udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 10 találat lapozás: 1-10
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Nagybaczoni Nagy Vilmos

2000. szeptember 9.

Győrfi Dénes a Bécsi Döntés 60 éves évfordulóján szerezte meg a Bethlen Könyvtár /Nagyenyed/ számára egy igen nagybecsű forrásmunkát. Címe: Erdélyünk és honvédségünk. Képekkel ellátott történelmi eseménysorozat. Vitéz Béri László és mások közreműködésével szerkesztette Vitéz Rózsás József őrnagy és kiadta a Vitézi Rend Zrínyi csoportja Budapesten 1941-ben. Az előszóban olvasható: "1940 szeptemberében magyar honvédcsapatok vonultak be az ősi Erdély földjére, amelyen testvéreink élnek, de amelyet 22 esztendőn át elzárt tőlünk Trianon vak parancsa." Dr. Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály főszerkesztő, a szerkesztők Ágocs Géza, Tolnai Lajos és Gidó Béla. A könyvben dr. Cholnoky Jenő Erdély földjéről és népéről, dr. Kozocsa Sándor Erdély kultúrájáról, kimagasló alakjairól, Nagybaczoni Nagy Vilmos Erdélynek a világháború és a forradalmak idejebeli állapotáról írt. A Huszonkét év kálváriája című fejezetet Sulyok István, a Hazatérés napjai, hetei, hónapjai címűt Bery László, dr. Kopy Rezső, Berki János, dr. vitéz Vass Sándor, Marschalkó Lajos, dr. Szerelemhegyi Ervin, Zágoni István és dr. Mathia Károly írta. A megszálló erők felvonultatásának és a megszállás lefolyásának tükrét Dezseri János állította össze. /Győrfi Dénes: Erdélyünk és honvédségünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./

2002. április 23.

Nagybaconban még nincsenek mind kimérve a visszaadott földparcellák, így nem történt meg a hivatalos tulajdonba helyezés. A birtokleveleknek csak egynegyedét adták ki. A nagybaconi erdő-közbirtokosság visszaállítása most folyik. Bartha József (1923-1998) tanító 1978-ban zárta Nagybaconról szóló falumonográfiáját. Ki kellene egészíteni a históriát az eltelt évek történéseivel, mindenképpen ki kellene adni a kéziratban levő monográfiát. Nagybaczoni Nagy Vilmos (1884-1976) vezérezredesről, volt honvédelmi miniszterről tudnia kell az élőknek, hangsúlyozta Kisgyörgy Zoltán. /Kisgyörgy Zoltán: Változó Nagybacon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

2002. június 10.

Jún. 8-án ballagott Baróton a Baróti Szabó Dávid Középiskola 105 végzős diákja. Dimény János iskolaigazgató után Botos Erika szaktanfelügyelő, Albert Dénes polgármester beszélt. A Baróti Szabó Dávid Alapítvány az éveken keresztül kiváló teljesítményt nyújtó Buksa Szilárdnak ítélte a nagydíjat. A hagyománynak megfelelően a ballagók idén is emlékkopjafával emlékeztek szülőföldjük egy nagy szülöttjére, ezúttal Nagybaczoni Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszterre. /(hecser): Erdővidéki ünnep. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

2003. november 29.

Baróton a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a háromhavonta megjelenő Erdővidéki Lapok után újabb művelődés- és tudománynépszerűsítő kiadványsorozatot bocsátott útjára Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár címmel. Az első szám a tavaly májusban Kossuth Lajos emlékére tartott tudományos ülésszakon Csikány Tamás hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, Egyed Ákos történész, az MTA tagja, az EME elnöke és Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója előadásait foglalja magában. Legközelebb valószínűleg a tavasz folyamán sorra kerülő Nagybaczoni Nagy Vilmost méltató előadások (a célnak sikerült megnyerni négy budapesti szaktekintélyt) anyagát közlik. /(hecser): Új kiadvány Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

2004. május 28.

Emléktábla elhelyezésével hódol máj. 31-én Nagybacon a település jeles szülöttének emléke előtt. Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, volt magyar honvédelmi miniszter születésének 120. évfordulója alkalmából ünnepség keretében leplezik le a református imaházban az emlékplakettet, gazdag kulturális program teszi emlékezetessé az eseményt. A rendezvény keretében jeles hazai és magyarországi hadtörténészek részvételével tudományos ülést szerveznek. /Jeles szülöttére emlékezik Nagybacon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2004. június 1.

Máj. 31-én emlékeztek Nagybaconban Nagybaczoni Nagy Vilmosra, volt honvédelmi miniszterre. Bardocz Csaba, Bacon község polgármestere a vezérezredes életútjának főbb állomásait felsorolva emberi tartásáról emlékezett. Dr. Csikány Tamás hadtörténész kiemelte, nem szabad megfeledkezni azokról, akik nem harci tetteikkel, hanem emberségükkel szolgálták a nemzetet. Leleplezték Bodó Levente szentegyházi művész (kezének nyomát őrzi Erdővidéken Baróti Szabó Dávid és Gaál Mózes mellszobra, illetve a tejgyár falán elhelyezett, a Beke család ’48-as hőseinek emléket állító plakett és a millenniumi emlékmű) alkotását, a volt honvédelmi minisztert ábrázoló domborművet, az emlékplakettet. A délutáni tudományos ülésszakon Nagybaczoni Nagy Vilmos életútjáról dr. Csikány Tamás, Horváth Csaba, Illésfalvi Péter, Szani Ferenc budapesti hadtörténészek értekeztek, Kónya Ádám tanár Találkozásaim Nagybaczoni Nagy Vilmossal címmel tartott előadást, illetve Szabó János József hadtörténész, egyetemi tanár bemutatta Ivas István Az utolsó székely határőrök, 1944 című könyvét. /Hecser László: Nagybaczoni Nagy Vilmos-emléktáblát avattak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 1./

2007. július 14.

V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

2008. január 12.

,,A Don, a Don-kanyar a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatban. Itt vívta veszteségteljes harcát 1942―43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege” ― írta emlékirataiban Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes (1884―1976), honvédelmi miniszter. A doni katasztrófa évfordulóján 1943. január 12. napjának harci eseményeiről közöl a lap részletet dr. Szabó Péter hadtörténész feldolgozása alapján. /(sylvester): Valahol a Don-kanyarban... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

2008. május 23.

Bodali Mihály uzoni háborús veterán 89 éves, a Háromszék napilapban több riportban szerepelt, s azokban is szemrehányást tett, hogy községében nem ünneplik meg a Hősök Napját. Két fiatal korosztály 1940. december 2-án vonult be a magyar hadseregbe, s a fenyőággal díszített kaszárnyakapukon az a felirat volt: Isten hozott, székely testvérek! Ebből a korosztályból ma kevesen, Uzonban is csak ketten élnek. A második világháborúban Uzonból ötvenöt személy vesztette életét. Bodali vallja, hogy a katonatársakról sohasem szabad megfeledkezni. 1940–44 között nem volt olyan katonai ünnepség Sepsiszentgyörgyön, melyen a díszszázad első sorában részt ne vett volna már nem élő bajtársaival a Hősök Napján a közös temetőben. Magyarországon a múlt évben pünkösd első napján tartották a Hősök Napját, de fejet hajtottak Erdővidéken, Baróton, Nagybaconban. Felső-Háromszék falvaiban Nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredesről emlékeztek meg. Uzonban azonban felejtenek. /(sylvester): Az emlékezés erkölcsi kötelesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

2008. december 3.

Nagybaczoni Molnár Ferenc budapesti történész meglepetést szerzett Tábornokok földje, Erdővidék /Tortoma Könyvkiadó, Barót/ című könyvével. Erdővidék az írók, tudósok, lelkészek sokasága, Apáczai Csere János, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Benkő József és társaik mellett a történelem során a magyar katonatisztek sokaságát állította az ország, a haza szolgálatába. Róluk a Trianon utáni Erdélyben politikai-ideológiai okok miatt nem sok szó eshetett, kivéve a ,,kicsi magyar világ” négy évét, de utólag erről sem volt tanácsos beszélni. Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok-honvédelmi minisztert azért lehetett Romániában említeni, mert dr. Petru Groza a félelmetes hatalmú Rákosi Mátyásnál interveniált a méltányosabb és emberségesebb bánásmódért. (Nagybaczoni Molnár Ferenc könyvéből lehet megtudni, hogy a súlyos börtönbüntetésre ítélt katonatiszt fiát is Groza kérésére engedték szabadon Rákosi pribékjei.) Nagybaczoni Nagy Vilmos sokoldalú tehetség volt, jó tollú író, számon tartott festő is volt, s könyve, A végzetes esztendők (1986) a magyar történetírás ínséges esztendeiben revelációként hatott. Erdővidéken az élő emlékezet is megőrizte az 1940-es szülőföldi katonai bevonulás fantasztikus emlékét. Csupán Nagybaconból öt család, a Nagybaczoni (Telegdibaczoni) Nagy, a Sepsi-Nagybaconi Molnár, a Sepsibaczoni Toókos és a Telegdibaczoni Keresztes, továbbá valószínűsíthetően a Nagybaczoni Baló öt tábornokot (!) „állított ki”, három ezredest, két alezredest és két őrnagyot küldött a magyar honvédelem szolgálatába. Aki tud még Európában egy kistelepülésen belül ilyen főtiszti ,,katonatermésről”, az szóljon, írta Sylvester Lajos. A XX. században Háromszék négy magyar honvédelmi minisztert ,,adott”, s az sem véletlen, hogy a háromszéki nemesi családok címermezejében olyan sűrűséggel szerepel a kardot markoló páncélozott kar. /Sylvester Lajos: Katonanemzet – voltunk (Tábornokok földje, Erdővidék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./


lapozás: 1-10




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998