udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mátyás Zoltán

2002. augusztus 26.

Augusztus 24-én Marosvásárhelyen a IV. Öregdiák Világtalálkozó részvevői ellátogattak a Bolyai Múzeumba, ahol Spielmann Mihály főkönyvtáros a Bolyai-kéziratok sorsáról beszélt. Az Öregdiákok Baráti Körének nevében Mátyás Zoltán számolt be arról, hogy gyémánt-, arany- és hűségfokozatú oklevéllel tüntetve ki azokat, akik jeles tettekkel, sikeres pályafutásukkal öregbítették az iskola hírnevét, vagy erkölcsileg illetve anyagilag támogatták az iskolát. A neves Bolyai-kutatók közül dr. Kozma Béla, dr. Kiss Elemér és dr. Weszely Tibor gyémánt Oláh Gál Róbert, Oláh Anna és T. Tóth Sándor, az iskola ma 90 éves egykori igazgatója aranyfokozatot kapott. A továbbiakban oklevéllel ismerték el mindazoknak a volt bolyais diákoknak a tevékenységét, akik tudományos illetve művészeti téren alkottak maradandót, akik kimagasló közéleti szerepet töltöttek, töltenek be. Gyémántfokozatú oklevelet nyújtottak át dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspöknek, dr. Sárpataki János nyugalmazott esperesnek és Tőkés Eleknek, akik elősegítették a Református Kollégium újraindulását. Az utolsó napon az emléktáblák leleplezése, a díszterem, sportpálya és tornacsarnok névadó ünnepsége, valamint koszorúzás után felolvasták a zárónyilatkozatot. Kiss József nyugalmazott tanár emlékezett az évtizedekig rejtegetett, megsemmisítésre ítélt emléktáblákról és a táblák méltó helyükre való visszahelyezéséről. Augusztus 25-től a Bolyai Farkas Líceum díszterme Bolyai János nevét viseli, a sportcsarnokot és a sportpályát a nagy hírű iskola két volt tanáráról, Horváth Andrásról illetve Fülöp Györgyről nevezték el. Horváth András (1911-1951) a "mozogj, sportolj, fejleszd magad harmonikusan!" életelvét tarisznyálta útravalónak minden tanítványa számára. Fülöp György tanár (1921-2001) életének több mint felét iskolája falai között töltötte el. A zárónyilatkozat szerint az oktatók és diákok sorából kiemelkednek a világhírű tudósok, Bolyai Farkas és fia, Bolyai János. Az iskola épületét, anyagi javait 1948-ban államosították, majd 1960-tól kezdődően fokozatosan egyre több román tannyelvű osztályt telepítettek az intézménybe, a magyar osztályok számának csökkentésével párhuzamosan. Felhívnak mindenkit, hogy az iskola magyar tannyelvű státusa visszaállításán és ennek a jellegnek megőrzésén munkálkodjon. A IV. Bolyai Világtalálkozó záróakkordjaként koszorúzási ünnepségekre került sor. /Antalfi Imola, Bodolai Gyöngyi, Korondi Kinga: Véget ért a IV. Öregdiák Világtalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

2007. március 20.

Marosvásárhelyen a városi RMDSZ-körzetek elégedetlenek a megyei szervezettel, ez derült ki március 16-án az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének választmányi ülésén. A testület szerint a megyei szervezet semmibe veszi a körzeteket, nincs kommunikáció közöttük. Csegzi Sándor alpolgármester hiányolta a politikai tevékenységről szóló tájékoztatást. Török Gáspár szerint a magyar kultúra napja „gyengén volt megünnepelve”. Benedek Imre TKT-elnök nem értett egyet azzal, hogy a kongresszusi küldöttek nagy része „hivatalból” került a listára. Papp Mária elmondta, hogy az aláírásgyűjtés nehezen megy, az emberek azt mondják: „mikor választás van, kellünk az RMDSZ-nek, máskor felénk sem néznek”. Benedek István városi tanácsos szerint bármilyen programot akarnak végrehajtani, kiderül, hogy „valaki másképp akarja”. Mátyás Zoltán hiányolta a kétnyelvű feliratokat, illetve fájlalta az anyanyelvhasználat mellőzését közintézményekben. Rámutatott: „le kellett volna ülni, s megegyezni Tőkés Lászlóval, akkor nem kellene marakodni, hogy ki kit támogat”. Pokorny László választmányi elnök elismerte, hogy a városi körzetek egyharmada nem működik. Kerekes Károly szerint nincs kommunikáció a parlamenti csoport és a kormánytagok között sem. Az újságíró mentegette a megyei szervezetet: nem lehet mindent a szervezet nyakába varrni. /Mózes Edith: Zűrzavaros választmányi ülés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./

2007. december 6.

Eredményes évet zárt Marosvásárhelyen a Református Kollégium Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Köre, hangzott el Kirsch Attila beszámolójában a múlt hét végén megtartott évi közgyűlésen. A baráti kör elnöke sikeresnek nevezte az ötödik világtalálkozót, amelyen a gazdag program mellett az öregdiákok kezdeményezésére került vissza az egykori angyalos címer az iskola homlokzatára. A világtalálkozó alkalmából kiadták az évfolyamok tablóját tartalmazó könyvet, emléktáblát avattak (hat egykori tanár plakettje készült el Mátyás Zoltán támogatásával), s a tornacsarnokban a volt diákok munkáiból összeállított kiállítás is sikeres volt. A baráti kör tervei között szerepel többek között a Bolyai Farkas és Bolyai János polihisztor- és informatikadíj valamint a Kozma Béla irodalmi díj megítélésének és kiosztási körülményeinek véglegesítése, a tanári arcképcsarnok valamint az élsportolók emléktáblájának a kiegészítése, az iskola jubileumi évkönyvének a kiadása és a 2010-re tervezett hatodik világtalálkozó megszervezése. /(bodolai): Díjalapító öregdiákok... = Népújság (Marosvásárhely), dec. 6./

2008. december 10.

Marosvásárhelyhez szorosan kötődő két világhírű tudós, Bolyai Farkas és Bolyai János emlékének ápolására több fontos esemény történt. A Bolyai család ősi fészkének számító Bólyán, Farkas halála 152. évfordulójának napján, november 20-án leplezték le a nagy tudós mellszobrát. A szobrot a Bólyából elszármazott, jelenleg Németországban élő Torpai Imre javaslatára a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Honvéd Alapítványa adományozta Bolyai Farkas szülőfalujának. A szobrot Árvai János szobrászművész alezredes készítette. Az avatóünnepség főszervezője a nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke, Szombatfalvi-Török Ferenc volt. Bólyán ma már Bolyai-emlékszoba, Bolyai János és Bolyai Farkas mellszobrai, valamint emléktáblák jelzik nagyságukat. Bolyai János születésének közelgő évfordulóján, december 15-én – Csegzi Sándor alpolgármester szervező munkájának köszönhetően – Marosvásárhelyen az itt évenként működő Bolyai Alkotótábor két köztéri művét avatják fel a megyei kórház mellett kijelölt területen. Az ünnepi megemlékező sorozatot Kozma Béla A két Bolyai alakja a magyar szépirodalomban /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című értékes könyve tetézi. Kozma Béla, a könyv szerzője 2000. november 1. óta halott, és akinek mint akkori igazgatónak köszönheti a több mint 450 éves múltra visszatekintő iskola azt, hogy ma épületének homlokzatán Bolyai Farkas neve szerepel. A könyv kiadását Mátyás Zoltán anyagi támogatása tette lehetővé. /Weszely Tibor: Tisztelgés halhatatlanjaink emléke előtt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./

2009. november 24.

Megjelent a „vádirat” és született rá számos reakció. Az egész a Stefano Bottoni történész tanulmánya kapcsán kirobbant Földes-vitával kezdődött a Transindex és A Hét lapjain, majd Kuszálik Péter Purgatórium című kötetével csúcsosodott ki, amelynek szerzője elmarasztalta Sütő Andrást, az író diktatúrabeli közéleti szerepvállalása, illetve korai írásai miatt. A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Egyesület irodalmi-közéleti fiktív esküdtszéket hívott össze, nyílt vitára szólítva az állásfoglalókat. Körülbelül nyolcvanan jelentek meg november 19-én, háromórás, többé-kevésbé civilizált hangnemben folytatott vitán ismertették érveiket a felszólalók. Stefano Bottoni: Az első probléma az integráció. A magyarságot nem űzték ki Romániából a világháború után. Lehetőség és kényszer: integrálódni kell. A második probléma: a hatalomban való részvétel. Kényszerhelyzet ez, de a résztvevőknek milyen mozgásterük van? Sütő mind közéleti, mind irodalmi szempontból a hetvenes években van a csúcson, és ekkor törik meg, ekkor fordul el. Abban hitt, hogy a pártvezetésen belül eredményeket lehet elérni. Sokkal bátrabb, mint akik kizárólag a rendszeren belül gondolkodtak. Bottoni négy éve írta a tanulmányt, amelyből kirobbant a Sütő–Földes-vita. Most már úgy látja, ez hiba volt. Nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Ha tudta volna, nem írja meg. Virág György szerint Sütő és mások azért maradtak a hatalomban, mert úgy vélték, hogy tehetnek valamit. Hangsúlyozta: soha, senki sem tudja lerombolni azokat a csodálatos élményeket, amelyeket Sütő művei benne keltettek. Kincses Előd: Nagyon komoly hibák és tévedések vannak Kuszálik kötetében, amelynek vitastílusával sem ért egyet. Mátyás Zoltán: 1974. július 4-én Sütő írt egy levelet Illyés Gyulának a romániai magyarság szomorú helyzetéről. Ő vitte el ezt a levelet. Magyarországon a párt központi bizottságától azt a választ kapták, hogy a magyarság sorsa megoldott. Nem szabad elfelejteni, hogy Sütőnek a magyarságért végzett harca, szemlélete ‘83 után teljesen megváltozott. Benke István: Az Anyám könnyű álmot ígér számukra azokban az időkben reveláció volt. Kuszálik Péter: Szét kell választani a tehetséget a tettektől. Az értelmiségi élet képviselői vállalják fel önmagukat. Cáfolják meg vitairatát. Lázok János: A színházban átélték a lázadás lehetőségét. Ezért volt a Sütő-dráma, az Egy lócsiszár virágvasárnapja tíz évig a színpadon és fulladt botrányba, letiltásba. Sütő ezekben a drámákban fogalmazta meg a hatalommal szemben való ambivalens viszonyulását. Amikor a hatalom önmagát célnak tekinti és nem az élet folytonosságának, akkor ellene lázadni kell! A Sütő András-i életmű ismerete nélkül nem lehet azt nyilatkozni, hogy 5-6 drámája fog megmaradni és azokkal sincs már mit kezdeni. Ötvös József: A teológián megoszlottak Sütő drámáiról a vélemények. Tudták, hogy mindez példázat. Sütő számára mindez eszköz volt arra, hogy elmondhassa mindazt, ami akkor fontos volt. Kincses Elemér: Sütőt lehet szeretni, nem szeretni, de megtagadni nem lehet! És kitől kérjen Sütő András bocsánatot!? Vére a műtőasztalon mindenféle bocsánatkérést megér. Vida Gábor: – A magyar irodalom nagy problémája: nem tudjuk megérteni azt, hogy egy alkotó végtelenül sérülékeny és sebezhető ember. Dr. Nagy Attila: Sütő Andrásnak, az író fiának a szeku törte el a lábát. Nagy Attilát a szeku lefényképezte, amikor átvett egy könyvet. Vida szerint nem ártana a mai gárdát is feldolgozni, hogy ki melyik titkosszolgálatnak dolgozik. A Hét-beli vita ízléstelen volt. Sütőt akkor már a rákkal kezelték, ez a vita legalább egy évvel megrövidítette az életét. Dr. Lőrinczi Zoltán: Sütő András jól akart élni. És ezért neki árat kellett fizetnie, amit meg is fizetett. Ezt prostitúciónak hívják. Gáspár Sándor: – Nincsenek dokumentumok, amik vannak, titkosak és hamisak. Nem lehet igazolni, hogy mi az, amit kényszerből írt a műveibe. Haller Béla: A ‘80-as években Sütő már elsőrendű ellenzékinek számított. Szinte senki sem mert érintkezni vele. „Valamennyiünk sorsába beépült, ő adta meg a lehetőséget arra, hogy méltóságérzéssel lehessünk együtt. És ez a Sütő kikezdhetetlen. ” Spielmann Mihály: Szerkesztői szempontból Kuszálik Péter könyve rettenetesen rendetlen. Rengeteg az ismétlés, az átfedés, az olyan szövegrész, amelyből érezhető, hogy az olvasót hülyének tekinti. /Nagy Botond: Sütő András és a Purgatórium. „Jegyzőkönyv” a Vitáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998