udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 82 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-82
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ceausescu, Nicolae

1990. január 13.

Az RMDSZ kolozsvári szervezete nevében Balázs Sándor és Kása Zoltán írta alá a beadványt, amelyben javasolják a magyar tannyelvű kolozsvári Bolyai Tudományegyetem újjáalakítását. Emlékeztettek arra, hogy az egyetem megszüntetése az 1959-es egyesítéssel vette kezdetét. Az egyesülés a terror légkörében történt meg, a későbbi diktátor, Nicolae Ceausescu sugalmazására. Az egyesítés szabad utat nyitott az anyanyelvű oktatás rendszeres csökkentésére. Az anyanyelvű oktatás olyan helyzetbe került, hogy nem láthatta el funkcióját, a diplomás értelmiségi nemzedékek szárnyra bocsátását, amire a magyar nemzetiségnek szüksége lett volna. /Beadvány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

1992. február 20.

Orvosi kezelés szükségessége miatt szabadon engedték Andruta Nicolae Ceausescu tábornokot, a baneasai belügyi iskola volt parancsnokát, aki 1989. decemberében személyesen is lőtt a tüntetőkre. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

1992. július 27.

A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte Nicolae Ceausescu fia ellen népirtás miatt kiszabott ítéletet. Nicu Ceusescunak "előre megfontolt emberölésre való felbujtás" miatt kell új tárgyaláson felelnie. /MTI/

1993. február 5.

A Romania Mare bejelentette, hogy Pitestiben alakulófélben van a Nicolae Ceausescu Emlékét Ápoló Bizottság. Előtte pedig a volt Securitate tagjainak ligája alakult meg Becsület, Méltóság, Igazság és Demokrácia néven. - Mindezeket segíti az ország nehéz helyzete: 1992-ben az ipari termelés 21,8, a mezőgazdasági 9,2 százalékkal, a kiskereskedelmi áruforgalom 17,5 százalékkal csökkent. /Gyarmath János /Romániai Magyar Szó főszerkesztője/: Nosztalgia és restauráció Romániában. = Magyar Nemzet, febr. 5./

1995. december 12.

A dec. 12-i bukaresti lapok közölték C. V. Tudor újabb vádaskodó írását. A legfelsőbb bíróság elnökéhez és a főügyészhez intézett nyílt levelében ezt írta: "Nyilvánosan vádolom Ion Iliescut, Virgil Magureanut és más összeesküvőket Nicolae Ceausescu román államfő és felesége meggyilkolásával, valamint legalább erkölcsi bűnrészességgel még legalább ezer ember halálában, akiket azt követően lőttek le, hogy az új csapat átvette a hatalmat." A terjedelmes levél szerzője az 1989 óta eltelt időszak minden botrányát felidézte, majd magára vállalta a felelősséget az Iliescu-ellenes, álnéven közölt írásokért. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

1996. február 27.

A Szocialista Munkapárt országos konferenciája Adrian Paunescu szenátort választotta a párt jelöltjévé az őszi elnökválasztásra. A kétnapos pártértekezleten a posztkommunista párt tanácskozásának résztvevői valamennyi dokumentumot egyhangúlag szavaztak meg. A pártértekezleten több szónok élesen bírálta a Társadalmi Demokrácia Pártját, a kormány vezető erejét, ugyanakkor Adrian Paunescu és más szónokok is méltatták Ion Iliescu államfő tevékenységét. A SZMP jelöltje szólt a kivégzett diktátor, Nicolae Ceausescu "érdemeiről" is és sajnálkozását fejezte ki "tragikus sorsával" kapcsolatban. /A. Paunescu a szocialisták elnökjelöltje. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

1997. május 7.

A Társadalmi Párbeszéd Csoport Bukarestben a Bolyai Egyetemről rendezett vitát, melyet Sorin Antohi egyetemi tanár vezetett. Serban Agachi a Babes-Bolyai Tudományegyetem kancellárja elmondta, hogy "Kolozsváron nem verekszünk" és hangsúlyozta, hogy a vita kulturáltan, akadémiai szinten folyik az érdekeltek között. Kijelentette, hogy a román akadémiai közösség nem vitatja az önálló magyar egyetem céljának jogosságát, de feltette a kérdést, "miként valósítható az meg anélkül, hogy lerombolnák a BBTE Európa-szerte érdeklődést kiváltó multikulturális struktúráját". Horváth Andor, a magyar tanári közösség álláspontjának szóvivője hangsúlyozta, hogy 1959-ből kell kiindulni, majd, hogy politikai döntésre van szükség, mert a tét nem egy egyetem belső szervezése, hanem a romániai magyar értelmiség s vele a romániai magyarság jövője. Kijelentette, hogy "ez ellen irányult az 1959. évi döntés", ezt kell jóvátenni. Neményi József Nándor volt Kolozs megyei RMDSZ képviselő, jelenleg pedig a Versenytanács államtitkári rangú tagja, felidézte a drámai napokat, amikor 19 éves diákként átélte a "Korea-stílusú kampány"-t, melyet a magyar egyetem ellen indítottak. Elmondta, hogy Gheorghiu Dej főtitkári döntését végrehajtandó ott ült az egyesítő gyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu a későbbi pártvezető, valamint Ion Iliescu, akkor mint ifjúsági vezető, "az egyesítés" lelkes aktivistája. Claude Karnouh Kolozsváron tanító francia etnológus arra bíztatta a hallgatóságot, hogy tárgyilagosan értékelje a magyarok kiindulópontját. "Hogy ki mettől van itt tette fel a kérdést. A magyarok mindenesetre itt vannak ezer éve. Nem túl sok, de nem is kevés", mondta a professzor. A Tanügyminisztérium egyik államtitkára, valamint egy illetékes osztályvezető kijelentették, hogy védik a BBTE egységét, multikulturalitását, és felhívták a figyelmet a különválás óriási költségeire. Magyari Vincze Enikő, a BBTE magyar előadója kifejtette, attól tart, hogy a különválás egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet és szerinte a megfelelő önállóságú magyar tagozat a legjobb megoldás. A lap emlékeztet, hogy Serban Agachi terve a fakultások magyar, román és német oktatóit külön csoportosítja, de az egyetem szenátusában így is megmaradnak az eddigi arányok, a románok 80%-ot képviselnek. Úgy véli, hogy jóindulat esetén minden kéréshez hozzájárulhatnak, de mi történik, ha nem az európai szellemiségű Andrei Marga lesz a rektor, ha egyszer majd nem a jelenlegi szellem érvényesül? A vita nem oldotta meg a kérdést, de biztató: maga a vita. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

1997. november 10.

A Nagy-Románia Párt Bukarestben nov. 9-én befejezett kongresszusán két hivatalos dokumentumot fogadtak el. A párt a "felvilágosult nacionalizmus" doktrínája alapján áll. Programjuk "rendet és fegyelmet" ígér. Kormányra kerülése esetén a párt létrehozza a "Románellenes Tevékenységet Vizsgáló bizottságot", és megindítja az eljárást "a horthysta RMDSZ" betiltására. A román állam tekintélyét helyre fogják állítani Hargita és Kovászna megyében. Az NRP-kormány kezdeményezni fogja a Magyarországgal és Ukrajnával kötött alapszerződések újratárgyalását "a történelmi igazság, a nemzetközi jog és a Románia érdekeinek járó tisztelet alapján". Javasolni fogják a Moldovai Köztársaság "békés úton történő visszatérését az anyaországhoz" egy konföderáció keretében. A párt méltatta a háborús bűnösként kivégzett "hős katonát", Antonescu marsallt, aki "a keleti kommunista kolosszus ellen küzdött", továbbá az ország két kommunista vezetőjét, Gheorghiu Dejt és az 1989-ben kivégzett Nicolae Ceausescut, akik "megteremtették a feltételeket a nemzeti doktrína feltámadásához". Programjuk szerint "Nagy-Románia újbóli megteremtését, az önkényesen elragadott területeknek a hazához való visszatérését kell céloznia". "Az igazság az, hogy Romániának vissza kell nyernie azokat az örök román területeket, amelyeket elraboltak tőle a Ribbentrop-Molotov paktum nyomán". A kongresszuson nagy sikert aratott Iuliu Furo (Fúró Gyula) szenátor, a párt szenátusi csoportjának vezetője, például olyan kijelentésekkel, mint hogy "az RMDSZ-nek el kell tűnnie a föld színéről", "Erdély román volt, román és román marad", "a román nyelv szent". - A Nagy-Románia Párt újraválasztotta elnökévé Corneliu Vadim Tudort. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

1998. január 7.

A román államügyészség gyilkossággal és gyilkossági kísérlettel vádolja Victor Stanculescu és Mihai Chitac tábornokot az 1989 decemberi temesvári - néhány nappal később a Ceausescu-rendszer bukásához vezető - felkelés résztvevői elleni megtorlással kapcsolatban. A vádirat a temesvári felkelőkre lövető több román katonai és titkosszolgálati vezető ellen fogalmaz meg vádakat. - Mint ismeretes, a két tábornokot Nicolae Ceausescu volt diktátor küldte a felkelés hírére Temesvárra, ahol - mint a vádirat tartalmazza - december 17 és 20 között tüzet nyitottak a tüntetőkre, megölve 72 és megsebesítve 253 embert. Stanculescu a továbbiakban visszatért Bukarestbe és szerepet játszott abban, hogy a hadsereg a felkelők oldalára állt, ezt követően pedig miniszteri, többek között nemzetvédelmi miniszteri tisztséget töltött be a fordulat utáni első időszakban, jelenleg pedig ismert üzletember. Chitac tábornok szintén fontos szerepet játszott a fordulat utáni első időszak hatalmi struktúráiban, az 1990. júniusi Egyetem-téri antikommunista ellenzéki tüntetések szétverése és az akkori "bányászjárás" idején belügyminiszter volt. A vádirat szerint Stanculescu a temesvári események idején a tüntetők ellen a hadsereget bevető Ion Coman helyi parancsnok helyettese. Chitac tábornok pedig szintén aktív szerepet játszott a parancsnokság megbeszélésein. A temesvári per lesz az első, amelyben olyan vezetők állnak bíróság elé a Ceausescu-rezsim utolsó napjaiban játszott szerepükkel kapcsolatban, akik a fordulat után is fontos politikai funkciókat töltöttek be az új vezetés keretében. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

1998. március 1.

Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte március elsején a marosvásárhelyi rádió magyar adása, amely annak idején az egy darabig fennállt Magyar Autonóm Tartomány központjából adott anyanyelvű műsort a térség magyarságának. Az ünnepségen a román rádió valamennyi területi stúdiója képviseltette magát, jelen volt továbbá az ungvári, a pozsonyi rádió küldöttsége, a magyarországi delegációt pedig Juhász Judit vezette. A jubileum alkalmával a marosvásárhelyi rádió magyar szerkesztősége emlékkönyvet jelentetett meg Szól a rádió címen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./ A magyar adás létrejötte egybeesett a kisebbségeknek akkor nyújtott más - később az autonóm tartománnyal együtt, vagy azt követően megszüntetett felszámolt - kedvezményekkel, 1985-ben pedig Nicolae Ceausescu pártvezető utasítására országszerte az összes anyanyelvű és területi rádióadást megszüntették. Mint Jászberényi Emese, a marosvásárhelyi rádió magyar szerkesztőségének vezetője a márc. 2-i ünnepi műsorban felelevenítette, az intézkedés olyan hirtelen jött, telefonon, hogy még az éppen folyó műsor végét sem várhatták meg, azonnal be kellett szüntetni az adást: az emberek azt hitték, elromlott a rádiójuk, és szerelőhöz vitték a készülékeket. A marosvásárhelyi rádió magyar szerkesztősége, akárcsak a többi romániai magyar nyelvű rádió- és tévéműhely, az 1989 decemberi fordulat után kezdte meg újra munkáját és azóta is szolgálja azt a mintegy másfél millió embert, aki tudja venni a térségben ezt a naponta 5-7 órán át sugárzott változatos magyar nyelvű műsort. Az évforduló alkalmából már hetek óta több adásban, műsorban eleveníti fel az marosvásárhelyi rádió magyar szerkesztőgárdája az elmúlt négy évtized kiemelkedő adásait, műsorait, legérdekesebb rádiós és közéleti emlékeit. /MTI, márc. 2./

1998. április 17.

Több mint másfél millió románt, azaz az ország felnőtt lakosságának 10 százalékát figyeltette a Securitate, Nicolae Ceausescu kommunista diktátor titkosrendőrsége - jelentette az AFP Ticu Dumitrescu román kereszténydemokrata párti szenátor egy pénteki televíziós nyilatkozatát idézve. A román közvélemény számára érzékeny adatokról beszámoló szenátusi tag a Pro-Tv magánállomásnak elmondta: majd 2 millió titkosrendőrségi aktát vizsgáltak át, és ezek közül 1 millió 600 ezerben találtak utalást a rendőrségi megfigyelésről. Az újabb adatok arra is rávilágítottak, hogy a Securitate 486 ezer embert szervezett be. A román tömegtájékoztatás eddig 150 ezer informátorról tudott. /MTI/

1998. május 7.

A Társadalmi Párbeszéd Csoport Bukarestben a Bolyai Egyetemről rendezett vitát, melyet Sorin Antohi egyetemi tanár, szellemtörténész vezetett. Serban Agachi a Babes-Bolyai Tudományegyetem kancellárja elmondta, hogy "Kolozsváron nem verekszünk" és hangsúlyozta, hogy a vita kulturáltan, akadémiai szinten folyik az érdekeltek között. Kijelentette, hogy a román akadémiai közösség nem vitatja az önálló magyar egyetem céljának jogosságát, de feltette a kérdést, "miként valósítható az meg anélkül, hogy lerombolnák a BBTE Európa-szerte érdeklődést kiváltó multikulturális struktúráját". Horváth Andor, a magyar tanári közösség álláspontjának szóvivője hangsúlyozta, hogy 1959-ből kell kiindulni, majd, hogy politikai döntésre van szükség, mert a tét nem egy egyetem belső szervezése, hanem a romániai magyar értelmiség, s vele a romániai magyarság jövője. Kijelentette, hogy "ez ellen irányult az 1959. évi döntés". Neményi József Nándor volt Kolozs megyei RMDSZ képviselő, jelenleg pedig a Versenytanács államtitkári rangú tagja, felidézte a drámai napokat, amikor 19 éves diákként átélte a "Korea-stílusú kampány"-t, melyet a magyar egyetem ellen indítottak. Elmondta, hogy Gheorghiu Dej főtitkári döntését végrehajtandó ott ült az egyesítő gyűlés elnökségében Nicolae Ceausescu a későbbi pártvezető, valamint Ion Iliescu, akkor mint ifjúsági vezető, "az egyesítés lelkes aktivistája". Claude Karnouh Kolozsváron tanító francia etnológus arra bíztatta a hallgatóságot, hogy tárgyilagosan értékelje a magyarok kiindulópontját. "Hogy ki mettől van itt?- tette fel a kérdést. "A magyarok mindenesetre itt vannak ezer éve. Nem túl sok, de nem is kevés" - mondta a professzor. A tanügyminisztérium egyik államtitkára, valamint egy illetékes osztályvezető kijelentették, hogy védik a BBTE egységét, multikulturalitását, és felhívták a figyelmet a különválás óriási költségeire. Magyari Vincze Enikő, a BBTE magyar előadója kifejtette, attól tart, hogy a különválás egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet és szerinte a megfelelő önállóságú magyar tagozat a legjobb megoldás. A lap emlékeztet, hogy Serban Agachi terve a fakultások magyar, román és német oktatóit külön csoportosítja, de az egyetem szenátusában így is megmaradnak az eddigi arányok, a románok 80%-ot képviselve. Úgy véli, hogy jóindulat esetén minden kéréshez hozzájárulhatnak, de mi történik, ha nem az európai szellemiségű Andrei Marga lesz a rektor, ha egyszer majd nem a jelenlegi szellem érvényesül? /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

1998. szeptember 19.

Mihai Grigoriu felidézte a Bolyai Egyetem felszámolásának történetét. Visszapillantott az 1945-ös kezdethez. Mihály király aláírta a 407-es törvényrendeletet, amely kimondta: "Kolozsváron 1945. július 1-jei hatállyal magyar előadási nyelvű egyetemet állítanak fel, amely négy karral. irodalom és bölcsészeti, jog- és közgazdasági, természettudományi, valamint orvosi karral fog működni. Az intézmény megkapja a kolozsvári Regina Maria Líceum épületét." Az egyetemet későbbi rendelettel nevezték el Bolyai Egyetemnek. - Az 1956-os magyar forradalom utáni megtorlások után megindult a magyar intézmények elleni támadás. 1958. január 7-én meghalt Petru Groza, akit a közvélemény a magyar egyetem megalapítójaként tartott számon. 1958 júliusában kivonták a szovjet csapatokat Romániából. 1958 februárjában magyar párt- és kormánydelegáció járt Romániában, Kádár János és Kállai Gyula nyíltan megdicsérte Románia nemzetiségi politikáját. Kállai Gyula Marosvásárhelyen kijelentette: "Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területigényünk nincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje és népe, hogy azon felépítse a maga szocialista hazáját." Ebből a román pártvezetés arra következtetett, hogy Budapest levette kezét az erdélyi magyarokról. - 1959. február 28-a és március 5-e között egymást követő gyűléseken győzködték Kolozsváron a tanárokat és a hallgatókat az egyesítés helyességéről. A megbeszéléseken Bukarestből jelen volt Nicolae Ceausescu és Ion Iliescu, a Diákegyesületek Szövetsége Országos Tanácsának elnöke is. Ennek érdekében befolyásos tanárokat szólítottak fel beszédek tartására. Szabédi Lászlónak 1958. február 28-án kellett felszólalnia. Beszédét nem tartotta megfelelőnek Ceausescu, aki durván közbekiáltott, ezért később Szabédinak önkritikát kellett gyakorolnia. A két egyetem egyesítése után Kállai Gyula Bukarestbe utazott, hogy tájékoztatást kérjen a történtekről. A megbeszélésékről 87 oldalas, gyorsírással készült román feljegyzés maradt meg. Ebből közöl részleteket Mihai Grigoriu. 1958. július 16-án Kállai Gyula kifejtette: a két egyetem egyesítését a magyar párt "az önök belső ügyének tekinti". "A cél, amelyet a két egyetem egyesítésével akarnak elérni, helyes." Kállai mentegetőzve magyarázkodott, hogy Magyarországon léteznek reakciós, nacionalista elemek. Azt kérte, hogy a jövőben a magyar kisebbség kérdéseiben a magyar pártvezetés kapjon tájékoztatást. A tárgyaláson jelen levő Ceausescu megmagyarázta Kállainak, hogy a marxi-lenini tanítás szerint jártak el. A magyar és román diákok örömnyilvánítással fogadták az egyesítést. /Mihai Grigoriu: Fájdalmas kérdések. A Bolyai Egyetem "felszámolásának" történetéből. = Magyar Nemzet, szept. 19./ Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett.

1999. január 8.

Emil Constantinescu államfő január 6-án fogadta Eberhard-Wolfgang Wittstock képviselőt, a Romániai Németek Demokrata Fóruma /RNDF/ közelmúltban megválasztott új elnökét. A megbeszélésen Wittstock sürgette a kisebbségi törvény elfogadását, mert véleménye szerint ez a jogszabály jótékony hatással lenne a Romániában élő többség és kisebbség kapcsolataira. Az RNDF elnöke a találkozó után azt nyilatkozta, hogy "a román közvélemény már nem olyan toleráns a kisebbségekkel szemben, mint amilyen az 1989-es fordulatot követő első években volt". Wittstock felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi törvény tervezetét a kormány mellett működő kisebbségi hivatal már elkészítette, s azt jóváhagyta a romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsa. A romániai németek szervezetének vezetője kérte Emil Constantinescut, hogy az államfő lehetőségeinek megfelelően segítsen a kommunista rendszer idején elkobzott tulajdon visszaszolgáltatásában is. Wittstock egyben felhívta a román elnök figyelmét arra a visszásságra, hogy a román állam megadóztatja azt a térítésmentes anyagi segítséget, amelyet Németország nyújt a romániai németeknek annak érdekében, hogy szülőföldjükön maradjanak. Wittstock kijelentette, hogy megváltozott az álláspontjuk a Petőfi-Schiller egyetem tervével kapcsolatban és ők is támogatják az egyetem létrehozását, mivel az lehetőséget adna a romániai német fiataloknak, hogy felsőfokú tanulmányaikat is anyanyelvükön folytathassák. - Az Erdélyben élő német közösség létszámának gyors csökkenéséről írt a Cotidianul jan. 7-i száma. 1939-ben 250 ezer német nemzetiségű élt Erdélyben. A hetvenes években lélekszámuk 180 ezer volt. Nicolae Ceausescu 70 ezer németet "eladott" az NSZK-nak, azaz jelentős összeg lefizetése ellenében engedélyezte kivándorlásukat. Ceauescu bukását 110 ezer német nemzetiségű élte meg Erdélyben. Közülük 70 ezren a fordulatot követő két évben távoztak. Jelenleg a Romániában élő német közösség kevesebb mint 17 ezer főt számlál. /A kisebbségi törvény elfogadását sürgetik a németek. Támogatják a közös egyetem ügyét. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

1999. február 22.

1959. febr. 22-én mondták ki a döntést, és még abban az évben megszűnt az önálló magyar Bolyai Tudományegyetem. Nicolae Ceausescu a román pártvezetés tagjaként, Ion Iliescu diákszövetségi vezetőként jelentős szerepet játszott a magyar egyetem megszüntetésében. /Negyven éve szüntették meg a Bolyai Egyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

1999. június 9.

A Legfelső Bíróság jún. 7-én hatályon kívül helyezte azt a halálos ítéletet, amelyet a Katonai Legfelső Bíróság 21 évvel ezelőtt mondott ki a Ceausescu-diktatúra leghíresebb dezertőrére, Mihai Pacepa tábornokra, a Securitate egyik volt vezetőjére. Pacepa tábornok 1978 júliusának végén szolgálati útra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, s német területre érve politikai menedékjogot kért az Egyesült Államoktól. A Katonai Legfelső Bíróság három héttel később két halálos ítéletet is kimondott rá: egyrészt államtitkok idegen hatalomnak történő átadásáért, másrészt hazaárulásért. - Ion Iliescu, az RTDP vezetője - aki államfőként elutasította Pacepa kegyelmi kérvényét - úgy vélekedett, hogy a tábornok elsősorban Romániát, és nem Nicolae Ceausescut árulta el. - Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ volt igazgatója óriási tévedésnek nevezte a Legfelső Bíróság ítéletét. /Sz. K.: Rehabilitálták Mihai Pacepa tábornokot. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

1999. szeptember 17.

Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista kolozsvári polgármester tiltakozó utcai tüntetésekkel kívánja fogadni Alföldi László új magyar főkonzult, akit a volt kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu után ő is nemkívánatos személynek akar nyilváníttatni Romániában és Kolozsvárott. A román sajtó ismertette azt az ultimátumszerű levelet, amelyet a kolozsvári polgármester Radu Vasile miniszterelnöknek küldött. Funar azt követeli, hogy a kormány szeptember 20-ig - a magyar főkonzul megbízólevelének tervezett átadásáig - vonja vissza a kinevezéshez adott jóváhagyását. Ellenkező esetben tiltakozó utcai tüntetéseket szervez városában és sztrájkőrséget rendel ki a kolozsvári magyar főkonzulátus épületéhez. Gheorghe Funar két évvel ezelőtt, a kolozsvári főkonzulátus újranyitásakor már botrányt kavart: kitartóan követelte, hogy vonják be az épületről a magyar nemzeti lobogót, majd igazi román hősként ünnepeltette és megjutalmazta a polgármesteri hivatalnak azt az alkalmazottját, aki ellopta a zászlót a helyéről. /Gh. Funar utcai tüntetést tervez az új kolozsvári magyar főkonzul fogadására. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./ Horváth Gábor magyar külügyi szóvivője Gheorghe Funar tiltakozása kapcsán nyilatkozott: Funar vádjai mérföldekre vannak a magyar-román együttműködés elmélyítésére irányuló közös céloktól. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a kolozsvári főkonzulátus működésével kapcsolatban, sajnos, eddig is voltak olyan szélsőséges történések, "amelyek azonban nem tudták megzavarni a jól alakuló magyar-román együttműködési folyamatot." Alföldi teljes mértékben élvezi a külügyi vezetés bizalmát, hiszen a magyar-román kapcsolatok fejlesztése terén komoly tapasztalatokkal rendelkezik, s immár harmadszor teljesít diplomáciai szolgálatot Romániában. Hozzátette: román részről hivatalosan sem merült fel vele szemben semmiféle kifogás. /Horváth Gábor Gheorghe Funar tiltakozása kapcsán nyilatkozott. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./

2000. október 4.

A szenátus ülésén Nicolae Ceausescu, az 1989 decemberében kivégzett diktátor szerepének újraértékelését követelte Florea Preda /Nagy Románia Párt/ szenátor, aki igaz hazafiként és ügyes diplomataként méltatta Ceausescut. Véleménye szerint a diktátor "született intelligenciájának és bátorságának" köszönhetően ügyesen manőverezett a világ nagyhatalmai között és az ő közvetítésével jött létre a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok elnökének találkozója. Florea szerint közvetlenül 1989 után népirtás kezdődött Romániában. Ennek példájaként hozta fel, hogy csak 1999-ben 3500 ember lett öngyilkos. /A diktátor rehabilitálását kérik. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./

2000. november 3.

A román hadsereg új vezérkari főnöke, Mihail Popescu tábornok ugyanaz a Mihail Popescu ezredes, aki 1989. december 22-én, a IV. Erdélyi Hadsereg tisztjeként Ceausescut támogató és a "temesvári huligánokat" elítélő nyilatkozat szerzője - emlékeztetett a Ziua de Ardeal a lemondott Mircea Chelaru tábornok utódjának személyéről. A cikk szerzője a "Lőjétek le őket, mert nem emberek" című kötet szerzőit, Liviu Domsát és Victor Lungut szólaltatta meg, akik tudni vélik, Popescu akkor "mély elkötelezettségét fejezte ki Nicolae Ceausescu elvtárs és a Román Kommunista Párt igazságos és bölcs politikájával szemben". (A szerző szerint különben Popescu elsők között tett szert egy forradalmár igazolványra is.) Az újdonsült vezérkari főnök nagybátyja és az egykori diktátor közötti barátság is közismert, és a fenti kapcsolat alapján Popescut még tisztiiskolásként a szilágysomlyói katonai egység parancsnokává nevezték ki - írta a Ziua. A lap meg nem nevezett forrásai szerint az 1989 decemberében a IV. Erdélyi Hadsereg parancsnokhelyettesi tisztségét ellátó Popescu a forradalom után a Victor Athanasie Stanculescu tábornokhoz és Ion Iliescuhoz közel álló, a Hadsereg Stabilitásáért Tevékenykedő Bizottság tagja volt, Constantin Degeratu tábornokkal, jelenlegi elnöki tanácsossal együtt. Doina Cornea a Szabadság kérdésére nem tudta alátámasztani a sajtóban megjelent információkat. /Ceausescut támogató nyilatkozatot fogalmazott 1989. december 22-én az új vezérkari főnök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

2001. március 12.

Az egykori kommunista funkcionáriusok romániai visszatéréséről írt a The Washington Times márc. 10-i számában Ion Pacepa, aki Nicolae Ceausescu uralma idején a román hírszerzés vezetőjeként Nyugatra szökött. A cikk szerint Romániában újra felütötte fejét az antiszemitizmus. Utalt egyebek közt arra, hogy amerikai zsidó szervezetek kérték Ion Iliescu államfőt, vessen véget a náci korszakbeli vezetők rehabilitálásának. Pacepa megjegyezte: teljesen összeegyeztethetetlen lenne Románia jelenlegi soros EBESZ-elnöki funkciójával, ha tisztelegne a hírhedt Ion Antonescu marsall emléke előtt. "Az új antiszemiták nem mások, mint a régi kommunisták, akik ismét többségben vannak a parlamentben" - írta Ion Pacepa. A volt kémfőnök írásában sorra vett néhány "nacionalistává átkeresztelkedett kommunistát". A törvényhozásban jelen lévők közül kiemelte Corneliu Vadim Tudort, a Ceausescu család egykori "udvari költőjét", a Nagy-Románia Párt mostani vezetőjét, Gheorghe Buzatu volt kommunista történészt, aki újabban a vasgárdistákról szóló írásaival igyekszik rehabilitálni az egykori fasisztákat, valamint Constantin Florescut, a Ceausescu-féle "kulturális miniforradalom" egyik értelmi szerzőjét, aki antiszemita és magyarellenes aktivistává "képezte át magát". Pacepa élesen bírálta Bill Clinton volt amerikai elnököt, amiért tavaly decemberben támogató hangvételű levelet küldött Bukarestbe a hatalomba visszatért kommunistáknak. Kifejezte reményét, hogy George Bush, az új republikánus elnök "hozzásegíti majd a románokat annak meglátásához, milyen csúnya az új kormányzatuk ábrázata". /Pacepa: Romániában kiújult a zsidóellenesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./ Pacepa két egykori beosztottjának a karrierjére is felhívta a figyelmet: Ristea Priboi lett annak a törvényhozási bizottságnak az elnöke, amely a hírszerzés fölött gyakorol felügyeletet, Tudor Tanase nyugalmazott tábornokot pedig megbízták az elektronikus megfigyelő rendszerek részlegének irányításával. /A kommunista vezetők visszatérnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 16./

2001. március 27.

Márc. 26-án háromtól hét évig terjedő börtönbüntetésre ítélt a román legfelsőbb bíróság öt kézdivásárhelyi személyt egy volt kézdivásárhelyi rendőr őrnagy 1989. decemberében történt haláláért. Filip-Orbán Daniela Kamillát hét, Héjja Dezsőt és Paizs Octaviant (Ottót) 4-4, Reiner Antont és Konrád Jánost pedig 3-3 évi börtönre ítélték halált okozó ütlegelésért. A vád szerint Aurel Agache rendőr őrnagyot egy, 1989. decemberében a kézdivásárhelyi pártszékház előtt a kommunista rendszer és Nicolae Ceausescu ellen tüntető csoport tagjai ölték meg. A néhai tiszt családtagjainak kérésére indított vizsgálat során hét tettest azonosítottak, mint olyanokat, akik agyonverték Agachét. (Az 1990-ben közúti balesetben elhalálozott Kanabé Sándor István esetében az ügyészség beszüntette a vizsgálatot.) A Legfelsőbb Bíróság tulajdonképpen megerősítette a bukaresti táblabíróság által másodfokon hozott ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság ítélete végleges jellegű és végrehajtása kötelező. Frunda György, az RMDSZ szenátora, a vádlottak védőügyvédje kijelentette: az elítéltek nevében a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulva kéri a felmentésüket. /Ítélet született az Agache-perben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Az 1989-es forradalom hevületének több mint ezer áldozata közül épp a Székelyföldön: Kézdivásárhelyen, Oroszhegyen és Zetelakán megölt rendőrök lincselőire sújtott le a legnagyobb szigorral a bíróság. A forradalmi tömegekbe lövető katonatisztek zöme az utóbbi években is szépen araszolt fölfelé a ranglétrán. A Temesváron 1989. dec. 22-e előtt kioltott 72 emberéletért elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokok ellen hozott ítéletet az elmúlt hetekben felfüggesztette a legfőbb ügyész, perújrafelvételt követelve. /Gazda Árpád: Iustitia szeme. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

2001. november 13.

A hetedik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár talán legszokatlanabb mozzanata az volt, hogy Gyéresi Júlia marosvásárhelyi színművésznő szinte reggeltől estig elmondta Pilinszky János összes verseit. A vásár utolsó napján több kiadó ismertette újdonságait. Az önéletrajzi jellegű Bánffy Miklós trilógiáról Dávid Gyula /a kolozsvári Polis Kiadó vezetője/ elmondta: 1989 előtt a Kriterion Könyvkiadó számtalanszor tett kísérletet arra, hogy Bánffy műveit megjelentesse, de ezt nem sikerült elérni. Az 1904-től 1914-ig terjedő időszakról hírt adó alkotás művelődéstörténeti értékkel is bír. Gy. Dávid Gyula a bonchidai Bánffy-kastélyról írt könyvet. A Kalota Kiadónál /Kolozsvár/ nemrég látott napvilágot Czegei Carla Bözsi című írása, melyhez Marosi Ildikó előszót írt. Megjelent Molter Károly levelezésének második kötete. Igen gazdag volt a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó könyvvásári felhozatala. Köztük van Magyari András és Egyed Ákos történészek gondozásában megjelent tanulmánygyűjtemény: A székelység története a 17-19. században. A történészek célja egy korszerű Székelyföld monográfia megalkotása. A Németországban élő Gáll Mátyás Vízválasztók című, románul megírt dokumentumregényét az ugyancsak Németországban élő Hajdú Farkas Zoltán fordította magyarra. Gáll Mátyás egy zsidó kereskedő család gyermekeként látta meg a napvilágot. Bekerült az illegalista kommunista mozgalomba, majd börtönben töltött évei során többek között Nicolae Ceausescuval, Emil Bodnarassal, Gheorghe Gheorghiu Dej-zsel együtt raboskodott. Gáll Mátyás elmondta, azért írta románul, mert együtt dolgozott olyan politikai személyiségekkel, akiknek később igen jelentős szerepe volt Románia történetében, tehát a román közvéleménynek meg kellene ismernie azokat az eseményeket, melyeket ő átélt. A Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ jelentette meg Miklóssy Gábor festőművészről szóló monográfiát, a magyarországi művészettörténész, Sümegi György munkáját. /(Máthé Éva): Könyvvásári körséta (2.). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ Gazdag a kínálata nemzetközi könyvvásáron. Az romániai magyar kiadók közül leggazdagabb kínálattal a Pallas-Akadémia jelentkezett, Tőzsér József igazgató tájékoztatása szerint ebben az évben negyvennégy könyvet jelentettek meg, többségüket támogatás nélkül, saját erőforrásból. A Polis és a Kalota Könyvkiadó közös standján Gy. Dávid Gyula A bonchidai Bánffy-kastély s a Bánffy Miklós-sorozat Megszámláltattál, És híjával találtattál, Darabokra szaggattatol című kötetei - az idei erdélyi magyar könyvtermés talán legjelentősebb filológiai teljesítménye. A vásár színfoltja a kolozsvári Röser Antikvárium standja: többségében a hetvenes-nyolcvanas évek legjobb Kriterion-könyvei sorakoztak a pulton. A kiállításon megjelenő sok kiadó /Károlyi Gáspár Alapítvány, Mentor, Erdélyi Híradó, Juventus, Impress, Koinónia, Glória, Pro-Print Kiadó stb/ könyvei szinte teljesen hiányoznak a hazai nagyvárosok könyvesboltjaiból, jegyezte meg Fábián Imre. Arról sincs meggyőződve, hogy az itt bemutatkozott romániai magyar könyvkiadók könyvei eljutnak a megyei, városi, egyetemi könyvtárakba. /Fábián Imre: Könyvvásárt láttam. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 13./

2002. január 18.

Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy a moldvai csángókat magyar nemzeti kisebbségnek tüntessék fel, égbekiáltó módon ellentmond a valóságnak..." – állította Gh. Prisacaru szenátor. Érdemes a román forrásmunkákat idézni. Dimitrie Cantemir fejedelem a Descrierea Moldovei c. könyvében írta: "Nem hiszem, hogy lenne egy Moldovához hasonló nagyságú ország, ahol olyan sok és egymástól annyira különböző nép élne. A moldovaiakon kívül laknak még Moldovában: görögök, albánok, szerbek, bolgárok, lengyelek, kozákok, oroszok, magyarok, németek, örmények és cigányok". Marius Sala és Ioan Vintila Radulescu az Enciclopedia limbilor lumii c. könyvükben leírnak 2171 nyelvet. Ezek között a magyart. A magyar nyelv hét tájszólását is említették, ezek között a Moldovában beszélt csángót. A román statisztikában a székely és csángó nyelv legelőször 1977-ben jelent meg, Nicolae Ceausescu értékes útmutatásának eredményeként. És végül: 1938. május 6- án a Bacau megyei Ferdinand (Újfalu) község elöljárósága hirdetményben hozta a lakosság tudomására, hogy "A községházán vagy nyilvános helyen nem szabad más nyelven beszélni, csak románul." Miért kellett ezt kihirdetni, amikor az 1129 lélekszámú helységben a hivatalos adatok szerint összesen 4 magyar élt. /Benedek Gyula: Ha a csángók románok... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

2003. július 5.

Ion Iliescu moszkvai könyvbemutatóján Jevgenyij Primakov elárulta, hogy 1989 decemberében Nicolae Ceausescu a szovjet csapatok segítségét kérte, de azt nem kapta meg, közölte a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2003. július 21.

Államfőként harmadszor utazott júl. 20-án Pekingbe Ion Iliescu. Látogatásának célja a román-kínai gazdasági kapcsolatok megélénkítése. Jelenleg 5000 kínai tulajdonú cég működik Romániában, 41 millió dollár alaptőkével, de a két ország kétoldalú forgalma messze elmarad az 1979-es rekordszinttől, amikor meghaladta az 1079 millió dollárt. Elutazása előtt Iliescu Cosma bányászvezér kegyelemben részesítését helyezte kilátásba. Szerinte túl szigorú büntetéssel sújtották, mivel nem lehet egyedül őt tenni felelőssé a történtekért. - Iliescu kitüntette Adrian Paunescut. - A Pro Európa Liga Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora mentelmi jogának felfüggesztését kérte. /Iliescu Pekingbe utazott. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./ Ion Iliescu elnök 1991-ben és 1994-ben is tett látogatást a kínai fővárosban. Iliescu 1971-ben szintén Pekingben járt, a Nicolae Ceausescu által vezetett román küldöttséget tagjaként.Ceausescu hazatérve számos területen megkísérelték közvetlenül is átültetni a román gyakorlatba a "kínai tapasztalatokat", egyfajta román "kulturális forradalomként". A bennfentesek szerint Iliescu tiltakozott, ami részleges kegyvesztését eredményezte: először vidékre helyezték át, megyei párttitkárnak, majd egy könyvkiadóhoz küldték. Mint "belső száműzöttet", sokan őt kezdték a román politika reménységének tekinteni - ez alighanem hozzájárult ahhoz, hogy amikor 1989 decemberében a népharag elsodorta a Ceausescu-diktatúrát, ő tűnt annak a személynek, aki a diktatúrából képes átvezetni az országot egy posztkommunista reformkorszakba. Ami a román-kínai politikai kapcsolatokat illeti, sikerrel túlélték mind Mao halálát, mind Ceausescu kivégzését. A kínai vezetők már 1989. dec. 27-én üzenetben biztosították az új román vezetőket arról, hogy tiszteletben tartják a román nép választását. Az 1989-es Tienanmen-téri események után több kelet-európai ország alaposan lehűtötte kapcsolatait Pekinggel, kivéve Romániát. 1994-ben Li Peng kínai miniszterelnök Bukarestben fejtette ki az átalakult kelet-európai országokkal kapcsolatos kínai politika négy elvét, nevezetesen: Peking tiszteletben tartja minden ország népének választását és nem avatkozik be más országok belügyeibe; a hagyományos barátság folytatása és a békében való együttélés; a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése; a viták békés megoldásának, a regionális stabilitásnak a támogatása. Csiang Cö-min kínai párt- és államelnök 1996-ban járt Romániában, és nem érdektelen, hogy mai utóda, Hu Csin-tao alelnökként már 1995-ben látogatást tett Bukarestben. A miniszterelnöki és egyéb magas szintű kölcsönös viziteket összeszámlálni is nehéz lenne. 2000-ben a román-kínai kereskedelem volumene 298 millió dollárra emelkedett. /Baracs Dénes: Iliescu (újra) Pekingben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

2003. szeptember 25.

Feszült légkörű volt a magyar és a román miniszterelnök bukaresti találkozója, amelynek során a felek nem jutottak semmiféle kompromisszumra az aradi Szabadság-szobor ügyében - olvasható a legtöbb román napilap hasábjain. "Egy szobor állt Medgyessy és Nastase közé" - ez a Cotidianul tudósításának címe. A Curentul azt írta: a Szabadság-szobor megrendíti a két miniszterelnök barátságát. Az Evenimentul Zilei jelezte, hogy a két politikus között feszült légkörű találkozó zajlott. A beszámoló szerint Medgyessy és Nastase a nyilvánosság előtt mondott ellent egymásnak a szobor témájában. A Jurnalul National a két fél közötti "ütésváltásról" írt. A Bursa című pénzügyi napilap írta: a magyarok (kedvezmény)törvényét mindenütt a románok szándéka szerint fogják alkalmazni. A román lapok idézték Adrian Paunescunak, az SZDP szenátorának parlamenti felszólalását. Nicolae Ceausescu egykori diktátor udvari költője ismételten kifejtette az aradi emlékművel kapcsolatban korábban is hangoztatott álláspontját, amely szerint Romániának nincs szüksége "tizenhárom gyilkos" emlékét megörökítő szoborra. /"Egy szobor állt Medgyessy és Nastase közé". = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./

2003. október 22.

Dr. B. Garda Dezső emlékezett okt. 21-én a képviselőház ülésén az 1956-os forradalomra, mellyel romániai értelmiségiek, tudósok és egyetemisták is szolidaritást vállaltak. Romániában a szolidaritási megnyilvánulásokat a legnagyobb kegyetlenséggel verték le: 14 személyt bírósági ítélet alapján végeztek ki, akik közül ketten román nemzetiségűek voltak. Több mint 10 000 szimpatizánst börtönöztek be, a Marosvásárhelyen börtönbüntetésre ítéltek száma elérte a 3 ezret. Emellett számos írót, tudóst, egyetemi tanárt és egyetemistát deportáltak, vagy vittek el kényszermunkára. "A kommunista hatalom vezető képviselői, mint Nicolae Ceausescu és Ion Iliescu elvtársak, arra használták ki a magyarországi forradalommal való szolidaritást, hogy csökkentsék a romániai magyar közösség állampolgárainak jogait. A magyarellenes intézkedések legdurvább megnyilvánulását a kolozsvári Bolyai Egyetem megszüntetése jelképezte, ami fokozatosan a romániai magyar felsőoktatás csökkentését jelentette, majd megszüntetéséhez járult hozzá." Az önálló romániai magyar állami egyetemi oktatás megszüntetésének 45. évfordulóján, mind a kormánypárt vezető tagjai, mind Adrian Nastase miniszterelnök megígérte a két önálló magyar kar létrehozását a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem keretén belül, ami részleges megoldást jelenthetne a magyar értelmiség ellen az 1950-es évek végén elkövetett igazságtalan döntés megszüntetésében. Sajnos úgy tűnik, hogy ez az RMDSZ-SZDP protokollumban is megfogalmazott ígéret sem fog beteljesülni." /Dr. B. Garda Dezső: Az 1956-os magyar forradalom 47. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

2003. november 11.

A moldvai magyarok sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudattal rendelkeztek. Ennek az identitástudatnak lényeges eleme volt, hogy a csángók, román nyelvű szomszédaiktól eltérően, magyarul beszéltek, hogy ortodox közösségek gyűrűjében a római katolikus egyházhoz tartoztak. A moldvai csángók történeti emlékezete gyökeresen eltér a Kárpát-medencében élő magyarság történeti tudatától. Magyar nyelvű írásbeliség hiányában elsősorban a szóbeli folklór közvetítette nemzedékről nemzedékre a közös magyar múlttal kapcsolatos ismereteket. A moldvai csángók napjainkig megőrizték a középkor jelesebb magyar királyaival (pl. Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Mátyással) kapcsolatos tudást (mondákat, balladákat, dalokat stb.). Figyelemre méltó, hogy hatalmas mennyiségű magyar nyelvű népköltészetükben elsősorban olyan földrajzi nevek fordulnak elő (pl. Tisza, Duna), melyek a magyar nyelvterület központi részéhez kötődnek. A román nacionalista, asszimilációs propagandának a csángókra vonatkozó feladatait egy Szamosújváron megjelenő román újság cikke fogalmazta meg 1880-ban: "Moldva két legnagyobb és legszebb megyéjében, elsősorban Bákóban és Románban a földműves lakosság, mely a legtöbb helyen kis birtokokkal rendelkező szabad parasztság, csak magyarul beszél." "Ez a helyzet a mi vezetőink megbocsáthatatlan bűnének számít, akik sohasem foglalkoztak ezeknek elrománosításával, és így Moldva szívében egy olyan kétszázezer lelket számláló népesség van, mely tőlünk idegen nyelvében és vallásában." Az asszimilációs gyakorlat, az intoleráns magyarellenes propaganda elérte célját. Az 1930-as hivatalos népszámlálás idején a 109 953 moldvai római katolikus közül már csak 23 886-an (21,7 százalék) merték vállalni magyarságukat. A csángókat sújtó asszimilációs törekvések 1965, tehát Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után erősödtek meg és teljesedtek ki, amikor a diktátor elhatározta a moldvai csángóság gyors asszimilálását. Azzal ijesztgették a mélyen vallásos híveket, hogy "a magyar az ördög nyelve", tehát aki azt használja, pokolra jut. A román politikai rendőrség emberei az 1980-as években házkutatásokkal zaklatták és folyamatosan büntették a magánszférába visszaszorult magyar nyelvű vallási élet vezetőit. Az 1992-ben végzett "demokratikus" népszámlálás során Moldvában összesen 239 938 katolikust számoltak össze. Közülük már csak 1800-an (0,7 százalék) vallották magukat magyarnak. Ebben az országrészben a római katolikusok száma 1930-1992 között 109 953-ról 239 938-ra gyarapodott, pedig a csángó közösségekben is nagy volt az elvándorlók száma. A román nyelvű közkultúrának a térfoglalása hosszabb távon elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába és közösségbe. A 20. század elejéig a csángó faluközösségekben a magyar volt a kommunikáció nyelve, s annak elsajátításában és továbbadásában a családnak volt döntő szerepe. A gyermekek a második világháború végéig a román nyelvet elsősorban az iskolákban tanulták meg, de - különösen az asszonyok körében - a 20. század közepéig elég általános volt az egynyelvűség. A férfiak nagy többsége szülőfaluján kívül, a kötelező sorkatonaság idején vagy később, már felnőtt fejjel, munkahelyén sajátította el a román nyelvet. A második világháborút követően megszűnt a csángó falvak addigi viszonylagos elzártsága, s egyre inkább erősödött a kétnyelvűség. A fiatalok nem tudják pontosan és árnyaltan kifejezni a posztmodern élettel kapcsolatos problémáikat elődeik archaikus magyar nyelvjárásával. Az északi tömbökhöz tartozó falvakban találhatók olyan személyek, akik bár román anyanyelvűek, magyarként határozzák meg önmagukat, míg a Tázló menti Pusztinában például a családban és a faluban is csak magyarul beszélők egy része már román nemzetiségűnek tartja magát. Azok, akik önmagukat még magyarnak nevezik, rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek. Pár faluban szórványosan még az is előfordul, hogy elsősorban az öregebbek székelynek tartják önmagukat. Az Erdélyben tanult csángó értelmiségiek szorgalmazására olyan érdekvédelmi szervezetet alakítottak, mely céljául tűzte ki a magyar nyelvű oktatás és liturgia bevezetését. Mindez rövid távon fékezheti a moldvai csángók nyelvi, kulturális és etnikai asszimilációját, de hosszú távon mégis a szülőföldjükön ható etnokulturális folyamatok határozzák meg döntően közösségeik azonosságtudatát. /Pozsony Ferenc: A moldvai csángók identitásáról (I.). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., (II.) = nov. 11./

2004. március 23.

Újratárgyalják az 1989-es temesvári forradalom vérbefojtása miatt elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac perét – döntötte el márc. 22-én a Semmítőszék, helyt adva az egykori főügyész, Tanase Joita fellebbezésének, aki procedurális okokra hivatkozva folyamodott a testülethez. Az újratárgyalásra azért kerül sor, mert a Legfelsőbb Bíróság három ügyésze 1999-ben megsértette a vádlottak védelemhez való jogát. 1999 júliusában Stanculescu és Chitac tábornokokat 15 év szabadságvesztésre ítélték rendkívül súlyos emberölés vádjával. Chitac és Stanculescu elítélése váratlan volt, hiszen addig valamennyi, az 1989-es véres események vérbefojtásával vádolt magas rangú katonatiszt esetében azért ejtették a vádat, merthogy parancsot, Nicolae Ceausescu utasítását teljesítették. A szemtanúk vallomása szerint mindkét tábornok személyesen is részt vett a temesvári ortodox katedrális előtti népi megmozdulás elfojtásában. /Újratárgyalják Chitac és Stanculescu perét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

2004. március 25.

Rátz-Illés Zoltán, a Wass Albert-per ügyvédje eljuttatta a Román Hírszerzési Szolgálathoz (SRI) hivatalos kérését, amelyben a Wass-dossziét kéri tanulmányozásra. „Nem rehabilitációról beszélek: a kolozsvári népbíróság 1946. márc. 13-ai, 1-es számú ítéletének megsemmisítését szeretném elérni. Ha a tényállás nem indokolja, hogy Wass Albertet háborús bűnösként tartsák nyilván, akkor Románia Legfelsőbb Bíróságának meg kell semmisítenie ezt az ítéletet” – nyilatkozta Rátz. Ehhez viszont Románia legfőbb ügyészének a hozzájárulására van szükség – jelezte az ügyvédtől, aki a bukaresti katonai területi törvényszéktől kérte az üggyel kapcsolatos iratcsomót. Itt közölték vele, hogy a dossziét a SRI-től kell kérnie. Rátz-Illés Zoltán szeretné kideríteni, hol találhatóak meg az Amerikában állampolgárságot nyert Wass Albert kiadatását kérő dokumentumok, amelyeket Nicolae Ceausescu kommunista diktátor küldött az USA illetékes hatóságainak. Az ügyvéd szerint a szóban forgó két kiadatási kérelemre elutasító válasz érkezett, amelyek bizonyító erejűek lehetnek arra vonatkozóan, hogy Wass nem követett el háborús bűnöket. /Zilahi Imre: Semmissé tenni a Wass elleni ítéletet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-82




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998