udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 6 találat lapozás: 1-6
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Mohamed /próféta/

2001. március 22.

A Bacau megyei Saucesti község ortodox népének spontánul szerveződött rohamosztaga husángokkal, petárdákkal felszerelkezve támadott rá az Evangéliumot hirdető neoprotestáns gyülekezet tagjaira. A község kisebbségi felekezete mindössze hat családból áll, mintegy fele aggastyán és gyermek, érthető tehát, hogy menekültek. Az elszánt csőcseléknek mégis sikerült néhányukat utolérni és véresre verni. Közéjük tartoztak néhányan, akik a rendőrős épületében próbáltak menedékre lelni, de a törvény emberei nem fogadták be őket, sőt tétlenül nézték végig azt is, ahogy az ortodoxok szétverik a kis evangélista gyülekezet viharvert Dacia furgonját. A National március 16-i tudósítása szerint kiszállt a helyszínre a megyei rendőrség egyik főtisztje, és kijelentette: nehéz lesz a tetteseket azonosítani, mert sokan voltak. A helyi ortodox pap azt nyilatkozta, hogy a neoprotestánsok segélyeket kapnak Nyugatról, szokásaik, szertartásaik eltérnek a helyi hagyományoktól, csak egymást segítik, nem csoda hát, hogy az ortodox gyülekezet nem engedi be őket a temetőjébe. Az ortodox pásztor szerint az evangélisták a hibásak, amiért magukra haragították az igazhitű többséget azáltal, hogy hagyták magukat segélyezni nyugati testvéreiktől. - Két hónapja, hogy lezajlott a hagyományos önkumenikus imahét. A szervezésben élenjárt az ortodox klérus. - Márc. 18-án Teoctist pátriárka személyesen utazott Kolozsvárra, hogy keblére ölelje a 80. évét ünneplő Bartolomeu Anania érseket. A Romániai Magyar Szó 2000. okt. 13-i számában - a román sajtó alapján - emlékeztetett: ugyanez a Teoctist és Bartolomeu páros 1941 januárjában, a bukaresti pogrom napjaiban a Vasgárda kötelékében részt vett az Antim utcai zsinagóga szétdúlásában. Úgyszintén ismertette a lap az ünnepelt kolozsvári érsek ifjúkori életpályájának további homályos részleteit, magyargyűlölettől átitatott publicisztikájának némely gyöngyszemét is. Nem csoda, hogy ilyen hagyományok szellemében a Román Ortodox Egyház öt évvel ezelőtt össznépi gyűlöletet gerjesztett a Jehova Tanúi gyülekezet ellen, hogy ne tarthassa meg nemzetközi konferenciáját Bukarestben. Egy év múltán, 1977. ápr. 28-án az Arges megyei Ruginoasa község ortodox hívei a húsvét teljében, papjuk szeme láttára verték agyba-főbe a helyi baptista gyülekezet tagjait. Nemsokára a Bukarest melletti Pantelimon község feltüzelt ortodox népe Snagoveanu püspök jelenlétében botokkal kergette el a baptistákat, mikor a helyi tanácstól törvényesen kiutalt telken le akarták tenni tervezett imaházuk alapkövét. Egy Bihar megyei község ortodox őslakosai ugyanígy futamították meg a bevándorolt mohamedánokat, amikor hivatalos papírokkal igazoltan szerzett területükön temetőt akartak létesíteni maguknak. Kolozsvár ortodox teológusai husángokkal verték ki a görög katolikusokat a törvényszéki ítélettel alig visszautalt templomukból. Nincs rá adat, hogy a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa vagy valamely képviselője az ökumenikus héten szót emelt volna hívei, papjai tettlegességei ellen. /BARABÁS ISTVÁN: A próféta üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ Három vád is érte Teoctist román ortodox pátriárkát: fiatalkorában tagja volt a legionáriusmozgalomnak, később együttműködött a Szekuritátéval, és hogy homoszexuális kapcsolatokat tartott fenn. Mindez titkosszolgálati dokumentumokra való hivatkozással jelent meg. Iliescu államelnök azonnal védelmébe vette a román ortodox egyház fejét, Adrian Nastase miniszterelnök kijelentette, hogy "a múlt felelevenítése" káros, a művelődés- és vallásügyi miniszter közleményben tiltakozott az "aljas kampány ellen". Kérdés, hogy a Szekuritáté irattárait vizsgáló testület kiadja-e Teoctistról a terhelő bizonyítékokat, amelyekből egy részlet az egyik saját munkatársának jóvoltából került nyilvánosságra. /Ágoston Hugó: A pátriárka múltja. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

2005. április 5.

Húsvét előtt ismét Székelyudvarhelyre látogatott két magyarországi drámapedagógus, eleget téve a helyi Vitéz Lelkek Kulturális Egyesület meghívásának, hogy harminc órában középiskolásokat, pedagógusokat készítsenek fel az oktatás, nevelés alternatív formáinak elsajátítására. Egervári György és Lázár Péter vezette a drámapedagógia-műhelyt. Ez egy olyan oktatási módszer, amely játékos, színházi formákkal tanít, döntési helyzetekbe hozza a résztvevőket, és ezeket a döntési helyzeteket körbejárja. A magyar tanügyi rendszer teret ad ennek a foglalkozásnak, a román nem, sokszor az iskolaigazgató jóindulatától függ, hogy létrejön-e hasonló foglalkozás. A megfelelő teret biztosító Márton Áron Ifjúsági Házban zajló képzés Kovács Sándor főesperesnek köszönhető. /(bb): Amikor a hegy megy Mohamedhez. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 5./

2006. július 22.

Július 22-én délben a megszokottnál hosszabb ideig szólnak a harangok. Dr. Jakubinyi György érsek körlevélben szólította fel a Gyulafehérvári Főegyházmegye papjait, hogy minden templomban hosszabb legyen a déli harangszó, a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóján. 1546. július 22-én Hunyadi János reménytelennek tűnő helyzetből mentette meg a keresztény Európát. Hunyadi Jánosnak hatvanezres magyar hada állt szemben II. Mohamed százötvenezres török seregével, 300 ágyújával és 200 naszádjával. A törökök Nándorfehérvárhoz érkezve július 4-én megkezdték a vár ostromát. A várat Szilágyi Mihály – Hunyadi sógora – védte hétezer katonával. Július 22-én a keresztes seregek támadásba mentek át, győzelmükkel megmentették Magyarországot, s egyúttal Európát a török elözönléstől. A nándorfehérvári vereség után a törökök 65 évig nem vállalkoztak hasonló arányú támadásra. A köztudatban úgy él, hogy a déli harangszót III. Callixtus pápa a győzelem örömére rendelte el. /Takács Éva: 550 éve szól a déli harangszó. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

2007. szeptember 13.

A titkosszolgálatok történetében talán először fordult elő, hogy egy volt hírszerzési vezető megerősítsen egy nem létező információt. Romániában történt, 2007. szeptember 11-én, a legvéresebb terrortámadás hatodik évfordulóján. Románia is felmerül a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról készült egyik jelentésben. A Libération című lap az FBI-tól szerzett értesülésekre hivatkozva közölte, hogy egy romániai mobiltelefonszám is megjelent a támadások kitervelője, Mohamed Atta híváslistáján. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta az értesülést, hasonlóképpen Ion Iliescu volt államelnök, illetve Adrian Nastase akkori kormányfő. Időközben Franciaországból megérkezett a cáfolat. A Libération újságírója összetévesztette Románia hívószámát (00 40) a németországi Hamburgéval (040). Ennek ellenére Ioan Talpes, az egykori államfő, Iliescu volt állambiztonsági tanácsadója kijelentette: emlékszik az „incidensre”. A Libération cikke kapcsán Ioan Talpes elmondta, hogy a World Trade Center elleni támadás kitervelőjének romániai kapcsolata szóba került a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén, sőt a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ vizsgálatot is folytatott az ügyben. A következtetéseket nem látta – „azt feltehetően egyenesen az amerikai hírszerzéssel közölték” –, csupán arra emlékszik, hogy „nem volt sokkoló”. Adrian Cioroianu külügyminiszter, aki vizsgálatot rendelt el, illetve a SRI szóvivője tagadta, hogy a kérdés a szolgálat szintjén valaha felmerült volna. Ioan Talpes, még mielőtt Ion Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lett volna, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője volt. A Nastase-kormányzat idején nemzetbiztonsági tanácsadóként ő kezdeményezte a Hírszerzési Közösség létrehozását, amely az összes titkosszolgálattól befutó információkat kezelte volna. A terv csak később, Traian Basescu idején vált valóra, mert Adrian Nastase kormányfő átlátta: nem tudja megakadályozni, hogy a struktúra az államfő ellenőrzése alá kerüljön, ezért arra összpontosított – sikerrel –, hogy az ötlet meghiúsuljon. A Talpest körüllengő titokzatosságot fokozta, hogy a Nastase-kormányzat félidején otthagyta az elnöki palotát, hogy kormányfő-helyettesként „segítse” az Iliescuval egyre hűvösebb viszonyt ápoló miniszterelnök munkáját. A 2004-es választások után Talpes kilépett a PSD-ből, amelynek listáján szenátori mandátumot szerzett, és megalakította a Keresztény-szociális Népi Szövetséget (UPSC). Sajtóhírek szerint közvetlenül Traian Basescu megválasztása után elment a Cotroceni palotába és felajánlotta szolgálatait a frissen beiktatott államfőnek. Akkor Basescu nevében a demokraták cáfolták, hogy az államfőnek bármi köze lenne Iliescu egykori bizalmasához, Talpes azonban tett néhány szolgálatot az államfőnek. /Sz. L. : Rosszul emlékezett a volt SIE-főnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2007. október 27.

Megjelent Székely Mózes monográfiája, Szekeres Lukács Sándor munkája /Székely Mózes, Erdély székely fejedelme, Székelyudvarhely, 2007/, melyet székely körök és magánszemélyek támogatásával adtak ki. A fejedelem személyisége, életútja és vállalt történelmi hivatása okán a magyarság megmaradásáért folytatott harc legkiválóbb képviselői közé tartozik – írta róla a könyvet méltatva Varga Géza írástörténész. Székely Mózes mindössze három hónapig volt fejedelem. 1553-ban született Székelyudvarhelyen, lófő székely család sarjaként. Székely Mózes Báthory István fejedelem testőr katonájaként olyan sikeresen küzdött, hogy a fejedelem kinevezte a testőrség parancsnokának. A törökellenes háborúban számos sikeres csatát vívott. Rudolf császár biztatására Mihály havasalföldi vajda támadást intézett Erdély ellen. Báthory András fejedelem az erdélyi hadsereg vezetését Székely Mózesre bízta, de a fejedelem túl későn kezdte megszervezni a hadsereget. 1599-ben az erdélyi hadsereg Schellenbergnél vereséget szenvedett, a csíki székelyek a menekülő bíboros fejedelmet is megölték. Mihály vajda Székely Mózest kinevezte az erdélyi hadsereg parancsnokává, de hamarosan szembefordultak egymással. Székely Mózes elmenekült Lengyelországba. Mihály vajda és Giorgio Basta generális császári pénzen fogadott zsoldosokkal az 1601. augusztus 3-i csatában Goroszlónál vereséget mért az erdélyi hadseregre, melyet Székely Mózes és Csáky István vezetett. Székely Mózes, Bethlen Gáborral 1602–1603 telén megszervezte Erdély felszabadítását, elnyerte III. Mohamed szultán jóváhagyását, hogy Erdély fejedelme lehessen. 1603 márciusában indította csapatait a fejedelemség felszabadítására. 1603. májusában ünnepélyesen beiktatták fejedelmi tisztségébe. 1603 májusa és júniusa folyamán Erdély nagy részét felszabadította. A Habsburg-kormányzat Radu Serban havasalföldi vajdát küldte ellene. 1603. július 17-én, a Brassó melletti csatában vereséget szenvedtek az erdélyiek, a véres csatában – melyet Erdély Mohácsának is neveznek – mintegy 4000 magyar és székely vesztette életét, Székely Mózessel együtt. /(b. d.): Székely Mózes, Erdély székely fejedelme. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

2008. november 22.

Néhány éve az egyik egyetemi tanár mesélte, hogy egyetemükön a vallástörténetet oktató személy a pártállam idején a marxizmus professzora volt. Találtak ugyan egy tehetséges, felkészült papot, de az illetőnek nem volt doktorátusa, így állami egyetemre nem nevezhették ki. Maradt a szükségmegoldás, bár köztudott volt a diktatúra idején a professzor dühödt ateizmusa, vad egyházellenessége. Most Marx, Engels, Lenin és Ceausescu helyett Jehováról, Buddháról, Krisztusról, Mohamedről, Luther Mártonról és Kálvin Jánosról beszél nap mint nap. Nincs egyedül. Hányan lettek buzgó párttagokból egyik napról a másikra bigott templomlátogatók, a diktátor dicsőítőiből a diktatúra vad ellenfelei? A kommunizmus lelkes propagálóiból multimilliomos kapitalisták. Elvárható lenne a fordulat a román állam részéről is, a politikai perekben elítéltek esetében. Mert sokan, például az 1958-ban a Szoboszlay-perben elítéltek ügyében a mai napig sem született meg a perújrafelvételről, az ítéletek megsemmisítéséről szóló határozat. Még a kivégzettek eltemetésének helyét sem hajlandóak felfedni az illetékesek. A politikusok valószínűleg arra várnak, hogy a per utolsó túlélője is lehunyja szemét, s akkor majd melldöngetve Európa elé állnak “nagylelkű”, az akkori elítélteket felmentő, sőt dicsőítő politikai döntésükkel. Lehet, azért késik a felmentés, mert az elítéltek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű volt. /Ujj János: Pálfordulás, mikor? = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./


lapozás: 1-6




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998