udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 8 találat lapozás: 1-8
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Obál Ferenc

1995. december 15.

Dr. Obál Ferenc /jelenleg Szegeden él/ pontosította a Magyar Nemzet emlékező cikkét a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ötven éve történt megalapításának ünneplését: ő nem volt jelen, egészségi okokból. Dr. Obál Ferenc csaknem tíz éven át volt tanszékvezető professzora a Kolozsvárról Marosvásárhelyre áthelyezett egyetemnek, Miskolczy Dezsőn kívül ő volt a leghosszabb ideig egyetemi tanár. Haynal Imre 1945 tavaszán hazatért Budapestre. Szerződéses viszonyban tanítottak, átmeneti ideig például Beöthy Konrád pécsi, Győry György, Krompecher István akadémikus professzorok. /Magyar Nemzet, dec. 15./ Magyar Nemzet emlékezése: 1828. sz. jegyzet.

1996. június 8.

Jún. 6-8-a között tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztálya újraindulása óta a hatodik ülésszakát, a mostanit Sepsiszentgyörgyön. Benkő Samu, az EME elnöke és Pap Zoltán orvosprofesszor, szakosztályi elnök köszöntötte a megjelenteket. A felkért előadók között marosvásárhelyi, budapesti, szegedi, bostoni professzorok voltak.A záróülésen Pap Zoltán hangsúlyozta, hogy az ülésszakok nyújtanak egyedül lehetőséget a romániai orvosoknak szakmai-tudományos anyanyelvük gyakorlására. A társasvacsorán a 80 éves Obál Ferenc Szegeden nyugalomba vonult professzort ünnepelték, aki a marosvásárhelyi kórélettani tanszék megalapításában játszott szerepet 1953-as távozásáig. Az ülésszakra látott napvilágot az EME kiadásában megjelenő Orvostudományi Értesítő 68. száma. A 496 lapos kötet az 1995. szept. 14-16-án tartott marosvásárhelyi orvoskongresszuson elhangzott 120 dolgozatot tartalmazza Pap Zoltán, Benedek István és Kürti Miklós szerkesztésében. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

2001. április 25.

Ápr. 19-21-e között Zilah és Szilágysomlyó volt az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya XI. tudományos vándorülésszakának a színhelye. Dr. Széman Péter, a szervezőbizottság elnöke szerint azért került sor Szilágysomlyón a záróülésre, mert a város ebben az évben ünnepli dokumentumban említett létezése 750. évfordulóját. Prof dr. Feszt György egyetemi tanár, a szakosztály és egyben az ülésszak elnöke mondta el, hogy az elmúlt évtized tudományos vándorülésein mintegy 1100 dolgozat hangzott el. A XI. ülésszaknak háromszáznál több résztvevője volt, és az előterjesztett 177-ből 85 szakdolgozatot vitattak meg. A zilahi ülésszakon a családorvoslás előtérbe került, bár aktuális témákként a szív- és érszűkületi megbetegedések, sőt orvos- és gyógyszertörténeti kérdések szintén jelen voltak. A hazai orvosok és gyógyszerészek mellett Magyarországról, Németországból és az USA-ból is érkeztek meghívottak. A székelyudvarhelyi dr. Balla Árpád alapította Pápai Páriz Ferenc Alapítvány díját, oklevelet és emlékérmet tavaly első ízben ítélték oda. A díjat dr. Horváth Endre, marosvásárhelyi belgyógyászprofesszor kapta. Díjazták dr. Obál Ferenc szegedi nyugalmazott orvosprofesszort, aki 1945-1953 között a marosvásárhelyi főiskolán a kórélettani és a gyógyszertani tanszék megszervezője és vezetője volt. - Az ülésszak idején dr. Feszt György, Benkő Samu akadémikus, az EME elnöke és Kiss András alelnök sajtótájékoztatót is tartottak. A helyi román média megismerhette a hazai magyar nyelvű tudományosságot ápoló tevékenységet, az EME 1859 óta, a múlt rendszerben megszakított és 1990-től újrakezdett szaktudományos tevékenységét. /Fejér László: Orvostudományi és gyógyszerészeti ülésszak. A családorvoslás az új század kihívása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./ A sajtótájékoztatón Kis András történészkutató, az egyesület alelnöke röviden vázolta az előzményeket. Az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum Egyesületnek nem ez az első Szilágyságban tartott vándorgyűlése. 1907-ben Zilahon tartották az évi vándorgyűlést, de akkor még nem mutattak be orvostudományi dolgozatot, és 1996-ban Szilágysomlyón tartották az EME vándorgyűlést - ez utóbbin már öt orvostudományi szakmunkát olvastak fel. 1990-től vált rendszeressé az orvostudományi és gyógyszerészeti szakosztály külön ülésszaka. Az EME mintegy 3.000 tagja jelenleg öt szakosztályban fejti ki tevékenységét: filozófiai, nyelvészeti és történelmi; orvostudományi és gyógyszerészeti; természettudományi és matematikai; jogi, közgazdasági és társadalomtudományi, illetve a technikai tudományok szakosztályában. Dr. Feszt György, nyugalmazott orvosprofesszor, a szakosztály elnöke, elmondta, hogy az évi vándorgyűlések fő célja az orvostudomány jelenlegi állásának megfelelő dolgozatok bemutatása. /XI. Orvostudományi és Gyógyszerészeti Vándorgyűlés. = Szilágyság (Zilah), ápr. 27./

2003. február 18.

Nagyon értékes munka Obál Ferenc Szegeden élő orvosprofesszor visszaemlékezése a kolozsvári és marosvásárhelyi orvosképzésről (1940-1953). Egyrészt a nagy elődök áldozatvállalását ismerheti meg az olvasó, másrészt a nemzetiségi egyetemi oktatás, annak keretében az orvosképzés felszámolásának kivitelezését. Az Erdély és az orvostudomány szolgálatában /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című könyv egy etnocidium kezdeteit követi nyomon. /Ferencz Imre: Dokumentum. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./

2003. június 4.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya újjáalakulása óta XIII. tudományos vándorgyűlését május 29-31. között Sepsiszentgyörgyön tartotta. Ötszáznál több résztvevő előtt 15 szakosztályban 180 dolgozatot és posztert mutattak be. Továbbképző tanfolyamok, a Keresztény Orvosok Szövetségének, valamint az EME-szakosztálynak a közgyűlése, fogadások, könyv- és gyógyszerbemutatók, kirándulás színezték a műsort. Érdeklődésre tarthat számot a Szegeden élő Obál Ferenc nyugalmazott professzor bemutatott kötete: Erdély és az orvostudomány szolgálatában. Emlékeim a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzésről (Csíkszereda, 2003). /G. Gy.: EME orvostudományi ülés Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

2005. november 8.

Dr. Feszt György /sz. Kolozsvár, 1925. szept. 15./ a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem konzultáns farmakológiaprofesszora szeptemberben betöltötte a 80. életévét. Országosan elismert szakember, az erdélyi magyar tudományos élet, a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés tevékeny előmozdítója több mint 50 éve. 1945-ben, amikor megalakult a kolozsvári magyar tannyelvű tudományegyetem, édesapja a röntgen tanszék professzora lett, és ő volt az orvosi kar első dékánja. Az egyetem Marosvásárhelyre átköltözött orvoskara az 1948-as tanügyi reform nyomán önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet lett, ahol apja, id. Feszt György 1949-ig dékán maradt. Amikor a rektori tisztséget betöltő Csőgör professzort a hatóságok letartóztatták, őt nevezték ki rektornak, s ezt a tisztséget korai haláláig, 1952-ig töltötte be. Fia, ifj. Feszt György 1950-ben végezte el az egyetemet, majd tanársegéd lett a farmakológiai tanszéken, Obál Ferenc professzor mellett. 1953 őszén, más magyar állampolgárságú egyetemi tanárokhoz hasonlóan, Putnoky Gyula és Obál professzorok is távozásra kényszerültek, s így, aránylag fiatalon, lektori, majd később adjunktusi állásba léptették elő Feszt Györgyöt. – Nyugdíjazását követően éveken át tevékeny szerepet töltött be az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának az élén. /Bodolai Gyöngyi: Életre szóló vonzerő. Beszélgetés dr. Feszt György egyetemi tanárral. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

2007. január 19.

A 87. évét töltő dr. Horváth Attila harmadmagával megalapította a Gyógyszerészeti Kart Marosvásárhelyen, majd bátyjával, Horváth Imrével Románia első fotópapír-üzemét hozta létre, az 1960-ban induló Tanárképző Főiskola üres falai között pedig a fizika-vegytan szakot indította be, s szerelte fel a tanításhoz szükséges laboratóriumot, majd a természettudományi kar tanszékvezetője és dékánja volt több mint egy évtizeden át. Jelenleg Marosvásárhelyen egy szerény tömbházlakásban a nyugdíjasok életét éli. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ az egyetem fizika-vegytan szakát végezte el. Kinevezték gyakornoknak az analitikai kémia tanszékre, majd 1944-ben doktorált. Doktori címét Romániában, mivel az egyetem, ahol a tudományos fokozatot megszerezte, akkor Magyarországhoz tartozott, soha nem ismerték el. Így csak a tanári oklevelét hasznosíthatta. Dr. Hankó Zoltán egyetemi főgyógyszerésznek jutott eszébe, hogy a gyógyszerészetet is Marosvásárhelyre kellene hozni, hogy együtt legyen az orvosi karral. Hankó Zoltánnak sikerült elérnie, hogy az akkori harmadévesek Marosvásárhelyen folytathassák tanulmányaikat. A Vásárhelyre költözött fakultás első előadóit a Hankó–Horváth–Jablonkay hármas alkotta. Dr. Jablonkay István a botanikát tanította, Hankó Zoltán gyógyszerészetet, Horváth Attila pedig a gyógyszerészet-technológiát. 1948-tól rendeződött a helyzet, a megbízott dékán, dr. Obál Ferenc adjunktusként alkalmazta őket, majd Csőgör professzor felterjesztésére dr. Horváth Attilát kinevezték egyetemi előadótanárnak. 1952-ben Horváth Attilát elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. Nem volt hajlandó Popov-féle Herz-hullámokról beszélni és elmondta, hogy a transzformátort a budapesti műszaki egyetem tanárai, Zipernovszky, Bláthy és Déry, tehát magyar tudósok találták fel. Azt is a szemére vetették, hogy katolikus gimnáziumban végzett stb. Bátyjának köszönhető, hogy a háború utáni Romániában egy új iparág, a fényérzékeny anyagok gyártása létrejött. Horváth Attila pedig szakdolgozatát a fotográfiai folyamatok fiziko-kémiájáról írta. Ketten hozták létre az első fotópapírgyárat. A marosvásárhelyi tanárképző főiskolán 1960-ban, az induláskor csak az üres falak voltak. Ide ment át tanítani dr. Horváth Attila. A főiskolán 12 évig volt tanszékvezető, s tizenegy éven át a fizika-vegytan és a matematika szak dékánja. Kezdetben Szilágyi Margit rektornak az volt az elve, hogy azokat a tantárgyakat, amelyeket a diákok nem fognak tanítani az iskolában, románul adják elő. Horváth Attila az iskola teljes leépüléséig tanított. /Bodolai Gyöngyi: Mindig újrakezdve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

2009. szeptember 24.

Dr. Bocskay István professzor nyolcvanéves. Máramarosszigeten született, kisgyermekként megtanult hegedülni, a Marosvásárhelyi Orvosok Szimfonikus Zenekarának alapításában is részt vett és felbomlásáig tagja volt a zenekarnak, amellyel több országos első díjat szereztek. Érettségi után felvették a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre. A fogorvosi karon európai hírű professzorok képezték /többek között Haranghy László, Obál Ferenc, Putnoki Gyula, Miskolczy Dezső/. Bocskay negyedéves volt, amikor Marosvásárhelyen megszüntették a magyar nyelvű fogorvosképzést. Amikor iratkozni mentek, feltették őket egy nyitott teherautóra és Kolozsvárra vitték a hallgatókat. Az ottani Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fogorvosi karán román nyelven folytathatta tanulmányait. 1954-ben szerezte fogorvosi diplomát, majd 1959-ben Bukarestben letette a szakorvosi vizsgát. Fogorvosi pályája a Maros Megyei Kórházban indult. 1960-ban Csőgör Lajos professzor javaslatára lett tanársegéd. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános karán a fogorvosi oktatást látta el, majd Vásárhelyen újraindult a fogorvosképzés. Bocskay István 1967-ben adjunktus, 1972-ben egyetemi előadótanár lett, megszerezte az orvostudomány doktora címet. 1978-ban kinevezték professzornak. Háromszor volt a fogorvosi kar dékánja, később az egyetem dékán-helyettese. A rendszerváltás után újra megválasztották dékánnak. 1996 és 1999 között tanszékvezető volt, azóta konzultáns professzori minőségben több tárgyból tartok magyar nyelvű előadásokat és irányítja a doktorandusok felkészülését. Bocskay István tudományos tevékenysége nemzetközi elismerést hozott. 180 dolgozata, egy magyar és két román nyelvű egyetemi jegyzete, nyolc további szakkiadványa is megjelent, társszerzők közreműködésével. 2003-ban Matekovits Györggyel, Székely Melindával és Kovács Kuruc J. Szabolccsal magyar-román-angol fogorvosi szakszótárt adtak ki. 13. 500 szakkifejezést tartalmaz ez a szótár, melyet elsősorban az egyetemi oktatás kétnyelvűsége tett szükségessé. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának tagja, 1991-től 2004-ig az Erdélyi Magyar Keresztény Orvosok Szövetségének országos elnöke volt, az egyesület munkájában most is aktívan részt vesz. /Nagy Székely Ildikó: „A fájdalom műhiba” Múlt- és jövőkutatás dr. Bocskay István professzorral. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./


lapozás: 1-8




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998