatása. A számítások szerint a bánsági és dél-erdélyi szórvány-területeken a legrosszabb helyzet, ahol magyar népesség 30 év alatt várhatóan megfeleződik. Ezeken a területeken a magyarok többsége vegyes házasságot köt. Elképzelhető, hogy 30 év múlva a homogén magyar házasságokon belül sem lesz mindig lehetséges a magyar identitás újrateremtése. Kolozsváron a magyarok elvándorlása tekintetében kedvezőtlen helyzetben van a város. Ezen a dolgon enyhít, hogy talán ez az egyetlen olyan központ, ahova jelentős mértékben érkeznek más régiókból fiatalok. A magyarok többsége nem vegyes házasságokban él, de egy szignifikáns kisebbség román párt választ magának. Ez a házasulandók, házasok egynegyedét, sőt az utóbbi években 30 százalékát teszi ki. Kolozsváron a vegyes házasságokból inkább a román irányba mozdulnak el a gyermekek. Más régiókban ez másképp van, Székelyföldön és a határmentén a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció sokkal kiegyenlítettebb. Kolozsváron az oktatási rendszernek kulcs szerepe van a magyar életvilágok, közösségek újratermelődésében. Azért az iskola a fő pillér, mert a munkahelyek többnyire vegyesek, a magyarok kis százaléka dolgozik magyar vállalkozásokban, vagy magyarként jellemezhető munkahelyeken. A szerzők kiemelten kezelték a különböző iskolai szintekre, tehát az elemi, általános- és középiskolai szintekre belépő népesség számának a nyomon követését. 1989–93 között 3–4 év alatt a születések száma mint a románoknál, mind a romániai magyaroknál, rövid idő alatt negyven százalékkal csökkent, ami az oktatási rendszert érzékenyen érintette. Ez a hullám először az elemi iskolákon, majd az általános iskolákon vonult át. Most hullámzik át a középiskolákon, a 2008–2009-es tanévtől kezdődően pedig az egyetemista korú populáció fog negyven százalékkal csökkeni, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi helyszámokkal a romániai magyar felsőoktatási rendszer nem lesz fenntartható. Ugyanakkor az egyetemek számára újabb bonyodalmat jelent Románia csatlakozása az Európai Unióhoz. A kutatás szerint a jelenlegi választási rendszerben a következő harminc évben adottak a demográfiai feltételek egy egységes politikai parlamenti képviselethez. A magyar választók jelenleg 6,9 százalékos aránya ahhoz nem elég, hogy több magyar politikai szervezet is jelen legyen a törvényhozásban. /Mihály Zsombor: Népesedési perspektíváink. Beszélgetés Kiss Tamás demográfussal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

2007. március 6.

Huszonöt év múlva egymillióra csökken a magyar közösség lélekszáma. Nem lelt visszhangra a demográfiai előrejelzés, amelyet az RMDSZ kongresszusán mutatott be a szövetség egyik nemrégiben létrehozott „háttérintézménye”, az ügyvezető elnökség demográfiai munkacsoportja. A Csata István, Kiss Tamás szerzőpáros Népesedési perspektívák című tanulmánykötetében kimutatta: 2032-re 29,6 százalékkal csökken az erdélyi magyar népesség. Húsz év múlva 1,13 millióra, harminc év múlva pedig egymillióra csökken az erdélyi magyar lakosság. A különböző korcsoportok lélekszáma is eltérően alakul: míg a 65 év fölöttiek száma 3,4 százalékkal növekszik, addig a 0–19 éveseké 43,6, a 20–64 éveseké pedig 33,4 százalékkal csökken – vagyis az erdélyi magyar társadalom elöregedik. A demográfiai mutatók országos szinten is lefele mutatnak, azonban 25 év múlva az ország lakosságának csökkenése „csak” 16 százalékos lesz: azaz az erdélyi magyarok kétszer olyan gyorsan fogynak, mint a románok. Kiss Tamás szerint ennek egyik legfőbb oka a magyar népesség korszerkezete. A 2002-es népszámlálás szerint a magyarok átlagos életkora 40,3 év volt, szemben az országos 37,8 évvel. Másrészt a magyar népességen belül a 65 év fölöttiek aránya 16,3 százalék, szemben az országos 14,1 százalékkal. Az elöregedést a magyarok esetében először az 1987-1992 közötti elvándorlási hullám gyorsította meg, amikor közel 100 ezer, döntően fiatal magyar hagyta el az országot. Az átlagosnál gyorsabb fogyás másik oka az asszimiláció. A vegyes házasságokon belül a gyermekek többsége (mintegy kétharmada) elsősorban a többségi identitáshoz, kultúrához kapcsolódik. A szociológus a következő harminc évben a magyarok nagyobb mértékű elvándorlására számít. Veres Valér, a kolozsvári BBTE szociológia karának adjunktusa szerint az asszimilációs veszteségek mérséklésében lehet sajátos eszközöket alkalmazni. „Ezek közül az egyik már működik: a magyar iskolaválasztás serkentése a kedvezménytörvény alapján a 20 000 forintos oktatási-nevelési támogatással. De ilyen célt szolgál a Csata-Kiss féle regionális előreszámítás is, hiszen oktatási kisrégiók kialakítását tervezik, hogy minél kevesebben kényszerüljenek román tagozaton tanulni az iskolákban. A kutató szerint az RMDSZ-nek olyan népesedés-politikát kell támogatnia, vagy kidolgoznia, ami bizonyos kérésekre országos szinten megoldást jelent. A székelyföldi önkormányzatok adhatnának gyermekvállalást, illetve a gyermekes családokat segítő kedvezményeket, hiszen erre joguk és lehetőségük van – javasolta Kiss Tamás. Fontos lenne, hogy a külvárosi magyar osztályokat minden eszközzel megpróbálják fenntartani. /Elfogynak a magyarok Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

2007. március 28.

Az elkövetkező harminc évben számottevően csökkenni fog Székelyföld magyar lakossága, ez derült ki egy nemrég közzétett – Csata István és Kiss Tamás szociológusok által készített Népesedési perspektívák című tanulmánykötetből. A szakemberek Hargita megyét öt régióra, illetve kisrégióra osztva vizsgálták. Elsőként a legnagyobb, hagyományos tájegységként is önállónak minősített csíki régiót elemezték. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a terület 121 ezres összlakosságából közel 103 ezer magyar nemzetiségű. A következő harminc évben a vizsgált terület migrációs vesztesége megközelíti a 16 százalékot. Számokban kifejezve: 2030 körül már csak 86 ezer magyar ajkú lesz Csíkban. Udvarhely régióban viszonylag alacsonyabb népességfogyással számolnak a szociológusok. Az említett térségben 2002-ben 87,5 ezren vallották magukat magyarnak. Ezzel szemben 2032-re már csak 74 ezren lesznek. Gyergyóban a 2002-es 58 ezres magyar népességhez képest, harminc év múlva már 12 ezerrel kevesebben lesznek. Ez a csökkenés arányaiban nézve a megye régiói közül a legdrasztikusabb. Keresztúr és Szentegyháza kisrégiókban a következő harminc évben 3,2, illetve 2,2 ezer lélekkel csökken a magyar lakosság. Jelen pillanatban egyetlen olyan uniós tagállam sincs, amelyet ne veszélyeztetné bennszülött népességének zsugorodása. /Kozán István: Elfogyunk? Ötvenezerrel kevesebb magyar harminc év múlva. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./

2007. június 16.

Kevés az óvoda az országban. Bukarestben csak feleannyi óvodai hely áll a gyermekek rendelkezésére, mint amennyire szükség volna. A tanügyi szakszervezetek, szülők és óvónők június 11-én tiltakozó felvonulást szerveztek a kormány és a szakminisztérium előtt. Vannak városok, ahol 1990 óta egyetlen óvoda sem épült; a jelek szerint az ortodox templomok és kolostorok minden pénzt felemésztenek. A Hargita Népe régtől fogva figyelmeztetett a népességfogyásra. Hargita megye lakossága 1992-től tíz év alatt 348 355 főről 325 628-ra apadt, ami egy Gyergyószentmiklós nagyságú város teljes lakosságával egyenlő. Csata István és Kiss Tamás nemrég közzétette Népesedési perspektívák című könyvét, eszerint 2030-ig a romániai magyarság lélekszáma egymillióra csökken. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség közölte, hogy ősztől iskolák szűnnek meg, másokat összevonnak. Máshol is kedvezőtlen a helyzet. Szatmár megye líceumi magyar osztályaiba 1993-ban 1092 helyet hirdettek meg, de csak 406 jelentkező akadt; a brassói Áprily Lajos Líceum 180 helyére 135-en iratkoztak. Románia lakossága 1990 és 2007 között 1,5 millió fővel csökkent, és ha így folytatódik, 2050-re a jelenlegi 21 millióról 16 millióra apad. Az ősszel kezdődő tanévben országszerte százezerrel kevesebb gyermeket íratnak az első elemibe, mint tavaly, kevesebb pedagógusra lesz szükség. /Barabás István: Felhős vakáció. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 16./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-69




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998