udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 202 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-202
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nagy László

1994. január 12.

Kocsis István Történészek a keresztfán /Püski, Budapest/ című könyve látszólag nem keltett visszhangot Erdélyben, holott méltó arra, hogy megismerjék. A cikkíró /Nagy László/ javasolja, hogy kivonatos ismertető füzetekben adják ki a lényegét, hiszen a mű az elmúlt háromszáz év magyar-román problematikáját dolgozza fel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 12./

1994. március 19.

1945 nyarán Sepsiszentgyörgyön néhány értelmiségi Kossuth-kört alapított. Tanulmányozták Kossuth életét, munkásságát, rendszeresen összejöttek, röpcédulákat is készítettek. A kör vezetőjét, Nagy Lászlót 1958-ban tartóztatták le és húsz évre ítélte a kolozsvári hadbíróság. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

1995. március 18.

Budapesten a Bazilika előtt tiltakozó nagygyűlést tartottak az alapszerződés ellen a Civil Szervezetek a Magyarságért rendezésében. Horn Gyula miniszterelnök nem kapott felhatalmazást a magyar nemzettől, hogy aláírja a szerződést, mondta dr. Nagy László. A tömeg ünnepelte a Fidesz-MDF-KDNP közös nyilatkozatát, amelyet Bánffy György színművész olvasott fel. /Népszabadság, márc. 20./

1995. november 4.

Nagy László nem fogadta el Csákány Bélának a Magyar Népi Szövetségre /MNSZ/ való emlékezését. 1944. nov. 12. - 1945. márc. 6-a között az ismert atrocitások (magyarok meggyilkolása) miatt Észak-Erdélyt szovjet katonai adminisztráció vezette, addig nem engedték vissza a román vezetést. Kolozsváron a helyi közigazgatást a kommunisták vették át. A szovjet főbiztos volt a hatalom letéteményese. - Kurkó Gyárfás jóindulatú, naiv ember volt, azonban az MNSZ 1945-ös 11 tagú vezetőségében hatan a kommunisták közül kerültek ki /köztük volt Bányai László, Czikó Nándor, Balogh Edgár és Demeter János/. A cikkíró is említi a MNSZ "százas intézőbizottságnak" hírhedt marosvásárhelyi nyilatkozatát (1945. nov. 15-17.). Azt írta, hogy félve a botránytól, úgy finomították a szöveget, hogy a résztvevők belementek. Azt nem írta Csákány Béla, hogy Petru Groza és Luka László is jelen volt, továbbá nem idézte a nyilatkozatból a következőt: "Nem helyeselhető semmiféle olyan törekvés akár magyar, akár román részről, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel, a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene. Hálásak vagyunk a Groza-kormánynak, amely biztosította politikai és közigazgatási jogainkat és lehetővé tette, hogy saját anyanyelvű iskolákat biztosítsunk gyermekeinknek." Ezt a szöveget titkolták, azonban mégis kitudódott és nagy felháborodást keltett a magyar közvélemény előtt. Márton Áron kezdeményezésére egy bizottság ellen-memorandumot szerkesztett, amelyben a trianoni béke etnikai alapon történő revideálását kérték, azzal, hogy azt is juttassák el a béketárgyalásra. Aláírói: Márton Áron katolikus, Vásárhelyi János református püspök, Szász Pál, az EMGE elnöke, Lakatos István /Szociáldemokrata Párt/, Korparich Endre, a Fogyasztási Szövetkezet elnöke. - Az MNSZ - a kommunisták utasítására - támadást indított dr. György Lajos professzor, a Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese ellen, aki egyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályi elnöke is volt. Ezután Márton Áron püspök 1947. júl. 7-én körlevélben szólította fel papjait az MNSZ-szel való kapcsolat megszakítására, felhatalmazva őket arra, hogy ezt a hívekkel is közöljék. Csákány Béla szerint Márton Áron később belátta tévedését, és meglátogatta Balogh Edgárt. Valójában Márton Áron házifogságából szabadulva /1967/ a megbocsátó keresztényi szeretet szellemében látogatta meg volt börtöntársait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Csákány Béla emlékezése: 1789. sz. jegyzet.

1995. november 25.

Balogh Edgár is reagált Nagy László hozzászólására, melyben Csákány Bélának a Szabadságban megjelent, a Magyar Népi Szövetséggel foglalkozó önéletrajzi vallomását elítélte. Balogh Edgár nagy hévvel védelmébe vette Csákány Béla emlékezését, mondván: "A történetírásnak joga van az MNSZ múltjában található hiányokat, hibákat is feltárni, de történelmi hitelét, becsületét, nemzetfenntartó jelentőségét aláásni, kétségbe vonni, legyalázni több mint nemzetárulás, egyszerűen nevetséges ostobaság." Fey László ugyanebben a számban szintén hozzászólt a Magyar Népi Szövetség megítéléséhez: nagy erővel védve a hajdani MNSZ baloldaliságát, abban az időben mindent a baloldal ért el. Fey még az MNSZ Százas Intézőbizottsága hírhedt marosvásárhelyi nyilatkozatát is bölcsnek mondta, amelyet "ma is vállalhatunk." /Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ Előzmény: 1789., 1882., 1998., 2178., 2179. sz. jegyzet.

1996. április 4.

Nagy László hozzászólt a sajtóban kibontakozott vitához: Szőcs Géza /sőt Molnos Lajos/ tisztázatlan anyagi problémáiról, amely mögött " - mint egy mefisztó - a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány /NTA/ zavaros fejű és kezű gondnoka, Ábrahám Dezső áll." Fey László hozzászólásában /Kit, mit és miért támogatnak?, Szabadság, márc. 27./ már a radikálisokat támadta, hozzátéve, hogy Szőcs Géza kezébe kaparintotta a romániai sajtó nagy részét. A romániai magyar sajtót /és az újságíróegyesületet, a MÚRE-t/ "jellemző egyik irányzat a kommunista múltat /egyben saját múltjukat/ szépítgető csoporté, akik ideológiájukat most szociáldemokrata sztaniolpapírba csomagolják." Jellemzésükre elég, hogy az utóbbi három év Pullitzer-. illetve MÚRE-díjára csak Szász Jánost, Halász Annát és Gáll Ernőt találták méltónak. Nincs jobb - mondta Nagy Lászlónak Kántor Lajos. A politikai életből e csoport /Domokos Gézával/ nagyrészt /talán időlegesen/ kiszorult. De "sajtónkban jelen vannak, a Romániai Magyar Szóban és más napilapokban /néha a Szabadságban/ is. Fő terük azonban a "mérsékelt" A Hét, Korunk, Helikon stb., meg a rádió (most veszem észre, miért nem szorultak ezek az NTA, Szőcs Géza anyagi támogatására: állami szubvenciót élveznek!)." Fey László cikkének gúnyolódó címével ellentétben a radikalizmus nem tévesztendő össze a diktatórikus, intoleráns magatartással. /Nagy László: A kommunisták radikálisnak vallották magukat! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

1996. június 18.

A nemzetnek meg kell emlékeznie történelme nagy napjairól -írta Gerendás Lajos. "A magyar nemzetnek ilyen jeles napja volt 1988. június 27-e, az Erdélyi Tüntetés a Hősök terén. A szerző a tüntetés szervezője volt, így a krónikás a szemtanú hitelességével próbálja meg az eseményeket felidézni." A tervezett falurombolás óriási felzúdulást váltott ki Magyarországon. A tüntetés gondolatát 1988. május 15-én Buda Géza vetette fel az MDF egyik ülésén. Máj. 23-án Dragon Pál szentendrei lakásán összejövetelt tartott az Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, ahol - Bereczky Vilmos javaslatára - megállapodtak abban, hogy a tüntetés Szent László napján, jún. 27-én legyen, a Hősök terén. A bizottság ezt felhívásában a máj. 27-i bős-nagymarosi vízierőmű elleni demonstráción jelentette be, közölve, hogy a tüntetés az elnyomott romániai kisebbségek és a lerombolásra ítélt magyar, sváb, ukrán, szerb és román falvak fennmaradása érdekében történik. A tüntetést jún. 6-án hivatalosan bejelentették, Csurka István elvállalta, hogy beszédet mond a tüntetésen.Elkészült a felhívás sokszorosítása, amely tartalmazta a felhívást aláíró szervezetek névsorát: Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság, Magyar Demokrata Fórum /MDF/, Klubtanács, Szabad Kezdeményezések Hálózata, Széchenyi Casino Hagyományőrző- és Művelődési Társaskör, Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, Bibó István Szakkollégium, Veres Péter Társaság, Szabó Dezső Emléktársaság, Forrás Kör, Erdély Művészetéért Alapítvány. Jún. 13-án dr. Gehér József, dr. Zétényi Zsolt és dr. Nagy László megfogalmazták a román nagykövetségnek átadandó memorandumot.Egy hétre rá Csurka István, Bíró Zoltán másokkal együtt járt az MSZMP titkáránál, bejelenteni a tüntetést, kiderült, hogy a hatalom nem támogatja, de nem is tiltja a demonstrációt. A két fő szervező Dragon Pál és Szekeres László volt. Jún. 27-én Nagy László, Fónay Jenő és Töttösy Istvánné bevitték a nemzeti lobogót a Bazilikába, s meghajtották a Szent Jobb előtt, így tisztelegve Szent István király előtt. Négy órakor feltűzték a nemzeti zászlót a hangszórókkal felszerelt autóra, amely elindult a Hősök tere felé, útközben felcsendült a székely himnusz. Este hét órára a tömeg elborította a hatalmas teret, lehettek százötvenezernél is többen. A táblákon a pusztulásnak ítélt falvak nevei szerepeltek és ilyen feliratok: "Nem Erdélyt akarjuk vissza, hanem életet az erdélyi embereknek!" , "Nem Õk lépték át a határt, hanem a határ lépte át Õket!", "Éljen a román-magyar barátság!". A tömeg elénekelte a Himnuszt, majd Csurka István beszédét Bubik István színművész olvasta fel. Néhány gondolat a beszédből: "Évtizedek óta először történik meg, hogy magyar ügyért, önként és szabadon állunk ki..." "...ma este erre a térre figyel a fél világ. Itt most egy nemzet mutatja meg igazi arcát a népek családjának." "...fogadjuk meg, hogy nyugton addig nem maradunk, amíg minden magyar számára ki nem vívjuk a méltó emberi élet lehetőségét, fogadjuk meg, hogy az összes érvényben lévő nemzetközi szerződés és alapokmány tiszteletben tartása mellett minden lehetségest elkövetünk magyar testvéreink megmentése érdekében! Isten minket úgy segítsen!" A sokaság újra elénekelte a Himnuszt, majd fáklyákkal, gyertyákkal a kézben elindult a Thököly úti román nagykövetség felé. A memorandumot dr. Nagy László, dr. Zétényi Zsolt és Töttössy Istvánné dr. próbálták átadni, mindhiába. Az ajtó zárva maradt. Dr. Nagy László ismertette ezt a tényt a tömeggel, a válasz füttykoncert volt. Lassan oszlott el a tömeg. Este tízkor a Hősök terén felolvasták az amerikai magyarok, Lech Walesa és az ausztráliai magyar egyesületek táviratait. Fiatalok még sokáig a téren maradtak, népdalokat énekeltek, a tér tele volt letűzött égő gyertyákkal. /Gerendás Lajos: Az Erdélyi Tüntetés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6, 11, 18./

1996. július 5.

Júl. 4-én és 5-én Budapesten a kormány, a parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek képviselői zártkörű tanácskozást tartottak Magyarország és a határon túli magyarság címmel. A határon túli magyar szervezetek: RMDSZ, Egyetértés /Duray Miklós/, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom /Bugár Béla/, Magyar Polgári Párt /A. Nagy László/, Csemadok, VMDK, Vajdasági Magyar Szövetség /Kasza József/, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség /Kovács Miklós/, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /Tóth Mihály/, Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Horvátországi Magyarok Szövetsége. A konferencia vendégeit az Országházban fogadta Horn Gyula miniszterelnök, aki kijelentette: a magyar kormány a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon egyaránt támogatja a határon túli magyarság jogainak garantálására vonatkozó igényeit. A tanácskozás szünetében Kovács László külügyminiszter elmondta: megnyitóbeszédében kifejtette, hogy Magyarország euroatlanti integrációja nemcsak a magyar állampolgárok, hanem a határon túli magyarság érdeke is. Az autonómia kérdésről elmondta: ezeket az elképzeléseket minden ország magyar kisebbségének önállóan kell megfogalmaznia. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6-7./ Egyetértenek abban, hogy az anyaország és a nemzet jövője szempontjából meghatározó fontosságú a mielőbbi euroatlanti integráció, szögezte le a zárónyilatkozat, melyben az is szerepel, hogy összehangolt támogatásban részesítik a szomszédos országokban élő magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Egyetértettek abban is, hogy a határon túli magyar közösségeket Magyarország mindenkori éves költségvetésének százalékban rögzített hányada illesse meg. Az aláírók elhatározták, hogy idén ismét találkoznak, és megvizsgálják a konzultáció intézményesítésének lehetséges formáit. A közös nyilatkozatot a résztvevők közül egyedül a VMDK elnöke, Ágoston András nem írta alá. - A sajtótájékoztatón Kovács László külügyminiszter hasznosnak értékelte a találkozót, amely lehetőséget adott bizonyos félreértések tisztázására. Elismerte, hogy bizonyos kérdésekben jelentős véleménykülönbségek is felmerültek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8., a közös nyilatkozat szövege: RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 8., 818. sz./ Az ellenzéki pártok hiányolják a dokumentumból a határon túliak vétójogát az államközi szerződések megkötésénél. Nem volt egyetértés abban sem, hogy a magyar-magyar párbeszéd intézményesítésére létrehozzanak-e állandó testületet. Tabajdi Csaba államtitkár szerint a konferencia elősegítheti a nemzeti egyetértést a határon túli magyarsággal. - Az elmúlt két évben megromlott a külpolitikai konszenzus, a találkozó az első lépés volt annak helyreállítása felé.Németh Zsolt /Fidesz/. Markó Béla, az RMDSZ elnöke fontosnak tartja a konzultáció intézményesítését. Ennek megvizsgálására ősszel újabb konzultációt tartanak. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint a magyar kormány nem vállalt kötelezettséget arra, hogy a határon túli kisebbség beleegyezése nélkül nem köt szerződést. Eörsi Mátyás /SZDSZ/, a külügyi bizottság elnöke szerint a határon túli szervezetek vétója jogi nonszensz lenne. /Népszabadság, júl. 6./ Hosszas egyeztetés után közös dokumentum elfogadásával ért véget a "magyar-magyar csúcstalálkozó". Az aláírás lezajlását nem fényképezhették a sajtó képviselői, ez az eljárás nagy felzúdulást keltett az újságírók között. - Egyes résztvevők hajlamosak voltak elfelejteni, honnan indult ez a kezdeményezés - nyilatkozta Udvardy Zoltánnak Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke - emlékeztetve az RMDSZ és a Fidesz márciusi közös nyilatkozatára. "Nem értek egyet Kovács László külügyminiszter rádiónyilatkozatával sem, hogy a kisebbségi szervezetek megnyugvással fogadták volna a kormány ismertetett álláspontját." - A szervezők nem hangsúlyozták annyira "az autonómia kérdését, mint amennyire mi szerettük volna, bár nem is zárkóztak el előle." Orbán Viktor kijelentette: az ellenzék javaslatát a magyarság politikai egységéről nem tartotta elfogadhatónak a kormányzat, így ?a világ magyarságának együvé tartozása? került a végső szövegezésbe. - Messzemenően megfelelt ez a találkozó személyes elvárásaimnak - értékelte a "magyar-magyar csúcsot" Lábody László, a HTMH elnöke. Kiemelkedő jelentőségűnek nevezte, hogy az autonómia támogatásának alapelvét, valamint az integrációs folyamat és a kisebbségek kérdésének összehangolását sikerült megoldani e találkozón. /Új Magyarország, júl. 6./ A találkozó legfőbb üzenete, hogy nem a viták és nézeteltérések a meghatározóak, hanem a közös szándék és érdek, nyilatkozta Lábody László. - A megbeszélésen egyetértettek abban, hogy Magyarország költségvetésének bizonyos hányadát minden évben fordítsák a határon túli közösségek támogatására. A százalékos értéket azonban nem tudták meghatározni. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a Fidesz Autonómia Tanácsot, mások Nemzeti Egyeztető Tanácsot akartak létrehozni, de ez nem történt meg: "Az ellenzék és a határon túli magyarok akarták ezt, a kormány azonban nem." - mondotta Orbán Viktor. /Magyar Nemzet, júl. 6./

1996. augusztus 4.

A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./

1996. augusztus 4.

A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./

1996. augusztus 5.

A református világtalálkozóhoz kapcsolódó ünnepség keretében aug. 5-én Nagykárolyban, szülővárosában, a templomkertben leleplezték Károli Gáspárnak, a Biblia fordítójának szobrát. A félalakos szobor Deák Árpád fiatal marosvásárhelyi szobrász alkotása. Márkus Endre lelkipásztor 1993-ban kezdeményezte, hogy állítsanak szobrot a város nagy szülöttjének, nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, sőt ortodoxok is adakoztak, a legnagyobb segítséget a gönci testvérgyülekezet adta. A szoboravató ünnepségen többek között Szilágyi Ferenc, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem dékánja, Beraru Ioan ortodox és Opris Gheorghe görög katolikus pap mondott beszédet, Kovács Jenő polgármester az ittmaradást szorgalmazta, Nagy László helybeli tanár pedig könyvet írt erre az alkalomra Károli Gáspárról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest, aug. 8./

1996. augusztus 19.

Aug. 19-én a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ ez évben is útnak indította a "HTMH Médiahajót", fedélzetén jelen voltak a határon túli magyar pártok, szervezetek vezetői, a magyarországi parlamenti pártok kisebbségpolitikával foglalkozó politikusai, valamint más, a magyar kisebbség sorsában érintett személyiségek, többek között Tempfli József nagyváradi püsök és Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke. "A magyar-magyar csúcstalálkozó összehívásával kapcsolatban levelet fogalmaztunk meg, melynek címzettje a magyar-magyar csúcsot összehívó Miniszterelnöki Hivatal és a HTMH" - számolt be a romániai és szlovákiai magyar kisebbségi vezetők budapesti tanácskozásáról Duray Miklós, az Együttélés elnöke. "Azt szeretnénk elérni, hogy ebben a formájában az alapszerződés semmiképpen ne kerüljön aláírásra. Az 1201-es Európa Tanács-i határozatot ért lábjegyzetnek mindenképpen ki kell kerülnie ebből a dokumentumból. Az RMDSZ ez ügyben találkozót kért Horn Gyula miniszterelnöktől a Szent István napi ünnepélyek idejére, amit ő elutasított." - tette hozzá Duray. Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ már aug. 16-án konzultációt kezdeményezett, erre várják magyarországi politikusok válaszát. "Másrészt valóban szükségesnek tartjuk a magyar-magyar találkozó összehívását." Az "alapszerződéssel kapcsolatos véleményegyeztetés sem történt meg." "Talán a legsúlyosabb kifogásunk a tervezett szerződéssel szemben, hogy a magyar közösségtől elállamosított javak: ingatlanok, iskolák, levéltárak, műkincsek kérdését ez az alapszerződés nem oldaná meg." Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke kifejezte megdöbbenését, hogy a kormány "nem méltóztatott az ellenzékkel semmiféle párbeszédet folytatni" arról, hogy milyen megállapodást készül aláírni Romániával. Lábody László, a HTMH elnöke kifejtette: nem látja szükségét egy újabb, rendkívüli magyar-magyar csúcs összehívásának. /Udvardy Zoltán: Érdekellentétek a kormány és a kisebbségek között. = Új Magyarország, aug. 21./ A médiahajón Eörsi Mátyás /SZDSZ/, a külügyi bizottság elnöke kifejtette: "Nem tartom időszerűnek az újabb magyar-magyar csúcs összehívását, mert ismét indulatokat gerjesztene, főleg a szlovákok és a románok között, s talán egymás között is, így aztán semmit sem javítana a mostani helyzeten". A médiahajóról szóló cikk mellett az egyik kép aláírása: Két liberális politikus összehajol: A. Nagy László és Eörsi Mátyás. /Szilvássy József: Sistergő Médiahajón. = Új Szó (Pozsony), aug. 22./ A médiahajóról beszámol a lap. "Az újabb magyar-magyar csúcs összehívásáról a hatalom hallani sem akar /azóta főként szirénhangokat hallani, a Határon Túli Magyarok Hivatala szerint semmi szükség rá, az SZDSZ szerint van, ami a Lábody László és Törzsök Erika közötti nézetkülönbséget is markánsan szimbolizálja/, Kovács külügyér pedig kijelenti: ?az alapszerződést mindenféleképpen - az ellenzéki és a határon kívüli pártok tiltakozása ellenére is - meg fogják kötni.? Az eredeti magyar és román demokráciák nagyobb dicsőségére..." /Bogdán László: A demokrácia színeváltozása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

1996. augusztus 19.

Aug. 19-én a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ ez évben is útnak indította a "HTMH Médiahajót", fedélzetén jelen voltak a határon túli magyar pártok, szervezetek vezetői, a magyarországi parlamenti pártok kisebbségpolitikával foglalkozó politikusai, valamint más, a magyar kisebbség sorsában érintett személyiségek, többek között Tempfli József nagyváradi püsök és Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke. "A magyar-magyar csúcstalálkozó összehívásával kapcsolatban levelet fogalmaztunk meg, melynek címzettje a magyar-magyar csúcsot összehívó Miniszterelnöki Hivatal és a HTMH" - számolt be a romániai és szlovákiai magyar kisebbségi vezetők budapesti tanácskozásáról Duray Miklós, az Együttélés elnöke. "Azt szeretnénk elérni, hogy ebben a formájában az alapszerződés semmiképpen ne kerüljön aláírásra. Az 1201-es Európa Tanács-i határozatot ért lábjegyzetnek mindenképpen ki kell kerülnie ebből a dokumentumból. Az RMDSZ ez ügyben találkozót kért Horn Gyula miniszterelnöktől a Szent István napi ünnepélyek idejére, amit ő elutasított." - tette hozzá Duray. Markó Béla elmondta, hogy az RMDSZ már aug. 16-án konzultációt kezdeményezett, erre várják magyarországi politikusok válaszát. "Másrészt valóban szükségesnek tartjuk a magyar-magyar találkozó összehívását." Az "alapszerződéssel kapcsolatos véleményegyeztetés sem történt meg." "Talán a legsúlyosabb kifogásunk a tervezett szerződéssel szemben, hogy a magyar közösségtől elállamosított javak: ingatlanok, iskolák, levéltárak, műkincsek kérdését ez az alapszerződés nem oldaná meg." Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke kifejezte megdöbbenését, hogy a kormány "nem méltóztatott az ellenzékkel semmiféle párbeszédet folytatni" arról, hogy milyen megállapodást készül aláírni Romániával. Lábody László, a HTMH elnöke kifejtette: nem látja szükségét egy újabb, rendkívüli magyar-magyar csúcs összehívásának. /Udvardy Zoltán: Érdekellentétek a kormány és a kisebbségek között. = Új Magyarország, aug. 21./ A médiahajón Eörsi Mátyás /SZDSZ/, a külügyi bizottság elnöke kifejtette: "Nem tartom időszerűnek az újabb magyar-magyar csúcs összehívását, mert ismét indulatokat gerjesztene, főleg a szlovákok és a románok között, s talán egymás között is, így aztán semmit sem javítana a mostani helyzeten". A médiahajóról szóló cikk mellett az egyik kép aláírása: Két liberális politikus összehajol: A. Nagy László és Eörsi Mátyás. /Szilvássy József: Sistergő Médiahajón. = Új Szó (Pozsony), aug. 22./ A médiahajóról beszámol a lap. "Az újabb magyar-magyar csúcs összehívásáról a hatalom hallani sem akar /azóta főként szirénhangokat hallani, a Határon Túli Magyarok Hivatala szerint semmi szükség rá, az SZDSZ szerint van, ami a Lábody László és Törzsök Erika közötti nézetkülönbséget is markánsan szimbolizálja/, Kovács külügyér pedig kijelenti: ?az alapszerződést mindenféleképpen - az ellenzéki és a határon kívüli pártok tiltakozása ellenére is - meg fogják kötni.? Az eredeti magyar és román demokráciák nagyobb dicsőségére..." /Bogdán László: A demokrácia színeváltozása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

1996. augusztus 30.

Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát kezdeményező négy ellenzéki párt frakcióvezetője közös levélben hívta meg a magyar-magyar csúcson részt vett határon túli magyar szervezeteket, illetve pártokat az említett rendkívüli ülésszakra. - Pető Iván, az SZDSZ elnöke levélben meghívta a határon túli magyar szervezetek vezetőit /A. Nagy László - Magyar Polgári Párt, Duray Miklós - Együttélés Politikai Mozgalom, Bugár Béla - Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Popély Gyula - Magyar Néppárt, Kovács Miklós - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Dalmay Árpád - Beregvidéki Magyarok Kulturális Szövetsége, Dupka György - Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Markó Béla - Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Ágoston András - Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége, Kasza József - Vajdasági Magyarok Szövetsége/, hogy vegyenek részt a szept. 4-i rendkívüli parlamenti ülésen. /Magyar Nemzet, aug. 31./

1996. augusztus 30.

Az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát kezdeményező négy ellenzéki párt frakcióvezetője közös levélben hívta meg a magyar-magyar csúcson részt vett határon túli magyar szervezeteket, illetve pártokat az említett rendkívüli ülésszakra. - Pető Iván, az SZDSZ elnöke levélben meghívta a határon túli magyar szervezetek vezetőit /A. Nagy László - Magyar Polgári Párt, Duray Miklós - Együttélés Politikai Mozgalom, Bugár Béla - Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Popély Gyula - Magyar Néppárt, Kovács Miklós - Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Dalmay Árpád - Beregvidéki Magyarok Kulturális Szövetsége, Dupka György - Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Markó Béla - Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Ágoston András - Vajdasági Magyarok Demokratikus Szövetsége, Kasza József - Vajdasági Magyarok Szövetsége/, hogy vegyenek részt a szept. 4-i rendkívüli parlamenti ülésen. /Magyar Nemzet, aug. 31./

1996. november 23.

Székelyudvarhelyen a helyi Balázs Ferenc Vegyeskar nov. 23-án kórustalálkozót szervezett. Tárkányi János, a Művelődési Ház igazgatója ismertette a Duna Televízió Baráti Kör létrehozásának célját, majd a vendéglátó kórus lépett a színpadra Nagy Ildikó karnagy vezényletével. Fellépett a város mindhárom kórusa, a Székely Dalegylet és az Alla Breve Ifjúsági Vegyeskar is. Sikeres volt az 1990. nov. 27-én újból megalakult Brassói Magyar Dalárda. Elmondták, hogy megtalálták a kórus zászlaját, a dalárda ugyanis 133 évvel ezelőtt alakult meg. A Szászcsávási Vegyeskar ajándékot is hozott, Nagy László: Fiaim, csak énekeljetek! című emlékkönyvet, amely a falu, a kórus történetét foglalja magába. A szászcsávásiak meghívtak mindenkit arra a rendezvényre, amelyet a jövő évben szerveznek, a kórus fennállásának 160. évfordulója alkalmából. A kórustalálkozó bevételét a Duna Televízóért Alapítványnak szánják. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 28./

1997. január 4.

Napvilágot látott második alkalommal a Nagykároly és Vidéke Évkönyve. Művelődési tanulmányok sorakoznak benne. Megkülönböztetett figyelmet szentel a kiadvány Károli Gáspárnak, a város halhatatlan szülöttjének, az első teljes bibliafordítás szerzőjének, részleteket közöl Nagy László Károli Gáspár élete, kora és munkássága című könyvéből. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

1997. január 14.

Fey László szerint az új helyzetben nincs elég magyar szakember, nem megfelelő a magyar végzettek román nyelvtudása. Túlságosan beleélték magukat az "örök ellenzékiség" szerepébe. Fey szerint "állandóan a sérelmeinket hangoztatjuk, panaszkodunk, nyilatkozunk, követelőzünk, de nem nagyon keressük az áldatlan állapot megszüntetésének reális útját." Nem kell általános elvekről beszélni /kollektív jogok, pozitív diszkrimináció/, mert ezek "a román közvéleményben bizalmatlanságot keltenek". Egyesek majd lekicsinylik az eredményeket, amelyeket a "tájbasimulók" elérnek. - Fey kifejtette, hogy sok nehézséggel kell számolni, a nemzetiségi problémák nem oldódhatnak meg egy csapásra. /Fey László: Új helyzet, új feladatok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Nagy László reagált erre a cikkre, megemlítve, hogy Fey László sok cikket ír román lapokba, például a 22 című lap jan. 7-i számában Radikálisok és mérsékeltek az RMDSZ-ben címmel a radikálisok jellemzésére sok jelzőt használ /türelmetlen, patetikus, stb./, akiket a magyarországi ellenzék támogat, továbbá a kénkőszagú Magyarok Világszövetsége. Fey Lászlónál a mérsékeltek majdnem angyalszárnyakkal jelentkeznek. A 22 lap rangja megkövetelné, hogy Fey cikkére az RMDSZ magas szinten reagáljon. /Nagy László: Ismertessük meg magunkat a román társadalommal! ...De hogyan? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./ Fey László visszautasította Nagy László érvelését, egyben újból támadta az RMDSZ radikálisait. /Fey László: Kinek miről mi jut eszébe? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Nits Árpád is bekapcsolódott a vitába , emlékeztetve arra, hogy Fey László a 22-ben közölt cikkében "nyilvánosan feljelenti a romániai magyarok egy részét radikalizmussal, nacionalizmussal, irredentizmussal, horthyzmussal, satöbbivel. Szerinte a radikalizmus elterjedtebb a Székelyföldön és a politikailag alacsonyabb nívójú magyarok körében, amiből a hasonló nívójú román olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a nagyobbik felünkkel baj van." /Nits Árpád: Újra jelentkezett a jelenség. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

1997. február 5.

A Szabadelvű Kör tagjai "egyelőre" irreálisnak, feleslegesnek ítélték meg egy önálló magyar egyetem létesítését Kolozsváron. Mi lesz addig? - tette fel a kérdést a Szabadelvű Kör képviselőjéhez, Magyari Nándor Lászlóhoz fordulva Nagy László. Nagy László több kérdést felvetett, ezek között van az, hogy tanított-e többségi iskolában vagy szórványvidéken, ahol minden tanár és diák kisebbségi gátlásban szenved? Hallott-e arról, hogy 1918 előtt a románok Magyarországon külön egyetemet követeltek, nem kisebbségi csoportokat-osztályokat? A Szabadelvű Körnek 200-300 tagja van, hogy mer lemondani 1,7 millió magyar nevében a kulturális autonómiáról? /Nagy László: Mi lesz addig? Kérdések a Szabadelvű Kör képviselőjéhez? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./ Nits Árpád nem fogadta el Magyari Nándor László felmérését: "Maholnap felmérik, hogy a romániai magyarság jelentős részének nincs szüksége autonómiára, érdekvédelmi szervezetre, parlamenti képviseletre..." /Nits Árpád: Miért nem követelnek osztrák egyetemet a mócok? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

1997. február 12.

Magyari Nándor László a vele vitatkozó írásokat, az "aktuális gyalázkodásokat, válogatott sértegetéseket, inszinuálásokat stb." összegyűjtötte, hogy válaszoljon. Elítélte a Szabadság napilapot, továbbá a Romániai Magyar Szót, "melynek deontológiai vétségeinél csupán professzionális inkompetenciája jellemzőbb". Ezt azzal bizonyítja, hogy a lap tudósítója nem vesz részt a rendezvényen, melyről beszámolót ír és "bután rágalmaz" neves egyetemi tanárt. /lásd: Miklós László: Elfecsérelt esély?, Romániai Magyar Szó, febr. 6./ Ez szakmai és etikai vétek, állapította meg Magyari, ezért az újságírószövetség figyelmébe ajánlotta. Magyari László Nándor mindegyik vitacikket indulatosan elvetette. Nagy Lászlónak azt ajánlotta például, hogy forduljon pszichológushoz, Neményi Ágnes rosszakaratú, rágalmazó, aki kizárható a szakma soraiból, mert nem tartja be a "szakmai deontológia" szabályait. /Magyari Nándor László: Rágalmaznak, tehát vagyok? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

1997. április 23.

Nagy László érdeklődött a magyar-román történész vegyes bizottság munkájáról. Feleletet kapott a Korunk (Kolozsvár) 1997/1-es számából, ahol a bizottság két tagja /Szász Zoltán és Camil Muresanu/ adott rövid beszámolót. A bizottság 1971-ben alakult meg, a Kádár-Ceausescu-találkozó után. Időnként összeültek, kicsit vitatkoztak, néhány részletben megegyeztek, de ennek nem volt gyakorlati jelentősége. 1983-tól a fordulatig nem ült össze a vegyes bizottság, de most újraéledt munkájuk. A történész vegyes bizottság fennállásának 25. évfordulóját megünnepelték. Ez az újból megindult munka inkább csak "nem látványos, apró lépésekben segítheti a közeledést". Szász Zoltán megemlítette, hogy a román kontinuitás kérdésében "belátható ideig nincs lehetőség kiegyenlítésre". Az írásból nem derül ki, hogy a bizottságnak van-e munkaterve. Ez elmúlt időben megszülettek nemcsak a német-francia, de a spanyol-holland viszonyban is a közös történelemkönyvek. Nem látható a bizottság befolyása a román tankönyveket illetően. A VII. osztályos történelemkönyv például Anonymusra hivatkozva azt írja, hogy a honfoglaló magyarok által itt talált három fejedelem /Glad, Gelu és Menumorut/ román volt, annak ellenére, hogy Anonymus nem ezt írja, hanem azt, hogy Gelu "blach" /ez nem románt jelent/, Menumorut kozár, míg Glad bolgár. A VIII. osztályos történelemkönyv sem a megértést, a kölcsönös megbocsátást szolgálja: az ippi és ördögkúti megtorlások primitivizmus precedense, az 500 ezer áldozatot követelő bolsevista megtorlás viszont "rettenetes represszió". A tankönyv a kommunista idők nemzetiségi politikájáról azt írja: "Az új szabályozást etnikai kritériumok alapján fejlesztették. 1952-ben Kolozsváron egy egyetem jött létre magyar tanítási nyelvvel, elkülönítve a román nyelvűtől. Utólag a két felsőiskola egyesül, esetenként viszont megtartva az előadásokat mindkét nyelven." Tehát 1952-ben jött létre a magyar egyetem! - Konkrét munkatervet kellene a történészek bizottságának kidolgozni, hogy közösen elfogadott történelemkönyvek legyenek érvényben. /Nagy László: A munkanélküli bizottságról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

1997. május 20.

Nagykárolyban máj. 9-11-e között rendezték meg a Partiumi Irodalmi Napokat, Józsa T. István, Zsemlyén János /Kolozsvár/, Láng Gusztáv /Szombathely), Kereskényi Sándor /Szatmárnémeti/, Deák Endre, Nagy László, dr. Németi János /Nagykároly/ és Végh Balázs Béla /Börvely/ tartottak előadást. A rendezvény kiemelkedő mozzanata volt a városban a Litera Könyvesbolt felavatása. Két fiatal tanárnő, Putovits Tünde és Reszler Éva kultúraszeretetének köszönhetően antikváriumi részleggel és minigalériáknak otthont adó helységgel nyílt meg a könyvesbolt. /Gui Angéla. Partiumra figyelve. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 20./

1997. május 27.

Máj. 27-én a Magyar Honvédség Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének küldöttsége dr. Nagy László mérnök ezredes, a hadtudományok kandidátusa, igazgatóhelyettes és dr. Ujj András ezredes, vezető kutató látogatást tett az RMDSZ képviselőházi frakciójának irodájában. A magyar katonai küldöttséget elkísérte Keresztes Tamás alezredes, a Magyar Köztársaság bukaresti katonai és légügyi attaséja. A vendégek megtekintették a Parlamenti Palotát, majd a frakció részéről fogadta őket Rákóczi Lajos, a Képviselőház védelmi, nemzetbiztonsági és közbiztonsági bizottságának tagja. A megbeszélésen kölcsönös tájékoztatásra került sor a két ország fegyveres erőinek korszerűsítési törekvéseiről, aktuális katonapolitikai kérdésekről, különös tekintettel a NATO-integrációra. Szó esett a romániai fegyveres erők albániai és boszniai küldetéséről, valamint a Magyar Honvédség által foganatosított létszámcsökkentésről és más intézkedésekről. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 28., 1036. sz./

1998. szeptember 15.

Elhunyt Nagy László /Székelyudvarhely, 1915. - Kolozsvár, 1998. aug. 25. / nyugalmazott lelkipásztor és teológiai főkönyvtáros. A kolozsvári Protestáns Teológia szenátusa 1974-ben meghívta főkönyvtárosi állásba. 1989 után egyháza szolgálatába állította tehetségét. 1990-ben megindította az Igehirdető című folyóiratot, megerősítette a Református Szemlét annak főszerkesztőjeként, sőt Szemle Füzetek címmel is kibocsátott újabb kiadványt. Alapító professzora az egyházkerület vallástanárképző fakultásának. Elindította a Világhíradót, valamint a Hang és Visszhang című Internet-újságot. Nagy Lászlót Székelyudvarhelyen temették el, aug. 28-án. /Nagytiszteletű Nagy László. = Üzenet (Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezi lapja), Kolozsvár, szept. 15. – 18. sz./

1999. január 16.

Jan. 15-17-e között tartották meg Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a nemkormányzati szervezetek konferenciáját. Civil szféra az ezredfordulón címmel. A jan. 15-én elhangzott előadások után jan. 16-án párhuzamos kerekasztal-megbeszélések zajlottak a tudomány és környezetvédelem, művelődés és oktatás, gazdaság és szociális kérdések, műemlékvédelem, illetve ifjúsági kérdések témakörben. Kulcsár László (Magyarország, Pro Professione Alapítvány) a civil szervezetek szerepéről értekezett. Gyarmathy György (Svájc) A nyugati magyarság szerepe a civil szervezetekben címmel tartott előadást. Nyugat-Európában jelenleg megközelítőleg háromszáz magyar civil szervezet működik, ezek szakosodási megoszlása: 60% kultúra, 20% egyház, 10-10% politika és szociális. Valamennyien az önazonosság megtartásán fáradoznak. Kötő József EMKE-főtitkár a romániai magyar civil szervezetek működési feltételeiről szólva kiemelte, hogy az alkotmány adta joggal élve több mint tízezer alapítvány és egyesület fejt ki tevékenységet. Annak ellenére, hogy Romániában a civil társadalom nem képes teljes mértékben fedezni feladatait, hogy a vállalkozói réteg lassú kialakulásával a polgári társadalom reformja várat magára, a magyar önszerveződés mégis jó irányba halad. Megteremtődtek a civil társadalom csírái és, dacolva a politika gáncsoskodásával, a higgadt építkezést folytatni kell. Kató Béla, a legendássá vált illyefalvi LAM Alapítvány elnöke, arról beszélt, hogyan lehetünk sikeresek a civil szférában. Szerinte az alapítványi munka egyik nehézsége, hogy a lakosság negatív tapasztalatokat szerzett erről. Meghatározó, hogy milyen emberi kvalitások állnak az ilyen szervezetek mögött. Vissza kell adni az embereknek a közösségi munkában való hitet. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője előadásában a magyar állam és a civil szféra támogatási stratégiájával foglalkozott. Magyarországon hatvanezer civil szervezetet tartanak számon, és ez a térségben kiemelkedő eredmény. Minden híresztelés ellenére a magyar állam az utóbbi években költségvetésének alig 0,5 ezrelékét (!) fordította a határon túli magyarok támogatására, és erre az sem mentség, hogy utóbbiak szervezettsége meglehetősen gyenge. A hatékonyság fokozása érdekében a mostani kormány szeretné, ha a már ismert közalapítványok mellett EU-s támogatásban is részesülnének az anyaországon kívül élő nemzetrészek. "A jövőben, ahelyett, hogy a kisszámú, kevés vállalkozó szájába halat adnánk, inkább hálót próbálunk adni a kezükbe, inkább a vállalkozói közeget, a vállalkozói képességet igyekszünk feljavítani" - ígérte Szabó Tibor. A hivatalos látogatáson Kolozsváron tartózkodó Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kiemelte a polgári kezdeményezések jelentőségét, azt, hogy a politikának és a polgárságnak egymásért kell dolgozniuk. Az erdélyi magyarság megmaradásának feltétele a polgárságnak, azaz a felelős, cselekvőképes emberekből álló középosztálynak a kialakulása. A magyar kormány egész nemzetben gondolkodik, ösztönzi a szülőföldön való maradást. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyarság önszerveződése az utóbbi kilenc évben dicséretesen fejlődött. - A finanszírozó és információs szervezetek fórumán részt vett az Illyés Közalapítvány, Románia Kisebbségi Minisztériuma, az Új Kézfogás Közalapítvány, Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány, az EUROTIN, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Pro Professione Alapítvány, az AIDRom, Az Európa Ház, a Szatmárnémeti Vállalkozásfejlesztési Központ, a Mocsáry Lajos Alapítvány és más szervezetek képviselői. A délután a szekcióüléseké volt. A Tudomány, környezetvédelmi szekció vezetője, Pungor Ernő akadémikus, vitaindítójában a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének a műszaki és szakmai szervezetek együttműködésében vállalt szerepéről szólt. Benkő Samu Magyar tudományosság Erdélyben című előadását Havass Miklós és dr. Gyarmathy György referátumai, továbbá más hozzászólások követték. Művelődés, oktatás szekció /vezető: dr. Kötő József/. Dáné Tibor Kálmán vitaindítóját /Művelődés-szervezés/ Tavaszi Hajnal és Nagy Júlia referátumai, más hozzászólások egészítették ki. Általános konklúzió, hogy a közművelődés és az oktatás terén is meg kell tanulni profi módon végezni az intézménymegtartást, az önellátó modell kialakítását. Somai József vitaindítója /A civil szervezetek pénzügyi menedzsmentje és kötelezettségei/ vezette be a Gazdaság, szociális szekció (vezetője dr. Kerekes Jenő) munkálatait, majd Farkas Mária, Kemény Bertalan és Várhegyi Júlia referátumai, hozzászólások következtek. A Műemlékek, emlékművek, gyűjtemények szekció /vezető: dr. Entz Géza/ ülését Balogh Ferenc indította /A civil szféra lehetőségei a műemlékvédelem és a helyi gyűjtemények létrehozásában/, majd dr. Szabó Bálint, Dukrét Géza és dr. Pozsony Ferenc referátuma, vita alakította ki a következtetést: Erdélyben már beszélhetünk a teendők felméréséről, van tudományos alap (a minden évben megrendezett tusnádfürdői tanácskozás nemzetközi mércével is ritka értékű), alakulóban az oktatás, a szakemberek utánpótlása. Szorgalmazni kell viszont a honismereti mozgalmat, a műemlékvédelmi propagandát, a helyi mecénások bevonását. Romániában az idén először nyílik lehetőség arra, hogy a helyhatóságok segíthessék a restaurálást, a műemlékvédelmet. Jan. 17-re, vasárnapra is maradt az Ifjúsági kérdések szekció munkálataiból. A vitaindítók (Egri István, Makkai Zsolt, Lőrincz Ildikó) olyan témákkal foglalkoztak, mint a megélhetés és itthonmaradás; a magyar nemzetstratégia és az abortusszal kapcsolatos rendelkezések; az ifjúság szerepe a civil szférában. Referátumokkal járultak hozzá a vita kibontakoztatásához Soós Ágnes, Szigeti Annamária, Nagy László, Horváth László, Kányádi Kati, Magyari Tivadar és Veres Valér. A fiatalok hasznos "kovászfélének" tekintették ezt a fórumot, amelyből a jövőben tovább kell és, úgy tűnik, tovább lehet lépni. - A rendezők nevében Nagy Károly azt a következtetést vonta le, hogy a kétnapos tanácskozás bebizonyította: a romániai magyar civil szervezetek előtt álló sokrétű és sürgős tennivalóknak akkor lehet eredményesen eleget tenni, ha a jövőben kapott támogatások nem felaprózódva, hanem egy közös szervezetbe, az Erdélyi Magyar Szervezetek Fórumába érkeznek be. Az erre vonatkozó alapszabályzat tervezetét a konferencia részvevői tanulmányozás végett magukkal vitték, végleges formájáról, elfogadásáról a későbbiekben születik döntés. /Ördög I. Béla: Civil szféra az ezredfordulón: lehetőségek és kihívások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

1999. március 1.

Kolozsváron Méliusz József-emlékszoba készül. Erre a hírre Nagy László megjegyezte: "van néhány nagy kolozsvári író, akiknek nincs emlékszobája, mint Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, Tamási Áron, Bánffy Miklós." Méliusz nem tartozik a nagy írók közé. /Nagy László: Méliusz József-emlékszoba Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

1999. március 22.

Óriási a felelősség az irodalmi hagyatékok megmentése kérdésében, hangsúlyozta Dávid Gyula. Több író levelezése elkallódott az író halála után. Reményik Sándor és Bánffy Miklós hagyatéka magyarországi közgyűjteményben van, Kós Károly hagyatékát a család, Benedek Elek hagyatékát a kisbaconi Benedek Elek emlékház őrzi, Szabédi László hagyatéka pedig az EMKÉ-re hagyott emlékházzal együtt magja lehet a későbbi romániai magyar irodalmi múzeumnak. Méliusz József és felesége halála után a külföldön élő nevelt fia úgy döntött, hogy a hagyatékot, elsősorban a több ezer kötetes könyvtárat a kolozsvári Szabédi-emlékházra hagyja. Dávid Gyula visszautasította Nagy László Méliuszra vonatkozó megjegyzését, melyet a Szabadság márc. 1-jei számában tett közzé. /Dávid Gyula: Még egyszer az állítólagos Méliusz-emlékházról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

1999. június 20.

Jún. 19-én Gyulafehérváron, a Római Katolikus Hittudományi Főiskolán dr. Jakubinyi György érsek hét ötödéves kispapot szentelt diakónussá: Bartos Csabát, Kádár Miklóst, Kovács Pétert, Márton Istvánt, Márton Józsefet, Szurkos Csabát és Veress Sándort. 20-án pedig nyolc végzőst áldozópappá. Az újmisések - Kelemen Ervin, Keresztes Zoltán, Kopácsi Ferenc, Kovács Attila, Nagy László Örs, Pál Ferenc, Simó Gáspár és Vass Nimród - megkapták segédlelkészi kinevezésüket. Az elkövetkező napokban szülőfalujukban-városukban mutatják be első ünnepélyes szentmiséjüket rokonaik, barátaik, ismerőseik körében, majd augusztus elsején megkezdik papi szolgálatukat a főegyházmegye különböző plébániáin. /Bereczki Szilvia: Papszentelés Gyulafehérváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

1999. október 9.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és marosvásárhelyi fiókegyesülete közös rendezésében okt. 8-án Marosvásárhelyen tartotta 1999. évi vándorgyűlését. A rendezvény témája az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc Erdélyben, annak előzményei, lefolyása és következményei. Egyed Ákos kolozsvári történész köszöntötte a megjelenteket. Fodor Imre polgármester külön köszöntötte a város díszpolgárát, a vándorgyűlés korelnökét, főtisztelendő Léstyán Ferenc érseki helytartót. Benkő Samu professzor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy nem a nemzetiségek egymásnak feszülése a negyvennyolcas idők lényege, hanem az, hogy vége szakadt a több száz éves feudalizmusnak, a forradalom szabad utat nyitott a modern polgári törekvéseknek. Az utolsó erdélyi rendi országgyűlésről Egyed Ákos (Kolozsvár), Széchenyi Stádiumáról és Vörösmarty Szózatáról Murvai Olga (Bukarest), a forradalom és szabadságharc erdélyi akadémiáiról Szabó Miklós (Marosvásárhely), az erdélyi katolikus papság áldozathozataláról Léstyán Ferenc (Gyulafehérvár), a székelységtudat változásairól Hermann Gusztáv Mihály (Székelyudvarhely), az ideiglenes közigazgatás bevezetéséről Tóth Béla (Budapest), a szabadságharc utáni erdélyi magyar közgondolkodásról Csucsulya István (Kolozsvár) tartott előadást. A Történelemtudományi Szakosztály ülésszakán Demény Lajos, Ábrám Zoltán, Tófalvi Zoltán, Cserey Zoltán, Bíró Dónát és Sebestyén Mihály, míg a Nyelv-és Irodalomtörténet, Néprajz Szakosztály ülésén Egyed Emese, Gaál György, Nagy László, Adorján Károly, Olosz Katalin, Bónis Johanna, Pál Judit és Pál-Antal Sándor voltak az előadók. Okt. 9-én a Történelemtudományi Szakosztály tovább folytatja tudományos ülésszakát. /(lokodi): EME-vándorgyűlés. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./

1999. október 16.

Nagy László az 1993-ban írt XII. osztályos, máig egyetlen irodalomtankönyvet nézte át, amely a romániai magyar irodalommal foglalkozik 1918-tól kezdve. Azon költők-írók közül, akik a "felszabadulás" előtt alkottak, 19 íróról külön fejezetben szól egy-két lecke (ezek közül 3 illegális kommunista, a mintegy 200 magyar anyanyelvű kommunista értelmiségi 1,5%-a; a maradék 16 a 150 000-re tehető magyar értelmiséginek kb. 0,01%-a). Közülük heten hosszú ideig szívvel-lélekkel szolgálták a rendszert. A könyv a sztálini idők bebörtönzöttei közül hét közéleti személyiséget említett, ezek közül öt kommunista. Az 1944 előtti éveket ismertető fejezetben a legtöbbet előforduló név Gaál Gáboré (tízszer), aki a Korunk főszerkesztője. Állítsuk ezt szembe Mikó Imre (ugyanazon időszakot tárgyaló) Huszonkét év című könyvével. Ennek végén, a névmutatóban Gaál Gábor neve egyáltalán nem található, míg például egy másik lapszerkesztő, Jakabffy Elemér neve 15-ször, a Brassói Lapok hangadó szerkesztője, Szele Béla 8-szor, Kacsó Sándor kétszer, Balogh Edgár szintén kétszer szerepel. /Nagy László: Számok és viták. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 181-202




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998