udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 103 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-103
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mózes László

1997. augusztus 30.

A magyar anyanyelvű földrajztudósok Csíkszeredában tartott találkozóján bemutatták Hargita megye kétnyelvű földrajzi térképét. Budapesti kartográfusok állították össze, erdélyi szakemberekkel konzultálva. Hargita megye tanfelügyelősége, Beder Tibor főtanfelügyelő és Eigel Tibor földrajz szakos tanfelügyelő elképzelése az, hogy minden osztályteremben kifüggesszék a térképet. /Mózes László: Kétnyelvű térkép üzenete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

2000. március 21.

A Bolyai Társaság /BT/ azt próbálja újragondolni, hogy a felsőoktatás mostani helyzetében hogyan lehet továbblépni a meglévő tanügyi törvény alapján, tájékoztatott Wanek Ferenc geológus kutató, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem előadója. Úgy néz ki, hogy a választásokat követő időszakban nem lehet számítani önálló magyar egyetemre, ezért szükséges a magánegyetem. Az erdélyi magyar értelmiség-utánpótlás óriási területe fedezetlen, fontos szakokat kell magánegyetemi rendszerre bízni, és ezt alaposan meg kell fontolni. - A Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében működő felsőoktatási keret szépen kiépült az utóbbi időben. Nagy gond viszont, hogy a magyar résznek önálló döntési joga, kari szinten mindenütt alárendelt, önálló költségvetése sincs, és így nem tud igazából sem az oktatás irányításában, sem az oktatás minőségi színvonalának belső ellenőrzésében lépni. Azonban a keret megvan. mihelyt a törvény lehetővé teszi, önálló, belső fakultási rendszerben is megszülethet a Babes-Bolyai Tudományegyetemen belüli magyar oktatás. A marosvásárhelyi orvosi egyetemen viszont gondok vannak, utánpótlás híján ott még magyar vonalról sem lehet beszélni, mivel nem vesznek fel magyar anyanyelvű tanárokat. További nagy probléma, hogy nem sikerült elindítani a magyar nyelvű felsőfokú művészképzést, dacára annak, hogy minisztériumi rendelet is született a témakörben. A kolozsvári Dima Zenekonzervatórium vezetősége elzárkózott attól, hogy szükség van anyanyelvű képzésre. - Az utóbbi években emelkedett a BBT-n a magyar tanárok száma, és a diákok száma is megnőtt, de ez még távolról sem fedezi az erdélyi magyar értelmiség utánpótlását. Majdnem kétmilliós magyarságról van szó. A romániai 19 millió románnak 51 államilag támogatott egyetem áll rendelkezésére, miközben a magyarság a maga majdnem kétmilliójával még egyet sem kapott. - Nagyon rossz a helyzet a magyar oktatók, a jogászképzés terén. - Nyilvánvaló, hogy felsőoktatásra a Székelyföldnek szüksége van. Azonban kutatóintézményi háttér és megfelelő könyvtári állomány nélkül egyetemről nem lehet beszélni. Egy védőernyő alatt irányított főiskolai hálózattal kellene kezdeni az építkezést, mégpedig úgy, hogy az a védőernyő ideális esetben az önálló és független Bolyai Egyetem lenne. Wanek szerint az önálló magyar egyetem belátható időn belül megvalósul. /Mózes László: Gyorsfotó a magyar felsőoktatás helyzetéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./

2000. május 3.

Sepsiszentgyörgyön a karrierbörze vitafórumán dr. Tonk Sándor kolozsvári egyetemi tanár, az Erdélyi Magyar Magánegyetem létrehozásán dolgozó Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke és dr. Kozma László, a magyarországi Apáczai Közalapítvány felügyelőbizottságának tagja, a budapesti oktatási minisztérium képviselője oktatási kérdésekről, stratégiákról beszélt. Dr. Tonk Sándor történész kifejtette, hogy jelenleg Romániában mintegy 15 000 magyar egyetemi hallgató tanul, egyharmada anyanyelvén. A magyar lakosság népességi számarányát tekintve 25 000 diáknak kellene képeznie magát a felsőoktatási intézményekben. - A Sapientia Alapítvány hosszú távú elgondolásai szerint létre lehet hozni egy teljes struktúrájú magyar egyetemet, ugyanakkor az egyetemalapítással párhuzamosan munkahelyeket is kell teremteni, mert pillanatnyilag az a legnagyobb gond, hogy a végzős magyar értelmiség nem jut álláshoz, ezért a fiatalok külföldön keresik az érvényesülési lehetőségeket. Dr. Kozma László úgy értékelte, az egyetemekről kikerülő magyar anyanyelvű értelmiségnek egyaránt szükséges a román nyelv magas szintű, valamint természetesen a magyar szaknyelv ismerete is, továbbá fejlett információs rendszer kiépítése vált időszerűvé. /Mózes László: Állandó pályamódosításra kell berendezkedni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

2001. február 27.

Németh Zsolt államtitkár minapi sepsiszentgyörgyi látogatásán felkereste a Székely Mikó Kollégiumot is. Az érthetetlen, mert még a városházán lezajlott, zárt körű tárgyalás elején is bebocsátást nyertek a fotósok, filmesek. /Mózes László: A zárt kollégium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

2001. április 10.

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt Myskovszky Viktor élete és műve címet viselő, felvidéki műemlékeket dokumentáló kiállítás. A bemutatott várak, kastélyok és templomok némelyike már csak Myskovszky rajzai él. Myskovszky Viktor (1838-1909) a kassai Állami reáltanoda tanára és a Magyar Tudományos Akadémia tagja a kárpát-medencei műemlékvédelem legjelentősebb személyiségei közé tartozik. Egész életét a műemlékvédelemnek szentelte. A kiállítást a budapesti Országos Műemlékvédelmi Hivatal készítette. Myskovszky szakfolyóiratokban több mint 250 dolgozatot jelentetett meg, ezernél több dokumentációs rajzot és festményt készített. /Mózes László: Felvidéki emlékek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 10./

2001. szeptember 6.

Szept. 8-án negyedik alkalommal szerveznek egynapos faluünnepet Esztelneken. A szervezők - RHM Pants Kft., Esztelnekért Egyesület, kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Közművelődési Egyesület -szerint lesz ünnepi szentmise, főhajtás a szabadságharcos hősök emlékét idéző helyszíneken, képzőművészeti kiállítás, zene és tánc, végül pedig bál zárja a napot. /Mózes László: Esztelnek-nap - negyedszer. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./

2001. november 26.

Sikeres volt a nov. 24-25-én tartott Csángó Nap Sepsiszentgyörgyön, amelyre közel ötven moldvai magyar vendég érkezett. A fórumon elhangzott: az erdélyi magyarság addig maradhat meg, amíg képes odafigyelni a szórványsorsban élo nemzettársakra. Sylvester Lajos Vagyunk münk es... című filmje után a szerző kifejtette, fontosak ezek a találkozók, hogy a képsorokon megjelenő emberek emléke megmaradjon. Fekete Réka újságíró emlékeztetett, hogy a tavaly óta évente egy-egy csángó napot szerveznek az erdélyi városokban. Sógor Csaba Hargita megyei szenátor volt a meghívottja a Ferencz Csaba újságíró által vezetett, csángósorsot elemző vitának. Többször szó esett Paskai László bíboros múlt heti ,,szerencsétlen nyilatkozatáról": Sylvester Lajos ennek kapcsán úgy fogalmazott, a bíboros szavai felháborítóak, csángó- és magyarellenesek. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a Pusztinai Szent István Egyesület képviselője rögzítette, hogy az Európa Tanács harmadik állásfoglalása kimondja: a csángó népcsoport a magyar kultúrához tartozik, ez pedig új kiindulópontot jelent. Szerinte a csángó szervezetek az elmúlt évtizedben sikerélmény nélkül dolgoztak, továbbá az is nehezíti helyzetüket, hogy még az RMDSZ-nek sincs a csángókra vonatkozó stratégia, koncepció. Tíz év után nagy eredmény - folytatta -, hogy Pusztinán az emberek nyíltan mernek arról beszélni: a pap hazudik, nem mindig minket képvisel. /Mózes László: Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ A becslések szerint még hatvanezren beszélik a csángómagyar nyelvet, az anyanyelvu egyházi liturgia után számuk szaporodna... Pusztinán 232 aláírást gyűjtöttek össze, hogy hetente legalább egyszer magyar misét tartsanak. A plébános egyenként hívatta be a kérelmezőket, és közülük többen visszavonták az aláírásukat. A papok a magyarországi vendégmunka ellen is kampányolnak. Az egyik településen a 150 Magyarországon munkát vállaló férfit bizonyos összeg lefizetése után az olaszok felé irányították. A Sepsiszentgyörgyre érkezett csángó vendégek figyelmeztettek: Vigyázzanak, nehogy magik es arra a sorsra jussanak, mint mü! /Sylvester Lajos: Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

2002. július 22.

Júl. 19-én Aradon felbontották a Simándi Böszörményi Zoltán jeligés riportpályázatra beérkezett munkákhoz mellékelt, a szerzők személyi adatait tartalmazó zárt borítékokat. A zsűri döntése szerint az első a Haza jeligéjű munka (szerző Andó András, Arad), a második Vasparipa (Mózes László, Sepsiszentgyörgy), a harmadik a Kisherceg (Szőke Mária, Nagyvárad) került. Különdíjat kapott kilenc pályázó: Anonymus (Balta János, Arad), Arany-háromszög (Salamon Márton László, Kolozsvár), Balthazár (Simon Judit, Nagyvárad), Czumbil (Boros Ernő, Szatmárnémeti), Emelt fővel (Szucher Ervin, Marosvásárhely), Hollandus (Bálint Ferenc, Zilah), Rekviem (Szabó Katalin, Csíkszereda), Mitács (Sarány István, Csíkszereda), Viskikő (Sike Lajos, Szatmárnémeti). Valamennyi díjazott gyakorló újságíró. A díjátadásra júl. 27-én Aradon, a Jelen házban kerül sor. /Borítékbontás a Simándi Böszörményi Zoltán riportversenyben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

2003. augusztus 4.

Egyedülálló kezdeményezést indított el három esztendeje a Nyugati Jelen, amelyhez aztán a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is csatlakozott: országos versenyt írt ki a sajtóban más műfajok által egyre inkább méltatlanul kiszorított riport felkarolására. Az eddigi három kiírásra beérkezett 130-nál több írásból 2001-ben és 2002-ben egy-egy kötet született, s megszületik a harmadik is 2003-ban. Aug. 2-án, az aradi magyar sajtó immár harmadízben megrendezett ünnepén, a Jelen Házban Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője köszöntötte az egybegyűlteket, majd következett az idei Simándi Böszörményi Zoltán riportverseny díjátadása.Az első díjat Mózes László /Sepsiszentgyörgy/ nyerte el, a kölöndíjakkal összesen tíz fő részesült elismerésben. Böszörményi Zoltán emlékérmet nyújt át Beke György zsűrielnöknek, Puskel Péter pedig életműdíjat kapott. Az esten Puskel Péter bemutatta az utóbbi közel másfél évszázad legjelentősebb aradi napilapjait. A XIX. század végén megjelenő három aradi lapot együttvéve 10 ezer példányban nyomtatták, ami igen nagy szám, ha figyelembe vesszük a város akkori népességi adatait. De az aradi sajtó fénykora mégis a két világháború közé esett: volt olyan időszak, amikor egyszerre hat magyar napilap jelent meg a Maros-parti városban. Beke György Budapesten elő erdélyi író kiemelte: a magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának életre hívása és a Nyugati Jelen ismétlődő pályázata reményt ébreszt a valódi szociográfia, írói riport reneszánszára. A Jelen Házban Ódry Mária képzőművész állította ki akvarelljeit. /Karácsonyi Zsolt: Tíz riportdíj - Puskel Péter életműdíjas. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

2003. szeptember 2.

Képtelenségnek nevezte Mózes László az RMDSZ központi sajtóirodája által kiadott minapi közleményt: ,,az aradi Szabadság-szoborcsoport kérdésében az ülés résztvevői egyetértettek abban, hogy olyan politikai helyzet állt elő, amelyet orvosolni kell". Itt ugyanis nem véletlenről van szó, hanem egy magyarellenes határozatról, a kultuszminiszter nyilatkozatáról. A román fél ezzel újból megsértette a magyar nemzeti közösség önérzetét, történelmi szimbólumrendszerét.A közlemény szerint a jelenlegi helyzet kialakulásáért "a szoborcsoport jellegével, illetve szimbolikájával kapcsolatos félretájékoztatás a felelős". Miért nem lehet kiemelni, hogy ez immár a közösség sokadik megalázása, hogy az egész támadás csak a nacionalista szekértábor malmára hajtja a vizet. Az lenne a reálpolitika lényege, hogy mi mindig szó nélkül nyeljük a békát?/Mózes László: A reálpolitika és a béka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./

2003. október 29.

Okt. 18-án tartották az ötödik székelyföldi geológustalálkozót Sepsiszentgyörgyön, amelyet Papucs András egyetemistaként, a kolozsvári GEKKO tagjaként kezdeményezett 1999-ben. Ezeken a találkozókon határozták el a Székelyföld földtana című monográfia megírását. 2001 novemberében Wanek Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöke vitára bocsátotta az általa elkészített kötet tervét, fejezetcímekre lebontva és megjelölve a szerzőket, akik azokat megírnák. Ennek támogatására létrehozták a Pro Geologia Egyesületet, amelyet Csíkszeredában jegyeztek be. A negyedik tanácskozásig, 2002-ig gyakorlatilag semmi sem valósult meg a korábban elképzeltekből, s az akkori, egyre kevesebb előadó jelenlétével zajló egyeztetésen. A Székelyföld földtanát áttekintő monográfiáról szóló vitában elhangzott: a mű elkészítése vakvágányon van, összeállítása csak intézményes háttérrel és szakszerű irányítás mellett remélhető. Az időközben szakmát váltott geológusok elmondták: az egykori vizsgálati eredmények egy része elavult, mi több, az adatok eltűntek az időközben felszámolt csíkszeredai kutatóvállalat archívumából. Többen hangsúlyozták, hogy a szervező-szerkesztő munkára Wanek Ferenc lenne alkalmas. Ez a szellemi vállalkozás mégsem jelentéktelen, ezt jelezte a budapesti Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) négyfős küldöttségének jelenléte, támogató érdeklődése. Az anyaországi geológusok szorgalmazzák, hogy a Székelyföld földtana minél előbb elkészüljön. A társulat Budapesten megvitatta, miként segíthetik a monográfia elkészítését, és úgy döntöttek, 2004-ben az MFT vállalkozik arra, hogy megjelentessen egy 100-150 oldalas ötödik különszámot a Földtani Közlönyből, amely a Székelyföld geológiájával foglalkozó tanulmányokat tartalmazna. Ehhez viszont az kell, hogy a Wanek Ferenc által nevesített szerzők jövő áprilisig beküldjék cikkeiket. Zólya László csíkszeredai geológus kijelentette, a földtani monográfia csak intézményes háttérrel születhet meg, úgy, hogy van pénz a felmerülő problémák megoldására. /Mózes László: Szubjektív vázlat egy tudományos kezdeményezésről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

2004. március 6.

 Sepsiszéki Nagy Balázs: elindult Orbán Balázs nyomdokain, s bejárta, illetve járja Székelyföld falvait, s jegyzi szorgalmasan a települések jelenéről szóló adatokat, tényeket. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című monográfiájának három kötete már megjelent, a negyediken most dolgozik a fiatal szerző.   A Székelyföld falvai a huszadik század végén első kötete, a Háromszék 1998-ban jelent meg, a második, Csík-, Kászon- és Gyergyószék 2000-ben, míg harmadikként az Udvarhelyszék látott napvilágot 2003-ban. A negyedik, Maros- és Aranyosszékről szóló befejező kötet kiadását ez év végére vagy 2005 elejére tervezi a monográfia budapesti megjelentetője, a Nap Kiadó. A sepsiszentgyörgyi szerző Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, néprajz szakon diplomázott, majd hazatért, és 1995-ben elkezdte a szülőföld leltározását. „Harmadéves koromban fogalmazódott meg bennem – mesélte -, hogy amikor hazajövök, felvállalom, hogy bejárjam egész Székelyföldet, és leltárt készítek a jelenkori helyzetről, nem csak a népesség száma és etnikai megoszlása, vallásfelekezeti tagolódása szerint, hanem érdekelt a faluközösségek gazdasági helyzete, elöregedettségi szintje, hagyományőrző jellege, műemlékek, kulturális tevékenység, iskolák, gyermeklétszám.”    Második kötetét szociográfiai műfajban a Magyar Írószövetség 2000-ben Az év könyve díjjal jutalmazta. Nagy Balázs Győrfi István-i szellemben érzi magát néprajzosnak, akinek a megfogalmazása szerint a néprajz nemzetfenntartó tudomány.  Sepsiszéki Nagy Balázs a nemzeti stratégia kialakítása szempontjából is fontosnak tartja a munkáját. Vannak olyan kisrégiók a Székelyföldön, mint a Homoród mente vagy Marosszék és Felső-Nyárád mente falvai, ahol nagyon elöregedett a lakosság, olyan településekkel, ahol az átlagéletkor 60 év fölötti, vagy ahol több mint tíz éve nem kereszteltek. Szerinte azon kellene töprengeni, meg lehet-e valamilyen módon őrizni ezeket a tizenkettedik-tizenharmadik századi településeket, hogy ne csak földrajzi névként éljenek tovább, hanem létező faluközösségként maradjanak meg több száz évig. A falvak bejárása után egy dolgozatot tervez, amiben összefoglalja, melyik faluba milyen ipart kellene telepíteni, ugyanis az a véleménye, hogy csak a mezőgazdaság nem menti meg a székely falvakat. Sepsiszéki Nagy Balázs amerikai és anyaországi magyarok támogatása révén végezheti felvállalt munkáját, de számos itthoni pártfogója is van. ,,Könyvem a gyökerekről szól, hiszen a falvak népe jelenti a nemzet gyökérzetét. A kommunista diktatúra idején nem véletlenül akarták elpusztítani a falvakat. Tudták, hogy a hagyományos faluközösségek szétzúzásával egy nemzet sírját ássák meg. A XXI. század hajnalán a falvak különös figyelmet érdemelnek, hiszen jövőjüktől függ a nemzet sorsa” – vallja a szociográfus. /Mózes László: Leltárkészítő Orbán Balázs nyomdokain (Székelyföld az ezredfordulón). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

2004. március 17.

Figyelnek, állapította meg Mózes László. Márc. 15-én mintha rendszerellenes buzdítások, kódolt üzenetek hangzanának el. A cikkíró példát is hozott.  Félreeső sepsiszentgyörgyi emlékhely, néhány tucatnyi fiatallal, pár koszorúval. Két fiatalember mégis kilóg a sorból: bekapcsolják a kismagnót, digitális fényképezőgéppel fotóznak, jegyzetelnek. Imát, egyházi áldást rögzítenek hangszalagra, hátha lesz belőle valami, amiből ügyet, dossziét lehet később fabrikálni. /Mózes László: Figyelnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

2004. július 26.

A lelkekben már megtörtént a magyar nemzet határokon átnyúló egyesítése – fejtette ki júl. 24-én tartott hagyományos tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor volt miniszterelnök, aki több ezer ember előtt vázolta fel gondolatait – a jelenlegi magyar kormány határozatlanságát is bírálva – a XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor színhelyén. Ma már nem függetlenek egymástól az Erdélyben, Magyarországon, a Felvidéken vagy a Délvidéken hozott politikai döntések, választói akaratnyilvánítások. Kimondatlanul utalva a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) irányvonalára, bírálta azokat, akik úgy gondolják, hogy az Erdélyben élő magyarok politikai értékeit figyelmen kívül lehet hagyni, paktumokat lehet kötni a romániai elit különböző csoportjaival. A 2002 után kialakult új helyzetben a politikai elitek nem tehetnek meg akármit a Kárpát-medencei magyarság körében, a választópolgároknak mindenütt kialakult értékrendjük, álláspontjuk van – hangoztatta. Élesen bírálta a magyar kormányt is. Az európai parlamenti választások eredményeire utalva megállapította: a választók megvonták tőle a bizalmat, s most az a kérdés, hogy sikerül-e visszaszereznie azt. A nyár eddigi fejleményeiből ítélve kevés esélyt lát erre. Orbán utalt a költségvetési megszorításokra, a koalíciós huzakodásokra, az adóemelésekre, az állami közvagyont "kilapátoló" privatizációs döntésekre. Orbán Viktor felrótta a jelenlegi kormánynak, hogy a szomszédos Romániában antidemokratikus törekvéseket támogat. Külön kitért a romániai magyarok autonómiájának kérdésére, amely szerinte Romániában a demokrácia igazi fokmérője lesz a jövőben. Emlékeztetett arra, hogy az ő vezetésével figyelte meg a helyhatósági törvény alkalmazását az Európai Néppárt (EPP) bizottsága. Az autonómiát Orbán szerint Romániában soha nem fogja kiegyezéssel elérni az ottani magyarság, csak azzal érheti el e célját, ha erőt mutat. Erre – hangoztatta – éppen most, a román EU-csatlakozás küszöbén van történelmi esély. Ami a kettős állampolgárságot illeti, Orbán Viktor kijelentette: ő személy szerint támogatja annak intézményét. A kettős állampolgárság Orbán szerint biztonságot jelent, s ezt a biztonságot lehet exportálni a határon túlra, de csak az autonómia biztosíthatja a romániai magyarság problémáinak megoldását. /Orbán Viktor: a lelkiekben megtörtént a nemzet egyesítése. Az EU-csatlakozás küszöbén van esély az autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ Orbán Viktor hangsúlyozta: ,,tömegtámogatás nélkül, ügyeskedéssel, egyezkedéssel az erdélyi magyar politikai elit sohasem tud autonómiát elérni, ezt csak és kizárólag tömegtámogatással lehet megtenni, ehhez pedig az kell, hogy az ember ne féljen a választóktól.” /Mózes László: Hátszélben hajózni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

2004. október 12.

 A Háromszék okt. 7-i számában Antal Árpád András egész oldalas fizetett politikai hirdetésben ismertette szándékait. A megjelenés előtti napon kész szöveget nem hozott be a szerkesztőség reklámirodájába, hanem utolsó pillanatban a lap egyik újságírójának kellett vele interjút készítenie. Jóval lapzárta után Demeter János, a megye RMDSZ-es tanácselnöke telefonon hívta a szerkesztőt, nála van Antal Árpád András, és azt szeretné, ha a fizetett politikai hirdetésében nem jelenne meg Márton Árpád neve, helyette csak ,,egy képviselő” legyen. A szerkesztő közölte, már nem tud segíteni. Ezután Antal Árpád bement a nyomdába, és azt állította – valótlanul! – a nyomdászoknak, hogy engedélyt kapott arra, hogy a lap mesterpéldányán változtasson. Kivett egy bekezdést (amelyben egyébként bírálta Márton Árpádot), az újság így jelent meg. A Háromszék szerkesztőségében felháborodást keltett mindez. Egyesek szerint ilyesmire még a megyei párttitkár sem vetemedett volna a kom­munista diktatúrában. /Mózes László: Nincs határ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

2004. november 22.

Dr. Bárth János néprajzkutató a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója Úz-völgyi magyarok című kötetet mutatták be nov. 20-án Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A szerzője negyedik erdélyi vonatkozású munkáját tette le az asztalra. Kató Zoltán múzeumigazgató elmondta, a gyimesi csángó eredetű magyarokat bemutató, településtörténeti és népesedési tanulmány az első önálló néprajzi kötet Úz völgye népéről. A kötet bemutatja, miként kovácsolódott közösségé a Gyimesekből a múlt század elején érkezett, majd szétszórtan letelepedett népcsoport. /Mózes László: Önszerveződés az Úz völgyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

2005. január 13.

Raffay Ernő történész, aki a Trianon című dokumentumfilmben hosszasan beszélt a békediktátum történelmi, politikai előzményeiről, illetve máig ható következményeiről, a vele készült interjúban kifejtette, hogy a trianoni békediktátum nem csak történelmi kérdés, hanem íróknak, költőknek is szembe kell nézniük ezzel a kérdéssel. Jelenleg nincs magyar egyetem, nincs rendes magyar oktatási rendszer, a magyar ingatlanokat nem adják vissza, amiket a román kommunisták elvettek a magyar egyházaktól, magyar emberektől. Végül az érzelmeket nem lehet kikapcsolni. Trianonban ugyanis Magyarországot olyan sokkhatás érte, amely Európa egyetlen népét sem érte a XIX. és a XX. században. /Mózes László: Nem lehet kikapcsolni az érzelmeket (Trianon hordaléka). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

2005. április 9.

Fontos a sepsiszentgyörgyi dokumentumfilm-fesztivál, akkor is, ha a nagyközönség egyelőre kevésbé látogatja. A Film.dokra mintegy félszáz alkotással neveztek be magyar és román filmesek. A versenyfilmek között nyitányként a kisajátított temesvári rendszerváltás megrázó képeit mutatták (Maradunk, nem halunk meg). A Képtárban Sára Sándor és Mráz Ferenc fotói láthatók. /Mózes László: Film.dok, másodszor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

2005. május 9.

Május 7-én tizenegyedik alkalommal tartotta éves értekezletét az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) sepsiszentgyörgyi fiókszervezete. A rendezvényen a hagyományos székelyföldi mesterségekről volt szó. Szakács Zoltán, a fiókszervezet elnöke kijelentette: fontos, hogy a háromszéki műszaki értelmiség képviselői megvitassanak egy-egy témakört. Dr. Köllő Gábor egyetemi tanár, az EMT elnöke ,,zászlóvivő fiók­szervezetként” üdvözölte a szentgyörgyit. /Mózes László: Terítéken a hagyományos mesterségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

2005. május 26.

Harmadik alkalommal szervezett megyei mesemondóversenyt a sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon. Május 25-én a városi művelődési házban tizennégy óvodás mesélt. /Mózes László: Cimborák a pódiumon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./

2005. július 25.

Összetartozunk! – hangzott el a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. A nemzetpolitikai fórummá terebélyesedett rendezvény idén tovább erősödött, s a Kárpát-medencei magyarság egyik fontos, a sorskérdések révén immár Brüsszelben is regisztrált helyszínévé nőtte ki magát. Hosszú idő óta egy asztalhoz ült és nyilvános vitán vett részt Markó Béla és Tőkés László. Új elem Orbán Viktor hosszas időzése a táborban és az egymással szemben álló felek – RMDSZ és MPSZ, EMNT, illetve SZNT – közelítési szándéka vélhetően az érintetteket bölcsebb belátásra bírja. Orbán Viktor, a volt magyar kormányfő kifejtette, a Kárpát-medencei magyarságnak nemzeti elkötelezettségű kormányra van szüksége. A Fidesz elnöke kiemelte, Magyarország jövőjét, erejét nem a tízmilliónyi ,,belmagyar” jelenti, hanem a tizenötmilliós nemzet – ,,vagy együtt fogunk felemelkedni, vagy sehogyan sem” – és a nemzetegyesítés. Orbán állást foglalt a kettős állampolgárság és az autonómia ügyében is. /Mózes László: Összetartozunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

2005. augusztus 3.

Múzeumok határok nélkül – természettudományos muzeológiai kapcsolatok a Kárpát-medencében címmel kezdődött meg augusztus 3-án Sepsiszentgyörgyön a természettudományos muzeológusok huszonharmadik, közel egyhetes találkozója. A Székely Nemzeti Múzeumban félszáznál több Kárpát-medencei magyar szakember gyűlt össze. – A rendezvény célja a közös kutatómunka újraindítása, mert már a XIX. század első felétől egészen az első világháborúig alapvető kutatás folyt Erdélyben, a Magyar Természettudományos Múzeum munkatársai és az erdélyi muzeológusok együttműködtek, magyarázta Kocs Irén sepsiszentgyörgyi muzeológus, a találkozó főszervezője. A Kárpát-medence-szerte pusztuló adatok megmentése érdekében fontos a közös pályázatokban való gondolkodás. El kellene készíteni a Kárpát-medencében található múzeumokról egy gyűjteményes kiadványt. /Mózes László: Székelyföldön mostohagyermek a természettudomány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

2005. augusztus 31.

Több mint egy évtizedes munka után az Európában lehetséges legmagasabb szintű szakmai elismerésben részesültek a sepsiszentgyörgyi Műemlékműhely építészei. Az Európai Unió és az Europa Nostra műemlékvédő civil szervezet 2004-es nagydíját a segesvári Hegyitemplom helyreállításáért adományozta, a rangos elismerést Benczédi Sándor építész vette át június elején a norvégiai Bergenben. Egy tekintélyes nemzetközi csapat, három nemzet képviselői dolgoztak példás együttműködéssel, jó hangulatban; a restaurálás érdekében erdélyi román, magyar és szász szakemberek fogtak össze. Benczédi Sándor építész elmondta, hogy 1992 őszén a sepsiszentgyörgyi Műemlékműhelyt bízták meg a segesvári Hegyitemplom helyreállításával. A Hegyitemplom fontos az erdélyi építészetben, hisz a Parler-iskolának a legkeletibb példája (Peter Parler kölni építész, a közép-európai gótika kiemelkedő mestere volt). A Hegyitemplom a segesvári vár legmagasabb pontján áll, 181 falépcsőn kell felmászni oda, az időközben elöregedett segesvári szász közösség tagjainak komoly nehézséget jelent a megközelítése. A munkát eleinte a müncheni Messerschmitt Alapítvány fizette, aztán következett a román művelődési minisztérium társfinanszírozása; egy idő után már teljesen ők állták a költségeket. Helyreállították az értékes, XIV–XV. századi falképeket is. 1486 az utolsó írott dátum, amikor már az utolsó falképek is elkészültek, tehát befejezettnek tekinthető a gótikus periódus. A templom felújítása is mutatja, létezik egy olyan, minden érdek fölötti nemzeti összefogás a világ bármely részén élő német és az anyaországi német között, aminek példaként kellene lebegnie a Kárpát-medencei magyarság előtt. Hihetetlenül leromlott a háromszéki műemlékállomány, zavaros a jogi helyzet, alacsony a társadalmi igény, nincs gazdasági potenciál. Jobban kellene odafigyelni a tárgyi örökségre, ezek bizonyítékai annak, hogy itt a magyarság kultúrát, országot teremtett. Benczédi Sándor fontosabbnak látja bármelyik bikfalvi kúria megmentését, mint a kolbászfesztivált. Gróf Kálnoky Tibor nem itt nőtt fel, de hazajött, itt alapított családot, és próbálja ápolni és újrateremteni a családi értékeket. Említésre méltó a torjai Apor báró is. A 83 évesnél idősebb agrármérnök báró hosszú éveken keresztül perelte vissza jogos tulajdonát, és most azon fáradozik, hogy lakhatóvá tegye szétszórt családjának az ősi fészket. Szinte ajándék, hogy a torjai Apor-kastély helyreállítása közben olyan értékes, ritka és szép falképek, építészeti részletek, faragott kövek kerültek elő, melyek a XVI–XVII. század erdélyi reneszánsz építészének kimagasló példái. /Mózes László: Beszélgetés Benczédi Sándor építésszel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

2005. szeptember 24.

Kakas Zoltán néprajzkutató, a Nemere Természetjáró Kör /Sepsiszentgyörgy/ vezetője több mint három évtizede gyűjti maga köré a honismeretre fogékony fiatalokat, főként szórványvidékieket próbált toborozni, közösségi érzést, nemzettudatot adva nekik. A túrázás mellett hatalmas mennyiségű néprajzi és fényképanyagot gyűjtött össze, viszont ennek további rendszerezését, digitalizálását, kiadvánnyá szerkesztését csak támogató segítséggel tudja befejezni. Harmincéves a Nemere Természetjáró Kör, és a harmincötödik Bao-Bao expedíciót vezette idén. Kakas Zoltán elmondta, 1971-ben gyűjtött egy csoportot, hogy hegyi túrára induljanak. A túrát a legelső napon Bao-Baónak nevezték el. Ez egy mitológiai, gyermekijesztő lény, románok, de magyarok is azzal ijesztették a gyermeket, hogy ha rossz lesz, akkor elviszi a Bao-Bao. A hetvenes évek közepétől már felfigyeltek rájuk. Ezért létrehozták a Nemere Természetjáró Kört. Akkor indult Beke Györgynek a szórványvidék-felfedezési sorozata, könyveket, cikkeket jelentetett meg a szórvány gondjairól. Ennek hatására kezdtek a szórványba járni. Kakas Zoltán rendszeresen olvassa Vetési László cikkeit, a szórványvidékről. Kakas társaival 1985-ben Magyarigenben járt. Leg­fennebb tíz hívő lehetett, akik templomba jártak, és magyarok voltak. Most már nincs senki. Magyar­décse viszont pozitív példa, életerős közösség van ott. Most már Bákóból is van autóbusz, ami egyenesen Buda­pestre megy, sőt, Bákó környéki csángó falvakból is indulnak autóbuszok. Olykor egy-két emberen múlnak a dolgok. Kakas Zoltán idén a Gyimesekben járt. Egyre több magyarországi tölti ott a nyári szabadságát, házakat vesznek meg, igyekeznek azokat visszaalakítani olyan­ná, amilyennek a régi házat építették. Ezen a vidéken is változik az életforma, egyre kevesebb fiatal megy a kalibába teheneket őrizni. /Mózes László: Természetjárással a szórványért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

2005. november 1.

Elhunyt Berde Zoltán /Fotosmartonos, 1930. febr. 9. – Sepsiszentgyörgy, 2005. okt. 29./, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazott irodalomtanára, irodalomkritikus, zenetörténész, helytörténész. /Mózes László: Búcsú Berde Zoltántól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

2005. november 3.

Elhunyt Dénes István, Székelyföld barlangkutatója. Nem csak szpeleológusként volt ismert – egyebek mellett a Vargyas szurdokvölgyének leírója, barlangjainak feltérképezője -, geológusként állandó érdeklődéssel fordult a térség földtana, természeti értékei felé, továbbá életében meghatározó jelentőségű volt a régészet is. /Mózes László: Búcsú Dénes Istvántól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

2005. december 31.

Torján, az országút mellett jobb oldalt termetes kőporta tátong. A kerítés a torjai nemes család, az Aporok ősi birtokát határolja. Báró Apor Csaba agrármérnök most e telken lévő kertészlakásban él feleségével együtt. Nyolcvanötödik életévében még mindig gazdálkodik, s energiája nagy részét a kommunista rendszer által elkobozott családi vagyon visszaszerzésére fordítja. Az első erdélyi írásos bizonyíték az Apor családról 1311-ből származik, 1300 körül már itt laktak. Apor Péter (1676–1752), az író, a Meta­mor­phosis Transyl­vaniae (1736) szerzője, és az egykori püspök, boldog Apor Vilmos (1892–1945) csupán két közismert név a népes családból. A kitelepítésre egy éjszaka került sor, fél órájuk volt, hogy összecsomagoljanak, és teher­autóra üljenek. Először Sepsi­szentgyörgyre kerültek, majd Balázsfalvára. Ott voltak 1963-ig. Apor Csaba harmincöt évet dolgozott állami gazdaságokban, „kezdtem mint kertész, és végeztem mint főmérnök”, emlékezett. Apor Csaba 1991 márciusában, a 18-as, földtörvény meg­jelenése után költözött vissza Torjára, majd árverésen megvásárolta a volt állami gazdaság épületeit, amelyek hajdan a család birtokán voltak. Visszatért ,,azért, hogy a mi területünk megmaradjon”. Hétszáz esztendeje a család tulajdona, magyarázta, hozzátéve: ,,engem az Isten a magyar nemzet keretén belül teremtett meg. Az embernek vannak génjei is, van lelke is, és az ember lélekben ragaszkodik saját nemzetéhez, családjához.” ,,A katolikus hit és erkölcs alapján jó magyar akarok lenni, és az volt mindig a törekvésem, hogy ha tudok, használjak a magyarságnak.” Élete során az is előfordult, hogy el akart menni Erdélyből. De aztán mégsem tette, mert volt egy beszélgetése Márton Áronnal, aki csak annyit mondott neki: ,,ne menj el, fiam”. S ebből értett, ez az intelem egy életre elég volt. Az ősi udvarházat akarja helyreállítani, a mintegy hatszáz éves épületben maradtak régi freskók is. Szeretné, ha három gyermeke közül az egyik visszatérne Torjára, a másik esetleg a Maros menti birtokra, Dedrádszéplakra. Az egykori erdélyi arisztokrácia körében mostanában jellemző, hogy valami hazahozza az utódokat, még a gyermekeket, unokákat is. Az a baj, hogy a föld s az erdő visszaadása nagyon lassú, pedig a család gazdasági megerősö­déséhez kellene az egykor meglévő erdő s föld, anélkül nehezen tudják helyreállítani a kúriát. /(Mózes László): Aporék fiatalsága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./

2006. április 27.

A huszonnyolc esztendős Sánta I. Csaba 1999-ben költözött Budapestre, ott fényképész iskolát végzett, azóta szabadúszó fotóriporter. Április 26-án Sepsiszentgyörgyön megnyitott tárlata immár negyedik szülővárosában. Innen a tárlat címe is: Retúr, mellyel mindenkori menettérti jegyére utal, amely ott lapul a zsebében, valahányszor csak vonatra ül a szentgyörgyi vasútállomáson. /Mózes László: Szent György-napok: Kérdések egy menettérti jegy kapcsán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

2006. május 8.

Háromszék megye számos gazdasági és szociális mutatója évek óta aggasztó értékeket mutat. A megyei bruttó átlagbér évek óta kevesebb az országos átlagnál. Romániai viszonylatban közel ezerszáz új lejes bruttó átlagbérrel számolnak (pontosabban 1077 új lejjel), addig a térségre mindössze 662,5 lej jut. Szintén közismert, hogy a megye mintegy 44 ezer alkalmazottjának – számuk egyébként január óta hónapról hónapra csökken – negyede minimálbérért, havi bruttó 330 lejért dolgozik, a munkanélküliségi ráta hivatalos értéke 8–9 százalék körül ingadozik, miközben az országos átlagérték 6 százalék körüli. A különféle támogatásokat igénybe vevők tábora szintén népes, miközben szociális segélyre idén szinte negyed annyival kevesebb pénz jutott, mint egy évvel korábban, holott tizenötezer ember a lehető legmélyebb nyomorban él, munka és jövőkép nélkül.  Egyre több, főként vidéken élő, nélkülöző családból származó középiskolás, 14–16 éves diák int búcsút az iskolának, abbahagyja tanulmányait. Az idei első negyedévben Háromszéken havonta átlagosan 16 884 fiatal kapott állami gyermeksegélyt, míg egy esztendővel ezelőtt 17 519-en részesültek ugyanebben. Mivel ez az illetmény tanuláshoz vagy legalábbis iskolalátogatáshoz kötött, az illetékesek azt mondják, a hatszáz főt meghaladó differencia onnan származhat, hogy a nebulók lemondtak a képzésről. Hasonló csökkenést mutat a – szintén tanuláshoz kötött – kiegészítő családi pótlék is (amely abban az esetben jár, ha egy családban az egy főre jutó nettó átlagjövedelem nem éri el a 168 lejt): míg azt 2005-ben 7541 címzettnek utalták át, 2006-ban már csak 6846 jogosult volt, a közel hétszáz fős különbséget szintén az iskolától való elszakadásnak tulajdonítják. Ez pedig a szegénység lehető legrosszabb forgatókönyve. /Mózes László: Kényszerű búcsú az iskolától. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./

2006. május 27.

Ellenérzést váltott ki Vlastimir Isacovici, a sepsiszentgyörgyi Olt Textilgyár igazgatója elképzelése, hogy a vállalathoz száz kínai vendégmunkásnőt hozna dolgozni. Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal vezetője kifejtette, itt is van elég munkanélküli. Puskás Bálint szenátusi interpellációban hívja fel a figyelmet a textilgyárak vezetőinek kezdeményezésére. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a romániai gyárak olcsó kínai munkaerőt hozzanak be, mikor itthon jelentős a munkanélküliség és szakember is van bőven. Puskás Bálint jövő hét elején a miniszterelnökhöz intézett parlamenti felszólalásában azt kéri majd, ne adjon a kormány munkavállalási engedélyt a kínai textilmunkásoknak. /Mózes László: Kínaiakat hívnak dolgozni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-103




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998