udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Páll László

1996. október 21.

Az 1956-os forradalom eseményeivel kapcsolatban Romániában bebörtönzött személyiségek egy csoportja, Hargita megyei 56-osok Fónay Jenőnek, a POFOSZ /Politikai Foglyok Országos Szövetsége/ elnökének írt levélben tiltakozott amiatt, hogy a forradalom 40. évfordulójának budapesti megemlékezéseire nem kaptak meghívást. Budapestre olyan személyeket hívtak meg, akiknek semmi közük sem volt 1956-hoz és nem szenvedtek a kommunista diktatúra börtöneiben. A levelet Daday Zsolt, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Hargita megyei fiókjának elnöke, Kelemen Csongor, Páll László és Sándor Balázs alelnökök, Kimpián György gyergyószentmiklósi ügyvéd és sokan mások írták alá. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

1996. december 18.

Székelyudvarhelyen a kommunista diktatúra és a második világháború áldozataira emlékező emlékművet avattak, Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását. Beszédet mondott Páll László, Politikai Foglyok Országos Szövetségének helyi elnöke és Kedei Mózes unitárius lelkipásztor. A szobrot dr. Silay Ferenc, a szövetség udvarhelyi rangidős tagja leplezte le, akit többször letartóztattak a kommunista rezsimben. Először 1947-ben, szabadulása után 1949-ben kényszerlakhelyre hurcolták, lakása, könyvtára, minden értéke odaveszett, 1950-ben újból érte jöttek, akkor megúszta pár hónappal, 1965-ben államellenes izgatásért öt évre ítélték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

1997. október 23.

Páll László, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége udvarhelyszéki szervezetének elnöke emlékezett vissza börtönéveire. Az 1956-os forradalom hírére két osztálytársával Magyarországra akart átszökni, hogy segítsen a forradalmároknak. Ez a terve nem sikerült. 1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetem önállóságát és megszüntették Marosvásárhelyen a tiszta magyar gimnáziumokat. Páll László ez ellen tiltakozó aláírásokat kezdett gyűjteni. Besúgók feljelentették, 1960. június 28-án fegyveres összeesküvés címén, hamis váddal letartóztatták. Tizenegy hónapig tartottak a kihallgatások a Securitatén, ezalatt idegileg és fizikailag kikészítették őket, a verés hatására képtelenségeket tartalmazó jegyzőkönyveket is aláírtak. A tárgyaláson 24 főt ítéltek el, hat évtől huszonöt évig terjedő börtönre. Nehéz munkát végeztettek velük, mindig éheztek, a börtönben a rabokat verték. Páll Lászlóz elvitték a Duna-deltába is. Az ottani lágerek főhadiszállása Peripravara volt. Páll László 1964-ben szabadult. Azután sem volt könnyű az élete. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 23./

2000. március 7.

Torján Coroi Artúr történelem szakos tanár kezdeményezésére alakult meg 1990. január 17-én az Apor Péter Közművelődési Egyesület. Miután Coroi Artúr tanár, az egyesület elnöke hét évvel ezelőtt Magyarországra költözött, az egyesület tevékenysége gyakorlatilag megszűnt, az iratokat Bokor Béla alpolgármester őrizte meg. Kezdeményezésére márc. 4-én új vezetőséget választottak - elnök Bokor Béla, alelnök Apor Csaba, titkár Páll László. Aki tagja óhajt lenni az Apor Péter Közművelődési Egyesületnek, Bokor Bélánál, az egyesület új elnökénél jelentkezhet. /(Dévai): Feléledt a közművelődési egyesület. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./

2002. február 20.

Az Erdélyi ’56-osok Bajtársi Társaságát a magyarországi kedvezménytörvény ürügyén elszabadult nemzetellenes indulatok, torzítások, hazugságok nem hagyhatják közömbösen. Most, amikor az anyaország és az egész nemzettest érdekében akarja összegyűjteni az idegen sorsra ítélt nemzettársakat, a jelenlegi magyarországi ellenzék az anyaország kevésbé tájékozott polgárait alattomos módon e törekvés ellen hangolja. De hiába teszi! Azok, akiket az évszázadok sújtó balsorsa egy táborba tömörített, együtt maradnak most is, és kéz a kézben talán elkerüljük, hogy egy nép a Kárpát-medencéből eltűnjön a történelem temetőjében. A Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében Török József, Puskás Attila, Bara Lajos, Páll László, Salamon László, Nagy Benedek. Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság nevében Józsa Árpád Csaba elnök /Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

2002. március 4.

Márc. 2-án tartott koszorúzó megemlékezést Székelyudvarhelyen a főtéri emlékműnél a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének udvarhelyi szervezete. Páll László, a helyi szervezet elnöke beszédében kifejtette: az 1949-es márciusi kitelepítések évfordulója alkalmából gyűltek össze, hogy emlékezzenek a rémuralom, a vörös terror gaztetteire. Komoróczy György, a szervezet titkára a korábban elhangzottakhoz csatlakozva elmondta, hogy erről beszélni kell, mert a kitelepítések utáni generációk nem, vagy csak nagyon keveset tudnak erről a történelmi igazságtalanságról. /Emlékező kitelepítettek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

2002. június 17.

Idén a Volt Politikai Foglyok Székelyudvarhelyi Szervezete volt a házigazdája annak a hagyományos találkozónak, amely alkalmával az egykori elítéltek nemcsak gondjaikat vitatják meg, de elhunyt rabtársaikra is emlékeznek. A Brassó, Kovászna, Maros és Hargita megyei szervezetek képviselői szombaton Szejkefürdőn tartottak gyűlést, melyen alapszabály-módosítást fogadtak el, és elhatározták, hogy együttműködési szerződést kötnek a magyarországi ’56-os Szövetséggel. (Annak elnöke, Sinkovics Gyula is részt vett a kétnapos találkozón.) Jún. 16-án Páll László, a székelyudvarhelyi szervezet elnöke vezette bajtársak Gyergyószárhegyen a ferences szerzetes rend templomában vettek részt Orbán László pápai prelátus és Bodó Péter címzetes esperes – mindketten volt politikai foglyok – által bemutatott szentmiseáldozaton. A szentmise előtt P. Ferencz Ervin templomigazgató házfőnök "civilben" köszöntötte a vendégeket. Megrázó visszaemlékezése végén Isten irgalmát kérte a most is bujkáló kínzókra, a jellemtelen államügyészekre és a gyáva védőügyvédekre. Meg akarunk bocsátani – fejezte be visszatekintő gondolatmenetét –, de nem szabad felejteni, hogy soha többé a gonoszság el ne követhesse mindazt a felmérhetetlen sok szenvedést és borzalmat, amiben annyi embernek és hozzátartozóiknak része volt. /’56-osok bajtársi találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 17./ Elfogadták azt a javaslatot, hogy az erdélyiek is képviseltessék magukat a magyarországi 1956-os szervezetek koordinációs bizottságában, és tagjaivá váljanak az alakuló, úgynevezett Közép-európai Klubnak. A Közép-európai Klub, ez a magyarországi kezdeményezés, a Baltikumtól az Adriáig 14 ország mindazon szervezeteinek munkáját hangolná össze, amelyek tagjai a kommunista rendszerben valamilyen módon szenvedtek. Június 16-án az elhunyt rabtársakra emlékezve, a volt politikai foglyok megkoszorúzták az áldozatok székelyudvarhelyi és gyergyószárhegyi emlékművét. Megemlékeztek az 1949-es gyergyószárhegyi kommunista ellenes zendülésről, ennek áldozatairól, a későbbi bebörtönzésekről, zaklatásokról, többek között az 1960-as, a szekuritáté által kiagyalt "Fekete kéz" néven emlegetett összeesküvésről. Nem forralunk bosszút, de nem feledhetjük el soha őket. – mondta az atya. /Fülöp D. Dénes: Népszerűsítik a forradalom eszmeiségét. Közép-európai Klubot létesítenek az ötvenhatosok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

2002. október 24.

Az 1956-os magyar forradalom hőseire emlékeztek okt. 23-án Csíkszeredában, délután pedig a csobotfalvi templom falánál elhelyezett kopjafánál. Hasonló ünnepségeket szerveztek a megye több településén. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság, a csíkszeredai Németh Géza Egyesület, valamint a helyi önkormányzat és RMDSZ által szervezett ünnepi megemlékezésen, a Kalász negyedi temető bejáratánál, az ötvenhatos események kapcsán elítéltek emlékére emelt kopjafánál tíz, volt ötvenhatos jelent meg. - Az 1956-os forradalom újból helyre tette a nemzet becsületét a történelemben - hangsúlyozta köszöntőbeszédében dr. Csedő Csaba István, Csíkszereda polgármestere. A magyar történelmi egyházak papjai ünnepi beszédükben az ötvenhatos események és eszmék tanulságait vonták le. A hajdani erdélyi ötvenhatos Szilágyi Árpád, az Amerikában új hazát kereső, majd nemrégiben hazatelepedett volt politikai fogoly Wass Albert Üzenet haza című versét mondta el. A csobotfalvi ötvenhatos emlékműnél egyházi szertartás keretében emlékeztek a három kivégzett csíki ötvenhatosra: Orbán István, Tamás Imre és Tamás Dezső mártírokra. A Székely Károly Szakközépiskola és Szakmunkásképző folyosóján kis fénykép- és könyvkiállítást rendeztek be az esemény tiszteletére. Székelyudvarhelyen okt. 23-án a főtéri Üldözöttek és Áldozatok emlékművénél emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Szász Jenő polgármester köszöntőbeszéde nyitotta az ünnepet, majd Hegyi Sándor református lelkész, a Rákóczi Szövetség elnöke; Páll László, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége udvarhelyi fiókjának elnöke mondott megemlékező beszédet. /Megemlékezések megyeszerte. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

2003. március 8.

A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) székelyudvarhelyi szervezete az 1949. márc. 2-i kitelepítések, deportálások évfordulóján a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezett. Páll László, a POFOSZ székelyudvarhelyi elnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, hogy fiatalemberként 1961-ben tizenöt évi börtönre ítélte a kolozsvári hadbíróság. 1956-ban elsős gimnazista volt, társaival szovjet- és kommunistaellenes röpcédulákat terjesztettek az iskolában. 1959-ben egyesítették Kolozsváron a magyar egyetemet a románnal, s ennek mintájára Szászrégenben a középiskolákat is egyesítették. Páll László diáktársaival aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, hogy tiltakozzanak a magyar iskolák elsorvasztása ellen. Tekintélyes földrajzi területre kiterjedt aláírásgyűjtési kezdeményezésük, már huszonöten voltak szervezők, amikor két személy felvetette, hogy nem aláírással, hanem fegyverrel kell tiltakozni. Kettejüknek pisztolyuk volt, később kiderült, ők a szekusok beépített emberei voltak, tőlük kapták a pisztolyokat. A besúgók miatt mindannyian lebuktak. Páll Lászlót 1960-ban tartóztatták le. Tizenegy hónapi vizsgálati fogság után kimondták az ítéletet, melynek szövegében benne volt a fegyveres összeesküvés kifejezés is, aminek a valósághoz semmi köze sem volt. A kényszermunka börtönéveit a Baraganban, majd a Duna-deltában töltötte, mintegy ezer társával a peripravai gulágra került. Rabruhájukon a CR jelzés volt, jelentése: contrarevolutionar (ellenforradalmár). A börtönben a magyarok százalékaránya jóval meghaladta azt a számot, amelyet a népszámlálások jegyeztek. A börtönben iszonyúan nehéz munkájuk volt. Például gátat építettek, három és fél köbméter földet kellett eltalicskáznia egy nap egy fogolynak minimum ötven méter távolságra, ez volt a norma. Ha a brigádos azt jelentette, hogy X. Y. nem teljesítette a normát, este vizes lepedőt terítettek rá, és huszonötöt vertek a fenekére. Csavargónak, banditának nevezték őket. Páll 1964-ben az általános amnesztiával szabadult. Megjegyezte, hogy a diktatúra bukása után tizenhárom évvel még nem történt meg a jogi értelmében vett rehabilitálásuk, pedig a kérdést a POFOSZ országos elnöke, Ticu Dumitrescu volt szenátor is felvetette. /Komoróczy György: Késik a volt politikai foglyok rehabilitációja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./

2003. október 25.

Kacsó Tibort /Mezőfele, 1931. febr. 7. - Mezőfele, 2003. okt. 1./ koholt vádak alapján 25 év kényszermunkára ítélték. A rendszerváltozás után a részben visszakapott családi birtokon gazdálkodott élete végéig. Az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társasága elnökévé választották, később a társaság örökös tiszteletbeli elnöke lett. Ő képviselte az erdélyi 56-osokat a Magyarok Világszövetségében. Halála előtt készült vele a beszélgetés. 1959. jún. 6-án letartóztatták Csíkszeredában, fegyveres szervezkedést akartak rá bizonyítani. Addig verték, amíg végül aláírta a jegyzőkönyvet - benne a fegyveres szervezkedés vádját is. Az ügyész halálbüntetést kért. A börtönben tudta meg, hogy 25 év kényszermunkára ítélték. Raboskodott Szamosújváron, később Peripraván és Grinden. Pokoli hely volt. Csatornát ástunk, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Hajszolták őket, szusszanni sem volt idejük. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem! Peripraván olyan emberekkel volt együtt, mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál. Később Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. /November 4. után lettünk ötvenhatosok. Beszélgetés Kacsó Tiborral, az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társasága örökös tiszteletbeli elnökével. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

2005. július 27.

Makfalva pezsgő művelődési életével hosszú éveken át a Kis-Küküllő mente szellemi központjának számított. Színvonalas irodalmi estek, előadások, kiállítások, képzőművészeti táborok voltak. Azonban kiöregedett a régi „gárda”. Bármilyen rendezvény megszervezésére ma is a nyugdíjasokat kérik meg. A lakosság öregszik. Az összetartás is kisebb lett manapság – állapította meg Zsigmond Vencel polgármester. Anyagi segítség hiányában a falunapok megszervezése is nehézségekbe ütközik. Péterfi György, a helybeli Wesselényi Általános Iskola igazgatója rámutatott, az iskolai előadások nem hiányoznak, de a lendület mára megtört. Özvegy Fülöp Dénesné Suba Irén, akit férje nyomdokaiban ma is a művelődési élet lelkének tartanak, emlékezett a szép évek hangulatára. 1965-ben egyszerre jöttek tízen fiatal tanárok, felerészt helybeliek. Színjátszó kört szerveztek, együtt mentek kirándulni. 1968-tól kezdték szervezni az irodalmi színpadot. A kortárs erdélyi irodalom jeles képviselőit – Sütő András, Kányádi Sándor, Kiss Jenő, Huszár Sándor, Bajor Andor, Páll László, Horváth István – hívták meg Makfalvára. 1979-ben képzőművészeti tábort szerveztek, amely 1999-ben Nagy Pál tragikus halálának évfordulóján felvette a művész nevét. 1990-ben alapították meg a Wesselényi Művelődési Egyesületet (az első egyesületek között a megyében), amely a múzeum gondozását, a hagyományőrzést és a képzőművészeti táborok szervezését vállalta fel. 1999-ben háromszori nekifutás után az iskola felvette alapítója, Wesselényi Miklós nevét. 2000-ben avatták fel a községközpontban Dózsa György szobrát, Suba László alkotását. A társaság széthullott, mintha a társadalom is atomjaira bomlana. Nincs igény a hajdani művelődési életre – vélekedik Kiss Károly református lelkész. A hívek lélekszáma 1955-höz viszonyítva egyharmadára apadt (800 körül) a romáké viszont a 700 felé közeledik. Egyházi kórus nem működik. – A lelkész cserkészcsapatot szervezett. /Bodolai Gyöngyi: Megroppan a falvak gerince? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

2006. október 17.

Kacsó Tibor (1931-2003) az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társaságának előbb elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A forradalom után 25 év kényszermunkára ítélte a hatalom. A rendszerváltozás után ő képviselte az erdélyi ötvenhatosokat a Magyarok Világszövetségében. Három éve, október 3-án kísérték ki a mezőfelei családi sírkertbe. Több helyen dolgozott, Csíksomlyón, a volt katolikus iskolában volt nevelő. Nem sokkal azelőtt vitték el a ferenceseket, a barátokat. Volt egy kereszt az iskola dísztermében, jöttek, hogy azt el kell tüntetni. Nem lesz az jó, mert műemlék, nem szabad hozzányúlni – mondta erre Kacsó Tibor. Kitalálta, hogy készítenek egy ládát, azzal leborítják, a ládát meg vörös papírral vonják be s ráírnak egy-két Sztálin idézetet. Így is tettek. Később ezt a láda-ügyet is a nyakába varrták. Azután volt egy összetűzése a tanfelügyelőkkel egy Luca-kép miatt: leesett a falról a rendezkedés közben, s nem tették vissza azonnal a többi pártvezér közé. Ezért kitették állásásból. Hányódott munkanélküliként. Végül szolgának alkalmazták a György-Pál villába. Kosztért, lakásért nevelősködött is másodállásban. Később a csíkszeredai gazdasági iskolában lett tanár. Sztálin halálakor szabadult az édesapja, akit kulákként elvittek, de akkor már nem volt hova hazamenni. Elvették mindenüket. Négy évig törvénytelenül élt Csíkban, nem tudott bejelentkezni. És jött 1956. október 23-a. „Az erdélyi ötvenhatosok tulajdonképpen november negyedike után lettek ötvenhatosok. Ezt nem szabad elsimlizni! Akkor voltunk magyarok, amikor már semmilyen előnyt nem várhattunk a forradalomtól” – mondta Kacsó Tibor. 1959. június 6-án letartóztatták. Egy Kiss Lajos nevű tiszt és Bartus Károly ezredes vallatták. Először fegyveres szervezkedést akartak rábizonyítani. Hiába tagadta a vádat, addig verték, amíg aláírta a jegyzőkönyvet. Fenyegették, nehogy visszavonja a tárgyaláson a jegyzőkönyvben leírtakat. Ő azonban visszavonta a »vallomást«. Ennek ellenére az ügyész halálbüntetést kért. A hivatalból kinevezett védőügyvédje vele, mint elsőrendű vádlottal, nem is beszélt. Végül 25 év kényszermunkára ítélték. Elvitték Peripravára, azután Grindre. Csatornát ástak, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. Az 1960-as volt a legborzalmasabb év. Volt egy részeges, vad parancsnoka a lágernek. Ez mindent elkövetett, hogy megtörje a rabokat, még ha belehalnak is. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem. Kacsó Tibor leült a huszonötből több mint öt évet. 1964. július 31-én érkezett haza. Peripraván olyan emberekkel volt együtt mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál... Aztán a Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. Sokan vannak, akik kinevezik magukat ilyen-olyan forradalmároknak, ötvenhatosoknak, közben meg... „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” – mondta Kacsó Tibor. /Bakó Zoltán: Erdélyi ötvenhatosok. A történelem rostál, nem az ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

2008. október 25.

A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adta át október 24-én Csíkszeredában Sólyom László köztársasági elnök tizenöt volt politikai fogolynak, köztük két román származású egykori elítéltnek: Harai Pálnak, a medgyesi római katolikus plébánia nyugalmazott plébánosának, esperesnek, Orbán Péternek, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége alelnökének, az ’56-os Bajtársi Társaság alelnökének, Toader Stanca volt parlamenti képviselőnek, Alexandru Maier nyugalmazott orvosnak, Szilágyi Árpádnak, Török Józsefnek, Páll Lászlónak, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége alapító tagjának adta át. Kitüntetést kapott még ugyanezen szervezet tagjaként Sándor Bálázs, Puskás Attila, Kelemen Csongor és Biczó János, valamint Orbán Etelka, Czimbalmos Károly, Vorzsák János és Kovács Gyula. /A magyar államfő kitüntetéseket adott át Csíkszeredában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

2008. november 19.

A Politikai Foglyok Székelyudvarhelyi Szervezete szervezésében Puskás Lajos Más jövőt álmodtam című könyvét november 20-án mutatják be Székelyudvarhelyen. Házigazda: Lőrincz György és Páll László. /Más jövőt álmodtam. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998