udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4 találat lapozás: 1-4
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mansfeld Péter

1997. február 10.

A Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat alkalmából anyaországi kulturális és közéleti személyiségek látogattak Marosvásárhelyre, az Erdélyi Szövetség felkérésére. A házigazda, Tófalvi Zoltán bemutatta a meghívottakat: Székelyhídi Ágoston író, történész, az Erdélyi Szövetség elnöke, Bokor Sándor, a Kárpátok Alapítvány elnöke, Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke, Dobos Krisztina MDF-es képviselő és Töttösy Istvánné dr. főiskolai tanár. Átadták a Magyarok Világszövetsége 56-os Bizottságának emlékplakettjét a szilágysomlyói Szabó Zakariásnak é a csíkszeredai Orbán Péternek. Bemutatták a közönségnek a Székelyhídi Ágoston szerkesztésében megjelent Magyar 56 című kétkötetes monográfiával. A könyv erdélyi társszerzői Tófalvi Zoltán és Gagyi Balla István. A jelenlevők megismerhették még Kósa Csaba Alhattál-e, kisfiam? című könyvét, melyben a szerző a 16 éves Mansfeld Péter tragédiáját örökítette meg, továbbá Fónay Jenő Kálvária 1956 című kötetét. /Adamovits Sándor: "Isten házába menekül a szép szó". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

2002. október 21.

Gyergyószentmiklóson okt. 20-án, vasárnap emlékeztek a Kommunizmus Áldozatai-emlékmű előtt - a városi köztemetőben -az 1956-os forradalomra. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ), az RMDSZ-szervezet, a polgármesteri hivatal, a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet helyezte el a megemlékezés virágait, majd dr. Garda Dezső képviselő, Pál Árpád polgármester, Rokaly József, a városi RMDSZ-elnöke, Salamon László, a VPFSZ titkára, végül Hajdó István főesperes-plébános felidézte a forradalmat. A meggyilkolt pesti srác, Mansfeld Péter arcképével felvonuló templomnyi nép ünnepi szentmise után tartotta a temetői megemlékezést, melyen az akkor meghurcolt Gálné Esztegár Ildikó - nyugalmazott tanárnő - Márai Sándor Halotti beszéd című versét mondta el. /Bajna György: 1956-os megemlékezés Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

2007. március 7.

Bayer Zsolt /Budapest/ nyílt levelet írt Markó Bélának, az RMDSZ elnökének. Markó Béla jelet akart hagyni, írta Bayer, igen élesen elítélve Markó Béla tevékenységét. Vannak emberek, akik az árulás fennmaradásában érdekeltek. „Ilyen például a te Verestóy barátod”. Magyarázat mindig van. Vajon lenne még magyarság, „ha Hunyadi, Dugonics Titusz, Dózsa, Tomori, Dobó, Zrínyi, Szondi, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, Bem, Nagy Imre, Tóth Ilona, Mansfeld Péter – és bizony Tőkés is megmagyarázta volna? Akkor már nem lenne, Bélám. Akkor Verestóy és Markó lenne minden odaát, és Gyurcsány meg Kóka lenne minden ideát. Rémes lenne. ” „Mit hagytok hátra a kilátástalanságban” – kérdezte Bayer. „Semmit, Béla. Úgy mentek el nemsokára, hogy nem marad utánatok semmi sem. ” Ti „elhitettétek a mindenre készekkel, mindenre képesekkel, hogy nincs szükség ellenállásra, csatára, önfeláldozásra, kitartásra, állhatatosságra, meg nem alkuvásra – nincsen szükség semmire, csak kussolásra, kompromisszumokra”, olvasható a cikkben, melyet szerzője így fejezett be: „Megvetlek, Béla. ” /Bayer Zsolt: Jelet hagyni. Ismét egy nyílt levél Markó Bélának. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7. - először megjelent: Magyar Nemzet, márc. 3./ Előzmény, az előző levél: Bayer Zsolt nyílt levele Markó Bélának, Magyar Nemzet, 2004. január 20. 8/ Egyre több utalás történik az erdélyi sajtóban a Budapesten megjelenő Népszabadságban kipattant vitára, amelyet Bodor Pálnak a Gyurcsány-kormány határon túli politikáját bíráló cikke váltott ki. (A baloldal nemzeti balfogásai, Népszabadság, február 15.) Az erdélyi származású publicista értetlenségének adott hangot, amiért a magyar kormány a Szülőföld Alapba olvasztva felszámolta a közalapítványokat, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) állományát töredékére csökkentette, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet pedig megszüntette. „Fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vádjának nyilaival” – vélekedett Bodor Pál. Bodornak a Párizsban élő magyar író, Fejtő Ferenc válaszolt (Válasz Bodor Pál barátomnak, Népszabadság, február 20.). Fejtő szerint Bodor a jobboldali Magyar Nemzet hasábjaira illő cikket írt. Fejtő Erdélyben információkat kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléséről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítványt illetően”. Fejtőnek az Illyés Közalapítvánnyal kapcsolatos megjegyzéseit Pomogáts Béla, az alapítvány leköszönő elnöke a Szabadságban is visszautasította (Tiszta lappal zárul az Illyés Közalapítvány története, Szabadság, február 26.). Fejtő azt sem érti, miért helyteleníti Bodor a HTMH állományának csökkentését és a Teleki Intézet feloszlatását. „Beismerem, nem olvastam a Teleki Intézet újabb kiadványait, de a magyarságkutatás helyett inkább a zsidókutatás egyik intézményes helyét szimatoltam bennük” – állította. Pomogáts Béla (Fejtő Ferenc bátyámnak, Népszabadság, február 24.) utalt arra a független ellenőrző intézmény által végzett vizsgálatra, semmi szóvá tenni valót nem talált az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását illetően. A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai is visszautasították Fejtő vádjait. (A tények védelmében, Népszabadság, február 24.) „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. ” – fogalmaztak. A vitához hozzászól Tamás Gáspár Miklós is (Fejtő Ferenc és Bodor Pál vitájához, Népszabadság, február 27.) „Bodor Pál írása igen egyszerű: a jeles középbal cikkíró – tapintatosan és szeretettel – fölrója a sajgó szívéhez oly közel álló kormánynak, hogy a határokon túli magyar (nemzeti) kisebbségek javára mindeddig működtetett állami intézmények zömét rövid úton fölszámolta. Ezek az intézmények köztudomásúlag nem működtek tökéletesen, ám hiányosan betöltött funkcióik nélkülözhetetlenek. A mindenkori kormányzatot a Magyar Köztársaság alkotmánya kötelezi a határon túl rekedt magyarság művelődésének istápolására, s ha a magyar kisebbségek – csekély s fogyó lélekszámukból, az utódállamok szegénységéből, s olykor a velük szembeni hátrányos megkülönböztetésből fakadó – hátrányait ki óhajtjuk egyenlíteni, ehhez pénzre s a pénzt méltányosan és szakszerűen használó meg elosztó intézményrendszerre van szükségünk” – összegezett Tamás Gáspár Miklós. „A kormány olyan, mint – s ez a fordulat ismerős lesz Fejtő Ferencnek Babits nevezetes Németh László-kritikájából – „az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet. Egyrészt takarékoskodnia kell, másrészt korábbi jótéteményeit a hálátlan külmagyarok nem viszonozzák hódolattal, úgyhogy az ördög vigye az egészet – ebben foglalható össze a kormánykörök álláspontja. ” – írta. Tamás Gáspár Miklós igazat adott Bodornak, aki a miniszterelnökség honlapján megjelent nemzetiségpolitikai koncepcióról írta: „Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme. ” T. G. M. szerint Bodor Pál nemcsak azért aggódik, mert a kisebbségi magyarok elesnek néhány elengedhetetlen támogatástól, és tovább gyérül az a szakmai munka, amelynek eredményeire szükségük van, hanem azért is, mert ez rossz fényt vet az elkövetőkre. „Mit kívánhat még a kormánytábor a bírálóitól? Úgy látszik, a fönntartás nélküli dicséreten – vagy ha ez nem lehetséges, a némaságon – kívül semmit. ” T: G. M. szerint Fejtőt nyilvánvalóan fölültették, vagy valakik kihasználták „az ő nagy-nagy politikai elfogultságát, és hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolták. ” /Vita a magyarországi baloldal „nemzeti balfogásairól”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

2007. október 22.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra emlékezett október 21-én, vasárnap Gyergyószentmiklóson a Volt Politikai Foglyok Szövetsége. A nagymisén Portik Hegyi Kelemen főesperes plébános az 1956-os áldozatok lelki üdvéért is imádkozott. A szentmise után a megemlékezők a sűrű havazás ellenére is szép számban vonultak a temetőbe, hogy a kommunizmus áldozatai emlékműnél folytassák a koszorúzással véget érő megemlékezést. Az Ambrus Éva karnagy vezette Ipartestületi Férfikórus mellett fellépett a középiskolás Blénessi Enikő és Ráduly Andrea, illetve a csíkszeredai politikai foglyok képviselői közül Kelemen Csongor. Mindhárman verset mondtak. A forradalom eseményeit a gyergyószentmiklósi volt politikai foglyok nevében Kovács Géza ny. matematikatanár foglalta össze. Dr. Garda Dezső történész, parlamenti képviselő a forradalom romániai kihatásai közül kiemelte a magyar nyelvű felsőoktatást korlátozó intézkedéseket, illetve a viszonylagos önrendelkezést biztosító Magyar Autonóm Tartomány felszámolását. Rokaly József ny. történelemtanár a XX. századi világpolitikai helyzet elemzésével emelte ki mindazok szerepét, akik cserbenhagyták a magyar népet. Erre az alkalomra Mansfeld Péter fényképe az emlékműre került. A talapzathoz a Volt Politkai Foglyok Gyergyói, illetve Csíki Szervezete, dr. Garda Dezső képviselő, az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT, a Polgármesteri Hivatal, a Volt Munkaszolgálatosok Szervezete, a Lórántffy Zsuzsanna Nőegylet, a Földváry Károly Huszár-hagyományőrző Egyesület és Pál Árpád helyezett el emlékkoszorút. /Bajna György: Ötvenhatos megemlékezés Gyergyóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./


lapozás: 1-4




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998