udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 16 találat lapozás: 1-16
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Koncz Attila

2005. augusztus 2.

Miközben az MSZP egyre több határon túli kérdéssel foglalkozik, és egyre többször beszél a nemzetpolitikáról, addig a Fidesz mostanában mintha inkább tompítani igyekezne megnyilatkozásainak határozottságát ezen a területen, írta az MSZP védelmében Budapestről Koncz Attila. A Fidesz bocsánatkérésre szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, amiért nem hívta meg a határon túli érdekképviseleteket a tanácskozásra. A Fidesz nem is tud mit mondani: fél szemmel a bizonytalan szavazókra, a másikkal pedig a saját táborra figyel. A Fidesz előtt most egyetlen cél van: megnyerni a 2006-os választásokat. Addig marad a távolságtartó, felszínes politizálás a kettős állampolgársággal és a többi határon túli üggyel kapcsolatban. A kormány persze, szintén kínos helyzetben van: decemberben kellett volna alternatív javaslattal előállnia, nem most. /Koncz Attila, Budapest: Sok hűhó semmiért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

2005. augusztus 18.

A Professzorok Batthyány Köre majdnem három év munkával Szent István-tervet készített Magyarországnak, a legnagyobb ellenzéki pártot vezető Orbán Viktor felkérésére. A terv egy leendő kormányprogram alapjául szolgálhat. A budapesti cikkíró, Koncz Attila gúnyosan beszélt a tervezet patetikus stílusáról. Szerinte a hétköznapi élet problémái nagyrészt hiányoznak az írásból. A cikkíró még azt is kifogásolta, hogy a területi autonómiának nem határozták meg a tartalmát, továbbá hangoztatta, hogy a határon túli magyarságot érintő ügyeket ki kell venni a népszavazásra bocsátható kérdések közül. A cikkíró az adófizető magyarokra hivatkozott. /Koncz Attila (Budapest): Program – nem az örökkévalóságnak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

2005. augusztus 23.

Az új köztársasági elnök Szent István-napi beszédével először lépett a nagy nyilvánosság elé. Az államfő eddig ismeretlen határozottsággal nyilvánított véleményt az ország legfontosabb ügyeiben. Beszédének legfontosabb gondolata az öntudat, az önbecsülés és az ezekből következő szuverenitás fontosságát hangsúlyozza. Sólyom László szerint jó döntés volt az Unióhoz csatlakozni, hiszen Magyarország középhatalom Európában, amelynek joga és lehetősége van arra, hogy befolyásolja a huszonötök életét. Ez a megközelítés egyenlő távolságra van a korábbi szocialista pártelnöknek, Kovács Lászlónak a „merjünk kicsik lenni” elvére épülő gondolkodásmódjától és a Fidesz retorikájától, amely a 2002-es kormányváltás óta inkább fanyalog az uniós csatlakozással kapcsolatban, mintsem annak előnyeit hangoztatná, írta Koncz Attila Budapestről. A határon túli magyarokkal kapcsolatban Sólyom László szerint előállhatunk olyan jogi megoldásokkal, amelyek szokatlanok, aztán türelmes munkával elismertethetjük azokat. A civil bátorságot erősítené Sólyom László akkor is, amikor a szabadságjogok védelmezésére szólít föl azzal a politikával szemben, amelyik az emberek biztonság utáni vágyát kihasználva valójában a demokráciát akarja korlátozni. Koncz szerint Orbán Viktor nem tartotta fontosnak, hogy a határon túli magyarok ügyét komolyan szóba hozza. A decemberi népszavazás előtt készült, de csak most nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint a magyar állampolgárság kiterjesztésével az MSZP táborának 40 százaléka is egyetértett. /Koncz Attila, Budapest: Tájkép csata előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

2005. augusztus 30.

A kémügyről Gálszécsy András azt mondta, mindennapos ügyről van szó, az viszont „üzemi balesetnek” tekinthető, ha ilyesmi nyilvánosságra kerül. A nemrég még a HTMH osztályvezetőjeként dolgozó Szatmári Ildikó jelenleg rendelkezési állományba van, és októbertől állástalan. Férje, Szatmári Tibor, az RMDSZ volt budapesti irodavezetője már az év elejétől szintén munkanélküli, saját bevallása szerint most kizárólag a házuk építésével foglalkozik. Nemrég még – kis túlzással – élet és halál urai voltak, legalábbis informálisan az anyaország és a romániai magyarság viszonylatában. Sem a HTMH, sem az RMDSZ vezetése nem adott meggyőző indoklást arra, miért váltak meg bizalmi állásba emelt munkatársuktól. A kiszivárgott hírek szerint a magyar igazolványt igénylők adatai, illetve különböző, a határon túlra juttatott támogatások dokumentációja jutott el Romániába. A román állam valószínűleg sokkal több adattal rendelkezik valamennyi állampolgáráról, mint amennyi a magyar igazolványban szerepel, írta Koncz Attila Budapestről. Gálszécsy megerősítette, hogy a rendszerváltás után sok olyan határon túli magyar került felelős pozícióba az anyaországban, akiről azután kiderült, valójában egy másik ország titkosszolgálatának érdekeit szolgálja munkájával. A szomszédos országok titkosszolgálatainak ügynökei vélhetően kivétel nélkül minden határon túli magyar szervezetben ott vannak. Megbízható források szerint a 90-es években volt olyan román hírszerzési ügynökség amelynek kolozsvári kirendeltségén több mint 40 százalékban magyar származású alkalmazottak dolgoztak. /Koncz Attila, Budapest: A kémek már (régen) a spájzban vannak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

2005. szeptember 22.

Gyakran elhangzó vád, hogy ez vagy az a politikai erő exportálja az anyaországi konfliktusokat a határon túlra. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök hangnemet váltott. Egyelőre ez talán még nem nyilvánvaló, hiszen a fenyegetés, a szidalom, a gúny továbbra is ott van a kelléktárban. Kimondta, hogy először magyarok vagyunk azután demokraták és csak harmadsorban szociáldemokraták, konzervatívok vagy liberálisok. A nemzet egységének arcul csapása, hogy a kormány továbbra sem tartja időszerűnek a Máért összehívását. Gyurcsány Ferenc kijelentette: a Máért összehívásáról csak akkor lehet szó, ha a záróközleményről előzetesen (!) sikerül megegyezni. A Magyar Szocialista Párt óriásplakátja megjelentek az utcákon. A békülékeny hangnemnek ellentmond, hogy az ellenfelet démonizálják, Gyurcsány Ferenc reakciósnak mondta a Fideszt a Magyarországra akkreditált nagykövetek előtt. Itt mégiscsak élet-halál harc folyik. A cikkíró szerint a Fidesznek sincs életképes programja. /Koncz Attila, Budapest: Pártok a magasban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./

2005. október 1.

A magyar nemzet tagjai – határon belül és kívül – komplexusoktól gyötörve élik életüket. Az elsőt a trianoni békediktátum, az utolsót a tavaly decemberi népszavazás alakította ki bennünk. A bezárkózás, a sérelmi politizálás azonban sehová sem vezet: a nemzet egyre fogy számban, erőben, vagyonban, ítélte el ezt a gondolkodást Koncz Attila Budapestről. Elítélte, hogy sokan még mindig a Szent Korona alattvalójaként gondolkodnak, történelmi küldetésről beszélnek. A szerző a kettős állampolgárságot sem tartja sokra, az autonómia sem csodaszer. Az erdélyi magyar közélet szereplőit elsősorban saját egzisztenciális érdekeik irányítják. Koncz Attila megmagyarázta: az autonómia nem bezárkózás, hanem éppen ellenkezőleg: együttműködés. /Koncz Attila, Budapest: Még mindig el nem veszett illúziók. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./

2005. október 15.

Egyesek saját egzisztenciájukat, pénzelosztó szerepüket és ezzel befolyásukat látják veszélyben az anyaországi pénz mennyiségének csökkenésével. Koncz Attila /Budapest/ szerint a határon túli magyar szervezetek nem találják a megfelelő mértéket az anyaország lakóival folytatott kommunikációban. Lehetséges, írta, hogy a kettős állampolgárságról tartott decemberi népszavazás elutasító eredménye mögött a választók ösztönös tiltakozását kell látni a határon túli politikusok megnyilatkozásaival szemben, amelyek sokszor sértették az anyaország lakóit. Szerinte „A kettős állampolgárság körüli cirkusz” idején a kisebbségi érdekképviseletek „Megragadtak minden lehetőséget a szereplésre, még a csapból is ők folytak.” A határon túli magyar szervezetek kinyilatkoztatták, hogy kettős állampolgárság nélkül nincs magyar élet a Kárpát-medencében. A magyar költségvetés most rossz helyzetben van. „Ebben a helyzetben legalábbis udvariatlan dolog az anyaországot – szintén a Marosvásárhelyen elfogadott nyilatkozatban – arra figyelmeztetni, hogy tegyen eleget pénzügyi kötelezettségeinek a határon túli magyarokkal szemben.” Koncz Attila számon kérte: „Milyen alapon várnak el kötelességszerűen egy másik államtól és annak adófizetőitől egyetlen fillért is azok a határon túli szervezetek, amelyek kormányzati pozícióban ülve sem szereznek elegendő forrást például saját közösségük lapjainak kiadására?” A határon túl komoly vihart kavaró pénzügyi és politikai botrányok megszűrve jutnak el Magyarországra. „A felháborító eseteket már az – egyébként kádertemetőnek számító – Határon Túli Magyarok Hivatala szállítja. A nyáron kirobbant kémbotrány szigorúan titkos vizsgálati anyagából annyi mindenesetre napvilágot látott a napokban, hogy budapesti kormányhivatalokból, bizony, bőven áramolhatott az információ Romániába.” Koncz szerint a határon túli magyaroknak figyelni kell az anyaország érzékenységére. /Koncz Attila, Budapest: Túl minden határon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

2005. december 19.

A modern párt hasonlít egy vállalkozásra, kőkemény üzlet: a hivatásos funkcionáriusok és köreik pénzforrása állami tisztségek vagy a kapcsolati tőke révén, írta a budapesti Koncz Attila. A politikusok nem veszik észre, hogy eljárt fölöttük az idő, gondolkodásmódjukat tekintve. A Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetésében másfél évtizede ugyanazok az arcok mindenhol: Markó Béla Erdélyben, Kasza József a Délvidéken, Duray Miklós és Bugár Béla Szlovákiában, Kovács Miklós Kárpátalján. Nyilván tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremtettek választóiknak. A pártok ma a társadalomtól elszakadva a világnak egy másik dimenziójában működnek. A két valóság között pedig a négy évenként esedékes választás jelenti az egyetlen kapcsolatot. Ma az egyetlen cél a hatalom és annak megtartása. Lehetne mondani, hogy ez valójában az anyaországi gyakorlat, a kisebbségi érdekképviseleteknél másképp működnek ezek a dolgok. Azonban a folyamatok igenis hasonlóak. A kettős állampolgárságról tartott népszavazás évfordulóját követő napon – hogy egészen pontosak legyünk – Budapestre jöttek a határon túli magyar szervezetek első vagy majdnem első számú vezetői, hogy a kormány képviselőinek társaságában mérleget vonjanak az elmúlt egy esztendő (plusz az előző három) nemzetpolitikájával kapcsolatban. Koncz Attila szerint nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl is megérett az idő a változásra. /Koncz Attila: Állni látszék az idő... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

2006. február 1.

Mára valamennyi magyar párt– határon innen és túl – megszabadult a szakértőktől. A rendszer úgy működik, hogy főleg azokat hozza mozgásba, akiknek egyébként nagyon kevés esélyük volna saját, esetleg korlátozott tehetségükből komoly társadalmi pozíció kiépítésére, illetve azokat, akik főleg ügyeskedés és kapcsolatok segítségével szerzett tetemes vagyonuk révén lényegében függetleníteni tudják magukat az általános szociális folyamatoktól. Mindkét típusból hiányzik a valódi felelősségvállalás és a szolidaritás. Az egyik a politikából akar megélni, a másik játéknak tekinti azt. A politikai rendszer működtetéséhez egyszerűen nincs szükség szakemberekre. „A történet ugyanis ma már nem a köz szolgálatáról, hanem a zsebek megtöméséről szól”, szögezte le írásában Koncz Attila. Mindez hatványozottan érvényes a gyakorlati egypártrendszer körülményei között élő határon túli magyar közösségekre. Aki egyszer összerúgja a port az adott érdekképviseleti szervezet vezetésével, az szinte légüres térbe kerül. A nehézségek kormányzati pozícióban válnak igazán nyilvánvalóvá: az RMDSZ-ből a legutóbbi választás óta egyre több jelzés érkezik a súlyos káderhiányra vonatkozóan. Ez a kontraszelektív gyakorlat következménye. A személyi döntéseket sokkal inkább befolyásolják a rokoni-haveri kapcsolatok, a feltétlen lojalitás, mint a szakértelem. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egykori és mai vezetése például kölcsönösen egymást vádolja ennek a gyakorlatnak a követésével. A legutóbbi vizsgálat adatai szerint az anyaországban letelepedni kívánók 70 százaléka Romániából érkezett. Az ő csoportjukon belül több mint 50 százalék azoknak az aránya, akik 35 évesnél fiatalabbak. Közel egyharmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, miközben ez a szám a teljes népesség tekintetében Magyarországon nem haladja meg a 12 százalékot, a romániai magyar közösség esetében pedig mindössze 4,4 százalék körül van. A Romániából érkezők 25 százaléka úgynevezett karrier-migráns, ami azt jelenti, hogy elsősorban szakmai okokból választja Magyarországot. A jól képzett, tapasztalt, fiatal magyar szakemberek tehát szinte menekülnek az anyaországba, miközben az RMDSZ-nek vezető köztisztviselői állások sokaságát nem sikerül betöltenie az államigazgatásban. /Koncz Attila: Agysorvadás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

2006. február 15.

A legújabb varázsszó az autonómia – Koncz Attila /Budapest/ szerint senki sem tudja, hogy az erdélyi magyarság vonatkozásában mit is értsünk alatta, továbbá az eddig napvilágot látott törvénytervezetek vagy statútumok jobb esetben irreálisak, rosszabb esetben dilettáns próbálkozások. A cikkíró szerint autonómia kizárólag a székelyföldi, tömbben élő magyaroknál jöhet szóba. Mi lesz a Partiumban, Kolozsváron vagy éppen a szórványban élőkkel? Az erdélyi magyar közélet ma komoly demokráciadeficittel küzd. „Politikusból vagy bűnözőből lett kiskirályok uralják a Székelyföld közéletét és gazdasági erőforrásait”. Ráadásul ezek magyarok. „Bűn volna az autonómiát arra felhasználni, hogy ők még nagyobb befolyásra tegyenek szert környezetükben.” A mostani elképzeléseknek az integráció helyett a bezárkózás szellemét képviselik. Az autonómia harcosai konkrét európai példákat idéznek. Dél-Tirol közvetlenül határos az anyaországgal, vagyis Ausztriával. Az anyaország és Székelyföld között ez nem lehetséges, olvasható Koncz indoklásában. A cikkíró megállapította: itt az ideje, hogy a székelyföldi magyarság ne több száz tehetetlen kiskirályság alattvalójaként élje életét, hanem a közös érdekek mentén szerveződve koncentráljon a gazdasági felemelkedés előmozdítására. Segíteni kell a helyi kis- és középvállalkozásokat. Koncz szerint nem kellene a magyar államnak magára vállalnia a szociális segélyezést Romániában. /Koncz Attila attila.koncz@vipmail.hu: Autonómia, vagy mit is akarunk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

2006. április 21.

Koncz Attila /Budapest/ azt állította, hogy Magyarországon április 9-én a választás lényegében eldőlt: az emberek többsége nem akar kormányváltást. Az MSZP és az SZDSZ szövetsége 1994 óta egyfajta politikai szimbiózisra épül. A szocialisták és a liberálisok vonatkozásában ez az összeolvadás már ott tart, hogy Gyurcsány Ferencet április 9-e éjjelén olyan lelkes ünneplésben részesítették a szabad demokraták szimpatizánsai, hogy Kuncze Gábor pártelnök sértődötten jegyezte meg: várjunk csak, ez egy SZDSZ-es buli! Gyurcsány Ferenc megerősítette, hogy a szocialisták a következő kormányban szeretnék saját irányításuk alá vonni az SZDSZ-ben mindig saját hitbizománynak tekintett oktatásügyet. Gyurcsány Ferenc legutóbb már azt nyilatkozta: ha az MSZP abszolút többséget szerez, nem látná szükségesnek a további együttműködést a szabad demokratákkal. A cikkíró szerint a magyarországi közélet most a Fidesz és az MDF ökölharcának zajától hangos. Orbán Viktort, a Fidesz teljhatalmú vezetőjét „az a rögeszme vezeti, hogy a győzelem érdekében be kell darálnia valamennyi jobboldali pártot, a kereszténydemokratáktól a MIÉP-ig.” Orbán Viktor levelet írt Dávid Ibolyának, javaslatot tett a második fordulós együttműködésre, még a miniszterelnök-jelöltségről is lemondott, az MDF vezetői azonban hajthatatlanok maradtak. A cikkíró szerint jöttek a „Hír Tv-s átkozódások, végül pedig az sms-kampány”. Az MDF komoly anyagi és társadalmi bázis építésébe kezdett, „főleg a baloldal holdudvarához tartozó személyek, szervezetek segítségével”. /Koncz Attila: Furcsa háború. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./ A cikkíró nem említette, hogy már több mint 19 MDF-s képviselő-jelölt visszalépett a Fidesz javára, köztük Csáki András, az MDF alelnöke.

2006. május 2.

Sokan reménykedtek abban, hogy az idei választások nyomán fordulat következik be a magyar politikai életben, s a Fidesz veszi át a kormányrudat. A határon túli magyarság jelentős többsége is erre számított. Vélemények hangzanak el azóta is, miért lett a kampány kimenetele az, ami. Mondják, hogy a Fidesz bedarálta a kisebb jobboldali pártokat. Koncz Attila például nem átallotta azt állítani, hogy a Fidesz „Rákosi legjobb tanítványaként szalámizta az MDF-et”. Úgy látszik, nem tudja, Rákosi módszerének a kommunista vezérlésű politikai rendőrség, az ÁVO és a szovjet politikai rendőrség, az akkor még NKVD is szerves része volt. Ezek szerint tehát a Magyar Demokrata Fórum (MDF) a Fidesz miatt jutott oda, ahova: 1992-ben a Fidesz zárta ki az MDF-ből Csurka Istvánt és társait; nem Szabó Iván és társai váltak ki az MDF-ből és hozták létre a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP), mert ez a Fidesz műve volt; tavaly nem Dávid Ibolya és társai zárták ki az MDF országgyűlési csoportjának majdnem a felét, köztük Lezsák Sándort, az MDF egyik alapítóját és vezéralakját, hanem a Fidesz. Ghiczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) egykori elnöke volt az, aki addig fészkelődött elnöki székében, mígnem szétverte saját pártját. És mi történt a Független Kisgazdapárt háza táján? Torgyán József, a párt elnöke volt az, aki 2002 előtt, kormányszövetségben a Fidesz-szel, bezáratta a párt székházának kapuját és nem engedte be a vezetőségi tagokat. Addig-addig, míg őt is kizárták a maradék pártból. A Magyar Szocialista Munkáspártból lett Magyar Szocialista Párt, bár tagadja, de megőrizte szülője módszerét. Ugyanezt alkalmazza Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) is. Goebbels mondta: a hazugságot addig kell ismételni, mígnem igazság lesz belőle. 1998-ban, miután a Fidesz került kormányra, az MSZP-SZDSZ megrémült, nyomban elindították a suttogó propagandától a nyílt támadásig terjedő hazugságfröcskölő gépezetüket. Szájról szájra terjesztették és terjesztik, hogy Orbán Viktor cigány, eredeti neve Orsós. „Csalnak, lopnak, hazudnak”, harsogták. Nyugaton terjesztették, hogy Orbán Viktor faj- és zsidógyűlölő. Horn Gyulával, az ’56-os pufajkással, Kovács Lászlóval, Kádár elvtárs sírig hű tanítványával az élen, a sajtószabadság „védelmében” tüntettek. Az „árokásó” Fidesz „kettészakította az országot” – Kádár idején bezzeg példátlan volt az egység: az ávósok, a III/III-as, a III/II-es ügynökök, a pártkáderek, a pufajkások és az értelmiségiek, a munkások meg a parasztok „egysége”, írta Asztalos Lajos. Orbán Viktor az autópályák építéséhez az apja bányáiból szállított dolomittal hatalmas vagyont harácsolt össze – nem úgy, mint „szegény” Gyurcsány. Keller László, a „nagy” MSZP-s vegy-ész „kiderítette”, felbecsülhetetlen kárt okozott, mert a dolomit az esővíztől „kénsavat fejlesztett”, ami „szétmarta” az utakat. Most, a választási kampány idején viszont arról zengett a kórus, hogy a Fidesz-kormány alatt „egyetlen km” autópálya sem épült. 2001 végén, 2002 elején a 23 millió románnal ijesztették a népet, 2004 novemberében 800 000 határon túli volt a mumus. Közben a költségvetési hiány eddig nem látott méreteket ért el, az államadósság pedig rekordmagasságot. /Asztalos Lajos: Választások, MDF-bedarálás és egyebek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

2006. július 4.

Vannak a világon olyan intézmények, amelyeknek a helyét sóval kellene behinteni, mert fennállásuk ideje alatt amúgy is csak sóhivatalként tudtak működni. Koncz Attila /Budapest/ szerint ilyen a Határon Túli Magyarok Hivatala. A cikkírónak már a hivatal neve is problémás, mert indokolatlanul tesz különbséget az anyaországi és a szomszédos államokban élő magyarok között. Koncz szerint a szomszédos államokban működő magyar szervezeteket a legutóbbi időkig az anyaországi belpolitika alárendelt szereplőiként kezelték. A Határon Túli Magyarok Hivatala működését „soha sem a nyitottság és az átláthatóság, hanem a rejtőzködés és az információk visszatartása jellemezte.” A HTMH a rossz nyelvek szerint komoly pénzösszegek eltűntetésére is alkalmas volt. „A koronát minderre a Mucuska-ügy tette föl”. A cikkíró szerint a Magyar Állandó Értekezlet életképtelensége nyilvánvaló. A Magyar Tudományos Akadémiához kötődő, illetve önálló kisebbségkutató műhelyeket hasznos volna egy közvetlenül kormányzati finanszírozású intézményben egyesíteni. A források elosztását érdemes lenne ezért egy önálló kormányzati ügynökségre bízni. /Koncz Attila attila.koncz@vipmail.hu: Tabula rasa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2006. október 12.

Kritika joggal éri a fennálló politikai rendszert, de szó sincs olyan egységes társadalmi fellépésről vele szemben, mint amilyet a tüntetők feltételeznek, írta a budapesti Koncz Attila. A budapesti akcióknak előbb-utóbb eredmény nélkül kell majd befejeződniük, hiszen nincs kivel és nincs miről tárgyalniuk a tiltakozóknak, írta Koncz Attila. A cikkíró szerint Sólyom László köztársasági elnök két szék között a pad alá esett, mert rosszul mérte föl a társadalom állapotát. /Koncz Attila: Nagy szeptemberi morális forradalom. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

2006. december 28.

Magyarországon az egyik legproblémásabb hatalmi pólus a köztársasági elnök intézménye, vélte a budapesti Koncz Attila. A legtöbb vitát annak idején Göncz Árpád szerepfelfogása váltotta ki, mert tevékenységében nyíltan tetten érhető volt az egyik politikai oldal, a baloldal érdekeinek szolgálata. Másként értelmezte hivatalát Mádl Ferenc, aki nem vállalt szinte semmilyen konfliktust az aktuális kormányzattal. Sólyom László elnöki tevékenységének hangsúlyos részévé tette a környezetvédelem ügyét. A köztársasági elnök külpolitikai tevékenységének egyik súlypontját jelentik a szomszédos országok, illetve a nemzetpolitika különböző kérdései. A budapesti tüntetések során Sólyom László kifejtette véleményét a közélet morális állapotáról, a politika és az erkölcs káros szétválásáról. Koncz Attila negatívan ítéli meg az elnök tevékenységét, hasonlóan a baloldaliakhoz. /Koncz Attila: Következetes következetlenség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

2008. július 17.

Nem tisztázódott a helyzet, a beszélgetés után, amely a Duna Televízió munkatársa, Koncz Attila moderálásával – Szülési fájdalmak – Erdélyi Tv – címmel tartottak július 16-án Tusványoson a Nyári Szabadegyetemen. Csép Sándor, a MÚRE igazgatótanácsának tagja, bevallotta, ő maga nem szolgálhat semmi konkrétummal. A Janovics Jenő Alapítványnak még honlapja sincs. A Janovics Jenő Alapítványnak kellene működtetnie a televíziót. Belénessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda alelnöke a tusnádi beszélgetés meghívottjaként elmondta: nemcsak úgy kell a kérdést megfogalmazni, hogy lesz-e Erdélyi Tv, hanem hogy kinek szól majd. A Janovics Jenő Alapítvány /JJA/ 2004 februárjában alakult meg, miután Medgyessy Péter miniszterelnök 2003 novemberében egy Markó Bélával folyatatott tanácskozás után bejelentette: a magyar kabinet 300 millió forintot szán egy erdélyi magyar nyelvű televízió beindítására. A JJA elnöke, Nagy Zsolt informatikai miniszter 2006 februárjában közölte, hogy Marosvásárhelyen vesznek ingatlant a tv- és a rádióprojekt részére. Az eredetileg az Erdélyi Tv-re szánt pénzből azért valósul meg előbb csak a rádió, mert a televízió adó beindításához minimum négy-öt millió euró volna szükséges. Még a nyáron beindítja adását az Erdély Televízió is – erősítette meg Nagy Zsolt. /Horváth István: Egy tévé szülési fájdalmai. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./


lapozás: 1-16




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998