udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 87 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-87
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mezey Sarolta

1999. január 28.

Marosvásárhelyen a kilenc református egyházközség közül egyben, a Gecse Dániel /jelenleg Stefan cel Mare/ utcaiban működik diakóniai szolgálat: idős emberek orvosi utókezelése. Az asszisztensek fizetését a hollandiai testvérszervezet biztosítja., tájékoztatott Sárpataki János esperes. A gyülekezet elöregedő, hiszen a 4852 lélek tíz százaléka egyedül él. A rászorulók havonta jutnak segélycsomaghoz. Támogatják a jövedelem nélkülieket is. Mezey Sarolta: Diakóniai szolgálat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

1999. október 4.

Okt. 4-én van a tanévnyitó a marosvásárhelyi színiakadémián. Kovács Levente, az akadémia Szentgyörgyi István tagozatának vezető tanára arról tájékoztatott, hogy idén tizennégy hallgató kezdi meg tanulmányait a színész szakon, hét fiú és ugyanannyi lány. Közülük tízen ingyenes oktatásban részesülnek, míg négyen tandíjkötelesek. A teatrológia szakon 5 hallgató kezd, amelyből négy ingyenes helyre, egy pedig fizetéses helyre jutott be. Felvettek még két rendező szakost is, akiket a budapesti főiskolával kidolgozott közös program keretén belül oktatnak.- Egyelőre kidolgozatlan a művészeti intézmények alapfinanszírozása. Nem vették figyelembe, hogy két oktatási vonal létezik, a román és magyar tagozat, tehát az órákra kiszámított költségek megkétszereződnek. - A tanári háttér megvan, de takarékossági szempontból csökkentették az óraszámot. /Mezey Sarolta: Tanévkezdés a színiakadémián. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./ Calin Florian, a színiakadémia rektora a nehéz helyzetet ecsetelte: a tanárok a nyár folyamán nem kaptak fizetést, az akadémia /valójában egyetem, de megszokott neve a színiakadémia/ minimális anyagi szükséglete az idén 5 milliárd lej, és egész évre 2,5 milliárdot kaptak. Idén nem lesz pénz a vizsgaelőadások színre vitelére. - Arra kérik a marosvásárhelyieket, ha tehetik, adakozzanak. Az újságban felsorolták, mi mindenre lenne szükségük /vázák, lámpák, függönyök, stb./ /Máthé Éva: Évadnyitó a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./

1999. október 11.

Okt. 8-án nem hivatalos látogatásra Marosvásárhelyre érkezett Harach Péter, Magyarország szociális és családügyi kérdésekkel foglalkozó minisztere. A Caritas-házi központban, valamint, a belvárosi római katolikus plébánia nagytermében találkozott az egyházi, valamint a helybeli szociális téren tevékenykedő nemkormányzati szervezetek képviselőivel, Marosvásárhely polgármesterével, illetve RMDSZ-politikusokkal. A résztvevők az árva gyerekek, idősek, munkanélküliek, nagycsaládok, testi és szellemi fogyatékosok helyzetét, illetve azokat a próbálkozásokat ismertették, miként vállalja fel a civil társadalom és az egyház helyi szinten azt, amit az állam nem. Lőrincz János református lelkész, az Add a kezed nevet viselő, fogyatékos gyerekek óvodájának létrehozója kifejtette: a gondok góliátiak, amelyekkel csak dávidi parittyával állnak szemben. Az állam levette a gondját a társadalom elesettjeiről. Kétségbeejtő helyzetben vagyunk - összegzett gróf Bethlen Anikó -, mert akárcsak a többi alapítvány, szervezet, a magánkapcsolatoknak köszönhető külföldi segélyekre támaszkodhatunk. "Beteg társadalmat örököltünk, s az ebből adódó bajok csak egyre fokozódnak" -, mondotta Kelemen Atilla, az RMDSZ parlamenti frakciójának vezetője. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta, hogy csökkenőben a magyarok lélekszáma a Kárpát-medencében. A jelenlegi prognózisok szerint az anyaország lakossága 2020-ra 8 millióra csökken. Sajnos, hasonló a helyzet Erdélyben is, s az életszínvonal tartós romlása miatt egyre nagyobb számú kivándorlással kell szembenézni, mert Magyarország, amely jelentősen magasabb életszínvonalat biztosít, elszívja el a Kárpát-medence lakosságának jelentős részét. Csató Béla katolikus főesperes szerint a legnagyobb gond az, hogy az összmagyarság elbizonytalanodott, s a magyarok körében egyfajta inercia tapasztalható. Harach Péter miniszter röviden ismertette az anyaország politikáját e területen. A jelenlegi polgári kormány éppen ezért hozta létre az általa vezetett minisztériumot, hogy kezelje a szociális kérdéseket, így a fogyatékosok, az idősek, a hajléktalanok, a szenvedélybetegek, a munkanélküliek ügyét. /Mezey Sarolta: Parittyával Góliát ellen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

2000. február 1.

A Szovátai Napok keretében jan. 30-án, a testvértelepülések - Szikszó, Csopak, Százhalombatta, Sümeg és Budapest XIII. kerülete, Brzesko - képviselői jelenlétében díszpolgári címeket adtak át. Idén két személyt tiszteltek meg a díszpolgári címmel: Bíró Istvánt post mortem és dr. Csortán Mártont. Bíró István volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének főtitkára, a Teleki Oktatási Központ /TOK/ létrehozója, majd igazgatója. Országos szinten szervezte és működtette a Kárpát-medencei szintű Bolyai Nyári Akadémiát, beindította a helyi tanítóképzést, számos országos és nemzetközi jellegű konferenciánál bábáskodott, meghonosította a Téli Játékokat, kulturális találkozókat, gyermektáborokat, kiállításokat szervezett. Dr. Csortán Márton, a jogtudományok doktora zenekart, énekkart szervezett és irányított éveken át. Volt munkaszolgálatos, elhurcolták a feketehalmi internálótáborba, volt munkás is, 1970-ben visszaköltözött Szovátára. Kiváló pedagógus volt, újra zenekarokat alapított. A 87 éves Csortán Márton mindig tevékenyen működött. - Romániában Szováta az első város, amely lengyel településsel lép testvérvárosi kapcsolatba. Az ünnepélyen megjelent a lengyel főkonzul és Brzesko polgármestere. /Mezey Sarolta: Díszpolgárokat avattak, testvértelepülési szerződést írtak alá. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

2000. december 29.

Az Erdélyi Református Egyházkerület élén váltás történt. Pap Géza személyében új püspököt választottak. A főjegyző Kató Béla, a missziói előadó Ötvös József lett. Karácsony harmadnapján járt le az óvási idő, s ettől a pillanattól a megválasztottak hivatalosan is az egyház elöljáróivá váltak. Új minőségükben mindhárman először Marosvásárhelyen, cserealji református egyházközségben találkoztak, meghatározni a feladatköröket. Pap Géza püspök kifejtette: ″Célunk, hogy a kormányzásba bevonjuk az egyházmegyéket, tisztázzuk a fegyelmi ügyeket.″ ″Azt szeretném, ha az egyházat közösen irányítanánk, közösen megbeszélnénk az egyházi teendőket; csapatmunkában gondolkodunk.″ - Rendhagyó, hogy a püspök megtartja a gyülekezetet és lelkészként is szolgál. Kató Béla főjegyző kiemelte, hogy az egyháznak át kell értékelnie teljesen a diakóniáját, ugyanis nemcsak az öregekkel, a betegekkel, a rokkantakkal, hanem az egészségesekkel is foglalkozni kell. Ezt próbálta meg Kató Béla Illyefalván. Erdélyben arra kell koncentrálnunk, hogy segítsük hozzá az embereket a megerősödéshez. Ahogy ez Háromszéken sikerült, remélhetőleg egész Erdélyben sikerülni fog. Pap Géza püspök megállapította, hogy a lelkész elsődleges küldetése az igehirdetés. A püspök leszögezte, hogy meg kell különböztetni a lelkiségi mozgalmakat olyan szempontból, hogy azok belülről vagy kívülről szerveződtek-e. Valamennyi mozgalom képviselőivel őszinte párbeszédet kell folytatni. - Kató Béla főjegyző kiemelte: nem szabad hagyni, hogy egy gyülekezetben évekig ott maradjon egy alkoholista lelkipásztor, vagy olyan, aki elhagyja a családját, vagy aki megbotránkoztatja a gyülekezetet a viselkedésével. Ha ilyen jelenségek ellen emel szót a mozgalom, természetesen egyetértenek velük. Ha más a cél, például az egyházban egyházzá lenni és párhuzamosan haladni, akkor ők maguk zárják ki a másik felet, ami nem helyénvaló. Ötvös József missziói előadó elmondta: felmérik, milyen missziói tevékenységet kell folytatni a szórványban. /Mezey Sarolta: Nem uralkodni, hanem szolgálni akarunk. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

2001. szeptember 3.

Szept. 1-jén tartották a Makfalva községhez tartozó Szolokmán, az elszigetelt kis székely településen a kortárstalálkozót és emlékművet avattak a második világháborúban elhunyt hősi halottak emlékére. A közel négyszáz lakosú falu földművelői, állattenyésztői ma is megállják a helyüket. A lakosok száma az utóbbi harminc évben több mint kétszázzal csökkent, s ma az egykori népes nyolc osztály helyett az I-IV. osztályba csak 19 gyerek jár. A 303 éves református templom harangjának hívására szép számban gyűltek össze a szolokmaiak és az innen elszármazottak. Szolokmának ma is van vonzereje, mert az elnéptelenedett házakat hétvégeken benépesítik a hazaérkezők. Az 1996-ban épült gyülekezeti ház udvarán Tatár Mihály nyugalmazott lelkipásztor leleplezte a Jakab Dávid által megálmodott és Jakab Márton kőművesmester által készített emlékművet. /Mezey Sarolta: Kettős ünnep Szolokmán. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2002. augusztus 8.

Aug. 7-én tanácskoztak a Maros megyei és helyi önkormányzati RMDSZ-képviselők, parlamenti képviselők, amelyet sajtótájékoztató követett. A tanácskozáson elhangzott, hogy szigorúbban kellene követni az RMDSZ-PSD protokollum betartását. Elemezték a birtoklevelek kiosztásának menetét, éppen a magyarlakta nagyközségekben vannak a legnagyobb lemaradások ezen a téren. Borbély László rámutatott, hogy a megyében azokon a településeken, ahol a lakosság számaránya meghaladja a 20 százalékot, körülbelül 90 százalékban kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat. Marosludason, Dicsőszentmártonban és Segesváron a PSD-s polgármesterek nem helyezték ki a kétnyelvű táblákat, ezért kérni fogják a prefektust a törvényesség betartására. /Mezey Sarolta: RMDSZ-es önkormányzat képviselők tanácskozása. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

2002. november 11.

Marosludas magyarjai meghívták a Kárpát-medencében található két hasonló nevű - a Heves megyei és a vajdasági - település küldöttségét. Nov. 7-én mindkét településről megérkeztek a vendégek. Másnap Marosludason a Magyar Házban előadást hallhattak a város és a környező falvak nevezetességeiről, majd Marosvásárhelyre, Székelyföld fővárosába látogattak. Nov. 9-én a művelődési házban ünnepi közgyűlést tartottak. Marosludast Szekeres Adél, míg a másik két települést a polgármesterek mutatták be. A vajdasági Ludason jelenleg 1400-an élnek, a lakosság 90 százaléka magyar, a Heves megyei település mindössze 880 lelket számlál, a lakosság 6 százaléka roma nemzetiségű. Marosludason 4500 magyar él. /Mezey Sarolta: Ludasok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

2002. december 31.

Szeptember óta átlagban 25 olyan kisgyerek fekszik Marosvásárhelyen a II-es és a III-as számú gyermekklinikán, akiket a szülők "ottfelejtenek". A gyerekek kórházba utalása a nyomor miatti szükségmegoldás, a szülők ilyen módon próbálnak a gyermekektől egy ideig megszabadulni. Dr. Kiss Éva egyetemi előadótanárnak, a gyermekklinika vezetője szerint ezek a szülők többnyire nomád életmódhoz szoktak. Jóllehet javarészük analfabéta, mégis tudják, hogy nyolc-kilenc gyerek után annyi gyermekpénzt kapnak, hogy elég italra, cigarettára és kenyérre. A szülő nem minden esetben vallja be, hogy fűtetlen lakásban élnek, s otthon nincs mit enni. De olyan eset is van, nem egy, hogy az anya behozza a gyereket az ambulanciára, leteszi és ott hagyja. Ilyenkor mentővel, rendőri kísérettel vitetik haza a gyerekeket. Két hét múlva ugyanaz a gyerek más néven kerül vissza a klinikára. Ez azért fordulhat elő, mert a szülőknek nincs személyazonossági igazolványuk, a gyerekeknek pedig keresztlevelük. A kérdés az, hogy ki kellene segítsen és ki tudná felszámolni az egyre nagyobb méreteket öltő jelenséget. /Mezey Sarolta: Ünnepek alatt is kórházban "felejtik" a gyermekeket. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./

2003. január 21.

Jan. 18-án Marosvásárhelyen a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület égisze alatt a Habakuk bábjátszó csoport játszóházba hívta a gyermekeket, a cserealji református egyház tanácstermébe. 120 gyermek jelent meg a bábelőadásokon. A bábelőadások mindenese, Bartha Júlia beszámolt arról, hogy 1995-től foglalkoznak bábozással. Jelenleg 20 bábossal dolgoznak, ebből tizenegy I-X. osztályos diák, kilencen pedig tanítóképzősök. Bartha Júlia segít azoknak az óvónőknek és tanítónőknek, akik el szeretnék sajátítani a bábozást. /Mezey Sarolta: Habakuk-bábszínház és játszóház. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./

2003. április 4.

Ápr. 2-án iskolafórumot rendeztek az Erdőcsinádi Általános Iskola, hogy több év után végre megoldást találjanak az iskolába ingázó marosjárai és kisillyei tanulók szállítására. Erdőcsinádon a kisebb gyermeklétszám miatt összevont osztályok működtek az V-VIII. osztályban. A most folyó tanévben sikerült önálló osztályokat beindítani annak köszönhetően, hogy a szükséges létszámot a marosjárai és a kisillyei gyerekekkel egészítik ki. Marosjárából húszan, Kisillyéből hatan járnak Erdőcsinádra. Az ingázó tanulóknak három, illetve négy kilométert erdőn, hegyen-völgyön át vezető földúton gyalog kell megtenniük. A járai szülők levelet intéztek a főtanfelügyelőhöz, melyben jelezték a körülményeket. A szülők pályáztak a Communitas Alapítványnál, de nem részesültek támogatásban. Szükség lenne arra, hogy járművel vigyék a gyerekeket iskolába. /Mezey Sarolta: Iskolafórum Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

2003. június 3.

Máj. 31-én Mezőpanitban zajlott a Hej tulipán, tulipán népdal- és néptánc-találkozó. Több mint háromszáz elemi iskolás - ákosfalviak, marosvécsiek, székelykövesdiek, radnótiak, koronkaiak, jeddiek, csittszentivániak, mezőbergenyeiek, segesváriak és marosvásárhelyiek - érkezett a faluba, és énekszó mellett vonultak fel az utcán, hogy a helybeli művelődési házban bemutassák táncaikat, gyermekjátékaikat. Mezőpanitot, a kétezerötszáz lelkes magyar lakosságú községközpont népi hagyományai nem merültek feledésbe. Barabás László néprajzkutató, az EMKE Maros megyei alelnöke kedvezőnek ítélte, hogy a tömbmagyar falvak mellett az immár szórványként emlegetett Segesvárról és Radnótról is érkeztek csoportok. Barabás László hangsúlyozta, hogy jó lenne, ha valamennyi általános iskolában választható tantárgyként iktatnák be a néptáncot. /Mezey Sarolta: Hej tulipán, tulipán találkozó Mezőpanitban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

2003. június 9.

A Maros megyei EMKE szervezésében jún. 7-én immár második alkalommal került sor Marosvásárhelyen a Gyermek-Gyöngykoszorú-találkozóra, amelyre Marosvásárhelyről és a megye több településéről érkeztek a népi hagyományt tisztelő és ápoló csoportok. Pár órára a székelyruhás, táncos, a kézművességet kedvelő gyerekeké és az őket elkísérő szülőké lehetett a vár. A fellépő tizenhét csoport emléklappal, vidám arccal, sikerélménnyel távozott. /Mezey Sarolta: Gyermek-Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

2003. július 14.

Júl. 12-én Marosvásárhelyen a pár évtized elteltével a közös síkon egymásra találó két volt osztálytárs: Ősz Zoltán és Duha László kiállítását nyitották meg az Unirea Galériában. Duha Lászlónak eddig öt egyéni kiállítása volt, a "főállásban" orvosasszisztensként dolgozó Duha faragásai Magyarországra, Németországba, Franciaországba, Angliába, Svájcba, Izraelbe és a tengerentúlra is eljutottak. Ősz Zoltán román-magyar szakos tanárként 35 évet tanított a mezőbergenyei iskolában. Szintén 1986 óta számos tárlaton állított ki. Festményei révén a régi falusi vályogház, a mezőségi utcarészlet, a templom megörökítője, átörökítője. /Mezey Sarolta: Helyet kell adni a szépnek. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

2003. július 16.

Maros megyében különböző időpontokban szervezik meg a református, evangélikus és katolikus egyházközségekben a gyermekevangelizációs hetet. A programot 1993-ban a hollandiai Koen Alapítvány indította el a marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközségben, Demeter Irén vallástanár közreműködésével. Azóta a gyermekevangelizáció mozgalommá nőtte ki magát. A megyében 64, Erdély-szerte 117 csoport kapcsolódott be, amely több mint 11 ezer gyermek bevonását jelenti. /Mezey Sarolta: Gyerekevangelizáció a Cserealján. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 16./

2003. augusztus 19.

A színmagyar Somosdon a gyermekek számára zenetábort szerveznek, immár harmadik éve, a szervezők Botos Csaba lelkész és felesége, Erzsébet. Közel száz gyerek tanítását, irányítását vállalta fel Gáspár Attila zilahi zenetanár. Marosvásárhelyről gépkocsival jártak ki a gyerekek. Voltak "bentlakók" is, akiknek egy holland gyülekezet támogatásával felépített, 2000-ben felavatott gyülekezeti ház vendégszobáiban biztosítottak szállást. A résztvevőket három csoportba osztva tanították gitáron, furulyán és szájharmonikán muzsikálni. Délutánonként a gyerekek a Minden a feje tetejére áll témakörben Erdély-szerte megszervezett gyermek-evangelizációban vettek részt. Közben Gáspár Katalin nyugalmazott óvónő irányításával a kisebbek rajzoltak. Egy délután Fekete Pál marosvásárhelyi képzőművész az agyagozás technikáját ismertette meg a gyerekekkel. A zene- és képzőművészeti tábor aug. 17-én, vasárnap ünnepi gyerek-istentisztelettel zárult. A falubeliek élelmiszerrel, az asszonyok főzéssel járultak hozzá a tábor sikeréhez. /Mezey Sarolta: Zene- és képzőművészeti tábor Somosdon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./

2003. szeptember 25.

A Maros Megyei Tanfelügyelőség tizenkét iskolabuszt igényelt a Közoktatási, Kutatásügyi és Ifjúsági Minisztériumtól. A tanév megkezdődött azonban az iskolabuszokból csupán kettő érkezett a megyébe. A tanfelügyelőség gazdasági igazgatója közölte, belátható időn belül nem fog megérkezni a fennmaradó tíz jármű. Iskolabusz nélkül maradt Alsóbölkény, ahová a soropházi és szentmihályi gyerekeket, Gernyeszeg, ahová a teleki és a magyarpéterlaki gyerekeket, továbbá Marossárpatak, ahová a pókai, mezőmajosi és pusztaalmási gyerekeket kellett volna beszállítani iskolába. Nem indulhatott iskolabusz Balavásár és Szentdemeter, Zágor és Küküllősolymos, Nagysármás és Kissármás, Küküllőszéplak valamint Nagylászló és Örményes, továbbá Nyárádmagyarós és Nyárádselye között sem. Két párhuzamos programról van szó: a kisiskolák megszüntetéséről, vagy ezeknek az iskolaközpontokkal való összevonásáról és az iskolabusz-szolgálat beindításáról. Ott ahol nem tudtak iskolabuszt biztosítani, a kis létszámú iskolák megmaradtak, a tanerőket kihelyezték, nincs fennakadás az oktatásban. /Mezey Sarolta: Tizenkettőből két iskolabusz érkezett. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

2003. szeptember 29.

Szept. 26-án a marosvásárhelyi Cserealji Római Katolikus Szent Kozma és Damján Katolikus Egyházközség megalakulásának tizedik évfordulóján tartott búcsút. A négyezer lelket számláló egyház búcsúján a hívek mellett húsz lelkész vett részt, Csató Béla főesperes misézett. 1992-ben Csató Béla érseki helynök javasolta, hogy a marosvásárhelyi egyházközséget osszák fel több plébániára, mert a nagy plébániákon nem lehet lelki közösséget alakítani. Ennek eredményeként Marosvásárhelyen hat plébánia jött létre. A cserealji egyházközségben 1994-ben fatemplomot építettek, 1996 májusában az érsek megszentelte az új templom helyét, 2001 szeptemberében dr. Jakubinyi György érsek felszentelte az új katolikus templomot. /Mezey Sarolta: Tízéves a Szent Kozma és Damján Egyházközség. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./

2003. október 20.

Okt. 19-én Szászrégenben ünnepi istentisztelet keretében szentelték fel a Makovecz Imre és Müller Csaba által tervezett diakóniai, ifjúsági és oktatási (DIO) központot, amelyet a helyi református egyház Demeter József lelkipásztor irányításával építtetett. Jelen voltak a támogató alapítványok képviselői, az Apáczai Közalapítvány részéről Szabó Tibor kurátor és Csete Örs igazgató, a Mocsáry Lajos Alapítvány részéről Cser Krisztina, továbbá Ludányi Horváth Attila kolozsvári konzul, meghívott lelkészek. Ez a ház a város és a környékbeli falvak egyre fogyó magyarságának szellemi központja lesz. 1995 őszén ásták ki az alapokat egy, a katolikus egyház által átadott telken. 2000 tavaszán a magyar kormány, a Kulturális Örökség Minisztériuma 10 millió forintot adományozott a további munkálatokra. Hozzájuk csatlakozott az Apáczai Közalapítvány és a Mocsáry Lajos Alapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, amelyek az épület villanyhálózatát, nyílászáróit, bútorzatát, illetve a diakóniához szükséges pénzalapokat biztosították. /Mezey Sarolta: Felszentelték a DIO-házat Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./ A DIO-házat a gyülekezet már korábban használatba vette. Egy hete az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Köre éves találkozóját tartották az épületben. A gyülekezet a diakóniai munkát is beindította, hiszen az új épületben mindennap háromfogásos ebéddel várják a negyven 1-4. osztályos gyermeket, akik a szászrégeni magyar iskolába járnak. A diakóniai munka ökumenikus jellegű, hiszen a gyerekek között katolikus, ortodox sőt jehovista vallású is van. Ebéd után pedig a gyerekekkel az egyház által fizetett tanítónők foglalkoznak két-három órán keresztül. /Felavatták a DIO-házat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2004. február 7.

Amióta Marosjárán és Kisillyén megszüntették az öt-nyolc osztályos iskolát, a tanulók gyalog járnak az erdőcsinádi – legközelebbi – iskolába. A szülők többször kérték az iskolabuszt, de eddig nem tudták ezt elérni, a járai gyerekeknek napi tizennégy kilométert kellett veszélyeknek kitéve, az erdő mellett, a határon keresztül – gyalog megtenniük. Végre most február elsejétől megjelent az iskolabusz. A buszt eredetileg a teleki román tagozatos gyermekek szállítására kapták. A helyi tanács úgy döntött, hogy ezzel az iskolabusszal a járai és a kisillyei magyar gyermekek utaztatását is ellátják. /Mezey Sarolta: Sokévi gyaloglás után. Busszal járnak iskolába a járai és kisillyei gyerekek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

2004. április 27.

A Marosszék Kulturális Egyesület immár negyedszer szervezte meg a Napsugár Nemzetközi Néptánctalálkozót. Ápr. 24-én Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban telt ház előtt léptek fel a néptáncegyüttesek. A XI. Erdőcsinádi Néptánctalálkozó előestéjén a marosvásárhelyi közönség is láthatta a néptánctalálkozót. A találkozón elsőként a Füzesi Albert és Lengyel Ildikó vezette – kisgyerekeket táncoltató – Napsugár együttes lépett fel. /Mezey Sarolta: Napsugár Marosvásárhelyen, Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 27./

2004. május 5.

Csató Béla római katolikus főesperes, a marosvásárhelyi Unirea, volt II. Rákóczi Ferenc Fiú Főgimnázium, illetve a Művészeti Líceum, volt Római Katolikus Leánygimnázium jövőbeni sorsáról leszögezte, hogy nem az egyházi iskolákat szolgáltatták vissza, csupán az iskolák épületét, vagyon nélkül. A törvény értelmében az egyház köteles 5 évre szóló szerződést kötni az épületben működő tanintézménnyel, amely bérleti díjat fizet majd az egyháznak. A római katolikus egyháznak újra működtetnie kell egy testületet, az iskolaszéki testületet, amelynek végig kell gondolnia, mi lesz öt év múlva. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a jelenlegi Bolyai Farkas Líceumról kifejtette: céljuk, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban keresztény szellemben minőségi oktatás folyjon. Jelenleg öt kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Az első hármat – a kolozsvárit, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot – már régebb visszaszolgáltatták. A marosvásárhelyit és a székelyudvarhelyit csak most sikerül visszaszerezni. /Mezey Sarolta: Mi lesz a visszaszolgáltatott iskolákkal? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

2004. június 21.

Jún. 20-án az Erdélyi Református Egyházkerület Kántortanító-képző Intézete újabb, a tizenegyedik kántortanító nemzedéket bocsátotta útjára a marosvásárhelyi Vártemplomban. Pap Géza püspöke hirdetett igét. A marosvárhelyi Kántortanító Intézetben immár 350-en szereztek kántortanítói oklevelet. Közülük sokan tanítóként, óvónőként, kántorként dolgoznak Erdély-szerte. A kántortanítóknak az lesz a feladatuk, hogy keresztény erkölcsben, hitben vállalják fel a népnevelést és a zeneoktatást, a közösségteremtést. A mai napig nem oldódott meg az állandó székhely kérdése. Az oktatás egy része az Eminescu (volt Jókai) utcai Diakóniai Otthonban zajlik, másik része pedig a volt református leányiskolában. A végzősöknek Pap Géza püspök nyújtotta át a kántori oklevelet. /Mezey Sarolta: Kántortanító-oklevelek egy újabb nemzedéknek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

2005. február 12.

Marosszentgyörgy és Tófalva között egy öthektáros római katolikus egyházi területen február 11-én letették egy karmelita kolostor alapkövét, amely ez év októberéig felépül. Az eseményen jelen volt dr. Jean Claude Périsset pápai apostoli nuncius, dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József püspök és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, továbbá több magyarországi karmelita nővér. Baricz Lajos örül, hogy Marosszentgyörgyre esett a választás, mert a karmelita kolostor imádkozó közösség, amely hatással lesz az egész egyházközségre. Dr. Jakubinyi György érsek elmondta, hogy a Szent István által alapított ezeréves erdélyi egyházmegyében a reformáció térhódításáig – 1567-ig, amikor a püspököt is elűzték – voltak szemlélődő rendek. Azóta ezek a rendek hiányoztak az egyházmegyéből. Márton Áron püspök 1938-ban kezdeményezte visszaállításukat, azonban a világháború közbeszólt. 1990-ben Bálint Lajos érsek kezdeményezésére Csíksomlyón elsőként megalakult a klarissza szemlélődő rend. Mivel több katolikus székely lány lépett be a magyarországi – sopronbánfalvi, szombathelyi és pécsi – karmelita kolostorokba, elérkezett az ideje, hogy Erdélyben is létrehozzák a rendet. /Mezey Sarolta: Felépül az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye első karmelita kolostora. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

2005. május 16.

Május 14-én Marosvásárhelyen a várban az EMKE immár másodízben megszervezte a Tavaszi Fesztivál, melyet Csegzi Sándor alpolgármester nyitott meg. Különböző tájegységek népviseletébe öltözött gyerekek töltötték be a teret. Tizenhárom csoport lépett színpadra, Magyarországról is jöttek. A színpadon folyt a tánc, a játék, a mellette lévő téren kézművességre – nemezelés, körmöcskézés, fonás – tanították az érdeklődő gyermekeket. Volt népdalvetélkedő is, több mint negyven benevezővel. A család nemzetközi napja alkalmából a meghívottak között volt Herman János hatgyermekes református lelkész és Kristófi János tízgyermekes festőművész. /Mezey Sarolta: II. EMKE Tavaszi Fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./ A fesztivál keretében megrendezték Marosvásárhelyen a IV. Gyermek-Gyöngykoszorú találkozót, ahol népi gyermekjátékokat mutatott be 15 csoport, közöttük magyarországi meghívottak is. Ezt követően népdalvetélkedőre került sor. /II. EMKE Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./

2005. július 19.

Magyarországi vendégei voltak a Nyárád menti Lőrincfalvának. Testvértelepülésük /Újlőrincfalva/ 35 tagú küldöttségében jelen volt Soltész András polgármester is. A két település között 2003-ban jött létre a kapcsolat, a találkozót az Imreh József által vezetett Lőrincfalva Egyesület szervezte. A magyarországiak családoknál laknak. Fellépett a helyi Lőrinc tánccsoport. Soltész András, Újlőrincfalva polgármestere elmondta, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál pályáztak a Házhoz visszük Erdélyt elnevezésű rendezvény megszervezésére, melynek célja az erdélyi kultúra minél szélesebb körű ismertetése. Erre a rendezvényre meghívják a Lőrinc nevet viselő kilenc magyarországi település képviselőit, a környező falvak lakóit, akiknek eddig nem volt lehetőségük Erdélybe utazni, s erdélyiekkel ismerkedni. /Mezey Sarolta: Lőrincfalvák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

2005. augusztus 18.

Harmadik nyara, hogy Mezőbergenyének képzőművész vendégei voltak. A tábor szervezését idén Ősz Zoltán helybeli alkotó, nyugalmazott tanár a mezőpaniti önkormányzat és egyéni támogatók segítségével vállalta magára. A tábor utolsó napján a képeket kiállították a gyülekezeti központban. /Mezey Sarolta: Képeken a mezőbergenyei élet zamata. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 18./

2005. november 3.

A marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközség lelkészei, Bende Sándor főgondnok és Takács Mihály gondnok ünnepi istentiszteletre hívták össze a gyülekezetet. Megköszönték mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház újabb ingatlannal gazdagodjon. A templom szomszédságában lévő házat és 4 ár területet 1000-1200 család adakozásából sikerült megvásárolni. A zenekedvelő gyerekek is részt vállaltak, hiszen Bustya Judit kántor vezetésével karácsonyi CD-t, hanglemezt adtak ki, amelynek teljes bevételét a házvásárlásra ajánlották fel. Varga László nyugalmazott lelkipásztor, akinek nevéhez a gyülekezet születése, a templomépítés, papilakvásárlás fűződik, előadást tartott az egyházközség 17 éves történetéről. A gyülekezet lélekszáma most már 5000 alá csökkent, a gyülekezet mégis „naggyá nőtte ki” magát – mondta Varga László. /Mezey Sarolta: Gyarapodás a Cserealján. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

2005. november 10.

Szovátán a Faipari Iskolaközpontban a posztliceális képzés első évében mindeddig román nyelven folyt a tanítás. Tóth Ferenc a Totart Alapítvány nevében beadvánnyal fordult az iskolához, illetve a Megyei Tanfelügyelőséghez, amelyben kérte, hogy a posztliceális képzés ne román, hanem magyar nyelven történjen. Beadványát tíz magyar anyanyelvű elsőéves is aláírta, ennek ellenére Vass Ferenc igazgató elutasította a kérést. A Megyei Tanfelügyelőség azt a választ adta, hogy a tanulók megválaszthatják az oktatás nyelvét. Ezután Tóth Ferenc a romániai magyar oktatásért felelős intézményekhez, továbbá a sajtóhoz fordult, mivel szerinte „az iskola igazgatója megsérti a román tanügyi törvényt és egyben akadályozza a magyar nyelvű képzést.” Vass Ferenc igazgató a Népújság munkatársának kifejtette, román nyelvű oktatást kérelmeztek, ezt hagyta jóvá a tanfelügyelőség. Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes intézkedett, magyarul fog folytatódni az oktatás. /Mezey Sarolta: Csak akarni kell. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

2006. január 24.

Marosludason a művelődési házban a magyar kultúra napján tizenegy énekkar sereglett össze. A rendezvényt a Romániai Magyar Dalosszövetség és a helyi református egyházközség szervezte. Czirmay Levente református lelkipásztor köszöntője után Guttman Mihály, a Dalosszövetség elnöke adott hangot örömének azért, hogy végre ezt az ünnepet Erdélyben megünnepelhetik, majd felkérte a közönséget, hogy Czirmay Izabella Mária, a marosludasi énekkar vezetője vezényletével közösen énekeljék el a Himnuszt. Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese emlékeztetett arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt Kodályt is felkérték, írjon új himnuszt, amire ő azt válaszolta: ennél szebbet nem lehet írni. Az énekkari hangversenyt a helybeli református egyházközség vegyes kara kezdte. Fellépett az aranyosegerbegyi református énekkart, a nagyenyedi református egyházközségi énekkar. Külön élmény volt a népviseletbe öltözött magyarfenesiek fellépése. Bemutatkozott még a mérai kórus, a baróti kórus, akik székely ruhában léptek közönség elé, a kolozsvári belvárosi református egyházközség Kálvin énekkara és Dávid ifjúsági kórus, a marosújvári vegyes kar és a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara. Marosludas önkormányzata nem volt hajlandó áldozni, a helyi költségvetésből magyar vonatkozású ünnepélyre. /Mezey Sarolta: Énekkari hangverseny Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24., Jenei Mária: Tizenegy kórus énekelte a Himnuszt. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-87




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998