udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 21 találat lapozás: 1-21
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Iancu, Laura

2002. november 25.

Harmadik alkalommal rendezték meg a hét végén a moldvai csángók bemutatkozását és támogatását szolgáló Csángó napot Erdély több városában. - A Csángó nap célja az értékek felmutatása, nem a panasz -jelentette ki nov. 24-én Csíkszeredán Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány vezetője. - Munkánk eredménye beért, hisz ma egy olyan népmeséket tartalmazó kötetet mutattunk be, amelyeket egy moldvai csángómagyar kislány, Iancu Laura gyűjtött szülőfalujában, a moldvai Magyarfaluban - hangsúlyozta Borbáth Erzsébet. Hasonló rendezvényeket szerveztek a hét végén Sepsiszentgyörgyön és Brassóban, jövő hét végén pedig Gyergyószárhegyen tartanak csángó napot. /Csángó nap Erdélyben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 25./

2002. november 29.

A huszonnégy éves Iancu Laura magyarfalusi (félreeső moldvai csángó település) kislány hetedik osztályos tanulóként került a csíkszeredai József Attila Általános Iskolába, amikor még alig beszélte a magyar nyelvet. A székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen folytatja. A Johófiú Jankó című "magyarfalusi csángó népmeséket és más beszédeket" tartalmazó könyv összeállítója, ha kezdetben néprajzi szakkutatók irányításával dolgozott -, ma már az önállósulás felé tart. Iancu Laura verseit már kezdik közölni a lapok. /Ferencz Imre: Ajánlás versekhez. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 29./ Iancu Laura Johófiú Jankó - Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjtése abból a vágyból is született, hogy Moldva "legdélibb csángómagyar településének", Magyarfalu népmeséi megmeneküljenek az elmúlástól. A könyv megjelenését támogatta a Kulturális Örökség Minisztériuma. /Dr. Balázs Lajos: Vágyak könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 29./

2003. április 9.

Három kötet bemutatására kerül sor ápr. 10-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Halász Péter: Bokrétába kötögettem vala. A moldvai magyarok néprajzához című kötetét, Harangozó Imre: "Ott hul éltek vala a magyarok..." (Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából) című könyvét és Iancu Laura: Johófiú Jankó (Magyarfalusi csándó népmesék és más beszédek) című könyvét mutatja be Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, illetve Keszeg Vilmos. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

2003. december 23.

Borbáth Erzsébet a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1992. decembere óta az alapítvány mindenese. A moldvai csángó gyermekek százai jöttek a Székelyföldre magyar nyelven tanulni. Nagyon sok türelemre, megértésre, szeretetre volt szükségük. 2000 novemberében Hegyeli Attila kezdeményezésére Klézsén a Csángószövetség hazatért fiatal értelmiségi vezetői az RMDSZ, az EMKE és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szakembereinek segítségével kidolgoztak egy cselekvési tervet. Az oktatási fejezetet az erdélyi és moldvai tapasztalatok alapján Hegyeli Attila és Borbáth Erzsébet együtt készítette el. 1992-től 2003. szeptemberéig a Domokos Pál Péter Alapítvány gondoskodott az Erdélyben tanuló moldvai csángó diákok teljes bentlakási ellátásáról és a gyermekek felzárkóztató-nevelési programjáról. Olyan év is volt, hogy 134 diák költségeit kellett fedezni, ebből csak Csíkszeredában 104 diákét. A román kormány nem gátolt, de nem is támogatott. A magyar kormányok az első kormányváltás után fokozatosan csökkentették a támogatást. Nagyon nehéz volt összegyűjteni a pénzt. Sok-sok amerikai, kanadai, nyugat-európai, magyarországi, erdélyi magánszemélynek, civil szervezetnek is köszönhetik a csángó diákok, hogy magyarul tanulhattak, tanulhatnak. Végre a 2003-2004-es tanévre sikerült kidolgozni egy átfogó, egységes csángó oktatási programot. Ennek a részévé vált az erdélyi képzés is. A DPPA továbbra is felelősen hozzájárul a program megvalósításához, de a felelősséget átadta a megerősödött Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. /D. L.: Gyermekek százai jöttek a Székelyföldre tanulni. Beszélgetés Borbáth Erzsébettel, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./A csíkszeredai székhelyű Domokos Pál Péter Alapítvány - elnöke Ferenczes István költő, szerkesztő, alelnöke Borbáth Erzsébet tanárnő - idén szeptember 30-án tájékoztatót tett közzé az alapítvány hozzájárulásáról a moldvai csángómagyar diákok erdélyi, magyar nyelvű képzéséhez a 2003-2004-es tanévben. Eszerint a 2002-2003-as tanévben 71 moldvai csángó diák tanult Erdélyben és a bukaresti Ady Endre Líceumban a DPPA támogatásával. - Kitűnő eredménnyel diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán Füstös Gabriella, aki sikeres versenyvizsgával Csíkszeredában dolgozik, és az ott tanuló 45 csángó diák pszichopedagógusa is. Lujzikalagorban tartotta első magyar nyelvű miséjét a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston, illetve Magyarfaluban a Veszprémben végzett Polgár Róbert. Megjelent a Budapesten tanuló Iancu Laura Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjteménye. Azonban egyre kevesebben folytatják tanulmányaikat elméleti líceumokban, kevesen jutnak be főiskolára, egyetemekre. A Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok felzárkóztató, nevelési programjának megvalósításához létfontosságú volt az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány tulajdonában lévő, a DPPA által működtetett csángó bentlakás, amely a csángó gyermekek számára létesült 1993-ban. /Beszédes számok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./

2003. december 23.

Kilencedik alkalommal osztotta ki díjait a Bálint András Alapítvány kuratóriuma. A Hargita Népe hajdani munkatársának emlékére családja és barátai által tett alapítvány évente olyan székelyföldi pályakezdő újságírókat részesít elismerésben, akik tehetséggel, elkötelezettséggel szolgálják a régió magyarságának érdekeit. Az idei díjazottak: Mirk Kata-Szidónia és Iancu Laura. A két fiatal lány hazatért a majd évtizedes külföldi tanulás és peregrináció után. Mindkét díjazott a csángó-ügy elkötelezettje. Mirk Kata-Szidónia a Moldvai Magyarság folyóirat szerkesztőjeként, a moldvai Magyarfaluból indult Iancu Laura pedig Budapesten nyert pszichológusi képesítést. Borsodi Zoltán vállalkozó ajánlotta fel a díjjal járó pénzösszeget, ezt toldotta meg Bencze Tibor a Corvina Könyvkereskedés és Burus Endre a Pro Print Könyvkiadó ajándékaival. /Sarány István: Bálint András-díj - kilencedikszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./

2004. április 3.

Csíkszeredán ápr. 2-án mutatták be Iancu Laura Pár csángó szó című verseskötetét. A moldvai Magyarfaluból származó szerző a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, jelenleg a szegedi József Attila Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója levelező tagozaton. A bemutatott verseskötete istenes és szerelmes verseket tartalmaz, melyekhez Ferenczes István írt előszót. /Iancu Laura verseskötete. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

2005. május 27.

Május 19-én Csíkszeredában a Corvina Könyvesházban két csángó szerzőt avattak, a huszonéves Gábor Felíciát és a hatvanon túli Demse Mártont. Mindketten elsőkönyvesek, s megjelent munkájuk címében mindketten fontosnak tartották hangsúlyozni írásaik csángó jellegét. /Demse Márton: Csángó küzdelem, Gábor Felícia: Csángó vagyok/ Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője, a folyóirat kiadójának igazgatója kiemelte: „Lakatos Demeter után, Duma-István András és Demse Márton mellett, Iancu Laura és Gábor Felícia könyvei jelzik, hogy a moldvai csángó-magyaroknak vannak már íróik, akik a szeretmenti tűzhely mellől indulnak a magyar irodalom felé”. Demse Márton megírta emlékeit, múltja a csángó küzdelem jegyében telt el. Somoska csángó faluban született, a székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után hazatért, de akkor már csak román nyelven taníthatott. A négytanerős falusi iskolában ő a legmagasabb szakképzettségű. Hiába követelték, nem szakította meg kapcsolatait a csángó népéletet megismerni, kutatni szándékozó bel- és külföldi néprajzosokkal. Többszöri letartóztatás, meghurcoltatás, kéziratainak elkobzása dacára sem ijedt meg. Mozdonyvezető lett, a rendszerváltás után Magyarországra távozott, s a titkosrendőrségtől visszakapott kéziratai, feljegyzései alapján, nyugdíjas napjaira összeállította könyvét. Gábor Felícia – aki mára már férje után Diósiként mutatkozott be, Budapesten vetette papírra eddigi életének ellentmondásoktól szabdalt, hányatott eseményeit. A lujzikalagori kislány csángó nyelvi világából indult, a nagy család, ismeretségi kör különböző szereplőivel hol magyarul, hol csángó nyelven, hol meg románul beszél. /Cseke Gábor: Csángó könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

2005. október 7.

Donkóné Simon Judit magyar szakos tanárnő Érden a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában. A városban jórészt neki köszönhetően, Erdély nem csupán egy távoli földrajzi térség, hanem a magyar szellemi építkezés, tudatformálás közvetlen élményanyaga. Az általa vezetett Erdélyi Kör tagjaival egy évtizede tartott erdélyi honismereti barangolások közösséget teremtettek. Bebarangolták Erdélyt, eljutottak a moldvai csángók földjére is. Két szép nyomdai kivitelben megjelentetett kiadvány – Erdélyi honismereti barangolás Nagyváradtól a Hargitáig; Erdélyi honismereti barangolás Szatmártól Aradig – jelzi azt az útvonalat, amelyet az utóbbi években bejártak. Ez a közösség gyűlt egybe baráti találkozóra október 1-jén Budapesten a Magyarok Házában. A találkozó vendége volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes-tanár, aki az utóbbi harminc év során százegyszer járt Erdélyben és nyolcvanegyszer a csángók közt, Moldvában. Élményeinek töredékét közölte az immár harmadik kiadást megért Csángókról, igaz tudósítások című könyvében. Vele tartott dr. Cs. Varga István, az ELTE Tanárképző Főiskolájának tanára, aki 2002 nyarán, az atya kíséretében, maga is ellátogatott Erdélybe és Moldvába. Az Erdélyben és Csángóföldön tett szellemi utazás tanulságait Rokonföldön című könyvében osztotta meg az olvasókkal. Jáki szerint a háromszázezres csángóság egyharmada elvesztette magyar nyelvét és identitását, harmadrésze hűen őrzi azt, harmadrésze válaszúton van – rajtunk is múlik, hogy merre billen a mérleg nyelve. A hetvenhatodik életévét betöltött bencés szerzetes útjai során több ezer vallásos népéneket jegyzett le. A rendezvényen jelen volt a Budapesten tanuló Iancu Laura magyarfalui csángó költőnő /Pár csángó szó című kötetét a Hargita Kiadóhivatal jelentette meg 2004-ben/, aki bemutatta a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete kiadásában megjelentetett Magyarfalui emlékek című fotódokumentum-kötetét. A találkozóra elhozott CD-ken csángó gyermekek énekelnek – a lemezeket téglajegyekként árusítják a Böjte Csaba által megálmodott Béke Királynője moldvai csángó magyar iskolaközpont javára. A találkozón felidézték Hajdó István gyergyói főesperesnek az idei csíksomlyói búcsún elhangzott prédikációját, amelyet a budapesti Trezor Kiadó ez év nyarán kiadott Régi új retorika. A szóképek és a szónoki beszéd című kötetében Mádl Ferenc köztársasági elnöknek a Magyar Állandó Értekezlet 2004. november 12-én A történelem egy nemzetbe rendezett minket… címmel elhangzott beszédével együtt. /Máriás József: Baráti találkozó – Erdély bűvöletében. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

2005. november 28.

A csíkszeredai Csángó Napok rendezvénysorozatai közül talán az idei volt a legsikeresebb – összegezte Borbáth Erzsébet, a csángó kultúra népszerűsítését szolgáló esemény egyik szervezője. A moldvai csángó magyar gyermekek csíkszeredai, erdélyi taníttatásában jelentős szerepet vállaló pedagógus szerint az idei megbeszélésekre nem telepedett rá a politika. November 26-án a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában csángó diákok csángó költők verseiből szavaltak, majd a Tanulók Háza Borsika gyermeknéptánc-együttese moldvai táncokat mutatott be. A Moldvai csángó diákok Csíkszereda középiskoláiban témájú szakmai eszmecserén a 46 moldvai csángó magyar diák csíkszeredai oktatásában szerepet vállaló intézmény képviseletében számoltak be sikerekről, keresték a gondokra a megoldást. Ferenczes István költő ismertette az általa vezetett Hargita Kiadóhivatal csángó témájú kiadványait. /Sarány István: A csángó kultúrát népszerűsítő rendezvények. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./ Bemutatták a Iancu Laura-Benedek Katalin szerzőpáros: Magyarfalusi emlékek című könyvét és a Moldvai Magyarság című folyóiratot. Darvas Kozma József esperes szerint a magyar misék erőltetése helyett kezdetben a magyar irkára van szükség, hiszen a magyar misék bevezetésének csak akkor van értelme, ha ezt a moldvai csángók is értik. Ehhez pedig magyar óvodák, iskolák kellenek. /Daczó Dénes: Csángókért szólt a harang. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2005. december 11.

Vegyes érzésekkel emlékezik a Csíkszeredában töltött évekre, mondta Iancu Laura a vele készített interjúban. Alig akarták otthonról elengedni, mert a szülei féltek. Nagy szeretettel fogadták őket. A visszaemlékezéstől is gazdagodik, vallja. A legfontosabb, hogy aki segít a moldvai magyarokon, önzetlenül tegye, ne önérdekből, ne öncélból. Lehetne könyvtárat összehozni, hogy az olvasáskultúrát megteremtenek ezekben a magyarlakta falvakban. Nincs folyóirat, nincs újság ezeken a településeken. A csángók székelyföldi magyar oktatása nélkül egy csángó nem tudna Moldvában magyar értelmiségivé válni. Csíkszeredában az volt a legfontosabb, a legnagyobb segítőeszköz, hogy egy magyar közösségbe illeszkedtek be. Itt nem csak iskolába jártak, hanem egy társadalomnak a tagjai lettek. Nemes gondolkodásúak a moldvai magyarok, de elszomorító a kisebbségérzet, ami külső közvetítéssel erőltettek rájuk. Ennek leküzdése csak magyar közösségben lehetséges. /Az emlékezéstől is gazdagodom. Interjú Iancu Laurával. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

2005. december 11.

„Nincs szükség szólamokra, csak szeretetre!” Ezzel a mottóval szervezték meg november utolsó hétvégéjén a VI. csíkszeredai Csángó Napokat. A csíkszeredai Tanulók Háza keretében működő Borsika néptáncegyüttes Moldovának szép lűtőind című zenés műsorával köszöntötte a résztvevőket. A moldvai csángó gyermekek csíkszeredai oktatása 1990-ben a József Attila Általános Iskolában kezdődött. 1999-ig, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Iskola alapításáig, évente 50-60 moldvai magyar gyermek tanult Csíkban. A rendszerváltást követően ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy azok a diákok, akik szülőföldjükön csupán családi körben beszélhettek magyarul, az iskolában anyanyelvükön tanulhassanak. Ez a munka nemcsak a gyermekek és szüleik részéről kívánt türelmet és áldozatot, hanem a pedagógusok részéről is – hangsúlyozta Borbáth Erzsébet, aki annak idején iskolaigazgatóként szervezte meg tanintézményében a moldvai gyermekek befogadását. A moldvai magyar gyermekek oktatása 1999-ben a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum elindulásával újabb szakaszhoz érkezett. 2000-től a csángó falvakban is megkezdődhetett az iskolán kívüli magyar oktatás. 2003-tól a csángószövetségek ki tudták harcolni több faluban is az iskolai magyarórák bevezetését. A székelyföldi iskolákban nagyon sok olyan csángó diák tanult az elmúlt években, aki érettségizett, egyetemet végzett, végül visszament dolgozni szülőfalujába. Akik hivatásszerűen pedagógusi pályát választva visszatértek Moldvába, nagyon sokat tudnak segíteni az otthon élőknek. Bemutatták Iancu Laura Magyarfalusi emlékek című kötetét. A fiatal szerző Csíkszeredában végezte középiskolai tanulmányait. Jelenleg Budapesten él és a negyedik egyetemét végzi. Írásait több folyóirat rendszeresen közli. Könyvében a legrégebbi fotók 1929-ben készültek, de több kép az 1940-es évek pillanatait őrzi. A szentmisén gyűlt perselypénzt a Szeret-Klézse Alapítvány céljainak támogatására ajánlották fel a szervezők. /Csúcs Mária: A megmaradás feltétele: a szeretet és kapcsolattartás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

2006. augusztus 18.

Megújult külalakban jelenik meg a Moldvai Magyarság – Gazeta ceangailor din Moldova című kétnyelvű folyóirat. Továbbra is a Hargita Kiadóhivatal adja ki, a Székelyföld Alapítvány támogatásával (igazgató: Ferenczes István), főszerkesztője Sántha Attila, szerkesztő Iancu Laura, munkatársak Bartha György, Oláh-Gál Elvira, Sylvester Lajos, grafikai szerkesztője Ádám Gyula. Duma-István András a júliusi, 7. számban Képek a csángó-magyar világból, című írásában kifejtette, hogy 1992 és 2002 között 230.000-re emelkedett a moldvai magyar eredetű katolikusok száma. Közülük a magyar nyelvet beszélő katolikusok lélekszáma 70.000 lehet, akik között a 18 éven aluliak aránya 50 százalék, azaz 35.000. Így iskoláskorú kb. 20-22.000 fő, ez a moldvai magyarság igazi potenciálja, és nem 9.000. A magyar oktatási programban 12-13 faluról esik szó, valójában 60-70 falu van, ahol még beszélik a magyar nyelvet. A másik oldalon viszont a Iasi Püspökségnek van 13 óvodája, 5 középiskolája, két felsőoktatási intézménye és egy egyeteme. Itt nem tanítják a csángók eredeti történelmét, sem a magyar nyelvet, hanem valami teljesen mást. /b.d.: A másik gépezet is működik. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

2007. június 16.

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek között van az Azrael árnyékában /Mentor/ című Dsida Jenő kötet Kovács András Ferenc válogatásában. Új kiadásban jelent meg Szabó T. Attila először 1970-ben kiadott, Haja, haja, virágom című virágének-gyűjteménye, bővítve, CD-melléklettel, Gy. Szabó Béla illusztrációival (Kriterion). Páll Lajos A csodák házában (Pallas-Akadémia) című gyűjteményében a költő-festő nagy témái jelennek meg újra. Iancu Laura Karmaiból kihullajt című második kötete (Magyar Napló) ott folytatja, ahol az első abbahagyta, a csángó mélyvilágból kiszakadó költőnő vallomásaival. Három kisregényével van jelen Bánffy Miklós (Balassi Kiadó). Az eddig csak a Helikon folyóiratban folytatásokban megjelent öregkori krimi, a Milolu (1948-49) mellett olvasható a Reggeltől estig (1927) és a Bűvös éjszaka (1946). Hiányzol-e magadnak címmel jelent meg Lászlóffy Csaba két önvallomásos kisregénye (Napkút). A Nyírő-sorozat az emigrációban megjelent A zöld csillag című regénnyel folytatódik (Pallas-Akadémia). A fáradhatatlan Pomogáts Béla az erdélyi irodalommal foglalkozó, A szellem stratégiája című tanulmányaival is jelen van (Mentor). Láng Zsolt A kripta című drámakötete (Koinónia) válasz ad arra, hogy van-e új erdélyi magyar dráma. Demény Péter válogatásában jelent meg a Bálint Tibor emlékezete című kötet. A Nap Kiadó In memoriam című népszerű sorozatában jelent meg a tavaly elhunyt Sütő Andrásról egy gyűjtemény Görömbei András válogatásában, ugyanitt Dávid Gyula válogatásában a sorozat 60. köteteként adták ki a Reményik Sándor emlékezete című antológiát. Sas Péter válogatta és rendezte sajtó alá Kelemen Lajos Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetét (Kriterion), végre ismét hozzáférhetővé válnak izgalmas írásai. Napvilágot látott Vámszer Géza Csík vármegye településtörténete című, évtizedek óta kiadásra váró munkája (Pallas Akadémia). A monográfiát Szőcs János egészítette ki újabb adatokkal. A Mentor Erdély emlékezte című sorozatának új darabja Pál-Antal Sándor Marosszék a XVIII. század elején című monográfiája. Az idő vaskalapja címmel jelent meg Kántor Lajos és Sükösd Mihály negyedszázadot átívelő levelezése (Kalligram). Megjelent Széles Klára régóta készülő Lászlóffy Aladár-monográfiája Mit látsz egy íróasztalon? címmel (Napkút). /Bogdán László: Könyvheti újdonságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

2007. október 26.

Tíz éves fennállását ünnepli a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége. Anyagi gondok miatt két alkalommal is fenyegette a megszűnés veszélye a Székelyföldet. Most két ünnepi kiadvánnyal jelentkeznek, a folyóirat első Évkönyvével, valamint az Academica Transsylvanica című, erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket összegző gazdag kötettel. Ferenczes István főszerkesztő, József Attila-díjas költő és író elmondta, régi álma volt, hogy kellene ide egy lap. Végül 1996–97-ben adódott lehetőség, hogy a megyei önkormányzatok létrehozhattak bizonyos kulturális és más jellegű intézményeket. Ezt használták ki, segítségükre volt Kolumbán Gábor. A kezdeti nehézségeket az okozta, hogy Csíkszeredában a folyóirat-szerkesztésnek nem volt előzménye, ráadásul semmiféle infrastruktúra nem volt. Egy táskaírógéppel kezdték a munkát, 1997 októberétől György Attilával és Molnár Vilmossal egy kölcsönkapott számítógépen dolgoztak. Majd érkezett Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Mirk Szidónia-Kata. 1990 után megjelent egy új írógeneráció Erdélyben. Kulturális folyóiratként határozták meg a lapot, így a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz, a történelem, a szociológia stb. is beférhettek. Voltak nehéz időszakok, az RMDSZ által irányított kuratóriumoktól, a Communitas Alapítványtól, de az Illyés Közalapítványtól sem kapták meg azt a támogatást, amit a többi lapok. – A tíz év alatt harminc könyvet adtak ki az ugyancsak megyei tanácsi döntéssel 1999 áprilisában létrehozott Hargita Kiadóhivatal keretében. Olyan helytörténeti művek kiadására vállalkoztak, mint pl. a Csíki Székely Krónika. Amikor Sepsiszentgyörgyön 2000-ben megszűnt a Moldvai Magyarság csángó újság és két évig nem jelent meg, vállalták a kiadását. Azóta azt is itt szerkesztik, kétnyelvű lapként. Elindították a Biblioteca Moldaviensis-sorozatot is nemzeti és történelmi öntudatépítő szereppel. Közben ráébredtek, hogy vannak csángó származású írók, költők. Ők adták ki Duma András, Iancu Laura, Demse Márton és Gábor Felicia köteteit. A Székelyföld folyóiratnak 1200 előfizetője van. A folyóirat 1998 óta ad ki nívó-díjakat. Évente két-három szerzőt díjaznak. Idén kivételesen öt díjazottjuk van. A mostani díjazottak kezdettől fogva színvonalas írásokat közöltek a Székelyföldben, Szőcs Gézától az első lapszámoktól kezdve kapnak kéziratokat, Lakatos Mihály is állandó szerzőjük, Kenéz Ferenc az utóbbi időben lett hűséges munkatársuk, de Kerényi Ferenc Petőfi-kutató és kitűnő irodalomtörténész több írását is lehozták már, Balázs Lajos a csíkszentdomokosi néprajzi dolgozatainak nagy részét a folyóiratban közölte. Ferenczes Istvánnak ez alatt a tíz év alatt fontosabb volt a lap, mint a saját írásai. Nem írt annyit, amennyit szeretett volna. /Antal Ildikó: „Álmomban is a Székelyföldet szerkesztem” = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./ A Székelyföld folyóirat idei díjazottjai: Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész, Szőcs Géza (nívódíj), Balázs Lajos néprajzkutató, Lakatos Mihály író. A Fekete Vincze által kitalált és elkeresztelt Székely bicskarendet Kenéz Ferenc költőnek adományozta a szerkesztőség. /Tízéves a Székelyföld című folyóirat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 31./

2007. november 22.

A csíkszeredai Hargita Kiadó Bibliotheca Moldoviensis című, hét kötetből álló kétnyelvű sorozata azzal a céllal jött létre, hogy magyar és román nyelven is hozzáférhetővé tegye a moldvai csángómagyarokra vonatkozó nélkülözhetetlen forrásmunkákat. Ez a sorozat segíti az előítéletek nélkül román történészeket is, hogy rátaláljanak a csángó múlt és jelen igazságára, jelezte Halász Péter a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa a Bibliotheca Moldoviensis sorozat bemutatása kapcsán november 20-án, a budapesti Magyarok Házában. A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiája tizennégy, a közelmúltban megjelent, de eddig Magyarországon még be nem mutatott verseskötettel, monográfiával, sorozattal, naplóval és regénnyel kedveskedett az egybegyűlteknek. Az este egyik szereplője volt az 1978-ban, Magyarfaluban született Iancu Laura, akinek első verseskötete 2004-ben jelent meg Csíkszeredában Pár csángó szó címmel. A négy diplomával rendelkező költő most második, Karmaiból kihullajt című verseskötetéből olvasott fel. Bemutatták a Bakó megyei Somoskán született Demse Márton önéletrajzi fogantatású kötetét /Somoskai tél/, Halász Péternek a moldvai magyarok hagyományos állattartásával foglalkozó monográfiáját, Csoma Gergely szobrászművész naplójának segítségével a tanári pálya is fölvillant. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Csángók pesti diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

2008. június 7.

Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

2008. július 25.

Ha a riport, a szociográfia, egyszóval a tény- és valóságirodalom műfajai kerülnek szóba, akkor az első képviselők, megújítók között bukkan fel Beke György neve is. Beke György köteteinek sokasága szerepelt a jövő újságírói számára már-már kötelezőnek megjelölt bibliográfia-listán, talán ennek is köszönhető, hogy mindenki igyekezett megtalálni ezek között a saját régiójához kötődő, erről szóló leírást, és legalább azt elolvasni. Ezt követően pedig tanulni Beke Györgytől: szakmát, habitust, alázatot. Sokak életében jelentett követendő mintát, arra kitűnő példa a halálának első évfordulójára megjelentetett emlékkönyv /Beke György emlékezete – Halálának első évfordulóján. Közdok. Budapest, 2008./, amelyben pályatársak, barátok, tisztelők, tanítványok sokasága idézi fel Beke Györgyöt, az írót, a mestert, a barátot. Az emlékezők között van Fodor Sándor, Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba, Magyari Lajos, Nagy Pál, Cseke Péter, a kötet szerkesztője Pomogáts Béla. Sütő Andrást két, Beke Györgyhöz címzett levelével szintén jelen van a kiadványban. Többen is használták az „egyszemélyes intézmény” kifejezést, ezzel is jelezve, hogy Beke valami olyat tudott, amit sem előtte, sem utána nem tud már senki ugyanúgy művelni. S hogy a fiatalok sem vonták ki magukat a hatása alól, arra jó példa Iancu Laura visszaemlékezése. /S. B. Á. : Beke György emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

2009. február 4.

Iancu Laurát alig harminc esztendős korára a magyar kultúra és a csángó magyar folklórkutatás nagy ígéreteként tarják számon. A csángó magyar községben, Magyarfalun született, a Csíkszeredában, majd Budapesten diákoskodó, jelenleg is ott élő költőnő eddig három néprajzi könyvet (Johófiú Jankó, Magyarfalusi emlékek, Aranyréce), s két verseskötetet (Pár csángó szó, Karmaiból kihullajt) jelentetett meg. Iancu Laura szüntelenül kutatja Magyarfalu néprajzát és készül egy prózakötet kiadására is. /Pósa Zoltán: A magyar líra és a csángó-magyar kultúra nagy ígérete. Magyar Nemzet Online. – Erdély. ma, febr. 4./

2009. február 9.

Az összefogás és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta a csángó magyarok védelméért Gál Kinga EP-képviselő a február január 7-én Budapesten megrendezett XIII. Csángó Bálon, amelynek díszvendége Kallós Zoltán néprajzkutató volt. Az EP-képviselő megnyitóbeszédében kiemelte: a civil összefogás, az embertől emberig tartó kapcsolat az, „ami átvinni látszik a csángókat a túlsó partra”. A rendezvényen felolvasták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nyilatkozatát, amelyben a csángó magyar oktatás mellett szálltak síkra. Kifejtették: tűrhetetlen és tarthatatlan, hogy egy uniós országban a csángóknak még a puszta nemzeti hovatartozását is tagadják, megkérdőjelezik. A nyilatkozat szerint az EMNT stratégiai programot hirdet a moldvai csángók védelmében, mert a hivatalos állami szervek a mai napig akadályozzák az anyanyelv elsajátítását segítő programokat. A színpadi műsor Kallós Zoltán világhírű néprajzkutató munkásságára épült, aki évtizedeket töltött a csángó kultúra tanulmányozásával. Az idei bálon először mutatták be a „csángó kultúra követeit”: 2008-ban Nyisztor Ilona népdalénekes a Csángó Kultúráért díjat, Iancu Laura fiatal költő a Tokaji Írótábor nagydíját kapta meg. Tánczos Vilmos néprajzkutató és Pécsi Györgyi irodalomtörténész és kritikus mutatta be tevékenységét, Csoma Gergely fotóművész, szobrász Pataki János Csángók – Az elfelejtett magyarok című könyvét ismertette. /Összefogás a csángók védelméért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

2009. május 22.

A Kányádi Sándort 80. születésnapján köszöntő budapesti rendezvényen Iancu Laura költőnő Kányádi Sándor c. megrázó versével köszöntötte az erdélyi költőfejedelmet, s benne az alábbi súlyos szentenciát mondta ki nyelvünk állapotáról: „ki egyszer lenyelte / a nyelvet / egyetlen egyszer lakhat jól / vele... ”. Hogyan fogalmazná meg csángó voltát? Gyakorlatilag mit jelent ma csángóként élni? Iancu Laura önmagáról: „Moldvában, Magyarfaluban született magyar vagyok. ” Szerinte nincsenek csángók. „A csángóság egy állapot! A 19. századi moldvai magyar folklór, a népköltészet még a Kárpát-medence egyazon nyelvén formálódott. Azóta, bizonyos hiányosságok és hatások miatt, az írásbeliség hiánya és a román nyelv hatása miatt a moldvai magyar tájnyelvek sajátos, „életképtelen” mederbe terelődtek. ” – mondta. Iancu Laura két-három havonta hosszabb időre hazamegy. Számára a felnőtté válás tere már Budapest volt. Nincs pontos adat arról, hogy hány csángó él Budapesten. Az egyetemi tanulmányokat folytatók száma bizonyosan meghaladja a 130-at. – Beke György ragyogóan meg tudta rajzolni a csángó ember lelkét, világképét. Írásai, különösen a riportjai nélkülözhetetlenek a múlt „rekonstruálásához”. Iancu Laura (1978, Magyarfalu – Moldva) csángómagyar író, költő hatgyermekes katolikus családban nőtt fel. Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta, óvodapedagógusként, majd teológus-hittantanárként diplomázott. A Szegedi Tudományegyetemen néprajzosként végzett. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén végzős PHD hallgató. A Moldvai Magyarság c. csíkszeredai folyóirat, illetve az Irodalmi Páholy szerkesztője. Kötetei: Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek (Velence, 2002); Pár csángó szó (versek, Csíkszereda, 2004); Magyarfalusi emlékek (paraszti fénykép-monográfia, Budapest, 2005); Aranyréce (mesék Moldvából, Budapest, 2005); Karmaiból kihullajt (versek, Budapest, 2007). /Hevesi Mónár József: Kétszeres félnyelvűségen túl. Iancu Laura csángómagyar író, költő szerint a moldvai magyar kisebbség helyzetfelmérése el sem kezdődött. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

2009. november 14.

Csíkszeredában mondták, hogy csángó vagyok, ott tudtam meg, hogy sem román, sem magyar nem vagyok. – A templomban úgy tanultam meg a Miatyánkat románul, hogy nem értettem. Ezeket a gondolatokat moldvai csángó származású fiataloktól jegyezték le, akik felsőfokú iskolákat végeztek, életükkel, hivatástudatukkal példát mutatnak otthon maradt falustársaiknak. Nem felejtették el, hogy honnan jönnek, mit hoztak otthonról. A tíz csángó fiatal jelen volt azon a bákói konferencián, melyet a budapesti Teleki László Alapítvány októberben szervezett Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák/A moldvai csángók címmel. Bogdán Tibor Magyarfaluban született, ott nevelkedett, jelenleg a csángó ügyek elkötelezettjeként keresi kenyerét Budapesten, a Máltai Szeretetszolgálat mellett működő Csángó Koordinációs Irodában, és a Csángó Tükör főszerkesztőjeként ad hírt a világnak szülőföldjéről. A csíkszeredai József Attila Gimnázium igazgatónője, Bartha Erzsébet és Györgydeák Lajos csíkmenasági plébános úgy él a fiatalok emlékezetében, hogy nélkülük nem bírták volna ki Csíkszeredában, a családtól távol, és egy olyan környezetben, ahol csúfolták, lenézték őket. A magyarfalusi Pogár Róbertet Gergely István plébános irányította a papi pályára. Veszprémben végezte el a teológiát, Olaszországban egyházjogot tanult, két éve Murakeresztúron plébános. Pogár szerint a magyar mise ügyében stratégiát kellene változtatni, aminek alapja a párbeszéd lenne, vegyes bizottságot kellene létrehozni. Petrás Máriát énekesként, képzőművészként sokfelé ismerik, legutóbbi nagy sikerű, Mária erejével című kerámiakiállítását a háromszéki közönség is láthatta a zabolai Csángó Múzeumban. Nem Petrás Mária az egyetlen csángó fiatal, aki a népi kultúrából meríti az életéhez szükséges eligazítást, a magyarfalusi Iancu Laura ezt ekképpen fogalmazta meg: ,,A néprajzban, a népi kultúrában látom azt a hidat, ami összeköt azzal a világgal, ahová tartozom. ” Iancu Laura Budapesten tanítóképző főiskolát és párhuzamosan teológiát végzett, majd beiratkozott politológiára, jelenleg doktori dolgozatát írja. Laczkó Flórián Lábnyikból indult, jelenleg a horvát határ melletti Zákányban plébános. A külsőrekecsini Ignácz Mónika kicsi korától festő akart lenni, és el is érte. Vizuális és kommunikáció szakon végezte a főiskolát Nyíregyházán, utána a pécsi képzőművészeti egyetemen tanult, már csak a szakdolgozatot kell megírnia. A lujzikalagori Solomon Adrián Budapesten diplomázott a külkereskedelmi főiskolán, jelenleg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A somoskai Benke Grátzy jelenleg Gyöngyösön zenész, művelődésszervező főiskolát végzett. /Fekete Réka: Nem felejtették el, honnan indultak (Csángó fiatalok itthon és Magyarországon). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./


lapozás: 1-21




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998