udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 27 találat lapozás: 1-27
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nagy Mária

1990. november 24.

Nov. 24-én Kolozsváron a Magyar Színházban hatalmas tapsvihar fogadta Tom Lantos amerikai képviselő bejelentését: "lesz Bolyai Egyetem Kolozsváron!". A magyar közönséggel való találkozó után Tom Lantos sajtótájékoztatót tartott, ahol beszélt az előzőleg Iliescu elnökkel folytatott megbeszéléséről. Tom Lantos kifejtette a román elnöknek, hogy mire van szükség: a magyar kisebbség jogainak elismerése, magyar nyelvű egyetem létrehozása, amerikai és angol főkonzulátus megnyitása Kolozsváron, önálló magyar nyelvű iskolák, szabad magyar sajtó. Tom Lantos kitért arra is, ha egy újság magyar- vagy zsidóellenes uszítást folytat, akkor keményen fel kell lépnie az újság ellen. Tom Lantos szorgalmazta, hogy Iliescu találkozzon Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Iliescu megértően fogadta a javaslatot. Marius Tabacu megkérdezte a képviselőt, igaz-e, hogy Tőkés László amerikai fellépésének köszönhető az amerikai-román viszony megromlása, ugyanis a román közvélemény ezt így tudja. Tom Lantos válasza: "Tőkés László amerikai látogatása történelmi ünnepség volt, abból az alkalomból egy csodálatosan szép Kossuth-szobrot lepleztünk le az amerikai parlament egyik legszebb helyén. Tőkés akkor is, mint mindig, olyan gyönyörűen beszélt, hogy magyar származású amerikaiként hihetetlenül büszke voltam rá. Õ korunk egyik nagy embere." Ígéretet tett-e Iliescu a magyar egyetemre? hangzott a kérdés a sajtótájékoztatón. Az amerikai képviselő elmondta, hogy Iliescu nem tett konkrét ígéretet. Minden jót kíván "a Valóság olvasóinak Lantos Tamás" írta sajátkezűen, ahogy a lap közölte eredeti írását. /Adonyi Nagy Mária: Lantos Tamás képviselő úr szerint lesz Bolyai Egyetem Kolozsváron! = Valóság (Bukarest), nov. 30./

1991. augusztus 16.

Chebeleu még mindig magyarázkodik, mert az érintett magyar lapok, így a Valóság hetilap tiltakozott amiatt, hogy Chebeleu Genfben útszéli hangúnak nevezte az újságot és együtt említette a Romania Mareval. Chebeleu ígérte, hogy elküldi beszédének szövegét, ezt azonban a szerkesztőség nem kapta meg. /Adonyi Nagy Mária: Harc a nagykövet úrral. = Valóság (Bukarest), aug. 16./

1993. április 22.

Neumann Ottó Maradhatna szimbólum /Magyar Hírlap, márc. 12./ című, Tőkés László ellenes írása nagy felháborodást keltett. Az Erdélyi Napló márc. 25-i száma újraközölte, hogy megismerhessék az erdélyi olvasók is az Erdélyből Budapestre települt Neumann Ottó cikkét. A cikket egyöntetűen és hevesen elítélték az összes hozzászólók, Szabó Edit a Média 12-es számában, Adonyi Nagy Mária /Erdélyi Napló, márc. 25./, Szász Enikő színésznő, Deme János és Jámbor Erzsébet /aki szerint Neumann Ottó már 1991 decemberében suttogta a Tőkés László elleni vádakat/ az Erdélyi Napló ápr. 22-i számában. Neumann Ottó Páholyból a csúcsokról címmel válaszolt a kritikákra /Erdélyi Napló, ápr. 22./ megismételte álláspontját: súlyos hiba a román szövetségeseket az "etnikai tisztogatás" felemlegetésével magunk ellen hangolni. /Válasz és visszhang. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 22./

1993. október 28.

A harmadszor megrendezett egri értekezlet /Erdély jelene és jövője, okt. 16-17./ az összmagyarság sorsát érintő egyéni véleményeknek kínált teret. Adonyi Nagy Mária összefoglalta az elhangzottakat. Jakabffy Ernő /Svédország/ a torzított magyarságképet tette szóvá, hiányoznak a nagy könyvtárakból a torzításokat tisztázó munkák. Bodó Barna az RMDSZ-t képviselte, Magyarország politikai szemléletváltását szorgalmazta: ne a megvertség állapotából közelítsen. A kisebbségeket az anyanemzetnek kell képviselnie, mondta. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 28./

1995. március 1.

Bíró Béla, a Brassói Lapok munkatársa ismét jelentkezett szokott fórumában, a Magyar Hírlapban, hogy támadja Tőkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. "Okos volt-e Tőkés László részéről nimbuszának mindenáron való védelme, az ellenfél lebecsülése?" A Tőkés László-Nagy Benedek ügyről kijelentette: "Az ügyet mindkét tábor nacionalistái önös politikai céljaikért próbálták meg - nem is eredménytelenül - kihasználni." Az ellenségesség megmarad. A Funar-párti igazságügy-miniszter az RMDSZ betiltását követeli. "A magyar álláspont is radikalizálódik." A cikkíró idéz a romániai sajtóból, hozzátéve, hogy azokhoz nem kell kommentár. Sütő András beszédéből idéz: "Orbán Balázs szobrának állítása alkalmából azért vagyunk mi élők - öregek és fiatalok - itt, hogy mindazt, amitől megfosztottak bennünket több évszázadon keresztül, visszaszerezzük akkor is, ha a legtragikusabb áldozatot kell hoznunk érte." /Brassói Lapok, 6. sz./, majd Adonyi Nagy Mária vezércikkéből: "Az RMDSZ számára (...) az autonómiáért folytatott küzdelem élethalálharcot kell hogy jelentsen. Hosszan tartó kemény csatát, melynek tétje sokkal nagyobb, kimenetele fontosabb, mint ama vásárhelyié volt." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 7. sz./. Bíró Béla befejezésül Tőkés Lászlót idézi, aki Atlantából hazatérve azt hányta a találkozót szervező amerikai alapítvány szemére, hogy a farkast és a bárányt akarja összebékíteni. /Jó románok, jó magyarok. = Magyar Hírlap, márc. 1./

1995. október 31.

A Bihari Napló okt. 30-tól a hétfői napon is megjelenik Hétfői Napló néven. Ebben az első számban beszámolnak arról, hogy az Erdélyi Naplónál (Nagyvárad) 1995-ben több változás történt, előbb az egyik főszerkesztő-helyettes, Dénes László mondott le, most pedig Stanik István főszerkesztő és Adonyi Nagy Mária, a másik főszerkesztő-helyettes. Nyugdíjazását kérte Mihálka Zoltán és Sólyom László. Novembertől az Erdélyi Naplót nem a nagyváradi Analog, hanem a kolozsvári Erdélyi Híradó adja ki. A főszerkesztő a felelős kiadó, Szőcs Géza költő lesz, helyettese Sorbán Attila. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4-5./

1995. november 8.

Az Erdélyi Naplónál bekövetkezett vezetőváltásról Sorbán Attila számolt be. A lapot eddig kiadó Analog Kft. gazdasági tevékenységét szakemberekkel átvilágíttatták és akik hiányosságokat tapasztaltak, ezért november hónaptól a hetilapot a kolozsvári Erdélyi Híradó Kft. adja ki. A szerkesztőség továbbra is Nagyváradon működik. Az Erdélyi Napló főszerkesztője /Stanik István/ és helyettese /Adonyi Nagy Mária/ lemondott, ezért a lap többségi tulajdonosa, Szőcs Géza maga vállalta a főszerkesztői posztot, helyettesévé /főszerkesztői joggal felruházva/ Sorbán Attilát tette meg. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 8./ Stanik István, az eddigi főszerkesztő reagált erre a bejelentésre a következő számban: azért távozott a laptól, mert ott nem történtek megfelelő változások. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 15./

2000. szeptember 5.

Belényesen tartották szept. 1-3-a között a VI. Partiumi Honismereti Konferenciát, melyet Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédelmi Bizottság elnöke nyitott meg. Szatmári Elemér Kőröstárkányról, Máthé László lelkész Várasfenesről, Szigeti József Magyarremetéről, Boros István pedig Belényesújlakról és környékéről beszélt. Földessy Mária Belényessonkolyost és Kőrösjánosfalvát mutatta be, Egyed Teréz a várasfenesi népszokásokat. Szatmári Ildikó, a Babes-Bolyai Egyetem utolsó éves magyar-néprajzszakos hallgatója faluja, Kőröstárkány és a belényesi medence demográfiai problémáit taglalta a kőröstárkányi református egyházközség anyakönyvei alapján. Dánielisz Endre a Fekete-Körös-völgyi magyarság néprajzának különböző aspektusairól értekezett. A jelenleg Miskolcon élő Kún József tanár beszélt Belényeshez való kötődéséről. Hosszú éveket töltött a szekuritáté börtöneiben. Gyakran jár haza, összegyűjtötte szülőföldje még megmaradt népművészeti, népzenei hagyományait, és egész életművével örök emléket állított szűkebb pátriája embereinek. Bemutatták Zsisku János Belényes monográfiája c. könyvét. Az Árpád-kori települések ismertetése jegyében a nagyváradi Kordics Imre Asszonyvásárt, Kiss Kálmán Túrterebes helyneveit, Tövissi József kolozsvári professzor Vargyas községet mutatta be. Kovács Rozália Érmihályfalva temetőjének csónak alakú fejfáiról beszélt. - Balogh Ferenc műépítész, a Kelemen Lajos Társaság elnöke arról tájékoztatott, hogyan készült az a CD, amely az erdélyi műemlékek térinformatikai rendszerezéséhez járult hozzá. Érdekes volt Major Miklósnak a szilágynagyfalui besenyő település feltárásáról szóló munkája, de Antal Béla Biharpüspökiről valló dolgozata is, nemkülönben Nagy Mária munkája az Őssi nevű településről. Karacs Zsigmond a Belényesi Főgimnázium 1896/97-es anyakönyvét mutatta be. Dukrét Géza Szentjobb nevének és eredetének történelmét, Bara Eszter Ákos, Görbe István pedig Dabolc történetét ismertette. György Irén szalacsi történelemtanárnő községének 1772-es urbáriumát elemezte. A konferencián bemutatták a Partiumi Füzetek 13., A szabadságharc zászlaja alatt című kötetét. /Pávai Gyula: VI. Partiumi Honismereti Konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

2001. június 13.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) bejelentette megalakulását, a Magyar Írószövetség tagjainak járó Tájékoztató legfrissebb száma is közzétette: a hargitafürdői írótáborban megalakult a szövetség erdélyi csoportja. Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke bejelenttte: a Magyar Írószövetség kész arra, hogy a megalakult íróközösséggel minél szorosabb együttműködést és társas viszonyt alakítson ki. A jövő évi erdélyi írótáborig a romániai magyar írók gondjainak feltérképezésével megbízták az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványt. A székelyudvarhelyi székhelyű alapítvány elnöke, Lőrincz György elmondta, ő nem hallott ilyesmiről. Az idei tábornak a kitűnő szervezés ellenére bekövetkezett sikertelensége és az emiatti rossz sajtóvisszhang eltántorította a szervezőket a megismétléstől. Lőrincz György Gálfalvi Zsolttal, a magyar PEN Klub elnökével a napokban közölte, szándékában áll "befagyasztani" az alapítványt, mert az idei pályázatra a magyar államtól mindössze százezer forint támogatást kapott az EMIA, tehát "az erdélyi irodalmat már Magyarország sem tudja finanszírozni". Lőrincz György szerint amint az E-MIL alapítóinak névsora nyilvánosságra kerül, azonnal jelentkezik majd egy újabb szövetség, erre majd egy még újabb megalakulása licitál rá, és ez a dolgok rendje. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány mindeddig mindent megtett, amit tehetett, sőt, olyan írókhoz is, mint Nagy Mária, Anavi Ádám vagy Létay Lajos, akiket mindenki más már rég elfelejtett, az EMIA rendszeresen küldött értesítőket és születésnapi köszöntőket. / Lesz-e jövőre írótalálkozó Hargitafürdőn? = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

2001. december 18.

A kolozsvári magyar színházbarátok dec. 8-án vitafórumot rendeztek a színház áldatlan helyzetének ügyében. Meghívásuk ellenére, az intézmény vezetősége nem jelent meg. A vitafórum állásfoglalást adott ki. Eszerint a kolozsvári Állami Magyar Színház nem magántulajdonban lévő intézmény; műsorpolitikája nem lehetnek egyetlen személy ízlése szerinti. Ez a színház a magyar nyelv temploma, a magyar és egyetemes színiirodalom anyanyelvű tolmácsolója kell hogy legyen ismét. Nem fogadható el, hogy a színháznak sincs semmi köze a közönség elvárásaihoz, az sem, hogy kizárólag Tompa Gábor főrendező művészi felfogása érvényesüljön minden másfajta művészi koncepció ellenében. Tiltakoznak az önkényes, diktatórikus vezetői "stílus" ellen. Ez az önteltség sajnos, együtt jár az előző korszakok művészi (színészi, rendezői) teljesítményei többségének a becsmérlésével, lefitymálásával. Így válik - a jelenlegi vezetés unosuntalan hangoztatott, terjesztett megítélésében - Jókai Mór, Csíky Gergely, Madách Imre, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Herczegh Ferenc, Németh László, Illyés Gyula, Zilahy Lajos, Máray Sándor, Sütő András, Páskándi Géza stb., stb. híg magyarkodóvá, vitézkötéses-pitykés bokacsattogtatóvá, s így válnak (utólag!) a Pirandello-, Beckett-, a Thornton Wilder-, Anouilh-, Max Frisch-, Arthur Miller-, Pavel Kohut-, Dürenmatt-, Brecht-előadások ósdi, elavult, vásári csepűrágássá - hacsak nem az egyetlen boldogítóvá, korszerűvé kanonizáló Tompa Gábor-féle felfogás, kísérletezés, rendezői koncepció árnyékában kerülnek színre. Kolozsvár egyetlen magyar színháza nem "szakosodhat" egyetlen stílusra, koncepcióra. A fórum részvevői azt kérik az RMDSZ-től, hogy segítsenek az áldatalan kolozsvári állapotok felszámolásában. Az első lépés: Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. Az aláírók között van dr. Csetri Elek történész, akadémikus, Csomafáy Ferenc, újságíró, Dr. Józsa Nagy Mária egyetemi docens, Koós Ferenc egyetemi tanár, dr. Kozma Dezső egyetemi tanár, Máté Árpád tanár, Zenelíceum aligazgatója, Molnos Lajos író, városi tanácsos, Pillich László újságíró, városi tanácsos, Simon Gábor igazgató, Állami Magyar Opera; Solymosi Zsolt lelkész, Szőcs István író, színikritikus; Szőcs Judit RMPSZ-alelnök, dr. Vekov Károly történész, parlamenti képviselő. Az állásfoglaláshoz csatlakozott többek között Dáné Tibor Kálmán, Csép Sándor újságíró, Ferenczy Miklós lelkész, Bálint Tibor író; Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató, dr. Kása Zoltán, egyetemi tanár, a BBTE rektor-helyettese, Fodor Sándor, író, Wolf Rudolf igazgató, Apáczai Cs. J. Líceum; Szilágyi T. Júlia igazgató, Római Katolikus Líceum; Tőkés Elek igazgató, Báthory István Líceum; Kósa Mária igazgató, Brassai S. Líceum; Popa Márta igazgató, Unitárius Kollégium; Bálint Kelemen Attila tanár; Mózes Árpád evangélikus püspök; Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök; Dr. Szabó Árpád unitárius püspök; Dr. Wanek Ferenc docens; Dr. Horák József egyetemi tanár. /Állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

2003. november 19.

Gáll Ernő egy olyan, tárgyában és módszereiben még önmagát kereső tudományág úttörője, amely a nemzet és a kisebbségben élő nemzeti közösségek létét, tudatát, összetett viszonylatrendszerét igyekszik tudományos szabatossággal átvilágítani, elemezni" - írta Gálfalvi Zsolt annak a kötetnek az előszavában, mely Gáll Ernő 23 éven át írt naplójának az első, 1990-ig terjedő részét tartalmazza. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Látó folyóirat Irodalmi Színpadán mutatták be a könyvet. A vitát Demény Péter író vezette, aki néhány hónapja a Polis Kiadó belső munkatársa. Gáll Ernő erdélyi magyarként és zsidóként kétszeresen is kisebbségben volt. Spielmann Mihály történész szerint Gáll Ernőnek fájt az, hogy Budapest, a kádári Magyarország nem vett tudomást a vidéki értelmiségiről. Földes György, a magyarországi Politikatörténeti Intézet főigazgatója úgy vélte: Gáll Ernő itthon érezte magát a peremen, ugyanakkor "idehaza nem érezte azt a történelmi hátszelet, ami az ügyet, amit képviselt, előre vitte volna." Az önbírálat és önkínzás naplójának nevezte Gáll Ernő naplóját Cs. Gyimesi Éva nyelvész, irodalomtörténész. Pomogáts Béla irodalomtörténész elmondta: Gáll Ernő 1956 után Budapesten sok olyan jeles személyiséggel tartott fenn kapcsolatot, akik 56-os szereplésükért mellőzve voltak, netán börtönben is ültek. Pomogáts jóindulatú, nyitott személyiségnek ismerte meg Gáll Ernőt. Dávid Gyula szerint bár Gáll Ernő 1990 után tudatosan, önkéntesen visszavonult a közéletből, hogy deklarált baloldalisága miatt esetleg ne kompromittáljon jó ügyeket, nagyon zokon vette, hogy hatalmas tudását nem vették igénybe. A marosvásárhelyi könyvbemutatón jelen volt Gáll Éva, a filozófus élettársa is, aki exkluzív interjút adott a Romániai Magyar Szónak. Magyarországi ösztöndíjjal rendezte a naplót. A számítógépet Budapestről, a Népszabadságtól kapta. Dávid Gyulával szerkesztték a szöveget. Közben elkészült Gáll Ernő teljes bibliográfiája. Ez majd külön jelenik meg, Budapesten, ahol jövő tavasszal kiadnak egy Gáll Ernő emlékkötetet, annak a végén jelenik meg a teljes bibliográfia. Azután kezdik el levelezésének rendezését. Több mint hatezer levél vár feldolgozásra. Két munkatársa van, Újvári Mária, aki nyugdíjazásáig a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosa volt. Jelenleg a Soros Alapítvány könyvtárában dolgozik, s most szervezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvtárát. A másik Nagy Mária, ő a Szilágyi Domokos élettársa volt, a Helikon műszaki szerkesztője. Gáll Ernő kis füzetekbe írta naplóját, melyeket felesége rejtegetett 1990-ig. 1989 után kiderült, hogy az egész lakás be volt mikrofonozva. A naplóból nem hagytak ki semmit, "talán két-három esetben élő személyekkel kapcsolatban kivettünk néhány olyan részt, ami nagyon rossz fényt vetne rájuk.A munkásságát bíráló Nagy László-cikk után várható volt a nagy kollektív tisztelgés Gáll Ernő életműve előtt." /Máthé Éva: Gáll Ernő emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./

2004. február 7.

Romániában ma akármilyen keresztnevet be lehet jegyeztetni. Winnetouk, Szándokánok, Pamelák, Bobbyk népesítik be a cigánysorokat A sváb községekben a Jánosokat, Máriákat a Dieterek, Hannelorék váltották fel Régebben a hagyományos magyar nevek – János, József, László, Ferenc, Mária, Erzsébet – voltak divatban Csanáloson, de tíz–tizenöt éve ilyen nevet egyszerűen nem is adtak a gyerekeknek. Mezőpetriben hasonló a helyzet – mondta el Nagy Mária polgármester. Gerhardt, Evelyne, Hannelore és a többiek a legelterjedtebb nevek manapság, a Jánosok, Csabák, Máriák, Erzsébetek helyett. Ennek ellenére szép számmal akadnak még Szabolcsok, Leventék, Csabák is – az utóbbi időben a magyar szülők az ilyen, lefordításra alkalmatlan neveket adják fiúgyermekeiknek. /Fodor István: Nevek kavalkádja. Romániában ma akármilyen keresztnevet be lehet jegyeztetni. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 7./

2004. május 18.

Székelyföldön gyakorlatilag ellenfél nélkül maradt az RMDSZ, hosszas utánajárással sikerült elérni, hogy megmaradjon a párt egyeduralma, írta Szondy Zoltán újságíró, a Magyar Polgári Szövetség Csík területi elnöke. Az MPSZ 54 000 álírást gyűjtött a helyhatósági választásokra Erdélyben, ám Bukarestben – az RMDSZ képviselője közbenjárására – a választási iroda megtagadta a szervezet bejegyzését. Ezt követően Hargita megyében a Német Demokrata Fórum szervezete ajánlotta fel a listáin való indulás lehetőségét. Az RMDSZ vezetői a Német Demokrata Fórum országos vezetőire gyakoroltak nyomást és listákat megóvták. Az RMDSZ vezetői azt állították, hogy az 54 000 aláírót az MPSZ félrevezette. Ennyire bolondnak néznek több mint ötvenezer erdélyi magyart, az RMDSZ álláspontja szerint ennyi ember nem tudja, mit ír alá, tette hozzá Szondy. Az RMDSZ állította, nem ők óvtak, hanem a Német Demokrata Fórum. A valóság: Csíkszeredában az egyik óvó Hajdú Áron volt, a városi RMDSZ elnöke. A listákat érintő perekben az egyik oldalon – az MPSZ mellett – Nagy Mária, született Göther, a Német Demokrata Fórum udvarhelyi titkára állt. A másik oldalon: ifjabb Hajdu Gábor, az RMDSZ csíkszeredai tanácsosjelöltje; mellette Bíró Enikő, az RMDSZ székelyudvarhelyi listáján tanácsosjelölt. Az RMDSZ félt megméretkezni a választásokon, ezt a diktatúrát a gyávaság szülte, fejezte be sorait az újságíró. /Szondy Zoltán újságíró, a Magyar Polgári Szövetség Csík területi elnök: Gyávaság szülte diktatúra. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

2004. május 25.

A Hargita Megyei Rendőrség vizsgálatot indított két személy ellen, akiket felelősség terhelhet a Német Demokrata Fórum hamis pecséttel ellátott jelöltlistáival kapcsolatban. Fernengel Hildegard Melinda és Nagy Mária Terézia ellen okirathamisítás és hamis dokumentumok felhasználásának alapos gyanúja miatt indult vizsgálat. A két személy hamis jelöltlistákat állított össze az NDF nem létező Hargita megyei szervezete nevében. /Vizsgálat hamis NDF-pecsétek használata ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 25./

2004. június 9.

A négy évvel ezelőttinél jobb eredményt ért el az RMDSZ Szatmár megyei szinten is, hiszen 13 személyt /Szabó István, Csehi Árpád, Kovács Máté, Kaiser Stefan, Draveczky Károly, Kramer Csilla, Visnyai Csaba, Günthner Tibor, Véron András, Tóga István, Marginean Horn Éva, Muzsnay Árpád, Gábor József/ delegálhat a 33 főből összetevődő Szatmár Megyei Tanácsba. Szabó István maradhat a Szatmár Megyei Tanács elnöke. Szatmár megyében a magyar falvakban is jól szerepeltek az RMDSZ–es jelöltek. Az első fordulóban dr. Incze Lajos (Halmi), Koczán Levente (Túrterebes), Szabó Elek (Egri), Dobos István (Mikola), Balogh Sándor (Kálmánd), Pap József (Szatmárhegy), Nagy József (Pálfalva), Svegler Albert (Csanálos), Balogh Ferenc (Hadad), Gaman Mihály (Pusztadaróc), Sárpataki János (Börvely), Domokos Sándor (Kolcs) nyert az RMDSZ jelöltjei közül, míg a Német Demokrata Fórum első körben befutó polgármesterjelöltjei Fezer Gábor (Mezőterem), Nagy Mária (Mezőpetri), Heinrich Mihály (Mezőfény) és Löchli Mihály (Csomaköz). /Simon Levente: Tizenhárom megyei tanácsosa lesz az RMDSZ–nek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 9./

2004. szeptember 28.

Rendőrségi idézést kapott Nagy Mária és Fernengel Melinda Hildegard, a székelyudvarhelyi Német Demokrata Fórum két képviselője, akiket azzal vádolnak, hogy a helyhatósági választások idején hamisítást követtek el, amikor a Fórum nem létező Hargita megyei szervezete nevében választási listákat állítottak össze, illetve hagytak jóvá. Tőkés László királyhágómelléki református püspök levelet küldött az érintetteknek, melyben együttérzését fejezi ki, valamint megígérte, hogy nyomon követik a hatósági zaklatás eseményeit. /Rendőrségre idézték a Német Fórum képviselőit. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

2004. október 15.

Megjelent Szilágyi Domokos Útinapló – A Volga Nyugaton /Kalota Kiadó, Kolozsvár/ című könyve. Az anyagot sajtó alá rendező, azt jegyzetekkel ellátó H. Nagy Mária, a művész volt élettársa elmondta, hogy befejezetlen útinaplóról van szó. Szilágyi Domokos a norvég PEN meghívására indult nyugat-európai utazásra. /(Rostás-Péter Emese): Majtényi Volgája Szisszel Nyugaton.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./

2004. november 29.

Egy órával az urnák zárása előtt Verestóy Attila, az RMDSZ Hargita megyei szenátorjelöltje megjelent a székelyudvarhelyi Digital3 kábeltévé adásában, és a szavazáson való részvételre buzdította a városlakókat. Nagy Mária Terézia, a Népi Akció képviselőjelöltje alig húsz perccel ezt követően faxüzenetben jelezte a megyei választási irodának az esetet. /Választási törvényt sértett az RMDSZ Székelyudvarhelyen? = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

2005. november 29.

„Tíz éve, a katolikus egyház segélyszervezete, a Caritas támogatásával, Szatmár megye falvai közül elsőnek, megszerveztük az idősek otthoni gondozását. Ma már ez kevés, ezért kellett létrehozni ezt a korszerű szociális otthont, amely sokkal többet nyújt” – mondta Mezőpetriben az öregek otthona hét végi avatóünnepségén Nagy Mária polgármester. A három épületből álló (konyhát, ebédlőt és orvosi rendelőt is magában foglaló) szociális intézet ma nem is csak Nagykároly környékének, de talán ez egész megyének a legjobban felszerelt létesítménye. A költségek 90 százalékát a kormány állta, a fennmaradó részt a megyei tanács és a helyi önkormányzat. /Sike Lajos: Öregotthont avattak Mezőpetriben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2006. szeptember 29.

Stefano Bottoni Szilágyi Domokos családja részéről a költő élettársa, Nagy Mária és a költő öccse, Szilágyi Kálmán hozzájárulásával adott tájékoztatást Szilágyi Domokos költő (1938–1976) és a román állambiztonsági szervek kapcsolatáról. Szilágyi Domokos „Balogh Ferenc” fedőnéven működött együtt az állambiztonsági szervekkel. A Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ még nem adta át „Balogh Ferenc” hálózati dossziéját. „Balogh Ferenc” tevékenysége 1958 és 1965 között, két jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. „Balogh Ferenc” együttműködése három megfigyelési dosszié alapján rekonstruálható: 1) Lakó Elemér és Varró János megfigyelése, 2) Péterffy Irén megfigyelése, 3) Páskándi Géza megfigyelése. Szilágyi Domokos, a Bolyai Tudományegyetem harmadéves magyar szakos hallgatója egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. 1957. március 11–19. között Bartis Ferencet, Dávid Gyulát és Páskándi Gézát is letartóztatták. Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai Egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nemcsak szabadsága elvesztésével fenyegették meg, hanem barátnőjével is zsarolták. „Balogh Ferenc” feladata a Lakó Elemérrel, Varró Jánossal, illetve Péterffy Irénnel való kapcsolattartás volt, megfigyelés céljából. Varró Jánost és Lakó Elemért 1958. augusztus 26-án, Péterffy Irént pedig október 31-én vették őrizetbe. „Balogh Ferenc” jelentéseiből megállapítható, hogy mindhárom esetben az általa szolgáltatott információk terhelő jellegűek voltak. Az ún. „harmadik Bolyai perben” 1959. február 19-én Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára, míg Péterffy Irént 10 év börtönre ítélte a kolozsvári Katonai Törvényszék, továbbá Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6 év börtönnel és teljes vagyonelkobzással sújtotta, míg Iamandi Emil és Szilágyi Árpád 5–5 év börtönbüntetést kapott. A kolozsvári állambiztonsági szervek Páll Lajost többször próbálták 1958 folyamán beszervezni, letartóztatása és elítélése az ajánlat visszautasításával is magyarázható. Később Szilágyi Domokost az 1963-ban szabadult Páskándi Géza megfigyelésével, új verseinek elemzésével bízták meg, de az általa megfigyeltek között szerepelt még Domokos Géza, Szász János és Majtényi Erik is. 1965-ben véget ért „Balogh Ferenc” tevékenysége. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. /Stefano Bottoni, Nagy Mária, Szilágyi Kálmán: Közlemény Szilágyi Domokosnak a Securitatéval fenntartott kapcsolatáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

2006. szeptember 29.

„Amikor tudomást szereztem a dokumentumokról, a legelső kérdésem az volt: mivel kényszeríthették az együttműködésre?” – kérdezte Nagy Mária, aki Szilágyi Domokosnak élete utolsó három és fél évében volt az élettársa. Fontosnak tartaná viszont, hogy előkerüljön a teljes dosszié, mely tisztázhatná a beszervezés körülményeit. „Zaklatott, hajszolt élete volt, szűkös anyagiak között élt, nem volt stabil munkaviszonya. Később elmegyógyintézetbe vonult, sok mindent megtett azért, hogy megbízhatatlannak könyveljék el. Biztosan azért, hogy a besúgásra is alkalmatlan legyen” – mondta Nagy Mária. Boros Zoltán, Szilágyi Domokos egykori évfolyamtársa, albérleti lakótársa szerint Szilágyi Domokos nemcsak afféle kicsi besúgó, hanem ügynök volt, akit feladatokkal lehetett megbízni. Boros az 1956 után öt év börtönre ítélt Tatár (született Péterffy) Irénről készített filmet, amikor a periratokban Balogh Ferenc fedőnéven adott jelentésekkel találkozott. Boros szerint az ítélet gyakorlatilag Szilágyi Domokos és egy másik ügynök jelentésein alapul. Boros szerint Szilágyi Domokos némelyik párthű, úgynevezett vonalas versét meggyőződésből írhatta. Dávid Gyula irodalomkritikus 1956-ban fiatal egyetemi oktatóként éppen a Szilágyi Domokos évfolyamáért felelt. A kolozsvári megmozdulások nyomán hétévi börtönbüntetésre ítélték, és együtt raboskodott Lakó Elemérrel és Varró Jánossal, akik dossziéiból előkerültek a Balogh Ferenc néven adott jelentések. „Én nem azokat tartom bűnösnek, akik nem tudtak ellenállni a nyomásnak, hanem azokat, akik az egész rendszert működtették – jelentette ki Dávid Gyula. „Tűzbe tettem volna érte a kezem” – vallotta Dávid Gyula. „Szisz lett volna az utolsó utáni ember, aki akár csak a rémálmomban is eszembe jut ilyen összefüggésben – osztotta meg döbbenetét Szilágyi Júlia irodalomkritikus, a költő egykori évfolyamtársa. Az költő betegeskedései, a testi, lelki elesettsége, az öngyilkossága most már egészen más összefüggésbe kerül. „Szilágyi Domokos költői hitele nem eshet ennek a tragédiának az áldozatául. Külön kell vizsgálni az erkölcsi botlását és a költészete értékét” – hangsúlyozta meggyőződését Szilágyi Júlia. /Gazda Árpád: Szisz kényszerleszállása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

2007. július 2.

Tíz magyarországi és tíz romániai művész alkotott közösen a múlt héten a Szatmár megyei Mezőpetriben megszervezett táborban. Nagy Mária polgármester elmondta, a rendezvény célja Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék képzőművészeinek ismerkedése volt. /Babos Krisztina: Nemzetközi tábor Mezőpetriben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./

2007. október 31.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2007. augusztus 31– szeptember 2. között tartotta XIII. Partiumi Honismereti Konferenciáját Szatmárnémetiben. A konferencia központi témái: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, A 20. század öröksége. Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte a részvevőket. A Fényes Elek-díjat az idén a következők kapták meg: Dánielisz Endre Nagyszalontáról, Jósa Piroska Nagyváradról, Kovács Rozália Érmihályfalváról. A különdíjat Bognár Levente, Arad alpolgármestere kapta, példamutató hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységéért. A konferencia hagyományosan a helytörténeti előadásokkal kezdődött: Mandula Tibor Szatmárnémeti, a Szamos-parti város történetét ismertette, Kónya László főinspektor helyettes Bethlen Gábor és Szatmár megye kapcsolatait boncolgatta a levelezések, feljegyzések alapján, Bura László Szatmárnémeti felsőoktatásáról értekezett. Fazekas Lóránd, szatmári tanár elmesélte, hogyan mentett meg egy pusztulóban levő Petőfi-szobrot, amelyet ebben a teremben állítottak fel. Sípos Miklós esperes ismertette a Németi Református Egyházközség történetét, gyülekezeti életét. Másnap a műemlékvédelemé volt a szó: Starmüller Géza (Kolozsvár) Szatmár várát, Ujj János (Arad) az aradi főtér kialakulásának történetét, Péter I. Zoltán (Nagyvárad) Nagyvárad központjának kialakulását, Jancsó Árpád (Temesvár) a temesvári nagyállomás történetét, Nagy Mária (Nagyvárad) Várad-ősi római katolikus templomát ismertette. Ezután évfordulós személyiségekről volt szó. Dukrét Géza (Nagyvárad): A honismeret atyja, Fényes Elek születésének 200. évfordulója, Tóthpál Tamás (Kolozsvár): Száz éve halt meg Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója, Bara István (Szatmárnémeti): 130 éve született Kelemen Lajos, Erdély nagy levéltárosa, Csanádi János (Kisjenő): Dr. Balogh Ernő geológus, barlangkutató, természetfotós (1882–1969), Pávai Gyula (Arad): Egy aradi tanító a két világháború között, Bokor Irén (Érmihályfalva): „Megtettem mindent, amit megtehettem”. Száz éve született Dsida Jenő. Antal Béla (Nagyvárad) Biharpüspöki névörökségének alakulásáról értekezett, Krestyán Ilona (Temesvár) emléktöredékeket ismertetett a zsilvásári internálótábor foglyairól, Szendrő Dénes (Isaszeg) Isaszeg emlékműveit mutatta be, majd Széphegyi László (Hódmezővásárhely) a Kárpát-medence szélmalmairól vetített képeket. A konferencia közgyűléssel végződött. /Dukrét Géza: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. október/

2008. január 31.

A schengeni határok életbeléptetése környékén különféle rendezvényeken emlékeznek arra, milyen sanyarú, tragikus volt a sorsuk azoknak, akik nyugatra szerettek volna utazni – Magyarországról. Nem emlékeztek azonban azokra az utakra, a megalázó határát(nem)lépésekre, amelyek Magyarország keleti határain zajlottak, de még inkább zajlottak volna. Jó néhányról tudunk. Vajon hányról nem? Például arról, hogy a Magyarországról kiutasított – P. – osztrák újságíró Nagyváradon találkozott kedvesével és Eörsi Istvánnal 1980-ban vagy 81-ben. Eörsi ezt az alkalmat használta fel arra, nem kevés szamizdatpéldányt magához ragadva ellátogasson Nagyváradra. Kőrössi P. József összehozna egy konferenciát, amelyen mesélnének egykori keleti határsértők. Azokat hívná meg, akik ma már közéletivé magasztosulak, és olyanokat, akiket elfeledtek. A szellem, a szellemi élet, a gondolkodás és a gondolat csempészeit. Talán és első körben: Adonyi Nagy Mária költő, Ara-Kovács Attila filozófust, Balla D. Károly írót, Balla Zsófia költőt, Barna Imre írót, műfordítót, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárt, publicistát, Csaplár Vilmos írót, Füzi László írót, szerkesztőt, Gellért Gyöngyi szerkesztőt, Grendel Lajos írót, szerkesztőt, Huszti Péter színművészt, Jávor István képírót, S. Nagy Katalin művészettörténészt, Kányádi Sándor költőt, Kukorelly Endre költőt, Lászlóffy Aladár költőt, Radnóti Sándor esztétát, egyetemi tanárt, ifj. Rajk László építészt, Sáska Géza szociológust, Szendrei Lőrinc újságírót, Szőcs Géza költőt, TGM filozófust, Tőzsér Árpád költőt, Udvardy Frigyes ötvenhatos utazót, Zirkuli Péter költőt, egyetemi tanárt. És mindenki hozhatna magával még három, talán tíz másvalakit. Meghívná a déli háború katonaszökevényeit, dr. Máriást, Bozsik Pétert, a határsértőket, Tolnai Ottót, Domonkos Istvánt, Maurits Ferencet, Benes Jóskát. Határmese-konferenciájára meghívná a névházasságokba beszármaztatott feleségeket és férjeket, a nyolcvanas évek névtelen könyv-, szamizdat- és kéziratcsempészeit, Ilia tanár urat és az akkori Széchényi Könyvtár egyetemista könyvfutárjait. Bodor Ádám (A börtön szaga), Kornis Mihály (Kádár János utolsó beszéde) és Dragomán György (A fehér király) könyve szól már csak arról az örökségről, amiben élünk. /Kőrössi P. József: Határsértők – Schengen előtt, Schengen után Gyermekeimnek. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 31./ (Az Élet és Irodalom hetilapban megjelent anyagnak a szerző által szerkesztett, kiegészített változata)

2008. február 23.

Székelyudvarhelyen alakult meg a Magyar Polgári Párt (MPP) első helyi szervezete. A február 21-én tartott alakuló ülésen a jelenlévők megválasztották a helyi elnökséget, az elnök Vajna Imre, alelnök pedig Nagy Mária Terézia. Az újonnan létrejött helyi szervezet már több mint száz tagot számlál Udvarhelyen. /Megalakult az MPP udvarhelyi szervezete. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./

2008. augusztus 15.

Az úgynevezett rendszerváltozással a két legeredetibb és legjellemesebb erdélyi prózaíró és a legjellemesebb költőnő kivonult az irodalomból. Az egyik prózaíró Györffi Kálmán, a Fehér ház című könyve kitűnő regény, a másik Varga Gábor, aki írt egy sorozat nagyon jó elbeszélést és három remek egyfelvonásost, most minisztériumi tisztviselő Bukarestben, és se Györffi Kálmán, se Varga Gábor nincs jelen az irodalomban, pedig ők nagyon karakánul viselkedtek azelőtt. Adonyi Nagy Mária a Dsida utáni erdélyi költészet legeredetibb hangú költője volt, most valahol Pesten korrektor, még a teljes nevét sem használja, és letagadja, hogy ő valaha is költő lett volna. Arról, hogy ennek a közel fél évszázadnak az irodalmából mi marad meg az irodalomtörténet számára, azt kell mondani, hogy nagyon kevés. Adonyit, Györffit és Varga Gábort, ha lesz irodalomtörténet, akkor számon fogják tartani, de a sok irodalmi nagyságot megemészti az idő. Hova lett Asztalos István, Horváth István vagy Nagy István? Még Szabó Gyula is, pedig jó író volt, igen kevés marad meg a műveiből. (Karácsonyi Zsolt: Buborékirodalom – Beszélgetés Szőcs István íróval, kritikussal, Helikon, 2008. augusztus 10.) /b. d. : Meglepő fordulatok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

2009. június 18.

Közel három esztendeje jött a hír: Szilágyi Domokos (1938–1976) költő együttműködött a Szekuritátéval. Majdnem mindenki tényként kezelte ezt, pedig azóta sem bizonyította be senki az állítás igaz voltát. Stefano Bottoni ifjú történész a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) levéltárában kutakodva három megfigyelési dosszié alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Balogh Ferenc fedőnevű ügynök azonos Szilágyi Domokossal. Bottoni felvette a kapcsolatot Szilágyi élettársával, Nagy Máriával, a költő életben levő öt testvére közül egyedül Szilágyi Kálmánnal tárgyalta meg az ügyet. Hárman közleményt adtak ki ,,Szilágyi Domokosnak a Szekuritátéval folytatott kapcsolatáról”. Ez a Helikon irodalmi folyóirat 2006. szeptember 25-i számában jelent meg. Nem ismert, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e az állambiztonsággal 1959 és 1964 között, valamint 1965 után. Kérdés, hogy a hálózati dosszié mellett Szilágyi Domokos megfigyelési dossziéval is rendelkezett-e. Vagyis egyidejűleg megfigyelő és megfigyelt is lehetett. A legsúlyosabb kérdés az együttműködés minősítése. Szilagyi Dominic nyilvántartásba vételéről 1963. május 30-án határoztak, mégpedig ,,magyar nacionalisták” címszó alatt úgynevezett ,,problémás” dossziét (dosar problema) nyitottak június 12-én. Szilágyi Domokost néhány hónapos bukaresti ,,aktív” megfigyelés után 1963. szeptember 2-ától a ,,passzív” megfigyeltek közé sorolták. 2006-ban egy Szilágyi-dosszié állt a kutatók rendelkezésére. Szekeres Attila most kapott választ a CNSAS-tól 2006-ban írt levelére, melyben arról érdeklődött, hogy Szilágyi Domokos együttműködött-e a Szekuritátéval. A válasz azt tartalmazza, hogy a törvény értelmében nem áll módjukban válaszolni. Nagy a történész felelőssége. Ki volt a Balogh Ferenc fedőnevű ügynök? Nem lehet tudni. Lehetett bárki, akár Szilágyi Domokos is. /Szekeres Attila: Hol vannak a bizonyítékok? (Szilágyi Domokos és a Szekuritáté). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./


lapozás: 1-27




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998