udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 34 találat lapozás: 1-30 | 31-34
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Márkos Albert

1990. március 15.

1989. dec. 29-én mintegy húsz magyar zenész gyűlt össze Kolozsváron, Márkos Albert filharmóniai elsőhegedűs és felesége, Márkos Zsuzsa zongoratanárnő lakásán, hogy megalakítsa a Kolozsvári Zenetársaságot. Nyilatkozatukat a Helikon (Kolozsvár) első száma közölte. Ebben leszögezték, hogy "zenei anyanyelvünk és kisebbségi zenekultúránk etnikai azonosságtudatunk szerves része". Társaságuk távlati célja: beleolvadni a majdan létrejövő Romániai Magyar Zenetársaságba. Szakcsoportokat alakítottak, dr. Almási István /népzenetudomány/, dr. Benkő András /zenei szakírás/, dr. Terényi Ede /zenealkotás/ stb. Febr. 23-án hivatalosan is bejegyezték a Kolozsvári Zenetársaságot, elnöke dr. Benkő András, alelnöke Demény Attila. /László Ferenc: Mi lesz a Kolozsvári Zenetársasággal? = A Hét (Bukarest), márc. 15./

1992. június 8.

Székelykeresztúron felavatták a Petőfi-szobrot, ez is Márkos Albert alkotása, mint a város főterén 1973-ban felállított Petőfi szobor. Június 8-án Dávid Gyula, az EMKE elnöke mondott avató beszédet. Ez a szobor 45 éve készült el, azóta város múzeumában állt, most a város Petőfi Sándor Általános Iskolájának előterében kapott helyet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

1996. szeptember 6.

A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia 95 magyar hallgatója az anyanyelven történő újraindításáért 1995 októberében beadott kérvényének nem lett hatása, annak ellenére, hogy a miniszter szóbelileg és írásban ezt megígérte. A Zeneakadémia rektorához és szenátusához írt állásfoglalásukban a főiskola magyar tanárai megerősítették a kérés szükségességét, kifejtve, érthetetlen, hogy a Zeneakadémia az egyetemi autonómiára hivatkozva utasította el az anyanyelvi képzést. A Zeneakadémia 1951-ig önálló magyar főiskola volt, akkor egyesítették a román főiskolával. Elfogadhatatlan az az értékelés, hogy az addig létező magyar főiskola kommunista hagyomány. "Román kollégáinknak tudniuk kell, hogy ugyanúgy ragaszkodunk a zenei szakma anyanyelvünkön történő elsajátításához, mint saját maguk." Az állásfoglalást a főiskola magyar tanárai írták alá, Demény Attila, dr. Almási István, Márkos Albert és a többi, csatlakoztak hozzájuk a Magyar Opera vezetői is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./

2000. január 28.

Klára Mária Valéria zenetanár-karnagy nélkül el sem képzelhető a Brassói Magyar Dalárda, hangzott el a Romániai Magyar Dalosszövetség kolozsvári ünnepén, amelyen díszoklevéllel (Jagamas János-díj) tüntették ki. Klára Mária Brassóban született, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia pedagógia-karnagyi szakán végzett. Abban az időben még erős magyar tanszéke volt a konzervatóriumnak, kiváló magyar zenészek, zeneszerzők tanítottak, köztük Jagamas János, Márkos Albert. Klára Mária baleset következtében elvesztette a férjét, 1967-ben hazaköltözött Brassóba. A 80-as években főleg magyar dalárdákkal dolgozott. 1971-ben vette át a Magyar Dalárda vezetését. /Csutak Levente: Aki a dalt szereti rossz ember nem lehet! = Brassói Lapok (Brassó), jan. 28./

2000. február 12.

Benkő András zenetörténészt a Zeneakadémián hallgatói élő lexikonnak tekintették. Benkő András zenetanári tevékenysége mellett végzi zenetörténeti kutatómunkáját. Összeállította Seprődi János és Lakatos István zenei könyvészetének jegyzékét. Egyéni kötetei: A Bolyaiak zeneelmélete, Zenei kislexikon, Bartók Béla romániai hangversenyei, A református egyházi ének története, Zoltán Aladár-monográfia, gyűjteményes kötetekből a Romániai Bartók-interjúk és az ő gondozásában jelent meg Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése. 1977-89 között a Zenetudományi Írások szerkesztője. A Romániai Irodalmi Lexikon és a Londonban megjelenő Grove-lexikon munkatársa. Lakatos István 1973-ban ment nyugdíjba, akkortól Benkő András egyedül végezte a négy évfolyamon a zenetörténet magyar nyelvű tanítását. - Benkő András fő kutatási területe az erdélyi magyar zene, kéziratanyag feltárása-ismertetése, intézmények története és monográfiák készítése. A Zenetudományi Írások szerkesztését azért vállalta el, mert ez volt az egyetlen lehetőség, amelyben főiskolai szinten az utánpótlást biztosítani lehetett, főleg, amikor a zenetudományi szak is létrejött. A már befutott generáció - Lakatos István, Jagamas János, Szenik Ilona, Angi István - állandóan közölt írásokat, s ez ösztönzőleg hatott a fiatal, kezdő zenekutatókra /Fancsali János, Vermesy Péter, Dávid István, Farkas Sándor, Fejér Kálmán, Valádi Enikő, László Bakk Anikó, Balla Kemenes Csilla, Szalay Zoltán, Benkő Judit/. - Nagyon hosszú ideje szünetel a magyar felsőfokú zeneoktatás, ez nyomot hagy elemi és középfokú zenei oktatásban, fájdalmasan érzékelteti hatását az anyanyelvi zeneoktatásban. Benkő Andrást 1985-ben nyugdíjazták a Gh. Dima Zeneakadémián. A Református Teológia vallástanári fakultásán még 8 évet tanított: egyházi éneket, az egyházi énektanítás módszertanát, egyházi zenetörténetet, egyházi zenekultúrát. Ennek egy részét bedolgozta a jövőre megjelenő Az európai egyházi zene története című könyvébe.- Dolgozik még a Márkos Albert-monográfián és befejezte a Lakatos István-monográfiáját. /Kulcsár Gabriella: Szürke hétköznapokban, ünnepi pillanat. Beszélgetés dr. Benkő András zenetörténésszel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

2000. május 24.

Palkó Csaba néhai kolozsvári festőművész emlékkiállítása nyílik meg máj. 26-án, Kolozsváron, a Korunk szerkesztőségében. A műsorban fellép a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerő, Olimpiu Moldovan és Török Béla). /Korunk Galéria. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

2000. szeptember 25.

Szept. 23-án rendezte meg Csíkszeredában a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség és a Megyei Kulturális Központ a kórusszövetségek találkozóját. A két szakmai társaság évi közgyűlését megtartotta, szept. 24-én következett a romániai magyar kórusvezetők tudományos ülésszaka. A tanácskozás fő témája kóruséneklés helyzete és kilátása, különös tekintettel az anyagi támogatás, a zenei nevelés hiányosságaira. Ezután következett a kamarakórusok hangversenye, melyen öt kórus - a gyergyócsomafalvi Bel-Canto Kamarakórus (karvezető: Csata Levente), a csíkszentmiklósi-borzsovai Kamarakórus (karvezető: Bíró János), a tordaszentlászlói női kar (karvezető: Guttmann Mihály), a sepsiszentgyörgyi Vox Humana (karvezető: Szilágyi Zsolt) és a csíkszeredai Harmónia vegyeskar (karvezető: Gergely Simon Ibolya) - lépett fel. A hangverseny után kiosztották a Romániai Magyar Dalosszövetség 2000. évi díjait. Népzenei munkásságáért Seprődi János-díjat kapott Keresztes Enikő, a kórusmozgalomban elért kiváló eredményeiért a székelyudvarhelyi Major Magda Jagamas János-díjban részesült, Fodor László egyházzenei munkásságáért Zsizsman Rezső-díjat kapott, Fólika Éva zenepedagógiai tevékenységét pedig Márkos Albert-díjjal jutalmazták. /Átadták a dalosszövetségi díjakat. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

2001. december 6.

Dec. 4-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban, a Kolozsvári Népfőiskola szervezésében Márkos Albert (1914-1981) zeneszerzőre emlékeztek, halálának 20. évfordulóján. Dr. Angi István zeneesztéta ismertette egykori tanárának, Márkos Albert zeneszerzőnek, a magyar nemzeti iskola egyik kiváló erdélyi képviselőjének életpályáját. Márkos írt népi játékot, balettet, népdalszvittet, kamaraműveket és szimfonikus műveket. Az 1989-es események után ifjabb Márkos Albert, a filharmónia koncertmestere a zeneműveket előadva őrizte az emlékét. /Kulcsár Gabriella: Márkos Albert zeneszerzőre emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

2002. május 23.

A kilencvenöt éve született Dsida Jenő emlékét idézte máj. 22-én Kolozsváron Boér Ferenc színművész, a Római Katolikus Szent Gábor Értelmiségi Ifjúsági Fórum emlékműsorában. A rendezvényen a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerő, Olimpiu Moldovan és Török Béla) is fellépett. /Köllő Katalin: Hittel hiszek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

2002. november 2.

Két új kottakiadvány látott napvilágot az Arpeggione Kiadónál: Márkos Albert két kamaraműve Buzás Pál gondozásában. A Márkos Albert (1914-1981) kamaraműveinek szentelt sorozat első füzete a zeneszerző egyetlen zongoradarabját tartalmazza. /Kulcsár Gabriella: Új erdélyi kottakiadványok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

2002. november 21.

Okt. 26-án tartotta közgyűlését a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöki tanácsa Kolozsváron. Erdély minden részéről több mint ötven karvezető jött el. A dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, Guttman Mihály nyitotta meg a közgyűlést. A Hajnal akar lenni szakosztály gazdag tevékenységéről dr. Almási István beszámolója hangzott el, ami magában foglalta a népdalosok képzését, tánctáborok szervezését és a népdalgyűjtést. A gregorián szakosztály tevékenységéről Jakabffy Tamás adott számot. Kelemen Attila a fúvószenekarok tevékenységét ismertette. 47 zenekarral tartja fenn a kapcsolatot. Az egyházzenei szakosztály tevékenységéről Sógorné Rigó Magda beszélt. Megválasztották az új vezetőséget. A Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke Guttman Mihály, elnöke Tóth Guttman Emese (Kolozsvár), elnökségi tagok: Péter Csabáné Sógor Éva (Kolozsvár), Kállai Tünde (Kolozsvár), Fórrika Éva (Marosújvár), Szabó Zsombor (Aranyosgyéres). A szakosztályok vezetői: iskolai szakosztály: Székely Árpád (Kolozsvár), gregorián zenei szakosztály: Jakabffy Tamás (Kolozsvár), egyházzenei szakosztály: Sógor Magda (Kolozsvár), fúvós szakosztály: Kelemen Attila (Réty). Ezután a Romániai Magyar Dalosszövetség-díjak ünnepélyes átadására és kórushangversenyre került sor. Gergely János (Székelyudvarhely), az agyagfalvi fúvószenekar vezetője a Rónai Antal-díjat kapta, Csórja Ferenc (Kovászna város) a református kórus 110 éves hagyományát ápoló munkásságáért Seprődi János- díjat, Péterné Sógor Éva, a kisbácsi református egyház vegyes karának vezetője Jagamas János-díjat, Lakatos Imre (Székelyudvarhely) zenetanár, karnagy, zeneszerző Márkos Albert-díjat, Sógor Gyula néhai református lelkész post mortem Zsizsmann Rezső-díjat kapott. /Murár Mária: Tisztújítás a Romániai Magyar Dalosszövetségben. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

2002. december 3.

A Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron rendezett karvezetői találkozó-továbbképzést a Kolozs és Fehér megyei kántor-karnagyok részére. A tíz előadást díjmentesen tartották a meghívott tanárok: Péterné Sógor Éva egyetemi tanársegéd (a továbbképzés vezetője), Tóth Guttman Emese tanárnő (a magyarfenesi énekkar karnagya), Guttman Mihály ny. tanár-karmester (a tordaszentlászlói énekkar karnagya), továbbá dr. Szenik Ilona, dr. Angi István és dr. Dávid István (Magyarország) egyetemi tanárok. Az ünnepélyes záróhangverseny október 26-án volt, ekkor történt a Romániai Magyar Dalosszövetség díjkiosztása is. A díjazottak: néhai Sógor Gyula (volt aranyosgyéresi esperes) Zsizsmann Rezső díjban, Lakatos Imre nyugalmazott székelyudvarhelyi zenetanár Márkos Albert díjban, Csorja Ferenc nyugalmazott kovásznai zenetanár Seprődi János díjban, Gergely János, a székelykeresztúri fúvósok karmestere Rónai Antal díjban és Sógor Éva Jagamas János díjban részesült. A négy évre megválasztott új elnökség tagjai: Tóth Guttman Emese tanárnő, Fórika Éva marosújvári tanárnő, Kállay Tünde tanárnő, Sógor Éva egyetemi tanársegéd és Szabó Zsombor aranyosgyéresi tanár. /Guttman Mihály: Tíz hónap - tíz hétfő délutánja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

2003. június 9.

Néhány hónappal ezelőtt új erdélyi kottakiadványok láttak napvilágot, az Arpeggione Kiadó akkor Márkos Albert két kamaraművét adta ki, mindkettőt Buzás Pál gondozásában. Az elmúlt napokban a fent említett kiadó jóvoltából a Márkos Albert (1914-1981) műveinek szentelt sorozat harmadik füzete, A táncban című, hegedűre és zongorára írt kamaramű is napvilágot látott. Az elhunyt zeneszerző fia, ifj. Márkos Albert hegedűművész, a Transilvania Filharmónia koncertmestere, a kottakiadványok bemutatójára kis koncertet szervezett a Zeneakadémián. A nemrégiben Szabolcsi Bence-díjjal kitüntetett zenetudós, dr. László V. Ferenc a szülőföldjéhez mindig hű Márkos Albertre emlékezett. A táncban című, hegedűre és zongorára komponált miniatűr, László V. Ferenc szavaival, ritkaság, amelyben a folklór pentatóniája a természet visszhangjaként ötlik fel. /Kulcsár Gabriella: A táncban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

2003. október 11.

Okt. 10-én Kolozsváron, a Korunk Galériában megnyílt Kabán József fotóművész tárlata: a 35-40 éves pályafutás alatt termett portrék, életképek, pillanatképek stb. A mestert hetvenedik születésnapja alkalmából a házigazda, Kántor Lajos főszerkesztő köszöntötte. Az eseményen közreműködött Albert Júlia színművésznő és a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerő, Olimpiu Moldovan, Török Béla). /Ö. I. B.: Kabán József fotóművész köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

2003. október 23.

Okt. 22-én ünnepi fogadással emlékezett meg a magyar főkonzulátus 1956. okt. 23-ra. A nemzeti ünnep alkalmával a fogadáson neves magyar közéleti személyiségek tették tiszteletüket, jelen volt Kolozs megye prefektusa, Vasile Soporan is. A jelenlévőket dr. Cseh Áron főkonzul -két nyelven köszöntötte, aki az eddigi hagyományoktól eltérően az esemény jelentőségét méltató beszédet mondott. A főkonzul bejelentette: nov. 1-jétől Szentpéteri István tölti be a konzuli tisztséget. Az ünnepi hangulatot Márkos Albert vezette vonósnégyes előadása tette emelkedettebbé. /Emlékezés 1956. október 23-ra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

2004. december 8.

Nov. 20-án tartotta Kolozsváron közgyűlését megalakulásának 83., újraalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD). Erdély minden részéről több mint 70 karvezető és kóruselnök érkezett. Tóth Guttmann Emese elnök asszony beszámolója összefoglalta az elmúlt tíz év tapasztalatait eredményeit. Az RMD célkitűzéseiben legyen ott a szórványmagyarság felkarolása és az éneklő Erdély megteremtése, hangzott el. Jakabffy Tamás beszélt a gregorián zene oktatásáról. Sógor Magda az egyházzenei tagozat tevékenységéről szóló beszámolóban részletesen ecsetelte az új énekeskönyv bevezetésének fontosságát. A népzenei tagozat Fejér Kálmán vezetésével minden évben megszervezi Szatmárnémetiben a Hajnal akar lenni népdalvetélkedőt. Következett a 2004-es díjak ünnepélyes átadása. A Jagamas János-díjat a 70. életévét betöltött dr. Almási István vette át a népzenekutatásban elért munkásságáért. Seprődi János-díjat kapott Gáspár Attila a Szilágyságban végzett pedagógiai közművelődési tevékenységéért, Márkos Albert-díjat Vizsnyai Csaba a kamarakórus-muzsika terén végzett munkájáért. Zsizsmann Rezső-díjat kapott Kállai Miklós Tünde kántor, karnagyi és zenepedagógiai munkájáért. Rónai Antal-díjat kapott a szatmárnémeti Cacu Mircea, az általa vezetett fúvószenekar élén végzett munkájáért, aki alaposan ismeri a román és magyar zenekultúrát. A Romániai Magyar Dalosszövetség különdíját adták át Guttmann Mihály karnagynak, aki 1994-ben újra indította a kórusszövetséget. Ez alkalommal minden tagkórus átvette az RMD emléklapját és a Szivárvány havasán című kórustárat. /Murár Mária: Jubilált a Romániai Magyar Dalosszövetség. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

2005. szeptember 5.

Az erdélyi unitárius egyház története címmel Kolozsváron mutatnak be egy kuriózumszámba menő kötetet, melyet Kénosi Tőzsér János (1708–1772) és Uzoni Fosztó István (1729–1778) írt, azonban magyar kiadása csak most történt meg. A 18. században Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István lelkészek írták meg latin nyelven az erdélyi unitárius egyház összefoglaló történetét. A székelykeresztúri és a kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtárában őrzött monumentális latin mű csak 2002-ben jelent meg nyomtatásban. Márkos Albert (1878–1949), az egykori Unitárius Főgimnázium tanára 1942-ben elkészült a magyar fordítással, de ezt csak most adták ki. A felekezetté alakulás vallási összetűzéseit követően az egyházvezetők életrajzát és munkásságát, majd a neves unitárius iskolák rektorainak életművét ismerheti meg az olvasó. Az unitárius nyomdák 16. és 17. századi kiadványainak bemutatását az unitárius nemességről, majd a felekezet szertartásrendjéről szóló fejezet zárja. /Barabás Blanka: Az erdélyi unitárius egyházról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 5./

2005. november 23.

A Zenélő Kolozsvár-projekt a kolozsvári zeneiskola magyar tagozata IX–XII. osztályának több hónapi munkáját képezi. Nem csak a zene nyelvén kívánnak szólni: a képzőművészet és az irodalom kifejezőeszközeit is latba vetik. A zeneiskolában november 20-án tartott hangversenyen bemutatkozott Szép András is, aki két szerzeménnyel tette le zeneszerzői névjegyét. Márkos Albert előadóművészként, kamarazenészként és tanárként is bizonyított. Buzás Pál Liszt- és Bartók-interpretációja minden igényt kielégítő volt. A közönség megtekinthette Szuflarszky Cecília és Lőrincz Lehel alkotásait is. /N.-H.D.: A Zenélő Kolozsvár-projekt első rendezvényéről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

2006. május 24.

Kevesen tudják, hogy egy kis, de lelkes csapat már 21 éve kamarazene- hangversenyeket szervez több-kevesebb rendszerességgel, és az utóbbi években már évi 8-9 színvonalas koncerttel örvendezteti meg Segesváron a zenebarátokat. A székelykeresztúri kötődésű, kolozsvári hegedűművész, Márkos Albert és Buzás Pál zongoraművész elhatározták, hogy rendszeres hangversenyeket szerveznek a székelyföldi kisvárosban. Farkas Miklós megkérte őket, hogy lépjenek fel Segesváron is, ami 1985 őszétől megtörtént. Ugyancsak felejthetetlenek maradnak Ruha István hegedűművész szereplései és a hegedű-orgona koncertek, amikor Botár Katalinnal lépett a közönség elé. 2000-ben minőségi változás állt be a szervezésben, a polgármesteri hivatal támogatásával a Városháza dísztermében tarthatják meg koncertjeiket. Egy évadban legalább nyolc hangversenyre kerül sor. 2004-ben a segesvári Gaudeamus Alapítvány vette át a hangversenyek szervezésének feladatát. /Farkas Miklós: Kamarazene-hangversenyek Segesváron. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

2007. március 1.

A Kolozsvár Társaság szervezésében Bartók Bélára emlékeztek. Benkő Judit és Fodor Attila muzikológusok előadását a Bartók-hegedűduók követték, Béres Melinda és Márkos Albert hegedűművész lépett fel. /N. -H. D. : Bartókra emlékeztek a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

2007. március 15.

Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

2007. május 9.

Márkos Albert hegedűművész volt a vendége a kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezetének május 7-én. Márkos Albert szeretettel emlékezett tanáraira, Jakóné Barabás Margitra, Déry Károlyra és Vandra Margitra (a középiskolából), valamint Jagamas Jánosra, Benkő Andrásra és Terényi Edére (a zeneakadémiáról). Ami pályatársait illeti, meghatározó volt az Ágoston Andrással, Botár Gerővel, Selmeczi Jánossal, Linné Ildikóval, Rónai Ádámmal és Rónai Istvánnal való ismeretség, együttes zenélés. /Nagy-Hintós Diana: Életképek egy kolozsvári zenész pályájáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

2007. november 8.

Marosi Péter és Márkos Albert is írt jelentéseket Könczei Ádámról – áll a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ értesítésében. Marosi Péter, az Utunk irodalmi hetilap egykori vezető szerkesztője „Szabó Tibi”, Márkos Albert hegedűművész-zenetanár pedig „Tóth Rudi” fedőnéven írt jelentéseket az erdélyi magyar táncházmozgalmat elindító Könczei Ádám néprajzkutatóról. Könczei Csilla, Könczei Ádám lánya mindkét értesítést nyilvánosságra hozta blogján. „Gondoltam arra, hogy ez így lesz. Hogy a halottakkal kezdik (Marosi Péter 1998. szeptember 13-án, Márkos Albert pedig 1981. június 11-én hunyt el.)” – olvasható Könczei Csilla blogjában, aki elmondta, Marosi Péterrel nem találkozott, a jelentéseket „Tóth Rudi” álnéven aláíró Márkos Albertet azonban személyesen is ismerte. A kolozsvári Könczei családot besúgó ügynökök egy része Marius Tabacuról is írt jelentéseket. Tabacu elmondta: szekuritátés megfigyelési dossziéjában a Könczei családról az 1970-es, 1980-as években jelentéseket író Bíró Ferencen kívül Szabó Tibi, Adam, valamint Lazarescu fedőnevű ügynökök is „megbízható forrásként” szerepelnek. /Gyergyai Csaba: Felfedtek két ügynököt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

2007. november 28.

A Kolozsvári Református Kollégium dísztermében tartotta évértékelő közgyűlését november 24-én a Romániai Magyar Dalosszövetség. Marosvásárhelyről négy kórus képviseltette magát: a vártemplomi Psalmus Vegyes Kar, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar, a kövesdombi Halleluja kórus és az alsóvárosi református templom vegyes kara. A jelenlevőket Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke köszöntötte, majd a szövetség és a kórusok évi tevékenységéről tartott beszámolót. Utána ünnepélyes díjátadás következett. A szövetség tiszteletbeli elnökétől, Guttman Mihálytól Márkos Albert-díjat vehetett át Varga Péter szatmárnémeti karnagy, Seprődi János-díjat a kolozsvári Kulcsár Gabriella, Zsizsman Dezső-díjat Balázs Ágnes, a Farkas utcai református templom karnagya és orgonaművésze, és Jagamas János-díjat Szabadi Ildikó kolozsvári tanárnő. /Kelemen Mária, a Zeneművészeti Egyetem IV. éves hallgatója: A Romániai Magyar Dalosszövetség közgyűlése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

2008. január 8.

Fogyatékkal élő gyerekek megsegítésére szervezett jótékonysági hangversenyt Marosvásárhelyen a kolozsvári Classica szimfonikus zenekar. A tagjai között marosvásárhelyi diákokat is számon tartó zenekar újévi koncerttel, közkedvelt klasszikus zeneszerzők műveivel szórakoztatta a közönséget. A Classica szimfonikus zenekart 2006-ban Catinean Adelin, Dániel Zsolt László, Dimén Szabolcs, Makkay János és Moldován Róbert Sándor alapította Horváth József karmester vezetésével. A zenekar fejlesztésében, tevékenységének koordinálásában részt vállalt Csákány Csilla muzikológus, Petre Sbarcea karmester, Angi István professzor, valamint Márkos Albert és Béres Melinda hegedűművész. . /Antal Erika: „Segítettek, hogy segíthessünk” = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

2008. január 12.

Lászlóffy Aladár, az ismert Kossuth-díjas költő „Tamás” fedőnév alatt jelentett a Szekuritáténak – tájékoztatott január 11-én a Transindex internetes hírportál. A költőt inkrimináló mondat Könczei Ádám megfigyelési dossziéjában szerepel, amit a néprajzkutató lánya, Könczei Csilla tett közzé blogján. „LASZLOFI ALADAR szerveink volt ügynöke „Tamas” fedőnévvel (LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ „Tamas”)” – ez a mondat szerepel Könczei Ádám személyi megfigyelési dossziéjában. Az átirat 1965. szeptember 25-én kelt. A sorok írója, Cretu Ioan, a Szekuritáté kapitánya arra figyelmeztette kollégáit, hogy néhány személyt – köztük a Tóth Rudi néven jelentő Márkos Albertet és más, ismeretlen személyeket – ilyen-olyan okok miatt már nem lehet kihallgatni az akkoriban éppen korrektorként dolgozó Könczei Ádámmal kapcsolatban. A Transindex szerint mivel a név ritka, és nem valószínű, hogy a hatvanas évekbeli Kolozsváron, Könczei Ádám környezetében több ilyen nevű személy élt volna, nem fér kétség hozzá, hogy Laszlofi Aladar nem más, mint Lászlóffy Aladár költő. A dokumentumot nyilvánosságra hozók nem tudtak részletekkel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy pontosan miben is állt „Tamas” ügynöki tevékenysége 1965. szeptember 25-e előtt, az sem világos, hogy milyen indokkal lépett ki Lászlóffy Aladár az ügynöki hálózatból. A jelenleg Budapesten élő költőt a Transindex telefonon kereste meg, Lászlóffy csupán annyit mondott: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekből, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el. „ A beszélgetést ezzel lezártnak tekinti. /Lászlóffy Aladár a Szekuritáténak jelentett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2008. január 16.

Újabb dokumentumok kerültek napvilágra Lászlóffy Aladár költőnek a Szekuritátéval való feltételezett együttműködéséről. Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató Transindex interenetes portálon szekusblogján ismertette a „Tamás” fedőnevű ügynök jelentéseit. A dokumentumok szerint 1963–1965 között „Tamás” kilencszer jelentett a kommunista titkosszolgálatnak az akkoriban nyomdai munkásként dolgozó Könczei Ádámról. „Both Pál” ügynöktől származó, 1965. június 9-én keltezett jelentés utóiratában Florian Oprea szekus főhadnagy megjegyzi: „Lászlóffy Aladár a mi Tamás ügynökünk”. (Több információ is arra utal, hogy Florian Oprea 1976-ban kiadott Jogos önvédelem című regényét éppen Lászlóffy fordította le). Tartótisztjei azt a feladatot bízták a „Tamás” fedőnevű ügynökre, hogy kövesse és értékelje az „ellenséges nacionalista megnyilvánulásokért” megfigyelt Könczei Ádám folklorisztikai tevékenységét. „Tamást” különösen érdekelte Könczei előkészületben lévő, Ősz János székely mesegyűjtő hagyatékát feldolgozó könyve, amelynek kapcsán jelentéseiben elismerően nyilatkozott Könczei munkastílusáról, szakmai lelkiismeretességéről. „Tamásnak” a tartótisztjével 1965. május 20-án megejtett találkozóján N. Dumitrascu ezredes utasítást adott az ügynöknek a hálózatból való eltávolítására, mivel nem volt becsületes a szervekkel folytatott együttműködés során. Ezután „Tamás” már nem is kapott újabb feladatot. Könczei Csilla szerint édesapja megfigyelési dossziéjában az általa eddig közzétett dokumentumokban tűnik fel a „Tamás” névre keresztelt besúgó, akinek kilétére akkor derül fény bizonyosan, amikor a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság megnevezi az iratokban szereplő ügynököket. Az átvilágító testület 2007. novemberi átirata értelmében eddig Marosi Péterről, az Utunk irodalmi hetilap egykori vezető szerkesztőjéről (fedőneve „Szabó Tibi”) és Márkos Albert hegedűművész-zenetanárról (fedőneve „Tóth Rudi”) bizonyosodott be, hogy rendszeresen jelentett Könczei Ádám néprajzkutatóról a titkosszolgálatnak. /Rostás Szabolcs: Nem tekintette megbízható ügynöknek „Tamást” a szeku. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

2008. február 18.

Magyarán a borról címmel szerveztek borkóstolóval egybekötött találkozót Kolozsváron a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében február 16-án. Bálint Benczédi Ferenc házigazda, unitárius lelkész elmondta: már három éve vár az alkalomra, hogy Kolozsváron borkóstolót szervezhessen. A megkóstolhatták a nagyenyedi Papp Péter és Győrffy Jenő borpincéjéből származó borokat, miközben Csávossy György érdekesebbnél érdekesebb jellemzőkkel ruházta fel azokat. A borkóstolót Rekita Rozália és Jancsó Miklós szavalatai, valamint Márkos Albert hegedűművész és Ortenszky Gyula gordonkaművész zenés műsora színesítette. /D. I. : Erdélyi borok az unitárius tanácsteremben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2008. december 5.

A reneszánsz évhez kapcsolódó egyik rendezvény volt a Kulcsár Gabriella zenetanár, szakíró által szervezett nyolcadik Zenélő Kolozsvár, melyen többosztálynyi gyermek énekelt, táncolt, szavalt és felolvasott. A tizedikesek kórusát maga Kulcsár Gabriella vezényelte. Nem maradhattak ki Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekei –a tizedikesek előadásában. A kortárs zenét alkalommal Márkos Albert Virágénekek I. és II. ciklusának előadása képviselte. /Reneszánsz Zenélő Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

2009. szeptember 7.

Elhunyt Barcsay Zoltán zeneművész-tanár, súlyos betegség vitte el augusztus 30-án. Kolozsváron született 1929. május 24-én. Hegedülni a Zsizsmann-konzervatóriumban tanult. A Magyar Operában játszott, az opera egyik alapító tagjaként. Márkos Albert tanár javaslatára a hegedűt brácsára cserélte fel, és szólamvezetőként onnan is ment nyugdíjba. 1954-ben végezte a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzervatóriumot, a következő évben már a zenelíceum tanára. Nyugdíjazása után (1992), már betegen, a balett-líceumban korrepetitor volt. Zeneszerzőként elsősorban hangszerelt, többek között Horváth Béla–Szinberger Sándor Kék Duna című operettjét, amely sokáig repertoárdarabja volt az operának. Vezényelt operetteket, Big-Band együttesével évekig koncertezett. Nyugdíjasként közösségi munkában vezette a heti egy összejövetelen az „Öreg fiúk” együttesét a Magányosok Klubjában. Párhuzamosan muzsikált az orvosok zenekarában is. Dalszerző munkásságáért Reményik-díjjal tüntették ki. /Laskay Adrienne: Búcsú Barcsay Zoltántól. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 7./


lapozás: 1-30 | 31-34




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998