udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ludányi András

1992. november 1.

A Batthyány Lajos Alapítvány nov. 2-án kezdődő kétnapos konferenciát szervez Tatabányán, melyen lehetőséget kíván teremteni a különböző önrendelkezési tervek összehasonlítására. Erre a hazaiakkal együtt nyolc ország /Ausztria, Horvátország, Jugoszlávia, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Ukrajna/ kisebbségi vagy kisebbségekkel foglalkozó szakembereit, továbbá az Európa Tanács és az ENSZ tisztviselőit hívták meg. Várhatóan jelen lesz többek között Ludányi András politológus professzor Ohióból, Eva-Maria Barki bécsi emberjogi ügyvédnő, Józsa László, a jugoszláv kisebbségi minisztérium államtitkára, Szabó Rezső, a komáromi Jókai Mór Városi Egyetem igazgatója, Popély Gyula /Pozsony/, a Magyar Néppárt és Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, dr. Entz Géza c. államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökhelyettese. /Nyolc országból a kisebbségekről. = Vasárnapi Hírek (Budapest), nov. 1./

1996. október 5.

Washingtonban, a Fehér Házban tizenhat amerikai magyar vezető Samuel Berger nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettessel, Daniel Fried közép-európai igazgatóval és Marshall Adair külügyminisztériumi főcsoportfőnökkel tartott megbeszélést. Ludányi András rámutatott a The Washington Postban Blinken és Moses nagykövetek által jegyzett cikk történelmi hibáira, s arra, hogy az írás túlbecsüli a magyar-román alapszerződés értékét. Berger és Fried kifejtette: az Egyesült Államok felelősséget érez az iránt, hogy nyomást gyakoroljon Romániára és Szlovákiára az alapszerződés betartására. Hozzátették, hogy a közép-európai kisebbségi kérdés figyelemmel kísérése továbbra is prioritást élvez a Clinton-kormányzat politikájában. Az amerikai magyar vezetők indítványozták, hogy az amerikai képviselőház törvényben rögzítse az alapszerződések érvényesítésének aktív nyomon követését, időnként tényfeltáró küldöttséget irányítsanak a helyszínre, az amerikai segélyprogram kiterjesztését a kisebbségi intézményekre, az önrendelkezés elvének felkarolását, a kulturális autonómiának és az önkormányzati törekvéseknek a nem ellenzését. /Magyar Nemzet, okt. 5., Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

2002. június 7.

Kézdivásárhelyi iskolák hírei szerepeltek a hetilapban. Jún. 6-án az Apor Péter Szakközépiskolába látogatott az ohioi Northern University egyetem tanára, dr. Ludányi András, kapcsolatteremtési szándékkal jött a mezőgazdasági szakközépiskolába. Az intézmény távoktatási központként is működni fog, ugyanis a bukaresti Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem a következő tanévtől két szakot indít: közgazdasági menedzsment (6 év) és élelmiszer-ipari, minőség ellenőr-képzést (3 év, kollégium). - A Honismereti Szövetség, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma A tudás forrásai címmel rendezett vetélkedő régió-szakaszán, Kolozsváron a Bod Péter Tanítóképző háromtagú csapata I. díjat szerzett. /(orbán-dimény): Kézdivásárhelyi iskolák hírei. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jún. 7./

2005. május 26.

Cseh Tibor nyolc évtizednyi világjáró bolyongás után haló porában tért vissza Alsócsernátonba. A II. Rákóczi Ferencek, a Csoma Sándorok, Tamási Áronok, Wass Albertek sorsa az ilyenféle hazatérés. Cseh Tibor a székelyföldi faluban élt hatéves koráig, nagyanyja halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez 1930-ban volt, amikor a magyar megmaradás életkérdés volt. Így került a hatéves fiú Budapestre, papírok nélkül. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz. Az amerikai Magyar Baráti Közösség 2005-ös Itt-Ott Kalendáriumát örökös tiszteletbeli főszerkesztője, Cseh Tibor emlékének szentelte, és a múlt év szeptember 4-én tartott búcsúztató felszólalások szövegét közölte. Ezekből a búcsúszövegekből kirajzolódik Cseh Tibor örökös vándorlássorozata. Cseh Tibor szellemi kisugárzásának mintadarabjai maguk a megemlékezések is. Mélyen hívő ember volt, de egy felekezetek fölött, mindenkit befogadó Istent hitt. Az utolsó időkig, szinte megszállottan: irodalmi cikkeket írt, folyóiratot szerkesztett, történelmi előadást tartott, tábort látogatott, ösztöndíjprogramot szervezett, lobbizott, toborzott. S mindezt a magyarságunk fennmaradásáért tette. Cseh Tibor hosszú évekig élt Brazíliában, majd családjával az USA-ba költözött. Brazíliában cserkészkedett, egy egész generációt nevelt fel magyarságával, Erdély-rajongásával. A mai napig emlegetik, ahogy ő a tábortüzeknél elmondott egy Sütő-idézetet, egy Reményik-verset, egy székely anekdotát. Cseh Tibor nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabad idejét, éjszakáit az írásnak szentelte. Mindenkit arra tanított, hogyan lehet megőrizni az elhagyott hazát. Hűséges jó barát volt, aki mindig kész volt segíteni, , mindent elvállalt, csak hogy könnyítsen mások gondjain. Nemcsak a Magyar Cserkészt és a Vezetők Lapját szerkeszette, hanem az Itt-Ott-ot, végül a Transsylvaniát is, mellyel egy világot átfogott. Ludányi András professzor emlékezett rá: ,,Cseh Tibor a szervezés, a tanítás és a lelkesedés megtestesítője. A magyar cserkészmozgalom és a Magyar Baráti Közösség egyik legkiemelkedőbb alakja. Elkötelezett ember, akit a sors, az isteni akarat és Nagyanyja utolsó kívánsága a magyarság szolgálatába állított. Sokoldalú, művelt, tág látókörű és fegyelmezett magyar, aki tudását, lelkesedését, élettapasztalatát közösségével, munkatársaival, családjával önzetlenül mindig megosztotta egy jobb, szebb, értelmesebb jövő reményében. Munkabírását és a közösségnek szolgálatát még az 1999 nyarán elszenvedett agyvérzése sem törte meg. Bár ez a csapás lebénította jobb oldalát – tolószékben ülve, bal kézzel pötyögtette a komputer billentyűit –, az általa szerkesztett folyóiratok ugyanolyan rendszerességgel jelentek meg, mint addig.” Cseh Tibor 1996-ban, a magyar millecentenárium évében megszervezte a Csehek Csernátoni Világtalálkozóját. Ez a gondolat iskolát teremtett, azóta több erdélyi família hívta haza rokoni, baráti együttlétre a világba szétszóródott atyafiságát. /Sylvester Lajos: A tábortűz bennünk szunnyad. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

2005. október 22.

Dr. Ludányi András egyetemi tanár az ITT-OTT Magyar Baráti Közösség 2005. évi reménység-tavi találkozóról készített összegzésében kiemelten foglalkozott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei, valamint a jövő évben esedékes, 50. évfordulóra tervezett megemlékezésekkel. Úgy tűnik, hogy 1956. októberi élménye a szétszórtsági – Ludányi András kifejezése – magyarok körében elevenebb, mint a Kárpát-medencében. A Lake Hope-i találkozó szellemiségét meghatározó személyiségek jelentős részének konkrét élménye 1956, majd az ezt követő menekülés, a hontalanság, a hazából való kirekesztettség okozta trauma Jelenleg azok ,,emlékeznek” nagy csinnadrattával az ,,eseményekre”, akik a barikád másik oldalán álltak. Ludányi András kifejtette: ,A magyarság történetében Trianon a mélypont – 1956 a magyar szabadság csillagzata, amelyet nem távolról kell szemlélnünk, hanem az ötvenhatos eszméket magukhoz ölelő magyar szervezetekben, a cserkészmozgalomban kell tovább éltetni”. 1956 volt a központi témája a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i közgyűlésének is. Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke személyes élményeiről beszélt, arról, hogy akkor a Parlament előtt 14 évesként volt jelen, édesanyja a körtéri patikában a sebesülteket látta el, a család bekapcsolódott a Molotov-koktél készítésbe is. Az amerikai magyarok ’56-os megemlékezéseiben templomi istentiszteletekre kerül sor, 1956-os filmeket vetítenek, ’56-os témájú vándorkiállítást is útnak indítanak. Lauer Edit lánya, Andrea ’56-os számítógépes szerepjátékot szerkesztett, amelyet folyamatosan bővít. A tervezett Oral History project kezdete máris megtalálható a www.freedomfighter56.com címen. Tervezik továbbá egy, az ötvenhatos élő emlékezetre alapozott kötet kiadását is. Dr. Somogyi Balázs, az MBK gondnoka egy New York székhelyű Ötvenhatos Nagybizottság létrehozásának tervéről szólott. Mózsi Ferenc (Chicago) költő, könyvkiadó és könyvforgalmazó a könyvkiadásról szólott, ezek között a Corvin-közi csatákat említette, Kormos kövek címen’56-os verset publikálnak. 1956 méltó megünneplése akkor válna teljessé, ha a magyar nemzet otthoni és elszakított részei, olyan intézményrendszert működtethetnének, és olyan vezetőszemélyiségeket emelnének az ország és a nemzet élére, akik ’56 igazi eszmeiségét képviselik, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: 1956 – és a szétszórt magyarok (Észak-amerikai portyán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

2006. július 1.

Az Észak-Amerikában alapított Magyar Baráti Közösség egy csapata Ludányi András politológiai egyetemi tanár, alapító tag vezetésével újabb, immár hagyományossá vált erdélyi körútra indult. Háromszéki állomáshelyük a sepsiilyefalvi LAM Alapítvány volt, ahonnan csillagtúrás barangolásuk Sepsiszentgyörgyre, Kézdi­vá­sárhelyre, Gelencére, Zabolára és Cserná­tonba vezetett. Nemcsak részt vettek a Csernátonban a művelődési napok nyitányán, hanem virágkoszorút helyeztek el néhai Cseh Tibor sírjánál, akinek hamvait, utolsó kívánsága szerint, szülőhelye temetőjében helyezték el. Cseh Tibor az észak- és dél-amerikai magyarság szellemi életének egyik meghatározó személyisége volt, az MBK alapembere, több, az Egyesült Államokban kiadott magyar lap szerkesztője. Szellemiségének örökösei a csernátoni látogatás gesztusértékén túl hagyományt is teremtenek azzal, hogy az MBK egykori tagjainak emlékét ápolják, s a baráti közösség tagjai által a Reménység tavához évenként meghívott vendégelőadókat és vendégművészeket Kárpát-medencei otthonaikban utólag is felkeresik. Ludányi András magával hozta a Magyar Baráti Közösség idei Lake Hope-i Itt-Ott-találkozó (2006. augusztus 12–19.) ígéretesen gazdag programját is, amelynek Kárpát-medencei meghívottjai között van Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, Pörös Géza, a Duna Televízió művészeti alelnöke, Szakály Sándor hadtörténész és Tófalvi Zoltán író-újságíró, aki az 1956-os erdélyi eseményekről tart értekezést. /(sylvester): Itt-Ott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

2006. november 4.

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

2008. február 2.

Ludányi András magyar kisebbségkutató, lapszerkesztő, az Ohiói Északi Egyetem politológia professzora Öncsonkítás címmel írt kemény hangú esszét a Teleki László Alapítvány (TLA) és Intézet (TLI) felszámolásáról. Számára ez személyes veszteséget is jelent mint közép-keleti és európai kisebbségekkel foglalkozó kutatónak, aki az intézetben dolgozott. Az alapítvány felszámolását pótolhatatlan veszteségnek tartja a magyar nemzet egésze számára. A TLA megszüntetése semmilyen racionális érveléssel nem magyarázható meg, ez még csak megtakarítást sem eredményezett, mert a helyette létrehozott Magyar Külügyi Intézet, amely nem vállalja a TLA által támogatott kutatásokat, sokkal többe kerül, a TLA ugyanis 120 millió forintból gazdálkodott, míg az újonnan indított MKI 130 millió forintot kapott 2007-re, plusz 40 milliót dologi kiadásokra. Ludányi professzor leszögezte: ,,Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen nemzeti öncsonkítással szemben ne lázadna fel a magyar tudományos és szellemi élet, élükön a Magyar Tudományos Akadémiával. "A nemzeti és tudományos érdekek megsértésén túl erkölcsi és jogi kérdéseket is felvet ez a döntés. Erkölcsi oldala az, hogy a döntés előtt még a kuratórium elnökét – a nemrég elhunyt Kosáry Domokost, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnökét – sem tájékoztatták, a 2007-es állami költségvetés kézhezvétele után tudták meg, hogy nem léteznek.,,...a magyar kormány közpénzek elherdálásáért és független alapítványi vagyonok elsajátításáért felelős" ― állította Ludányi professzor. – Az előbbi egyszerűen abból adódik, hogy egy jól menő, nemzeti érdekeket szolgáló, független tudományos intézetet megszüntetett, aminek feladatkörét képtelen helyettesíteni. A második pedig egyenesen lopásnak minősíthető civilizált társadalmakban. Személyesen tudom, hogy a Teleki László Alapítvány létrehozása nemcsak állami, hanem sok privát adakozás és erőfeszítés eredménye. Ezek között ott van az Egyesült Államokban létrehozott Committee for Danubian Research 75 000 dolláros adománya, amit a diaszpóra magyarsága azért adományozott 1991-ben, hogy létrejöhessen a magyar kisebbségek kutatóközpontja. De van itt még más is, például a Király Béla által létrehozott Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány sorsa, amit pár hónappal a TLA megszüntetése előtt (amikor a kormány titokban már azon dolgozott) olvasztottak az utóbbiba. Az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány is nagyrészt külföldi magyarok támogatásával jött létre.,,Ezért a mostani kormány a felelős, és eljött a tetemrehívás ideje!" A Teleki László Alapítvány, A Határon Túli Magyarok Hivatala, a MÁÉRT, az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás és a Segítő Jobb megszüntetése a határon túli magyarokat is sújtja. De mit várjunk attól a kormányzattól, amely a társadalom egésze által befizetett több száz milliárdos egészségbiztosítást éppen most síbolja el mindenki szeme láttára és mindenki bőrére? – tette fel a kérdést Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: A tetemrehívás ideje... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998