udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 31 találat lapozás: 1-30 | 31-31
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Németh János

1992. október 6.

Okt. 6-án közzétették a parlamenti választások végeredményét, okt. 9-én pedig a parlamenti mandátumok elosztását : a képviselőházban a Nemzeti Megmentés Demokrata Frontja kapta a szavazatok 27,72 %-át /117 mandátum/, a Demokratikus Konvenció 20,01 %-ot /82 mandátum/, a Nemzeti Megmentési Front 10,18 %-ot /43 hely/, a Román Nemzeti Egységpárt 7,72 %-ot /30 hely/, az RMDSZ 7,46 %-ot /811 290 szavazattal/ /27 hely/, a Romania Mare Párt 3,90 %-ot /16 hely/ és a Szocialista Munkapárt 3,04 %-ot /12 hely/ nyert el. A szenátusban a Nemzeti Megmentés Demokrata Frontja 28,29 %-ot kapott /49 szenátor/, a Demokratikus Konvenció 20,16 %-ot /34 szenátor/, a Nemzeti Megmentési Front 10,39 %-ot /18 szenátor/, a Román Nemzeti Egységpárt 8,12 %-ot /14 szenátor/, az RMDSZ 7,58 %-ot /831 469 fő/ /12 szenátor/, a Romania Mare Párt 3,85 %-ot /5 szenátor/, a Román Demokrata Agrárpárt 3,31 %-ot /5 szenátor/, a Szocialista Munkapárt pedig a szavazatok 3,19 %-át szerezte meg /5 szenátor/. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyar Lajos /Kovászna/, Markó Béka, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Béres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Mátyás, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

1993. január 19.

Az új tanügyi törvény tervezete túlságosan centralizált jellegű, mondta Németh János, az RMDSZ Maros megyei képviselője, egyben a képviselőházi tanügyi bizottság tagja, ezen változtatni kell. Szükség van a nemzetiségi történelem anyanyelven való tanítására is, a magyar képviselők ezt fogják szorgalmazni. /B. D.: Az oktatási törvénytervezetről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

1993. május 18.

A román szenátorok egy csoportja Tőkés László püspökhöz írt levelével foglalkozott Németh János képviselő, és adatokat felsorakoztatva állt a püspök mellé. Marosvásárhely lakosainak 51 %-a magyar, de a város 370 utcájából mindössze 9 /2,4 %/ visel magyar nevet, Kolozsvár 750 utcájából 21 /2,8 %/, Nagyvárad 746 utcájából 8 /1,2 %/, Szatmárnémeti 350 utcájából 9 /2,6 %/. Marosvásárhely máig nem kapta vissza nagy hírű magyar líceumait, a városban ez év szeptemberében kétszer annyi román tannyelvű IX. osztály indul, mint magyar. - Maros megye állami vezetőinek csak 11 %-a magyar, Bihar megyében ugyanez a szám 12 %, Szatmár megyében 9,6 %, Szilágy megyében 6,2 %. A csíkszeredai prefektúra alkalmazottainak 34,1 %-a magyar, a sepsiszentgyörgyinek 39 %-a, holott a két megye magyar lakosságának számaránya 84,7 %, illetve 75,2 %. /Németh János: Levél román szenátorokhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./ Kiegészítés Németh János írásához: Az 1992-es népszámlálás hivatalos adatai szerint a magyar lakosság aránya Kolozsváron 22,7 % , Nagyváradon 33,2 %, Szatmárnémetiben 40,8 %, Maros megyében 41,3 %, Bihar megyében 28,5 %, Szatmár megyében 35 %, Szilágy megyében 23,7 %.

1993. június 18.

Az oktatási bizottságban dolgozó RMDSZ-képviselők - Nagy Benedek, Németh János, Rákóczi Lajos és Asztalos Ferenc képviselő, valamint Magyari Lajos szenátor - munkalátogatáson voltak Budapesten. Találkoztak az Országgyűlés oktatási bizottságával. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az oktatási törvénytervezetről. Az RMDSZ küldöttségének tagjai elmondták, jól jött a magyar kormány részéről érkező anyagi, szellemi és erkölcsi támogatás az erdélyi magyar iskolarendszer talpraállítására. /Abafái R. István: Nemzetiség ? katedrán és iskolapadban. Asztalos Ferenc képviselő magyarországi útjáról. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 11./

1993. augusztus 10.

A képviselőházi tanügyi bizottság júl. 26-29-e között megvitatta és elfogadta a felsőfokú oktatási intézmények hivatalos elismerésének /akkreditálásának/ és a diplomák elismerésének törvénytervezetét, melyet a szenátus is elfogadott, ősszel a képviselőház elé kerül. Elfogadása után az Oktatási Minisztériumnak létre kell hozni egy országos bizottságot, amely dönt a hivatalos elismerés ügyében. Az akkreditálás egyik feltétele, hogy az intézmény három egymást követő évfolyama végzőseinek 51 %-a sikerrel államvizsgázzon. Az eljárás hosszadalmas: egy most alakuló intézmény első ízben hét év múlva akkreditálható. Előírás az is, hogy a felsőoktatási intézmény oktatóinak 30 százaléka professzor és előadótanár legyen, számoltak be a helyzetről Németh János és Asztalos Ferenc parlamenti képviselők /Németh János, Asztalos Ferenc parlamenti képviselők: Akkreditálás, avagy a tű foka? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

1993. november 19.

A parlamenti tanügyi szakbizottság magyar tagjai /Asztalos Ferenc, Nagy Benedek, Németh János, Rákóczi Lajos/ tiltakozásul kivonultak a bizottsági ülésről. Nyilatkozatukban kifejtették: az oktatási törvény tervezetéből kérték annak törlését, hogy a történelmet és a földrajzot csak román nyelven lehet tanítani. Erre a bizottság nem volt hajlandó. Az ellenzéki képviselők sem álltak az RMDSZ javaslata mellé, tette hozzá Asztalos Ferenc képviselő. /Cseke Gábor: Fele-fele.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

1994. február 7.

Febr. 7-én a képviselőházban Németh János RMDSZ-képviselő interpellációjában felhívta a tanügyminiszter figyelmét arra, hogy Maros megyében a tanfelügyelőségen két éve hiányzik a magyar képviselet. /RMDSZ Tájékoztató, 216. sz., febr. 8./

1994. február 18.

Az RMDSZ sajtóértekezletén Markó Béla elnök beszámolt magyarországi látogatásukról, továbbá arról, hogy Kolozsvárott ismét feszült a helyzet, mert a polgármesteri hivatal kilakoltatott székházukból magyar ifjúsági szervezeteket. Németh János ismertette a képviselőházi tanügyi szakbizottságában elfogadott tanügyi törvénytervezetet: visszalépés még az 1978-as törvényhez képest is. Az RMDSZ reméli, hogy a kormány újabb módosítást kezdeményez, hogy ne kelljen az RMDSZ-nek panasszal fordulni az Európa Tanács jelentéstevőihez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

1994. május 11.

A parlament két háza máj. 10-i együttes ülésén, az 1994-es költségvetési vitát megszakítva megemlékezett az erdélyi memorandisták száz évvel ezelőtti kolozsvári perére. Egyes felszólalók felhasználták az emlékezést magyarellenes kirohanásokra. A Románok Nemzeti Egységpártja /RNEP/ szónoka, Costica Ciurtin szerint akkor a magyarok "vad arroganciával" magyarosították a városokat és a falvakat, az iskolát és a közigazgatást. C. V. Tudor rendreutasította az RMDSZ parlamenti csoportját, majd felhívta a figyelmet, hogy Erdélyben ma is él a magyar nacionalizmus. Tudor elítélte azokat, akik negatívan állítják be Antonescut. Petre Turlea kijelentette, hogy a memorandisták és általában a román nép harca nem állítható párhuzamba az erdélyi magyarság és az RMDSZ küzdelmével. A románok ugyanis mindig a szabadságért, az igazságért harcoltak, míg az RMDSZ a kiváltságokért, előjogokért küzd. Nicolae Draghia /Szocialista Munkapárt szerint a románságnak ma is erőfeszítéseket kell tenni, hogy a kisebbségekkel legalább egyenlő jogokat élvezhessen. /!/ Az RMDSZ nyilatkozatát az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Sinkó István képviselő olvasta föl. A Memorandum-per tanulságai a következők: a nemzetiségek túlélési óhaja nem orvosolható erőszakkal, büntetéssel, az osztrák-magyar birodalom szétesett, mert nem oldotta meg a nemzetiségi problémákat. Felszólította képviselőket arra, hogy ne alkalmazzák a történelmet a kisebbségek megalázására. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14., Németh János képviselő: Memorandumok időszerűsége. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

1994. december 24.

Németh János RMDSZ-képviselő szovátai pedagógusként vitatta Törzsök Erikának az Erdélyi Napló okt. 26-i számában kifejtett véleményét, hogy elhibázott volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének /RMPSZ/ szovátai ingatlanvásárlása. A képviselő kifejtette, hogy kedvező áron vették meg a 80 fő számára szállást biztosító üdülőt, ahol az RMPSZ dokumentációs és továbbképző központot hoz létre, emellett kihasználtságát is biztosítják. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24-25./

1995. április 6.

A Romániai Magyar Szó átvette a budapesti Kurír márc. 1-jei számából József Ilona A vízcsapból alapszerződés című cikkét, melyet Németh János RMDSZ-képviselő kommentál, elutasítva a durva hangú cikket /"a lélekben tizenötmilliós szuperbődlin felhergelt kevesek valami nagy-nagy bulit éreznek kicsúszni a kezeikből.", szó esik benne fajmagyarokról és kibic magyarokról, stb./ /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

1995. április 13.

Nagy Pál Ijesztő irományok címen számol be a Magyarok Világszövetsége elleni "kollektív nyilatkozatról", amelynek szerzői azt állítják, hogy az MVSZ "elvesztette a nemzet többségének bizalmát", mert nem áll pártok felett. Valójában nyilvánvaló pártérdekek szolgálatában ugrottak most porondra az összmagyarság legtekintélyesebb tömörülése ellen, írja Nagy Pál. Az fáj nekik, hogy nem sikerült kizárólagos befolyásuk körébe vonni az MVSZ-t. A másik írás József Ilonáé, a Kurírban jelent meg, eddig csak Németh János ítélte el a Romániai Magyar Szóban. A "közéleti légkörfertőzés itthoni kismesterei" közé tartozik Török Menyhért, aki Új totalitarizmus felé /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ címen kifejtette, hogy nem szavazna olyan politikai alakulatra, amelynek vezetői között van Tőkés László, inkább egy modern román pártra. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./ Előzmény /József Ilona cikkéről/: 828. sz. jegyzet.- MVSZ ellen: 571,625, 724. sz.

1995. szeptember 25.

Németh János RMDSZ-képviselő szept. 25-én a parlamentben visszatért a Maros megyei tanfelügyelőség önkényes intézkedésére, amelyet egy interpelláció kapcsán Romulus Pop államtitkár törvényesnek ismert el. A pótlólagos román nyelvvizsgáról volt szó, amelyet sikeres pályázati vizsga után hat magyar anyanyelvű tanár részére rendeltek el. Szász Ferenc szerepelt a legjobban a pályázaton, ennek ellenére nem választhatott állást, mert a külön román nyelvvizsgája nem volt eredményes. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 26., 626. sz./

1996. június 3.

Jún. 3-án Németh János, Fekete Zsolt és Neményi József Nándor interpellált a képviselőházban a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Intézet elismerése és az eddig el nem ismert magániskolákban tanuló gyermekeket megillető, de nem folyósított családi pótlék ügyében. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

1996. szeptember 25.

A Maros megyei RMDSZ választási listák szept. 21-én történt véglegesítésével kapcsolatban Németh János és Borbély László képviselők nyújtottak be óvást. Az óvásokat a szept. 26-ra Marosvásárhelyre összehívott Operatív Tanács vizsgálja meg és bírálja el. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 25., 873. sz./

1996. szeptember 26.

Az RMDSZ Operatív Tanácsa szept. 26-i ülésén megalapozottnak látta a Maros megyei óvást /Borbély László és Németh János ügyéről volt szó, akiket a jelöltlista nem biztosan befutó helyeire állítottak/, ezért elrendelte a Területi Küldöttek Tanácsának összehívását és a képviselőjelölti lista újratárgyalását. Időközben összeült a Maros megyei testület és nyilatkozatban tiltakozott a presszió ellen, veszedelmes precedensnek nevezte a felső vezetés beavatkozását a megyei szintű döntésbe. Az RMDSZ Operatív Tanácsa még aznap válaszolt: elhibázottnak és károsnak ítélte meg a megyei RMDSZ hangnemét és kérte, vizsgálják felül nyilatkozatukat. A Maros megyei RMDSZ maga hívja össze szept. 28-ra rendkívüli ülését. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 26./

1996. november 8.

A nov. 3-i választásokon az RMDSZ a következő eredményeket érte el: RMDSZ államelnök-jelöltjére leadott szavazatok száma: 761 007, az összes szavazat 6,02 %-a, ezzel Frunda a negyedik lett a jelöltek közül. Az RMDSZ szenátorjelöltjeire leadott szavazatok száma: 836.705 /6,81 %/, a képviselőjelöltjeire leadott szavazatok száma: 812.206 /6,64 %/. Az RMDSZ a szenátusban 11, a képviselőházban 25 mandátumot szerzett. Az RMDSZ szenátorai: Csapó József, Eckstein Kovács Péter, Frunda György, Hajdú Menyhért Gábor, Kozsokár Gábor, Lőrincz Gyula, Markó Béla, Puskás Bálint Zoltán, Seres Dénes, Szabó Károly, Verestóy Attila, képviselői: Antal István, Asztalos Ferenc, Bárányi Ferenc, Becsek-Garda Dezső, Birtalan Ákos, Böndi Gyöngyike, Elek Barna, Kakassy Sándor, Kelemen Attila, Kerekes Károly, Kónya Hamar Sándor, Kovács Csaba Tibor, Márton Árpád Ferenc, Mátis Jenő, Nagy István, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Rákóczi Lajos, Székely Ervin, Szilágyi Zsolt, Tamás Sándor, Tokay György, Vajda Ferenc, Varga Attila, Vida Gyula. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 8., 905. sz./ Az 1990-es választás eredménye: A képviselőházban RMDSZ 991 601 szavazat /7,23 %/, a szenátusban: RMDSZ 1 004 353 szavazat, /7,20 %/, A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 27./ A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 29./ 1992. szept. 27-i választás: A képviselőházban: RMDSZ 7,46 % /811 290 szavazat/ - 27 képviselői hely. A szenátusban az RMDSZ 7,58 % /831 469 szavazat/ - 12 szenátor. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9., Dimineata (Bukarest), 1992. okt. 11./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos /Kovászna/, Markó Béla, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Seres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Barna, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9./

1997. április 15.

Marosvásárhelyen megtartotta alakuló ülését az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének konzultatív testülete, az Elnökök Konzultatív Tanácsa. Az EKT egyperces csenddel adózott Zonda Attila nemrég elhunyt megyei elnök emlékének, majd megválasztotta a testület elnökét Kolcsár Sándor személyében, továbbá a megyei elnökségben az EKT számára elkülönített hat mandátum betöltésére kijelölt személyeket. A megyei elnökségben Marosvásárhelyről Gál Éva, Gaál Márton, Kiss István, Dicsőszentmártonból dr. Kakassy Sándor, Marosludasról Andrássy Árpád, Szovátáról Németh János vesz részt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 15., 1008. sz./

2000. január 1.

Jan. 1-jén Budapesten a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket - a millenniumi év nyitányaként - átszállították a Magyar Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe, és a törvényhozás épületének kupolatermében helyezték el. A nemzeti ereklyéket tartalmazó gépkocsi katonai tiszteletadás mellett gördült az Országház főkapujához, ahol az öttagú koronatestület tagjai: Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János házelnök, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta. Ezután felvonták a köztársaság lobogóját, majd a himnusz hangjait követően 21 díszlövés hangzott el. A Kossuth téren többezres tömeg nézte végig a ceremóniát. A Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot - ünnepélyes keretek között - kevéssel fél hat előtt helyezték el az Országház Kupolatermében felállított speciális tárolóban. - A Szent Korona átszállítását megelőzően a Parlamentben millenniumi ünnepséget tartottak, amelyen jelenlegi és volt közjogi méltóságok, kormánytagok, országgyűlési képviselők, egyházi vezetők és a diplomáciai testület tagjai vettek részt. Az SZDSZ-frakció távol maradt az eseménytől. Az ünnepséget Áder János házelnök nyitotta meg, aki beszédében úgy fogalmazott: mindannyiunk közös sikere, hogy egy olyan ország polgáraiként léphetünk az új évezredbe, amely immár nemcsak csatlakozni kész, hanem felzárkózni is képes az európai polgári demokráciák közösségéhez. Göncz Árpád köztársasági elnök, miután aláírta a millenniumi emléktörvényt, kijelentette, a Szent Korona jelenléte itt, ebben az épületben, jelképértékű: közjogi értelemben évszázadokon át kifejezte hazánk alkotmányos főhatalmát, s e főhatalom birtokosa volt. Orbán Viktor miniszterelnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Szent Korona teremtette meg a lehetőségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen. /Az Országházban a magyar Szent Korona. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./ A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket mintegy 15 ezer ember tekintett meg jan. 1-jén és 2-án az Országházban. Jan. 3-tól újra a szokásos rend szerint, reggel nyolc és délután hat óra között fogadják a látogatókat a Parlamentben. /Napirenden. Január elsejétől az Országházban a Szent Korona. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./ A Romániai Magyar Szóban a lap budapesti tudósítójának nyegle, SZDSZ-párti beszámolója olvasható a Szent Korona Parlamentben történő elhelyezéséről. /Nagy Iván Zsolt: Koronázás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2000. szeptember 5.

Szept. 3-án Maros megyében is megszületett az RMDSZ őszi parlamenti választásokkal kapcsolatos szenátori és képviselői jelöltlistája. Maros megyében biztos bejutó szenátori jelölt Markó Béla, akinek "hivatalból" jár egy hely. A többi szenátor- jelölt közül csak Frunda György került fel a listára. Riválisuk, Kincses Előd nem kapta meg a négy helyről jövő támogatást. A képviselő-jelöltek közül az első két helyen található Kelemen Atilla és Kerekes Károly (27-27 szavazat), Borbély László (24 szavazat), Kakassy Sándor és Tatár Béla (7-7 szavazat), Burkhárdt Árpád (5 szavazat) , négyen 4-4 szavazatot kaptak: Dávid Csaba, Fekete Árpád Zsombor, Németh János, Porkorny László. A sorrend nem végleges. /(Máthé Éva): Régi nevek a listák élén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

2001. augusztus 16.

II. János Pál pápa levélben küldte el apostoli áldását Magyarországra azon millenniumi ünnepség alkalmából, amelyet Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én a Budapestről az esztergomi Bazilikába szállított Szent Korona előtt tartottak. A katolikus egyházfő Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsekhez írt levelében kiemelte: a magyar nép számára a II. Szilveszter pápa által adományozott ősi korona nemzeti önazonosságának, az ország ezeréves történelmének és kultúrájának a jelképe, amelyet nemzeti ereklyeként tisztel, és a Szent Korona elnevezéssel becsül meg. "Ez a mély lelki tartalom segítse a mai nemzedéket, hogy a keresztény múlt hagyományaira építse értékes jövőjét" - fűzte hozzá. II. János Pál szavai szerint a korona adományozása Szent Istvánnak Magyarország függetlenségét és az európai népekhez való csatlakozását eredményezte. "A korona elnyerését István nem kitüntetésnek, hanem szolgálatnak tekintette. Mindig a rábízott közösség javát kereste korának körülményei között. Erre törekedett az ország megszervezésével és védelmével, saját törvénykönyv kibocsátásával, a világi és keresztény kultúra művelésével" - áll az üzenetben. A pápa példamutatónak nevezte Szent István családi életét, s utal arra, hogy a szent család hatása utódaikban is megmutatkozott: az Árpád-ház számtalan szentet és boldogot adott az egyháznak. Üzenetében utal arra: Szent Istvánt a legtöbbször a Szent Koronával a kezében ábrázolják, amint felajánlja országát és népét a Magyarok Nagyasszonyának. "A magyar nép mindvégig megőrizte lelkében ennek a felajánlásnak a tudatát, és ez lett a magyar Mária-tisztelet nemzeti sajátossága" - írja. A katolikus egyházfő felidézte tíz évvel ezelőtti magyarországi látogatását, amikor a Hősök terén bemutatott szentmise végén, ünnepélyesen megújították ezt a felajánlást a Magyarok Nagyasszonyának. "Amikor most a ,Magyar Millennium, befejeződik, ugyanazzal az imával újítsátok meg a felajánlást" - fordult a hívekhez. /A Szent Korona Esztergomban. Levelet írt a pápa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./ A Szent Korona előtt, sok ezer hívő jelenlétében tartották meg a Nagyboldogasszony-napi egyházi és állami millenniumi ünnepséget aug. 15-én, Szent István halálának napján, Esztergomban. A koronát hajóval szállították Budapestről az egykori koronázó városba. A nemzeti ereklyét az esztergomi bazilikánál a Szent Korona Testület tagjai - Mádl Ferenc köztársasági elnök, Áder János, az Országgyűlés elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke - fogadták. Az állam és a történelmi egyházak vezetőinek részvételével tartott szentmisét Paskai László bíboros, prímás és Karl- Josef Rauber apostoli nuncius közösen celebrálta. A pápa levelének felolvasása után Paskai László imájában megismételte Szent István Szűz Máriának tett országfelajánlását. A szentmisét követően Áder János idézte föl az államalapító alakját és intelmeit. A házelnök beszédében arról szólt: amikor ezer évvel ezelőtt, a hagyomány szerint Esztergomban Szent István homlokára helyezték a magyar királyi koronát, a fiatal európai keresztény magyar állam jövőjének ígérete rejlett az ünnepi szertartásban. A testvéregyházak képviseletében a bazilikában Bölcskei Gusztáv református püspök mondott köszöntőt. Ezt követően Mádl Ferenc köztársasági elnök felavatta Melocco Miklós István megkoronázása című szoborkompozícióját a vár északi rondelláján. /A Szent Korona Esztergomban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./

2001. október 24.

Németh János, a magyar Alkotmánybíróság elnöke küldöttség élén hivatalos látogatást tesz Romániában okt. 24. és 27. között. A magyar Alkotmánybíróság négytagú küldöttsége találkozik a román alkotmánybíróság, a román legfelsőbb bíróság, a román törvényelőkészítő tanács képviselőivel, valamint az állampolgári jogok biztosával. /Magyar alkotmánybíró Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

2001. október 27.

Emil Boc kolozsvári képviselő, a Demokrata Párt alelnöke elítélte Adrian Nastase miniszterelnök azon szándékát, hogy egyenlőségjelet tegyen az RMDSZ tagsági könyvecske és a magyar igazolvány között, ez Boc szerint ellenkezne a román nemzeti érdekekkel. A DP alelnöke elfogadhatatlannak minősítette a jelenlegi kormány által az RMDSZ-nek tett kedvezményeket és megjegyezte: ezek erőszakos elmagyarosodási folyamathoz fognak vezetni. Németh János vezetésével a magyar Alkotmánybíróság négytagú küldöttsége folytatott megbeszéléseket okt. 26-án Romániában. Találkoztak a román alkotmánybíróság, a legfelsőbb bíróság, valamint a törvényelőkészítő tanács vezetőivel, tagjaival. Romániai útjával a magyar küldöttség a román alkotmánybíróság delegációjának két évvel ezelőtt tett budapesti látogatását viszonozza. /Boc szerint Nastase magyarosít. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

2002. február 5.

Az 1998-as magyarországi parlamenti választásokat követően a Magyar Szocialista Párt bejelentette, hogy konstruktív ellenzéki szerepre készül. Készült, készült, de közben kifutott az időből, és most már nem készül. Azazhogy készül, de nem ellenzékiségre, hanem egyenesen a kormányzásra. Kovács László pártelnök – aki 2001-ben csak az ATV Kereszttüzében tizenhétszer jelent meg – második, harmadik mondatával általában egyenesen Orbán Viktor miniszterelnököt támadta, bármi is volt a kérdés. És követték őt ebben mások is, ki szelídebben, ki kevésbé szelíden. A státustörvény, a magyar–román megegyezés kapcsán azt a valótlan és hihetetlen kijelentést tették, hogy Magyarországot pontosan 22 millió román munkavállaló fogja majd elárasztani. Visszatérve a magyar–román egyezséghez: Orbán Viktor nem önfejűen cselekedett, ugyanis az Országgyűlés felhatalmazta a magyar kormányt, hogy kedvezménytörvény-ügyben mindenik szomszédos országgal tárgyaljon és megállapodásra jusson! Megállapodni pedig a legtöbb esetben csak kompromisszumok árán lehet. Az MSZP (az SZDSZ-szel karöltve) már nyolc évvel korábban is jól "odaütöttek" a Világkiállításnak. Orbán Viktorral szembenHorn annak idején kijelentette, hogy ő bizony megelégszik azzal a bizonyos kétharmaddal, minek bonyolítani a helyzetet. Keller képviselő pedig a magyar–román egyezmény kapcsán "totális diplomáciai vereségről" beszélt, Horn pedig "árulásról", mert szerinte "csak vesztes kormány írhat alá ilyen szerződést". Amikor például az osztrák választásokat követően Jörg Haider a munkaerő szabad mozgásának korlátozásáról beszélt, a magyar baloldal igyekezett felhívni Európa figyelmét eme európaiatlan praktikára. Most ugyanazok másképpen vélekednek, s egy enyhe haideri gesztusra maguk is képesek lennének. Mert ha kormányra kerülnek, majd véget vetnek a nagy jövés-menésnek. /Németh János: Az MSZP és a nyuszika sapkája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./

2002. július 23.

Trianon óta minden népszámlálás harangkongatás az erdélyi magyarság feje fölött, az elmúlt tíz év alatt csaknem kétszázezerrel csökkent a lélekszáma. Alig van visszhangja e rendkívül szomorú ténynek. A szászok - történelmi léptékkel mérve - pillanatok alatt tűntek el Erdélyből. Az 1910-es népszámlálás szerint, leszámítva a székelyföldi kisvárosokat, a "legmagyarabb" város Szatmárnémeti volt 94,9 százalék magyar és 2,8 százalék román nemzetiségű lakossal. Nagyvárad lakosságának 91,04 százaléka volt magyar, 5,6 pedig román nemzetiségű. Marosvásárhely: 89,3 százalék magyar, 6,7 román; Kolozsvár: 83,4 százalék magyar, 13,4 román. A két nagy szász városban a lakosság százalékos megoszlása a következő volt: Brassó: 34,7 magyar, 27,6 román, 26,2 német. Nagyszeben: 50,2 százalék német, 26,3 román, 21,6 magyar. A fogyás az első világháború után kezdődött, amikor (1924-ig) az összezsugorodott anyaország 197.035 menekültet fogadott be Erdélyből, 106.841-et a Felvidékről és 44.903-at a jugoszláv területekről. Összesen tehát 348.779 főt. Hiába jelent meg 1921-ben a szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó, a folyamatos kivándorlás tart napjainkban is. A két világháború között az erdélyi magyarság még tartotta magát, mivel fontos létfenntartó eszközök álltak rendelkezésére (magán- és közösségi tulajdonban). Kitartását bizonyítják az 1941-es népszámlálás adatai, amelyek a magyarság szempontjából a már említett városokban az 1910-es arányoknál is jobbak. Szatmárnémeti: 92,2 százalék magyar, 4,6 román; Nagyvárad: 92 százalék magyar, 5,2 román; Marosvásárhely: 94,5 százalék magyar, 3,9 román; Kolozsvár: 88,1 százalék magyar, 9,1 román. Az 1941-es népszámlálás Észak-Erdély összlakossága vonatkozásában a következő nemzetiségi összetételt állapította meg: 53,6 százalék magyar, 39,9 román, 3 százalék zsidó, 1,8 német. Tény, hogy az arányok alakulásába bizonyos mértékben beleszólt az 1940-ben elkezdődött magyar bevándorlás és román kivándorlás. A második világháború lezárása, a trianoni határok visszaállítása ismét fordított a migráció irányán. 1948 után az erdélyi magyarság anyagi bázisától megfosztva fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került. Jött számos régió etnikai arányainak megváltoztatása. Jelenleg Erdélyben 1.434.377 magyar él, 190.592 fővel kevesebben, mint 1992-ben. A legnagyobb székely városban, Marosvásárhelyen - először a történelem folyamán - kisebbségbe került a magyarság. Ez a kivándorlás nem jelzi az RMDSZ általános érdekvédelmi politikájának sikerét. Az erdélyi magyarság autonómiáját már nem is emlegeti az RMDSZ felső vezetése, pedig anélkül nem lesz szervezett, stabil magyar élet Erdélyben. Az erdélyi népességcsökkenés egyúttal a magyar(országi) nemzetpolitika csődjét is jelenti. A Határon Túli Magyarok Hivatala, a különböző szervezetek, alapítványok erőfeszítései ellenére a szülőföldön való megmaradás hangoztatása üres frázis maradt, mert annak feltételeit senki sem teremtette meg. /Németh János: Aki(k)ért a harang szól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./

2002. október 3.

A Magyar Nemzet értesülései szerint október 1-jén nem szűnt meg az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának mandátuma, és nincs döntés az IKA budapesti irodavezetőjének felmentéséről sem. A lap úgy tudja, a kormányváltás után kezdeményezett felmentést visszavonták, s bár eredetileg október elsejéig szólt a kurátorok felhatalmazása, az új kuratórium felállásáig - amely még hetekig eltarthat - érvényben marad a mandátumuk. Az Illyés Közalapítvány leköszönő kuratóriuma október 7-én tartja, búcsúülését, ezen már az új testület tagjai is részt vesznek - tájékoztatta az MTI-t Hadnagy Miklós, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkárának munkatársa. Hadnagy Miklós, akit várhatóan Szabó Vilmos államtitkár a közalapítvány budapesti irodájának vezetésére ajánl majd az új kuratórium figyelmébe, elmondta: a héten nyújtják be a Fővárosi Bírósághoz az új testület bejegyzésére irányuló kérelmet. A Magyar Nemzet információi szerint egyre nagyobb, személyzeti cserékre irányuló nyomás nehezedik a Határon Túli Magyarok Hivatalára (HTMH) a Külügyminisztériumból. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, a gazdasági ügyekért felelős alelnököt, Misovicz Tibort és a Jugoszláviával foglalkozó főosztály vezetőjét, Pirityiné Szabó Juditot. Menesztették Tóth Istvánt, a Kárpátaljával foglalkozó főosztály vezetőjét is, helyére a Horn-kormány idején ungvári konzuli tisztet betöltő, a legnagyobb kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezettel, a KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban lévő Németh Jánost nevezték ki. /Vitatható felmentések, fejcserék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

2002. október 8.

A hetilap átvette a Magyar Nemzet cikkét: a határon túli magyarság minden életbe vágó ügyében példátlan bosszúhadjárat folyik. A fűnyíró végigment a minisztériumokon, az Illyés Közalapítványon, és gyakorlatilag szétverte a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Az új kormány már az első napokban lecserélte a HTMH vezetőjét, így Szabó Tibor helyére Bálint-Pataki József került. Bálint-Pataki személye is védhetőnek tűnt: az új elnököt házon belül találták meg, ahol a Romániával foglalkozó főosztály vezetőjeként dolgozott. A hivatalnokot "Markó Béla esernyőhordozójának" nevezték a kollégái. A bonchidai református lelkész fia hamar felvette a kormány diktálta csapásirányt, azt nyilatkozva, hogy az Orbán-kormány évei alatt látványtámogatás volt a határon túliak érdemi segítése helyett. Így nyilván csak látványcélból kezdték újjáépíteni az Orbán-kormány támogatásával a kastélyt a HTMH-elnök szülőfalujában, és Patyomkin-egyetem az Erdélyben elindult Sapientia is. A Medgyessy-kormány stílustalanságára jellemző a régi elnökkel, Szabó Tiborral való bánásmód is: a kirúgásáról papírt nem kapott, egyezség a jövőjéről nem történt, lebeg a légüres térben. A következő lépés az Oktatási Minisztérium határon túli magyarokkal foglalkozó főosztályvezetőjének leváltása volt. Neki kerek perec megmondták: munkájával szemben nincs kifogás, de Markó Béla mást látna szívesen a helyében... Az RMDSZ elnökének - aki a nagyságrendekkel megnőtt támogatás ellenére sem tudta megbocsátani Orbán Viktornak, hogy rajta kívül Tőkés és mások is kapnak a magyar állami támogatásból - a választások után hatalmas mértékben megnőtt a befolyása a magyar kormányban. Markó már az első forduló estéjén elkötelezte magát, amikor (megelőlegezve a szocialista sikert) gratulált Medgyessy Péternek. Azóta a marosvásárhelyi Köcsög utcában székelő Szövetségi Elnöki Hivatal az egyetemes magyar nemzetpolitika fő cenzora: amire rábólintanak a Köcsög utcában, az a budapesti álláspont a határon túli magyarok ügyében. A Köcsög utca szelleme dühöng a magyar-magyar kapcsolatokban. Ez sok mindennek köszönhető, többek között annak, hogy Budapesten olyan kormány került hatalomra, amelyik nem ért a kisebbségbe szorult nemzettársak nyelvén és nem érti problémáikat sem (az MSZP-ben súlytalanná váltak azon kevesek is - például Tabajdi Csaba -, akik korábban foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel). Az MSZP-SZDSZ-nek nem kérdés a határon túli magyarok ügye, inkább púp a háton, ezért aztán a gyeplőt bedobták a lovak közé, hadd menjen a szekér arra, amerre akar. Igaz, a támogatásokat is visszavették: most már a maradék elv határozza meg a nemzetpolitikát, nem a nemzetépítés stratégiája. A hallgatólagos egyezség valahogy úgy szólhat: amit adunk, azt ti osztjátok akinek akarjátok, de cserébe nincs pofázás, kiálltok a budapesti kormány mellett és ellensúlyozzátok az ellenzék nemzetféltő sivalkodásait. A többségében baloldaliakból álló RMDSZ-vezetőség ezt a feladatot örömmel vállalta, annál is inkább, mert így eldönthették, ki maradhat és kinek kell mennie a határon túliak támogatásával foglalkozó magyarországi minisztériumokban és közalapítványoknál. Ez a helyzet rendkívüli módon sértő egy szuverén állam szuverén kormányára nézve (van a világon még olyan hely, ahol a támogatott dönti el a támogatók személyét?), és megalázó a többi régió magyarságára is. Miért ér többet Markó Béla szava vajdasági, felvidéki, kárpátaljai politikustársaiénál? Ríz Ádám helyébe tehát az SZDSZ-es vezetésű oktatási minisztériumba egy "miniszter embere" típusú ifjú titán került. A 25 esztendős utód tavaly diplomázott a jogon, és nincs tapasztalata a határon túli ügyben. Eddig egyetlen helyen dolgozott: a homoszexuálisok jogaiért vívott harcok okán közismert Habeas Corpus Munkacsoportban. A helyzet jól jelzi az SZDSZ mentalitását a kérdésben: nekik a magyar nemzet sorsa a Kárpát-medencében "melegek és más kisebbségek" szintű probléma. A későn kiírt pályázatot az új fiú személyére szabták, de a pontrendszer szerint így is Ríznek kellett volna nyernie tapasztalata, letöltött szolgálati ideje és végzettsége okán. Minő véletlen, nem ő nyert. Bár jó eséllyel megnyerte volna a munkaügyi pert, nem tiltakozott - annyira egyértelműek voltak a viszonyok, hogy nem látta értelmét ujjat húzni a hatalommal. Hogy az SZDSZ sem következetes, mi sem jelzi jobban, hogy az Illyés Közalapítvány kuratóriumába - a gyakorlattal ellentétben - nem a kérdéssel foglalkozó főosztályvezetőt delegálta az Oktatási Minisztérium részéről, hanem egy másik "szakértőt", Bretter Zoltánt. A következő felvonás az NKÖM-ben zajlott. Elekes Botond főosztályvezető egészen szeptember közepéig maradhatott állásában, ám észrevehette, hogy baj van: a legutóbbi MÁÉRT-re már leendő utódját, Lakatos Mihályt delegálták helyette. Amikor a cserére rákérdeztek a részvevők, az volt a válasz: ezt kérte Markó Béla... A múlt héten Elekes is megkapta az elbocsátó szép üzenetet, melyben - újra a stílustalanság és mérhetetlen cinizmus - az egykori főosztályvezetőnek referensi állást ajánlottak ugyanott, félpénzért. Csak emlékeztetőül: a Fidesz által lecserélt főosztályvezetők általában osztályvezetői beosztásba kerültek, közel ugyanannyi pénzért. Az Illyés Közalapítvány ellen is a Köcsög utca lihegett bosszút: nem tudták megbocsátani, hogy az elmúlt évben volt egy központi keret, amelyről nem ők döntöttek. Átláthatatlan az IKA rendszere - nyilatkozta többször Markó Béla, ám azt többen vallják Erdélyben, hogy az új erdélyi magyar retorika szerint az átláthatatlan kifejezés "nem én döntök róla, tehát nem tetszik nekem"-nek olvasandó. Az IKA összes döntésének eredménye különben olvasható a www.ika.hu honlapon, tehát csak annak átláthatatlan, aki nem szeret olvasni. A közalapítvány elleni lejáratási kampányban a hazai baloldali sajtó is komoly szerepet vállalt. A Népszabadság például június óta tizenhat alkalommal írt róluk elmarasztaló módon, ám egyszer sem kérdezték meg az irodavezetőt! Miközben Markó négyszer is megfogalmazhatta fenntartásait, az IKA helyreigazítási kérelmét válaszra sem méltatták... A HTMH kiürítése Pirityiné Szabó Judit főosztályvezető menesztésével kezdődött. A Délvidékkel foglalkozó szakember a legnehezebb időszakban bizonyított, például a szegedi folyamat megszervezésével. Kirúgták Tóth István főosztályvezetőt is, aki Kárpátalját felügyelte - helyébe a szocialista optikával "renitens" KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban levő Németh Jánost nevezték ki. Tegnapelőtt három embernek is távoznia kellett a hivatalból, köztük a gazdasági ügyekért felelős alelnöknek, Misovicz Tibornak is, akinek a nevéhez fűződik - többek közt - az Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel kapcsolatos tennivalók sikeres lebonyolítása, vagyis a Sapientia-program. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, aki a kedvezménytörvény kapcsán nemzetközi fórumokon végzett komoly szakmai munkát, és lecserélték Jakab András főtitkárt is, a kedvezménytörvény egyik megalkotóját. Nem túlzás azt mondani, hogy lassan kiürül a HTMH, és megszűnik az érdemi munka - igaz, túl nagy szükség nincsen rájuk, hiszen a magyar-szlovák és magyar-román tárgyalásokon rendszeresen mellőzik a képviselőiket. A határon túli magyarokkal szembeni kormányzati apátiát Szabó Vilmos államtitkár generálja. Az a Szabó Vilmos, aki szerint az Orbán-kabinet "túlszerette" a határon túli magyarokat, és aki időt kért kinevezése után, hogy megismerhesse a problémát, aminek legfőbb felelőse lett. Szabó annak idején a hazánkban tanuló harmadik világbeli és arab diákokért felelt a Nemzetközi Előkészítő Intézet keretében, majd áldásos tevékenysége a Szocialista Internacionáléval való kapcsolattartásban teljesedett ki. Kinevezése óta egyszer sem vállalt nyílt televíziós vitát a régi kormány szakembereivel a határon túli kérdésben. Az elmúlt hónapok kormányzati mérlegéhez tartozik, hogy nem jutott pénz az Erdélyi Magyar Tudományegyetem idénre tervezett új szakjainak beindítására, egy fillért sem költöttek a kedvezménytörvénybe foglaltak megvalósítására (így például elmaradt a szülőföldjükön tanuló egyetemisták ösztöndíjának bevezetése), nem kapta meg a neki járó állami támogatást az IKA. Ugyanakkor akadt két és fél milliárdnyi kölcsön a miniszterelnök nagyváradi haverjának - plázaépítésére... A fűnyíró végigment. Talán csekély vigasz, hogy a rendszer nem tökéletes: ha az áldozat kihasználja a törvények és a nyilvánosság adta lehetőségeket (lásd IKA-ügy), akkor mindjárt homokszem kerül a gépezetbe és hibát hibára halmoznak. Úgy tűnik, a jövőben a következők fogják meghatározni a hivatalos magyar nemzetpolitikát: politikai és pénzügyi értelemben a maradékelv dominál (szakemberek helyett "kell neki egy állás" típusú haverok a döntési pozíciókban; "ennél kevesebbet már nem adhatunk" tétel a költségvetésben), mindezt áthatja a stílustalanság és a cinizmus ("túlszerették őket"), az elosztást pedig rábízzák a Köcsög utcai öncélú, kiscsoportos hatalmi érdekeket szolgáló politikusokra. Az adóforintok és adólejek korlátlan urainak nem ártana felidézni azt a nem is olyan régi pillanatot (Horn-kormány), amikor a fejük fölött megkötött román-magyar alapszerződés megszavazásának napján Kóródi Mária országházi alelnök a terem kiüríttetésével fenyegette meg a karzatra szorult, méltatlankodó határon túli magyar politikusokat. /A rombolás nemzetpolitikája - átvéve Magyar Nemzet, október 3-i számából. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./

2003. április 12.

Borbély Zsolt Attila örömmel nyugtázta, hogy Fey László reagált a cikkére, ezzel alkalmat adott bizonyos kérdések ismételt megvilágítására. Ténykérdés, az RMDSZ alapdokumentumaiban s a gyakorlati politizálás szintjén egyaránt jól érzékelhető a pártosodás tendenciája. Ebben a folyamatban Szatmárnémeti mérföldkő volt. (Ezt egyébként olyan balliberális publicisták is megállapították, mint Bányai Péter és Bíró Béla, bírálva a VII. kongresszus antidemokratikus határozatait.) Komolytalan Fey László azon állítása, amely összemossa az RMDSZ vezetősége által folytatott belső tisztogatást egyes megyék - például Kolozs - ellenzéki dominanciájával. Az a kitétel pedig, miszerint Kolozs megyében nincs esélye annak, aki nem a belső ellenzék híve, egyenesen megmosolyogtató. Hiszen Kolozs megye szenátoráról, Eckstein-Kovács Péterről aligha állítható, hogy nem támogatja a Markó féle kurzust. Arról mindketten elfeledkeznek, hogy az RMDSZ "erejét" a román kormánypárttól kölcsönzi arra az időre, amíg a magyar kisebbségi szervezet "demokratikus hitelesítő bélyegére" diplomáciai okokból szükség van az integrációs folyamatban. A Nagy Benedek ügyet az RMDSZ Operatív Tanácsa utalta az Etikai Bizottság elé, és nem Tőkés László (lásd az OT 1995. január 5-én hozott határozatának 5. pontját, RMDSZ Közlöny, 1995. 13. szám). Érdemes végigolvasni azon (ex)képviselők névsorát, akik aláírták a Nagy Benedek irományától elhatárolódó nyilatkozatot: András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Fekete Zsolt, Kerekes Károly, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Németh János, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László. A mai önfeladó, a román hatalomnak alájátszó kurzus legfőbb támogatói, a neptuni képviselő-kettős, Tokay György és Borbély László (Frunda György a szenátusi frakciónak volt tagja), továbbá Székely Ervin, Antal István, Márton Árpád nincs közöttük. Minő véletlen. /Borbély Zsolt Attila: Véletlenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2006. január 13.

Egyhetes rendezvénysorozattal ünnepli Nagyvárad és Berettyóújfalu a Magyar Kultúra Napját – jelentette be Nagyváradon a város alpolgármestere, Bíró Rozália. A két város önkormányzata, a bihari RMDSZ, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a Partium Alapítvány szervezésében zajló magyar kultúra ünnepe a Nagyváradtól mintegy harminc kilométerre fekvő Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban kezdődik. Január 16-án Fleisz János nagyváradi történész Az erdélyi magyar sajtó története 1890–1940 és Váradi hétköznapok című köteteit mutatják be, majd nagyváradi képzőművészek alkotásaiból nyílik kiállítás. Megrendezik a Bihari Népfőiskola szakmai napját, majd a rendezvénysorozat Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában folytatódik a berettyóújfalui Bihari Népművészeti Egyesület kiállításának megnyitójával. Január 21-én a Nagyváradi Állami Filharmónia hangversenytermében Németh János kultúrakutató Az európai kulturális identitás gyökerei című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat január 22-én, vasárnap este díszelőadással zárul a Nagyváradon, az Állami Színházban, ahol a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Szigligeti Ede Liliomfi című darabját adja elő. /Balogh Levente: A Magyar Kultúra Ünnepe Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

2006. március 14.

Tehetünk bármit, dolgozhatunk, igyekezhetünk, kisebb- nagyobb időközönként bemártanak, eláztatnak, írta Németh János. Saját emlékét hozta fel. 1991 júniusában, hogy a tanfelügyelőség „brigádlátogatásban” részesítette azokat az iskolákat, amelyek élére egy évvel korábban magyar nemzetiségű igazgatókat választottak. A Szovátára érkezett 14 tagú brigád (amelynek egyetlen magyar tagja sem volt) vizsgálata főleg ellene, a líceum akkori igazgatója ellen irányult. Védelmét sem az RMDSZ, sem a magyar tanfelügyelő nem vállalta fel. /Németh János: Nem úszhatjuk meg szárazon. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./


lapozás: 1-30 | 31-31




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998