udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 71 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-71
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Majláth Gusztáv Károly

1993. november 5.

Folytatódott az emlékezés Venczel Józsefre. Nov. 4-én emléktáblát lepleztek le Csíkszeredán, a Márton Áron Gimnáziumban. Majláth Gusztáv püspök, Márton Áron püspök, Domokos Pál Péter márványba faragott neve mellett ezután az ő neve is ott áll. Nov. 5-én Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban kortársak emlékeztek rá, majd Venczel József emlékkiállítás nyílt. Nov. 6-án tudományos ülésszakot fognak rendezni. /Takács Éva: Venczel József emlékünnepségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

1996. május 14.

Fehér megyében két magyar líceum létezik, a Bethlen Gábor Líceum /Nagyenyed/, igazgatója Letanovszky István és Gyulafehérváron a Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium, igazgatója Csintalan László. A két líceum diákjai kapcsolatban vannak egymással, legutóbb április végén a nagyenyedi XI. osztályosok meglátogatták a hasonló gyulafehérvári XI. osztályosokat. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

1997. szeptember 7.

Szept. 7-én emlékeztek Jobbágytelkén a helyi iskola fennállásának 140. évfordulójára. Az ünnepség alkalmából két emléktáblát helyeztek el az iskola falán.. Az egyiket gróf Mailáth Gusztáv Károly volt erdélyi püspök /1897-1937/, egyben az iskola mecénása, a másikat Petre Kálmán /1887-1927/ tanár, költő és közíró emlékére. A helyszínen meg lehetett vásárolni a Bekecsalja lapot. Az ünnepségre eljött komáromi iskola tanulóinak néptáncosai felléptek, őket követte a jól ismert jobbágytelki együttes. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./

1999. június 14.

Az erdélyi arisztokrácia a magyarságnak olyan vezéregyéniségeket adott, akik tudták és vallották: születésükkel nem csupán előjogok, de sokszor roppant nehezen teljesíthető kötelezettségek is szálltak rájuk, állapíthatta meg jogosan emlékezésében Tibori Szabó Zoltán. A Wesselényieket, a Bánffyakat, a Bethleneket, a Keményeket, a Telekieket úgy nevelték, hogy egyetlen pillanatra se feledkezzenek meg róla: tartoznak népüknek. Nem kivétel ez alól széki gróf Teleki Béla sem, aki éppen száz évvel ezelőtt, 1899. május 16-án született Kolozsváron. Politikusként is élete végéig az erdélyi magyarságot szolgálta. Neki köszönhető, többek közt az, hogy a második világégés végén Kolozsvár nem vált harcok színterévé. Kolozsváron 1944 nyarán az ő vezetésével alakult meg az Erdélyi Magyar Tanács, amely határozatban követelte, hogy Magyarország azonnal kérjen fegyverszünetet a szövetségesektől. Bár itthon szeretett volna maradni, menekülnie kellett. 1950-ben települt át az Egyesült Államokba, ahol nemsokára megalapította az Amerikai Erdélyi Szövetséget (AESZ), amelynek 1989-ig elnöke volt. Egyik megalapítója volt a New York-i Magyar Ház Társaskörének, és segítette az ottani Könyvtár- és Történelmi Társulatot, hogy évtizedeken át Erdély igaz történelmét tárgyaló könyvek sorozatát helyezhesse el amerikai egyetemi könyvtárakban, a román propagandakiadványok ellensúlyozására. Több mint harminc éven keresztül szerkesztette és kiadta a Transsylvania című, negyedévenként megjelenő folyóiratot. - Az utódok hálájáról sokat mondó tény, hogy születésének centenáriumán Teleki Bélára nem szülővárosában, Kolozsváron, hanem éppen Magyarigenben emlékeztek. Jún. 6-án, vasárnap került sor arra a református istentisztelettel és katolikus misével egybekötött ünnepségre, amelynek keretében a falu népének átadták a New York-i Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - Magyar Emberi Jogok Alapítványa) és mások által Teleki Béla emlékére adományozott traktort. Az adomány nagyszerűen illik annak a néhai Teleki Bélának az egyéniségéhez, aki mind az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE), mind pedig az Erdélyi Párt egykori elnökeként az erdélyi gazdasági élet fellendítésében aktív szerepet töltött be. Nyilvánvaló, hogy az adományozók ismerték az 1990. február 7-én elhunyt Teleki Béla egyéniségét, erdélyiségét, s tudták: a szórványmagyarság egyik legelesettebb falujának juttatott - utánfutóval és más eszközökkel felszerelt - traktorral bármilyen díszes szobornál is nagyobb és méltóbb emléket állítanak neki. Szerény emléktábla került az egykoron Bod Péter lépteit is visszhangzó magyarigeni református templom falára: "In memoriam / (1899-1999) / Gróf Széki Teleki Béla / (1899-1990) / születésének 100. esztendős évfordulójára. / A korszerű erdélyi mezőgazdaság úttörőjének szerető megemlékezéssel / Magyar Emberi Jogok Alapítványa / (New York)." - Gudor Botond, a falu református lelkésze évek óta azon munkálkodik, hogy az egyházi tulajdonban lévő épületeket rendbe hozza, nyáron magyar fiataloknak táborokat szervez, és magyar családokat próbál visszatelepíteni a Hegyaljára. A református templomból az ünneplők átvonultak a falu szélén álló kis, katolikus templomba, ahol Baróti László, a gyulafehérvári Mailáth Gusztáv Károly Katolikus Gimnázium igazgató-tanára celebrálta a szentmisét, majd kis ünnepségre került sor a templom kertjében található negyvennyolcas emlékoszlopnál. 1848. október 28-án 187 magyarigeni férfit végeztek ott ki Axente Sever csapatai, akiket napokkal később az emlékmű alatti tömegsírban temettek el. Az amerikai adományozók nevében a Floridában élő Székely Árpád, a Wass Albert Alapítvány titkára mondott beszédet, a katolikus mise után pedig felolvasták Hámos Lászlónak a magyarigeniekhez intézett üzenetét. Magyarigenben ma már csupán 11 református és 12 katolikus magyar él. /Tibori Szabó Zoltán. = Magyarigeni magyarok maradékai között Emlékezés a szórványban a száz éve született széki gróf Teleki Bélára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

1999. június 24.

Csíkszeredában jún. 24-én leleplezték Mailáth Gusztáv Károly püspök mellszobrát a Márton Áron Gimnázium előtt. Az egykori csíksomlyói gimnázium Csíkszeredába költöztetésének gondolata a néhai püspöktől származik. A szobor Bodó Levente szentegyházi képzőművész alkotása, és az Ausztriában élő Ambrus Zoltán és felesége adományából készült. /Szobor az Alma Maternak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

2000. április 18.

Ápr. 15-én a kolozsvári Állami Magyar Opera termében zajlott le a magyar középiskolások II. országos kórustalálkozója, melyet a Romániai Magyar Dalosszövetség szervezett. Arany fokozattal minősítették a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Szkóláját, a kolozsvári Református Kollégium vegyes karát, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum vegyes karát, a gyulafehérvári Gróf Mailáth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium fiú kórusát és a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző leánykarát. Ezüst fokozattal tüntették ki a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium vegyes karát, bronz fokozatot nyert a kolozsvári Apáczai Csere János Tanítóképző leány kara, a kolozsvári Unitárius Kollégium vegyes kara, a székelyudvarhelyi Református Kollégium "Collegium Musicum" vegyes kara, valamint a marosvásárhelyi Református Kollégium vegyes kara. /Kulcsár Gabriella: Magyar középiskolások II. országos kórustalálkozója. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

2000. május 28.

Máj. 6-án zajlott le Gyulafehérváron a Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium által szervezett jubileumi kórustalálkozó. Az iskola igazgatója, Baróti László elmondta, hogy a hagyományos ökumenikus kórustalálkozóra idén a következő évfordulók esztendejében került sor: a kereszténység fennállásának 2000. éve, a magyar államiság és a Szent István királyunk által alapított erdélyi egyházmegye 1000 éve, II. János Pál pápa születésének 80. évfordulója, gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök halálnak 60., Márton Áron püspök halálának 20. évfordulója, a kisszeminárium újraindulásának 10., dr. Jakubinyi György püspökké szentelésének 10. és a kisszeminárium fiúkórusa újjáalakulásának 5. évfordulója. A színhely ezúttal is az ősi székesegyház volt. Kilenc kórus mutatkozott be. Köztük volt a vendéglátó kórus Fodor László vezényletével, a négy éve alakult székelyudvarhelyi Jubilate kórus /vez. Székely István/, az 1997-ben alakult sepsiszentgyörgyi Laudate felnőtt kórus; a kolozsvári Unitárius Kollégium 1993-ban alakult vegyes kara /vez. Majó Julianna/, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskolaközpont 1991-ben alakult vegyes kara /vez. Szabó Mária/, a dévai kollégiumban 1998-ban megalakult Magyarok Nagyasszonya gyermekkórus /vez. Kolozsi István/. Ezúttal sem verseny, hanem találkozó volt. /Schuller Mária: Énekelni szépen, a helyhez illően. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 28./

2001. június 24.

Napvilágot látott a Szikra, a Gróf Mailáth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium /Gyulafehérvár/ diáklapjának legfrissebb, májusi száma. A Szikrát az iskola tanulói írják-szerkesztik-tördelik tanáraik segítségével. Baróti László iskolaigazgató ebben a számban a zene atyjának számító Arezzói Guidóról írt. Beszámoló található a diáklapban az iskola kórusának székesfehérvári látogatásáról. /(sch): Kisszeminaristák szócsöve. = Vasárnap (Kolozsvár, jún. 24./

2001. november 30.

1908-ban indult a római katolikus polgári leányiskola, első és második osztályával. A Miasszonyunkról (Notre Dame) nevezett szegény iskolanővérek jelszava volt: "Magyar katolikus nőket akarunk nevelni". Ebből a szerény iskolából fejlődött ki a Marianum elegáns otthona. 1911. dec. 8-án szentelte fel Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök Marianumot, a Római Katolikus Leánynevelőintézetet. Az épület Kolozsvár büszkesége lett. A 120 helyiségből álló iskolakomplexumban négyosztályos elemi, négy párhuzamos osztályú polgári leányiskola, egyéves női kereskedelmi szaktanfolyam, hároméves női felső kereskedelmi iskola, háztartási iskola és a leánygimnázium működött. A lelki nevelés mellett az itt tanuló leányok testi fejlődésére is gondoltak: tenisz- és korcsolyapályát létesítettek. Az érettségi után továbbtanulhattak a kereskedelmi akadémiákon és a kereskedelmi iskolai tanárképzőben. Az iskolaalapító főpap, Hirschler József a kolozsvári római katolikus egyházközség iskolaszéke elnökeként segítette az oktató-nevelő munkát. A hatalomváltozás után, 1923-ban az egyéves kereskedelmi tanfolyam megszűnt, a hároméves kereskedelmi iskola négyévesre bővült, a polgári iskola és a leánygimnázium pedig líceummá egyesült. A Marianumot 1948-ban államosították. Az elvétel után költözött ide a Bolyai Tudományegyetem. Ma az egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Kara (Filológia) működik itt. /Sas Péter: 90 éves a Marianum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

2002. február 24.

A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Erdély egyik legrégibb intézménye, a középkori káptalanok idején létesült és működött a gyulafehérvári szentistváni székesegyház közelében. A régmúlt időktől kezdve itt képezték Erdély papjait és világi értelmiségét. 1953-tól 1990-ig Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolaként működött mint a négy erdélyi magyar római katolikus egyházmegye fiúgimnáziuma és kisszemináriuma. Abban az időben ez volt az egyetlen erdélyi magyar katolikus gimnázium. Az 1990-es változások során az állami oktatási hálózat sajátos, líceumi szemináriumi profillal bekebelezte, és a Líceumi Szeminárium nevet adta neki. Az iskolát elsősorban azért működteti a gyulafehérvári érsekség, hogy ide jöjjenek azok a fiúk, akik Isten hívó hangját érzik lelkükben, de jöhetnek olyanok is, akik mélyebben meg akarnak ismerkedni a kereszténységgel. Az iskola szakképzett tanári kara képes a harmadik évezred diákjait érettségi vizsgára bocsátani. Az iskola új épülete tantermekkel, 20 számítógéppel ellátott informatikateremmel, kápolnával, nyelvi laborral, könyvtárral, sportteremmel, zeneteremmel és erőteremmel rendelkezik. Az iskola kórusa kórusversenyeken többször felhívta magára a szakemberek figyelmét, még a strasbourgi Európai Parlamentben is koncertezett. A kisszemináriumban a Dsida Jenő Önképzőkör működik, az iskolai diáklap a Szikra. Van cserkészet is. Testvériskolai kapcsolatot ápolnak a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiummal és a székesfehérvári Ciszterci Gimnáziummal. /A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

2002. március 31.

Létrejött a Gróf Majláth Gusztáv Károly Alapítvány, a gyulafehérvári kisszeminárium tanárainak kezdeményezésére. Az alapítvány célja a gyulafehérvári kisszeminárium működésének és fejlesztésének biztosítása. Az alapítvány célja: az iskolában tanuló ifjúság, a korszerű képzés segítése, a tehetséges diákok speciális képzésének támogatása. /Létrejött a Gróf Majláth Gusztáv Károly Alapítvány. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 31./

2002. június 25.

Ballagtak a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum /Gyulafehérvár/ diákjai. Az iskola fő feladatának a katolikus papképzés előmozdítását tekinti, de közben az emberré válás feladatait is teljesíti. Az iskola igazgatója, Baróti László Sándor mondott ünnepi beszédet. A 4 osztálynyi, mintegy 104 tanulót felölelő iskola 22 diákja ballagott. /Bakó Botond: Ballagás és évzáró az "emelkedő iskolában". = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./

2002. június 30.

Június 8-án ballagtak a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceum hetedik végzős évfolyamának diákjai. Kacsó Márta és Bálint Csilla osztályfőnökök vezetésével a teológia-filológia és a biológia-kémia osztály 45 végzős diákja ballagott. Farkas Ibolya igazgatónő mondott beszédet, majd Jakubinyi György érsek köszöntötte a végzős diákokat. A hagyományokhoz híven az ünnepség résztvevői megkoszorúzták az iskolaépíttető Majláth Gusztáv Károly püspök és Márton Áron püspök szobrát. /Csúcs Mária: Mária segítségével. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 30./

2002. szeptember 29.

Gyulafehérváron kisszemináriumban, a Majláth Gusztáv Károly püspökről elnevezett líceumban idén 105 fiú kezdte az idei tanévet: 29-en a IX., 26-on a X., 26-on a XI., 24-en a XII. osztályban. A székesegyházban érseki szentmisével kezdődött szeptember 15-én a tanév. Nagyrészt a tavalyi tanári gárda folytatja a munkát, egy új nevelő érkezett az intézetbe, a spirituális, azaz lelki irányító, Ferencz István, aki korábban Marosvásárhelyen volt plébános. /Bodó Márta: Tanévnyitó a kisszemináriumban. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 29./

2003. május 28.

Megjelent a Gyulafehérvári Gróf Mailáth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium Évkönyve - Gyulafehérvár, az erdélyi püspök székhelye. Szerkesztette Baróti László-Sándor, az intézmény igazgatója, készült az Apáczai Közalapítvány támogatásával. Az évkönyvben dr. Kovács András Gyulafehérvárról, az erdélyi püspök középkori székhelyéről, valamint a gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház történetéről értekezett, Balla Imre a Szent István király alapította erdélyi püspökség történetét, Geréd Vilmos a székesegyház orgonáinak, Horváth László a helybeli teológiai intézet, Sípos Ibolya és Vass Csongor a Batthyaneum könyvtár történetét tárta az olvasó elé. Baróti László-Sándor Szent Istvánról, az egyház- és államalapításról, Márton Áronról, az apostolról, iskolapolitikájáról és nevelési törekvéseiről, a Római Katolikus Kántoriskola történetéről (1953-1990), a szeminárium közelmúltjáról (1990-2000) írott tanulmányai gazdagítják az évkönyvet. Csala Rita a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltárba adott betekintést, Gudor Botond Bod Péter életét és munkásságát méltatta, Dimén Levente a Torockói-hegység geológiai rezervátumát ismertette. Az iskolában jelenleg működik fúvószenekar, kamarazene együttes, van Dsida Jenő Önképzőkör, melynek keretében a Szikra című iskolai lapot szerkesztik. Testvériskolai kapcsolatot ápolnak a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiummal és a székesfehérvári ciszterci gimnáziummal. /Győrfi Dénes: Becses kiadvány a Bethlen-könyvtárban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2003. június 20.

Elhunyt Erdély legidősebb papja, Elekes Dénes /Székelyudvarhely, 1901. nov. 14. - Pécs, 2003. jún. 2./ Három évig káplánként működött Csíkszentsimon-Csatószegen, majd Székelyudvarhely-Szombatfalván. Amikor a bukovinai székely falu, Istensegíts egyháztanácsa Gyulafehérvárra jött székely "papocskát" kérni, Majláth püspök megengedte, hogy Elekes Dénes káplánt meggyőzzék, menjen velük. Elekes Dénes atya vállalta a meghívást. 1928-ban jelentkezett Istensegíts faluban. Velük együtt vándorolt ki Bácskába 1941-1942-ben, velük együtt menekült tovább 1945-ben Baranyába, a pécsi egyházmegyébe. Kalaznó faluban (Szekszárd mellett) telepedett le 250 istensegítsi hívével. Elekes Dénes atya élete 1928-tól haláláig egybeforrott a bukovinai székelyek sorsával. Az ínséges körülmények között gazdálkodással segítette ki magát. Sohasem kért elbocsátót Erdélytől, mindig erdélyi (azaz 1932-től gyulafehérvári) egyházmegyés maradt. Végül a Pécs melletti egyházi Szent Lőrinc Gondozóotthonban talált nyugalmat. Itt élte meg "acélmiséjét" is (75 évi papság 2000-ban!). Meghagyása szerint Kalaznón temették édesanyja sírjára június 13-án. A gyászmisét a község főterén Mayer Mihály pécsi megyés püspök és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek együttesen vezették, a temetési szertartást is. A Magyarországi Bukovinai Székely Szövetség elnökei, tagjai énekkel, beszédekkel búcsúztak szeretett lelkipásztoruktól. /Dr. Jakubinyi György: 102 évesen meghalt Erdély legidősebb papja. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./

2003. szeptember 24.

Szept. 20-án Aranyosegerbegy református templomában és Művelődési Házban tartották a II. Aranyosmenti Nemzetközi Kórustalálkozót. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének vezénylete alatt a templomban a gyülekezet egy közös énekkelés a himnusz eléneklésével végezte be az ünnepi istentiszteletet. Fellépett többek között az aranyosgyéresi Pacsirta Gyermekkórus, az Aranyosgyéresi Református Vegyeskar, a Tordaszentmihályi Vegyeskar, a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Fiúkórusa és a Tordai Magyar Dalkör. /Ladányi Emese Kinga: A dal szeretni megtanít... Véget ért a II. Aranyosmenti Nemzetközi Kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2003. október 25.

A Megtestesült Bölcsességről nevezett gyulafehérvári papnevelő szemináriumot (Seminarium Incarnatae Sapientiae) Sztoyka Zsigmond Antal erdélyi püspök 1753-ban alapította. Az intézményalapítás előzményeként Sztoykának az alig negyven évvel azelőtt visszaállított erdélyi püspökség anyagi alapjait kellett konszolidálnia. Ehhez 1751-52-ben sikerült kivívnia, hogy a mindenkori gyulafehérvári püspök tulajdonává minősíttessék vissza az 1556 óta a kincstárhoz tartozó gyulafehérvári püspöki uradalom. 1758-ban a nem sokkal azelőtt rendbe hozott székesegyház, a püspöki rezidencia és a vár egynegyede leégett. Batthyány Ignác püspök megszerezve a püspökség számára a feloszlatott trinitárius rend kolostorát és templomát - 1792-ben beköltöztette a templomépületbe a később világhírnévre szert tett könyvtárat, a püspökségi nyomdát és a csillagvizsgálót. A kolostorépületben kapott helyet a papnevelde. Haynald Lajos püspök alapozta meg a teológiai kézikönyvtárat. A képzés igazán távlatos és korszerű vonalát Majláth Gusztáv Károly püspök határozta meg. Trianon után a névelemzés, a származásvizsgálat, a beolvasztás és etnikai különbségtétel megannyi körmönfont formája jelentősen nehezítette a szeminárium életét. Romániának a Szentszékkel kötött konkordátuma a katolikus egyházra nézve egyértelműen hátrányos volt. A gyulafehérvári papnevelde a II. világháborút követően - immár a kiváló Márton Áron püspöksége idején - képzési központja lett a nyugati határszél katolikus egyházmegyéiből érkező kispapoknak is, minthogy a szatmári és nagyváradi, illetőleg temesvári szemináriumok fokozatosan elsorvadtak (illetve elsorvasztották őket). A 40-50-es évek fordulója a gyulafehérvári teológiai főiskola számára válságos időszak volt, kivált a püspök fogsága és az állami hatóságok állandósult megfélemlítési akciói miatt. Később, a püspök 1955-ös szabadulása után, az adminisztratív korlátozások időszaka következett. Ez volt a nevezetes "numerus clausus" kora: államilag szabályozták a képzésre felvehető hallgatók maximumát. A sötét nyolcvanas években meg-megújuló küzdelmet kellett folytatni az intézmény fennmaradásáért. Az 1990 utáni időszakot leginkább az újjászervezés jellemzi. Sikerült a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolát a Lateráni Teológiai Egyetem keretében akkreditáltatni. A régi épületek felújítása, bővítése, egészen új épületrészek átadása mutatja kívülről a korszerűsödést. A Hittudományi Főiskola és a papképzés sorsáért felelősek mindemellett már érzékelik az újabb válságot: a papi hivatások megcsappanását. A szeminárium hallgatói között ma már számos román, német és más nemzetiségű kispap is tanul, jópáran külföldi egyetemeken célozzák meg a baccalaureátust, licenciátust vagy doktorátust. /Jakabffy Tamás: A gyulafehérvári papnevelés történetéből. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

2003. november 24.

Márton Áron (1896-1980) római katolikus püspök nemcsak egyházának, hanem az egész erdélyi magyar közösségnek meghatározó alakja volt. A november 22-én megnyitott, a Terror Háza Múzeum és az egri Segít a Város Alapítvány támogatásával létrejött, a püspök életútját bemutató tárlat két hétig látogatható Székelyudvarhelyen. A megnyitón Szász Jenő polgármester, Kovács Sándor főesperes és Elekes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója ismertették Márton Áron életútját, meghurcoltatását, kiemelve példaértékű helytállását. A majdani püspök 1896 augusztusában született Csíkszentdomokoson, ott végezte elemi iskoláit, gimnáziumba Csíksomlyón, Csíkszeredában, majd Gyulafehérváron járt. Az első világháborúban harctéri szolgálatot teljesített, azután földművesként dolgozott. A gyulafehérvári teológiára 1920-ban kérte felvételét, gróf Majláth Gusztáv Károly négy évvel később pappá szentelte. 1938-ban néhány hónapig a kolozsvári Szent Mihály-plébánia vezetője, később, Vorbuchner Adolf püspök halála után XI. Pius pápa Gyulafehérvár püspökévé nevezi ki. A második világháborúban Erdély kettészakadt, a püspöki székhely Romániában maradt. Miután egy ízben felszólalt az akkor Magyarországhoz tartozó kolozsvári templomban a zsidók elhurcolása ellen, a magyar hatóságok kitiltották az országból, így a háború végéig nem is látogathatta az egyházmegye Észak-Erdélyben élő híveit. Márton Áron élesen elítélte az 1948-as államosítást, amikor az egyházat minden vagyonától megfosztották, felemelte szavát a görög katolikus vallás betiltása és az ortodoxiába való bekebelezése ellen. 1949-ben végül a román titkosszolgálat emberei elrabolták. A legkegyetlenebb kínzások ellenére sem volt hajlandó megtagadni egyházát. 1951-ben életfogytiglani fogságra ítélték, de végül 1955-ben szabadon bocsátották. Határtalan népszerűsége miatt a hatalom rövidesen mégis házi őrizetben tartotta, csupán 1968-ban oldották fel a kényszerlakhelyre vonatkozó rendelkezést. A gyulafehérvári püspöki palotában halt meg. /(bb): Márton Áron emléktárlat nyílt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 24./

2003. november 25.

Erdélyi énekkari találkozót szervezett a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE nov. 22-én Kolozsváron, a Magyar Operában. A Dana dana címet viselő kórus-délutánon öt énekkar lépett dobogóra. 150 évvel ezelőtt született az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítója, Sándor József. Az ő szellemére, a "cselekvő magyar" egyik prototípusára emlékezett bevezető szavaival Kötő József, az EMKE ügyvezető elnöke. Az öt énekkar közül a csíkszeredai, Gergely-Simon Ibolya vezette Harmónia Kamarakórus produkálta a legemlékezetesebb műsort. A további énekkarok: Tordaszentlászló énekkara, a kolozsvári Református Kollégium Vegyeskara, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Szeminárium Fiúénekkara és az aranyosgyéresi Református Vegyeskar. /Jakabffy Tamás: Dana dana. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

2003. december 9.

Szórványközpontot épít Gyulafehérváron a református gyülekezet amerikai és holland támogatással, a magyarságtudat ápolása és erősítése céljából. A 2001 óta készülő, mára már tető alatt álló létesítményben kap helyet egyebek mellett a Bod Péter Alapítvány. Az otthonban helyet kapó könyvtárat, tanácstermet és szállást ökumenikus célokra is felhasználják majd.Az elmúlt évben a Vas megyeiekkel közösen helyreállították az Ompolygyepű határában álló 1848-49-es emlékművet, az Almás völgyében találhatót pedig leköltöztették a zalatnai református templom elé. A fehérvári magyarok mindezzel annak a Lukács Béla néhai magyar pénzügyminiszternek is emléket állítottak, akinek az 1849 tavaszi vérengzés során öt testvérét és szüleit gyilkolták le a felbőszült románok, és akit egyévesen almásvölgyi román dajkája mentett meg, mondván: "Az én gyermekem, ne bántsák!" Hálából a gyűlölet helyett nyitást és közeledést hirdető, miniszterré lett Lukács Béla megépíttette a Gyulafehérvár-Zalatna kisvasutat, valamint az egykori román dajkájának szülőotthona felé vezető almásvölgyi utat. Az összefogás másik példája a református templom felújítása. A New York-i magyar egyesület támogatásával sikerült teljesen felújítani az 1970-es és 1975-ös árvíz után kétszer is károsult templomot, amelynek karzatán valószínűleg 1765-ben festett virágmintás kazettákat találtak. Gyulafehérváron egyre gyakoribb a különböző felekezetű magyarok együttműködése. Amikor tavaly a gróf Mailáth Gusztáv Károly Kisszeminárium fennállásának 250. évét ünnepelték a római katolikusok, a református gyülekezet segített elszállásolni a vendégek egy részét, egy éve pedig a város különböző felekezetű magyarjai egymás templomában vettek részt imahetes ökumenikus istentiszteleteken, szentmiséken. Gyulafehérvár 70-80 ezer lakosából közel 1500 magyar, ebből majdnem 700 római katolikus, és valamivel több mint 400 református. Pár százan már nem tartoznak egyik felekezethez sem. /Benkő Levente: Aki diófát ültet, unokát vár. Szórványközpont épül Gyulafehérváron. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

2004. február 1.

A Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárum /Gyulafehérvár/ Erdély egyik legrégibb intézménye, itt képezték Erdély papjait és világi értelmiségét. Gróf Majláth Gusztáv Károly Főgimnázium nevet viselte az államosításig. 1953-tól 1990-ig Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolaként működött, mint a négy erdélyi magyar római katolikus egyházmegye fiúgimnáziuma és kisszemináriuma. Abban az időben ez volt az egyetlen erdélyi magyar katolikus gimnázium. Az 1990-es változások során az Oktatási Minisztérium az állami oktatási hálózatba sorolta be, és a Líceumi Szeminárium nevet adta neki. Az iskola teológiai profilja felkészíti a diákokat, hogy teológiai vagy bármely filológiai, történelmi vagy más humán szakon folytathassák tanulmányaikat. Az iskola húsz számítógéppel ellátott informatikateremmel, nyelvi laborral, könyvtárral is rendelkezik, kiváló kórusuk és fúvós zenekaruk van, működik még a Dsida Jenő Önképző Kör is, diáklapjuk pedig a Szikra. /Baróti László igazgató: Nevelni krisztusi szellemben. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 1./

2004. április 17.

Baróti László Sándor nyolc éve igazgatója a gyulafehérvári Gr. Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szemináriumnak, amelynek elődje Erdély legrégibb iskolája volt. Már a XII. században működött egy káptalani iskola, amelyet 1578-ban a jezsuiták újraalapítottak. Így lett belőle jezsuita gimnázium, majd királyi, illetve státus-gimnáziumként működött 1948-ig, amikor feloszlatták, majd román tannyelvű iskolává alakították. Dr. Faragó Ferenc tudós főpap kijárta a román szerveknél, hogy magyar nyelven teológia profilú iskola működhessen. Megtűrt, de el nem ismert kántoriskolaként a püspöki palota egyik szárnyában működött a rendszerváltásig, amikor az itt szerzett érettségi diplomákat visszamenőleg is elismerték. 1993-ban amerikai támogatással elkezdték a jelenlegi iskola építését, amelyet 1995-ben szentelt fel dr. Jakubinyi György érsek. Az iskolának jelenleg 105 diákja van négy osztályban, többségük a Székelyföldről érkezik. Gyulafehérváron feltámadóban van a magyar kulturális élet. /Balta János: Erdély legrégebbi magyar iskolája. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./

2004. május 28.

Nagy népszerűségnek örvend az erdélyi fiatalok körében Gyulafehérváron, Erdély legrégebbi tanintézetében a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium, ahova csak fiúk és csak római katolikusok jelentkezhetnek. Baróti László-Sándor pap-igazgató tájékoztatott, az iskola bentlakással működik. A nap reggel hatkor kezdődik, félórás áhítattal. Azt követi a reggeli, majd félórás „szilencium”, vagyis az aznapi tananyag ismétlése. A tanítás nyolctól kettőig tart. Délután kettő és négy óra között ki lehet menni a városba. Négykor kezdődik a szilencium, a tanulás egészen estig. A nap vacsorával és esti áhítattal ér véget. Az iskola tanulóinak 85 százaléka Kovászna, Hargita és Maros megyéből érkezik, de jönnek még Bákó megyéből is. Jelenleg 105 diák tanul az amerikai katolikus egyház segítségével épített iskola falai között. A régi gimnázium épületét ugyanis nem sikerült visszaszerezni az államtól. Elsősorban azok jelentkezésére számítanak, akik papok vagy kántorok szeretnének lenni. /Antal Erika: Csak fiúk, csak katolikusok, csak bentlakók. = Krónika (Kolozsvár), máj. 28./

2004. augusztus 7.

Aug. 6-án este ünnepélyesen megnyitották a Csíkszeredai Városnapokat. Aug. 7-én Csíki Székely Múzeumban Régi utcák a várudvarban címen láthatók lesznek a Csíkszereda lebontott utcáiról készült felvételek. A Majláth Gusztáv Károly téren leplezik le a névadó tiszteletére állított plakettet. /Megkezdődtek a Csíkszeredai Városnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 7./

2004. október 8.

Hazádnak rendületlenül légy híve, óh, magyar volt a mottója az aradi vértanúkról való megemlékezésnek a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szemináriumban. Történelmi visszatekintések, versek, esszék, énekek, forradalmi dalok tették ünnepélyessé az okt. 6-án történt emlékezést. /Mihálcz Márta: Hazádnak rendületlenül. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 8./

2004. november 12.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület oktatási főtanácsosa, Tolnay István is úgy látja: a felekezeti oktatást és annak állami finanszírozását nem a felekezeti törvényben, hanem külön jogszabályban, illetőleg az oktatási törvény külön fejezetében kell rögzíteni. Asztalos Ferenc, a képviselőház oktatási bizottsága tagjának szerint az RMDSZ és a történelmi magyar egyházak által közösen kidolgozott oktatási törvénytervezet 26 cikkelyéből az oktatási tárca 20-at már elfogadott, és saját törvénytervezetébe foglalt. Iskola (oszt. száma/ összlétszám): Segítő Mária Róm. Kat. Teológiai Gimnázium, Csíkszereda 13/356; Árpádházi Szt. Erzsébet Róm. Kat. Teol. Gimn., Gyimesfelsőlok 15/370; Gróf Majláth Gusztáv Kollégium, Gyulafehérvár 4/100; Nagy Mózes Gimnázium, Kézdivásárhely 1/16; Hám János Róm. Kat. Gimnázium, Szatmárnémeti 12/339; Szt. László Róm. Katolikus Gimnázium, Nagyvárad 8/254; Bolyai Farkas Gimnázium, Marosvásárhely 1/19; Római Katolikus Teológiai Gimnázium, Kolozsvár 5/130; Gerhardinum Róm. Kat. Líceum, Temesvár, román tannyelvű 4/112; Gerhardinum Róm. Kat. Gimn., Temesvár, magyar tannyelvű 4/53; Lóránffy Zsuzsanna Református Gimnázium, Nagyvárad 13/345. Óvodák a Királyhágómelléki Ref. Egyházkerületben 9/192; Református Gimnázium, Szatmárnémeti 19/497; Wesselényi Miklós Kollégium, Zilah 12/319; Református Kollégium Kézdivásárhely 8/211; Református Kollégium, Kolozsvár 10/268; Református Kollégium, Marosvásárhely 8/234; Református Kollégium, Nagyenyed 3/64; Református Kollégium, Sepsiszentgyörgy 8/217; Baczkamadarasi Kis Gergely Ref. Koll., Székelyudvarhely 8/225; Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr 6/136; János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár 8/200 /Benkő Levente: Konszenzus a felekezeti oktatás ügyében? = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

2004. december 6.

Dec. 4-én tartotta Mikulás-váró hangversenyét a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron, a Báthory István Líceum dísztermében. A hangversenyt Guttmann Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Kilenc énekkar lépett fel: a Báthory István Líceum gyermek- és vegyeskara, a magyarlónai református gyermekkar, a zilahi Református Kollégium énekkara, a székelyudvarhelyi Tompa László és a farkaslaki Tamási Áron iskolák összevont énekkara, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium leánykara, a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum vegyeskara, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum Szeminárium fiúkórusa, a kolozsvári Református Kollégium énekkara és a kolozsvári Zenelíceum kórusa. /Hintós Diana: Mikulást várni jó – énekelni még jobb. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

2005. január 10.

Gazdag tartalmú évkönyvvel örvendezteti meg olvasóit a kolozsvári Vasárnap katolikus hetilap, amely ezúttal a papokat, Isten szolgáit állítja a figyelem középpontjába. Az évkönyvben írások olvashatók Majláth püspök nevelési elveiről, Scheffler János szatmári megyéspüspök (1952-ben halt vértanúhalált a börtönben) szellemiségéről és életpályájáról, az egyházmegyék történelmi eseményeiről. Dr. Jakubinyi György Szentek és hitvallók Erdély földjén című összeállításában a 2002-es népszámlálás adatait hasonlította össze az 1992-es évével. /Fodor György: Vasárnap Évkönyv – 2005. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2005. január 30.

Budapesten, a Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök nyughelyéül szolgáló Egyetemi templom kriptájának közelében található Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállításon mutatják be a mélyen vallásos erdélyi Reményik Sándor költőt, születésének 115. évfordulóján. /Az erdélyiség szolgája budapesti kiállításon. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 30./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-71




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998