udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 33 találat lapozás: 1-30 | 31-33
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nagy Barna József

2003. november 12.

A romák társadalmi felzárkóztatása és integrációja volt a témája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tavaly megnyílt Cigánymissziós Központja nemrégi konferenciáján. A cigányság problémáival foglalkozó eszmecserén lelkészek, cigányszervezetek, pedagógusok, politikusok, szociális munkások vettek részt. A váradi romák közül volt, aki arról panaszkodott, hogy az iskolában a gyermekeit kiközösítik, nem engedik egy padban ülni nem roma gyermekekkel. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, az önkormányzat még mindig keveset tesz a cigányságért, de arra is figyelmeztetett, hogy a befogadás kétirányú, épp ezért a romáknak is sokat kell tenniük, hogy megváltozzék a róluk kialakult kép. A nagyváradi Cigánymissziós Központban napközi működik és szociális konyha, a kisdiákoknak segítenek a tanulásban. Az egész egyházkerület területén szeretnék beindítani a cigánymissziót, mondotta a központot vezető Nagy Barna József. /(Balla Tünde): Cigánymisszióról Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

2004. december 7.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) szervezésében cigányképviseleti értekezletet tartottak dec. 4-én Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban. Az előadások azzal foglakoztak, hogy mit tehet az egyház a romákért. Rostás-Farkas György író, a magyarországi Cigány Tudományos és Művészeti Társaság alapító elnöke küldött egy írást, melyet Nagy József Barna, a nagyváradi Református Cigánymissziós Központ vezetője olvasott föl. Tőkés László püspök kiemelte: a cigánykérdés elsőrendű fontosságú, nemzetpolitikai és egyetemes kérdés. Szükséges egy cigány értelmiségi réteg kinevelése. /Cigányképviseleti értekezlet volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

2005. április 12.

Április 21-én tíz éve lesz annak, hogy újból felállították Mátészalka és Kocsord között, az egykori harcok helyszínén, a Székely Hadosztály emlékművét. Erre az eseményre emlékeznek a térségben április 22-én. Kőröstárkányban az 1919. április 19-én legyilkolt tárkányi magyarokról emlékezve a Székely Hadosztály sorsát is felidézték. 1919. áprilisában vonultak be a román megszállók a Bihar megyei nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat vette fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel. A hadosztály felszerelése gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott. A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. A Tanácsköztársaság vezetői vörös alakulatokat küldtek ellenük. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Emiatt a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten. A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért – A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében leírta, hogy a Székely Hadosztály harcában Kőröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni. A románok közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. A kőröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. A gyilkosok nem elégedtek meg a lövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. 16 évestől 80 évesig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Beke György Itt egymásra találnak az emberek című, 1984-ben megjelent könyvében Kőröstárkányt is bemutatta. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Féltek az emberek. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták levetkőzni. 1999 augusztusában felállították az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. /Nagy József Barna: Kőröstárkány és a Székely Hadosztály tragédiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./

2005. május 25.

Hivatalos népszámlálási adatok szerint 540 ezren vannak, de 3 millióra is tehető Romániában a cigány lakosok száma, hangzott el a roma közösség integrációjáért szervezett nagyváradi konferencián. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület cigánymissziós központjának meghívására Rostás-Farkas György magyarországi cigány író, szerkesztő és dr. Dányi László újságíró, történész látogatott el, hogy őszintén megbeszéljék a nagyváradi romákat foglalkoztató kérdéseket. Magyarországon tizenöt éve létezik országos és fővárosi cigány önkormányzat, és immár saját parlamenti képviseletet is nyertek a romák. Magyarország az elsők között van Európában, ahol a kisebbségi törvény segítségével sokat javítottak a romák szociális helyzetén. Rostás-Farkas György szerint a tanulás az integráció legfőbb útja. A 2002 óta működő váradi roma misszió főleg arra ad lehetőséget, magyarázta el Nagy József Barna diakónus, hogy az iskolából kijövő gyerekeknek meleg ebédet adjanak, délután pedagógus segít tanulni a gyerekeknek. Rézműves József, a Bihar megyei Roma Párt elnöke szerint, a tanfelügyelőség segítségével beindított iskoláztatási programban 17 ezerrel nőtt az írni-olvasni tudók száma az utóbbi években, többen szakiskolában leérettségiztek, félszázan pedig idén diplomáznak a nagyváradi egyetemen. /Lakatos Balla Tünde: Hogy az integráció ne legyen asszimiláció. Cigánykérdésekről Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

2005. október 11.

Mintegy ezren vettek részt Nagyváradon október hatodikán a Nagysándor József utcai koszorúzáson. A váradi születésű honvédtábornokra emlékeztető márványtábla előtt ezúttal közösen hajtott főt az RMDSZ, az MPSZ, a történelmi egyházak, a civil szervezetek és a magánszemélyek. Több magyar osztályt is kivezényeltek a megemlékezésre. A baj csak az volt, hogy a gyerekek kis híján a műsorvezető szerepét betöltő Szabó Ödön megyei RMDSZ-vezetőt is túlhangoskodták. Fel kellett volna készíteni a gyerekeket arra, hová mennek, és ott hogyan kell viselkedni. Szembeötlő volt a nemzeti lobogók hiánya. A váradi magyarok becsületét végül egy fiatalember, bizonyos Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak helyi tagja mentette meg. Amikor a koszorúzások rendjén az EMI következett, Barna bőségesen fellobogózott koszorúval lépett az emléktáblához. Messze ő kapta a legnagyobb tapsot. Ma már nem kell szégyellni, inkább használni kellene nemzeti jelképeket. /Fábián Tibor: És hol vannak a zászlóink? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

2005. október 18.

Megközelítőleg száz részvevője volt Nagyváradon annak a tiltakozó akciónak, amelyet ugyanazon a napon több erdélyi városban is megrendeztek. Nagyváradon a fiatalok kezükben égő gyertyákkal és könyvekkel a vármegyeháza előtti téren kiálltak a közös ügyért. Csűry István református püspök-helyettes elmondta: a román diáknak román egyeteme, a magyar diáknak viszont magyar egyeteme kell hogy legyen. A tüntetésen Tőkés László Brüsszelből küldött üzenetét is felolvasták a szervezők. Az MPSZ részéről Csuzi István megyei elnök kifejtette: alkotmányos jog a magyar oktatás. Nagy József Barna diakónus az Erdélyi Magyar Ifjak nevében elmondta: a magyar tannyelvű Sapientia- és Partiumi Egyetem helyzete egyedülálló /G. Z.: Az önálló állami magyar egyetemért tüntettek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 18./

2005. december 17.

A Hit Gyülekezetét népszerűsíti az általuk megvásárolt Magyar ATV műsora. Az SZDSZ alakuló ülésén a megjelent nyolcszáz tagból 450 a Hit Gyülekezetének tagja volt. Nagy vihar kavart Bartus László Fesz van /alcíme: A Hit Gyülekezete másik arca. Budapest, 1999/ című könyve. A szerző nyolc évig volt a gyülekezet tagja, benne volt a vezetőségben is. Leírta, hogy minden pénzügyi tranzakció feketén, zsebből zsebbe történik, elképesztő trehánysággal, ez pedig sikkasztásokat, áfa-családok von maga után. Németh Sándor vezető lelkész minden pénzt magához von, a hívők tizedjeiből havi tíz-tizenöt milliós havi tiszta jövedelemből él, miközben az alkalmazottak nagy részének csupán éhbért fizetett. A befolyt pénzekből kacsalábon forgó várat építtetett magának a Balatonnál. Szociológiai tanulmány jelent meg Kozma Judit tollából /Látlelet a megváltásról. – Szekta-létről és vallási élményről egy karizmatikus gyülekezet kapcsán/, aki munkája elkészítése érdekében egy évig volt tagja az egyik csoportjuknak. /Nagy József Barna, Nagyvárad: A Hit és ami mögötte van. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 17./

2006. szeptember 21.

Több erdélyi településen tartott, illetve szervez a magyarországi tüntetőkkel szimpatizáló megmozdulásokat a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), illetve az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete. „MSZP+RMDSZ egyenlő SZDSZ – vesszenek az árulók! Világ kommunistái, egyre süljetek!” Ilyen és hasonló feliratokkal tüntettek szeptember 20-án Nagyváradon az EMI tagjai Lakatos Péter RMDSZ-képviselő irodája előtt. A csoport felháborodását Lakatos korábbi nyilatkozata váltotta ki. „Én nem látok benne semmi kivetnivalót, farizeus az, aki azt állítja, hogy másképp csinálta volna. Ha a Fidesz erre úgy reagál, hogy tüntetéseket szervez, akkor ezzel azt erősíti, hogy csak hatalmat akar” – kommentálta a budapesti eseményeket Lakatos. „Ha Lakatos Péter nem lát kivetnivalót Gyurcsány beszédében, akkor azt jelenti, egyetért vele” – jelentette ki Nagy József Barna, az EMI helyi elnöke. Lakatos Péter a tüntetés után kijelentette, hogy „semmi közünk ahhoz, ami Budapesten történik, nem tesz jót, ha importálni akarjuk az ottani konfliktusokat”. „Elég volt a hazugságáradatból, a félrevezetésből és a nemzetnek Medgyessy Péter szellemi szintjére történő lesüllyesztéséből! Eleget mertünk kicsik lenni, legyünk újra magyarok!” – írta a magyarországi tüntetőket támogató levelében az EMI országos elnöksége. Szász Jenő MPSZ-elnök szerint minden településen szervezni kellene ilyen megmozdulásokat. Az MPSZ gyertyás tüntetést szervezett szeptember 19-én este Székelyudvarhelyen, az   Emlékezés Parkjában. A rendezvényen elhangzott: a 2004. december 5-i népszavazás eredménye is arra utal, hogy hazugság áldozataivá váltak a magyarországi választók. A magyar kormány távozását kéri az MPSZ sepsiszentgyörgyi és sepsiszéki elnöksége is. /Balogh Levente, Kulcsár Andrea: Erdély-szerte felkavarta a kedélyeket a magyar miniszterelnök beszéde. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

2007. január 22.

A magyarság belső struktúrája átalakult, nemzeti létünk új értelmezést s egyben új lehetőséget kapott Románia európai uniós csatlakozásával, az erdélyi kultúra pedig visszakerült Európába – fejtette ki január 21-én, vasárnap Nagyváradon Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a magyar kultúra napja alkalmából. Hangsúlyozta: ez a nemzeti lét csak erős kulturális alapokra épülhet, melynek tartópillére csakis a kulturális autonómia lehet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejezte reményét: hamarosan eltűnik majd a magyarság életéből az „utálatos” kifejezés, hogy „határon túli magyar kultúra”. Ha sikerül kihasználnia a magyarságnak az integrációból fakadó új lehetőségeket, akkor van is esély erre – tette hozzá. Magyar kultúra csak egy van, amely ugyanakkor rendkívül sokszínű, így van erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai ága – mondta Markó. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra szólította fel a házelnököt: nagyváradi látogatásán foglaljon állást a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyar kormánypolitikával kapcsolatban. Szili Katalin furcsának találta a püspök e megnyilatkozását, emlékeztetve, hogy e kérdésben ő soha nem rejtette véka alá véleményét. Közölte: kezdeményezte egy nemzetpolitikai törvény megalkotását, amelynek a koncepcióját most dolgozzák ki a munkatársai. /Szili: Az erdélyi kultúra visszatért Európába. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Tucatnyi fiatal, az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai „80 százalékkal kevesebb pénz az erdélyi magyar kultúrának”, „Igen, megcsináltátok!” feliratú táblákkal vonultak a nagyváradi színház elé január 21-én, a gálaműsor kezdete előtt. Nagy József Barna, a szervezet helyi elnöke elmondta, félórás felvonulásukkal az ellen tiltakoznak, hogy amíg bent az épületben a magyar kultúrát ünnepelik, addig Szili Katalin kormánya drasztikusan csökkentette a határon túli kulturális támogatásokat. Az aradi filharmonikusok egy része tiltakozni kezdett, amikor a színpadon az előadásra készülve rájöttek, hogy a magyarságnak kell muzsikálniuk. Többen azt kiabálták, nem hajlandóak nacionalista rendezvényen részt venni. A zenészeket az sem nyugtatta meg, amikor az egyik szervező azzal érvelt, hogy a fellépésért megkapták a pénzüket. – Szili Katalin házelnöktől elvárható, hogy nagyváradi látogatása alkalmával világosan és egyértelműen fejezze ki álláspontját a magyarországi határon túli politikáról, Markó Bélának is kötelessége lenne állást foglalnia e témában – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozatában. „Az erdélyi magyarság számára rossz üzenete van annak, hogyha Szili Katalin országgyűlési elnök, Markó Béla RMDSZ-elnök és a bihari RMDSZ a magyar kultúra napját együtt ünnepli Nagyváradon, ugyanakkor a magyar-magyar kapcsolatok válságáról, az erdélyi magyar kultúra és oktatás terén érvényesülő megszorításokról, a magyarországi támogatáspolitika visszaeséséről egyetlen szót sem szólnak” – áll a dokumentumban. Szili Katalin kifejtette: „Teljes mértékben megértő és elnéző vagyok a püspök úrral szemben, ha ő romániai belpolitikai indíttatásokból tesz ilyen megnyilatkozásokat. ” /Tiltakozásokkal tarkított kultúraünnep Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./ A nagyváradi gálaesten Magyar Kultúra-díjban részesült Antal Béla tanár, kutató, Thurzó Sándor hegedűművész, F. Bathó Ida színművész. Elismerést kapott Cservák Miklós körzeti RMDSZ-elnök, Józsa Ferenc tanár, Gittai István költő. A hét végén Erdély-szerte ünnepelték a magyar kultúrát. Nagyváradon átadták a frissen felújított, RMDSZ által működtetett Bunyitay Vince Könyvtárat. Az országban a nagyváradi Bunyitay Vince Könyvtár az egyetlen olyan téka, amely majdnem 30 ezer kötetet tartalmaz. /Both Abigél: Az erdélyi kultúra visszatér Európába. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

2007. február 1.

Polgári engedetlenségi mozgalom indult a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium ügyében. Sándor Lajos nagyváradi református lelkész január 31-én reggel elkezdte a Lorántffy Zsuzsanna református gimnázium sportpályájának visszaszerzése céljából meghirdetett éhségsztrájkját. A lelkész átvonult a gimnázium egyik termébe, amelyet a sztrájk idejére az iskola biztosított számára. A nagyváradi templom tornyában január 31-től óránként megkondítják a harangot, és addig harangoznak, míg az akció tart. Az éhségsztrájkot folytató Sándor Lajoshoz Csűri István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese is csatlakozni akart, de hosszabb ideje súlyos betegséggel küszködik, és jelenleg is gyógyszeres kezelés alatt áll, orvosa nem engedte meg neki. A demonstrálóhoz csatlakoztak az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének tagjai is, ők személyenként 24 órás éhségsztrájkra vállalkoztak, naponta váltják egymást, jelezte Nagy Barna, a nagyváradi szervezet elnöke. Az ortodox Szentháromság nevű egyházközség a terület újbóli lezárásán kívül nem reagált sem a reformátusok hónapok óta zajló vasárnapi imatüntetésére, sem a január 31-én elkezdett ima- és éhségsztrájkra. A mostani tiltakozó akcióhoz a római katolikus püspökség eddig nem csatlakozott, de támogatásukra és a többi magyar egyház segítségére is számítanak az akcióban a reformátusok. Markó Béla RMDSZ-elnök is támogatást ígért az ügyben. /Gergely Gizella: Éhségsztrájk a pályáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 1./

2007. március 30.

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének képviselői továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a város történelmi főterét ismét a városalapító Szent Lászlóról nevezzék el, oda a szent király szobrát visszaállítsák, illetve a magyarság számarányát figyelembe véve az utcák 26 százaléka kapjon magyar elnevezést Nagyváradon. Bejelentették, ha ez nem történik meg, az ügyben polgári engedetlenségi akciók sorozatához folyamodnak. Az utcanevek terén a szervezet az elmúlt év tavaszán kezdett aláírásgyűjtésbe a városban. Akkor 46 civil szervezet, közöttük az egyházak és az RMDSZ több körzeti szervezete is a kezdeményezők mellé állt, javaslatukat az RMDSZ-frakció a városi tanács elé is terjesztette. A kezdeményezést csökkentett mértékben szavazta meg a tanács. Szent László nevéről a többségében román nemzetiségű tanácsosok hallani sem akartak, a magyar utcanevek szaporodása is nagy riadalmat keltett, mi több Petru Filip polgármester kijelentette, szerinte nincs sok értelme a magyar feliratoknak, mert a magyarság akkora sebességgel fogy a városban, hogy lassan nem lesz aki olvassa ezeket. Végül az RMDSZ-frakciónak sikerült elfogadtatnia, hogy az utcanév-táblákat újakra cserélik, a már meglévő, de elírt magyar neveket kijavítják, illetve a megnevezések után magyarul is feltüntetik a táblákon az út, utca, tér, sétány szavakat. A határozat végrehajtását tavaly szeptemberben kellett volna elkezdeni, de eddig semmi sem történt. Nagy József Barna, az EMI helyi elnöke elmondta, írásban kértek tájékoztatást az ügyről, a válaszban a városvezetés arra hivatkozott, hogy pénzhiány miatt késik a táblacsere, de a határozatot végrehajtják. „A késedelem oka az, hogy mind a 722 utcanévtábla feliratát ellenőrizni kellett, újat kellett terveztetni – nyilatkozta Biró Rozália alpolgármester. Ő nem lát esélyt arra, hogy több magyar utcanevet kapjon a város. /Gergely Gizella: Szimbolikus honfoglalás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

2007. április 18.

A múlt héten ismeretlenek eredeti magyar neveikkel látták el Nagyvárad egyes utcáit. Többek szerint a tettesek megunták az RMDSZ tétlenségét, az RMDSZ helyi vezetője viszont természetesen nem díjazza az akciót. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi elnöke korábban kijelentette: az EMI polgári engedetlenségre is kész a magyar utcanevekért. Körös utca, Kapucinus utca, Zöldfa utca, Szent László tér – ezek az elnevezések jelentek meg Nagyvárad belvárosában, ezek azonban nem a helyi tanács által kihelyezett utcanévtáblák, hanem fekete festékkel, titokban az épületek falára rótt írások. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke azt nyilatkozta: nem tudja, kik lehettek a „tettesek”, de mint mondta, „úgy látszik, a kezdeményezésünknek hatása volt abban, hogy valakik ezt megcsinálták. Mi továbbra is folytatjuk hivatalos küzdelmünket az utcaelnevezések ügyében, de úgy látszik, egyesek megunták azt a módot, ahogyan mi küzdünk”, tette hozzá. Barta Béla, az EMI váradi alelnöke úgy értékelte, hogy ez minden bizonnyal üzenet az RMDSZ-nek, hogy tegyen többet a magyar elnevezésekért. Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az eset kapcsán kijelentette: „Vannak olyan típusú lehetőségek, melyekkel élni lehet. Jogos az, hogy legyenek magyar feliratok a városban, de azzal nem értek egyet, hogy éjjel valaki partizánakciószerűen felírja az épületek falára az elnevezéseket; már csak azért sem, mert azok az épületek lehetnek műemlékek, templomok is. Az épületek tulajdonosai biztos, hogy ennek így nem örülnek”. (A Bihari Napló nyomán) /Visszakapták nevüket Nagyvárad utcái. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./

2007. június 8.

Szokatlan lépésre szánta el magát a nagyváradi utcanév-táblák kétnyelvűre cserélése érdekében az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete. Mivel a városvezetés a helyi tanácsi határozatot nem hajtotta végre, a fiatalok támogatókat keresnek a táblacserékhez. Aki vállalja, hogy házára kifüggeszti a kétnyelvű utcanév-táblát, annak a szervezet a szponzorok támogatásából elkészítteti azt. A táblán az utca magyar és román nyelvű megnevezése mellett a házszám is szerepel majd. A fiatalok egy évvel ezelőtti kezdeményezésére hozta meg szeptemberben a városi tanács azt a határozatot, hogy több magyar elnevezést nem kapnak ugyan a város utcái, ám a táblákat kicserélik, és azokon magyarul is feltüntetik az utca, park, sétány szavakat. A határozatot azóta sem hajtották végre. Nagy József Barna Bihar megyei EMI-alelnök jelezte, folytatják akciójukat. Az EMI az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot és az európai emberjogi szervezeteket is meg akarja keresni az ügyben. A város 722 utcájának mindössze 4 százaléka viseli ma magyar személyiség nevét, de azok nevét vagy román fordításban tüntették fel, vagy helytelen magyarsággal írták ki. Tavaly több mint 40 szervezet, közöttük az RMDSZ és a történelmi egyházak is aláírták azt a beadványt, amelyben a nemzetiségi aránynak megfelelően az utcák legalább 27 százalékának magyar elnevezését, illetve a már meglévő utcanevek helyes kiírását kérték. /Gergely Gizella: Kétnyelvű utcanévtáblák szponzorpénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

2007. szeptember 6.

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

2007. szeptember 7.

A nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen részt vevő református küldöttek nem kaptak hivatalos visszajelzést a rendezvény szervezőitől tiltakozó nyilatkozatukra – jelezte Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. A küldöttek azért tiltakoztak, mert a rendezvényen többször is hátrányos megkülönböztetésben részesültek a magyar résztvevők. A legfelháborítóbb esetet az öt nagyváradi fiatal jogtalan rendőrségi feltartóztatása jelentette, akik szórólapos tiltakozásba szerettek volna kezdeni a nagygyűlésen a Loránttfy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyében. A feltartóztatottak egyike, Nagy Barna József is, Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, elmondta, bíróság elé kívánja vinni az ügyet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: személyesen járt közbe azért, hogy engedjék el a fogva tartott fiatalokat. Tőkés László megköszönte, hogy Markó odafigyelt az ügyre. /Marad a diszkrimináció? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

2007. szeptember 19.

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete mutatta be Jósa Piroska orvos Virágeső a nagyváradi utcaköveken című munkáját, mely a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság pályázatára készült, a könyvet az EMI adta ki. A könyv fő témája a nevezetes 1940. szeptember 6-a, amikor virágszőnyeg borította a váradi utcaköveket. „Köszönet érte, hogy mi, mai nagyváradi fiatalok, ha csak lelki szemeink előtt is, de átélhetjük, megérthetjük azt a csodát, amit talán úgy nevezhetnénk: magyar Nagyvárad. A könyvet végigolvasva, a gazdag fotóanyagnak is köszönhetően úgy érezzük, mi is ott vagyunk azon a szeptemberi napon a bevonulást váró nagyváradiak között. Mégis, szinte elképzelhetetlen ez. Elképzelhetetlen, hogy a számunkra oly drága magyar lobogóval volt feldíszítve a Szent László tér és az egész város. Ez a lobogó nem csak az utcán hirdette a magyar Nagyváradot, de még inkább, belül a szívekben. Nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor az utcán, a közhivatalokban, az iskolában nem szemlesütve beszéltek magyarul. Volt idő, amikor Nagyváradon magyarnak lenni nem jelentett megaláztatást, megtűrt állapotot. ” – olvasható többek között Nagy József Barna váradi EMI-elnök utószavában. /B. Zs. : Ne csak a veszteségekre emlékezzünk! Könyv őrzi a nagyváradi bevonulás emlékét. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 19./

2007. szeptember 20.

Szeptember 19-én négy, a régi magyar nevét is jelző utcanévtáblát helyezett el az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete olyan épületek falain, amelyek tulajdonosai előzőleg beleegyezésüket adták ehhez. Az akciót az önkormányzat nyilvánosan ellenezte, kiküldték az illetékes hatóság alkalmazottait, hogy távolítsák el a táblákat. Az ellenakcióról értesülve néhány EMI-s a helyszínre sietett, hogy megakadályozza a táblák elszállítását. A fiatalok elállták az autó útját, az egyik munkás úgy megütötte Csomortány Istvánt, az EMI egyik tagját, hogy felhasadt a szája. Az eset kapcsán felkeresik az ügyvédet, és eljárást indítanak a tettes ellen. Nagy József Barna /EMI/ elmondta, megunták, hogy az önkormányzat nem tartja be az ígéretét, ami szerint még tavaly szeptember végéig ki kellett volna cserélniük a román nyelvű táblákat kétnyelvűekre. Ezért magánakcióba kezdtek. /Nagyvárad. Tettlegességbe fulladt az EMI akciója. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

2007. szeptember 24.

Testi sértés vádjával ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést a rendőrségen Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnökségi tagja. Az EMI múlt heti akciója, amely során a református egyház ingatlanjaira négy darab kétnyelvű utcanév-táblát helyezett ki, tettlegességig fajult. Az ifjak csupán azt próbálták megakadályozni, hogy a Városi Utak Rt. alkalmazottjai alig négy óra elteltével jogtalanul leszereljék a táblákat, azonban az egyik alkalmazott felpofozta Csomortányit, akinek az ütéstől felhasadt a szája. Az ismeretlen férfiről telefonos fotó is készült. Nagy József Barna, az EMI nagyváradi elnöke szerint erre a polgári engedetlenségnek minősülő akcióra azért volt szükség, mert az önkormányzat nem tartja be azt a tanácsi határozatot, amely az utca, tér, sétány, park megnevezések kiírását magyarul is kötelezővé teszi. Az EMI több mint egy évvel ezelőtt azt kérte a város vezetőségétől, hogy a határozat értelmében helyezzenek el magyar nyelvű utcanév-táblákat is a megyeszékhelyen, valamint, hogy a jelenlegi Egyesülés (Unirii) teret, a város főterét nevezzék újból Szent László térnek. /Demeter Kinga-Erika: Feljelenti az EMI a pofozkodó munkást. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

2007. szeptember 26.

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete megelégelte, hogy a városvezetés még az általa elfogadott határozatot sem hajlandó betartani, ezért több kétnyelvű táblát tettek ki református egyházi ingatlanok falára. A városvezetés köszönet helyett leverette és eltulajdoníttatta a táblákat, az azok védelmére kelt egyik fiatalt pedig tettlegesen bántalmazták. Az EMI-sek jogi útra terelik az ügyet, a táblaharcot pedig nem adják fel. Előzőleg a váradi EMI végigjárta a hivatalos utat, kérvényezte a városvezetéstől, hogy a magyar lakosság arányában, (vagyis a hivatalos adat szerint 28,9 százalékban) magyar utcaneveket helyezzenek el Szent László 900 éves városában, ahol Szent László emlékét egy „Sf. Ladislau” elnevezésű sikátor „őrzi”. Nagy József Barna nagyváradi EMI-elnök elmondta, feljelentést tesz az EMI és a KRE (Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az ingatlanok tulajdonosa) ismeretlen tettes, valamint a Crisana nevű magyarellenes román lap ellen. A lap már számtalanszor hazudott és rágalmazott az EMI és KRE kapcsán, fasisztának és szélsőséges eszmék képviselőinek nevezve őket. Az RMDSZ ezúttal sem állt ki a magyar ügyért tevékenykedő fiatalok mellett. /Bagoly Zsolt: Hatósági erőszakkal szerelték le a kétnyelvűséget Nagyváradon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 26./

2007. november 30.

Hivatalosan is nevezzék Rhédey-kertnek a nagyváradi Nicolae Balcescu parkot – kéri az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete. A szervezet két hivatalos kéréssel fordult Petru Filip polgármesterhez, illetve Biró Rozália és Mihai Groza alpolgármesterhez. Emellett azt is kérik, hogy a metropolisövezetben kitett táblákra a román és angol nyelvű mellé kerüljön fel a magyar felirat is. Az EMI képviselői csütörtökön egyeztettek erről Biró Rozália alpolgármesterrel. „A Rhédey-kertet a Rhédey grófok adományozták a városnak örök használatra, az lenne a természetes, ha az ő nevüket viselné” – jelentette ki Nagy József Barna, az EMI váradi elnöke. Elmondta, biztató választ kaptak, Biró Rozália szerint ugyanis ezt könnyebb lesz elfogadtatni a tanáccsal, mint a Szent László tér ügyét. Az EMI korábban kérte, hogy a város főtere, a jelenlegi Unirii tér hivatalosan is vegye fel a városalapító király nevét. A testület visszautasította ezt, ezért az EMI aláírásgyűjtésbe kezdett, most gyűjtik össze a több ezer szignót tartalmazó íveket. „Megvárjuk, míg kiderül, ki lesz a polgármester, és benyújtjuk ezeket. Lehet, hogy magyar polgármesterünk lesz, ami megkönnyítené a dolgunkat” – fogalmazott Nagy. Az EMI-elnök elmondta, hogy a szervezet jogi útra terelné a nagyváradi utcanév-táblák ügyét. Nagyvárad főépítésze visszautasította a kérést, hogy a Moscovei utcát, amelyen a Nagyváradi Állami Filharmónia székhelye is található, nevezzék át Acél Ervin utcára. Acél Ervin /1935-2006/ nemzetközi hírű karmester évtizedeken keresztül irányította a filharmónia zenekarát. /Pap Melinda: Újra Rhédey-kert? = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2007. december 19.

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete december 6-án tüntetést szervezett Nagyszalontán a tiszteletbeli szlovák konzulátus épülete előtt. A tüntetésen Nagy József Barna nagyváradi EMI-elnök köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, december 5-én szerettek volna tüntetni, de azon a napon nem volt fogadóóra a konzulátuson. 2004. december 5-én a csak nevében magyar kormány kampányának következtében sikertelen lett a magyar állampolgárság visszaadásáról szóló népszavazás. Számunkra azóta ez a nap nem a széthúzás, ellenkezőleg, az összetartozás napja, hangsúlyozta. Csomortányi István, nagyváradi EMI-alelnök ismertette a Benes-dekrétumok történetét, a „reszlovakizálást”, valamint a jelenlegi magyarellenes jelenségeket. Barta Béla elnökségi tag a törvényekből olvasott fel néhányat, majd Nagy József Barna olvasta fel azt a felhívást, amelyet eljuttatnak a szlovák kormánynak, európai képviselőknek, sajtónak stb. Nagy hangsúlyozta, hogy a Benes-dekrétumok ez évi megerősítésében súlyos felelőssége van a magyarországi kormánynak is, melynek a lehető legerélyesebben fel kellene lépnie a határon túlra szakadt magyarok védelmében. A megmozdulás végén szerették volna átadni felhívásukat a konzulnak, de a hivatalos fogadóóra ellenére sem nyitották ki az ajtót, nem vették át a felhívásukat. A barátságtalan gesztus után a polgármesteri hivatalba mentek át, hogy nekik is átadják felhívásukat, illetve felkérjék őket arra, hogy továbbítsák azt a konzulnak. Az RMDSZ-es alpolgármester fogadta a küldöttséget, de ellenséges volt velük. Többek között azt rótta fel az EMI-seknek, miért nem írták meg román és szlovák nyelven is felhívásukat. Erre elmagyarázták a tisztségviselőnek, hogy Európában a magyar is egyenrangú nyelv az említettekkel, és ő, mint a város magyar alpolgármestere minősíthetetlenül kezeli az egész ügyet. A tiltakozáson a helybeliek mellett a Magyar Polgári Egyesület nagyváradi küldöttsége is részt vett. /(emi): Tiltakozás a Benes-dekrétumok ellen Nagyszalontán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

2008. január 9.

Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke a magyar utcafeliratok helyzetével kapcsolatban elmondta: november elején három kérést nyújtottak be a Nagyvárad Polgármesteri Hivatalába. Az egyikben arra kérik a városvezetőséget, hogy az általuk is megszavazott határozatot – miszerint az utcanévtáblákra ki kell írni az út, utca, tér stb. feliratokat – tartsák be és léptessék életbe. Másik kérésük: nevezzék el Rhédey grófról a Balcescu parkot, hiszen ő adományozta azt a városnak. A harmadik: magyar személyiségekről elnevezett utcák számának növelésére ösztönözték a városatyákat. A három kérvényükből csak az elsőre érkezett válasz, mely szerint a polgármesteri hivatal felszólította az illetékes szakbizottságokat, hogy mérjék fel a helyzetet, miképpen lehet megvalósítani a táblák kihelyezését. A többi beadványukra nem kaptak választ. Nagy elmondta, hogy december közepén személyesen találkoztak Biró Rozália alpolgármesterrel, aki biztosította az EMI vezetőségét, hogy válaszolni fog írásban is a beadványaikra. Az alpolgármester csodálkozásának adott hangot, amikor az EMI elnöke elmondta, hogy az RMDSZ-szervezetek nem támogatták a Szent László térért indított aláírásgyűjtő kezdeményezésüket. Nagy József Barna elmondta, ha a törvényben meghatározott időben nem kapnak érdemleges választ beadványaikra, perbe fogják a városházát, mivel nem tartja be a határozatokat. Külön kérték a hivatalt, hogy magyar nyelven válaszoljon, mert a törvény ezt a jogot biztosítja azokon a településeken, ahol a magyarság lélekszáma meghaladja a 20 százalékot. /Létai Tibor: Az új évben is stagnál a magyar utcanévtáblák ügye. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./

2008. január 16.

„Szép és megbecsülendő kitüntetést kapott az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete”, nyilatkozta Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének elnöke. A január 13-án, vasárnap tartott szokásos újévi egyházi-közéleti fogadásán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Tőkés László EP-képviselő az EMI-nek nyújtotta át az egyházkerület Közjó Szolgálatában nevű díját, amellyel a kiemelkedő tevékenységet folytató szervezeteket tüntetik ki minden évben. /A Közjó Szolgálatában díj a nagyváradi EMI-nek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./

2008. január 24.

Közös nevezőre kell jutniuk az RMDSZ és az erdélyi magyar ellenzéki szervezetek vezetőinek – Szili Katalin szerint – a romániai magyar közösség szavazatainak megszerzése érdekében. Minderről Nagyváradon foglalt állást az Országgyűlés elnöke, miután megbeszélést folytatott Markó Béla RMDSZ-elnökkel és Tőkés Lászlóval. Szili elmondta: Markóval áttekintették a romániai európai parlamenti választások tapasztalatait, és napirendre kerültek az idén rendezendő helyhatósági és parlamenti választások is. A Tőkés Lászlóval folytatott megbeszélésen Szili felkérte az EP-képviselőt, vegyen részt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) munkálatain. Tőkés elismeréssel szólt a Szili által kezdeményezett nemzetpolitikai stratégiáról. /Fried Noémi Lujza: Szili békítő szándéka. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./ A Tőkéssel való megbeszélést megelőzően Szili Katalin a Bihar megyei Szentimrén megkoszorúzta Szent Imre szobrát, majd Szalárdon emlékplakettet és emléklapot nyújtott át azon települések polgármestereinek, akik részt vettek a Szentjobbi Hagyományőrző Huszáregyesület és Csontos János magyarországi képviselő által szervezett Szent Imre emléktúrán. A huszárok tíz nap alatt lóháton ötszáz kilométert tettek meg, hogy felkeressék az Erdélyben található összes Szentimre nevű települést. /Both Abigél: Markóval, Tőkéssel egyeztetett Szili. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Nagyváradon a találkozó előtt feltűntek az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) váradi szervezetének tagjai, akik tiltakozni akartak Szili Katalin váradi látogatása ellen, mivel ő a határon túli magyar nemzetrészekhez mostohán viszonyuló Magyar Szocialista Párt egyik vezéregyénisége. A helyi lapokban közzétett kritikus hangvételű állásfoglalás helyett azonban csupán a Himnusz kinyomtatott szövegét hozták magukkal. Mint azt Nagy József Barna, az EMI váradi elnöke elmondta, úgy vélték, a magyar kultúra napján nem kell élőbb, aktuálisabb üzenet, mint nemzeti imádságunk szövege. Az érkező RMDSZ-szimpatizánsok azonban nem ismerték ezt az új EMI-s álláspontot, s többen azt hitték, az ifjak a Szili- és MSZP-ellenes nyilatkozat szövegét osztogatják. Ezért a politikusokat szállító konvoj megérkezésekor kisebb botrány keletkezett, egy vérmes pártaktivista ugyanis nekitámadt Nagynak, leköpte őt és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette. Kis híján tettlegességgé fajult a dolog, a román biztonsági emberek elterelték az RMDSZ-es köpködőt, aki ezután tisztes távolságból becsmérelte a fiatalokat. A gálaműsorra érkező emberek közül azonban – noha jórészt az RMDSZ-es tisztségviselők voltak – nagyon sokan az EMI pártjára álltak, s többen mentek oda a fiatalokhoz s kérték tőlük a színes címerrel díszített nyomtatványt, a magyar himnusz teljes szövegét. Az incidens szemet szúrt a bevonulóknak is, pár perc múlva ugyanis Szili Katalin kabinetfőnöke visszatért, s megkérte az EMI-seket, fáradjanak be a kultúrház protokolltermébe, az elnöknő ugyanis személyesen akarja megköszönni, hogy neki is adtak a himnusz szövegéből s meg szeretné ismerni Nagy József Barnáékat. Szili Katalin diplomatikusan fogadta Nagyot, aki miután kezet fogott az Országgyűlés elnökével, felháborodottan mutatott rá, hogy az RMDSZ-esek azért köpték le, mert a magyar himnuszt osztogatta. /Szőke Mária: Egy közösség sokszínűsége: hatalom! = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 24./

2008. február 11.

Az erdely.ma internetes portál közölte Nagy József Barnának, az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi vezetőjének Kire emlékezzünk? című írását. A szerző megfeddte városának egyik magyartanárát, illetve egy másik iskola aligazgatóját, mert nem tartják jelentős írónak Wass Albertet, ráadásul az általuk adományozott tíz Wass Albert-kötetet sem akarják besorolni az intézmény könyvtárába. Az említett tanár képes diákjait Mihai Eminescura emlékeztetni, akinek szintén januárra esett a születésnapja. „Miért kell magyar diákokkal erre a román költőre emlékezni? Mert az iskola az ő nevét viseli? Mert egy ‘költőóriás’ volt? Tekinthetjük-e mi, magyarok, ‘költőóriásnak’ azt az Eminescut, aki szerint a magyarok a legromlottabb nép Európában?” Nagy József Barna felsorolta mindazt, amit politikai írásaiban Eminescu a magyarokról megfogalmazott. Székedi Ferenc, az ÚMSZ munkatársa elismerte, hogy az újságíró Eminescu az 1870-es években „valóban nagyon durva dolgokat hordott össze a magyarokról”, zsidóellenes írásai is voltak. Költészete azonban nem ezt az Eminescut jeleníti meg: egész sor csodálatosan szép versének helye van a világirodalomban. Székedi Ferenc bízik benne, hogy a Wass Albert-rajongók is úgy érzik, hogy regényeinek egésze szól hozzájuk, „nem csupán a román- vagy zsidóellenes sorok. ” /Székedi Ferenc: Szellemidézés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./ Előzmény: Nagy József Barna: Kire emlékezzünk? = Erdely. ma, febr. 6.

2008. február 13.

Benyújtotta Nagyvárad polgármesteri hivatalának az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete azt a 1280 aláírást, amely alapján kérik, hogy a jelenleg Unirii térnek nevezett főteret hivatalosan is a várost alapító Szent Lászlóról nevezzék el, jelezte Nagy József Barna, az EMI nagyváradi elnöke. „Fenn szeretnénk tartani az érdeklődést ez iránt, hiszen ha valamiről sokat és sokan beszélnek, több esély van a megoldásra” – hangsúlyozta Nagy. Az iratcsomót eljuttatták a váradi származású Gál Kinga magyarországi EP-képviselőnek és Tőkés Lászlónak. „Tekintettel arra, hogy nem nekem címezték a beadványt, hanem a polgármester úrnak, és én mindössze ennek a másolatát kaptam meg, nem értem, miért tőlem várják a megoldást” – válaszolta Biró Rozália a Krónika kérdésére, hogy támogatja-e az EMI kezdeményezését. „Decemberben folytattam egy beszélgetést a fiatalemberekkel, ahol javaslatok is elhangzottak, azóta várom a visszajelzésüket, hogy ők mit tartanak elfogadhatónak” – mesélte az RMDSZ-es politikus. Mihai Groza polgármester egyértelműen visszautasította a segítséget. „Tudom, miről van szó: néhány fiatal át akarja nevezni a teret. Mit szólok hozzá? Sajnálatosnak tartom, hogy 2008-ban ez megtörténhet az Európai Unióban” – szögezte le a városvezető, és ezzel lezártnak tekintette a kérdést. A Szent László tér ügye 2006 májusáig nyúlik vissza, amikor az EMI 44 nagyváradi civil, egyházi és politikai szervezet pecsétjével és ezek képviselőinek az aláírásával ellátott kérést nyújtott be a polgármesteri hivatalhoz, tájékoztatott Nagy József Barna. Azt kérték, hogy a főteret a városalapító Szent László királyról nevezzék el, illetve több utca is magyar személyiségek nevét viselje. A beadvány szeptemberben került a tanács elé, a román pártok tagjai hevesen ellenezték az átnevezést, végül abban állapodtak meg, hogy az utcanévtáblákon ezután a román elnevezés mellett magyarul is feltüntetik a tér, utca, sétány szavakat, de a határozatot máig nem ültették gyakorlatba. „Emiatt a polgári engedetlenséget választottuk. Az igénylőknek új házszámtáblákat készítettünk, amelyen az utca régi magyar neve vagy a mai elnevezés fordítása szerepelt. Közel 200 ilyen táblát látni az ingatlanokon” – mesélte az EMI-elnök. /Fried Noémi Lujza: Ki segít Szent Lászlónak? = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

2008. március 5.

Nekilátott a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) nagyváradi szervezete a házfalakra festett magyar nyelvű történelmi utcanevek eltüntetésének, amelyek először tavaly jelentek meg a házak falán. Az elmúlt hónapokban újabb utcák házfalaira kerültek fel a régi magyar utcanevek sablonokkal készített feliratai, a múlt héten pedig „Erdély magyar föld!”- feliratú plakátok jelentek meg a városban. Mihai Groza, Nagyvárad PD-L-s polgármestere bejelentette, akciót indítanak a magyar nyelvű utcanevek eltávolítása érdekében. A rendőrség nyomoz a falfestők után. Értékelik, hogy az RMDSZ elhatárolódott a feliratozóktól. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke szerint szét kellene választani a falragaszok és az utcanevek kérdését. Előbbit provokációnak tartja, és az EMI nevében elhatárolódik az utcanevek felfestésétől, bár ezek megjelenésének örültek az ifjak. Nagy József Barna választási kampányfogásnak, magyarellenes hangulatkeltésnek tartja mindezt. /Fried Noémi Lujza: Kampányfogás a magyarellenesség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

2008. június 28.

Nagy sikere volt Raffay Ernő múlt héten megtartott partiumi előadássorozatának. Az előadások helyszínéül szolgáló termek mindenhol zsúfolásig megteltek: Fehérgyarmaton, Szatmárnémetiben, Nagybányán, Zilahon, majd a sorozatot záró Nagyváradon is. Krakkó Rudolf, az előadásokat szervező szatmárnémeti Híd Egyesület elnöke köszöntötte a közönséget és az előadót. Bevezető beszédében elmondta: 88 évvel ezelőtt, 1920 júniusában olyasmi történt, ami után még azok is érthetetlenül eszméltek fel, akiknek a javára történtek az események. Nagyváradon az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének elnöke, Nagy József Barna szólt a hallgatóságához, méltatva Raffay Ernő történészi érdemeit. A Trianonhoz vezető út okait Raffay felosztotta külső és belső okokra. A külső okok a maguk során szintén kettéoszlanak nagyhatalmi és kishatalmi érdekcsoportok által folytatott politikára, melyek végül hozzájárultak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásához és Magyarország feldarabolásához. A belső okok között Magyarország etnikai összetételét, a liberalizmust, mint az ország uralkodó ideológiai-politikai eszmeáramlatát és a parlamenti obstrukciót nevezte meg a történész. /Raffay Ernő Trianonról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 28./

2008. október 23.

„Az autonómia ügyét összerdélyi szinten kell kezelni akkor is, ha reális lehetőség az önrendelkezésre csak Székelyföldön van. Természetesen szeretnénk, ha a Székelyföldön autonómia lenne, de figyelembe kell venni, hogy másutt is él tömbmagyarság” – fejtette ki Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) partiumi szervezetének elnöke. Az EMI tagjai szeptember 6-án Nagyváradtól Érmihályfalváig kerékpároztak, és ezernél több szórólapot osztottak szét, hogy felhívják a partiumi kistérség lakóinak figyelmét az önrendelkezés fontosságára. „Az Érmelléken és a Szatmárig terjedő vidéken élő több mint 200 ezer magyart, akik évszázadok óta többségben élnek ezen a területen, megilleti a saját önkormányzat, a területi autonómia. ” – áll az EMI szórólapján. A kerékpártúra sikeres figyelemfelkeltő akció volt, és folytatják a munkát. Készül a tágabb értelemben vett Érmellék térképe, amelyen Nagyváradtól Szatmárnémetig körvonalazzák az esetleges Érmelléki Autonóm Tartományt. Már készülnek azok a levelek is, amelyeket a választási kampány kezdetekor elküldenek majd a vidék magyar polgármestereinek, arra kérve őket, hogy az önrendelkezés mellett kiálló jelölteket támogassák a választási hadjárat során. Béres Csaba székelyhídi polgármester szerint a társadalom nem érett még meg autonómia kérdésének megfelelő kezelésére. Bacsó László, Bihardiószeg polgármestere űgy látja, az érmelléki magyarságnak a már kivívott jogoknak a megtartására kellene összpontosítania. /Fried Noémi Lujza: Autonómiát, de kinek? = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./

2008. november 26.

Szobrot ajándékozott a szlovák kormány Nagyváradnak. Josef Kozacek szlovák nemzetiségű egykori nagyváradi kanonok mellszobrát vette át a város nevében Biró Rozália alpolgármester. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) bihari szervezete tiltakozó demonstrációt szervezett, mert visszásnak tartják, hogy Nagyváradon szobrot kapjon a szélsőségesen nacionalista politikájáról elhíresült Matica Slovenská egykori vezetőjéről, s hogy ráadásul ezt az ajándékot a magyar nemzetiségű, RMDSZ-es alpolgármester vegye át. Biró Rozália megköszönte az ajándékot a jelenlévő szlovákoknak s rajtuk keresztül a pozsonyi kormánynak is, mi több, üdvözletét küldte a jelenlegi Fico-kabinetnek, méltatva annak nemzetiségi politikáját. Nemcsak az EMI tagjai, hanem maga a nagyváradi római katolikus püspök, Tempfli József is kifogásolnivalót talált ebben a szoborajándékozási akcióban. Fontosnak tartotta nyilvánosságra hozni: „Nagyon furcsállom, hogy a katolikus püspökség megkerülésével akar a polgármesteri hivatal szobrot állítani egy katolikus kanonoknak Nagyváradon. Részemről ezt azért is furcsállom, mert Josef Kozacek kanonok szélsőséges politikájáról vált ismertté, az akkori szlovák nacionalista szervezetet, melynek egyik vezetője volt, úgy kell elképzelni, mint a mai Vatra Romaneascat, csak persze szlovák kiadásban. Én azon a véleményen vagyok, hogy a nagyváradi katolikusok történelmében akad számos, Kozaceknél kiemelkedőbb alak, aki méltóbb arra, hogy szobrot kapjon a bazilika kertjében. El kell mondanom, hogy a püspökség szobrot akart állítatni Pázmány Péter hitvitázó szellemóriásunknak, illetve Bogdánffy Szilárd vértanú püspöknek, de az illetékesek ezt nem engedélyezték, mondván, hogy a székesegyház műemlék épület, tehát nem szabad megbontani az eredeti kinézetét. Úgy tűnik, Kozacek kanonok szobrának esetében ez nem jelent akadályt. Az pedig nem igaz, amit a város elöljárói a sajtóban is nyilatkoztak, hogy megbeszélték volna a szobor felállítását velem. ” „Azt is sérelmezem, hogy a váradi római katolikus püspökséget képviselő Lőrincz atyának nem adtak lehetőséget arra, hogy a hétfői ünnepségen elmondja álláspontunkat. ” Nagyon furcsállom, hogy a püspökséget megkerülve bonyolították le ezt az adományozást, hiszen logikusan nem a polgármesteri hivatalt, hanem a püspökséget kellett volna megkeressék ezzel. Egyházmegyénkben amúgy nagyon jól működnek a szlovák közösségek, így hangsúlyozni szeretném, nem nemzetiségi alapú azon döntésünk, miszerint nem egyezünk bele abba, hogy a következő két évben Kozacek mellszobrát a nagyváradi bazilika bejáratánál, a múzeumkertbe állítsák fel. " /Szőke Mária: Nagyvárad – Furcsaságok egy kanonok szobra körül. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 26./ Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, nem talált kivetnivalót a szlovák nemzetiségű egyházi ember életművében. Szerinte az EMI tiltakozása nem vet jó fényt a városra. Nagy József Barna, az EMI partiumi elnöke hangsúlyozta, Kozácek a szlovák nacionalizmus atyja volt, akinek nem szabad szobrot emelni Nagyváradon, Tempfli József megyés püspök sem támogatja az emlékműállítás tervét. Nagy József Barna a szlovák ajándékot provokációgyanúsnak tartja most, a megromlott magyar–szlovák viszony idején. /Fikó László: Provokációgyanús” szlovák ajándék Nagyváradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./


lapozás: 1-30 | 31-33




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998