udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7 találat lapozás: 1-7
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Diaconescu, Marius

2003. március 1.

Febr. 20-án a Bukaresti Egyetem Történelem Kara adott otthont A romániai magyar közösség - mitológia és történelmi valóság között címet viselő konferenciának, amelyet két egyesület szervezett (Societatea de Studii Istorice "Erasmus" és Institutul Roman de Istorie Recenta). A rendezvénysorozat célja: megismertetni az érdeklődőkkel a romániai kisebbségek történelmét. Vekov Károly történész a magyar nép történelmének honfoglalás kori szakaszáról beszélt. Szerinte a magyarok kapcsolata a hunokkal annyi, hogy a magyar nép is részét képezte egykor a nagy hun birodalomnak. Ugyanakkor kapcsolata volt a türk népekkel, az onogurokkal, s nem véletlenül használatos az "ungur" kifejezés, amellyel az idegen nyelvek nevezik meg e népet. A magyar a lovasnépek közül való, amelyek a maguk során országalapító népek voltak és civilizációkat teremtettek. "A meghajtott fő le nem vágatik" alapon a magyar nép bárkit befogadott nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Demény Lajos történész a székelyekkel kapcsolatos gondolatait osztotta meg. Solcan Sarolta egyetemi előadó a XVII. századi Erdélyről tartott előadást. Lukács Antal egyetemi tanár a román és magyar nép vallási kapcsolatairól szólt. Marius Diaconescu egyetemi tanár a moldvai magyarok elrománosításáról értekezett mondván, hogy nagyon sok történelmi forrás igazolja: a moldvai katolikusok magyarok voltak (1550 körüli források). Ezt kezdetben senki sem tagadta, de az olasz szerzetesek Moldvába való érkezése elindított egy románosítási folyamatot. A későbbi időkben már rendelettel betiltották a katolikus magyar lapok terjesztését, valamint a harangok megszólaltatását. Egyes történészek a kommunista diktatúra alatt a moldvai katolikusok román eredete mellett kardoskodtak. Csortán Ferenc minisztériumi főtisztviselő elmondta: 1925-ben már az ország 95%-ában csak román nyelvű oktatás folyt. Az egyházi javak, földek és erdők államosításával megszűnt a még magyarul működő egyházi iskolák jövedelemforrása. Anton Niculescu politológus az 1989 utáni magyar állapotokkal foglalkozott. A forradalom utáni (talán túlzott) várakozásokról, majd a lelkesedés "lelohadásáról" szólt, amely nem csak a magyarokra, hanem az egész román társadalomra jellemző. 1997 után egyfajta megpezsdülés következett ismét az RMDSZ kormányra való kerülésével. /Gáspár Hajnal: "A romániai magyar közösség - mitológia és történelmi valóság között".= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

2003. április 24.

Ápr. 16-án a bukaresti Petőfi Házban Demény Lajos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott előadást a magyar-román párbeszédről. Az est házigazdája, Varga Gábor, a Találmányi Hivatal vezetője, bevezetőjében Demény Lajos közéleti tevékenységét méltatta. Demény Lajos előadásának alapja az a magyarságot bemutató konferencia volt, melyet a Bukaresti Egyetem Történelem Karán tartottak meg jeles magyar és román előadók részvételével. Ennek anyagát foglalta össze a történész. A konferencián Lukács Antal utalt a Bod Péter erdélyi románok történetét bemutató írására. Marius Diaconescu csángókról szóló előadásában a moldvai magyarok elrománosításában a z olasz papok szerepét mutatta be. A XIX. században Iasi-ban létrehozott katolikus püspökség szemináriumáról a 1903-1904-ben ide látogató Ion Ciocan tanfelügyelő feljegyezte, hogy az itt tanuló csángó gyerekek nem mehetnek haza, szüleik havi egy alkalommal látogathatják meg őket, amikor felügyelet alatt és csak románul beszélhetnek velük. Innen kerülnek ki azok a katolikus papok, akik a lelkészi tevékenységeket végezték és végzik ma is Moldvában. Érdemes odafigyelni arra, hogy Lahovari és Brateanu a XIX-XX. században még Bákóról írva 20 000 magyar lakosról beszélt, akik nem tudnak románul. Demény Lajos még elmondta: a valódi párbeszéd létrejöttéhez elengedhetelenül fontos mindkét nép részéről a másikkal kapcsolatos előítéletekről való lemondás. /Gáspár Hajnal: Demény Lajos a magyar-román párbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24.

2003. április 29.

Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

2003. május 14.

Egy fiatal bukaresti román történész a nemrég Kolozsváron tartott csángó konferencián előadásában arra derített fényt, hogy a moldvai csángókat maga a moldvai katolikus egyház minősítette a negyvenes években román eredetűeknek azért, hogy megvédje a román hatalom részéről őket ért jogfosztással szemben. Az alapos kutatói munka eredményeként született bejelentést a konferencia hazai és külföldi kutatói elismeréssel fogadták. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az MTA Kisebbségkutató Intézete szervezésében rendezett konferenciáról, Marius Diaconescu nagy visszhangot kavart előadásáról Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára beszélt. A Kolozsváron ápr. 26-án tartott konferencián olyan, a csángókkal foglalkozó kollégák voltak jelen Jászvásárból, Bukarestből, Kolozsvárról, Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Németországból. Néprajzosok, nyelvészek, történészek szakmai megbeszélése volt. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem történeti karának előadó tanára bemutatta, pontosan dokumentálva, hogy az 1940-es évek elején a moldvai katolikusság, hogy megvédje a moldvai katolikus magyarságot az Antonescu-féle atrocitásoktól - állampolgári jogaiktól fosztották meg őket, például nem vásárolhattak földet, nem állították ki számukra az állampolgársági bizonylatokat -, megalkotott egy mítoszt, eredettörténetet, mely arról szól, hogy a moldvai katolikusok erdélyi románok, akiket a Székelyföldön félig-meddig elmagyarosítottak, és ezért Erdélyből Moldvába menekültek.A román tudósok jó része már akkor is tudta, hogy ez koholmány. Később ezt az elméletet Dumitru Martinas újra elővette, munkáját a román hatalom dogmává merevítette. A hatalom 1990 után is dogmaként kezelte ezt az eredetmítoszt, amit a román tudományosság azóta sem fogadott el. Marius Diaconescunak lehetősége volt román egyházi levéltárakat átnéznie, állami levéltárakban, sőt, a vatikáni levéltárban is kutakodott, jól beszél és olvas magyarul. A jászvásári egyház szárnyai alatt hetente jelennek meg falumonográfiák, könyvek, ahol szajkózzák a már említett eredetmítoszt, de hosszú távon ezek nem számíthatnak elismerésre. Hamarosan megjelentetik a kolozsvári konferencia anyagát, és igyekeznek ezt idegen nyelveken is közzétenni, sőt, a világhálóra is feltenni. /Fekete Réka: Nemzet-nemzetiség: Megdőlt a román eredetmítosz (Csángó konferencia politika nélkül). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./

2004. március 26.

Márc. 25-26-án csángó konferenciát rendeztek Budapesten. – Az Európa Tanács (ET) hangsúlyosabban kíván foglalkozni a csángókérdéssel a kisebbségvédelmi keretegyezmény ellenőrzésének februárban kezdődött, második ötéves szakaszában – jelentette ki a konferencia megnyitóján az Európa Tanács képviseletében megjelent Artemiza-Tatiana Chisca. A Walter Schwimmer ET-főtitkár védnöksége alatt tartott rendezvény megnyitóján Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője csodának nevezte, hogy a fokozott asszimilációs nyomás ellenére a moldvai csángók egy része máig megőrizte nyelvét, kultúráját. Megmagyarázhatatlannak tartotta ugyanakkor azt is, hogy a csángókérdés ma is megoldatlan, kényes kérdésnek számít. A konferencián magyar, román és német kutatók tartottak előadásokat a veszélyeztetett kisebbségekről és sajátosan a moldvai csángókról. A müncheni Meinolf Arens előadásában arra figyelmeztetett, a Vatikán évszázadokon keresztül erős nemzeti egyházak kialakítására törekedett. Ez pedig Moldvában a románosodást segítette elő. A budapesti Tóth István György előadásából kiderült, a Csángóföldön a 17. században egyaránt szolgáltak bosnyák, görög, olasz és más misszionáriusok. A 18–19. században azonban – amint azt a bukaresti Marius Diaconescu kifejtette – eltűnt e sokszínűség, és az olasz ferencesek jelenléte vált meghatározóvá. Diaconescu úgy vélte, az olasz misszionáriusok magyarellenes érzelmei erőteljesen befolyásolták a csángó identitás kialakulását. A kolozsvári Tánczos Vilmos az 1945 utáni csángókutatásokat próbálta rendszerezni. Megállapította, míg a románok a moldvai katolikusság egészét tekintik vizsgálataik tárgyának, a magyar kutatások a magyarul beszélő csángókra szorítkoznak. Tánczos károsnak tartotta a kérdés átpolitizálását. Megjegyezte, a magyar kutatók munkáját sok esetben a csángómentés szándéka torzítja, a román kutatók közül pedig sokan kötelességüknek érzik, hogy a csángók román eredetét igazolják. /Gazda Árpád: Nagyobb odafigyelés. Csángó konferencia Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

2004. december 4.

A hatalom szövegei. Dokumentumok a romániai magyarságról (1945-1989) címmel rendeztek konferenciát Kolozsváron dec. 2-4. között. Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja magyar és román történészeket, illetve szakértőket hívott meg a fórumra. A vitaindítókat többek között Stefano Bottoni, Francois Bocholier, a Központnak a témával kapcsolatos forráskiadványát szerkesztő Lucian Nastasa, Fülöp Mihály, Vincze Gábor, Marius Diaconescu tartják, a moderátorok között Csucsuja István, Dragos Petrescu, Ovidiu Pecican nevei szerepelnek. Salat Levente, a Forrásközpont igazgatója szerint a román-magyar kapcsolatok esetében államszinten javulásról lehet beszélni, azonban számolni kell az előítéletek tömeges jelenlétével. A konferencia célja a közgondolkodás árnyalása lenne. Camil Muresan akadémikus az előítéletek kialakulásának történetét vázolta megnyitó beszédében. Az 1918-1944. közötti időszak ebben a tekintetben talán a legszerencsétlenebb periódus volt, ezt akkor nem tudta ellensúlyozni a magyar és a román értelmiség egymásra figyelése. Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója elmondta, a „másikról" alkotott kép minduntalan változik a történelem során. /(Rostás-Péter Emese): Konferencia a román-magyar kapcsolatokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2005. április 15.

Kétnapos csángókonferencia kezdődött Budapesten, a Teleki László Alapítvány szervezésében. Marius Diaconescu bukaresti történész elmondta, hogy a moldvai katolikus műhelyekben az utóbbi években született falumonográfiák általában megkerülik a csángók eredetének kérdését. Előadás hangzott el a magyarországi románok kétnyelvűségéről, és a román nyelv Moldova köztársaságbeli helyzetéről is. Tánczos Vilmos kolozsvári kutató a csángók asszimilációjáról beszélt. Az 1859-es népszámlálási adatok még azt jelezték, hogy a moldvai katolikusok több mint kétharmad része magyar. Akkor Bákó megyében ez az arány 86 százalékos, Roman megyében pedig 94,6 százalékos volt. Mára a nulla százalékhoz közelít a magyarok népszámlálásokon kimutatott aránya. Albina Dumbraveanu chisinaui nyelvész elmondta, hiába hivatalos nyelv a román a Prut túloldalán, a hétköznapi nyelvhasználatban rendkívüli az orosz nyelv térnyerése. A moldovaiak nem tudnak román nyelvű hivatalos iratokat írni, a szakkifejezéseket pedig csak oroszul ismerik. Borbély Anna a magyarországi románok nyelvvesztési folyamatáról végzett kutatásait ismertette. /Gazda Árpád, Budapest: Román eredmények. Kétnapos csángókonferencia kezdődött Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998