udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 25 találat lapozás: 1-25
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kodolányi János

1993. július 29.

A Kodolányi János Egyetemi Előkészítő Intézetben külföldi diákokat készítenek fel magyarországi egyetemi tanulmányok folytatására. A magyar diákok külön intézetben laknak. Az újságíró elkülönítésről beszélt, viszont Töttösy Istvánné dr., a Művelődési Minisztérium etnikai és nemzeti kisebbségügyi főosztályának vezetője tisztázta, nem elkülönítésről van szó. A magyar diákszálláson olyan vendégszobák vannak, ahol a látogatók szüleit elhelyezhetik. Más épületben erre nincs lehetőség. /Kodolányi János Magyar Nyelvű Előkészítő Intézet. = Magyar Narancs, júl. 29./

1993. július 29.

Júl. 29-én megjelent a Szigeti Turmix /Társasági hetilap, kiadja a Máramaros Publicisztikai és Művelődési Egylet, Máramarossziget/ első száma. Kodolányi János Magyar Nyelvű Előkészítő Intézetben

1999. május 11.

Marosvásárhelyen sok éve létezik a Dimitrie Cantemir ökológiai magánegyetem. Négy év alatt a városban, a Tudor lakónegyedben elkészül egy magánegyetemi campus. A Cantemir egyetem szeretné szélesre tárni kapuját a nemzetközi kooperáció számára. A jelen levő Bert Billie, belga professzor irányítja azt a programot, melynek keretében a flamand kormány anyagilag támogatja a romániai magánoktatást. Éspedig egy év leforgása alatt 5 millió belga frankkal kíván beszállni ebbe a programba. - Remélhetőleg a közeljövőben igen szoros kapcsolat alakulhat majd ki a marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir Egyetem és a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola között. Ezt az igényt mind Murgu prorektor, mind Darai Lajos Mihály, az intézmény főigazgató-helyettese megfogalmazta. A Kodolányi János Főiskola magánintézmény, az ott tanuló diákok állami támogatásban is részesülnek, és az ott szerzett diplomák az államiakkal egyenértékűek. Mintegy négyezer diák tanul évente a Kodolányi Főiskola különböző fakultásain: a közgazdasági, turisztikai, újságírói szakon. Darai Lajos Mihály reméli, hogy a lehető leghamarabb diákcserék, tananyagcserék mehetnek végbe a marosvásárhelyi és székesfehérvári főiskolák között. /Máthé Éva: Magánegyetemek kézfogása. Székesfehérvár jó példa lehet! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2000. augusztus 16.

Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2001. március 10.

Szóbeszéd tárgyát képezte Gyergyószentmiklóson, hogy a főiskolán felhígult az oktatás. Dombay István egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósra kihelyezett idegenforgalom-földrajz karának igazgatóhelyettesét kérdezte az újságíró. Dombay elmondta, hogy az idei tanévben a főiskola hallgatóinak összlétszáma 299, ebből 186-an vannak idegenforgalom- földrajz szakon, 125 magyar és 61 román tagozatos, és 113-an kartográfia-földmérés szakon, amelyből 77 magyar és 36 román tagozatos. A 2001-2002-es tanévben is indulni fog mindkét szak. Kolozsvárról az egyetemi tanárok rendszeresen eljönnek megtartani az órákat. Általában kéthetente jönnek, amikor 3-4 napot tömbösítve, intenzíven tanítanak. Dombay arról is tájékoztatott, hogy áprilisban meglátogatják a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolát, és aláírják az együttműködési szerződést a két főiskola között. A szerződés diák- és tanárcserét jelent. Egyelőre próbaképpen a 2001-2002-es tanév első félévében 10 diák fog menni innen Székesfehérvárra tanulni, és 10 diák jön onnan ide. Tavaly 45-en végeztek, és valamennyien államvizsgáztak. Visszajelzéseink alapján valamennyien kaptak otthon állást, a gyergyóiak is. Többen továbbtanulnak. /Gál Éva Emese: "Már sokan ismernek bennünket" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

2001. október 2.

Tanévet nyitottak Gyergyószentmiklóson, a főiskolán is. A Babes-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának kihelyezett tagozatán az idén már 275 diákkal kezdték a tanévet, közülük 110 elsőéves. Dr. Pándi Gábor, a főiskola igazgatója, Dombay István aligazgató, Zsombori Vilmos, Hargita megye tanácsának elnöke; Dézsi Zoltán, a megye alprefektusa, végül Pál Árpád polgármester szólt az egybegyűltekhez. - A 110 elsőévesből 82 Hargita megyei, 13 Kovászna megyei, 10 Maros megyei. A tanári karban 7 helyi illetőségű van már, s egy fél esztendeig dr. László Péter, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola adjunktusa is Gyergyószentmiklóson oktat. Négy - az általános osztályzat alapján kiválasztott - másodéves pedig Székesfehérváron tanul egy fél esztendőt, majd nyári gyakorlatát is ott végzi a két intézmény közötti együttműködés jóvoltából. - Okt. 1-jén megkezdődött az oktatás a Babes-Bolyai Tudományegyetem csíkszeredai informatikai főiskoláján. Nem tartottunk ünnepélyes tanévnyitót - közölte dr. Oláh Gál Róbert egyetemi adjunktus, a főiskola igazgatója -, mert nincs rá pénzünk. A megyei, valamint a városi önkormányzattól kapott korábbi ígéretek ellenére sem részesült a főiskola anyagi támogatásban. Leszámítva azt a pár alkalmat, amikor a kolozsvári vendégtanárokat elszállásolták. Jelenleg 102 hallgatójuk van, ebből 30 elsőéves, 40 pedig végzős. Első éven 21 magyar hallgató van, másodéven 25, harmadéven pedig 28. /Bajna György, Sarány István: Főiskolai évnyitó. Már tegnap délután megkezdődött az oktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

2001. október 23.

A magyar történelem tanításának tartalmi és módszertani megújítása címmel szervez továbbképző tanfolyamot a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tanfolyamon való részvétel díjtalan. Az előadásokat hétvégeken fogják tartani havonta egyszer. /Továbbképző történelemtanároknak. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

2001. október 27.

Összesen 266 diákkal kezdte meg az új tanévet a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozataként működő gyergyószentmiklósi főiskola, közülük 102-en elsőévesek, 50-en a turisztikai-földrajz szakon, (33 magyar és 17 román tagozatra járó diák), és 52-en a térképészet-kartográfia szakon, amelyből 36-on magyar és 16-on román tagozaton tanulnak. A 266 diákból 194 hallgató tandíjmentesen és 72-en fizetnek tandíjat. A székesfehérvári Kodolányi János egyetemi jogú főiskolával élő kapcsolatban állnak. Idén 101-en végeztek, 96-an tették le az államvizsgát, 5-nek nem sikerült, ők februárban próbálkoznak újra. A visszajelzések szerint aki dolgozni akart, el tudott helyezkedni mind a két szakterületen Gyergyószentmiklóson, illetve ki-ki a maga szülőföldjén. /Gál Éva Emese: Új tanév a főiskolán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

2001. október 30.

Okt. 25-én Marosvásárhelyen továbbképző tanfolyam indult a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület közreműködésével. A történelem szakos tanárok módszertani képzését szolgáló ismeretterjesztő előadássorozat nyitórendezvényén dr. Darai Lajos filozófus, főiskolai tanár Székesfehérvárról, az őstörténet-kutatásról és tanításáról illetve az egyetemes és a magyar őstörténeti kronológia összehasonlító módszertanáról értekezett. Dr. Herényi István ny. jogász, történész Budapestről pedig a Kárpát-medencét benépesítő, honfoglalás előtti népekről. - Ez a továbbképzés Csihák Györgynek, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnökének köszönhető. Az egyesület 1985-ben jött létre Zürich székhellyel, ám az utóbbi pár évben átköltözött Magyarországra és bizonyos vonatkozásban Erdélybe. Így az elnök több alkalommal is tartott előadást Marosvásárhelyen, Nyárádszeredában, Csíkszeredában. A Kodolányi János Főiskola felkarolta ezt a tervet. A továbbképzőn előadások hangzanak el a történelemkutatás módszertanáról, a magyar őstörténet-kutatásról, a középkor és az újkor történelmének magyar vonatkozásairól és a magyar művelődéstörténetről. /Járay Fekete Katalin: Történelem szakosok módszertani továbbképzése. Nemzettudat és nemzeti történelemtudat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

2002. január 18.

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, valamint a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola közös szervezésében jan. 19-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Központjában zajló továbbképzőn dr. Faragó József egyetemi tanár, etnográfus és nyelvész /Kolozsvár/ Magyar népballadáink keleti öröksége, dr. Csapó József /Nagyvárad/ volt szenátor pedig Az önkormányzás múltja és jelene a történelmi Erdélyben címmel tart értekezést. /A történelmi Erdélyről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

2002. január 22.

Magyar történelem szakos tanárok módszertani képzését szolgáló továbbképző tanfolyamot, ismeretterjesztő előadássorozatot kezdeményezett a közelmúltban a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Marosvásárhelyen, a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolával közreműködve. A 15 éve működő egyesület a világ 19 országában örvend elismerésnek. Hét országban több mint 15.000 érdeklődő jelenlétében tartottak számos rendezvényt. Szerveztek havonta előadást a világ különböző városaiban. Dr. Csihák György közgazdász- történész, az egyesület elnöke elmondta, hogy egyesületük baráti társaságként indult. Alapító tagjai között német nyelvű és a magyarsághoz kapcsolódó történetírás legjelentősebb személyiségei találhatók. Kezdetben Zürichben, később mind több városban szerveztek előadásokat. Lassan terjeszkedni kezdtek a Kárpát-medence irányába is, bevonva az ott dolgozó kutatókat. Célktűzésük a magyar történelem előítélet-mentes kutatása. Fő törekvésük a magyar nép, nyelv, őstörténet szabad kutatása, tanulmányozása. A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület kiadványait saját költségén 300 magyarországi könyvtárba juttatta el, illetve további 70 más ország 156 könyvtárába. - Szerte a világon alakulnak az egyesületnek asztaltársaságai. Erdélyben Kolozsváron alakult az első. Marosvásárhelyen most alakul. /Járay Fekete Katalin: Szellemépítés européer módra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

2002. március 29.

Kisfülpösön a helyi műkedvelő színjátszók március 31-én bemutatják Kodolányi János Földindulás című darabját. /Földindulás – Kisfülpösön. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

2002. szeptember 10.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett főiskolájára háromszoros túljelentkezés volt mind idegenforgalmi, mind térképészeti szakon, tájékoztatott Dombai István igazgatóhelyettes. Minden hely betelt, sőt, idegenforgalmi szakra fölvettek mindenkit, aki tandíjas helyet igényelt, tehát a tervezettnél többen vannak. A gyergyószentmiklósi főiskola testvérkapcsolatot ápol a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolával. Idén is 4 hallgatójuk megy tanulni Székesfehérvárra, s a tavalyihoz hasonlóan három tanár jelezte Székesfehérvárról, hogy kurzusokat fog tartani Gyergyószentmiklóson, s azt is jelezték, hogy még hoznak szakembereket. /Gál Éva Emese: A főiskolán minden hely betelt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

2003. december 16.

Dec. 13-án Marosvásárhelyen, a Vártemplom diakóniai otthonában hagyományteremtő rendezvénysorozat első estéjét szervezték. A MADISZ és az Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezésére havonta, rövid előadással egybekötve, olyan filmek bemutatására kerül sor, amelyek elsősorban a magyar történelmet népszerűsítik, illetve a kultúrát, hagyományt ápolják. Az ötletadó Farczádi Attila elmondta, azt szeretnék, hogy a globalizációs törekvésekkel szemben a fiatalokkal olyan filmeket is megismertessenek, amelyek rólunk szólnak. Elsőnek Koltay Gábor 1991-ben készült filmjét, a Julianust mutatták be. A Domonkos-rendi szerzetes, Julianus barát társaival együtt 1235-36-ban elindult, hogy megkeresse Volga menti őseinket. A Kodolányi János regényéből írt közös magyar-olasz produkció vetítése után Kolozsvári Szilárd fiatal történelemtanár reflektált a korra és arra a történelmi elméletre, amely az ősmagyarokat a Volga-Káma vidékére helyezte. A történészek, antropológusok egyre inkább hitelt adnak Julianus barát feltevéseinek, a finnugor eredetet fenntartókkal szemben. A következő alkalommal a Szent Koronáról mutatnak be filmet, s az előadás az államalapító korát idézi fel. /-vagy-: Julianus barát és az őstörténet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

2004. május 22.

Dr. Dombay István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Kara kihelyezett főiskolájának igazgatója 83 végzőst búcsúztatott máj. 21-én Gyergyószentmiklóson. Jelen volt Pál Árpád polgármester is, aki a főiskola végleges akkreditálását és újabb szak létrehozását tartotta a legfontosabb jövőbeni lépésnek. A 83 végzős közül 33 diák az idegenforgalom földrajza, 25 a földmérő, térképész szakon magyar nyelven tanulhatott. (A román tagozatokon végzettek mintegy 80%-a szintén magyar anyanyelvű diák volt.) A főiskola idén is fenntartotta kapcsolatait a székesfehérvári Kodolányi János Egyetemi Jogú Főiskolával, az I. félévben két, a második félévben egy diák tanulhatott a magyarországi főiskolán. Onnan 14 diák vett részt a diákcsere keretében itteni oktatáson. Székesfehérvárról három tanár tanított Gyergyószentmiklóson, innen egy tanár tartott előadásokat a székesfehérvári főiskolán. /Kicsengetés a gyergyószentmiklósi főiskolán. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 22./

2005. február 6.

IV. Béla király mindhárom leányát a szentek közösségében tisztelik világszerte. Közülük a hosszú évszázadok során a „boldognak mondott” Margit lett a legismertebb, az ő ünnepére hívott az új margittai nagytemplom harangja. Dr. Marton József, a kolozsvári katolikus teológiai kar dékánja celebrálta a szentmisét Horváth Istvánnal, a főegyházmegye tanfelügyelőjével. Egy nagyváradi kettős doktori disszertáció-védést követően érkeztek Margittára. Dr. Marton József először annak a Kodolányi Jánosnak megtéréséről szólt, aki pályája elején regényt írt Boldog Margitról, majd a kommunista időkben időlegesen eltávolodott az egyháztól. Visszatalálását Belon Gellért nyomán Szent Margit által kieszközölt kegyelemnek mondta a szónok. /Tüzes Bálint: Szent Margit ünnepén. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 6./

2005. július 31.

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

2006. február 17.

Február 4-én a magyar szellemi élet köszöntötte a 95 éves Püski Sándort, azt a személyiséget, aki életét a nemzeti kultúra szolgálatába állította, aki az évtizedek során legjobb alkotóink könyveit adta az olvasók kezébe. „Betűkből teremtett univerzumot” – írta róla a Magyar Nemzet. Püski a harmincas évek végén létrehozott Magyar Élet Kiadója a nemzet sorskérdéseit felvállaló szellemi tábor, a népi irodalom és mozgalom tagjai – Sinka István, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Nyirő József, Erdélyi József, továbbá a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe köré csoportosult többi alkotó – műveinek kiadójaként történelemformáló erővé magasodott, keresve a kivezető utat abból a kétpólusú világból, amely a német, illetve a szovjet hegemónia képében elnyeléssel fenyegette Közép-Európa államait. A kiadó 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, olyanokat, amelyek az akkor élő nemzedék eszmei tájékozódását segítették, cselekvésre buzdítottak, nemzeti célokat szolgáltak. A Balatonszárszón 1943-ban megszervezett Magyar Élet tábor a kor meghatározó, irányszabó eseménye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben megalakított Püski–Corvin Magyar Könyvesház egy időben volt a magyar kultúra előretolt bástyája, a diaszpórában élő magyarság szellemi központja volt. A New York-i Könyvesház által meghívott erdélyi, vajdasági, szlovákiai írók, a kiadó által megjelentetett műveik lármafaként hirdették a világnak fizikai és lelki elnyomorítást, a nyelvi genocídiumot, amely a kisebbséget fenyegette. Püski Sándor 1988-tól újra Magyarországon jelenteti meg, azokat az alkotókat és műveiket, amelyek a totalitarizmus korában elhallgattatásra ítéltettek. A budapesti Püski Könyvesház és a Kiadó ma is szellemi oázis, az egész Kárpát-medencére kisugárzó erőforrás. Jellegzetes borítólapja biztos ajánlólevél: e könyvek a legjava magyar irodalmat közvetítik az olvasók felé, méltatta Püski életművét Máriás József. /Máriás József: Betűkből teremtett univerzum. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

2006. április 4.

Eltávozott az élők sorából Técsi Erzsébet, a nagyenyedi Bethlen Kollégium leányinternátusának legendás hírű nevelőnője, aki huszonöt éven át hűséggel szolgálta az iskolát. Nem alapított családot, családja a sok száz rábízott tanulólány volt. Számára nem volt vakáció, szabadnap, egész lényét kitöltötte hivatása. Igyekezett szebbé, barátságosabbá tenni a környezetet. Kis könyvtárában ott voltak Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső frissen megjelent művei, amelyeket szívesen kölcsönzött tanítványainak, kollégáinak is. /Józsa Miklós: Otthona a kollégium volt igazságot. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

2007. augusztus 24.

Az 1920–30-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék tagjaiban Magyarország trianoni tragédiája és kétségbeejtő szociális állapota ébresztette föl a nemzeti és szociális felelősségtudatot. Végveszélyben látták az országot nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt. Ezért azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy társadalmi egyenlőségen és nemzeti függetlenségen alapuló új magyar nemzetet teremtsenek. A népi mozgalom tagjai a demokratikus átalakulást halaszthatatlannak ítélték a magyarság megmaradása szempontjából. A nemzetből korábban kihagyott néposztályok felszabadítása útján akartak demokratikus magyar nemzetet formálni. A népi írók legfontosabb törekvése az új, európai mintájú nemzettudat megteremtése volt. Ez a program fogta egységbe a különféle származású, különféle műveltségű, különféle esztétikai ízlésű írókat. Származásukat tekintve a népi írók közül legtöbben a parasztságból jöttek. Ezek egy része magasabb iskolái révén már fiatalon értelmiségivé és városivá lett, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Kovács Imre, Darvas József vagy Juhász Géza. Másik része pedig magasabb iskolák nélkül, önművelés révén vált íróvá, mint Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál, Nagy Imre és Sértő Kálmán. És voltak, akik a középosztályból, többnyire vidéki értelmiségi családból származtak, értelmiségiként mégis szívügyüknek tekintették az alulsó Magyarország felszabadítását, nemzetbe emelését: ilyen volt Németh László, Kodolányi János, Féja Géza, Gombos Gyula, Gulyás Pál, valamint a budapesti születésű Szabó Zoltán. A népi írók ideológiai tekintetben is meglehetősen heterogén csoportot alkottak. A közös célt eltérő utakon, módokon keresték. Ebből következett az is, hogy egymás között is éles vitáik voltak sok-sok kérdésben. Az akkori fogalmak szerint baloldali, középen lévő és jobboldali egyaránt volt köztük. A népi írók számára a nép az egész nemzetet jelentette, nemcsak a parasztságot. A nép fogalmának ezt a tág, a nemzetével azonos értelmezését a népi írók világosan kifejtették. Németh László számára Homérosz, Dante, Shakespeare, Goethe, Petőfi volt a példa arra, hogy az irodalom a nép legmélyebb megnyilatkozása. Illyés Gyula szerint a népi irodalomban az egész magyar irodalom érkezett el fejlődésének egy régóta esedékes szakaszába, hogy azonosuljon az egész nemzettel. A népi írók a magyar társadalmat úgy akarták megváltoztatni, szociálisan igazságossá tenni, hogy közben nem feledkeztek meg a magyarság súlyos nemzeti problémáiról. Ezért volt a népi irodalomnak az erős társadalmi érdeklődése mellett határozott nemzeti jellege. A népi írók a magyar nemzet boldogulását a kelet-közép-európai népek közösségében keresték. Illyés a maga patriotizmusát is az egyetemes emberi értékekhez és jogokhoz való mély kapcsolódásával magyarázta. Valamennyien úgy érezték, hogy az író felelős népe sorsáért. Nyíltan megvallották, hogy irodalmi munkásságukkal a nemzet megújulását, igazságosabb életét akarják szolgálni. Tamási Áron szerint „nemzet- és sorstársaival egyetemben az író nemcsak azért felelős, amit írásban és szóban hirdet, hanem azért is, amit mások az ő hallgatása fölött a népével cselekednek. ” A népben-nemzetben gondolkodó Veres Péter is a cselekvő történelmi jelenlétet tekintette az író küldetésének. A népi író elnevezés Németh Lászlótól származik. A népi irodalom és a nyomában kibontakozó népi mozgalom jellegadó vonása az volt, hogy összekapcsolta a társadalmi és a nemzeti szempontokat. A nemzet felemelkedése érdekében akarta megszüntetni a társadalmi igazságtalanságokat. Éppen ez különböztette meg a népi írókat a baloldali radikalizmus képviselőitől. Ez volt a gyökere a népi-urbánus ellentétnek. A népiek is alapvető társadalmi változásokat sürgettek, de nem fogadták el a baloldali radikalizmusnak a nemzeti szempontokat mellőző ideológiáját. A népi-urbánus vitában a baloldali radikalizmus és a nemzeti radikalizmus ellentéte nyilatkozott meg. Később azonban sokféle ellentétnek lett fedőneve a népi-urbánus szembeállítás. A népi írók történelemszemléletének fontos eleme volt az a felismerés, hogy történelmünk során valamely külső és idegen hatalomra való támaszkodás sohasem segítette elő a nemzeti fejlődést. Ez a történelmi tapasztalat vezette a népi írókat, mindenekelőtt Németh Lászlót arra, hogy a magyarság saját útját keressék. Ezt a saját utat nevezte Németh László a harmadik útnak. A harmadik út a magyar radikalizmus igénye és programja volt. Németh László a fasizmussal és a szovjet rendszerrel egyformán szemben állva megfogalmazta a harmadik út programját. Ezt hirdette meg 1943-ban a második szárszói konferencián elmondott előadásában is. A reálpolitikus Bibó István is a harmadik út lehetőségéhez fellebbezett, amikor 1945-ben nagy tanulmányban mérte fel a magyar demokrácia válságát: „aki Magyarországból szovjet tagállamot akar csinálni, az hazaáruló, aki Magyarországon Habsburgot akar restaurálni, az is hazaáruló, aki pedig Magyarországot az elé a hamis alternatíva elé próbálja állítani, hogy csak e kettő között választhat, az kétszeresen hazaáruló, mert e kettő között ott van a harmadik, egyedül helyes út, a belsőleg egyensúlyozott, de radikális reformpolitikát folytató, demokratikus, független, szabad Magyarország lehetősége”. Az adott történelmi körülmények között a harmadik út eszméje nem juthatott többre, minthogy megfogalmazza egy független, szabad Magyarország igényét, melynek gyakorlati megvalósítására azonban akkor a történelem semmiféle lehetőséget nem adott. Mint eszmény mégis megmaradt a magyarságban. (A Mindentudás Egyetemén elhangzott előadás részlete/szerkesztett változata) /Görömbei András: A magyar népi irodalom. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

2007. október 2.

Együttműködési szerződést írtak alá október 1-jén a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett idegenforgalmi tagozata, a székesfehérvári Kodolányi János Egyetem, valamint a kairói Sinai Turizmus- és Szállodavezetési Egyetem képviselői. A tanévnyitón a kihelyezett idegenforgalmi tagozat tíz éves jubileumát ünnepelték. Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke, egykori tanügyminiszter úttörőnek nevezte azt az 1997-es kezdeményezést, melynek révén létrejött Gyergyószentmiklóson a BBTE földrajz karának kihelyezett tagozata. Mint mondta, abban az időben csupán Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön és Besztercén gondolt arra a város vezetése, hogy az otthon maradó fiataloknak is biztosítsák a továbbtanulási lehetőséget. Azóta a BBTE-nek Erdély területén 18 kihelyezett tagozata működik, a gyergyószentmiklósi egyetem pedig több mint 1000 diáknak adott oklevelet. A 30 magyar és 15 román nyelven tanuló diákkal induló tagozatnak ma már több mint 300 hallgatója van, kétharmaduk magyar, egyharmaduk román nyelven tanul. /Jánossy Alíz: Jubileumi tanévnyitó Gyergyóban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./ 1997-ben nyitotta meg kapuit a Babes–Bolyai Tudományegyetem földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett, akkor főiskolai, ma egyetemi rangú részlege. Dr. Dombay István, a kihelyezett tagozat igazgatója Egyiptomból és Magyarországról érkezett kollegákat is köszönthetett dr. Nirvana Harpaz, a sínai Idegenforgalmi és Szállodaipari Főiskola dékánjának és dr. Szabó Péter, a székesfehérvári Kodolányi János Idegenforgalmi Főiskola dékánjának személyében. Dr. Andrei Marga, az egyetem akadémiai tanácsának elnöke szóba hozta az egyetem fejlesztésének terveit, illetve elképzeléseiket a multikultúra fogalmának általa értelmezett jelentéséről. Október 1-jén a Babes–Bolyai Egyetem csíkszeredai informatika kihelyezett tagozatán is elkezdődött a tanítás. Első éven 28, másodéven 11, harmadéven 15 hallgató kezdte meg, illetve folytatja tanulmányait. /Bajna György: Jubiláló felsőoktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./ Dr. Dombay István igazgató megköszönte az egyetemalapítás ötletét dr. Dézsi Zoltánnak, Pál Árpádnak, az akkori tanácsnak, a jelenlegi városvezetésnek, ugyanakkor minden volt és jelenlegi munkatársnak. A támogatóknak is köszönetet mondott. /Rancz Enikő: Megnyitották az új akadémiai évet. „Erdélyt tegyük igazi campusszá…” . = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), okt. 2. – 40. sz. /

2008. április 2.

Újabb részletet közölt a lap Katona Szabó István A nagy hazugságok kora című önéletírásból. Romániában az 1940-es évek végén a leszámolások folytatódtak, több írót elhallgattattak, illetve üldöztek. A magyar irodalomban hasonló volt a helyzet, ismertek voltak főleg Méliusz József kirohanásai, aki szerint még Sinka Istvánt is ki kell ebrudalni Erdélyi Józseffel együtt az irodalomból. Méliusz Kodolányi János, Németh László, Szabó Lőrinc művei indexre helyezését is helyeselte Szabó Dezsővel és Nyírő Józseffel együtt. Bözödi György meghurcolásának Katona Szabó István is tanúja volt Kolozsváron. A „szelektálók” között jeleskedett Földes László is, aki féltette Nyírőtől, de általában a népi íróktól a magyar olvasókat, Földes ekkor az Állami és Irodalmi Kiadó kolozsvári szerkesztőségét vezette. Mint marxista esztéta, az Andreeseu Intézetre nevesített egykori Magyar Művészeti Intézetben tartott előadásokat. Ebben az időben a nagy román költő, Tudor Arghezi cipőfűzőt árult Bukarestben. Sadoveanut kiáltották ki a román irodalom legjelentősebb alakjának. Sadoveanu halála után, a Sztálin halála utáni „olvadás” idején vették elő Arghezit, beültették egy írószövetségi kongresszuson ünnepélyesen az elnökségbe azok, akik, addig gyalázták. Arghezi anyja magyar volt, de görcsösen igyekeztek, nehogy a közismert Eminovics-Eminescu után kiderüljön, hogy a XX. század legnagyobb román költője nem tiszta román. József Attila pedig maga írta: „apám félig székely, félig román vagy talán egészen az”, de ez benne van minden magyar iskoláskönyvben, és senkiben nem okozott kisebbrendűségi érzést a magyar kultúra vagy a költő értékével kapcsolatban. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.

2009. augusztus 4.

Augusztus 2-án elhunyt Püski Sándor, a Püski könyvkiadó és a Püski könyvesház alapítója, igazgatója, lelke. Püski Sándor 1911. február 4-én született Békés nagyközség harmadik kerületében, Ibrányban, földműves szülők gyermekeként. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1935-ben avatták doktorrá. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. Püski Sándor volt az ötletadója és fő szervezője az első, 1942-es, majd az 1943 augusztusában megrendezett híres szárszói konferenciáknak, valamint a Magyar Élet-tábornak. 1944-ben a német, 1945 után a szovjet megszállással szembeszegülő szellemi ellenállás vezéregyénisége volt. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben bebörtönözték. Püski Sándor 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1975-ben hozta létre feleségével a Püski Kiadót, ebben az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutó szerzők munkáit adták közre. A Püski házaspár 1988-ben tért vissza Budapestre és megalapította, majd működtette később fiaival a Püski könyvesházat és a kiadót. Könyvesboltjában a trianoni határokon inneni és túli Kárpát-medencei, valamint a nyugati magyarság képviselőinek legteljesebb merítése található meg a Németh László által emlegetett szellemi haza kincsestárából. Eme értékkészlet jelentős részét a Püski Kiadó maga rendezte sajtó alá. 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, többek között Kodolányi János, Féja Géza, László Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József munkáit. Püski Sándor Könyvessors – magyar sors című könyvében összegezte egy irodalomért élő ember életútját. /Pósa Zoltán, Magyar Nemzet Online: A magyar nemzeti irodalom mentorának halálára. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 4./

2009. október 17.

Bogdán László az első Ignácz Rózsa-konferencián az írónő szülővárosában, Kovásznán ,,perújrafelvételről” beszélt, s ma is úgy gondolja, nem minden alap nélkül, Ignácz Rózsa terjedelmes életműve kapcsán akkor még csak tárgyalások folytak arról, hogy a méltatlanul elfeledett írónő összegyűjtött műveinek kiadását elkezdi a csíkszeredai Pro Print Kiadó. Addig a budapesti Püski Kiadónál jelent meg néhány régebbi nagy sikerű s néhány újabb, kéziratban maradt regénye. Azután a Pro Printnél megkezdődött az összkiadás, régi népszerű regények, a Róza leányasszony, az Urak, úrfiak mellett kiadták egyik főművét, a negyven évig kéziratban maradt, az ötvenes évek embertelen viszonyait leleplező, A vádlott – 1950-1952 című regényt, vagy a nem kisebb író, mint Kodolányi János által remekműnek tartott, Szent Lászlót megidéző Ünnepi férfiút. A sorozat folytatódik most Ignácz Rózsa születésének századik évfordulójára a Pro Printnél megjelent, régóta esedékes Emlékkönyv, az író fia, Makkai Ádám közreműködésével, Neményi László szerkesztésében. Az írónő műveinek újrakiadásával, néhány nagy empátiával megírt tanulmánnyal a perújrafelvétel megkezdődött. Most az Emlékkönyv után egy Ignácz Rózsa-biográfia s egy -monográfia lenne soron. /Bogdán László: Ignácz Rózsa emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./


lapozás: 1-25




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998