udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Martos Gábor

1993. június 24.

Az 1989-es fordulatot követően rengeteg új magyar lap és folyóirat született. Közöttük az egyik legfigyelemreméltóbb a Temesváron kiadott Ezredvég, akkor még negyedévesnek tervezett irodalmi-művészeti-társadalmi folyóirat. A második számmal vége szakadt, a harmadik számot hiába várták ősszel. A papír- és nyomdaköltségek lehetetlen helyzetbe sodorta a lapokat. A Temesvárról elköltözött, de az ottani szellemi életet figyelő Tőkés László püspök közbenjárására a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány segített, ugyanúgy segítettek a hajdani temesvári szerzetesrendi iskolák, a Notre Dame és a Piarista Főgimnázium öregdiákjai. Ennek köszöhetően idén tavasszal a két volt iskola öregdiákjai az ötvenéves találkozón már kézbe vehették az 1990-1992 ősz megjelöléssel kiadott harmadik Ezredvég-számot. Az új szám irodalmi anyaga változatos. Van benne többek között tanulmány Franyó Zoltántól, helytörténeti emlékezés Lugos művelődési életéről, a nyolcvanöt éves Anavi Ádám mellett hozták Tőkés László 1989-es értekezését, mely máig nem vesztett igazságából. /Martos Gábor: A "temesvári" Ezredvég feltámadása. = Magyar Hírlap, jún. 24./

1993. július 15.

Görömbei András irodalomtörténész, a kisebbségi magyar irodalmak kiváló ismerője a 80-as években középiskolai tankönyvet írt azzal a céllal, hogy a határon túli magyar írókat is beemelje az oktatásba. Munkája csak mint fakultatív tanári kézikönyv jelenhetett meg 1984-ben, nem lehetett tankönyv. A Nemzeti Tankönyvkiadó most kiadta Görömbei könyvét. Ebben a szerző szinte napjainkig kísérte figyelemmel a romániai, kárpátaljai, szlovákiai és vajdasági magyar irodalom életének alakulását. /Martos Gábor: Kisebbségek irodalma. = Magyar Hírlap, júl. 15./

1995. június 15.

Molnár Szabolcs a bukaresti hungarológiai tanszék vezetője, felesége is itt tanít. A tanszéken összesen heten vannak. Molnár Szabolcs heti tizenhat órát tart, az ősköltészettől a felvilágosodásig mindent ő tanít, ezenkívül a levéltári kutatás stúdiumot is ő tartja, mert magyar levéltári szakember nincs a közelben. Az egyetem költségvetéséből csak fizetésüket kapják, a többit, a géppapírt, a tollat maguknak kell megvenniük, számítógépük sincs, mindössze két öreg írógéppel rendelkeznek. A központi egyetemi könyvtár leégett 1989-ben, a magyar könyvekkel együtt, így könyvtáruk nincs, senki sem pótolta, a tanárok saját könyveiket hordják be a tanszékre. Magyarországról mindössze egy vendégtanárt küldenek, de nem nagyon tolonganak, holott szükség lenne rájuk. Az 1994-95-ös tanévre 16 elsőévest vettek fel. A négy évfolyamon összesen hetven hallgatójuk van. Az első három évfolyamon egyetlen román sincs, olvasható Martos Gábor beszámolójában. /Magyar Hírlap, jún. 16./

2000. április 1.

Van-e erdélyi magyar irodalom, és indokolt-e a léte? - tette fel a kérdést vitaindítónak szánt, két folytatásban közölt cikkében Martos Gábor. A szerző a Népszava kulturális rovatának vezetője. Fő kutatási területe a Forrás harmadik nemzedéke. Erről szólt 1994-ben megjelent két könyve: Marsallbot a hátizsákban, Volt egyszer egy Fellegvár. Ezek folytatásaként ebben a hónapban megjelenik Éjegyenlőség című könyve. - Martos Gábor felfogása szerint az 1989 előtt volt jelentősége annak, hogy az Anyám könnyű álmot ígér, Szőcs Géza Kompromittálás-sorozata hol és mikor született meg. Ezek csak akkor és azon körülmények között születhettek meg. 1989 után azonban a helyzet alaposan megváltozott. Azóta a Kolozsváron élő magyar alkotó ugyanolyan szerzője lehet bármelyik magyarországi folyóiratnak, könyvkiadónak, mint egy budapesti. A dolog fordítva is működik. Egyetlen kritérium a minőség. Martos szerint ideje lenne az "erdélyi magyar irodalmat" végre valódi szakmai szempontok alapján megítélni. /Martos Gábor: Van-e erdélyi magyar irodalom, és indokolt-e a léte? /Krónika (Kolozsvár), I. rész: márc. 25., II. rész: ápr. 1./

2000. június 12.

Kolozsváron az Előretolt Helyőrség irodalmi körben jún. 8-án bemutatták Martos Gábor Éjegyenlőség című kötetét. Martos Gábor budapesti irodalomtörténész, a Népszava című napilap kulturális rovatának vezetője, kiváló ismerője a közelmúlt erdélyi magyar irodalmának. A szerzőnek 1994-ben két "ikerkönyve" jelent meg a kolozsvári Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó gondozásában: a Marsallbot a hátizsákban a Forrás harmadik generációjának szellemi körét térképezte fel, míg a Volt egyszer egy Fellegvár a generáció egyik legfontosabb orgánumát, a kolozsvári Igazság című napilap (a mai Szabadság) ifjúsági mellékletét mutatta be. Az Éjegyenlőség ennek folytatása, kiegészítése: olyan magyarországi, illetve romániai magyar irodalmi folyóiratokban 1987 és 1996 között megjelent, vagy előadásként elhangzott írásokat gyűjt egybe, amelyek mindegyike a mai erdélyi magyar irodalommal foglalkozik. A kötet középpontjában a Forrás harmadik nemzedéke tagjainak (Balla Zsófia, Egyed Péter, Szőcs Géza, Markó Béla, Kovács András Ferenc, Visky András, Zudor János), illetve az őket követő fiatalabb alkotóknak a munkássága áll. /Boné Ferenc: Forrásaink. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

2000. június 26.

Ha nem vagyunk előrelátóak, úgy hamarosan felfedezhetjük azt, hogy a romániai magyarsággal együtt hamarosan kihal a romániai magyar irodalom is. Martos Gábor Éjegyenlőség (Írások az erdélyi magyar irodalomról) /Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó, Kolozsvár, 2000/ című kötete erről a komoly problémáról szól. Martos Gábor irodalomtörténésznek 1994-ben két "ikerkönyve" jelent meg a kolozsvári Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó gondozásában: a Marsallbot a hátizsákban az úgynevezett Forrás harmadik generációjáról szólt egy tanulmány és a szerzők műveiből összeállított válogatás segítségével, míg a Volt egyszer egy Fellegvár a generáció egyik legfontosabb orgánumát, a kolozsvári Igazság című lap ifjúsági mellékletét mutatta be. Az Éjegyenlőség ennek a két kötetnek a folytatása, kiegészítése, középpontjában a Forrás harmadik nemzedéke tagjainak, illetve az őket követő fiatalabb alkotóknak a munkássága áll. Kisgyörgy Réka úgy látja, hogy e munkából kimaradt néhány igen-igen fontos téma, mert a szerzőnek hiányzik a terepismerete. Mintha a szerző megfeledkezne arról, hogy a magyar irodalom mindenkori egysége a legfőbb követendő cél, és az erdélyi "fél" mintha olykor bátrabb és értékesebb is lenne, mint az anyaországi. A szerző szinte megfeledkezik arról is, hogy Erdélyben nagyon sok minden a költészeten múlott. /Kisgyörgy Réka: Egy újabb éjegyenlőség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

2000. október 10.

Az erdélyi-magyarországi szellemi elit képviselői a hétvégén Sepsiszentgyörgyön a Magyar Művelődés Erdélyben 2000 címmel fejtették ki nézeteiket, feleletet keresve az integrálódási, globalizálódási folyamatok teremtette kihívásoknak. Történelmünk a jövőnk - fogalmazott Egyed Ákos akadémikus. A múltból táplálkozó, jövőbe tekintő figyelem megadta a kétnapos értekezés alaphangját. Hermann Gusztáv, Csetri Elek, Tamás Gáspár Miklós, Péntek János, Salat Levente, Horváth Andor, Bakk Miklós, Bárdi Nándor, Lőrincz József, Bíró Béla, Molnár Gusztáv, Martos Gábor, Kelemen Hunor voltak az első nap előadói. Nehéz a problémakörök akár jelzésszintű felsorolása is: miért beszélnek erdélyi demokráciáról és nem a demokrácia Erdélyben problematikáról, a civilizációs zsákutcákról, a politikai elitek közötti kapcsolatrendszerről, a nyelvhasználat jogairól, az önálló intézményrendszer szükségességéről, mit nyújthat a regionális politika stb. A szervezést Egyed Péter támogatásával Jánó Mihály háromszéki művelődési főtanácsos vállalta. /Flóra Gábor: A közös töprengés hullámhosszán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

2001. május 10.

Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

2001. május 12.

Máj. 11-én a hargitafürdői Ózon szállóban közel hetven magyar író, költő vesz részt az erdélyi írótalálkozón. Hasonló találkozókra 1980-ban, 1990-ben, majd 2000-ben Szárhegyen került sor. Pomogáts Béla, a Magyar Írók Szövetségének elnöke kitért arra, hogy az elmúlt években a szerzők munkái igen kis példányszámban jelentek meg. Példaként: a jelenlegi körülmények között egy verseskötet 500-600 példányban jelenik meg, más irodalmi alkotások csupán 1000 példányban és évente csak egy-két olyan szerző van, aki több ezres példányszámról beszélhet. A magyar irodalom egységéről beszélve kijelentette: a magyar irodalomban nincs Trianon. Ma igen fontos, hogy az erdélyi írók is megkapják helyüket érdekeik érvényesítése érdekében, ezért azt tartja fontosnak, hogy az erdélyiek is tagjai legyenek a Magyar Írószövetségnek. /(Daczó Dénes): A magyar irodalomban nincs Trianon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./ Martos Gábor előadását (Van-e erdélyi magyar irodalom, s ha van, kell-e legyen?) Bogdán László esszéje követte az erdélyi magyar irodalom önszerveződési szelleméről. Balázs Imre József a magyarországi és erdélyi posztmodern és a különböző generációk között vont párhuzamot, Sánta Attila pedig az olvasó becserkészéséről és meghódításáról beszélt Molnár Vilmos és György Attila prózája kapcsán. Az értekezéseket szemhatártágító eszmecsere követte; délután pedig Borcsa János és Szigeti Lajos Sándor előadása következett. /A magyar irodalomban nincs Trianon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./

2001. július 5.

A Bukaresti Tudományegyetemen az 1989 végi változás egyik jele, hogy 1990-ben az Idegen Nyelvek és Irodalmak Kar keretében Hungarológiai Tanszék kezdte el működését, négyéves tanulmányi időtartammal. A hungarológiai központok egyik láncszeme a bukaresti tanszék, amely több funkciót is betölt; oktató-, kutató- és dokumentációs központ is egyben. - Az előzmény: 1957-ben alakult meg Bukarestben a magyar nyelv és irodalom szak. 1969-ben Szabó Zoltán professzor vezetésével újjáalakult a magyar tanszék. Azóta államközi szerződés keretében magyarországi vendégtanárok is segítik a máig nem elégséges létszámú oktatói közösséget. Bereczki Gábor, Hopp Lajos, Gergely Gergely, Károly Sándor, Kovács Ferenc, Kispéter András, Lengyel Zsolt, Fülei Szántó Endre, Martos Gábor, Hajdú Mihály és mások járultak hozzá ahhoz, hogy színvonalas legyen a magyar nyelv és kultúra oktatása Bukarestben. 1990-ig mellékszak a magyar Bukarestben. Főleg román anyanyelvűek jelentkeztek ide. Évfolyamonként 38-40 diák végzett. 1975-től a Keleti Nyelvek Tanszékbe beolvasztva, részlegként folytatta munkáját a magyar tanszék 1990-ig. 1980-tól kezdve csak kétévenként hirdettek felvételit a magyar mellékszakra, 1987-től már nem volt beiskolázás, 1989-ben egyetlen évfolyam volt csak magyar mellékszakon. - Az utóbbi időben évente húsz diák juthatott be magyar főszakra. Többségük a Székelyföldről jött, magyar anyanyelvű. Két éve annak, hogy tíz körülre tehető a bejutott román anyanyelvű hallgatóink száma. Egyik sajátossága a bukaresti hungarológiai tanszéknek, hogy nem magyar anyanyelvűek képzésére ugyancsak vállalkozik. A másik jellegzetessége, hogy a magyarságtudományban jártas szakemberek, kutatók képzését szintén feladatának tartja. Nem csupán magyartanárok felkészítését végzi, de egy új levéltáros, könyvtáros, népművelő és fordító nemzedékét is. A Hungarológiai Tanszék jól együttműködik a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészeti Karának két magyar tanszékével és Magyarország több felsőoktatási intézményével. Molnár Szabolcs a tanszékvezető. A lehetőségekhez mérten - tehát nem túl gyakran - magyarországi részképzésre is küldenek hallgatókat. A magyarságtudományon belül elsősorban a következő kurzusok vannak: irodalomtörténet, irodalomelmélet, nyelvészet, folklór, etnológia, művelődéstörténet. Az utóbbi időben magyar történelem témájú előadásokra is sor kerülhetett Demény Lajos professzornak köszönhetően, aki időnként itt tanít, csakúgy ahogy tették egy ideig például Péntek János és Szilágyi Sándor Kolozsvárról. Az utóbbi években Lengyel Zsolt Veszprémből, Bereczki Gábor Észtországból, Kotics József Debrecenből, Voigt Vilmos Budapestről, Keszeg Vilmos pedig Kolozsvárról tartott előadást diákjainknak. /Zsigmond Győző: Hungarológusképzés Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2006. március 16.

Kalotaszegen, Magyarvistán, az ötvenes években a helyi református gyülekezet tagjai emeltek egy épületet, ami azután moziként, táncházként, szolgálta a falut, addig, amíg a teteje beszakadt, használhatatlanná vált. A falu a helybéli református lelkészházaspár vezetésével, hatalmas lelkesedéssel összefogott, hogy ezt az épületet felújítják, kibővítik, és benne létrehozzák a Kalotaszegi Kulturális Központot. Ezt a kezdeményezést karolta fel Budapestről az ÉrMe (Érték Megőrző) Klub, amelyet magyarországi vállalkozók egy csoportja alapított. /Martos Gábor: Paksaméta Vistáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998