udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Moldova György

1998. szeptember 3.

Először Digitális Halhatatlanoknak nevezték azt a kezdeményezést, hogy a kortárs Kossuth-díjas írók munkái Internetre kerüljenek. Jelenleg Digitális Irodalmi Akadémia a neve, 1999 januárjára már mindegyikükről lesz anyag a világhálón. A következő írók munkái kerülnek Internetre: három erdélyi, Sütő András, Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár, egy felvidéki, Dobos László, két nyugati magyar író, Határ Győző és Méray Tibor, továbbá: Gyurkó László, Csoóri Sándor, Rákos Sándor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Bertók László, Orbán Ottó, Fejes Endre, Tandori Dezső, Lázár Ervin, Szabó Magda, Lakatos István, Petri György, Esterházy Péter, Nádas Péter, Faludy György /Kanadából hazatért/, Bodor Ádám, Spiró György, Takáts Gyula, Kuczka Péter, Gyurkovics Tibor, Mészöly Miklós, Moldova György, Ágh István, Sánta Ferenc, Konrád György, Somlyó György, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa. - Megállapodtak az elhunytak műveinek gondozásáról és Internetre juttatásáról: jelenleg tárgyalnak Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Mándy Iván és Weöres Sándor hagyatékának megvásárlásáról. /Magyar Hírlap, szept. 3./ Gyurkó László a kommunista rendszerben Kádár János életrajzot, Petri György pedig a rendszerváltás után hírhedt vallásgyalázó verset írt.

2002. október 11.

Manapság a magyar sajtóban mostoha sorsra jutott a riport. Ruffy Péter, Moldova György, Beke György nyomdokain kevesen lépkednek. A Nyugati Jelen idén e műfaj felkarolására másodszor rendezte meg a Simándi Böszörményi Zoltánról elnevezett országos riportpályázatot, és másodszor jelentkezik ennek a legjobb írásaiból válogatott kötettel a könyvpiacon. Ez a kötet jobb a tavalyinál. A beküldők a falurombolásról, a társadalmi élet kitaszítottjairól, az identitásvesztésről és a kitelepedésről szólnak a Szülőföld, édes mostoha című kötetben, melyet Jámbor Gyula szerkesztett. /Puskel Péter: Szülőföld, édes mostoha óvodát. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

2004. szeptember 13.

Tíz éve jött létre Nagyváradon az Ady Endre Sajtókollégium a magyar és a romániai magyar újságírószövetség bábáskodásával. Olyanok tanítottak, tanítanak az AESK-ban, mint Vitray Tamás, Moldova György, Kepes András, Horváth János és Bernáth László, a magyarországi újságírás doyenje, a Népszabadság szerkesztője, Tripolszki László és még sokan mások. Levélben köszöntötte a jubilálókat Kántor Lajos, a MÚRE alapítóelnöke, aki óraadóként az oktatásban is részt vett. – Jelenleg 350-500 főállású újságírót működik, figyelembe véve az évi 5-10 százalékos lemorzsolódást, indokolt az utánpótlás folyamatos képzése. Évente 20-25 millió forint érkezik az Illyés Közalapítványon keresztül a romániai magyar sajtó támogatására. /Balla Tünde: Szakmai megbeszélés az újságírásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./ A felsorolásból látható, hogy egyoldalú, balliberális szellemű az oktatás.

2006. július 28.

Moldova György könyvet írt Kádár Jánosról, az igazságosról. Meg sem jelent, de már készülőben a botrány. Valamikor népszerű volt Moldova otthon és Erdélyben is. A rendszer tűrte. Azóta nyilvánvaló, hogy a megtűrtségnek ára volt. Ahhoz, hogy közkedvelt lehessen valaki, jóváhagyás kellett. Elsősorban a rendszernek teljesítettek. Berkesi András, Szilvási Lajos, Hofi Géza színpadon – és még annyian mások. Moldova György nem titkolta, fegyverrel harcolt ötvenhatban. Regényben (Akar velem beszélgetni?) emléket állított az eseményeknek. Akkor végzett volna akár Kádárral is. Most már bánja és szégyelli. Moldova könyve a forradalom ötvenedik évfordulójára jelenik meg. Ez sértő. Moldova igazolni akarja Kádárt egy hamis életrajzzal, holott Kádár hazaáruló volt. A szovjet harckocsik védelme alatt érkezett a parlamentbe, még a felesége is így fogadta: „Ezt a sz...t hagyhattad volna Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kétszázezer magyar elmenekült, tizenhatezer-kétszázat állítottak törvény elé, 229 a vérpadra jutott. Moldova mégis tántoríthatatlan. A kilencvenes évek elején egy pesti színházban műsorra tűztek holmi sebtében összefércelt drámát Kádár feleségéről, Mariska néniről. Főszerepben a Marosvásárhelyről áttelepült színésznővel. Korai volt az igyekezet, bukott minden, és a jobb sorsra érdemes művésznőnek megbocsátás azóta sincs. /Pakot Fülöp: Előlegezett botrány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

2006. szeptember 13.

Szentté avatják Kádár Jánost. A média kapva kap a botrányt ígérő témákon, azt sem bánja, ha az 1956-os magyar forradalom fél évszázados évfordulója nem a szabadságról, hanem inkább „a hasadtlelkű Kádárról” szól. Az erdélyi, romániai viszonyokon edződött néző keserű beletörődéssel veszi tudomásul, hogy a magyarság ezt az ünnepét is elmaszatolja, Moldova György ott van a szerecsenmosdatók élvonalában, Kádár Jánosról írott könyvével /Kádár János/. Szerinte Kádár zseni volt. A kincstári tévében Lakat T. Károly vagy Verebes István cseveg ötvenhatról. Mindkettő a Kádár-éra sajátos produktuma. A köztévében kiegyensúlyozottabb vitaműsorra van szükség. Fel kell borzolni a jobboldali idegeket, hadd üvöltsék a „szélsők”, hogy a Kádár „bizonyítottan primitív, igénytelen, hazug, alattomos, gyáva, gerinctelen, hazaáruló, véreskezű diktátor”, mert akkor megint riogatni lehet az új fasiszta diktatúra rémével a derék magyart, és az megint a „puhábbikat” választja, szó szerint, október elején, az önkormányzati választáson. /B.D.: Kádár János megdicsőülése. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2007. május 9.

Megtörtént a politikai rendszerváltás, megindult a gazdasági rendszer átalakítása, formálisan megszűnt a kommunista diktatúra, de nem kerültek helyükre a dolgok. Történtek kinyilatkoztatások a 15 millió magyar összetartozásáról (amit a balliberális sajtó össztüze fogadott), törvénybe iktatták az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, de nem kerültek bíróság elé a sortüzek vezénylői, a rendszer működtetői, a koncepciós perek mögött álló politikusok, nem adták vissza a rabolt vagyont, sőt a rendszer haszonélvezői hihetetlen gazdasági előnyökhöz jutottak, ezeket médiaelőnnyé tudták konvertálni, majd ennek birtokában először 1994-ben, majd 2002-ben a politikai hatalmat is megszerezték, írta Borbély Zsolt Attila. Az új rendszer előnye, hogy az öntudatos polgárok immár nyíltan szervezkedhetnek. Ha kisebbségben is, de van magyar nyilvánosság. A Kárpátia nemzeti rock-együttes legutóbbi albumának egyik dalában, melyben Wittner Mária szabadságharcos is megszólal, kimondja 1956 kapcsán: „gyilkos és áruló szent földben nem nyughat”. Kádár Jánosnak nincs mit keresnie a Nemzeti Sírkertben Batthyány, Deák, Jókai s a nemzet számtalan más nagyja között. Kádár a szovjet tankok által hatalomra juttatott tömeggyilkos volt. Érdemes elgondolkozni, hogy nem baloldali provokációról van szó? A sírját ért támadást mindenki elítéli. S el is követ a baloldal mindent, hogy médiapolitika szempontjából maximálisan kihasználja a helyzetet. Előszedték Moldova Györgyöt, aki nem kevesebbet állított, mint azt, hogy ha Kádár akasztatott, jól tette. A ma kormányzóknak semmi sem drága, semmi sem szent, tavaly októberben minden erkölcsi határt átléptek, népszerűségük mélyrepülésben, vesztenivalójuk nincs. S miként tavaly minden bizonnyal ők álltak a tévé ostroma mögött, minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a minap történt kegyelsértést is az ő boszorkánykonyhájukon főzték ki, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat” = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

2009. március 28.

A kommunista rendszerben a párt mindenható „szakembere” még a megnyitás előtt kötelezően megnézte minden kiállítás anyagát, kiparancsolta a műtárgyak közül mindazokat, amelyek ellen ideológiai kifogása támadt. Vagy a premier előtt egyszerűen letiltotta a színházi előadást, emlékeztetett Ujj János. Mostanság az egykori szigorú cenzorok egyike a modern tárlatoknak egyik leglelkesebb támogatója! Folyik a szerecsenmosdatás. Az itteninél nagyobb mértékben történik ez az anyaországban. A régi rendszer kiváltságosait, haszonélvezőit jól megfizetett tollnokok, az egykori elvtársaik igyekeznek tisztára mosni. Kezdődött 1990-ben, amikor Farkas Mihálynak, az ötvenes évek magyar kommunista „négyesfogata” egyik tagjának fia, az ÁVH-s alezredes Vlagyimir megírta a Nincs mentség c. könyvét. A cím ellenére ő talált mentséget a törvényszegésekre, apja és önmaga tetteire. Néhány hónapja a magyar közszolgálati televízió levetítette azt a dokumentumfilmet, amelyet az 1956-os miniszterelnök, Hegedűs András Ausztráliába kivándorolt unokája készített az akkor még élő nagyapjáról Budapesten. Az 56-os forradalom értékelésénél az 1956-ban a diktatúra ellen lázadókat, a Nagy Imre kormány tagjait felelőtlen személyeknek nevezte. A legocsmányabb szerecsenmosdatást Moldova György követte el Kádár Jánosról írt könyvével. A magyar történelem vérengző hóhérát (ő több embert ítéltetett el, mint ahány náci vezért a második világháború után Németországban!) a 20. század legnagyobb magyar politikusának nevezni, ez több mint alávalóság. És a Moldova György nevével fémjelzett könyv hány, a kádári gulyáskommunizmus után nosztalgiázó személyt téveszt meg. Minap este Aczél Györgyről, az MSZMP egykori mindenható ideológusáról vetített portréfilmet a Duna Televízió. (Ő volt Révai József politikájának a folytatója, a magyar Zsdanov.) Családtagjai, ismerősei, barátai szólaltak meg. Szinte valamennyien dicsérően! A megszólított írók, művészek, filmrendezők valamennyien Aczél György lekötelezettjei voltak. Mindnyájan az ő jóvoltából jutottak közlési, fellépési, rendezési lehetőséghez, kaptak útlevelet külföldre. Az elutasítottakat, hallgatásra ítélteket, az országhatárok mögé zártakat, az állásukból elbocsátottakat, a visszaminősítetteket szándékosan (?) nem kérdezte a film alkotója. Romániában a szerecsenmosdatás nem ilyen mértékű. A központi párt- és államvezetésben, sőt minden megyei pártbizottságban akadtak, akik felelősek voltak a gazdasági romlásért. /Ujj János: Szerecsenmosdatás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998