udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 9 találat lapozás: 1-9
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Koszti István Miklós

1999. január 9.

Nagy Ödön /sz. Marosercse, 1957/ Csíkszeredában élő szobrászművész Marosvásárhelyen végezte a művészeti líceumot, majd Kolozsváron, az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán a kerámia-üveg szakot. Jelenleg a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum tanára. Elsősorban szobrásznak tartja magát, de grafikáit, festményeit is kiállította. Több sikeres pályamunkája áll köztereken, így Zalatárnokon a Holdleány térszobra, Bázakerettyén Szent István szobra, Zalabaksán a római katolikus templomban tíz darabból álló szoboregyüttese, amelyet Koszti István Miklós szobrász kollégájával készített, Csíkszeredán látható Gál Sándor 1848-as honvédezredes mellszobra, Gál Árpád zeneszerző emlékplakettje. Nagy Ödönnek több kiállítása volt, 1990-ben Kanadában is nyílt kiállítása. /Forró Miklós: Szolgálni a szépérzéket. Beszélgetés Nagy Ödön Csíkszeredában élő szobrászművésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10./

2000. március 15.

Márc. 14-én ünnepélyesen felavatták a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnatermét, a Mailáth Gusztáv-termet. A terem vitróinak egy részét Nagy Ödön és Koszti István Miklós képzőművészek készítették újra, s az új ablakok felavatása remélhetőleg a teljes felújítást is elindította. Lászlófy Pál főgimnáziumi igazgató kifejtette, hogy a terem méltó helye lesz a szentmisék, istentiszteletek tartásának, lehetőség nyílik tudományos, irodalmi rendezvények, konferenciák, koncertek, ünnepi fogadások megszervezésére. A falak, a díszítőelemek felújítása és a festés Sinkó Lászlónak és munkacsoportjának köszönhető, a művészien elkészített oltárt, ambót és a keresztet a Folemcon-Somlyó munkaközössége adományozta, az új székek a Dávid Möbe vállalat munkásainak szakmai tudását minősíti, a székek elkészítésének anyagi fedezetét Csíkszereda város önkormányzata, polgármesteri hivatala fedezte. /Díszterem-avatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

2001. május 22.

Máj. 19-én tartották meg Csíkszentmártonban a Mezőgazdasági Líceum névadó ünnepségét. Tivai Nagy Imre nevét vette fel a líceum. Tivai Nagy Imre /Csíksomlyó, 1849. - 1931/ a kolozsvári egyetem jogi karán végzett. 1872-ben megszervezte a Csíkmegyei Gazdasági Egyletet, amelynek titkára, majd elnöke volt, a vármegye közigazgatási bizottságában díjtalanul végezte évtizedeken át a vármegyei közigazgatási teendőket. Hírlapokban, folyóiratokban, önálló gazdasági munkákban ismertette Székelyföld közigazgatási helyzetét. 29 éven át szerkesztette a Csíki Gazda c. mezőgazdasági értesítőt. 1911-ben jelent meg kötete Csíkvármegye közgazdasági állapotáról. Ebben foglalkozott a székely kivándorlás kérdésével is. Az összegyűltek előtt Makó Erzsébet igazgatónő a csíkszentmártoni oktatás múltját idézte. Az iskola homlokzatán elhelyezett plakett Nagy Ödön és Koszti István művészek munkája. /Daczó Dénes: "Kegyelettel emlékszem az ősökre" Tivai Nagy Imre nevét vette fel a csíkszentmártoni líceum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

2001. augusztus 9.

Botár László képzőművésznek, a falu szülöttének tárlatával kezdődnek aug. 17-én Csíkszentkirályon a falunapok. A háromnapos rendezvénysorozat első napján a helyi kisiparosok termékeit is kiállítják. Különböző kulturális és sportvetélkedőket tartanak, másnap reggel a helyi fúvószenekar ébreszti a lakosságot, lovasversenyt láthatnak az érdeklődők. Aug. 19-én a templom udvarán kerül sor Nagy Ödön és Koszti István Miklós alkotása, a Szent István-szobor leleplezésére. Az eseményt ünnepi szentmise követi, majd a helyi, székely ruhába öltözött fiatalok lóháton vonulnak fel a falu utcáin. /Szent István-szobor Csíkszentkirályon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

2002. február 16.

A múlt hónapban Zalaegerszegen a város két képzőművészének: Koszti István Miklósnak és Nagy Ödönnek a Zala Közművelődéséért díjat adományozták. A kitüntetéseket abból az alkalomból vehették át, hogy közel 10 éve huzamosan közreműködnek a megye képzőművészeti életének gazdagításában. Az itt rendezett Nemzetközi Művésztelep állandó résztvevőiként számos köztéri szobrot készítettek, templombelsők dekorációs munkáinak kivitelezői voltak. Többek között ők készítették hat helység Szent István-szobrát, magyar szentek egész alakos szobrai láthatók a megye több templomában is. Számos alkotásukat ottani képtárakban lehet megtekinteni, vagy magángyűjtők őrzik. /Kitüntették Csíkszereda két képzőművészét. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

2004. március 14.

Kászonújfaluban nyolcadik alkalommal rendezték meg Alcsík-Kászon egyházi kórusainak találkozóját. Nyolc énekkar (mintegy 250 kórustag) mutatkozott be: Csíkmenaság, Csíkszentimre, Kászonaltíz, Csíkszentkirály, Csíkszentmárton, Csíkszentsimon, Csíkszentgyörgy és a házigazda Kászonújfalu énekara. /Koszti István: Kórustalálkozó Kászonújfaluban. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 14./

2006. január 26.

Kászonújfalu lakói a falu központjában emlékművet állítottak a két világháború hősi halottainak. Koszti István iskolaigazgató – akinek szintén szerepe volt az emlékmű felállításában – tájékoztatott a Szent Miklós nevét viselő tájház melletti telken megépült emlékmű felállításáról. A Kászoni Kistérségi Társulat, valamint az újfalvi közbirtokosság anyagi támogatásának, a plébániának és a falu lakosságának köszönhetően épült meg az emlékmű. Kézdiszentléleki mester, Bartalis Béla és fiai: Béla és János homokkőből faragták ki az emlékművet. Oldalaira 127, az első és a második világháborúban életüket vesztett kászonújfalvi katona nevét vésték fel. A homlokzaton Kölcsey Ferenc-idézet olvasható: „Négy szócskát üzenek. Vésd jól kebeledbe. S fiadnak hagyd örökül. Ha kihunysz, a haza mindenek előtt.” /Kristó Tibor: Világháborús emlékmű Kászonújfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

2007. július 13.

Megjelent Markó Béla korábban beharangozott kötete: Hány életünk volt, (Book Art Kiadó, Csíkszereda, 2007), amely kilencvenkilenc szonettet tartalmaz. Politikamentes szonettek. E versek megjelenésük (jobbára újbóli kiadásuk) előtt vihart kavartak, soknak tartották a költőnek szánt honoráriumot. A bemutatón megjelent a szerző is. Szonettes-könyve mellett egy gyermekverseket tartalmazó Markó-kötetet is láthattak a megjelentek: A pinty és a többiek (Book Art Kiadó, Csíkszereda, 2007), Koszti István Miklós illusztrációival. Hajdú Áron, a Bookart Kiadó igazgatója újabb Markó-kötetek megjelenését ígérte a könyvbemutatón. /Borbély László: Kilencvenkilenc politikamentes szonett. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./

2009. február 27.

A Bolyai Egyetem tízéves évfordulójának látványos megünneplése, az ebből az alkalomból az Állami Tanügyi és Pedagógiai Kiadó által kiadott emlékkönyv, melyet minden külföldi delegációnak átadtak, a Babes Egyetemmel közösen rendezett tudományos konferenciák, mind azt sugallták, hogy végleg elfogadott a két egyetem létezése Kolozsvárt. 1956-tal kapcsolatban diákok, tanársegédek letartóztatása (Dávid Gyula, Páskándi Géza, Bartis Ferenc pere), nem mutatott nyíltan arra, hogy valójában a Bolyai Egyetem elleni akció-sorozatról van szó. Az oktatás rendben folyt, a diákok vizsgáztak, hűségnyilatkozatok is elhangzottak, néhány szembenállót, mint Várhegyi István, lekapcsoltak, a kizárások is megtörténtek, mint a többi egyetemen. 1958 január elején az Előrében megjelent Takács Lajos rektor cikke Tudományos munkánk új sikerei felé címmel, melyből azt lehetett gondolni, hogy a Bolyai Egyetem ígéretes jövőnek néz elébe. Nem keltett feltűnést két román szerző 1959. február 7-én az Előrében megjelent írása, melynek címe: „A kolozsvári Babes és Bolyai Egyetemek testvéri együttműködése”. Csak később lehetett észrevenni, hogy ez a cikk is az előkészítő taktika része volt. Február 13-án kezdődött a „bolyaisták” pere Kolozsvárt, Varró János és Lakó Elemér, valamint néhány diák ügyét – a szokásos forgatókönyv szerint – közös perben hozták össze, mint a Bolyai Egyetemen működő, nacionalista csoportosulásként tárgyalható ügyeket. A per célja a Bolyai Egyetemen működő „nacionalista” csoportok „leleplezése” volt. 1959. február 15-én cikk jelent meg a bukaresti Előrében „A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai Egyetemen” címmel. Szerzője Sztranyiczky Gábor, az egyetem tanársegéde kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem ifjúsága ki van téve a burzsoá-nacionalista ideológia állandó befolyásának. Február 19-én szintén „véletlenül” nyilvános tárgyaláson mondták ki az ítéletet a bolyaisták perében, ezen a napon kezdődött Bukarestben az RNK Diákszövetségének konferenciája, melyen a legmagasabb rangú román pártvezetők vettek részt, Gh. Gheorghiu-Dej főtitkárral az élen. A konferencián a főtitkár elítélt minden nemzeti elkülönülést. Idézte a lenini tételt, hogy a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el. Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke (a Ceausescu utáni első államfő!) méltatta az RMP bölcs politikáját a „nemzeti” kérdésben, melynek eredménye a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága, és kifejtette, hogy a román és a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákságnak együttes munkával, tanulással közös szakmai, tudományos, kulturális akciók szervezésével még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket. Az oktatásügyi miniszter helyeselte az iskolák egyesítésének gondolatát. Ilyen bevezető szövegek után nem maradhatott el a Diákszövetség magyar küldötteinek egyetértő felszólalása. A kijelölt felszólaló nem térhetett ki a feladat elől. A felszólaló bolyaisták, köztük Koszti István, teljesen egyetértettek a leadott szövegekkel. A marosvásárhelyi orvosi egyetem küldöttje azt kérte, hogy a végzett magyar orvosokat küldjék az ország bármely tartományába dolgozni (később az lett a gyakorlat, hogy a magyar végzetteket, orvosokat, tanárokat, olyan Kárpátokon túli félreeső területekre helyezték, ahova a románok sem akartak menni, a román végzetteket pedig főleg magyar városokba, körzetekbe nevezték ki). Mindez hozzátartozott az asszimilációs politikához és a magyar értelmiség szétveréséhez. /A Bolyai egyetem és a Babes egyetem kényszerházassága 1959-ben – Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./


lapozás: 1-9




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998