udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 121 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-121
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mihai Viteazul (Mihály vajda)

1991. július 12.

Háromszéken az idei 1750 kilencedikes helyből 1230 jut magyar tanulóknak, szigorúan betartva, hogy a nyolcadikosok fele kerülhet középiskolába. A krónikus tanítóhiányt sikerült enyhíteni, az idén 90-nel több hely lesz a tanítóképzőkben, így sok képesítés nélkül tanító is szakképesítést szerezhet. A minisztérium jóváhagyta a középiskolák magyar elnevezését, végre hivatalosan is felvehették Gábor Áron /Kézdivásárhely/, Kőrösi Csoma Sándor /Kovászna/, Mikes Kelemen /Sepsiszentgyörgy/, Baróti Szabó Dávid /Barót/, Bod Péter /Kézdivásárhely/, Nagy Mózes /Kézdivásárhely/, és Puskás Tivadar /Sepsiszentgyörgy/ nevét. Az a rendelet, hogy románul kell tanítani a történelmet és földrajzot, azt jelenti, hogy tovább folytatódik román tanárok betelepítése Székelyföldre. Ráadásul ez a minisztériumi határozat alkotmányellenes. Nekünk nincs történelmünk? tette fel a kérdést Kovács András, hozzátéve. "Csak annyit kérünk, amit a moldáviai oktatásügyi miniszter, aki az orosz és a román nép történelmének elválasztásáról beszélt. A Mihai Viteazul román tannyelvű líceum /Sepsiszentgyörgy/ öt kilencedik osztályt kapott, holott nincs annyi román gyermek. Ezek szerint tovább tart a más megyékbeliek behozatala. Magyar részről sérelmezik, hogy a szakoktatás az összes iskolában románul folyik. /Kovács András: Tanügyi kérdések Kovászna megyében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 12./

1991. július 16.

Szoborállítók címmel írt Magyari Lajos a Háromszék megyében felállított szobrokról. A hetvenes években Kőrösi Csoma Sándor két szobra került köztérre, az egyik Kovászna főterére /Jecza Péter alkotása/, a másik Csomakőrösre /Orbán Áron munkája/. Sepsiszentgyörgyön állították fel Gábor Áron szobrát, mellszobrot kapott Lázár Mihály. Szobotka András egész alakos Dózsa szobra Dálnok közepére került. A községi út elágazásánál megtiltották, hogy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet Dálnokra, Dózsa György szülőfalujára. Gábor Áron "ágyús" szobrát, Nagyvarjasi Oláh munkáját úgy kellett "hazalopni" Nagyváradról, mert az egykori tüzérakadémia előtt álló szobor először a Kőrösvidéki Múzeum kertjébe, majd szinte a szeméttárolójába került. Viszontagságos volt a véceri 1848-49-es emlékoszlop sorsa: ledöntötték, újra felállították, végül sok küzdelem árán ma is áll Tornai András műve. Márkosfalván Barabás Miklós szobra áll, Csernátonban pedig - amúgy félillegálisan - talapzatra került Bod Péter és Végh Antal mellszobra. Román szobrokat helyeztek el Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön a román katona emlékművét, majd a Mihai Viteazul szoborcsoportot. 1989 után a magyar szobrok rongálása következett: meggyalázták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet, teljesen tönkretették az erdődi Petőfi-emlékművet, Kovásznán - több ízben - olajfestékkel mázolták be Kőrösi Csoma Sándor szobrát, a vandál támadások nem kímélték a Bolyaiak marosvásárhelyi szobrát, a Kölcsey-emléktáblát, összetörték a magyar személyiségek nevét viselő iskolatáblákat, magyar és román templomokat gyújtottak föl. Nemrég azt követelte a Vatra Romaneasca, hogy Erdélyben le kell rombolni minden olyan műemléket, szobrot, amely sérti "a román nép méltóságát". Mindennek ellenére a megyében új szobrokat állítottak, Zabolán a Mikó Imre-mellszobrot /Petrovits István műve/, Nagyajtán Kriza János szobrot /Jecza Péter műve/. /Magyari Lajos: Szoborállítók = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./

1994. december folyamán

Magyarok a Nagy-Szamos völgyében címmel Gábriel András vázolta fel a vidék múltját, a többszöri tatárbetörést, a török világot, Basta és Mihály vajda kíméletlen pusztítását. Ennek következtében a vidék erős magyar többsége csaknem háromszoros román többségre változott. Gábriel András számbaveszi, hol élnek még magyarok. Kismonostorszegen 60 magyar él, Rettegen 500 /1941-ben: 1430/, további falvakban a magyarok lélekszáma: Baca /ma Petru Rares/ 400 fő, Felőr 600 /a falu lélekszámának 2/3-a/, Alsóilosva 54 /1941: 194/, Szentmargita 400 /1941: 546/, Árpástó 800, Magyardécse 2000, Bethlen 1300 /1941: 1623/, Várkudu 380 /1941: 541/, kevés magyar él Csicsókeresztúron és Somkeréken, erős magyar többség van Magyarnemegyén. /Honismeret, 6. sz./

1995. február 15.

A Román Akadémián /Bukaresti Tudósok Háza/ és Nagyváradon az egyetemen 1994. okt. 11-15-e között tartotta ülését a román-magyar történész vegyes bizottság. Ezt a bizottságot 1970-ben hozták létre, működése azonban nehézségekbe ütközött, ezért 1982-ben a bizottság megszakította üléseit. A kollegiális kapcsolatok felvételére 1990-ben kerül sor. Először 1992/93-ban tartottak egy "tisztázó" jellegű találkozót Bukarestben és egy "bevezető" ülést Budapesten, illetve Veszprémben. 1994-ben először tartották meg a rendes évi ülést. A napirenden a következő két téma szerepelt: Mihai Viteazul személyisége és A városok fejlődése a közép-délkelet-európai térségben a XIX: századig. A vegyes bizottság román elnöke Camil Muresanu, a Babes-Bolyai Egyetem professzora, magyar elnöke dr. Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese volt. A következő ülésszak Magyarországon lesz. A tanácskozásról beszámoló dr. Alexandru Porteanu professzor, a vegyes bizottság román alelnöke érthetetlennek tartja, hogy a magyar és a román sajtó nem számolt be erről az összejövetelről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ A Romániai Magyar Szó beszámolt erről tavaly , hozzátéve, hogy a legutóbbi, 1993 tavaszán megtartott találkozón a két ország történelemkönyveiről folytattak eszmecserét: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. okt. 18./

1995. szeptember 26.

Sepsiszentgyörgyön leleplezték a harmadik román szobrot, Andrei Saguna, múlt században élt ortodox püspök négyméteres bronzszobrát. A városban van még a román katona és Mihai Viteazul lovas szobra. Az útikalauzokban is így fog szerepelni a jövőben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./ Sepsiszentgyörgy lakosságának 74,8 %-a magyar nemzetiségű. /1992-es népszámlálás adata/

1995. szeptember 28.

A calugareni "ütközet" négyszázadik évfordulóján színes áltörténelmi dáridóra hívta a nemzetet a koalícióban részt vevő Nagy-Románia Párt szenátora, Adrian Paunescu, aki már Ceausescu idején is rendezett hasonló emlékező ünnepeket. Az ünnepelt győzelem valójában vereség volt, az új korban Vitéz Mihályra keresztelt olténiai vajda menekült a törökök elől, nemhogy üldözőbe vette volna őket. A felmentő seregként érkező Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem székelyeivel a Duna felé fordította a törököket. Erről az ünnepségen nem esett szó, a célzásokban magyarok inkább megtestesítői voltak az ellenségnek, mint a törökök. A párhuzamosan szervezett másik monstre rendezvény a bécsi döntés 55. évfordulója volt. Korábban is igyekeztek minél több magyarellenes könyvet kiadni, a külügyminisztérium elöntötte velük a világ könyvtárait, nagyvonalú összegek ösztönözték a nagy nyugati lapok munkatársait, hogy segítsék hozzá a szóban forgó műveket a halhatatlansághoz. Ilyen könyv a nemrég született Meghurcolva saját hazájában című, amely angolul, németül és franciául látott napvilágot. Kiadója a bukaresti polgármesteri hivatal, pénzt a magyar honvédséggel békepartnerséget vállaló hadügyminisztérium biztosított. A kötet az 1989-90-es periódust ismerteti, a székelyföldi népítéleteket és a marosvásárhelyi eseményeket, bemutatva a magyarság románellenességét, agresszivitását. 1990-ben is megjelent egy összefoglaló a magyar revizionizmus történetéről A magyar impérium fantazmagóriája és az Európa Ház címmel. A szerző, Raul Sorban közismert volt erdélyi értelmiségi körökben, nem annyira művészettörténészként, hanem besúgói minőségében. - Iliescu elnök "Románia az igazság óráján" című memoárkötete a hazai kiadás után gyorsan megjelent külföldön is, nyelvenként ötvenezer példányban, terjesztését a román diplomáciai testületek vállalták, ajándékozás formájában. Iliescu kötetében románosítani akarja az 1989-es eseményeket, a magyarokat alig említi, inkább szerepük anarchisztikus jellegét emeli ki. /Ara-Kovács Attila: Románia: új könyvek. = Magyar Narancs, szept. 28./

1995. október 17.

Bodor Pál írásában /Történelmi ki kicsoda vadkeleten/ ahhoz fűzött megjegyzéseket, hogy Funar polgármester Mátyás király szobrát Kolozsvárról Vajdahunyadra akarja száműzni. Kit érdekel az uralkodók eredete, jegyzi meg Bodor Pál. Basarab vajda feltehetőleg kun volt, ez mit sem von le román történelmi érdemeiből. Mihai Viteazul eredete sem tisztázott, akad eretnek román történész, aki szerint görög zsoldosvezér volt. Az egyesítő A. I. Cuza fejedelem félig görög, a múlt század eleji felkeléseket szervező Elefteria vagy az 1821-es szabadságmozgalom mártírja, Tudor Vladimirescu görög származású, Eminescu lengyel, Caragiale albán származású, de Coresi diakónus sem volt román. Azonban ez nem von le semmit érdemükből. /168 Óra (Budapest), okt. 17./

1996. április 11.

Nagyváradon szaporodnak az emlékművek. Először a hadsereg emelt - dacolva a helyi tanács határozatával szobrot Mihai Viteazulnak, majd a rendőrség /ugyancsak a tanács megkerülésével/ mellszobrot Avram Iancunak, de van már szobra a két világháború között a magyar iskolarendszert felszámoló Onosifor Ghibunak, továbbá Traian Mosoiu tábornoknak is. /Emlékműdömping. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

1997. május 6.

Lehetséges, írta Szász, hogy a kolozsvári televízió magyar adásában Szőcs István tagadta a kontinuitás elméletének valós mivoltát Erdély földjén, vagy "olyasmiket koholt, hogy Mihai Viteazul Rudolf császár biztosa lett volna, Szent György szoborarcáról pedig az erdélyi arcok tipológiáját olvasta le" és ezt szembe, sőt fölé helyezte a bizánciaknak. Kifejezte azonban értetlenségét a Ziua tegnapi számában megjelent cikkel szemben, hogy az mindezekért miért nem vitatkozik Szőcs Istvánnal, és miért kell tromfként hangoztatni, hogy SZ.I. Szőcs Géza volt RMDSZ-szenátornak az apja, néhány vitatható kommentárból miért kell arra következtetni, hogy a magyarokat a románok ellen uszítja a kolozsvári televízió, vagy azt állítja, hogy "A célegyenesben, a madridi NATO-csúcs előtt a Bukarest és Budapest közötti viszonyt övön aluli ütés éri.". Szász János kifogásolta, hogy a Ziua történettudományi kérdésekből súlyos aktuálpolitikai kérdéseket vont le. A Ziua tájékoztat, hogy május 7-én a kolozsvári televízióban Ioan Aurel Pop az Erdélyi Tanulmányok Központjának igazgatója "helyre fogja hozni a magyar adásban elhangzott aberrációkat". A lap szerint az április 30-i műsorban olyan kijelentéseket tettek, melyek sértik az erdélyi román szellemiséget. /Szász János: Néhány kérdés a Ziua szerkesztőségéhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./ Az Adevarul de Cluj szerint Szőcs István az irredenta adás végén egy olyan kijelentést tett, melyek szuggerálták, hogy a jövő teljesíteni fogja az erdélyi magyarok azon vágyát, hogy a magyar nemzet tagjai legyenek. A kolozsvári televízió igazgatója Ioan Muslea egy közleményben kifejtette, megígéri, hogy az intézmény vezetősége mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. A lap szerint ez azt jelenti, hogy meg fogják szigorítani a magyar adás felügyeletét. Úgy véli, hogy a televízió vezetősége nem hagyja figyelmen kívül az eset politikai összetevőjét sem, mivel az RMDSZ egy külön magyar szerkesztőséget javasol, és "Boros János az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kijelentette, hogy hitelesek Szőcs feltételezései". Victor Romulus Constantinescu a Kolozs megyei tanács elnöke kijelentette, hogy az adás irredenta törekvések létezéséről tanúskodik. A szólásszabadság alapján vonakodik attól, hogy a szerkesztők megbüntetését kérje, de javasolja az adások anyagainak olyanszerű összeválogatását, hogy azok a harmonikus együttélést szolgálják. Az RTDP kolozsvári szervezetének elnöke szerint meneszteni kéne a kolozsvári televízió igazgatóját, Szőcs Istvántól pedig meg kellene vonni a román állampolgárságot. Grigore Zanc úgy véli, hogy a közölt adás mutatja, hogy a jelenlegi hatalom sokkal többet ígért az RMDSZ-nek, mint amennyit észlelni engedett. Zanc nem zárja ki, hogy probléma lesz Erdély Romániához való tartozása a közeljövőben. Az RTDP-s politikus azzal vádolja a jelenlegi hatalmat jegyzi meg a lap amivel az előző ellenzék is vádolta az előző hatalmat, azzal, hogy a etnikai nézeteltérésekkel akarja elterelni a figyelmet az ország nehéz gazdasági helyzetéről. A Cronica Romana tévesen közli, hogy az RMDSZ Kolozs megyei elnöke tette a vitatott kijelentéseket a magyar adásban. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 6., 82. sz.

1997. május 6.

Botrányt próbáltak kavarni a nacionalista érzelmű lapok a RTV kolozsvári területi adójának április 30-i magyar adása miatt, amelyben Szőcs István megkérdőjelezte a dákoromán folytonosság elméletét.A Ziua szerint a "felháborító történelemhamisítás" az adófizetők pénzén történt. Ezt a kolozsvári magyar tévések az adás után kollégáiktól is megkapták. Ilyenkor hiábavaló érvelés, hogy a romániai magyarok is adóznak. - Román történészek négyszemközt már Ceausescu idején jósolgatták, hogy egyszer eljön az idő, amikor ki kell mozdulni a legendázásból, nem érdemes folyton leégni a nemzetközi történész-találkozókon, jegyezte meg Nits Árpád. Az egyéni kezdeményezés csak arra szorítkozott, hogy elfogadhatóbb magyarázatot kerestek arra az ellentmondásra, hogy miért élnek románok ott, ahol a rómaiak nem éltek. Erre készült az elmélet a népbölcsőről, ahonnan a románok áttelepültek a Kárpátokon túlra. Az erdélyi nyelvjárás viszont nem terjedt át Moldvába. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ A Ziua, Mesagerul Transilvan és az Adevarul de Cluj szerint az Szőcs István román történelmet bemocskoló történelmi esszéje kapott helyet. Szőcs István az Ezredvég című műsorban kifejtette, hogy az "árpádi törzsek bejöveteléig Erdély senki-földje volt, mely jogi, kulturális és szellemi entitásként nem létező volt." A lapok kifogásolják, hogy Mihai Viteazulnak a románok egyesítésében betöltött szerepét csökkentette azzal, hogy őt "Rudolf, Magyarország királya, parancsnokának nevezte". Szőcs István elmondta továbbá, hogy a helynevek többsége a magyaroktól származik, és a magyar uralkodók hozták létre a románok számára is az első iskolákat. Boros János az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke egyetért azzal, hogy Erdélyben az első román iskolákat a magyarok alapították. A Ziua szerint Boros János kijelentette, hogy Mihai Viteazul nem nemzeti célokból egyesítette Erdélyt, Moldvát és Havasalföldöt, hanem kizárólag a területeken való uralkodás céljából. A Mesagerul Transilvan idézi Buchwald Pétert, aki kifogásolja, hogy olyan kérdésekre fektetik a legtöbb hangsúlyt, amelyek offsaid-ban hagyhatják a magyarokat. Kolozs megye prefektusa és Ioan Gavra RNEP-es képviselő bírálják a Szőcs István kijelentéseit. A lapok utalnak arra, hogy Szőcs István Szőcs Géza apja, aki szerintük romángyűlölő. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 5., 81. sz./

1997. június 3.

A Cronica Romana egyoldalas anyagot közöl Virgil Petrescu tanügyminiszter Hargita és Kovászna megyékben tett látogatásáról. A lap főleg a román lakossággal is rendelkező falvak román nyelvű oktatásának gyatra szintjét, valamint a sepsiszentgyörgyi iskola jó tanítási feltételeit. Ismerteti Hargita megye alprefektusának kijelentését, miszerint a román-magyar alapszerződés aláírása után sokat csökkent a magyarok és románok közötti feszültség a megyében. Mihai Sarca szerint 1989 után több mint 10 ezer ember, többségében román hagyta el a megyét. Úgy véli, hogy jelenleg tévesnek minősítik az iskolák szétválasztásának gondolatát. Sarca elmondja, hogy legtöbb helyen csak a rendőrök románok, illetve hogy a románok nincsenek képviselve a közigazgatásban. Stela Buda a Mihai Viteazul Alapítvány elnöknője kijelentette, hogy "a hargitai és kovásznai románok elhagyatva érzik magukat, olyan kisebbségiek helyzetében, akik az 1918 előttinél gyorsabb asszimilációnak vannak kitéve". Szerinte több faluban a magyar iskolában már 1940 óta csak magyar nyelven folyik oktatás. A miniszterelnök elmondta a lapnak, látogatásának célja az volt, hogy megtekintse a vidék jellegzetességeit, és azokat a problémákat, amelyek feszültséget kelthetnek. A miniszter kifejezte meggyőződését, hogy a tanügyi törvény módosítása és főleg az anyanyelvű oktatásra vonatkozó korlátozások kiiktatása a tanügyi törvényből elősegítik a feszültségek megszüntetését. Hangsúlyozta, hogy a történelem és földrajz magyar nyelvű oktatása következtében azok a román tanárok, akik eddig ezeket a tantárgyakat tanították, nem vesztik el állásaikat. /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), jún. 3., 102. sz./

1997. június 6.

Kötő József oktatási ügyvezető alelnök közleményben válaszolt a román lapokban megjelent sajtóhadjáratra: Az Adevarul ismerteti 130 kolozsvári román értelmiségi egyetemi tanár, orvos, művész Emil Constantinescu államfőhöz eljuttatott levelében tiltakozását fejezte ki aziránt, hogy "egy idő óta egyre súlyosabban és gyakrabban jelentkeztek olyan álláspontok, javaslatok, jelenségek és helyzetek, melyek azt bizonyítják, hogy az erdélyi magyarság vezetői, a megfelelő tisztelet nélkül tekintenek a román államra, és alkotmányát nem veszik figyelembe, illetve tudatosan megszegik, sőt lebecsülik a többségi állampolgárokat, a románokat." A levél szerzői a következőket kifogásolják: a Babes-Bolyai Egyetem szétválasztásának követelését, és a magyar nyelvnek a románnal egyenrangú nyelvként való használatát az oktatásban, tudományokban és a közigazgatásban; a magyar nyelv ismeretének megkövetelését a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai polgármesteri hivatalok egyes tisztségeinek betöltésénél; egyes magyarok azon követelését, hogy külön helyeken vizsgázhassanak a Jogi Egyetemre; részarányánál nagyobb beiskoláztatási számok jóváhagyását a magyar kisebbség számára; a Székelyföldi Konzultatív Tanács azon törekvését, hogy véglegesítse a közösségi autonómiára vonatkozó dokumentumait; az RMDSZ tiltakozásait a sepsiszentgyörgyi csendőrlaktanya építése ellen, mely sérti a szuverén román állam jogát; Tőkés László radikális kijelentéseit, melyeket az RMDSZ, annak ellenére, hogy részese az ország kormányzásának nem kifogásolt; Mihai Viteazul emlékének megsértését az RTV adásában. "Az eseteket részben és látszólag azért tolerálták, hogy megnyugtassák a magyar kisebbség érzékenységét, annak ellenére, hogy az a lakosságnak csak 7%-át képezi" írják a levélben, majd hozzáteszik, hogy "a hazai etnikumközi viszonyok kérdéseit nem lehet csak a romániai magyarok érdekeinek szempontjából megítélni. Megoldásuk meg kell feleljen a többség elvárásainak is." Végül a levél szerzői kifejezik reményüket, hogy a román államfő megérti nyugtalanságuk okát és meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy az előbb felsorolt jelenségekhez hasonlóak többé ne forduljanak elő. "130 kolozsvári értelmiségi támogatást kér a magyar szélsőségesek ellen címmel" ismerteti az Adevarul a levelet. A levélről beszámol a Kolozsváron megjelenő Adevarul de Cluj is. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), jún. 6., 105. sz./

1997. szeptember 2.

Andrei Cornea lelkesen méltatta Lucian Boia a Bukaresti Egyetem történészének kötetét /Magyarul: Történelem és mítosz a románság tudatában, Humanitas, Bukarest, 1997/, melyet iskolai alaptantárgynak javasol a minisztériumnak. Lucia Boia ugyanis kifejtette, hogy a nagy román nemzeti "mítoszok", az egység, a kontinuitás, a latinitás /illetve a törzsökösség/, továbbá a "jó uralkodó" mítosza, a "nemzetközi összeesküvés" mítosza mind a képzelet termékei. Az ilyen mitológia lebontása felháborodást vált ki a románságból. Miként lehet elfogadni például, hogy Mihai Viteazulban nyoma sem volt a román nemzeti tudatnak, hogy a románok se nem latinok, se nem dákok, se nem dákorománok, hanem egyszerűen - románok. A kontinuitás elmélete szintén mítosz, melyet egyébként olyan eminens román történészek is kétségbe vonták, mint Hasdeu, Onciul, Xenopol. - De hát akkor hogyan tudjuk indokolni történelmi jogainkat Erdély fölött? - kérdezi majd az elszörnyedt olvasó. Le kell szoknunk arról, hogy történelmi érveket hívjunk segítségül, figyelmeztetett Lucian Boia. /Andrei Cornea: Történelmi mítoszok és az oktatás reformja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2., átvéve a 22 (Bukarest) román hetilap 31. számából, illetve az A Hét (Bukarest) 34. számából./

1997. november 20.

Demény Lajos terjedelmes tanulmányában a mai román történetírásban kibontakozó kritikai szemléletet vette számba. 1990 és 1992 között még bátorságra volt szükség annak kimondásához, hogy a román történetírás válságban van, mára már lehet erről beszélni. A tankönyvekben azonban még a régi szemlélet uralkodik, a gátlástalan kizárólagosság, az öndicséret. A nemzetközi konferenciákon a román holocaustról volt szó, először beszéltek az Antonescu-diktatúra zsidó áldozatairól, melyet egészen az utóbbi évekig elhallgattak. 1989 után nemcsak a kritikai szemléletű történészek léptek színre, hanem a legszélsőségesebb, Nagy-Románia Párthoz tartozó Vasile Budriga csoport is. Éppen ők késztették azután a történészeket a kritikus hangvételre. Az új szemléletben szerepe van Lucian Boia /sz.1944/ professzornak, aki Bukarestben, az egyetemen a román és egyetemes histográfia szemináriumát vezeti. 1980-ban javaslatára hozták létre a történészek bukaresti világkongresszusán a Nemzetközi Histográfiai Bizottságot, melynek főtitkára, majd elnöke lett. 1995 és 1997 között három tanulmánykötet szerkesztője részben szerzője, kettő közülük a román kommunizmus és egy a román történelem mítoszairól szól. Az utóbbival foglalkozik Boia behatóan. 1995-ben megjelent munkájával /Mituri istorice romanesti (Magyarul: Román történelmi mítoszok)/ Boia az érdeklődés középpontjába került. Megvizsgálta a román mítoszokat, foglalkozott a nemzeti hősökkel, akiket hol dicsőítettek, hol eltaszítottak. A szerző kitért a dák eredetelméletre, hozzátéve, az utóbbi két évtizedben ez az uralkodó elmélet a román történetírásban. A román nyelv tetemes szókincse szláv eredetű, tehát a szláv elem asszimilálása előtt nem lehetett beszélni a román nyelv kialakulásáról. Az eredetvitában Boia professzor leszögezte, hogy "a román nép kialakulása elsősorban nyelvészeti kérdés".- A román nép egységének mítoszát a kommunizmus korában megszilárdították és visszavezették a dák királyokig. A román egység szimbólumát, Mihály vajdát a múlt század harmincas éveiig a Habsburg hatalom szolgálatába szegődött zsoldosnak tartották a román történészek. Aarion Florian 1837-ben kiadott könyvében csinált belőle nemzeti hőst, ezt a képet szentesítette Nicolae Balcescu. Igaz, A. D. Xenopol tagadta, hogy Mihály vajdát a nemzeti egységtudat vezette lépéseiben. A teljes változást a kommunista diktatúra időszaka hozta, amikor a hódítás helyett az egységesülést hirdették. Az egység mítoszának a jegyében betiltották a regionális vonatkozású tanulmányok kiadását. Boia azt is megállapította, hogy 1989 után a nemzeti mitológiát képviselő történészek megőrizték hadállásaikat, sőt: ők már nem elégedtek meg Mihály vajdával, hanem azt állítják, hogy Stefan cel Mare moldvai vajda is az összes románok ura volt. "Itt már nem csupán értelmezésről van szó, mint Mihály vajda esetében láttuk, hanem új történelem feltalálásáról. Az egyik középiskolai tankönyvben azt is kijelentették, hogy 1848-ban a románok egyetlen forradalmi programmal léptek fel, amikor köztudott, hogy több és távolról sem azonos programjuk volt" - írta Boia professzor. A román lelkiség mítoszát a jobboldali, nacionalista Lucian Blaga fejtette ki. Blaga és mások azonosították a román lelkületet az ortodoxiával. - Boia könyvében a román mítoszok sorába utalja az állandóan hangoztatott román függetlenségi küzdelmeket. - Könyvéből az is kiderül, hogy Dobrudzsában 1880 előtt a románok kisebbségben voltak és hosszú évtizedekre volt szükség, hogy a romanizálást elvégezzék: 1947-ig romanizáló bizottság működött miniszteri rangban levő királyi megbízott elnöklete alatt. /Demény Lajos: Mítoszokról - mitizálás nélkül. A román történetírás kritikai irányzatai. = A Hét (Bukarest), nov. 20./

1998. május 6.

A Romániai Magyar Szóban Szász János úgy értékelte, lehetséges, hogy a kolozsvári televízió magyar adásában Szőcs István tagadta a kontinuitás elméletének valós mivoltát Erdély földjén, vagy "olyasmiket koholt, hogy Mihai Viteazul Rudolf császár biztosa lett volna, Szent György szobrának arcáról pedig az erdélyi arcok tipológiáját olvasta le és ezt szembe, sőt fölé helyezte a bizánciaknak". Kifejezi azonban értetlenségét a Ziua tegnapi számában megjelent cikkel szemben, hogy az mindezekért miért nem vitatkozik Szőcs Istvánnal, és miért kell tromfként hangoztatni, hogy SZ.I. Szőcs Géza volt RMDSZ-szenátornak az apja, néhány vitatható kommentárból arra következtet, hogy a Magyarokat a románok ellen uszítja a kolozsvári televízió, vagy azt állítja, hogy "A célegyenesben, a madridi NATO-csúcs előtt a Bukarest és Budapest közötti viszonyt övön aluli ütés érte. Szász János kifogásolja, hogy a Ziua történettudományi kérdésekből súlyos aktuálpolitikai kérdéseket von le. A Ziua tájékoztat, hogy május 7-én a kolozsvári televízióban Ioan Aurel Pop az Erdélyi Tanulmányok Központjának igazgatója "helyre fogja hozni a magyar adásban elhangzott aberrációkat". A lap szerint az április 30-i műsorban olyan kijelentéseket tettek, melyek sértik az erdélyi román szellemiséget. Az Adevarul de Cluj szerint Szőcs István az irredentista adás végén egy olyan kijelentést tett, melyek szuggerálták, hogy a jövő teljesíteni fogja az erdélyi magyarok azon vágyát, hogy a magyar nemzet tagjai legyenek. A kolozsvári televízió igazgatója Ioan Muslea egy közleményben kifejtette, megígéri, hogy az intézmény vezetősége mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. A lap szerint ez azt jelenti, hogy meg fogják szigorítani a magyar adás felügyeletét. Úgy véli, hogy a televízió vezetősége nem hagyja figyelmen kívül az eset politikai összetevőjét sem, mivel az RMDSZ egy külön magyar szerkesztőséget javasol, és "Boros János az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kijelentette, hogy hitelesek Szőcs feltételezései". Victor Romulus Constantinescu a Kolozs megyei tanács elnöke kijelentette, hogy az adás irredentista törekvések létezéséről tanúskodik. A szólásszabadság alapján vonakodik attól, hogy a szerkesztők megbüntetését kérje, de javasolja az adások anyagainak olyanszerű összeválogatását, hogy azok a harmonikus együttélést szolgálják. Az RTDP kolozsvári szervezetének elnöke szerint meneszteni kéne a kolozsvári televízió igazgatóját, Szőcs Istvántól pedig meg kellene vonni a román állampolgárságot. Grigore Zanc úgy véli, hogy a közölt adás mutatja, hogy a jelenlegi hatalom sokkal többet ígért az RMDSZ-nek, mint amennyit észlelni engedett. Zanc nem zárja ki, hogy probléma lesz Erdély Romániához való tartozása a közeljövőben. Az RTDP-s politikus azzal vádolja a jelenlegi hatalmat - jegyzi meg a lap - amivel az előző ellenzék is vádolta az előző hatalmat, azzal, hogy etnikai nézeteltérésekkel akarja elterelni a figyelmet az ország nehéz gazdasági helyzetéről. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 6./

1998. július 6.

Szatmárnémetiben a tanács két szobor állítását is megszavazta. Mihai Viteazul majd öt méter magas szobra a Láncos templom előtt, a hajdani Kölcsey-szobor helyén fog állni, a városépítő Hám János püspök mellszobrát csak többszöri nekifutás után hagyták jóvá. Először ugyanis elutasították a püspök szobrának felállításának tervét a kéttornyú katolikus templom előtt. /A reformátusokat "őrzi" Vitéz Mihály szobra! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

1998. augusztus 6.

Dan Hera a IX. osztályos A románok története 1821-ig című tankönyvet minősítette. A történelemkönyvek túlterheltek információval, kevesebb az óraszám, órákon csak felületesen tudják átvenni az anyagot. A románok története 1821-ig címet viselő tankönyvben a nemzeti mítoszok dominálnak, a tankönyvek szerint a románok /de már a dákok is/ a nemzeti egységért harcoltak. Ezzel szemben - jegyezte meg Dan Hera -, a modern kor előtt Havasalföld és Moldova lakói között fel sem merült a nemzeti öntudat kérdése. A tankönyv szerint a VII.-VIII. században "egységes, fejlett civilizáció létezett". A középkorban ugyancsak területi egyesítési tervekről ír a tankönyv, mert a románokat "öröktől fogva áthatotta az egyesülés és szabadság olthatatlan vágya, amely végigkíséri egész történelmüket." Mihai Viteazulban ugyancsak az egységesítőt látják a tankönyvek, annak ellenére, hogy a vajda közönyös volt az erdélyi románok iránt. Dan Hera a tankönyvekben található többi mítoszt is megemlítette. A tankönyv arról sem szól, hogy Erdély Magyarországhoz tartozott, elitje magyar volt. /Dan Hera: Történelemkönyvek. = A Hét (Bukarest), aug. 6., átvéve a bukaresti 22 című hetilap júl. 21-27-i számából/

1998. augusztus 13.

Aug. 2-án Szőcs István /Kolozsvár/ betöltötte 70. életévét, ebből az alkalomból közölte a Helikon /Kolozsvár/ Hiedelmek hatalma című vitacikkét. A madéfalvi veszedelemről megjegyezte, hogy később a székelység számára pozitívnak bizonyult a székely határőrezredek felállítása. Másrészt a madéfalvi veszedelem mellett eltörpülnek a székelység nagyobb veszteségei, de azokról nem emlékeznek meg. Például a Mihály vajda oldalán harcoló háromszékiekből Miriszlónál és más csatákban a nemesek és a hajdúk nyolcezer székelyt öltek meg. A székelyek nagy győzelmeiket sem ünneplik meg. Kőrösi Csoma Sándorról sok könyvet írtak, de hogy miképpen illeszkedik munkássága a korabeli európai tudomány irányaiba arról hallgatni szoktak. Szabédi László esetében vannak Szabédi-napok és díszvacsorák. Egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy A magyar nyelv őstörténete című főművét tudományos ülésszakon komolyan megvitatták volna. /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), aug. 13./

1999. október 23.

Okt. 22-én Bihar megyei történelemtanárokkal találkozott dr. Lucian Boia professzor, bukaresti egyetemi tanár, európai gondolkodású történész. Számos munkája látott napvilágot Franciaországban, az USA-ban és Romániában. A professzor új szempontból, a mítosz és képzelet látószögéből közelíti meg a történelmet. Boiát sokan elítélik, mert megírta, hogy gyakran mitikussá teszik a történelmi eseményeket és személyiségeket. "Mihai Viteazul személyisége a román nemzeti egység szimbóluma, viszont nem uralkodása idején, hanem a 19. században vált azzá, mert akkor ez volt a cél" - példálózott, hozzátéve, hogy a történésznek kötelessége rámutatni arra, hogyan is keletkezik egy mítosz. "Az az igazi hazafi, aki ma a parlamentben szebben beszél Mihai Viteazul hőstetteiről, vagy az, aki tesz valamit ezért az országért?"- tette fel a kérdést. /Kulcsár Andrea: "Történelem egy volt, bemutatni sokféleképp lehet" = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 23./

1999. október 29.

Okt. 28-án címmel kétnapos nemzetközi tudományos értekezlet kezdődött Levéltárak a tudomány és a művelődés szolgálatában címmel az Országos Levéltár Kolozsvári Igazgatóságának Farkas utcai épületében. Kiállításon mutatták be a régi okleveleket, köztük Mihai Viteazul cirill betűs aláírását. A magyar látogatók számára különleges élményt jelentett a magyar főnemesek és erdélyi fejedelmek kézjegyét megpillantani. Az egyik résztvevő, dr. Nagy Ferenc levéltári igazgató, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárosok képviselője elmondta, hogy négy éve kitűnő kapcsolataink vannak a kolozsvári levéltárral. Ennek eredménye lesz az idén megjelenő közös, kétnyelvű kiadvány, amely a történelmi Szatmár megye iratanyagának román és magyar nyelvű iratjegyzékét fogja tartalmazni. Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa az egyházközségi levéltárak század eleji rendezéséről tart előadást. /Szabó Csaba: Levéltárosok nemzetközi értekezlete Kolozsváron. Magyar főnemesek névjegyeit is kiállították. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

2000. június 9.

A következő tanévben Bihar megyében magyar tannyelvű kilencedik osztályok indulnak Nagyváradon az Ady Endre Középiskolában, a Mihai Eminescuban, a Iosif Vulcan Tanítóképzőben /egy pedagógiai/, a Szent László és a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban. Nagyváradon a szaklíceumi osztályok indulnak magyar tagozaton: a Partenie Cosma Kereskedelmi Iskolacsoportban, a Mihai Viteazulban, az Andrei Sagunában és a Művészeti Líceumban. Érmihályfalván a Mezőgazdasági Líceumban, Margittán az Octavian Goga Líceumban, Kágyán a mezőgazdasági iskolában, Székelyhídon a Petőfi Sándor Gimnáziumban és Nagyszalontán a líceumban. Újdonság, hogy szeptembertől esti tagozaton magyar nyelven is tanulhatnak az érdeklődők. - Egy kisegítő iskolai magyar tannyelvű első osztály is indul, ide csak súlyosan értelmi fogyatékos gyermekeket vehetnek fel. /Magyar tannyelvű osztályok Bihar megyében. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 9./

2000. november 20.

Ion Iliescu korteskörútján Sepsiszentgyörgyre érkezett. Beszélt az ország siralmas gazdasági-társadalmi helyzetéről, etnikai vonatkozásban pedig a "közös együttélés hagyománya", a "közös munka", a "normalitáshoz" való visszatérés szükségességét hangsúlyozta. Aki csak magyarul akar tanulni, képezze magát Magyarországon, egyébként is hamisak azok az elméletek - fejtette ki álláspontját -, melyek szerint a számarányukkal kevesebb magyar nemzetiségű diák tanul az egyetemeken, igen köztudott, hogy sokan román egyetemen hallgatják a kurzusokat. Sok "természetellenes" jelenséget említett, felsorolva a helyi román színház és a múzeum példáját, de azt is, hogy a város polgármestere elhanyagolja a Mihai Viteazul tér rendbetételét. Hangsúlyozva, hogy pártja nyitott a magyarság felé, a választás első fordulója után az együttműködés valamilyen formája sem elképzelhetetlen. /Flóra Gábor: Ion Iliescu Háromszéken. Kísért a múlt? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

2001. január 5.

Az év végén megjelent Maria Ciobanu-Bacanu Kovászna megyei lakos könyve (A Kovászna és Hargita megyei románok elmagyarosodása címmel) a sepsiszentgyörgyi Eurocarpatica kiadónál. Számos, külföldön élő román származású értelmiségi is hangot kapott a könyvben, pl. az Egyesült Államokban élő Traian Golea, a Németországban letelepedett Gheorghe Olteanu vagy akár dr. Ion Curea, a németországi Deutsche Welle állítólagos román külmunkatársa. A könyv szerzője szerint az elrománosodás oka az itt élő románok gyengesége, a magyarok - állítólagos - agresszivitása, az általános elszegényedés, a munkanélküliség, az egész ország általános nemtörődömsége ebben a kérdésben. Az ankét során megkérdezett románok főként azt tették szóvá, hogy a románság sorsát lassan már-már nem Bukarestből, hanem Budapestről irányítják. S a probléma megoldása? Az érintettek szankcionálást emlegetnek, új törvénykezés szükségességét, valamint alaposabb törvényismeretet. Elviselhetetlen az - mondják az itt élő románok -, hogy a magyarság nem használja rendesen és következetesen a közhivatalokban az előirányzott állami (azaz román) nyelvet. A felsorolt problémák megoldására számos érdekvédelmi szerv és alapítvány is létrejött, így a Miron Cristea és a Mihai Viteazul Alapítvány, az Andrei Saguna Liga, az Astra Egyesület és a Román Keresztény Fiatalok Tömörülése. Mindennek ellenére - olvasható a könyvben - az intolerancia inkább nő, s nem pusztán a fizikai személyek részéről, hanem az intézmények s főként a helyi magyar nyelvű média felől. /Kisgyörgy Réka: A tűrésmezsgye határán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2001. február 15.

Febr. 14-i sajtóértekezletén Gheorghe Funar polgármester bejelentette: megtartja a 16-i tiltakozó népgyűlést. Elmondta, hogy a 8 tájékoztató jellegű tábla 16 millióba került, a költségeket egy magáncég állta. Szerinte abszurdum az, hogy elhelyezésükre a művelődési minisztérium engedélyét is ki kellett volna kérnie. Beszámolt arról, hogy a népgyűlésre minden valószínűség szerint eljön Traian Basescu, Bukarest főpolgármestere, Zeno Opris, a Vatra Romaneasca képviseletében, Ioan Salajan, hargitai és kovásznai ortodox püspök, valamint az Avram Iancu Egyesület, a Mihai Viteazul Egyesület, a Hargita, Kovászna és Maros Megyéből Elűzött Románok Egyesületének képviselői. Sajnálattal közölte, hogy Adrian Paunescu RTDP-s szenátor nem lesz jelen a megmozduláson. Biztosította az aggódó polgárokat: a rendőrség, csendőrség és a Román Hírszerző Szolgálat mellett a rendet a polgármesteri hivatal, illetve a Nagy-Románia Párt helyi szervezetének tagjai is felügyelik. /Kiss Olivér: Nincs akadálya a tiltakozó népgyűlésnek - jelentette ki Kolozsvár polgármestere. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

2001. március 9.

A Sepsiszentgyörgy főterén álló Lábas Ház fölötti alku kimondottan egytételes volt, azaz az egykori székely határőr katonaság parancsnoki székhelyéért cserébe csupán a Mihai Viteazul tér kijavítását ígérte a város, semmi egyebet - nyilatkozta Albert Álmos polgármester. Mint mondta, a prefektúra közleményében megfogalmazottak - miszerint a sepsiszentgyörgyi román közösség a Keleti-Kárpátok Múzeuma számára megfelelő helyiséget, az első ortodox felekezeti iskolában lakó családok kiköltöztetését, "és nem utolsósorban a Mihai Viteazul tér kijavítását" kéri - nem helytállóak: az egyezkedéskor egyetlen feltételként a tér kijavítása merült fel. Ami a másik két utólagos követelést illeti, Albert Álmos elmondta: a Keleti-Kárpátok Múzeuma számára tett felajánlása továbbra is érvényes, a felekezeti iskola sorsának intézését pedig egy 1998-ban született egyezmény szerint a Keleti-Kárpátok Múzeuma vállalta magára. /Vihar a Lábas Házért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./

2001. június 5.

A millenniumi rendezvények keretében a tordai Petőfi Társaság szervezésében sor került A tordai magyar iskola évszázadai című tudományos ülésszakra, amelynek a házigazdája a tordai Vitéz Mihály Kollégium volt. A kollégium magyar tagozatán jelenleg mindössze 87 diák tanul, és rajtuk kívül 20 magyar diák folytatja tanulmányait a román tagozaton. A magyar a diákok a Balázs Ferenc Önképzőkör aktív tagjai. /Szász Attila Hunor: Magyar iskola évszázadai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2001. július 6.

A Kovászna megyei tanfelügyelőség döbbenettel vette tudomásul az idei képességvizsga gyenge eredményeit, ezért részletes elemzést készít. Kovászna megyében a vizsgázók alig 62,4 százalékának sikerült a kisérettségije, de egyes iskolák eredményei ennél is lesújtóbbak. Három falusi iskolában /Dálnok, Maksa és Felsőrákos/ egyetlen diák sem ment át, 44 általános iskolában - a 87-ből - a vizsgázók több mint fele megbukott. Legjobb eredményt a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban jegyezték, 92 tanulóból csak egynek nem sikerült a vizsgája, sorban következik a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen és a Mihai Viteazul Líceum, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont, a megyeközponti Székely Mikó Kollégium. Keresztély Irma főtanfelügyelő úgy értékelte, hogy az előzetes felmérések már részben jelezték a hiányosságokat, reménykednek abban, hogy a próbavizsga és az igazi kisérettségi közötti három és fél hónap elég lesz tanár és diák számára, hogy a hiányosságokat bepótolják. Szándékunkban áll olyan elemzést végezni, amely iskolák szintjén tantárgyanként foglalja össze a vizsgaeredményeket. Azért is gyengék az eredmények, mert idén először nagyon szigorú európai szabvány szerint értékelték a dolgozatokat; a másik három tárgy eredményeit a román nyelv és irodalom vizsga eredménytelensége húzta vissza. A pedagógusok nagy része kényszerből, kötelességből dolgozik, az órák megtartása után mellékkereset után szalad, falun pedig sietnek a földet megművelni. /(fekete): Képességvizsga-eredmények. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./

2001. július 13.

A Harag György Társulat /Szatmárnémeti/ megyei turnéra indul Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című vígjátékával. Támogatást nyertek a budapesti Nemzeti Kulturális Alapnál a kiszállás fedezésére. Augusztusra és szeptember közepéig vannak már meghívásaik, szombat-vasárnapi kiszállásokat, fellépéseket is vállalnak, ha arra igény van. Van már meghívásunk más megyéből is. /(benedek): A nyári szünet alatt: Megyei turnéra készül a színház magyar társulata. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 13./

2001. július 24.

Júl. 22-én Szatmárnémetiben a Harag György Társulat a Kölcsey Főkollégium udvarán mutatta be Csokonai Vitéz Mihály remekét: Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című komédiáját. A társulat a következő hetekben számos települést felkeres az igazi vakációs produkcióval. /(Sike Lajos): Színházi bemutató a Kölcsey udvarán! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

2001. augusztus 7.

A román hatóságok túlméretezett történelmi megemlékezésekkel és mítoszokkal próbálják ellensúlyozni a magyar státustörvényben kilátásba helyezett "magyar igazolvány keltette zavarokat" - írta az aug. 6-i román sajtó. A National című napilap hivatalos közlemény alapján beszámolt arról, hogy a világ románjainak egységéért síkra szálló kulturális liga 25 más román civil szervezet közreműködésével aug. 9. és 19. között megszervezi "az első román egyesülés megvalósítójaként" nyilvántartott Mihály vajda (Mihai Viteazul) halála 400. évfordulójára való megemlékezést. Az országos zarándoklatként elképzelt és megszervezett megemlékezés Ion Iliescu államfő és Teoctist ortodox pátriárka jelenlétében a Román Akadémián megtartandó rendezvénnyel indul, melynek résztvevői aztán mintegy 1700 kilométeresre tervezett jelképes zarándokútra indulnak. A zarándokút résztvevői Bukaresttől Targovisten, Craiován, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán át Suceaváig és Jászvásárig (Iasi) követnék a román fejedelemségek első egyesülését megkísérlő Mihály vajda által bejárt helyeket. A nemzeti lobogók alatt vonuló zarándokok az ország minden tájáról begyűjtött földmintákat tartalmazó urnát vinnének magukkal, amelyet aztán a Mihály vajdáról elnevezett bukaresti templomban, onnan pedig a majdan felépülő Nemzeti Megmentés Katedrálisában helyeznek majd el. - A magyarok által megölt Mihai Viteazul mítoszával a román hatóságok megpróbálják felébreszteni a románok nacionalizmusát és patriotizmusát" - írta a bukaresti napilap. /Románia és a történelmi mítosz. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-121




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998