udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 43 találat lapozás: 1-30 | 31-43
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nagy András

1995. december 30.

Benkő Levente: Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. Kalála Könyvek/ című könyve előszava szerint: A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh. 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket az Olteanu vezetésével bevonuló román szabadcsapat tagjai megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. A kivégzettek közül két áldozatot lefejeztek.

1998. október folyamán

Facsád alig 120 lelket számláló református népe aug. 16-án újonnan épült templomát avatta. 1997. júl. 24-én helyezték el az épület alapkövét és most már elkészült, sok ember összefogásának eredményeképpen. Szekszárd város önkormányzata több mint 500 ezer forintért öntette a templom két harangját Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő műhelyében. A magyarkiskapusi gyülekezet harmóniumot adományozott. Az avatáson először Nagy András templomépítő lelkipásztor lépett a szószékre, majd Tőkés László püspök hirdetett igét. Aki templomot épít, élni akar, hangsúlyozta. Az ünnepi hangulatot emelte Az igazfalvi, a facsádi és a szekszárdi fiatalok kórusa. /Nagy András: Templomszentelés Facsádon. = Harangszó (A Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja), Nagyvárad, okt. - 19. sz./

1999. július 8.

Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Toró Tibor fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese és Nagy András grafikusművész az alábbi, a sajtónak is átadott nyílt levelet juttatott el dr. Hámori Józsefnek, a Magyar Kulturális Örökség miniszterének. Tisztelt Miniszter Úr! Makovecz Imre tiltakozó írásából (Magyar Demokrata) értesültünk arról, hogy megkérdőjeleződött a székely-magyar rovásírás szerepeltetése a magyar kultúrát a középpontba állító, 1999-ben esedékes Frankfurti Könyvvásáron. E hírrel kapcsolatban tiltakozásunkat fejezzük ki. Értékítéletünk szerint, a székely-magyar rovásírás a magyar nemzeti kulturális örökség kincse, amelyhez semmiféle negatív képzet nem társítható. Azok a népek, amelyek saját ősi írásjelekkel rendelkeznek, büszkén ápolják Krisztus születése után 2000 évvel is ezt a szellemi örökséget. Hivatkozhatunk a japán, kínai, bolgár-ciril, vagy akár a héber, arab, örmény írásrendszerre. Éppen ezért nem fogadjuk el a székely-magyar rovásírás semmiféle körülmények között történő háttérbe szorítását, illetve megtagadását. Annál inkább ki kell használni minden adódó alkalmat kultúránk e becses értéke fölmutatására. Rendkívüli alkalom kínálkozik a székely-magyar rovásírás világméretű ismertetésére azon a könyvvásáron, amely Frankfurtban a magyar írásbeliségre hívja fel a nagyvilág figyelmét. Budapest, 1999. július 1. /A nemzeti kulturális örökség védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

2000. szeptember 25.

Szept. 23-án Szászrégenben Kemény Jánosra, a mecénás báróra emlékeztek. Nagy András alpolgármester idézte fel emlékét, magyar és román nyelven köszöntve a nagyszámú közönséget, akik között ott volt Kemény Miklós és a család többi leszármazottja. Böjte Lídia, a helyi Kemény János Közművelődési Egyesület egyik vezetője szerint az esemény /hogy ünnepelhettek/ győzelem a szűklátókörűség fölött. Az író arcmását megörökítő emlékplakett Baróthi Ádám szobrász alkotása, ez már az ötödik hasonló jellegű emlék, amelyet önzetlenül ajánlott fel a város és a környék közművelődésének. A rendezvény szervezői között volt a nemrégen alakult Helikon Kemény János Alapítvány. Kemény János küzdelmes életéről, munkásságáról Sebestyén Mihály beszélt. Az Erdélyi Helikon házigazdája, a kisebbségi magyar irodalom fáradhatatlan szervezője jelentős író is volt. Kemény János írásaiból és a helikoni írók műveiből marosvásárhelyi színművészek adtak elő. /Bölöni Domokos: Kemény János-emléknap Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

2002. május 14.

Szászrégenen bosszúságot okozott a terjeszkedő városi piac. Magyar alpolgármestere van a városnak /Nagy András/, de nincs magyar polgármester, jellemezte helyzetüket Erőss Csaba főmérnök, a tanács RMDSZ-es frakcióvezetője. Az RMDSZ frakció kisebbségben van a városban. A megyei egyezménybe a szászrégei RMDSZ javasolta, hogy a művelődési ház vezetőségébe kerüljön be egy magyar anyanyelvű személy. Javasolták az önálló magyar középiskolát, ám a pedagógusok nem voltak egyöntetű állásponton. Szinte minden régeni iskolában van magyar tagozat, csakhogy valamennyi leépülő, meglehetősen vérszegény. Nem életképesek a nyolc-tíz gyerekkel induló tagozatok. A magyar nyelv ismeretét a kórházakban kellene kötelezővé tenni, sok az idős beteg, aki nem tud orvosával megfelelőképpen kommunikálni. Négyéves a Szászrégen és Vidéke címen megjelenő folyóirat. Darvas Ignác nyugalmazott tanár emlékezett: 1999 tavaszán sikerült kihozni az első számot. Semmiféle politikai vitának, polémiának nem adnak helyet, a művelődést tartják elsődlegesnek. A lapot Csernátoni József nyugalmazott újságíró főszerkeszti. Sok helytörténeti írás jelenik meg Bíró Donát tollából, ő már többkötetes helytörténész./Lokodi Imre: Berajzolás a kockába…= Népújság (Marosvásárhely), máj. 14./

2002. május 23.

Kovásznán irodalom- és versbarátok nagy számban voltak jelen az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub által rendezett, Költészet nélkül csak félszárnyú lenne az emberiség találkozón, ahol Nagy László költőről emlékeztek a résztvevők. Farkas Árpád költő, a Háromszék főszerkesztője — aki Nagy László kultuszának ápolója volt Erdélyben — a költő népköltészethez való viszonyáról és egyetemes költészetbe illeszkedéséről tartott előadást. Ezután Nagy András grafikusművész, a költő fia beszélt édesapjáról. /(b. j.): Találkozás Nagy Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

2002. szeptember 2.

Magyarózd ünnepelte fennállásának 775. évfordulóját, valamint hagyományossá vált találkozóját, amelyet Horváth István (1909-1977) költő, a falu szülöttének szellemiségében tartottak. A kétnapos esemény aug. 31-én kezdődött ökumenikus istentisztelettel, majd fórumra került sor A történelmi egyházak és az írástudók felelőssége az anyanyelvi kultúra megőrzésében címmel. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnökének értékelése szerint a fórumon megfogalmazták, hogy nem véletlenül rendelik az egyház mellé a "történelmi" jelzőt, hiszen Erdélyben a nyelv, a nemzet és az egyház közé egyenlőségjelet lehet tenni. Erdélyben az egyházak mindenkor a nemzeti megmaradást szolgálták, és ezt a történelmi küldetést továbbra is teljesíteniük kell. Másnap Horváth Arany, a Horváth István Alapítvány elnöke vallott meleg szavakkal a faluról. Vincze Zoltán történész a falu történetét foglalta össze előadásában, Kötő József pedig az önszerveződés fontosságára hívta fel a figyelmet. A templomban leleplezték az első és második világháborúban elesett magyar hősöknek szentelt emléktáblát, majd sor került Horváth István szobrának megkoszorúzására. /Sándor Boglárka Ágnes: 775 éves a Maros megyei Magyarózd Horváth István költőről is megemlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./ Pálfy G. István emlékeztetett a tavalyi témára: akkor irodalom és nemzet összekapcsolódásáról, szerepéről a nemzet megmaradásában beszéltek a meghívottak, most szintén a megmaradás jegyében volt szó az egyház és a nemzet, az egyház és az írástudók felelősségéről a nemzet megmaradásában. Vetési László két helyi személyiség példáját emelte ki: a paraszti sorból fölemelkedő Horváth Istvánét, aki az irodalom, a egyetemesség felé indulva hordozta népének üzenetét, és az ugyancsak magyarózdi Nagy András teológiai tanárét. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános történelmi áttekintést nyújtott az egyházak, a római katolikus egyház nemzetmegtartó szerepéről. Pakó Benedek végül a szászrégeni cselekvő egyház munkáját ismertette /felkarolják a szórványgyermekek, az árvák, az öregek sorsát, kollégiumot építenek, amelyben művelődési otthon is lesz, színpaddal/. /Bölöni Domokos: Egyetlen lehetséges életmodell: az asszimiláció-mentes élet. Megtartani hitében és nyelvében a népet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

2002. szeptember 26.

Nehezen lehet fegyvertelen polgári lakosság véráldozata fölött napirendre térni. Itt van például az Erdővidéken 1944-ben bekövetkezett tragédia vissza-visszatérő komor motívuma. Benkő Levente könyvének /Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. - Kalála Könyvek/ előszava szerint: "A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh." 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket a románok megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. /(ajtay): Rettenet. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

2003. április 22.

Szászrégen az 1926-ban közigazgatásilag is egyesített Szász- és Magyarrégenből, majd az 1956-ban hozzácsatolt Abafája és Radnótfája falvakból állt össze. Az 1994-ben megyei jogú városi rangot elnyert Szászrégenben egy évtizeddel Trianon után is egyenlő arányban éltek magyarok, románok és szászok. Utóbbiakból mára csak mutatóba ha maradtak néhányan. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a 36 hatezer lakosú kisváros mintegy 30 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Nagy András, a második mandátumánál tartó alpolgármester leszögezte: A város és a vonzáskörzetéhez tartozó települések lakosságát igen érzékenyen érintette a gazdaság lassan másfél évtizede tartó mélyrepülése. Magas a munkanélküliség, ezért nagyok a szociális gondok. Folyamatos az elvándorlás, a 92-es népszámlálás adataihoz képest most négyezerrel kevesebb lakost számoltak össze a városban. A hiány felét a magyarok teszik ki, akiknek zöme fiatal, és Magyarországon vállalt munkát, ahonnan a többség számára már nincs visszaút. A 21 tagú városi tanácsnak a héttagú RMDSZ-csoport a legerősebb frakciója. Legutóbb a Petőfi-szobor felállítását akadályozta meg a többi tanácsos, holott előzőleg már hosszas egyeztetés folyt ez ügyben. Egyetlen magyar vonatkozású köztéri szobor sincs a városban, holott csak az utóbbi évtizedben három román személyiségnek állítottak emlékművet a központi parkban. A városban élő magyarok eddig nem tudták elérni, hogy a helyi Radio Son adásaiban legyen magyar nyelvű műsorok is. Tavaly ősztől állandósult a gyógyszerhiány. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus plébános a hatalom által meghatározott legutolsó pillanatban vetette le a talapzatáról a Wass Albert-szobrot. Most meg azért zaklatják s fenyegetik 5-től 250 millió lejig terjedő pénzbüntetéssel, mert a szobor talapzatát építkezési engedély nélkül állíttatta fel. Pakó egyébként a templom előtti kertben valóságos szoborparkot hozott létre, Márton Áronnak egész alakos szobrával szemközt a szóban forgó Wass-büszt mellett egy Petőfi-mellszobor is áll. A magyarrégeni református templom előtti téren pedig Koós Ferencnek és az 56-os mártír-lelkésznek, Horváth Lászlónak állítottak emléket. Pakó plébános a kilencvenes évek szórványkollégiumot hozott létre, ahol a Régen vonzáskörzetében élő, illetve a környező megyékből származó iskoláskorú gyerekeket látnak el, akik jelenleg 95-en vannak. A városban van kulturális élet, amelyet a Böjte Lídia magyar szakos tanárnő által vezetett Kemény János Művelődési Társaság szervez. /Szentgyörgyi László: Szászrégeni magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./

2003. április 26.

1974 és 1985 között minden évben több alkalommal tanúskodtam az amerikai szenátus és képviselőház különböző bizottságai előtt az erdélyi kérdésben. Sikerült harminckilenc szenátort megnyerni ügyünknek. A döntő sikert akkor értük el, amikor kezembe kerültek azok a vécépapírok, amelyeket Ceausescu magyar Bibliákból készíttetett. A papírokon még rajta volt a készítő cégek címkéje. A tekercseket a Yale Egyetemen, ahol huszonöt évig tanítottam, alaposan kielemeztük, lefényképeztük, felnagyítottuk úgy, hogy napnál világosabb lett a papírok eredete. Kiszámítottuk azt is, hogy legalább tízezer Bibliát kellett összezúzni ilyen mennyiségű vécépapír előállításához. Azt is meg tudtuk állapítani, hogy a Brit Bibliatársulat melyik évi kiadásából készültek ezek a papírok. A washingtoni Kongresszus épületében két sajtókonferenciát tartottam több mint hetven nemzetközi újságíró, négy televíziós társaság, valamint a képviselők és a szenátorok előtt. Előadásaimnak világra szóló hatása lett. De a legnagyobb hatást a déli szenátorokra tettem, akik többnyire mélyen vallásos választókat képviseltek. Ennek következtében a Romániának adott vámkedvezményt megvonták." Havadtőy Sándor székely pap, a fairfeldi Magyar Református Egyház lelkipásztora, a Yale Egyetem tanára 25 éven át, 1967-től 1992-ig hirdette az igét a Szabad Európa Rádió protestáns félórái keretében. 1991-ben, a Magyar Református Világtalálkozóra érkezett ismét magyar földre: amerikai emigrációjából. Mikor 1948-ban Nyugatra indult, Havadtőy Sándor teológust azzal a megbízással küldték Svájcba egyházi elöljárói és lelkész édesapja - szülővárosában, Kovásznán járva név szerint is említette dr. Nagy András teológiai tanárt, dr. Tavaszi Sándor püspök-helyettest, a jeles filozófust és Vásárhelyi János püspököt -, hogy "tanulmányaim mellett képviseljem az Erdélyi Magyar Református Egyházat a nyugati fórumokon. Ennek a megbízatásnak próbáltam eleget tenni legjobb tudásom és tehetségem szerint az elmúlt fél évszázad alatt." Meglátogatta Kanadát, Dél-Amerikát, ezen a kontinensen Argentína, Uruguay, Brazília, Venezuela református gyülekezeteit, eljutott Ausztráliába és Dél-Afrikába. Kevés lelkipásztornak nyílik lehetősége arra, hogy ilyen hatalmas egységben láthassa, érzékelhesse a széttört nemzet részeit és az anyanyelv erejével összekösse az itt-ott szakadozó szálakat. Havadtőy Sándornak az igehirdetés mellett állandó gondja volt az itthoniak megsegítése, anyagiakkal és lelkiekkel. Rádiós prédikációinak foglalata ez a könyv: Vigasztaljátok népemet. Válogatás a Szabad Európa Rádióban 1967-1992 között elmondott prédikációkból. Kiadja a Közlekedési Dokumentációs Kft. (KÖZDOK), 2001. A kötet gondozója és az utószó írója Beke György. /B. D.: Hazaküldött szavak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

2003. szeptember 26.

Az 1944. szept. 26-i mészárlás áldozataira emlékeznek Szárazajtán. Az erdővidéki faluban 44 őszén a magyarellenes rémtetteiről elhíresült Maniu-gárda tagjai fejszével lefejezték a 21 éves Nagy Sándort és testvérbátyját, a 25 esztendős Nagy Andrást. Ugyanaznap hajnalban az áldozatok házába betörő gárdisták otthonában lőtték agyon a 34 éves Gecse Bélát és a 35 éves Málnási Józsefet. Az iskolaudvaron hat gyermek édesanyját, az 50 éves Szép Albertné Málnási Réginát, valamint férjét, a 49 éves Szép Albertet, a 38 éves Elekes Lajost, a 42 éves Szép Bélát, a 62 éves Németh Gyulát, a 62 éves Szabó Béniámot és az 51 éves Németh Izsákot lőtték agyon. A 38 éves Tamás Lászlót a kivégzést végignézni kénytelen emberek közé lőtt sortűz ölte meg. A 49 éves Nagy D. Józsefet a tömegből szólították ki, de csodával határos módon a férfinak "csak" a fogsorát zúzta szét a lövedék, később sérüléseiből felépült, és 1955-ben hunyt el. Az akkori román közigazgatás bejegyzései szerint az áldozatok "háborús balesetet szenvedtek". A Maniu-önkéntesek 1944. őszi magyarellenes hadjáratának első állomása volt Szárazajta.1944. szept. 4-én egy visszavonuló német utóvéd a falu határában tűzharcba keveredett a túlerővel előrenyomuló román sereggel. Az összetűzésnek néhány - emlékezők szerint 13 - román katona esett áldozatául, ezt torolták meg a szárazajtai magyarokon olyan tanúk vádja alapján, akik a katonai csetepaté során pincékbe bújva várták a harc végét. A későbbi persorozaton maguk a román tisztek sem állították egyértelműen, hogy csapataik veszteséget szenvedtek, ha igen, milyen mértékűek voltak azok, illetve terheli-e felelősség emiatt a magyarokat. Egy szemtanú szerint viszont a feketelista már a szeptember 4-i katonai ütközet előtt készen állt. Újabb levéltári források tanúsítják, hogy a kivégzés előtt Szárazajtára már visszatért román csendőrség is aktív szerepet vállalt a kivégzendők összegyűjtésében, az otthonában agyonlőtt két áldozat esetében pedig a gyilkosság helyszínén is jelen voltak a belügyiek. Az akkor nagyon fiatal Németh Ákost édesapjával összekötözve vezették a puskacsövek elé. Úgy szabadult meg, hogy az egyik falubeli román fiatalember tanúsította: ártatlan. Édesapját, Németh Gyulát agyonlőtték. Ifjabb Nagy Gyulát maga Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka akarta főbe lőni. A mellette álló szárazajtai román fiatalember, Berszán Domokos (Barsan Dominic) közbeszólása mentette meg. Ifjabb Nagy Gyulát és édesapját elengedték. A szintén "halálra ítélt" Máthé Albertet egy gárdista vallomása szabadította meg. A szemtanúk, illetve a hozzátartozók szerint az áldozatoknak korábbi, vélt vagy valós sérelmekért kellett fizetniük.A vérengzés másnapján gyászszertartás nélkül kellett eltemetni a legyilkoltakat. Az első megemlékezés 1990. szeptember 26-án volt, amikor a jelképes temetésen Bartalis Szélyes Pál szárazajtai lelkész mondott imát az elhunytakért. /Benkő Levente: Szárazajtán nem felejtenek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

2003. november 15.

A Kolozsvári Dolgozók Színháza 1948 tavaszán országos körútja során Sepsiszentgyörgyön is bemutatta a Mélyre nyúlnak a gyökerek című sikeres produkcióját. Előadás után a Sugás vendéglő kerthelyiségében az emberek megrohamozták Bokor Andor igazgatót és a szereplőket, így az emlékezést író Kudelász Ildikót is, hogy nem jöhetne-e ez a társulat ide, ebbe a városba, hiszen Kolozsváron már létezik egy magyar színház, minek oda kettő. Hamarosan megszületett a döntés. Néhány hónap múlva a társulat megérkezett. Így lett állandó magyar színház Sepsiszentgyörgyön 1948 augusztusától. Bár a közönség azóta megöregedett és megfiatalodott, cserbenhagyni nem szabad őket. Kudelász Ildikó hozzászólt a színház mostani, meghirdetett repertoárjához, mondván, csak külföldi klasszikusokból összeállítani egy éves színházi programot talán túlzás. Javasolt néhány darabot, így Nagy András: Arad, éjjel, Thornton Wilder: A mi kis városunk... /Kudelász Ildikó: Az én műsorajánlatom. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

2004. június 2.

A szászrégeni RMDSZ elnöksége közleményben tudatta, hogy Szászrégenben, az utóbbi napokban, egyes román pártok képviselői lakásról lakásra járva próbálják rávenni a magyar választókat, hogy ne szavazzanak az RMDSZ polgármester- és tanácsosjelöltjeire, mert azok úgyis átadják szavazataikat. Ez nem igaz. az RMDSZ jelöltjei nem tárgyaltak román pártokkal és nem mondtak le szavazataikról mások javára. A szászrégeni RMDSZ-nek saját tanácsosjelöltjei vannak, polgármesterjelöltje pedig Nagy András mérnök. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./

2004. június 14.

Szászrégenben a nacionalista pártok is Nagy Andrást támogatják. Szászrégenben a négy román párt szavazótáborának két rossz közül kell választania: az egyik Nagy András, a magyar, a másik a liberális jelölt, akinek háta mögött az üzletember-oligarchia áll. /Szucher Ervin: Nyerésre áll a magyarság. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./

2004. június 22.

Az RMDSZ helyhatósági választásokon elért eredményei meghaladták a szövetség várakozásait és előrejelzéseit, nyilatkozta jún. 21-én Markó Béla. A szövetségi elnök szerint az etnikai szavazás nem szűnt meg, mégis történt valamiféle mentalitásváltás. Az RMDSZ legfeljebb húsz polgármesteri mandátumot remélt a második fordulótól, az eredmények azonban azt mutatják, hogy a szövetség 38 jelöltje került ki győztesen a megmérettetésből, így az RMDSZ-nek összesen 186 polgármestere van, ami 40-nel több mint 4 évvel ezelőtt. A szatmárnémeti polgármesteri tisztség elnyerése fontos győzelem, tekintettel arra, hogy a város magyar lakosságának számaránya 39-40 százalék. Hozzáfűzte: hasonlóan alakult a helyzet két kisebb városban is, a Bihar megyei Margittán és a Maros megyei Szászrégenben, valamint néhány községben, ahol a magyar lakosság nem alkot többséget, de a polgármesterválasztást RMDSZ-jelöltek nyerték meg. Markó elismerte, az RMDSZ kudarccal is szembesült az idei helyhatósági választásokon. "Nem sikerült megvalósítanunk célkitűzésünket Marosvásárhelyen", mondta. Hangsúlyozta, hogy Kolozsvár nem a kudarcokhoz sorolandó, hiszen Gheorghe Funar leváltása sikert jelent. Az RMDSZ jelöltje lett a befutó Sepsiszentgyörgyön, Albert Álmos, aki eddig is betöltötte a polgármesteri tisztséget. Székelykeresztúron Benyovszki Lajos diadalával gyarapodott az RMDSZ polgármestereinek a száma, a román többségű Szatmárnémetiben is eldőlt Ilyés Gyula győzelme. RMDSZ-jelölt kerekedett felül Szászrégenben Nagy András, és Margittán Pocsaly Zoltán személyében. akárcsak Nagykárolyban, ahol Bekő Tamás hódította el a szavazatok többségét. /Markó: Az etnikai szavazás nem szűnt meg. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

2004. június 22.

Mindössze 30 százaléknyi a magyarság részaránya Szászrégenben, mégis Nagy András, eddigi alpolgármester, az RMDSZ jelöltje nyert. Az RMDSZ a 16 lehetségesből kilenc Maros megyei településen nyert polgármesteri széket a második fordulóban, ebből kiemelt jelentőségűnek tekintett a szászrégeni mellett a mezőcsávási és a vajdaszentiványi, emellett az RMDSZ jelöltje diadalmaskodott Gyulakután, Dózsa Györgyön, Nyárádgálfalván, Gernyeszegen, Mikefalván és Backamadarason. Ezzel az RMDSZ- polgármesterek száma 37-re növekedett Maros megyében. /(Máthé Éva): A helyhatósági választások második fordulója – Maros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2004. június 23.

Szászrégenben Nagy András, Mezőcsáváson Szabó Levente, Mikefalván Szilágyi Sándor, Vajdaszentiványon Dani József, Lukafalván Iszlai Tibor, Gernyeszegen Incze Jenő, Backamadarason Csíki József, Nyárádgálfalván Karácsonyi Károly, Gyulakután Gál Sándor lett RMDSZ színekben a polgármester, s ezzel a helyhatósági választások második fordulójában szerzett újabb kilenc mandátummal 37-re emelkedett a megválasztott RMDSZ-es polgármesterek száma Maros megyében – összegezte a tényállást dr. Kelemen Atilla, a szövetség megyei szervezetének elnöke. Veszteség az RMDSZ-nek volt például Küküllőszéplak, ahol a belső viszályok miatt nem lett RMDSZ-es polgármester. Balavásáron az eddigi RMDSZ-es polgármester indult független jelöltként és nyert az RMDSZ mostani jelöltjével szemben. Maros megyében 2000-ben az RMDSZ-nek 29 polgármestere volt, 2004-ben 37 tisztséget sikerült megszereznie, a négy évvel ezelőtti 40 alpolgármesterrel szemben ma 47 alpolgármestert tudhat magáénak a szövetség; 459, azaz 14-gyel több a megye önkormányzataiban tevékenykedő tanácsosok száma, összességében pedig 558 RMDSZ-es képviselő van a megye helyhatóságaiban. Országosan az RMDSZ most 185 polgármesteri helyet szerzett meg, a 2000-es 148-cal szemben. /(Bögözi Attila): Szászrégen mint trófea. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

2004. július 26.

Az elmúlt hét végén harmadízben rendezték meg a Szászrégeni Napokat. A rendezvényt Nagy András polgármester nyitotta meg. Román és magyar nyelven köszöntötte a jelenlevőket. Több együttes is fellépett. /Fábián András Gy.: Szászrégeni Napok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

2004. szeptember 13.

Szept. 12-én, vasárnap avatta a szászrégeni magyarság Radnótfáján, a református templom udvarán felállított emlékoszlopot, a 60 évvel ezelőtti bombatámadásra emlékezve. Az istentiszteleten Pap Géza református püspök és Székely György helybéli lelkész szolgált. Nagy András, Szászrégen polgármestere elmondta, az oszlop nem csak a múltnak állít emléket. A polgármester emlékeztetett, szeptember 11-e a szászrégeni németeknek is szomorú dátum, hiszen 60 évvel ezelőtt ekkor kezdték meg deportálásukat a szibériai munkatáborokba. – A megbékélés jegyében állítottunk emlékoszlopot mindkét nép áldozatainak – mondta a polgármester. Radnótfáját 1965-ben csatolták Szászrégenhez, s e városon belül is megőrizte identitását a település. Az emlékoszlopot alkotó Baróthi Ádám elmondta, a tizedik ilyen jellegű hagyományos obeliszkjét állították fel. /Vajda György: Emlékoszlop Radnótfáján. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2004. november 13.

Nov. 5-én a bukaresti református egyház Koós Ferenc Körének az RMDSZ két közismert hargitai politikusa volt a vendége: Nagy Benedek történelemtanár és Kelemen Hunor parlamenti képviselő. Nagy Benedek megörökítette életének 1956–1961 közötti krónikáját, bebörtönzésének történetét Egy sors volt ez is /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ címen. Nagy Benedek harmadéves kolozsvári egyetemi hallgató volt, amikor letartóztatták és koncepciós perben elítélték. A Koós Ferenc Körben Zsold Béla, a vendéglátó Calvineum templom lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kelemen beszédében felvázolta az 1956-os magyar forradalom romániai visszhangját. Nagy Benedek elmondta, miért itt tartja könyvének bemutatóját: mert édesapja, dr. Nagy András a ’30-as években Bukarestben volt orvostanhallgató, ilyen minőségében egyike a Koós Ferenc Kör megalapítóinak. Nagy Benedek szerint nincs olyan romániai magyar intézmény, amely az egykori politikai elítéltek vallomásait összegyűjtené, hogy forrásként szolgáljanak mai és jövendő kutatók, írók számára. Sokan sírba vitték az emlékeiket. Tófalvi Zoltán és – tőle függetlenül – Páskándiné Sebők Anna saját kezdeményezésre összegyűjtötte, amit még lehetett, és közreadta tévében, nyomtatásban. Elszórtan jelentek meg visszaemlékezések, például Vastag Lajostól az utolsó órában, mert nemsokára elhunyt Amerikában, és közölt Dávid Gyula, Páll Lajos, Bartis Ferenc, Koczka György, Puskás Attila és számos pap. A Hargita Népe az évek során szóra bírta az elérhető, egykori politikai elítélteket. Új fejlemény, hogy a CNSAS (Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság) kérésre korabeli nyomozati és törvényszéki iratokat, titkos jelentéseket bocsát az egykori elítéltek és családtagjaik rendelkezésére, ezek újabb és újabb adalékokkal gazdagítják a korszak tényirodalmát. /Barabás István: Pennás börtön. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13/

2004. december 17.

Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli az RMDSZ dec. 18-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. E rendezvény során adják át – immár hagyományosan – az RMDSZ Ezüstfenyő Díjait is, amelyet azoknak a személyeknek adományoznak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásának, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. Idén 27 személy részesül Ezüstfenyő Díjban: Baka Mátyás, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke, Kézdivásárhely; Bódi György állategészségügyi asszisztens, Ürmös; dr. Brendus Gyula sebész szakorvos, Nagyenyed; Csávossy György agrármérnök, Csombord; Domokos Géza író, Sepsiszentgyörgy; Fazakas Mihály kohómérnök, Medgyes; Ferencz Alajos bányalakatos, Csíkszentdomokos; Földes Béla kórházigazgató, Nagyvárad; Frunda György szenátor, Marosvásárhely; Horváth Levente közgazdász, Arad; id. Deák Ferenc RMDSZ-elnök, Kisbács; Ilyés Gyula polgármester, Szatmárnémeti; dr. Iszlai Árpád fogorvos, Szászrégen; Komáromi Attila jogtanácsos,Gyulafehérvár; Koszorús Zoltán bányamérnök, Beszterce; Kötő József, az EMKE elnöke, Kolozsvár; Ladányi Kinga szenátori irodavezető, Székelyudvarhely; Lokodi Anna alpolgármester, Uzon; Ludescher István alpolgármester, Nagybánya; Mikó Lorinc jogtanácsos, Kolozsvár; Nagy András polgármester, Szászrégen; Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Kolozsvár; Pop Imre polgármester, Kraszna; Sófalvi László, a területi RMDSZ ügyvezető elnöke, Székelyudvarhely; Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója, Marosvásárhely; Vida Gyula közgazdász, Szilágysomlyó; Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke, Vajdahunyad. /15 éves az RMDSZ. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

2005. január 18.

A szászrégeni magyarok több éve próbálkoznak azzal, hogy köztéri szobrot állítsanak Petőfi Sándornak. Nagy András polgármesterjelöltként a választási programjában is megígérte, hogy polgármesterként teljesíti a magyarság ezen óhaját. Így 2005 első tanácsülésének napirendjére tűzték a szoborállítás ügyét. Titkos szavazáson 11 tanácsos mellette, 8-an ellene voksoltak, így ismét elesett a Petőfi-szobor felállítására vonatkozó határozattervezet. Anton Gheorghe, a Nagy-Románia Párt képviselője szó szerint idézve az aznapi Cuvantul Liber marosvásárhelyi napilapban megjelent vádakat: Petőfi Sándor az 1848-as forradalomban mintegy 40.000 románt gyilkolt le és részt vett több ortodox templom lerombolásában. Asztalos Gábor RMDSZ-tanácsos elmondta, megengedhetetlen az, hogy amikor Európa kapui előtt állunk, ilyen sértő és uszító vádak hangozzanak el. Nagy András polgármester elmondta, új, szakemberek által szolgáltatott érveket, tényeket gyűjtenek majd azért, hogy igazolják, milyen szerepe volt Petőfi Sándornak az 1848-as forradalomban, s egy következő tanácsülésen újra napirendre tűzik a szoborállításra vonatkozó határozattervezetet. Tamás Ibolya, a szászrégeni művelődési ház alkalmazottja, kultúrfelelőse, a Népszínház, a számtalan díjat elnyert Csim-bumm bábcsoport és a tánccsoport vezetője elmondta, hogy ünnepségsorozatot szervezett a polgármesteri hivatal, amelynek keretén belül egy délutánt a magyar kultúra értékeinek szenteltek. Beszámolót tartott a könyvtár, a múzeum, a művelődési ház, a helyi magyar lap, a Szászrégen és Vidéke. Anyagi problémáik vannak. A helyi Népszínház ugyanazokkal a díszletekkel játszik évek óta. A Népszínház műkedvelő magyar színészei ingyen játszanak. Gondot jelent, hogy a fiatalok közül alig jön el valaki a kulturális rendezvényekre. /Nagy Botond: A Petőfi-szobor várakozási listán marad. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

2005. március 1.

A napokban mutatta be a Duna TV-ben az óradnai magyarság felélesztéséről a riportfilmet. Egy szál lelkes óvónő (Bauer Rozália) a melléje állt kis csapattal, valóságos csodát művelt. Voltak hasonló témájú riportok a Dunában, de a tömbmagyarsághoz és elsősorban a Székelyföldhöz viszonyítva, a szórvány a szükségesnél jóval kevesebbet jelenik meg. Pedig az erdélyi magyarság közel fele, vagy már annál is több hovatovább szórványban él. Ezért fontos, hogy a Duna TV többet járjon a szórványba. Sike Lajos újságíró az elmúlt években Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester többet szerepelt a Duna TV-ben, mint az összes többi erdélyi magyar polgármester. Szerinte inkább az olyan magyar polgármestereket kell reflektorfénybe állítani, mint Ilyés Gyula (Szatmárnémeti), Kaba Gábor (Zsombolya) vagy Nagy András (Szászrégen), akik a román választók bizalmát is elnyerték. /Sike Lajos: Cseppek a Dunába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

2005. április 23.

Április 22-én ülésezett az RMDSZ Maros megyei szervezetének Területi Képviselők Tanácsa. Két elnökjelölt indult: Borbély László eddigi elnök és Benedek Imre. Benedek Imrét, a városi tanács RMDSZ frakciójának vezetőjét választották meg a TKT élére. A két alelnök: Nagy András és Szakács János, a TKT titkára Bán Mózes és Török Gáspár lett. Markó Béla politikai tájékoztatójában bejelentette, az autópálya-ügyben a munka megy tovább, igaz, kevesebb pénzzel. Kelemen Atilla megyei elnök elmondta, hogy lezárultak a tárgyalások a megyei tisztségek elosztásáról. Az RMDSZ a 38%-os jelenlét mellett 48%-ot kapott, egyelőre „döcögnek a kinevezések”. Frunda György szerint nem használják ki a jogi lehetőségeket Florea polgármester törvényszegéseivel szemben. Felrótta, hogy a megyei tanács „nem szinkronizál az elnökkel”, hogy a városi tanácsban „egy-kettő mindig másként szavaz”. /Mózes Edith: Benedek Imre a TKT elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./

2005. június 18.

Szászrégenben a tavalyi helyhatósági választáson valóságos „politikai csoda” történt, a 29 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező, Maros megyei városkának Nagy András személyében magyar polgármestere lett. A napokban elkezdődött az az akció ellene. A rendkívüli tanácsülésen a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Egységpárt, a Nagy-Románia Párt és az Új Generáció Párt önkormányzati képviselői bojkottálták a közgyűlést. Az Új Generáció Pártja Maros Megyei szervezetének elnöke, Doru Borsan nemrég azt kezdeményezte, hogy Szászrégenben tartsanak népszavazást, mert aberrációnak tartja, hogy egy román többségű településnek magyar nemzetiségű polgármestere legyen. /(Máthé Éva): Botrány Szászrégenben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2005. szeptember 27.

,,Kegyetlenül meg lesz torolva a magyaroknak a múltban elkövetett minden gyilkossága és bűne… csak a halál és a vérontás jelenthetnek igazságos elszámolást köztünk és a puszták barbárjai között; most tudjuk, hogyan kell megfizetni az ezer éve ellenünk elkövetett minden gyilkosságért és rablásért. Végső megoldásként a magyarokat vagy meg kell semmisíteni, vagy vissza kell küldeni Ázsiába” – mondotta Gavrila Olteanu, a Iuliu Maniu önkéntes zászlóalj parancsnoka 1944. szeptember 26-án. Szárazajta népe most a 61 esztendeje történt vérfürdőre és a tizenhárom, mártírhalált halt áldozatra emlékezett Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor így fogalmazott: ,,Sajnos, akadtak olyanok, akik odáig süllyedtek, hogy saját falustársaikat keverték bajba, vagy küldték a halálba. Mégis keresztényi kötelességünk, hogy megbocsássunk, hogy a jót keressük, hiszen ha Isten akkor nincs velünk, az áldozatok száma nagyobb is lehetett volna. Mindezek ellenére ne feledjük, hanem keressük, s mondjuk el a világnak a való igazságot”. Az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola igazgatója, Péter Attila a történteket gyászos pillanatnak, a tizenhárom ártatlan áldozat nevét pedig kiáltó szónak nevezte, s reményét fejezte ki, hogy ilyen soha többé nem történik meg. A szárazajtai iskola volt növendékeinek versből és énekből összeállított rövid műsora után a Bardoc-miklósvárszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szabó Miklós kifejtette: a székely nép kész megharcolni az évszázados hagyományokra visszatekintő autonómiáért, s kész a nemzetközi fórumok segítségét is kérni e tekintetben. Hoffmann István, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke a mártírok – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – életének utolsó pillanatait elevenítette fel, majd kijelentette: ,,Az igazság elhallgatása vagy kimondása nélkül itt, Székelyföldön, a Kárpát-medencében soha nem rendeződhet a magyarság sorsa, hiszen napjainkban is folynak a magyarverések, a magyarölések, például Délvidéken. A politikusok a parlamentben ma is elutasítják a székely szabadságot szavatoló autonómiát, a Csonka-Magyarország szocialista vezetői pedig megtagadják a határon kívül rekesztett nemzettársaikat.” Az 1944 szeptemberében történteket Benkő Emőke Benkő Levente Szárazajta című, készülő bővített és javított kötete egy részletének felolvasásával idézte fel. /Hecser László: A szárazajtai ártatlan áldozatokra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

2006. február 24.

Tolsztoj Anna Karenina című regényéből dr. Nagy András készített adaptációt Anna Karenina Pályaudvar címen, melyet továbbgondolva most színpadra állított Szabó K. István rendező a Tomcsa Sándor Színház /Székelyudvarhely/ színművészeivel. A bemutató február 24-én lesz. /Barabás Blanka: A szenvedély természetéről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 24./

2006. március 17.

Marosvásárhelyen zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál. – Tolsztoj regénye alapján született meg Nagy András Anna Karenina Pályaudvar című drámája. Szabó K. István rendezésében a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház ezzel az előadással vett részt Marosvásárhelyen az Interetnikai Színházi Fesztiválon. A történet a szerelemről és a halálról szól. /Madaras Orsolya: Interetnikai Színházi Fesztivál. Marosvásárhely, 2006. március 10-19./ – Varga Ibolya, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezője elmondta, jó volt, hogy ilyen nagyszámú közönség előtt tehettek. Otthon jóval kevesebb néző előtt játszanak a termünk csupán 90 férőhelyes. Mostani előadásuk legfőbb mozgatóereje a zene, a ritmus. /Novák Ildikó: Ki a „ludas”?/ – A temesvári Csiky Gergely Állami Színház Patkó Éva negyedéves rendező szakos hallgató Learjét adta elő. Az előadás címe is hangsúlyozza (L=R+C+G), hogy lényeges eltérések vannak az eredeti Shakespeare-drámától. Az előadás szimbólumokra épül, minden egyes gesztusnak, pillantásnak meghatározott jelentése van. /Kádár-Dombi Katalin: A körön kívül/ – Marosvásárhelyen a Nemzeti Színházban Godot-ra vártak. Reménykedünk. Titokban mindannyian egy-egy Godot-ra várunk. /Papp Ida Júlia: Eljön-e hozzánk Godot?/ /Összeállították a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

2006. április 3.

Újra kiadták dr. Nagy András (1905–1982) csíkszeredai születésű orvos Csíkszereda városáról szóló emlékiratát /Városkép és ami hozzá tartozik, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. Színes olvasmány a második világháború előtti kisváros jellegzetes életéről, lakóiról, településtörténetéről, emlékezetre méltó eseményeiről, derűt fakasztó helyi anekdotáiról. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

2006. szeptember 11.

A szászrégeni cigányverés könnyen nemzetközi visszhangra talál. A fogadkozások ellenére most Hadrév réme visszatért – a roma kisebbség kezelése még nagyon távoli reménység. A szászrégeni romák újabb megverése, a kilencvenes évek elején történt romaellenes megnyilvánulások /Hadrév/ és módszerek hasonlatossága kapcsán nem egészen alaptalan újfent kisebbségellenes akcióról beszélni. A tucatnál több embert súlyos testi sértéssel kórházba küldő rendőrségi beavatkozásnak rejtetten politikai oka van. Rebesgetik, hogy a háttérben olyan nacionalista erők szították fel a hangulatot, akiknek nehéz emészteni Szászrégen magyar nemzetiségű polgármesterét. Az önkormányzati választások idején Nagy Andrásnak, az RMDSZ polgármesterjelöltjének a romáktól sűrűn lakott lakónegyed egyöntetű szavazata szerzett többséget. A belügy megint alaposan levizsgázott. Jogos a roma lakosság félelme. /Lokodi Imre: Hadrév réme. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./


lapozás: 1-30 | 31-43




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998