udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2 találat lapozás: 1-2
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: King, Martin Luther

2008. augusztus 9.

A Budapestre menekült erdélyiek 1988 tavaszától minden pénteken a rákosszentmihályi-sashalmi református templomban találkozhattak. Kétszázan is elfértek a tágas halljában. Vegyes társaság gyűlt össze: vakmerő határátlépők, óvatos turisták, sápadt betegek, megkeseredett apák. Istentisztelet előtt megkezdődött a külföldiek regisztrációja, majd a tájékozódás, ismerkedés, használtruha- és használtkönyv-válogatás. Karitatív csoportok aktivistái kínáltak lelki segélyt, némi pénzmagot, szálláshely- információt, munkahelyről szóló tájékoztatót. A lelkészek közül egy ötvenöt körülinek látszó férfi tűnt ki, Németh Géza főember lehet, hiszen a leghosszabb, legparázslóbb beszédeket ő mondta, a menekülteket leginkább ő mozgatta meg, a többiek. Pánczél Tivadar, a helyi lelkész segítette munkáját. Néhány hét múlva aztán elhűlve hallották, hogy Németh Géza nem főnök, nem is igazi pap, mert valamikor kegyvesztett lett, a kommunista hatalom elvonta lelkészi jogait, de már majdhogynem megbocsátottak neki, hiszen megbízták a drogosok, hajléktalanok istápolásával. Az erdélyi menekültek is megismerhették Németh Géza Csaba utcai pince-imaházát. A családegyesítésnek legaktívabb szószólója szintén Németh Géza lett, mindent megpróbált, egy külföldi, civil szervezet támogatásával, 1988 nyarán az Egyesült Államokba utazott, ahol elérte, hogy május 24-én, Washingtonban meghallgassa őt a Kongresszus Emberi Jogi Bizottsága, és átvegyék tőle az erdélyi családok integrációját sürgető kérelmet, melyet kétszáz menekülttel íratott alá. Az csak lassan derült ki, sokáig miért nem volt "igazi" pap: valamikor 1971-ben, szolgálati helyén, Érden, engedély nélkül építtetni kezdett új templomát Martin Luther Kingről nevezte el, de az Állami Egyházügyi Hivatal és a püspökség mindehhez nem járult hozzá, majd a lelkészt az engedetlensége miatt eltiltották hivatásának gyakorlásától. Németh Géza a rákosszentmihályi templom és a Csaba utcai mély-imaterem mellett még két helyszínen, két állandó helyen foglalkozott a többnyire illegális bevándorlókkal: a Thököly úti lakás-irodájában, melynek falait erdélyi festők olajképei, akvarelljei díszítették, és a szilasligeti nyaralójában, amelyet hétvégeken rendezvényházzá változtatott. Csapatának vállalkozó szellemű tagjait 1988 nyarán elvitte Fonyba, ahol lelkészbarátjának udvarán ütöttek tábort, onnan Vizsolyba buszoztatta őket, hogy megmutassa a Károli Gáspár-féle első magyar nyelvű Bibliát. Ez a kezdetét jelentette az elkövetkező ún. vidéki konferenciáknak. Megesett, hogy elhanyagolt zsidó temető takarítására küldte követőit; amikor pusztító földrengés rázta meg Örményországot, gyűjtést rendezett, majd a perselypénzt két férfi vitte a Népköztársaság útjára, a szovjet nagykövetség és konzulátus épületébe. Németh Géza prédikációinak néhány jellegzetes mondatát évtizedek múltán is fel tudja idézni Kibédi Varga Sándor. Kijelentette például: "Mivel sokan próbálnak segíteni rajtatok, remélem, senki nem megy innét Nyugatra. Ha kinyílnak a határok, akkor sem. Azt mondom Isten előtt, hogy ne legyen neked szerencséd, ha ezt a nemzetet mégis elhagyod. " Többször kifejtette, a menekültek fogják megmenteni a bűnös budapesti társadalmat, éspedig azért, mert nincs olyan erdélyi ember, aki azt merné mondani: nincs Isten. (Részlet a Magyarország felfedezése sorozat számára készült Menekültek című szociográfiából.) /Kibédi Varga Sándor: Ha nemzeted mégis elhagyod… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

2009. december 16.

A magyarság összetartozásának úgy kell kifejeződnie, hogy egyaránt vessen számot a valóságos helyzettel, a magyarság többközpontúvá válásával, az egyes nemzetrészek önálló fejlődésével, az Európai Unió lehetőségeivel, ugyanakkor megmaradjon a nemzet egysége – fejtette ki Sólyom László államfő a temesvári emlékév alkalmából felolvasott üzenetében. 1989-ben a kommunizmustól való megszabadulás közel hozta egymáshoz Kelet-Közép-Európa népeit és országait. A megnyert szabadsággal élni kell – vallja az államfő, feltéve a kérdést: vajon helyesen éltünk-e vele? Ceausescu diktatúrája a félelemre és a megosztásra épített, az általános félelmet a forradalom elűzte, bátorságot öntött a szívekbe, a hadsereg is hamar átállt a felkelők oldalára. A megosztás azonban erősnek bizonyult – írta Sólyom László, utalva arra, hogy a diktatúra a magyaroknak az ellenség szerepét szánta. „Megtapasztalhattuk, hogy ennek kárát sokkal nehezebb orvosolni, mint a félelmet. Pedig 1989 igazolta, hogy a romániai magyarság szülőföldjéért áldozatra kész közösség, akkor és ott, a forradalom pillanataiban, románok és magyarok közös küzdelmében ez nem is volt kérdés” – áll a magyar államfő üzenetében. Martin Luther Kinghez hasonlította Tőkés Lászlót Mark Gitenstein, az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete. „Még sok tennivaló akad itt, Romániában, amíg ténylegesen is befejeződik a forradalom” – fogalmazott Gitenstein. /Sólyom: maradjon meg a nemzet egysége. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998