udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 36 találat lapozás: 1-30 | 31-36
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Konrád György

1990. június 22.

A Szabadság közölte a máj. 30-án Budapesten megalakult Pro Transsylvania Alapítvány felhívását. Elnöke Sütő András, az elnökség tagjai: Csoóri Sándor, Németh Miklós, Sütő András, Szőcs Géza és Tőkés László, főtitkára Ábrahám Dezső. A 19 tagú kuratórium tagjai: Ábrahám Dezső, Balczó András, Barki Eva, Borbély Ernő, Botos Katalin, Chrudinák Alajos, Csoóri Sándor, Gyarmathy György, Győri Béla, Konrád György, Mary György, Németh Miklós, Sütő András, Szekeres Zsolt, Szilágyi Zsolt, Szőcs Géza, Tempfli József, Törőcsik Mari és Tőkés László. Az alapítvány az erdélyi magyarság helybenmaradását és a kivándoroltak hazatérését szolgálja. Erkölcsi és anyagi támogatást nyújt a szülőföldön maradáshoz, a hazatérőket támogatja. /Pro Transsylvania Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

1993. július 27.

Liberális társadalmak születnek címen júl. 26-29-e között rendezi meg Illyefalván a Civitas és a Pro Europa, valamint a magyarországi Pro Minoritate Alapítvány azt a konferenciát, amely a térség szabadelvű pártjai közötti együttműködést kívánja előmozdítani. Az előadók, meghívottak között van Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció elnöke, Horia Rusu liberális politikus, Smaranda Enache, Markó Béla, Domokos Géza, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Konrád György. /B. T., Bukarest: Liberális találkozó Illyefalván. = Magyar Hírlap, júl. 27./

1993. július 29.

Illyefalván a liberális konferencián felszólalt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Konrád György, Németh Zsolt, Bíró Béla, Dinu Tamfirescu, Horia Rusu, a 93-as Liberális Párt elnöke, Gabriel Andreescu, Vékás János, a VMDK alelnöke, két oxfordi egyetemi tanár /George Ross és Mark Allmond/ és Molnár Gusztáv. A kollektív jogokról, a nemzetállam meghaladásának szükségességéről volt szó. Orbán Viktor leszögezte, az egyéni jogok nem elégségesek, kollektív jogokra van szükség. El kell ismerni a kisebbségek önrendelkezési jogát, azzal megszorítással, hogy ezt határmódosítás nélkül gyakorolhatják, az államok korlátozott szuverenitása és a kisebbségek korlátozott, belső autonómiájának együttes megléte mellett. A vitán Dinu Tamfirescu teoretikus a nemzetiségek autonómiája mellett foglalt állást. /B. Kovács András: Szabadelvű remény? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./ Felszólalt továbbá Stelian Tanase, Smaranda Enache, Fábián Ernő, Vásárhelyi Miklós, Egyed Péter, Szőcs Géza és Kodolányi Gyula. Az első két nap témája az etnikai viszonyok voltak, a harmadik napé pedig az európai integráció volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31. - aug. 1./

1994. január 20.

Magyarország és a magyarságtudat volt a témája annak a vitának, melyet Gödöllő polgármesteri hivatala, a Magyar Televízió és az Esti Hírlap rendezett. Az estre meghívták Csapody Miklós /MDF/ és Tabajdi Csaba /MSZP/ országgyűlési képviselőt, a harmadik székbe meghívták Konrád Györgyöt és Eörsi Istvánt, de ők nem vállalták a nyílt színi megmérettetést, jelezte Franka Tibor, az Esti Hírlap főszerkesztője. Csapody méltatta az ellenzék körében vihart kavart Nemzeti Tájékoztatási Hivatal jelentését, Tabajdi szerint viszont elég lenne társadalmi mozgalom formájában megvalósítani Magyarország külső képének javítását célzó kezdeményezéseket. A találkozón elmarasztalták Eörsi Istvánt a ZDF német televíziónak adott nyilatkozatáért. Eörsi István ugyanis ebben a nyilatkozatában a kommunistákat reformkommunistákká szelídítette és sajnálkozásának adott hangot a jobboldali erők ha nem is testi, de szellemi kiirtásának elmulasztása miatt. /Albert Attila: Magyarságkép, némi szeplővel. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 20./

1995. március 8.

Bukarestben, a Magyar Kultúra házában márc. 9-én román és magyar értelmiségiek találkoztak, köztük volt Laurentiu Ulici írószövetségi elnök, Dinu Giurescu történész, Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Gáll Ernő akadémikus, Horváth Andor egyetemi tanár, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Budapestről pedig Konrád György író, Pomogáts Béla és Balassa Péter voltak jelen. /Magyar Nemzet, márc. 10./

1995. április 24.

A Magyarok Világszövetsége választmánya tanácskozott ápr. 21-23-a között, a sajtóban megfogalmazott politikai és pénzügyi vádaskodásokat visszautasította a testület. Csoóri Sándor elnök rávilágított arra, hogy nem a rágalmak háborúja a cél, hiszen a belső viszályokat szító mesterkedések olyan megosztottsághoz vezethetnek, amelyek az egész magyarság kárára válhatnak. Dobos László beszámolt a szlovákiai helyzetről, melynek célpontjában a szlovákiai magyarság áll. Tisztújítás is történt, Jakabfy Ernő lemondása után Bagi Lajos svájci ügyvédet, a Máltai Lovagrend egyik vezetőjét választották meg a nyugati magyarság képviselőjének. Püski Sándor Németh Magda helyére került. Az intéző bizottság új elnöke Borbély Imre, az RMDSZ képviselője lett. Patrubány Miklós elnökségi tag az MVSZ Erdélyi Társasága nevében nyilvánosságra hozott egy nyilatkozatot, mely a nemzeti kisebbségek és a nyugati emigráció között keletkezett eltávolodásra hívja fel a figyelmet. Ápr. 23-án átadták az MVSZ érdemrendjeit, melyet az idén négyen kaptak meg: Tőkés László püspök, Gombos Gyula író, Magyaródi Szabolcs és a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 26./ Csoóri Sándor elnök elmondta, hogy a Magyarok III. Világtalálkozójára meghívták a jelenlegi kormánykoalíció, az akkori ellenzék kiválóságait, Konrád Györgyöt, Esterházy Pétert, Demszky Gábort. Ők azonban nem jöttek el. - Az áprilisi választmányi ülés megnyitójáról Dobos László a révkomáromi tiltakozó nagygyűlésre indult. Megalapozottnak bizonyult tehát az MVSZ és a kisebbségek képviselői közötti tanácskozás után kiadott állásfoglalás: "Amennyiben a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés nem tartalmazza és nem szavatolja az illető nemzeti közösségek autonóm intézményrendszerét, az MVSZ nem támogatja az alapszerződések aláírását." - állapítja meg a beszámoló írója, Tófalvi Zoltán. A választmány határozata értelmében megszűnt Timkó Iván elnökségi tanácsadó tisztsége. A magyarság hosszú távú elképzeléseit, Marácz László (Hollandia) és a zürichi Sebestyén Imre közös tervezetét vitaanyagként elfogadták azzal, hogy a jövőre esedékes világtalálkozón "Magyarságtudat és nemzeti stratégia" lesz a központi téma. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6-7./ A támadások óta százezerrel nőtt a taglétszám. /Magyar Nemzet, ápr. 24./

1995. május 22.

Magyar és román értelmiségiek fejtették ki elképzeléseiket a közös jövőről Sződligeten, máj. 22-én, a kolozsvári Korunk szerkesztősége, az Anyanyelvi Konferencia és a Magyar Televízió szervezésében. Göncz Árpád köztársasági elnök beszédet mondott, Horn Gyula miniszterelnök levélben üdvözölte a tanácskozást. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Gabriel Andreescu, a román Helsinki Bizottság elnöke, Konrád György, Gabriel Adamesteanu, a bukaresti 22 főszerkesztője és Laurentiu Ulici, a romániai Írószövetség elnöke szólalt fel, a zárszavakat Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke mondta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./ A találkozó unalomba, monologizálásba fulladt, a résztvevők kínosan igyekeztek kerülni a politikai /tehát kínos/ kérdéseket. Kántor Lajos a magyarok hamis kultúrfölényét kárhoztatta, román részről elmaradt válasz. A találkozót komoly liberális túlsúly jellemezte. A résztvevők "egy szűk értelmiségi elit képviselői", mondta Cs. Gyimesi Éva, olvasható Beke Mihály András tudósításában. /Magyarország, máj. 26./

1995. május 24.

A Varadinum zárónapjára érkezett díszvendégek között volt Csoóri Sándor is, a Magyarok Világszövetségének elnöke. "A Varadinumon első alkalommal vettem részt, de Nagyváradon már számos alkalommal jártam." - mondta. "Azzal, hogy itt a 900 éve elhunyt Szent Lászlóra emlékezett, Nagyvárad magyarsága hitet tett amellett, hogy a történelem nem csupán röpke 70 év, amit át lehet írni." A Magyarok Világszövetsége elleni támadásokról elmondta, hogy a választmányi ülésen tisztázódott, a vádak nem állják meg a helyüket. Érthetetlen számára, hogy olyan emberek, akik nem tagjai a szövetségnek, nyílt levélben támadják azt. Arra az állításra, hogy a Magyarok Világszövetsége kizárólag a népi-nemzeti ideológia szószólója, így válaszolt. "Ha így volna, még az is elfogadható lenne, hiszen a világszövetség éppen arra vállalkozik, hogy összefogjon egy szétforgácsolt nemzetet." Az 1992-es kongresszusra meghívták az akkori ellenzéket is, ennek ellenére nem jött el sem Konrád György, sem Esterházy Péter, a többi sem. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

1996. október 25.

Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke visszautasította Tabajdi Csabának az MVSZ-ről szóló megjegyzéseit, miszerint az MVSZ a romániai magyarság és az RMDSZ megosztására törekedne. AZ MVSZ az 1992-es világtalálkozóra meghívta Konrád Györgyöt, Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert, akik nem fogadták el a meghívást. Az lenne jó, ha Tabajdi Csaba itt lenne és bővebben kifejtené, mire gondol. /Magyar Nemzet, okt. 26./

1997. március 26.

Eörsi István emlékeztetett arra, hogy összegyűltek vagy huszonöten Budapesten, a Merlin Színházban, hogy egy másik íróegyesületet alakítsanak. Eörsi kirohant a Magyar Írószövetség ellen. Szerinte a Kádár-érában az Írószövetség a pártpolitika transzmissziós szíjaként funkcionált. A tagságot felduzzasztották. A rendszerváltás után a "tagságot tovább duzzasztották - hazaffyas kötelességből az összes jelentkező kisebbségi és emigráns magyart felvették, akinek neve nyomdafestéket látott." /Eörsi István: Van-e, ami nincs? = Népszava, márc. 27./ Horn Gyula miniszterelnök márc. 27-én találkozott a Magyar Írószövetség székházában hazai és határon túli magyar írókkal, akik az Írószövetség nehéz anyagi helyzetét tolmácsolták. Éppen ebben az időben jelentették be, hogy egy csoport új írószervezetet alakít. A kezdeményezők - Konrád György, Eörsi István, Szilágyi Ákos, Kukorelly Endre, Radnóti Sándor - akik nyugatos vagy posztnyugatos paradigmában gondolkodnak, nem kapnak kellő hangsúlyt a jelenlegi írószövetségben. /Népszabadság, márc. 28./ Pomogáts Béla reagált Eörsi írására. Elmondta, hogy Magyarországon jelenleg nyolc irodalmi társulás működik /Magyar Írószövetség, PEN Klub, József Attila Kör, Írószakszervezet, Magyar Írók Egyesülete, Független Magyar Írók Szövetsége, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, Magyar Művészeti Akadémia/ és most lesz egy kilencedik. Pomogáts már tavaly ősszel javasolta Konrád Györgynek, hogy az írószövetségen belül jöjjön létre azoknak az "urbánus", "liberális" íróknak /most "posztnyugatosoknak" nevezik magukat/ a társulása, akik úgy érzik, kisebbségi helyzetbe kerültek a szövetség választmányán belül. Nevezzék Babits Társaságnak, ajánlotta Pomogáts, ő is belépne. Az Írószövetségben úgyis működik egy Móricz Zsigmond Kör a hagyományos irányzatúaknak, a baloldali íróké pedig a Nagy Lajos Társaság. Ebből nem lett semmi. - Az új szerveződés viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a szolidaritás hamarosan megtörik. Az irodalom még inkább kiszolgáltatottja lesz a pártpolitikának, s még inkább a politika pártok alárendeltségébe kerül. Ezek a pártok igyekeznek növelni a befolyásukat a kulturális életben. "Nem az új írói egyesület megalakításának szándékára, hanem a szándékot kísérő retorikára gondolok." - írta. Kiábrándító, hogy egy irodalmi kezdeményezést ilyen agresszív kijelentések kívánnak megalapozni. A szervezők nem arra törekednek, hogy az egyesületnek értelmes feladatot adjanak, hanem arra, hogy besározzák és a talajba döngöljék a riválisnak tekintett szervezetet. Elsősorban Eörsi Istvánnak a Népszava márc. 27-i számában megjelent írására gondol. Eörsi indulatkitöréseit megcáfolni úgy sem lehet: ez egy másik dimenzió.- "Az új írótársulás bejelentését kísérő kíméletlen harcmodor ugyanis tovább növelheti az irodalmi életben amúgy is meglevő ellenségeskedést..." /Pomogáts Béla: Õrizzük a méltóságot és a szolidatást. = Magyar Hírlap, ápr. 3./

1998. szeptember 3.

Először Digitális Halhatatlanoknak nevezték azt a kezdeményezést, hogy a kortárs Kossuth-díjas írók munkái Internetre kerüljenek. Jelenleg Digitális Irodalmi Akadémia a neve, 1999 januárjára már mindegyikükről lesz anyag a világhálón. A következő írók munkái kerülnek Internetre: három erdélyi, Sütő András, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár, egy felvidéki, Dobos László, két nyugati magyar író, Határ Győző és Méray Tibor, továbbá: Gyurkó László, Csoóri Sándor, Rákos Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Bertók László, Orbán Ottó, Fejes Endre, Tandori Dezső, Lázár Ervin, Szabó Magda, Lakatos István, Petri György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Faludy György /Kanadából hazatért/, Bodor Ádám, Spiró György, Takáts Gyula, Kuczka Péter, Gyurkovics Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Ágh István, Sánta Ferenc, Konrád György, Somlyó György, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa. - Megállapodtak az elhunytak műveinek gondozásáról és Internetre juttatásáról: jelenleg tárgyalnak Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Mándy Iván és Weöres Sándor hagyatékának megvásárlásáról. /Magyar Hírlap, szept. 3./ Gyurkó László a kommunista rendszerben Kádár János életrajzot, Petri György pedig a rendszerváltás után hírhedt vallásgyalázó verset írt.

1999. július 28.

Petőfi Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából a Magyar PEN Klub, Román PEN Klub és a Romániai Magyar PEN Klub július 30. és augusztus 1. között nemzetközi írótalálkozót rendez Marosvásárhelyen, Segesváron, illetve Fehéregyházán és Székelykeresztúron. Július 31-én a résztvevők jelen lesznek a fehéregyházi ünnepségen és megkoszorúzzák az újonnan felavatott Petőfi-szobrot, majd Székelykeresztúron felkeresik a Gyárfás-házat, ahol a költő utolsó estéjét töltötte, 20 órakor irodalmi estet tartanak a keresztúri múzeum nagytermében. Augusztus 1-jén Marosvásárhelyen kerekasztal-beszélgetés során a költészet, az irodalom mai hivatásáról lesz szó. A nemzetközi írótalálkozón - többek között - jelen lesznek Konrád György, a Nemzetközi PEN alelnöke, Hubay Miklós, a Magyar PEN Klub elnöke, Ana Blandiana, a Román PEN Klub elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Bányai János, Kontra Ferenc, Toldy Éva (Jugoszlávia), Dobos László (Szlovákia), Váry Fábián László (Ukrajna), Dávid Gyula, Egyed Emese, Farkas Árpád, Fodor Sándor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Horváth Andor, Kántor Lajos, Kelemen Hunor, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár, Markó Béla és Sütő András. /Nemzetközi írótalálkozó a Petőfi- évfordulón. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

2000. január folyamán

A Látó villám-körkérdése: lesz-e a következő évezredben magyar Nobel-díjas? A válaszadók egysíkúak, a mai Élet és Irodalom felfogását tükrözik. Berszán István irodalomkritikus, egyetemi tanár Kolozsvár: figyelembe véve a friss "kanonizációt valószínűleg a Péterek pályázhatnának." Ő Nádas Péterre saccol. Kőbányai János a Múlt és Jövő főszerkesztője, Budapest: Nádas Péter és Konrád György. Balázs Imre költő, a Korunk szerkesztője, Kolozsvár: tippjei Orbán János Dénes és Esterházy Péter körül vannak. Kántor Lajos Mészöly Miklóst és Esterházy Pétert gondolja, de nem tiltakozna Nádas Péter ellen sem. Két évtizeddel ezelőtt még nehezen döntött volna Németh László, Déry Tibor és Illyés Gyula között. Visky András költő /Kolozsvár/ négy nevet említett: Esterházy Péter, Kertész Imre, Krasznahorkai László és Nádas Péter. /A Látó villám-körkérdése. Látó (Marosvásárhely), január/

2000. december 6.

Dec. 4-én Bukarestben a román kulturális központ román-magyar értelmiségi csúcsot rendezett, melyen olyan személyiségek vettek részt, mint Andrei Plesu, Sorin Antohi, Horia Radu Patapievici és Mircea Cartarescu (román részről), illetve Göncz Árpád, Konrád György, Hankiss Elemér és Molnár Gusztáv (magyar részről). Az Értelmiségi elitek Kelet és Nyugat között című vitát Sorin Antohi vezette. Jelen volt Petru Cordos, Románia budapesti nagykövete is. A vita befejeztével bemutatták Andrei Plesu magyar nyelven nemrég megjelent könyveit: a Madarak nyelve (Limba pasarilor, ford. Horváth Andor - Jelenkor, Pécs, 2000) és a Tescáni napló (Jurnalul de la Tescani - Koinónia, Kolozsvár, 2000) címűeket, amelyekből Mircea Cartarescu és Esterházy Péter írók olvastak föl egy-egy részletet. A rendezvény támogatói a bukaresti művelődési, illetve külügyi tárcák voltak. /(Anamaria Pop, Budapest): Értelmiségi csúcs Románia bukaresti Kulturális Központjában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

2001. november 30.

Méltó túlélés címmel Páskándi Géza Kossuth-díjas író 1978 és 1995 között írt tanulmányait, esszéit, leveleit gyűjtötte kötetbe a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, a könyv bemutatóját nov. 30-án tartják Budapesten. A kötetet összeállította, válogatta és az előszót írta: Páskándiné Sebők Anna, szerkesztette: Szakolczay Lajos. Páskándi Géza /Szatmárhegy, 1933. máj. 18. - Budapest, 1995. máj. 19./ költő, író, drámaíró 1974-ben áttelepült Magyarországra. Ezekben az írásaiban a kor és a magyar közélet heves vitákat kiváltó kérdéseivel foglalkozott. Többek között a Korfordulóvita (1991), a Kolozsvári ötvenhatos napok - részlet egy készülő regényből (1992), az 1993-ból származó Év eleji levél, avagy a vízpart szól áradás előtt - Levél Esterházy Péternek, A logika erkölcséről - Levél Václav Havelnek (1993), a Zúg -e majd a vadkenderes - Levél Konrád Györgynek (1994), valamint A szabadság nem politikai téma, a szabadság: ösztön (1995) című írás. /Méltó túlélés - Páskándi Géza posztumusz esszékötetének bemutatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

2001. december 21.

Méltó túlélés címmel Páskándi Géza Kossuth-díjas író 1978 és 1995 között írt tanulmányait, esszéit, leveleit gyűjtötte kötetbe a Hamvas Béla Kultúrkutató Intézet. A kötetet összeállította: Páskándi Sebők Anna, szerkesztette: Szakolczay Lajos. Páskándi Géza /Szatmárhegy, 1933. máj. 18. - Budapest, 1995. máj. 19./ 1974-ben Magyarországra áttelepült költő, író, drámaíró ezekben az írásokban a kor és a magyar közélet sarkalatos kérdéseivel foglalkozott. A könyvben helyet kapott többek között a Korfordulóvita (1991), a Kolozsvári ötvenhatos napok - részlet egy készülő regényből (1992), az 1993-ból származó Levél Esterházy Péternek, A logika erkölcséről - Levél Václav Havelnek (1993), a Zúg-e majd a vadkenderes - Levél Konrád Györgynek (1994), valamint A szabadság nem politikai téma, a szabadság: ösztön (1995) című írás. /Páskándi Géza posztumusz esszékötete. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2002. június 11.

A román–magyar művelődési kapcsolatok időszerű kérdéseiről tanácskozott Temesváron a hét végén a Harmadik Európa Alapítvány rendezésében huszonhét író, műfordító, lapszerkesztő, irodalomkritikus, egyetemi tanár és művelődési szakember. Az irodalmi párbeszéd résztvevői Aradról, Bukarestből, Kolozsvárról, Nagyváradról és Szegedről jöttek. Ezen a rendezvényen mutatták be az A Treia Europa időszaki kiadvány 5. számát, amelyet Konrád Györgynek és a magyar irodalomnak szenteltek, valamint egy kétnyelvű antológiát Travers címmel erdélyi írók és költők műveiből. A megszólalók többnyire arra tértek ki, hogy mit tettek a román írók a magyar irodalom megismertetéséért az utóbbi évtizedekben. Jelentek meg antológiák, próza- és verskötetek, folyóiratszámok, amelyek román nyelvű fordításban ismertették meg a magyar irodalmat a román olvasókkal. Időnként összehoznak tanácskozásokat, vitafórumokat, de a román–magyar irodalmi kapcsolatok még mindig az udvariassági gesztusok és az időnkénti hivatalos rendezvények szintjén mozognak – állapította meg több író. Bodó Barna, a Temes Megyei Tanács Művelődési Bizottságának vezetője az európai elvárásoknak való megfelelés jelenségét vetette fel. Az alkalmi könyvkiállításon ott voltak az utóbbi években napvilágot látott műfordítások, köztük Nádas Péter, Szentkuthy Miklós és Konrád György egy-egy könyve. /Szekernyés Irén: Őszintén a román-magyar irodalmi kapcsolatokról. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./

2002. augusztus 2.

Medgyessy Péter miniszterelnökre célzott Dr. Sasi Nagy Béla cikkében: egy új hatalmasság, aki a régi rend düledező tanyájáról került ismét a felszínre, programbeszédet tartott. A politikus szerint ne a múlttal törődjünk, hanem a jövővel. Egy eminens író, volt Pen Club elnök még a könnyű drogok szabad forgalmazásáért is hősiesen síkraszállt. /Konrád Györgyről van szó./ El kell felejteni a 19-es vörös terrort, a világháborút, a Don-kanyart, továbbá azokat, akik megjárták a Duna csatornát, Recsket? Két ország összes börtöneit? Az egyik miniszterelnök "csak" az ifjú kommunisták felső vezetésében vett részt. /Iliescu/. A másik miniszterelnök kicselezte a KGB-t, hogy Európába vezesse országát a "nagy testvér" háta mögött. /Dr. Sasi Nagy Béla: Elmúlt-e a múlt? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 2-8./

2002. október 10.

A Hét közölte Hankiss Elemér Mi fán teremne, ha teremne? Egy lehetséges közszolgálati televízió című tanulmányát és Konrád György Munka című írását. /A Hét (Bukarest), okt. 10./

2002. december 30.

Dec. 28-án tartotta Marosvásárhelyen Irodalmi Színpadának évzáró ülését a Látó szépirodalmi folyóirat. Az est meghívottja Láng Zsolt író, a folyóirat szerkesztője volt, aki egy éves ösztöndíjjal Berlinbe került. Fél év elteltével meghívták, hogy Láng elmesélje berlini élményeit. Láng Zsolt DAD-ösztöndíjjal van Berlinben. Láng Zsoltnak Berlinben volt két irodalmi felolvasása, a német irodalmi nyilvánosság előtt Esterházy Péter mutatta be. Magyar írók is ott vannak a német könyvesboltok polcain, Konrád György, Nádas Péter, Esterházy Péter, Eörsi István munkái, de ott vannak a klasszikusok is, Kosztolányi és Márai. /Lokodi Imre: Láng Zsolt Berlinben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

2004. április 7.

Kántor Lajos Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak írt nyílt levelében a Tilos Rádióra, a rádió előtt elmondott Döbrentei-beszédre, illetve az Írószövetség körüli nagy kavarodásra, a kilépésekre és magyarázkodásokra gondolt. Kántor az Írószövetség választmányának márc. 2-i gyűlésén csak tartózkodott, de ma már tudja, hangsúlyozta, hogy a javaslat ellen kellett volna szavaznia. Megemlítette, hogy az Élet És Irodalom sajátosan szelektív jegyzőkönyvkivonatot közölt, az ő felszólalását nem említette. A márc. 30-i választmány teljes jegyzőkönyve nem került a közvélemény elé. Annak ismeretében nem lehetett volna fenntartani Konrád György búcsúlevelének kitételét, miszerint "nem mutatta meg magát az a jó érzésű többség, amely az ilyen [antiszemita] hangot nem szereti", a hallgatás) pedig "csalódáskeltő volt, amire csak egy válasz látszott lehetségesnek, nem maradni ott, ahol nemkívánatos a jelenlétünk". Kántornak változatlanul az a véleménye, hogy Döbrentei Kornél nem menthető szövege(i) ellenére a mai Magyar Írószövetséget nem kell sárba taposni, nem kell kilépni belőle. Ezzel a céllal írták az erdélyi ötök (a két Gálfalvi, Horváth Andor, Lászlóffy Aladár és ő) levelüket. Ágoston Vilmos most már őket is mint Döbrentei-mentőket marasztalta el. Ágoston megfogalmazta, hogy Kántor Lajos az Erdélyből eltávozott magyar írók kirekesztője lett. Kántor sietett jelezni, őt felháborította az M2 Éjjeli menedék műsorában Kertész Imre Nobel-díjának kommentálása, Döbrentei (és az őt megtapsolók) minősíthetetlen, gyűlöletkeltő magatartása. Azt viszont nem tudja felfogni, hogy miért írta Kertész Imre azt a bizonyos mondatot a menekülésre előkészített bőröndjéről. Kántor Esterházy Péternek a zámolyi romák ügyében tett közös nyilatkozatát máig sem érti. Ilyenkor nem volna jó a tévedést beismerni?- kérdezte, Továbbá Kántor szerencsétlen döntésnek véli Teleki Pál szobra budai felállításának megvétózását is. /Kántor Lajos: Még egyszer az anakronisztikus közéleti klímáról. (Levélféle Bodor Ádámnak, Esterházy Péternek és Parti Nagy Lajosnak). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2006. április 4.

Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke elégedetlen a határon túli magyarságnak odaítélt támogatások összegével. Ha a magyar költségvetés kétszer, háromszor akkora összeggel támogatná az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy délvidéki kultúrát, sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el – vallja. Két évvel ezelőtt már le akart mondani. Két nagy területet támogatnak: egyrészt intézmények alapítását finanszírozzák, iskolák, kulturális központok, idősek otthona, vagy egyházi épületek felépítését vagy renoválását, másrészt a határon túli magyar politikai, kulturális szervezetek működését segítik, hogy találkozókat, konferenciákat, programokat rendezhessenek. A Medgyessy-kormány 2004-ben a támogatási rendszert százmillióval csökkentette, ekkor Pomogáts bejelentette, hogy nem vállalja tovább a vezetést. Végül rákényszerült arra, hogy maradjon, a határon túli magyar kulturális és politikai szervezetek kérésére. Idén tovább csökkentették a támogatást: csupán 800 millió forint támogatást kapott az Illyés Közalapítvány. Pomogáts szeptemberben távozni kíván a kuratórium éléről. Idén a legjelentősebb beruházások között van az erdélyi magyar irodalmi múzeum felépítése Kolozsváron. E fontos kulturális központ Szabédi László író, költő egykori házának kibővítésével történik.  Támogatnak több iskolát, diákotthont a szórványvidéken. Ilyen például a dévai nagy középiskolai centrum, amelyet nemcsak az Illyés Közalapítvány támogat, hanem az Oktatási Minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és több magyarországi forrás is. Bentlakásos iskolát támogatnak Besztercén, épül egy középiskolai diákotthon. Ezen kívül Erdély vonatkozásában legalább nyolc-tíz épület épül.  Az Illyés Közalapítványt az Antall-kormány idején alapították a határon túli magyarok támogatására, s kezdetben minden párt képviseltette magát a kuratóriumban. Az RMDSZ jelentősen képviselteti magát a kuratóriumokban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Szövetség képviselői viszont nincsenek jelen az alkuratóriumokban. Pomogáts reméli, hogy a következő kuratóriumban majd figyelembe veszik az új magyar közképviseleti szervezeteket is. Pomogáts Bélát 1959-ben letartóztattak, internálták az 1960-as amnesztiával szabadult.      Ezután egy évig rendőri felügyelet alatt állt, csak 1965 végén kerülhetett vissza az Irodalomtudományi Intézetbe, Czine Mihály és Bodnár György segítségével. 1969 januárjában akadémiai ösztöndíjjal utazást tehetett Erdélyben. A kandidátusi értekezése a népi mozgalom költőiről szólt, de a nagydoktori disszertációját ismét az erdélyi irodalomról írta. Az erdélyi magyar irodalomról eddig körülbelül 18 kötetet írt. Nincsenek rokonai Erdélyben, de mindig érdekelte Erdély.  - 1983-ban készült a Memorandum az erdélyi magyarok üldözése ellen. Ezt a 72 magyar értelmiségi memorandumának nevezték, megjelent az illegális Beszélőben, továbbá a nyugati magyar sajtóban. Neves írók írták alá, mint Csoóri Sándor, Sánta Ferenc, Mészöly Miklós, Konrád György, Vásárhelyi Miklós, vagy színészek, mint Sinkovits Imre, sőt történészek és tudósok is kiálltak az ügy mellett. Az Irodalomtudományi Intézetből aláírta Béládi Miklós, Lukácsy Sándor, Szörényi László és Pomogáts. Ez a Memorandum később elkerült az ún. Európai Utóértekezletre: Helsinkibe és Madridba, s megjelent 26 nyugati lapban is. Akik ezt aláírták, azokat kitiltották Románia területéről.      Pomogáts a rendszerváltozáskor mind a két oldallal jó kapcsolatban állt. Alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak. Részt vett az első 1987-es lakitelki találkozón, ahol felszólalt. A Magyar Írószövetségben barátságba került olyan emberekkel, akiknek nagy szerepe volt a Magyarok Világszövetsége újraszervezésében, így Csoóri Sándorral, sőt Csurka Istvánnal és másokkal. Antall Józseffel is jóban volt, családtagjaik jól ismerték egymást. A Piarista Diákszövetséget együtt indították útjára. Másfelől jó kapcsolatban állt az ’56-osokkal is, akik közül többen az SZDSZ alapítói lettek.   Pomogáts mindig olyan feladatokat vállalt, melyek politikailag függetlenek. Így került az Anyanyelvi Konferencia élére 1992-ben, vagy az Írószövetség élére 1995 és 2001 között. Sőt, így került az Illyés Közalapítvány élére is. Megőrizte a semlegességét, persze „elkötelezett stratégiák, eszmények, igazságok és ügyek mellett. De ezek nem pártkötelezettségek” – vallja. Nagyon megoszlott a magyar politikai tábor, kialakult egy kétosztatú Magyarország. Többször felszólították őt mindkét oldalról: döntse el, hová tartozik. A határon túli magyarokkal való szolidaritás nem lehet pártpolitikai ügy.Az Illyés Alapítvány nem tudta betölteni azt a nemzetstratégiai feladatát, amelyet az alapítók annak idején neki szántak. Magyarország költségvetésében a határon túli magyarság támogatása rendkívül alacsony összeggel szerepel! Ez a költségvetésben az 1 százalékot sem éri el, 0,018 százalék. Ez a támogatás nagyon alacsony. /Frigyesy Ágnes: Az erdélyi magyarság védelmében. Beszélgetés Pomogáts Bélával, az Illyés Közalapítvány elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./

2006. május 11.

Kedves játéknak, kellemes szórakozásnak számít az értelmiségiek jelenléte a politikában Pomogáts Béla meglátásában. Az irodalomtörténész a Függetlenség és felelősség /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című kötetének sepsiszentgyörgyi bemutatója alkalmával elmondta: a magyarországi politikusokat nem érdekli az értelmiség, s csupán a saját magukkal kapcsolatos, pozitív tartalmú sajtóanyagokat futják át. Az 1990-es évek második felében abbahagyták a politikai cikkírást olyan jeles értelmiségiek, mint Konrád György vagy Csoóri Sándor, átvették helyüket ismeretlenek vagy bértollnokok. Ezt a periódust eleveníti fel a frissen bemutatott kötetében. Az ezt követő, a Felelősség Erdélyben című sorozat várhatóan ősszel kiadásra kerülő harmadik kötete a 2000-2002-es időszakot idézi majd fel, amikor falra hányt borsónak ítélte véleményének közmegosztását az annak hatásában csalódott Pomogáts. /D. P.: A csalódottság könyvei Pomogáts Bélától. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2006. május 19.

Nagyváradon a Festum Varadinum kiemelt rendezvényeként kezdődött el a Limes – I. Határ menti könyvfesztivál. A nagyváradi rendezvénysorozat átível a határon. „Mi régióban gondolkodunk, határon átívelő régióban, s a tőlünk nyugatra lévő területtel képzeljük el a közös jövőt” – fogalmazott Biró Rozália alpolgármester, a Varadinum Alapítvány elnöke. A könyvfesztivál széles, Kolozsvártól Szolnokig, Szatmárnémetitől Szegedig terjedő területet ölel fel, az itteni könyvkiadóknak teremt bemutatkozási lehetőséget. Derzsi Ákos főszervező, az Europrint Könyvkiadó /Nagyvárad/ tulajdonosa szerint hiánypótló rendezvény, ugyanis Belső-Erdélyhez képest itt a könyvkiadás hadilábon áll. A május 18-i megnyitón Konrád György magyarországi író volt a meghívott. Szűcs László költő a Nagyváradi Ady Társaság képviseletében elmondta: az alkotó a Bihar térség, Berettyóújfalu szülöttje. A kiadók bemutatkozása mellett számos könyvbemutatót is tartanak. Bemutatkozik a debreceni Bárka folyóirat, május 21-én vasárnap lesz a Várad folyóirat irodalmi riport- és négysoros pályázatának kiértékelőjére. A fesztiválon a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakos hallgatóinak könyvgrafika- és plakátkiállítását, és az Ady Endre Sajtókollégium diákjainak sajtófotó-kiállítását is megtekinthetik az érdeklődők. /Pap Melinda: Limes és Várad Bárkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

2006. június 9.

Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2006. október 6.

A Fidesz megtartja nagygyűlését október 6-án a Kossuth téren, mivel az Orbán Viktor pártelnök által szabott határidőn belül a kormánykoalíció nem tett határozott lépést a kormányfő leváltására. Orbán Viktor csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette: a jelenlegi helyzetet nem lehet stabilizálni, új helyzetet kell teremteni, ezért minden alkotmányos és demokratikus eszközt fel kell használni, hogy Gyurcsány Ferencet eltávolítsák a hatalomból. Dávid Ibolya ellenzi, hogy parlamenti pártok szervezzék a tüntetést. Konrád György „butaságnak” tartja Sólyom László köztársasági elnök álláspontját a tüntetésekről, aki azt mondta: „az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították”. Konrád Orbán Viktort, a Fidesz elnökét Moliere Tartuffe-jéhoz hasonlította, aki mint mondta, „nagy képmutató” volt, aki erkölcsi bírálattal kerekedik a többiek fölé. „Aki erkölcsbírálattal próbál a politikában hatalmat szerezni, arról többnyire ki szokott derülni, hogy e mögött valami egészen más van” – tette hozzá Konrád. /Magyarország válaszúton. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

2006. október 10.

A balatonőszödi Gyurcsány-beszéd az utolsó csepp volt a pohárban – nem sokkal ezután a Kossuth téren megjelentek a kormányfő és a kormány lemondását követelő első tüntetők. A néhány napig tartó heves megmozdulásokat követően a tüntetések ugyan békés mederbe terelődtek, de a kormányfő hányaveti kijelentése ellenére – „két-három napig ott lesznek, aztán megunják és hazamennek” – azóta is nap mint nap folytatódnak. A köztársasági elnök kétszer intette a miniszterelnököt, ideje lenne félreállni. Az MSZP, és vele együtt az SZDSZ azonban kiállt mellette. A Le Figaro írta: „a sztálinista képzésű aparátcsikok mint mindenkor, most is megvetik saját népüket”. Az október 1-i önkormányzati választásokon elért ellenzéki siker jelentőségét igyekeztek alábecsülni. A kormányoldal mellett Dávid Ibolya is minden alkalmat megragad arra, hogy hazugsággal vádolja Orbán Viktort. Konrád György, a Kádár-rendszer egyik jeles ellenzékije, a közszolgálati tévében az Árpád-sávos zászlót, a Kossuth téri tüntetőket fasisztának, nyilasnak nevezte. /Asztalos Lajos: Bizalmat szavazott önmagának! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2006. november 22.

Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.

2007. június 20.

Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész lesz a vendége június 22-én Nagyváradon a Várad folyóirat és a Bihar Megyei Könyvtár évadzáró Törzsasztal-estjének. A Törzsasztalnak eddig olyan vendégei voltak, mint Konrád György, Závada Pál, Spiró György, Vámos Miklós írók, illetve Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője. /Both Abigél: Esterházy és Dés Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

2008. április 1.

Április 2-án lesz hetvenöt éves Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus. Szüleit deportálták, ő és nővére egy nappal korábban menekültek Budapestre, a zsidóüldözést végül mindnyájan túlélték. Konrád György 1959–1965 között a VII. kerületi tanács ifjúságvédelmi felügyelőjeként naponta volt tanúja a kilátástalan helyzetben vergődő emberek nyomorúságának. 1988-ig csaknem folyamatosan publikációs tilalom alatt állt, újabb regényei – A cinkos, az Agenda, 1. Kerti mulatság – csak külföldön jelenhettek meg, s ő maga is sokat tartózkodott külföldön. 2001-ben látott napvilágot önéletrajzi regénye, az Elutazás és hazatérés, amelyben a család háború alatti sorsát írta meg. Az önéletrajz második része 2003-ban jelent meg Fenn a hegyen napfogyatkozáskor címmel. Az író 1990–1993 között a Nemzetközi Pen Club elnöke, 1997-től 2003-ig pedig a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémia elnöke volt. /Konrád György 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./


lapozás: 1-30 | 31-36




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998