udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 121 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-121
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Oláh István

1991. június 12.

Kincses Előd elmondta, hogy románra fordította Marosvásárhely fekete márciusa című könyvét, amelyet most a sepsiszentgyörgyi Háromszék Kiadó jelentetett meg. Kiegészítést tett ebbe a fordításba: annak a teherautónak, amely nekirontott a görög katolikus templom lépcsőjének, és halálra gázolta Kiss Zoltánt, egyik utasa, az egyik felfegyverzett román támadó, Teodor Rusu belehalt a teherautó ütközésénél szerzett sérüléseibe, tehát nem a magyarok áldozata volt. /Oláh István: Adalékok a fekete márciushoz. Kincses Előddel beszélgettünk Kisvárdán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

1991. július 13.

Tíz éve megjelenésre vár Erdélyi néző című, magyar művelődéstörténeti írásait tartalmazó kötete, tájékoztatott Katona Ádám, az Udvarhely széki RMDSZ politikai és kulturális alelnöke. Katona Ádám megírta disszertációját Kemény Zsigmond 1848-ig címmel, de nem védhette meg, mert nem volt párttag. - Katona Ádám kezdettől fogva azon volt, hogy bekerüljön az önrendelkezés az RMDSZ dokumentumaiba, ezt a szervezet első, nagyváradi kongresszusán sikerült elérni, a második kongresszuson viszont ez kimaradt, annak ellenére, hogy Katona Ádám szorgalmazta, de nemcsak ő, hanem a székelyföldi RMDSZ-szervezetek is. Az önrendelkezés kimondása fontos, mert valamennyi kollektív jog levezethető belőle. Ezzel tehát egy alapjog maradt ki. Katona reméli, hogy majd a harmadik kongresszus programjában újra szerepelni fog az önrendelkezés elve. - Formálódik az a politikai platform az RMDSZ-en belül, amelynek az udvarhelyiek, Csík és Sepsiszentgyörgy szervezetei a tagjai. Az RMDSZ mérsékeltjeit a passzivitás, a jövőnélküliség, a hatalmi erőviszonyokhoz való alkalmazkodás jellemzi, álláspontjuk: majd kialakul a román demokrácia és akkor a kisebbség helyzete is megjavul. Katona Ádám csoportja viszont aktív politikát követel, mert a mai neokommunista valóság másfajta, "radikális" megoldásokat követel az RMDSZ-től. /Oláh István: Külön vagy magánvélemény? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13-14./

1991. július 31.

Székelyudvarhelyen is kezdődik az "iskola-ügy": a túlzsúfolt magyar iskolát követeli a kislétszámú, ennek megfelelően kisebb iskolaépületben levő román iskola. /Oláh István: Iskolahecc Székelyudvarhelyen is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31, aug. 2./

1992. augusztus 6.

Nemrég Székelyudvarhely vendége volt Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke, akit az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület hívott meg. Magyarországon az utóbbi két-háromszáz év minden fontos politikai gondolata az irodalomban született meg, mondta. Az irodalom, a nyelv összeköti a szétszakadt országrészeket. Számára az irodalom nagyon fontos, de "vannak olyan pillanatok, amikor az embernek be kell látnia, hogy netán még az irodalmat is abba lehet hagyni. Lehet, most ez lenne az én politikai feladatom: rendbehozni a szellemi életet." - "Egy mozaiknemzet minden kockája fontos. Ha egy is hiányzik, az egész nem ér semmit... Én megszüntettem már rég magamban a kinti és benti magyar fogalompárt. Tudom, hogy van, de az eszmém az, hogy nincs." Mindezt a Magyarok Világszövetségének elnöke, Csoóri Sándor mondta. /Oláh István: Csoóri Székelyudvarhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

1993. február 3.

Dávid Gyula irodalomtörténész, a romániai magyar kiadói-irodalmi közélet főembere nyilatkozott tevékenységéről. 1992-ben ment nyugdíjba, de a válságos helyzetben levő Kriterion Kiadónál tovább gondoz könyveket, így a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon harmadik kötetét. Dávid Gyula emellett az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványsorozatait is gondozza /Erdélyi Múzeum, továbbá 1991-ben sikerült újraindítani az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatot, megindították a Romániai Magyar Bibliográfiák és az Erdélyi Magyar Füzetek sorozatot. Megjelent az Orvostudományi Szakosztály Értesítője a tavalyi székelyudvarhelyi magyar orvosi tudományos ülésszak anyagával/. Az EMKE ugyancsak szívügye Dávid Gyulának, amióta 1991. májusában több mint száz magyar kulturális egyesület újraalakította. /Oláh István: Beszámoló. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./

1993. április 16.

Ápr. 6-9-e között Adrian Nastase vezetésével román parlamenti küldöttség járt Ukrajnában, tagja volt Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, aki beszámolt útjukról. Tárgyaltak Leonyid Kravcsuk elnökkel, az ukrán külügyminiszterrel és ukrán parlamenti bizottságokkal. A román-ukrán alapszerződés tartalmáról és a feszültséggócokról volt szó. Kravcsuk kifejtette, hogy nem képezheti alku tárgyát a határok kérdése. Nastase hangsúlyozta, hogy küldöttségük nem területi követelésekkel érkezett, ezt a kérdést egyelőre mellőzni kell. Csernovicban találkoztak a román kulturális és társadalmi szervezetek képviselőivel, akiknek jogos követeléseik kísértetiesen hasonlítanak az RMDSZ és Tőkés László püspök állásfoglalásaira: a román nyelv hivatalossá tétele, román egyetem Csernovicban, határforgalom megkönnyítése, román sajtótermékek megrendelésének megkönnyítése, helységnevek román nyelvű használatának engedélyezése... /Oláh István: Messze távol a hómezőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

1993. május 7.

A Lakitelek Alapítvány pályázatot írt ki a huszadik század magyar történelmének valósághű feltárása, valamint a helytörténeti kutatás érdekében. A kiírásra 479 pályamű érkezett /köztük 34 Erdélyből. 18 Felvidékről, 4 Vajdaságból, kettő Kárpátaljáról/. Az első díjat Albert Dávid tanár nyert el A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium története című munkájáért. Munkáját háromezer példányban kiadták /Infopress, Székelyudvarhely/. Ennek bevételét Albert Dávid felajánlotta iskolájának Ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület díját szintén neki ítélték oda, Gyergyószék népoktatásának feldolgozásáért.. Elmondta, hogy 1956-ban került Székelyudvarhelyre, az egyetemről. Tanár volt a gimnáziumban, majd igazgató, később főtanfelügyelő. Leváltották, nagyjából minden magyar vezetőt leváltottak. A tanítás mellett a helytörténettel foglalkozott. Nekifogott az gimnázium történetének megírására. Hatással volt rá Jakó Zsigmond professzor: hagyjunk rendet magunk után. Albert Dávidot egész Udvarhelyszék népoktatása érdekelte. Bejárt minden plébániát, parókiát, bejutott a felekezetek központi levéltáraiba. Olvasta a historia domusoat és a vizitációs jegyzőkönyveket. Albert Dávidot összegezte: Jakó professzor és Juhász István megírta a nagyenyedi kollégium történetét, a marosvásárhelyi oktatásról idén jelenik meg Tonk Sándor könyve, folyik a szatmári iskolatörténeti kutatás is. /Oláh István: Hogy állunk a történelemmel avagy a szellem búvóhelyei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

1993. június 2.

Az elmúlt héten ünnepelte a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium az iskola négyszáz éves fennállását. Az évforduló alkalmából több könyv jelent meg, köztük Albert Dávid: 400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium; Emlékkönyv /Szikszai Annamária főszerkesztésében/; és a nagyobb kitekintésű tanulmánykötet: Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete /Kriterion, Bukarest, 1993/. A hét végén szentmise volt a Márton Áron téren. Beszédet mondott Benczi Tibor iskolaigazgató, Kálmán Attila államtitkár a magyar közoktatási minisztérium képviseletében, dr. Szilas László római professzor, a jezsuita rend képviselője, Magyari Lajos költő, szenátor. Kovács Sándor főesperes és dr. Ferenczy Ferenc polgármester. /Oláh István: Időünnep, időutazás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

1993. június 23.

1991-ben Székelyudvarhelyen megalakult az Emberért, holnapunkért Alapítvány. Az alapítvány ügyvezető titkára, Sófalvi László elmondta, hogy az alapítvány a felsőoktatást célozta meg. Az RMGE, a magyar Földművelésügyi Minisztérium és a helyi polgármesteri hivatal segítségével sikerült megegyezniük a gödöllői Agrártudományi Egyetemmel, az egyetemhez tartozó gyöngyösi Vállalatgazdasági-üzemmérnöki Intézettel. A gyöngyösiek üzemgazdászokat, menedzsereket képeznek. Az erdélyi hallgatók /109 fiatal/ a gyöngyösi főiskola hallgatói Hargita, Maros és Kovászna megyéből. A látogatásnélküli tagozat hallgatói, otthon készülnek fel, a vizsgák Gyöngyösön lesznek. Megkapják Gyögyösről az anyagokat és itt sokszorosítják a hallgatóknak. A napokban megjelent Székelyudvarhelyen az Infopressnél első tankönyv, az Agrártörténet. /Oláh István: Meg kell küzdeni érte! . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

1993. július 9.

Dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere elmondta, hogy a hatásköre kisebb, fentről irányított helyi közigazgatás van. Függetlenként indult a választáson. A tanácsüléseket magyarul tartja, bár ezt nem engedi a 69-es helyhatósági törvény. A hadgyakorlatokat előszeretettel tartják a városban. A bűnözés az átlag alatt van, ennek ellenére 1989 után a 32 fős rendőrállományt 130 fölé emelték és egy század csendőrt is hoztak. /Oláh István: A helyhatóság: önkormányzat Romániában? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

1993. október 16.

Agyagfalván okt. 16-án tudományos ülésszakon emlékeztek az 1848-as székely nemzeti gyűlésre, majd okt. 17-én zajlott le az ünnepi megemlékezés. Dr. Csiha Kálmán, az erdélyi református egyházkerület püspöke tartotta az istentiszteletet, majd rajta kívül beszédet mondott Egyed Ákos professzor, Csörgits József, a Magyarok Világszövetsége nevében, Duka Zólyomi Árpád, a szlovákiai Együttélés parlamenti képviselője, Vári Fábián László /Kárpátalja/, Sántha Pál Vilmos, Hargita megye tanácselnöke és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A koszorúzás után dr. Demény Lajos történész olvasta fel az 1848-as székely nemzeti gyűlés szellemében fogant felhívást. A résztvevőkhöz levelet intézett dr. Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok elnöke. /Oláh István: Agyagfalva, 1993. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Felsorolni is hosszas volna azoknak a helységeknek, szervezeteknek és intézményeknek a nevét, amelyek koszorút helyeztek el az emlékműnél, Székelyudvarhely képviseletében dr. Ferenczy Ferenc polgármester koszorúzott. A mintegy kétezer egybegyűltet a Himnusz elhangzása után Vinczellér Árpád, Agyagfalva polgármestere üdvözölte. A beszédek elhangzása után felhívást olvasott fel Demény Lajos egyetemi tanár. A felhívás a fiatalokhoz fordul: térjenek vissza szülőföldjük birtokba vételére, megművelésére, merjék vállalni a földművelést, mert benne találhatnak családjaik számára megkapaszkodást. /Polgármesteri Közlöny (Székelyudvarhely), okt. 21./

1993. december 7.

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége /AESZ/ 1991 decemberében alakult meg, székhelye Sepsiszentgyörgyön van. A Háromszéken kialakult anyanyelvi mozgalom szervezői alakították meg a szövetséget. Első közgyűlésük 1992 márciusában volt Kovásznán, ahol elnöknek Zsigmond Győzőt, főtitkárnak Tulit Ilonát választották meg. Az idei közgyűlés Kézdivásárhelyen volt, ahol Tulit Ilonát /Sepsiszentgyörgy/ választották meg elnöknek, főtitkárnak Ördögh Gyárfás Lajost, az elnökségi tagok: Antal Sándor /Székelyudvarhely/, Komoróczy György /Székelyudvarhely/, Mészely József /Sepsiszentgyörgy/. Zsigmond Győzőt közben kinevezték a bukaresti egyetem hungarológiai karára, azért vált meg tisztségétől. Az AESZ tiszteletbeli elnöke, szellemi irányítója Péntek János nyelvészprofesszor, kolozsvári egyetemi tanár/Oláh István: Nyelvében élő? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

1993. december 15.

Székelyudvarhelyen dec. 15-én Oroszhegy, Zetelaka és Marosvásárhely igazságtalanul bebörtönzött magyarjaiért rendezett rokonszenvtüntetést az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, helyi RMDSZ és a Szabad Szakszervezetek szervezete. Magyar és román zászlókkal gyülekezett a tömeg, Katona Ádám felolvasta Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének nemzeti szolidaritásra buzdító levelét. /Oláh István: "A reményt nem adjuk fel?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

1993. december 28.

Hargita megye 1992-es népszámlálási adatainak részletezése olvasható a napilapban. Hargita megye 347.637 lakosának 84,6 %-a /294.269 fő/ magyar, 14 %-a /48.812/ román, 1,2 %-a /4.104/ cigány, rajtuk kívül más etnikumúakat is számba vettek. Csíkszereda 46.029 lakosának 83 %-a /38.204 lélek/ magyar, Székelyudvarhely 39.959 lakosának 97,4 %-a /38.926 fő/ magyar, Székelykeresztúr 9450 lakosának 95,8 %-a /9058 fő/ magyar, Gyergyószentmiklós 21.444 lakosának 88,3 %-a /18.938 fő/ magyar, Maroshévíz 17.148 lakosának 29,1 %-a /4992 fő/ magyar, Szentegyháza 7,613 lakosának 98,6 %-a /7.507 fő/ magyar. /Oláh István: A népszámlálás tükrében. Megszámláltattál - Hargita megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24., folyt.: dec. 28./

1995. május 18.

Katona Ádám tiltakozó akciója segített abban, hogy a zetelaki ártatlanul elítéltek szabadlábra kerülhettek. Katona Ádámnak Székelyudvarhelyen nézeteltérése támadt a helyi RMDSZ-szel, ezért átigazolták őt Zetelakára, a zetelaki RMDSZ-hez. Idén viszont Katona Ádám nem fizetett tagdíjat, ezért úgy tekintik, hogy nem tagja többé az RMDSZ-nek. Katona Ádám időközben mindenkivel összeveszett. Oláh István mindehhez hozzáteszi, hogy a zetelakiak kiszabadulása az európai diplomáciának köszönhető. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./ Oláh István tehát nem fogadja el, hogy Katona Ádámnak része volt az ártatlanok kiszabadulásában. Elég elővenni a régi újságokat, mennyi felhívást tett közzé, mennyi aláírást gyűjtött. - Oláh cikke éppen azon a napon jelent meg, amikor tiszújító gyűlést tartottak Székelyudvarhelyen...

1995. augusztus 28.

Mi mindig jóváhagyásra várunk, jelentette ki Asztalos Ferenc képviselő, a parlamenti oktatásügyi szakbizottság alelnöke, ismertetve a legújabb elutasítást: azt kérték, hogy a Benedek Elek Tanítóképzőben /Székelyudvarhely/ indíthassanak egy harmadik osztályt is. Asztalos maga ment a minisztériumba, azonban nem tudott eredményt elérni. /Oláh István: Húzd meg - ereszd meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

1995. augusztus 28.

Mi mindig jóváhagyásra várunk, jelentette ki Asztalos Ferenc képviselő, a parlamenti oktatásügyi szakbizottság alelnöke, ismertetve a legújabb elutasítást: azt kérték, hogy a Benedek Elek Tanítóképzőben /Székelyudvarhely/ indíthassanak egy harmadik osztályt is. Asztalos maga ment a minisztériumba, azonban nem tudott eredményt elérni. /Oláh István: Húzd meg - ereszd meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

1995. szeptember 23.

Szept. 23-án Székelyudvarhely főterén felszentelték Márton Áron püspök /1896-1980/ szobrát, Hunyadi László szobrászművész alkotását, a szobrot Antal Mihály szabadkai öntőmester öntötte bronzba, hasonlóan Orbán Balázs szobrához. A szoboravatáson megjelent Szőcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet is. A Márton Áron téren, Márton Áron szobránál dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, majd dr. Ferenczy Ferenc, Székelyudvarhely polgármestere és Markó Béla, az RMDSZ elnöke méltatta e rendkívüli sorsú embert, aki a meghurcolást, a börtönt is vállalta. A Magyarok Világszövetsége, az RMDSZ parlamenti frakciója, a Hargita megyei tanács, az Illyés Közalapítvány, az EMKE is koszorúzott, más szervezetekkel együtt. Az ünnepen bemutatták a Márton Áronról szóló Nem mi választjuk szentjeinket című könyvet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./ Orbán Balázs szobrát febr. 4-én állították fel, ugyancsak Székelyudvarhely főterén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./ Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28.- Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ Csíkszeredán, majd Gyulafehérváron végezte tanulmányait, 1924-ben szentelték pappá, 1939. febr. 12-én püspökké. 1949-1955 között börtönben sínylődött, 1955-ben visszatérhetett Gyulafehérvárra, de 1967-ig házi őrizetben volt. 1968-ban kezdte meg bérmakörútjait. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./ A szoboravatás előtti napon, szept. 22-én mutatják be Székelyudvarhelyen a Nem mi választjuk szentjeinket. Áron püspök szobrának felszentelésére /Római Katolikus Főesperesség, Székelyudvarhely, 1995/ című kötetet. A százegynéhány oldalas kötet a főpásztorról szóló írásokat tartalmazza, ismertette a kiadó, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes. Dr. Jakubinyi György érsek, Lestyán Ferenc, Venczel József, Reizer Pál püspök, Lőrincz György, Benkő Samu, Fodor Sándor, Derzsy András, Kántor Lajos, Antal Árpád, Vincze Gábor és Beke György írt a kötetben, verssel tisztelgett Márton Áron emléke előtt Oláh István, Bajor Andor és Ferenczes István. A könyv tartalmazza Márton Áron 1944-es levelét, valamint az erdélyi magyarság vezetőinek a béketárgyalások előtti, 1946. máj. 5-i nyilatkozatát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 21./

1997. június 7.

Oláh István felvázolta a nagy vitát kiváltó csereháti ügy előzményeit. Az 1991-es döntés szerint a svájci adományozás kedvezményezettje a Szent Miklós Alapítvány /Gyergyószentmiklós/. Már akkor kikötötték, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben svájci segítséggel árvaházat építenek fel Székelyudvarhely fogyatékos gyermekei számára. A Szent Miklós Alapítvány senkit sem hatalmazott fel arra, hogy helyette képviselője legyen. 1996. júniusában az Aris Industrie Rt. elajándékozta az épületet - az építkezés végső szakaszában - a bukaresti Szent Szív görög katolikus kongregációnak, hogy árvaházat létesítsenek, tehát önkényesen változtattak az épület rendeltetésén. Ezt a változtatást a helyiek külföldi újságokból tudták meg. A Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként /az 1996. nov. 27-én közzétett 1346-os kormányhatározattal/ az építkezés telkét adományozta a bukarestiek apácarendnek. A város tiltakozott ezen döntés ellen, mert a közel 70 ezer lakosú városban mindössze 33 görög katolikus él. Az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, akiket kiköltözettek onnan. /Oláh István: Csereberehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./

1997. szeptember 7.

Közös nyilatkozat aláírásával véget ért szept. 7-én Székelyudvarhelyen a Kárpát-medence átjárhatóságának elősegítését célul tűző Kárpát-Alpok Alapítvány negyedszer rendezett tanácskozása /szept. 6-7./, melyet a térség magyar polgármestereinek rendeztek. Közösség és önkormányzat volt a nemzetközi találkozó címe, melyre az erdélyi polgármestereken kívül Magyarországról, Szlovákiából, Kárpátaljáról és a Vajdaságból is érkeztek résztvevők. Széles témakört tekintettek át, mint az erdélyi autonómia-formák története, az önkormányzatok közötti gazdasági együttműködés lehetőségei, az egyházak és az önkormányzatok viszonya stb. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./ Két napon át a Kárpát-Alpok Alapítvány jobbnál jobb előadásokkal traktálta a II. Kárpát-medencei önkormányzati konferencia résztvevőit, értékelte Oláh István a tanácskozást. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./ A tanácskozáson 135-en jelentek meg. A rendezvényt a városba látogató Habsburg Ottó is megtisztelte jelenlétével, akinek Bedő Árpád elnök átadta a Kárpát-Alpok Alapítvány ajándékát. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 9./ Bedő Árpád, az alapítvány elnöke kifejtette, hogy folytatni fogják az önkormányzatok együttműködését fejlesztő munkát. /Új Magyarország, szept. 8./

1997. december 11.

Oláh István "Békét csináltak a kommandósokkal – Remus Opris magánakciója?" című cikkében úgy véli, hogy a csereháti eseményeket percnyi pontossággal időzítették. "A sajtó, az egész társaság, egy nagy műgonddal, menetrendszerűen megszerkesztett forgatókönyv szerint élt, mozgott és viselkedett Székelyudvarhelyen" – állapította meg a cikk szerzője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

1998. április 8.

Lőrincz György Zajlásban /Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1998/ című könyvéről eligazító az alcím: Tanulmányok, cikkek. A közelmúlt zajlásait foglalta kötetbe: az ötvenes évek kuláküldözéseitől a csereháti árvaházzal kapcsolatos eseményekig. Olvasható a könyvben a hagyományos faluközösségek kezdődő agóniájáról, továbbá az elszenvedett igazságtalanságokról és az embertelenségről. /Oláh István: Nemszép irodalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

1999. február 4.

Árkoson tanácskoztak a pedagógusok. Örvendetes, hogy bevezetik az erdélyi magyarság történetének és hagyományainak oktatását. Ki kell használni, hogy a rendelet lehetőséget ad magyarországi tankönyvek használatára. Lehetőség van arra is, hogy magyarországi és erdélyi szerzők közösen írjanak tankönyvet. Mindez a tankönyv terminológiája miatt fontos, hangsúlyozta dr. Péntek János egyetemi tanár, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke. /Oláh István: Anyanyelvápolók a nyelvrontásról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

1999. február 25.

Elekes Gyula /Székelyudvarhely/ zománcművész többször kiállított Magyarországon, különböző városokban, Spanyolországba háromszor hívták meg kiállításra. Városában, Székelyudvarhelyen még nem volt alkalma arra, hogy bemutassa munkáit. /Oláh István: Zománc és tűz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

1999. május 14.

Székelyudvarhelyen ötödik alkalommal rendezték meg az Éneklő ifjúság kórusfesztivált, számolt be Bodurján János, a székelyudvarhelyi művészeti szakközépiskola igazgatója az eseményről. Ezeken a rendezvényeken eddig több mint hatvanezer dalos énekelt "angol, belga, francia, luxemburgi, macedón, német, olasz, osztrák, spanyol, svájci, román kórusok. Erdélyiek, kárpátaljaiak is. Nagyon sok kórus jött el, a gyergyóremetei Fráter György, a székelykeresztúri Petőfi Sándor általánosok, a csíkszeredai Nagy István, a mienk, a Palló Imre, a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskolák, az udvarhelyi Református Kollégium, a székelykeresztúri Orbán Balázs gimnázium, a gyulafehérvári katolikus szeminárium " énekkarai, a szentegyházi gyermekfilharmónia kórusa, a marosvásárhelyiek ifjúsági vegyes kórusa, a kolozsvári Kós Károly kamarakórus. /Oláh István: Éneklő ifjúság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

1999. július 8.

Péter Attila /Székelyudvarhelyen/ nyugalmazott tanár. Szeretett városáról már jelent meg könyve, így a Keresztek Székelyudvarhelyen /Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 1994), másodszor a városi villanytelep történetét írta meg (1998). Péter Attila újabb könyvében /A székelyudvarhelyi Tamási Áron gimnázium egykori tanárainak sírjai 1804-1998. Székelyudvarhely, 1999/ összegyűjtötte egykori kollégáiról meg az elődökről azt, amit megőrzött az írásos meg a szóbeli emlékezet. /Oláh István: Egykori tanáraink? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

1999. augusztus 2.

Hermann Gusztáv Mihály muzeológus /Székelyudvarhely/ ismertette A többség kisebbsége /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. Múltunk Könyvek sorozat. Alcím: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről/ című tanulmánykötetét. A többség kisebbsége annyit jelent, hogy az államban többségben levő etnikum, a románság bizonyos területen kisebbségbe kerül. Ez a terület a Székelyföld. A románság a Székelyföldön kisebbségben van, kisebbségben volt, a kötet erről szól. Hermann Gusztáv Mihály a kutatáshoz megszerezte az MTA mellett működő Történettudományi Intézet támogatását. A román történetírás ezt a kérdést a maga tudományidegen, nemzeti álláspontjáról közelítette meg, a magyar történetírás érthetetlen szemérmességgel, mint kényes kérdést, agyonhallgatta. Akadtak neves magyar kutatók, akik megpróbálták lebeszélni a kutatásokról. Háromszék, Csík, Udvarhely plusz az esettanulmányok: gyakorlatilag majdnem az egész Székelyföld megjelenik a kötetben. Marosszék viszont kimaradt, mert a Maros- és Aranyosszéket ismertető átfogó tanulmány nem készült el. A kutatás folytatódik. A Székelyföldre telepedett románok arányszáma lényegesen kisebb annál, mint amit erről a román nemzeti propaganda terjeszt, de jóval nagyobb, mint ami a magyar köztudatban él. A székelyföldi román népelem a XVI. századtól kezdődően áramlott be erre a területre. A kutatási program vezetője, a társszerkesztő Hermann Gusztáv Mihály. /Oláh István: Az Osszián-daloktól a kenézségig. Románok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

1999. augusztus 16.

Megjelent Péterfy László Kibéd és egyháza /Infopress, Székelyudvarhely/ című nagymonográfiája. A Nagykenden élő szerzőhöz benézett Bálint Mózes, amikor éppen hazaérkezett a moldvai Klézséről vagy Szabófalváról, Pusztináról, ahol akkoriban talán tízezredszer járt. Péterfy László a nyolcvankilencedik esztendejét tapossa, és negyven éven át református lelkészként szolgált. Péterfy László már több település monográfiáját elkészítette. így Siklód (1957), Balavásár, Gyulakuta (1960), Héderfája (1975), Bonyha (1976), Nagy- és Kiskend (1978), végül pedig szülőfaluja, Nyárádselye monográfiáját. /Oláh István: Kibédi krónika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

1999. szeptember 15.

A Székelyudvarhelyhez közeli Lókodon jól haladnak az öregotthon építésével. Egy svájci házaspár /Gyarmathy György nyugdíjas professzor és felesége, Catherine Amerd / a lókodi öregotthon alapítója és támogatója. Gyarmathy György elmondta, hogy a hetvenes évek óta többé-kevésbé rendszeresen jött Erdélybe. A svájciak nagyon is szívükön viselték az erdélyi magyaroknak, főleg az erdélyi protestánsoknak a sorsát. A katolikusokét is. És gyakran ránk bíztak valami segélyt, amit aztán itt jó célra kellett fordítani. Sok segélyakció folyik, az övék a lókodi öregotthon. - Lókod kihalófélben levő falu, harminc lakója van. A fiatalok a városba költöztek. Új, huszonnégy személyes öregotthont építettek. 97-ben kezdődött az építkezés. Jelenleg már tizenöt öreg él az otthonban. /Oláh István: Mire megvénülünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

1999. december 7.

Khell Istvánról, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium tanáráról és címzetes igazgatójáról írt könyvet Péter Attila: In memoriam KHELL ISTVÁN. 1889-1972 /Pandion Kiadó, Székelyudvarhely 1999/. Péter Attila elmondta, hogy nyolc évig tanára, négy évig kollégája volt Khell István iskolatörténész, irodalomtörténész, irodalmár. - Péter Attila nyugdíjas tanár az utóbbi néhány esztendőben négy könyvet is publikált, és mindegyik városáról, Székelyudvarhelyről szól, tanárairól, temetőiről, keresztjeiről, ipartörténetéről. /Oláh István: "Véletlen fölfedezés?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 121-121




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998