udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Madarász Ilona

1999. december 11.

Dec. 11-én Csíksomlyóban, a Jakab Antal Tanulmányi Házban osztották ki a Julianus Alapítvány ezévi díjait, amely egy Julianus-szoborból, díszoklevélből és száz márkából állt. Az Alapítvány 1993 óta évente díjazza azokat, akik a szórványban élő magyarság érdekében cselekednek. A díjazottak: Tőkés László püspök, Zoltáni Csaba baltimore-i kutató feleségével együtt hozott létre egy alapítványt az amerikai, szórványban élő magyarok megsegítésére, Madarász Ilona óradnai pedagógus 1990 után nagyon sokat tett az ott élő magyarok identitástudatának felébresztéséért, hétvégi iskolát szervezett, segítségével többen tanulnak magyar középiskolában és egyetemen. Szabóné Jozefi Edit és Szigeti János két felvidéki község polgármesterei, akik a leváltott magyar iskolaigazgatókkal való igazságtalan bánásmódért szerveztek tiltakozó megmozdulásokat, petíciókat írtak, ezek által a tanintézmények vezetői visszanyerték beosztásukat. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a díjat 2000 januárjában fogja átvenni Csíkszeredában. /(Hátsekné Kovács Kinga): A Julianus Alapítvány díjazottai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./ A szórványban élőkért tevékenykedők a jövő emberei, a jövő pedig azokkal tart, akik hinni tudnak benne, hangsúlyozta Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke. Az alapítvány évente szórványtábort szervez, kétévente megrendezi a Lármafa Találkozót, valamint a Csipike Nemzetközi Gyermektalálkozót, illetve évente díjazza a szórványmagyarságért cselekvő személyiségeket. "Ott élnek ők kisebb-nagyobb nyelvi oázisok közepén - vagy olyan helyeken, ahol a fogyó anyanyelv is lassan csak nyelvemlék marad -, körülöttük a többség arroganciája, a nyomasztó nyelvbénulás, a szüntelen hit- és nyelvváltás fájdalma, a meggyőzés és változtatás lehetetlensége, a többség színes, mágikus liturgiájának csábítása. Ebben próbálnak ők értéket felmutatni: az őrködés hitét és a másság értelmét." - fejtette ki Beder Tibor. - A lap közölte az 1993 óta díjazottak névsorát. /Julianus-díjak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 15./

2000. október 26.

Október 18-án tartották meg Bethlenben az I-IV. osztályosok megyei versmondó vetélkedőjét. A vetélkedőn a megye 13 iskolájának 75 tanulója vett részt, 35 pedagógus kíséretében. A rendezvényen, Bauerné Madarász Ilona tanárnő vezetésével, meghívottként részt vett négy óradnai, román tagozaton tanuló diák, akik a díjkiosztási ünnepségen szavaltak. A versmondó vetélkedőnek nagy jelentősége van a szórványban. /Kresz Béla: A nyelv csak élve tündököl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

2001. április 18.

Ápr. 21-én, Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Iskola Alapítvány megalakulásának öt éves évfordulójára emlékeznek, amelyen a köszöntő beszédeket Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, illetve az alapítvány elnöke tartják. Az Iskola Alapítvány öt esztendei tevékenységét annak ügyvezetője, Somai József ismerteti. Ugyanakkor sor kerül a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozásra, amelynek nyitó előadását (Szórvány, egyház, misszió) Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke tartja. Az Iskola Alapítvány szórványprogramjairól Somai József értekezik, Bodó Barna pedig Iskolabuszok, ingázás címmel tart előadást. Szórványprojekteket ismertetnek Böjte Csaba (Déva), Vízi Imre (Kolozsvár), Farkas Miklós (Segesvár), Szatmári Ildikó (Nagyenyed), Lakatos András (Kalotaszentkirály), Orbán Mária (Déva), Kun Árpád (Bács), Pillich László (Kolozsvár), Bauer Madarász Ilona (Óradna), Jakab Elek (Medgyes), Vicsai János (Szamosardó), Jakab Mihály (Beszterce), Pakó Benedek (Szászrégen), Hegyeli Attila (Klézse), Kassai Géza (Petrozsény), Juhász Péter (Szecsele), Szegedi László (Kőhalom), Németh Ildikó (Válaszút), Kovács Izabella (Mezőbánd). A projektek megvalósíthatásának lehetőségeiről értekeznek: Ríz Ádám (Szórvány-támogatási rendszerek), Lászlófy Pál (A RMPSZ szórványprogramja), Halzl József és Veress László (Az Illyés Közalapítvány szórványprogramja), Berényi Dénes, Csete Örs (Az Apáczai Közalapítvány szórványprogramja), Nagy F. István (Az RMDSZ szórványprogramja). /Öt éves az Iskola Alapítvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

2001. május 11.

Ápr. 21-én ünnepelték Kolozsváron az Iskola Alapítvány megalakulása ötödik évfordulóját, melyet összekötötték a szórványoktatásról szóló szakmai tanácskozással. Markó Béla, az RMDSZ elnöke emlékeztetett: 1995-ben székelyudvarhelyi tiltakozó gyűlésen meghirdették, hogy tiltakoznak és építeni fognak. A szórvány helyett inkább "irtásról" lehetne beszélni vagy ritkításról. Megritkították körülöttük azt a közeget, melyben éltek. Ma már Erdélyben a magyarságnak legalább a fele szórvány vagy kisebbségi helyzetben él. Kötő József, méltató szavak kíséretében az erdélyi civil társadalom nevében átnyújtotta azt a díszoklevelet Bálint-Pataki Józsefnek /Határon Túli Magyarok Hivatala/, amely arról tesz tanúságot, hogy az utolsó tíz évben az építkezésben mindig jelen volt a vártán. - Vetési László, a Szórvány Alapítvány elnöke meghatározta a szórványstratégiát. Minden régióban és területen el kell készíteni a szórványmagyarság lokális, teljes, átfogó, gazdasági, kulturális, etnikai, nyelvi, önértékelési rehabilitációs tervét. Az oktatáshoz pénz kell. A költségeket a magyar államnak kell állnia, mert megjelent a magyar nyelv analfabetizmusa. Oktatássérült gyermeknemzedék nő fel. Ez a nemzedék gyakorlatilag nem férhet hozzá saját anyanyelvi információihoz. Egy közösség először oktatásszórvány lesz, utána bekövetkezik az etnikus szórvány. Kihalóban van az a nemzedék, amely még emlékezik valamilyen pozitív magyar élményre. Az új nemzedék nem érti, mit is jelent a mi és az ők. - Bodó Barna, a Diaszpóra Szórvány Alapítvány elnöke az ingázás és oktatás problémájáról értekezett. Valamikor működtek a nagy gyárak, melyekbe ingáztak a munkások és velük utaztak az iskolások is, akik ingáztak. Mára ez megszűnt. - Ezután 19 felszólalás hangzott el, egy-egy terület képviselői referáltak helyzetükről. Vízi Imre (Theodidaktos-Kolozsvár) a tehetséggondozó bentlakás fontosságát emelte ki. Farkas Miklós (Szórványkollégium-Segesvár) egy új épület felépítéséről értekezett. Szatmári Ildikó (Bethlen Gábor Kollégium - Nagyenyed), könyvtárak létrehozását sürgette. Lakatos András (Kalotaszentkirály) szerint a tanügyi törvény politikai fércmunka. Böjte Csaba (Ferenc-rendi kolostor-Déva) elmondta, 200 gyermekkel Déván, 30 gyermekkel Szászvárosban 1995-ben létrehozták a magyar tannyelvű iskolát. A költségek 1/3-át a román állam állja! Orbán Mária (Dévai líceum) szerint meg kell szervezni a lokális stratégiát. Kun Árpád (Hunyad megyei Bácsi település lelkésze) figyelmeztetett, nagyon kevés a magyar gyermek. Ennek megfelelően kell dolgozni. Pillich László (Heltai Közalapítvány-Kolozsvár) a távképzés, távoktatás, Internet fontosságát érintette. Bauer Madarász Ilona (Óradna) a 850 lelket számláló magyar közösség küzdelmeit, eredményeit sorolta fel. 1965-ben megszüntették a I-VIII. osztályos magyar tagozatot. 37 év után megnyílt a magyar nyelvű óvoda. Sikerült felépíteni a Reményik Sándor magyar házat. Vicsai János (Szamosardó): iskolák zárnak be gyermekhiány miatt. Mezőgazdasági szakoktatást kellene létrehozni. Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő: Székelyudvarhely környékén az iskolák elnéptelenednek. 400 gyermeknek szórványtábort szerveznek. Szegedi László (Kőhalom) szerint, az elszegényedés következtében a gyermekek tanulhatnak. 72 gyermeket "fogadott" a családba. Murvai László, a Tanügyi és Kutatási Minisztérium vezérigazgatója jelezte: az az osztály, melyet ő irányít, a továbbiakban is partnere a szórványoktatási gondokkal küzködőknek. Ríz Ádám, a magyar Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetője: Magyarországon nem volt szórványtámogatási koncepció. El kell készíteni a Kárpát-medence szórványtérképét. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója: az Apáczai Közalapítvány a határon túli magyarság támogatására 3 év alatt 2 milliárd forintot közvetített. Ebből az összegből több mint 400 millió forint jut évente az erdélyi magyarságnak. Tibád Zoltán, az Illyés Közalapítvány erdélyi alkuratóriumi titkára arról a felelősségről beszélt, mely egy ilyen munkával jár. Végül Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke, valamint az RMDSZ oktatási alelnöke, Nagy F. István ismertette tevékenységüket. /Csomafáy Ferenc: Tiltakozunk és építeni fogunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

2002. április 26.

A Ditróban tanuló 17 óradnai középiskolást és óradnai mentorukat, Bauerné Madarász Ilona tanárnőt felszólította a Puskás Tivadar Középiskola igazgatósága, hogy május 1-jéig fizessék ki a bentlakási és ellátási költségeket, különben kénytelenek felmondani a tanulóknak. Az eddig alapítványi ösztöndíjjal anyanyelven tanuló diákok kénytelenek lesznek átköltözni más iskolába, vagy egyszerűen visszamenni Óradnára, mert a megígért támogatás ? még ki nem derített okokból ? nem érkezett meg. Óradnán 1965-ben szűnt meg minden szinten az anyanyelvi oktatás. A rendszerváltás után a római katolikus egyház, valamint néhány lelkes önkéntes, élen a Bauer családdal, újraindította a magyar oktatást és civil szervezetek működését. Elkezdték a fakultatív magyar nyelvű oktatást az I?VIII. osztályosoknak, ami jelenleg is folytatódik. Mindez Bauerné Madarász Ilona tanárnő magánkezdeményezésének és önkéntes munkájának eredménye. 1999-ben megalakították 1999-ben a Reményik Sándor Művelődési és Nevelési Központot. Az épületet ugyanaz év májusában avatták fel. Az intézményes magyar nyelvű oktatás a 2000?2001-es tanévben indult be óvodai szinten, a római katolikus plébánia épületében. Az anyanyelvű fakultatív oktatás eredménye, hogy 1994-től az óradnai magyar családokból származó gyermekeket a tömbmagyarság oktatási központjaiba sikerült küldeni, ahol anyanyelven tanulhattak, az ellátásukhoz szükséges ösztöndíjakat alapítványok vagy külföldi magántámogatók jóvoltából biztosították. Jelenleg 48 óradnai diák tanul magyar tagozaton Gyulafehérváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Gyergyóditróban, Borszéken és Szászrégenben. - Közvetítve Bauerné Madarász Ilona kérését, felhívást intéztek az összes magyar civil szervezetekhez, találjanak minél előbb megoldást az ösztöndíjak folyósítására. ?Több mint tíz éve önkéntesen dolgozok a szórványmagyarság ügyéért. Nagy felelősséget vállaltam, amikor olyan magyar gyerekeket küldtem a Székelyföldre magyarul tanulni, akik alig tudtak anyanyelvükön beszélni. Ezek közül kettő már egyetemen tanul; a lányok közül többen a Székelyföldön mentek férjhez; az ott tanulók nagy része nem is akar hallani arról, hogy visszajöjjön, ezekből biztosan magyarok lesznek. Ne szakítsuk meg ezt a folyamatot bizonyos kuratóriumi elgondolások miatt. Vagy akkor mondják meg nyíltan, hogy nem érdekel a szórvány. Mi akkor sem állunk le, de kell tudnunk, hogy milyen felelősséget vállalunk" ? mondta Bauerné Madarász Ilona tanárnő. /Kresz Béla: Veszélyben a Ditróban magyarul tanuló 17 óradnai középiskolás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

2005. február 1.

Az óradnai római katolikus templomban került sor január 29-én a fakultatív magyar nyelvű oktatás ünnepélyes megnyitójára. Közel 100 elemi iskolás gyerek fog újra anyanyelvén, nagyapái nyelvén tanulni, mert szüleik közül is már csak kevesen beszélik a magyar nyelvet. Óradnán 1965-ben számolták fel minden szinten a magyar nyelvű oktatást, akkor több mint 140 tanulót írtak át román tagozatra. A cél az asszimiláció volt. Ezzel ért véget Óradnán a több mint 150 éves múltra visszatekintő magyar oktatás. 1968-ban Antal Árpád plébános megszervezte az iskolán kívüli magyar oktatást, de a hatóságok ezt betiltották. Az 1990-ben megalakult helyi RMDSZ az anyanyelvi oktatás visszaállítását tűzte ki. Beindult a magyar nyelvű oktatás a római katolikus plébánián, alsó és felső fokozaton, két szakképzett pedagógussal. Bauerné Madarász Ilona és a köré tömörülők lelkes munkájának köszönhetően sikerült kibővíteni a folyamatot. Oktatásukra bel- és külföldi alapítványoktól és szervezetektől kaptak támogatást. Jelenleg több mint 70 óradnai diák tanul magyarul szakiskolában, középiskolában. 2000-ben sikerült újraindítani az állami magyar óvodát. A végső cél: újraindítani Óradnán az alsófokú állami magyar iskolát. A fakultatív magyar nyelvű oktatást kezdeményező csoport tagjai: Strimbuné Asztrovszki Erzsébet, a helyi RMDSZ-elnök, Bauerné Madarász Ilona tanárnő, Kovács Attila római katolikus plébános és Debreczeni Júlia óvónő. Borsós K. László segédtankönyveket adott át a diákoknak. /Kresz Béla: Ismét a nagyapák nyelvén. Fakultatív magyar nyelvű oktatás Óradnán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998