udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Krebsz János

2003. október 1.

Augusztus végén zajlott le a Balassi Bálint Intézet szervezésében egy konferencia Budapesten, Magyar tanulmányok az EU-ban nem csak magyarul címmel. A Balassi Bálint Intézet 2002-ben az Oktatási Minisztérium intézményeként jött létre, két korábbi intézmény összevonásával. Jogelődei voltak: a Nemzetközi Hungarológiai Központ és a Magyar Nyelvi Intézet. Az előbbi a külföldön oktató magyar vendégtanárokat és lektorokat fogta össze, utóbbi a Magyarországon külföldiként magyarul tanulók oktatását végezte. Dr. Ujváry Gábor, a Balassi Bálint Intézet főigazgatója beszámolt az elmúlt egy év munkájáról. A Balassi Bálint Intézet szervezésében volt már egy korábbi tanácskozás 2003 tavaszán, ahol a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia oktatása az Európai Uniós csatlakozás jegyében témakört vitatták meg a résztvevők. 150 oldalas kis könyv formájában most kiosztották az akkori tanácskozás anyagát. /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Beszámoló egy konferenciáról. A hungarológia jövője és a jövő hungarológiája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2004. január 14.

Krebsz János, a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára a Romániai Magyar Szóban naponta jelentkezik. A gyűlöletbeszédről írt, példának hozva, hogy a Tilos Rádióban szentestén egy műsorvezető azt találta mondani: kiirtanám az összes keresztényt. „Azóta hetek teltek el, s nem érkezett híradás arról, hogy valahol is üldözni kezdték volna Jézus követőit, és arról sem, hogy valamelyik keresztény gyülekezet a kijelentés nyomán ki akarna vándorolni vagy vatikáni állampolgárságért folyamodott volna.” Krebsz szerint „körülbelül olyan vétket követett el a műsorvezető, mintha húsz-harminc évvel ezelőtt Lenin elvtárs valószínűsíthető meleg hajlamairól jelentett volna ki szentségtörő mondatokat. Mindannyiunknak tele a hócipője ezzel az ajándékfarsanggal, amivé a karácsony alakult, ahogy elegünk volt a nagy és atyai vezérek emberi kiválóságának folyamatos sulykolásából.” /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Még egyszer a gyűlöletbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2004. június 9.

Deáky András Gyimesbükkön él. Kérték a községnek Hargita megyéhez való visszacsatolását, ezzel kapcsolatban Deáky a parlamentben is mondott beszédet, akkor még a község lakóinak hetven százaléka magyar volt. A legutóbbi népszámláláskor ez arány 52 százalékra csökkent. A magyarságtudat gyengül. Gyimesbükköt ötven éve Bákó megyéhez csatolták, a magyar oktatás hosszú évtizedekre megszűnt, a vegyes házasságok is befolyásolták, hogy az ittélő csángómagyarokban a hovatartozás nagyon meggyengült. Deáky András a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett, majd hazajött tanítani Gyimesbükkre. Később, 1966-ban, kinevezték iskolaigazgatónak. Akkor román nyelven folyt az oktatás. Megpróbálkozott azzal, hogy újraindítsa a magyar nyelvű oktatást. Aláírást gyűjtött, és beindította a fakultatív magyar nyelvű oktatást heti három órában. Ő maga tanította mindig reggel héttől nyolcig. Egy alkalommal Beke György interjút készített Deákyval, őszintén elmondta, hogyan állnak, az interjú megjelent az A Hét című lapban. Később megjelent Beke György „Magunk keresése" című kötetében is. Ez nagy port kavart fel, ősztől leváltották az igazgatóságból, csak helyettes tanárként működhetett. Deáky beiratkozott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemre, és elvégezte a magyar-német szakot. A templom volt a magyar nyelvnek az őrzője, ápolója. Olyan papjaik voltak, mint Dani Gergely, aki hittanórákon beszélt a gyermekeknek a magyar történelemről. 1990-től sikerült a község három iskolájában elindítani a magyar nyelvű oktatást. Deáky létrehozta az RMDSZ helyi szervezetét, akkor ezer tagja volt. Egyike volt a legerősebb, legaktívabb szervezeteknek a gyimesbükki. Deáky hangsúlyozta, hogy saját intézményrendszert kell kiépíteni, csak ez menti meg a magyarságot. Felépített egy házat, melyet bővített, majd jöttek a szállóvendégek. Most befejezés előtt van az új kilencszobás ház. Gyalogosan elviszi a vendégsereget az ezeréves határhoz, ahol Deáky rendhagyó történelemórát tart. /Krebsz János: Egy sikeres vállalkozó: Deáky András. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2004. szeptember 10.

Kakas Zoltán a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa elmondta, hogy 1971-ben indított néprajzi-környezetvédelmi tábort. Kezdetben az volt a céljuk, hogy Háromszék egy-egy jellegzetes falucsoportját bejárják évről-évre. Gyűjtöttek néphitre, népi vallásosságra vonatkozó anyagot. Fölkeresték például Magyarigent. Magyarigenben ma már csak két magyar ember jár a templomba, 1985-ben tízen ha lehettek, de már akkor a tiszteletest elparancsolták otthonról, hogy ne tudjon velük szóba állni. Azután elkezdték zavarni a táborozást. 1990-től újraindította a táborozást. Meglátogatták a lassúági csángókat. Kakas Zoltán a résztvevőkkel ellátogatott Klézsére és Lujzikalagorba, a csángólakta falvakba. Lujzikalagor magyarlakta falu, most mégis kimaradt a magyaroktatásból. Lujzikalagorban Kakas Zoltán téli tábort szervezett. /Krebsz János: Érzékeny társas utazások. I. Bao Bao. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

2005. január 5.

Sorra jelennek meg cikkek, bátorítások, olvasói levelek, amelyek tartalmát úgy lehetne összefoglalni: én igennel szavaztam, nem úgy, mint az a szegény, megtévesztett, reklámoktól elhülyített, idegenlelkű, keveredett, konzumidióta stb. Krebsz János ezután már biztos lehet abban, hogy a nyolc és félmillióba tartozik, a nemmel szavazók közé. „Sehonnai bitang ember” vagyok, vallotta. De óvatosan az idézetekkel, mert ezt a minősítést egy Petrovics Sándor nevű tót költő vetette papírra, és mit várhat tőle egy Igaz Magyar! – írta Krebsz János. Ő tudja, hol vannak a gyökerei, a mai Németország területén és nem kér az öngerjesztő nemzettudatból. /Krebsz János: Válasz egy olvasói levélre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./ A szerk. megj. : Az olvasónak nem kell magyaráznunk, hogy a fenti írás szerzője nem csupán egy levélíró meggondolatlanságaival vitatkozik. Rá kell világítani azoknak a szűklátókörű elméleteknek a tarthatatlanságára, amelyekkel némelyek azt próbálják meghatározni, ki a jó magyar.

2005. május 25.

Gyimesbükkön Antalné Tankó Mária magánmúzeumot, tájházat üzemeltet. Antalné Tankó Máriának több könyv jelent meg (Gyimesvölgyi népi gyógyászat, A Gyimesek völgyében élő csángó magyarok hitvilága, 1100 Gyimes-völgyi hímes tojás). Most a Csángó Szövetség felhívására megírta emlékeit a tanítóképzős évekről Bákóban, ezt a Moldvai Magyarság közli. Elmondta, hogy magyar nyelvű tanítóképző működött Bákóban 1953-tól 1957-ig. A Magyar Népi Szövetség érte el, hogy létrehozták a tanítóképzést. 153 községben volt magyartanítás Bákó megyében, és Erdélyből hoztak tanítókat. Akkor Gyergyótölgyest és Gyimesbükköt Bákó megyéhez csatolták, ezért sok tanuló volt ott ebből a két helységből. A magyar tanítóképző a román tanítóképző tagozata volt. Egy osztálynyian voltak magyar képzőben. Ezekben az években Lujzikalagorban volt hétosztályos iskola, a falvakban négyosztályos magyar iskolák voltak. Ha valaki magyarul akarta elvégezni a hét osztályt, annyi volt kötelező, Lujzikalagorban volt bentlakásos iskola a csángóknak. Bodnár Endrének hívták az igazgatót, nagybaconi volt, nemrég halt meg. Először a magyar tanítóképzőt szüntették meg 1957-ben, majd párthatározattal sorra megszüntették a csángó falvalban a magyar iskolákat, 1958-59-ben. /Krebsz János: Így kell éljünk, ahogy lehet. Antalné Tankó Mária – Magyar tanítóképző Bákóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

2006. szeptember 26.

A csángók az első és a második világháborút verekedésnek nevezik. A csángók használják az ősi, eredeti jelentésben a szavakat, miközben a nyelvet beszélők többsége másfelé kanyarodott, átformálta a jelentéseket. A két, nagyjából egyforma szavazótábor természetes módon megosztja a kisebbségben élő magyarokat is, bár nem lehet feledni azt a december ötödikét, és hazudni nem szép dolog. Az egyetlen kérdés: vajon most háború zajlik Magyarországon vagy verekedés? /Krebsz János: Háború vagy verekedés? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

2007. december 5.

Eddig azt hittük, hogy a „Vesszen Trianon!”-nal hőzöngők megmaradnak a falusi kultúrházak szintjén. Most már biztosak lehetünk abban: nem így van, írta a lap. Tőkés László brüsszeli szereplései viharokat fognak kavarni. Szerinte a másik oldal futott most bele abba a csapdába, amelyben eddig az RMDSZ-t vergődni látta. A másik oldal összegyűjtötte mindazokat, akik „magyarabbul követelnék mindazt, ami az RMDSZ programjában szerepel. ” /Krebsz János: A holttér feltámadása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

2008. április 10.

Miért nem kell erényt kovácsolni a kisebbségi helyzethez tapadó szomorúságból, bánatból, „a szinte tüntetésbe fulladó zokogásból” – erre próbál választ adni az április 9-én kezdődött kétnapos konferencia, melynek címe Humor, irónia, paródia a közép-kelet-európai irodalmakban. A Romániai Hungarológiai Társaság szervezte nemzetközi konferencián, mely a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben kapott helyet, magyarországi, szlovákiai, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen és a csíkszeredai Sapientia Egyetemen tanító irodalomtörténészek, irodalmárok, néprajzkutatók tartanak előadásokat. A rendezvényt a Szülőföld Alapítvány támogatta egymillió forinttal, ebből, valamint a Communitas Alapítvány finanszírozásával szeretnék nagy példányszámban megjelentetni az előadásokból összeállított kötetet. Több előadó, köztük Szonda Szabolcs, Krebsz János, Demény Péter és Bíró Béla az ÚMSZ főmunkatársa. /Oborocea Mónika: Még több humort! = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

2008. május 15.

Nyelvészek, jogászok, politológusok estek neki a Gój Motoros Egyesület nevének: vajon fasiszta, kirekesztő vagy szimplán csak provokatív a ’gój’ (’nem zsidó’) kifejezés használata? Feltűntek a budapesti tüntetéseken. Magyarországon a baloldal elővette csodafegyverét, a fasisztaveszélyt, amivel riogatni lehet, amikor nagyon vesztésre állnak. A Gój Motorosok pedig fölvetették a cigánykérdést, amivel a politika tizennyolc éve nem tud mit kezdeni. Demonstrációk mindkét oldalon. Andrassew Iván újságíró „hobbimotoros cicahordának” nevezte az egyesületet. Erre az újságíró munkahelyének tekinthető szerkesztőség elé vonultak a nagy motorokkal, berregtettek, s velük szemben fölsorakoztak az antifasiszta demonstrálók. /Krebsz János: Cicahorda. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

2008. július 23.

Krebsz János elítélően, lekezelően említette Bálványost, célozva a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre: „Bálványos a mérték. Tessék megmaradni abban, ami apáinknak jó volt, a szülőföldön kell boldogulni, a rögbe és a hagyományba kapaszkodni. ” /Krebsz János: Bálványos. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

2008. augusztus 13.

Morális válság van, az anyák nem szülnek, a lányok nem mennek férjhez, az ifjak nem katonáskodnak, a diákok nem tanulnak, a munkanélküliek nem akarnak dolgozni. Fogyunk, romlunk, elvásunk, írta ironikus hangon Krebsz János. Az istenadta nép nem érzékeli a morális válságot. Idegenszívűek uralkodnak rajta. „Sokan úgy gondolják, hogy Trianon és a kommunista elnyomás törte meg a gerinceket, tette tönkre az önérzetére büszke fajtát. De nem úgy van az! A morális válság mélyebb gyökerű, végigkíséri a nagy történelmű nemzet teljes múltját. ” /Krebsz János: Morális válság. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

2008. augusztus 28.

Szlovákiában a gyűlöletlistákon a magyar van az első helyen a tizenöt éves korosztály reprezentatív statisztikai mintájában, másodikon a romák, a harmadik az iszlám terroristák szorultak. A magyar hajlamos arra, hogy saját szerepét kicsinyítse, másra hárítsa a dicsőséget, mondván: mi csak itten élünk ezeregyszáz éve, nekünk semmit se kell tennünk a népszerűségért. Előfordul, hogy kiebrudalnak a szülőföldünkről, betiltanak intézményeket, a történelmi igazságtétel nevében. A romák szinte minden posztszocialista országban szilárdan tartják az első helyet a gyűlöletlistákon, nem akarnak integrálódni, asszimilálódni, dolgozni. Valószínűleg így van ez a magyarokkal is. Csak ezek szobrokat meg emlékműveket állítgatnak ősi szlovák földön, összevissza beszélnek az utcán azon a barbár nyelvükön, iskolát meg tankönyvet akarnak, ahelyett, hogy jó szlovákokká válnának, vagy átköltöznének a Duna másik oldalára. Nem szabad föladnunk a nemes küzdelmet, írta Krebsz János, jól állunk Szerbiában és Romániában is. „Alig kell tennünk valamit, s máris gyűlölnek, megvernek, betiltanak, pedig nemigen járunk népviseletben, modernizáltságunk hasonló fokozatú, alig különbözünk. ” /Krebsz János: Megelőztük a romákat. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2008. október 24.

Az Élet és Irodalom 38. számában olvasható egy Nádas Péter-esszé Kalandozás a bizalom forrásvidékein címmel, illetve magyarázó alcímmel: Vadkapitalizmus versus premodern restauráció. Írása elhangzott a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa előtt, Budapesten, szeptember 15-én. Ezt nem érti, írta Krebsz János. Tényleg odafigyelnek a döntéshozók erre? Tiszteletteljesebb megközelítéssel: a bankszakember és az író is „építi, építi ezt a hazát!”. Azonban éppen Nádas írógenerációja szakított az illyési és verespéteri vízügyi szemlélettel. Az író nem dumál bele abba, amihez nem ért, mondták. Esterházy Péter emlékezetes mondása: alanyban és állítmányban gondolkodik, nem országban. Talán még Esterházyt lehetne meghívni a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának körébe, ő jól elbohóckodná a feladatot. Szórakoztató lenne. /Krebsz János: A szellem hatalma. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ Esterházy Péter pontosabban ezt mondta: Én nem népben és nemzetben, hanem alanyban és állítmányban gondolkodom. Továbbá: „Mi a magyar? Nem érdekel, fütyülök rá. Ha valami nem érdekel, az az, hogy mi a magyar. ” – „Előbb van az én, azután a mi, s nem nárcizmusból, hanem mert én nélkül nincsen mi. ” /Esterházy Péter: A semmiről, a mindenről, Magyar Nemzet, 1992. júl. 27./

2009. február 18.

Miskolc rendőrkapitánya egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az elmúlt két hónap minden köztéri erőszakos cselekményét cigányok követték el. Röviddel ezután a kapitányt fölmentették tisztségéből, majd huszonnégy óra múlva visszahelyezték. A liberális értelmiség fölháborodott, hogy ugye nagy nyilvánosság előtt elkövetett cigányozás történt. A miskolci valóságot ismerő helyi erők is megmozdultak, szimpátiatüntetést szerveztek az elmozdított rendőrvezető mellett. A nagy országos közbeszédben elsikkadni látszik, hogy fényes nappal embereket vernek meg, rabolnak ki az utcán. /Krebsz János: Cigánybűnözés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

2009. április 24.

Krebsz János szerint két hatalmas archetípusba csoportosítható a magyarság, úgymint jó szándékú, békés hülyék, meg éppen szabadlábon bűnöző, kriminális elemek. Cikkéből megtudható, hogy Magyarország összehozta az EU egyetlen hímsoviniszta kormányát, továbbá: a még el sem indult Bajnai-kormány népszerűsége emelkedik. /Krebsz János: Balfékek és gengszterek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

2009. május 15.

Vitát váltott ki Magyarországon, hogy érettségi tétel lett Spíró György megállapítása: a mai fiatalok például Jókainak minden második szavát értik, ezért át kellene írni a klasszikusainkat mai magyar nyelvre. Spiró 1984-ben írt egy hatásában máig sebző verset a korábban elfeledettnek hitt népi–urbánus választóvonal föltárásaképpen. Idézet: „Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,/ fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból, / csönd van. ” Azt mondják, az akkori kultúravezérlő Aczél György akarta így megosztani az ellenzékiségbe szerveződő írókat, s nem véletlen, hogy a pártutasításra szerkesztőcsapatot váltott Mozgó Világban jelent meg a Jönnek című vers. Már régen nem a népi és az urbánus a címke, hanem a fasiszta és a kommunista, írta Krebsz János. A politikai pártok már nem írhatók le a hagyományos bal- és jobboldali besorolással: szociálpolitikájuk baloldali, gazdasági elképzeléseik liberálisak, s konzervatívak, amikor a nemzetről kell szónokolni. Nehéz elfogadni, hogy a szellemi nagyság nem jár együtt az erkölcsi nemességgel. /Krebsz János: Érettség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

2009. június 18.

Mind Magyarországon, mind Romániában húsz éve zajlik a kommunista rendszer besúgóinak meghurcolása. Politikai meg bosszúállási célokból időnként előkerülnek listák, ilyen-olyan kartonok, titkos ügyiratok, írta Krebsz János. Lehet ennél mélyebbre süllyedni? Alázhatók-e még jobban egy elvont erkölcs nevében a bűnbakok, az egykor beszervezettek? – kérdezte. A cikkíró szerint a bizonyítékok egy része megsemmisült, másik részét meghamisították, a harmadik mennyiség bármikor elővehetően zsarolási célokat szolgál. Néha úgy látszik, mintha mozgatná valami titkos erő a szálakat. Közben miniszterelnöknek megválasztják az egykori ügynököt. Magyarországon egy elszánt kutatócsapat azt állítja, hogy a pártállam óta alig változtak a szolgálatok, tovább élnek egykori struktúrák, titkosak az iratok – az egyetlen megoldás a teljes nyilvánosság lenne. Most hirtelen előkerült a rendszerváltás szimbolikus fordulatának tekinthető Nagy Imre-temetés beszervezett ügynökeinek száznyolcvan fős listája. Van köztük sztárügyvéd, újságíró, az akkoriban alakuló pártok aktivistái, meg a történelmi pártok olyan személyisége, akiből például az új, demokratikus parlament korelnöke lett. Mi a mostani akció magyarázata? Krebsz nem érti. /Krebsz János: Erkölcsi relativizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./


lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998