udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mikecs László

1992. április folyamán

Benkő Samu ismertette a jelentős intézmény, az Erdélyi Tudományos Intézet történetét. A mindig összmagyar kategóriákban gondolkodó Teleki Pál kezdeményezte 1940-ben /Észak-Erdély visszatérésekor/, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem újjászervezésekor, hogy hozzanak létre olyan új tudományos intézetet, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett központi irányító műhelye legyen minden, a tájegység múltjára, jelenére és jövőjére irányuló kutató munkának. 1940 októberében hivatalosan megalakult az Erdélyi Tudományos Intézet /ET/, első kolozsvári munkaértekezletén maga Teleki Pál kormányfő elnökölt. Az ETI munkába állításának irányításával a miniszterelnök Tamás Lajos és Kniezsa István Kolozsvárra kinevezett egyetemi tanárokat bízta meg. Hat intézeti tanárt neveztek ki: László Gyula régészt, Nagy Zoltán szövetkezeti szakembert, Venczel József statisztikust, K, Kovács László etnográfust, Makkai László történészt és Teleki Géza geológust. Az ETI munkáját tizenegy szakosztályban kezdte el /földrajzi, néprajzi, történeti, régészeti, társadalomtudományi, nyelvészeti, magyar-román kapcsolatok, magyar-száz kapcsolatok, irodalmi, embertani és élettani/. Számba vették az anyaországban és Erdélyben készen levő vagy félig kész tudományos munkákat, és ezeket kellő szakmai megmérettetés után nyomdába küldték. A kezdeti tanári kart új tagokkal /Jancsó Elemér, Juhász István, Méri István, Nagy Jenő/ bővítették. Gazdag tartalommal jelent meg Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1940-1941, Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942, a harmadik kötet /Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1943/ utolsó lapján a Megjegyzésben szerepelt, hogy a rendkívül viszonyok miatt az Évkönyv szedését bizonytalan ideig nem lehet folytatni, így a kötetnek csak az "első három tanulmánya jelenhetik meg /1944. október 1./" A rendkívüli viszonyok azt jelentették, hogy az ágyúk már Kolozsvár határában dörögtek. Évek múlva, 1947-ben, elsősorban Szabó T. Attila szívósságának köszönhetően megjelent az 1843-as Évkönyv II. kötete is. Közben 1945-ben az ETI útjára bocsátotta Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1944 című impozáns kiadványát. Amíg élt Teleki Pál, az ő szellemi irányításával működött az ETI. Tragikus halála után az ETI élén Tamás Lajos maradt az igazgató, tőle csak budapesti professzori kinevezése után, 1944 nyarán vette át a vezetést Szabó T. Attila. Az ETI első korszakának értékelését Mikecs László végezte el élete utolsó tanulmányában /Új erdélyi tudomány. Jegyzetek az Erdélyi Tudományos Intézet működéséhez, Erdélyi Múzeum XLIX (1944)/. Mikecs Lászlót 1944-ben kolozsvári otthonából elhurcolták a szovjet katonák sokezer kolozsvári polgári lakossal együtt, Mikecs szovjet fogságban halt meg. 1945-ben megalakult a Bolyai Tudományegyetem, az ETI szervezetileg átkerült az egyetem kötelékébe. Az ETI elnöke az egyetem rektora /Csőgör Lajos/, igazgatója az egyetem rektor-helyettese /György Lajos/ lett, új intézeti tanárként meghívták Faragó József folkloristát, Imreh István gazdaságtörténészt és Markos András szociológust. A háború után az egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Tudományos Intézet közösen munkálkodott azon, hogy biztosítsák az erdélyi magyar értelmiség utánpótlásának intézményes feltételeit. Szabó T. Attila 1946-ban azt javasolta, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóirata, az Erdélyi Múzeum, önállósága megtartásával, legyen az ETI közlönye is. 1947 tavaszán azután megindult a hírhedt harc "az elvtelen magyar egység" ellen, és elkezdődött az erdélyi magyarság hagyományos intézményrendszerének módszeres felszámolása. A támadásokból kijutott az ETI-nek is, igazgatóját, György Lajost elsőnek vette célba a kommunista rendszer. Ekkor lett az ET igazgatója a marxista Gaál Gábor. Gáll Ernő világnézeti váltással biztosítottnak látta az ETI jövőjét: "Az Erdélyi Tudományos Intézet végre be kell törjön és ott irányadóvá kell váljék a dialektikus és történelmi materializmus." /Utunk (Kolozsvár), 1948. 2. sz./ Gaál Gábor azt a feladatot kapta, hogy az ETI-t építse be az akkor létrehozott kolozsvári Akadémiai Fiókba. Az induláskor azzal kecsegtették Gaál Gábort és az ETI-ből átvett magyar kutatókat, hogy ezek az új akadémiai intézetek kétnyelvűek lesznek, és az erdélyi magyarsághoz kötődő tudományos témáknak az új intézmény programjában helyük lesz. Ezt az ígéretet nem tartották meg. Az ETI-t formálisan nem szüntették meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület megszüntetését /1950/ és az ETI csöndes felszámolását követte a nagy tisztogatás a Bolyai Tudományegyetemen, 1952-ben Szabó T. Attilával és Jakó Zsigmonddal az élen éppen azokat távolították el, akik a legjobban tudták, hogy mi a feladata Erdélyben a magyar tudósnak, emlékezett Benkő Samu. /Benkő Samu: Az Erdélyi Tudományos Intézet. = Valóság (Budapest), ápr./

2002. december 7.

A Mikecs László Csángó Baráti Társaság - hagyományaihoz híven - a Nagyváradi Táncház Egyesülettel Csángó Napokat szervezett. A kétnapos rendezvénysorozatot dec. 6-án Szilágyi Zsolt képviselő nyitotta meg. Ezt követően Kallós Zoltán néprajzkutató beszélt a moldovai csángók életéről, majd fellépett a marosvásárhelyi Öves zenekar és a pusztinai Hagyományőrző Egyesület. Dec. 7-én emléktáblát avatnak Mikecs László bihardiószegi otthonának udvarán. /Zajlanak a Csángó Napok. Bihar megye. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

2002. december 9.

Kallós Zoltán előadásával kezdődött dec. 6-án Nagyváradon a kétnapos Csángó Napok rendezvény. Kallós beszélt a csángók népszokásairól, nyelvükről, kultúrájukról, a teljes elrománosításukra való törekvés tragikumáról, a román papok kijelentették, hogy a magyar az ördög nyelve. Az előadást követően ünnepi táncház volt a marosvásárhelyi Öves Zenekar és a Pusztinai Hagyományőrző Együttes közreműködésével. Dec. 7-én a csángókutatás úttörőjéről, a tragikus sorsú, fiatalon elhunyt tudósról, íróról, Mikecs Lászlóról emlékeztek meg Bihardiószegen. A diószegi zarándoklat után gálaest volt a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, a csángóság ügye ugyanolyan egyetemes nemzeti ügy, akár az egyházi ingatlanok ügye. Kallós Zoltán kifejtette: "Magyar értelmiség, papság nem lévén, nehéz megmaradni magyarnak. A csángó értékek felbecsülhetetlenek. Nincsenek földrajzi határok a magyar kultúrában. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, még biztosan kibírjuk ezer évig Európában." Tempfli József római katolikus megyés püspök ajándékul egy-egy magyar imakönyvet adott át a pusztinaiaknak. /Tóth Hajnal: Csángó Napok Nagyváradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 9./

2004. február 12.

A nagyváradi Csángó Napnak idén a gyimesi csángók voltak a meghívottjai. A Mikecs László Csángó Baráti Társaság, a Nagyváradi Táncház Egyesület és a Participatio Alapítvány az elmúlt hétvégén negyedszer szervezte meg a rendezvénysorozatot Nagyváradon. A Partiumi Keresztény Egyetemen egész nap zajlottak a programok. Csángóföld gazdasági és kulturális életének bemutatására a pusztinai Nyisztor Ilonát, a gyimesbükki Deáky Andrást és a marosvásárhelyi Öves együttes vezetőjét, Czerán Csabát hívták meg. A Csángó Nap házigazdája, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő volt. A gyimesi hagyományőrzők tánca sikert aratott. A Csángó Nap táncházzal zárult. /(Balla Tünde): Csángó gyöngyszemek Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

2005. március 10.

Nagyváradon a 15 esztendős váradi táncházat ünnepelték március 4-5-én. Többszázan sereglettek össze Erdélyországból és Magyarországról. Miklós János, a Nagyváradi Táncház Egyesület elnöke és Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte az egybeseregletteket, most volt a csángó nap is. A Mikecs László Csángó Baráti Társaságot vezető Szilágyi Zsolt arról szólt, hogy a csángó kultúra részét képezi az európai és világörökségnek. Wagner Péter mérnök fotográfiái villantották föl hangulatukban a csángók földjét, a körfolyosón pedig a 15 éves váradi táncház és a bihari népi tánccsoportok múltját megörökítő újságcikkek sorakoztak. /Lakatos Balla Tünde: És felvirágzott a nóta! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

2005. december 8.

Mikecs László (1917–1944) az új erdélyi magyar történetírás legnagyobb ígérete volt. Pályáját tragikusan törte derékba a háború. Mikecs írt néhány nagyívű tanulmányt s egy igen alapos, jól dokumentált monográfiát a csángókról. (Ez a könyve 1941-ben jelent meg, azóta reprint kiadásban is hozzáférhető.) Mikecs hadifogolytáborban halt meg 1944 decemberében Taganrogban, sógora, Jékely Zoltán megrendítően nagy versben búcsúztatta (Álomrekviem). A Háromszék részleteket közölt Mikecs László Romantikus önszemlélet a szomszédságunkban című, a Termés 1943. nyári számában megjelent tanulmányából, melyet Vallasek Júlia bevezetőjével újraközölt a budapesti Holmi (2003. július). /Bogdán László: Periszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

2005. december 12.

Kulturális esttel egybekötött közgyűlést szervezett a Partiumi Magyar Művelődési Céh /PMMC/ Nagyváradon. Barabás Zoltán költő, a Partiumi Közlöny főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Bemutatták Pomogáts Béla Magyar Régiók /Lilium Aurum, Dunaszerdahely/ című könyvét. A közgyűlésen Szilágyi Zsolt, a Mikecs László Baráti Társaság elnöke bejelentette, hogy ők is belépnek a PMMC-be. Tőkés László püspök kérte, lépjenek be azok, akik elhivatottságot éreznek. Végül műsort láthattak a megjelentek. Fellépett a Csillagocska néptánccsoport. Megnyitották Vassy Erzsébet nagyváradi képzőművész festményeinek tárlatát. /Gálolvits Zoltán: Három felvonás a művelődés jegyében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 12.

2008. január 29.

Szakvizsgán – nacionalizmusból – ez a címe Illyés Gyula esszéjének. Ebből szokták idézni a jeles mondatot: „Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. ” Egy kicsit bővebben pedig így: „A nacionalista jogot sért (más népekét, önző előnyért); a patrióta jogot véd (voltaképp nem is a maga népéét, hanem az Emberét, az Emberiségét). ” A napokban Budapesten két helyszínen is a nacionalizmusokról és európaiságról értekeztek, számolt be Kántor Lajos. A Korunk szerzőit hívták a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, majd a Bem mozi kávézójában működtetett Korunk – Budai Porta kerekasztal-beszélgetésére. Történelmileg Németh László 1935-ös s a fiatalon, szovjet hadifogságban elhunyt kolozsvári tudós-tanár, Mikecs László 1939-es romániai utazása jelentette a kiinduló pontot, és az ív 2008-ig ért. Borsi-Kálmán Béla teljes joggal állíthatta, hogy Németh László talán legjobb esszéje-tanulmánya, a Magyarok Romániában mindmáig izgalmas olvasmány. A kerekasztalnak talán a legizgalmasabb percei azok voltak, amikor a regionalizmusok kerültek előtérbe. Pomogáts Béla Korunkban közölt tanulmánya a magyar kultúra térképére a régiókat rajzolta fel. Az Amerikából hazatelepedett író, András Sándor és a régi-új biharinak számító Molnár Gusztáv, a kolozsvári, ma Budapesten élő Heltai Péter is jelen volt a tanácskozáson. /Kántor Lajos: Szakvizsgán – nacionalizmusból. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998