udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Pataki Imre

1991. május 18.

Az esős időjárás ellenére több mint 150 ezer ember vett részt máj. 18-án a csíksomlyói búcsún. Beszédet mondott John Bukovsky pápai nuncius. A búcsún részt vett többek között Entz Géza államtitkár, Domokos Géza, az RMDSZ elnöke és Pataki Imre, Hargita megye prefektusa. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

1992. március 27.

A Ceausescu-diktatúra négy szekus rendőrének, akik Hargita megyében 1989. dec. 22-én a népharag áldozatai lettek, Iliescu elnöki rendelettel az 1989-es román forradalom vértanú-hőse címet adományozta. Hargita megye prefektusa, Pataki Imre megtagadta a kitüntetések átadását a hozzátartozóknak és a rendeletet visszaküldte. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

1992. április 2.

Iliescu elnök Hargita megyében négy személyt tüntetett ki az 1989-es román forradalom vértanú-hőse címmel, négy szekust, akik akkor a népharag áldozatai lettek /Coman Dumitru, a székelyudvarhelyi Securitate parancsnoka, Ferenc Imre székelyudvarhelyi milicista, valamint Danila Gavril és Cheuchisan Liviu zetelaki, illetve oroszhegyi milicista őrsparancsnok/. Ezen verőemberek meglicseléséért súlyos börtönéveket adott a bíróság. Most ezekből a pribékekből csinál Iliescu hősöket. Hargita megye prefektusa, Pataki Imre visszaküldte a kitüntetéseket, nem volt hajlandó azokat átadni a hozzátartozóknak. Ugyanezekben a napokban Hargita megyéből hat ártatlan embert agyonlőttek. Ők nem voltak hősök? /Ferenczes István: Hősök lettek Ceausescu emberei? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

1992. június 27.

Ion Oancea képviselő a parlamentben interpellált, azt állítva, hogy Pataki Imre, Hargita megye prefektusa nem fordít gondot a román katonák emlékműveinek gondozására. Oancea képviselő magyarellenessége közismert, 1990 januárjában az elsők között azzal vádolta a székelyeket, hogy románok fejével labdáznak. Pataki Imre a Magyar Hírlapnak elmondta, hogy ez a vádaskodás alaptalan. Épen Ion Oancea volt az, aki a kommunista diktatúra, Ceausescu idején beadvánnyal fordult a megyei pártbizottsághoz 50 magyar emlékmű lebontását kérve, Helyükre saját elgondolása alapján emelt szobrokat még Ceausescu idején Gyergyóditróban, Csíkszépvízen és Csíkszentmártonban. Oancea képviselőnek számot kellett volna adnia a magyar emlékművel elpusztításáról. Pataki Imre hozzátette: Hunyad megyében viszont ismeretlenek ledöntötték Zajkány falu határában Hunyadi János emlékművét. A hatalmas szobor ledöntéséhez legalább traktor kellett. /Bogdán Tibor, Bukarest: Szborvita Hargitában. = Magyar Hírlap, jún. 27./

1994. március 12.

Csíkszeredán, márc. 12-én a Kriterion Alapítvány és magyarországi alapítványok kiállítással és filmbemutatóval egybekötött találkozót rendezett. Megjelent többek között Pataki Imre, Hargita megye 1992-ben leváltott tanácselnöke, jelenleg a Kriterion Alapítvány igazgatója, Domokos Géza, alapítványi elnök, Tőzsér József, az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány elnöke, a Pallas Akadémia könyvterjesztő vállalat igazgatója /négy saját boltjuk van, tizenötöt a Humanitassal közösen működtetnek/. Domokos Géza elmondta, hogy a Kriterion Alapítvány nyomdát épít, ingatlanokat vásárol, írói hagyatékokat rendez. A rendezvény eseménye volt a Duna Televízió közönségtalálkozója. Ennek a tévének közönségszervező hatása, anyanyelvmentő funkciója van. /Magyar Nemzet, márc. 17./

1995. május 20.

Máj. 20-án Csíkszeredában felavatták a város legújabb nyomdáját, a Kriterion 375 millió lejes beruházásából épült Alutus Rt nyomdát. Az előző héten szállítás közben megrongálódott három nagy értékű gépük hátráltatja a nyomdát, de nem gátolja meg a folyamatos tevékenységet. Dr. Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere és Domokos Géza mondott beszédet. Pataki Imre, az Kriterion Alapítvány ügyvezető elnöke tájékoztatott az elmúlt két évben kifejtett tevékenységről. A Kriterion Alapítvány és a Kriterion Kiadó közötti ellentétről az idő rövidsége miatt nem esett szó. A megyei prefektúra perli a Kriterion Alapítvány két Petőfi utcai épületét, a csíkszeredai bíróságon a pert az alapítvány elvesztette, de fellebbeznek a megyei törvényszékhez, mert a döntést alkotmánysértőnek tartják. /Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 23./

1996. november 1.

Székelyudvarhely és Csíkszereda között, a Tolvajostetőn fából ácsolt hatalmas kereszteket avattak fel a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére. A legnagyobb nyolcméteres, mellette áll két kisebb kereszt. Az emlékmű értelmi atyja Borbély Gábor csíkszeredai főesperes, aki a vereckei emlékmű felállításának hírére határozta el, hogy ha ott nem, akkor itt legyen emlékmű. Albert Márton műépítész tervezte, a kivitelezésben Pataki Imréé az oroszlánrész. Pataki Imre Hargita megye utolsó magyar prefektusa, a Kriterion Alapítvány ügyvezetője, aki helyi cégek segítségével, igazi közösségi összefogással érte el az emlékmű felállítását. A hideg időben több mint ezren jöttek el az avatásra, hogy meghallgassák dr. Jakubinyi György érsek beszédét, majd Kolumbán Gábor megyei tanácselnököt, dr. Csedő Csaba polgármestert és Borbély Gábor főespres jelkép-magyarázatait. Félszáz katolikus pap, Hegyi István református, Simén Domokos unitárius lelkész biztosította az ökumenikus jelleget. A keresztállítók ugyanitt tizenegy fenyőfát is elültettek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

1996. december 18.

Ioan Vosloban Doru, Hargita megye prefektusa elbúcsúzott munkatársaitól. Voslobant Pataki Imre 1992-es lemondatása után nevezték ki a megye élére. Az új Hargita megyei prefektus nevét még nem hozták nyilvánosságra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2002. július 11.

A Hargita Megyei Önkormányzat alapköveit még az 1989. december 28-án megválasztott rendszerváltó közigazgatási hatósága, a Nemzeti Megmentési Frontnak megyei tanácsa illetve az ezt követő Nemzeti Egység Ideiglenes Megyei Testülete rakta le. Az önkormányzat megyei testületének fennállása és tizedik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi ülésen az elismerés hangján emlékeztek meg az önkormányzat évtizedes eredményeiről, a megválasztott képviselők munkájáról. Az első rendszerváltó közigazgatási testületnek nem volt könnyű: megkezdeni az önálló szervezési, gazdasági, szociális és urbanisztikai módszerek alkalmazását, valamint a fejlett nyugati országok közigazgatási tapasztalatainak gyakorlati megismerése. Emlékezetes marad 1990 februárja, amikor a hideg időben a megyeháza előtt több ezren álltak sorban órákig, hogy aláírhassák a magyar nyelvű oktatás és az egyetem létrehozását igénylő országos szintű 500 ezres névjegyzéket. Az első megválasztott közigazgatási testület munkatársai, Pataki Imre, Lászlófy Pál, Csutak István, Somay Péter és mások útkeresői voltak az első demokratikus és reformálódó megyei közigazgatásnak. Pataki Imre szívügyének tekintette a szociális beruházások előkészítését és azok megvalósítási feltételeinek biztosítását. Pataki Imre például egy beruházási elemzés szünetében telefonált Bukarestből, és a megyei szakigazgatóság dolgozói hajnalra elkészítették az előre nem jelzett és soron kívül kért bizonylatokat, amelyeket Pataki elnök az érkező gyorsvonatról leszállva és átülve a bukarestire, reggel elsőként tette le a dossziét a pénzt jóváhagyók asztalára. Ekkor hangzott el az a megjegyzés, hogy a hargitaiak nem is olyan rossz emberek, ahogy a "Harkov" jelentében leírták. Kolumbán Gábor elnök idején a megyei tanács megalapozta a fejlesztő elvű önkormányzatiságot. A mai önkormányzat Zsombori Vilmos elnökletével a közigazgatási reformok felgyorsításán dogozik, az Európai Unió normáinak megfelelően. /Dr. Balázs Sándor Csíkszereda: Rendszerváltó és fejlesztő közigazgatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11., Postafiók rovat./

2004. március 22.

Márc. 20-án tartotta évi közgyűlését Csíkszeredában a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége. Buzogány Dénes elnök emlékeztetett működésük eredményére, a 309/2002-es kárpótlási törvényre. Buzogány közölte, a volt munkaszolgálatosok tiszteletére Csíkszeredában emlékmű készül, átadása májusban esedékes, őszre emlékkönyv is megjelenik. Az elkövetkező RMDSZ-előválasztásokon a szövetség jelöltje a megyei tanácsosi listára Pataki Imre jogász Csíkszeredából. /Kovács Attila: Volt munkaszolgálatos katonák közgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./

2004. július 1.

Jún. 30-án felavatták a Hargita megyében elesett rendőrök tiszteletére állított emlékművet Csíkszeredában, a rendőrség megyei székháza előtt. Az ünnepségen részt vett Marian Saniuta, közigazgatási és belügyminiszter és Dumitru Sorescu országos rendőrparancsnok is. Az emlékműre hét rendőr neve került fel: Cheuchisan Liviu-Teofil, Ferencz Emeric, Caprioara Marian, Danaila Gabi, Magyari Carol, Székely Gavril-Attila és Botas Ioan, közülük négyen 1989-ben haltak meg. Az emlékmű Kató Vladimír és Albert Márton alkotása. Az ünnepségen Marian Saniuta miniszter hangsúlyozta: az emlékmű felállításával a románok és a magyarok megmutatják az egész országnak, hogy a Hargita megyei közösség számára, a törvényesség, a közrend és a közbiztonság közös érték. /(Daczó Dénes): Emlékmű a rendőröknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./ A rendőrség telkén felállított emlékmű annak a csíkszeredai Kató Vladimír grafikusnak a munkája, aki a nemrégiben letartóztatott Csibi István által működtetett helyi hetilap újságírója volt. Az emlékművet eredetileg csak az 1989-es forradalom idején meglincselt egyenruhásoknak szánták a kollégák, felállításához azonban nem járult hozzá a csíkszeredai városi tanács. A rendőrség a bíróságon kereste igazát, és megnyerte az önkormányzat elleni pert. A város végül azzal a módosítással egyezett bele az emlékmű felállításába, hogy az a szolgálat közben elesett Hargita megyei rendőröknek állítson emléket. A forradalom idején megölt székelyföldi rendőrök esete még az elmúlt években is élesen megosztotta a közvéleményt. 1992 februárjában Ion Iliescu elnök valamennyi Hargita megyei rendőráldozat számára a „Forradalom mártírhőse” címet adományozta, Pataki Imre, Hargita megye akkori prefektusa azonban visszaküldte az okleveleket és az érmeket az államfőnek. A lincselésekben részt vevők ellen viszont még 1990-ben bűnvádi eljárás indult, többen közülük Magyarországon kerestek és kaptak menedéket. Az itthon maradtak közül a Legfelsőbb Bíróság a zetelaki Ilyést Istvánt 20, Boldizsár Ferencet és Karsai Lászlót 19 év börtönbüntetésre, az oroszhegyi Nagy Imrét és Vass-Kis Elődöt 18, Ambrus Pált és Nagy Istvánt 15 évre ítélte. 1994. március 24-én azonban az államfő az RMDSZ és a nemzetközi emberjogi szervezetek közbenjárására közkegyelemben részesítette őket. Nem sokkal a szabadulás után ketten is önkezükkel vetettek véget életüknek. – Nem a Hargita Megyei Rendőrkapitányság az egyedüli, amelynek udvarán az 1989-es eseményeket is felidéző emlékmű áll. A Temes megyei rendőrség bejáratánál egy helyi forradalmárszervezet azoknak állított 1990-ben emléktáblát, akiket a forradalom idején ott tartottak fogva és kínoztak meg. Az emléktáblát 1993-ban a rendőrség megpróbálta eltávolítani, de a forradalmárok tiltakozása nyomán kénytelen volt visszaállítani a helyére. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Megbékélés? Feledékenység? = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./ A környezetüket évtizedeken keresztül terrorizáló rendőrök emlékének „kifehérítésére” irányuló törekvések bizonyítják, hogy a bukaresti hatalom továbbra sem hajlik a ’89-es események megbékélést segítő megítélésére. Szemében továbbra is rendőráldozatokra és fékevesztett gyilkosokra oszlik a tizenöt évvel ezelőtti szereposztás. Az egyik oldalon rendőrsírok sorakoznak, post mortem kitüntetések és előléptetések, a túloldalon pedig meghurcolt, elítélt, állandó menekülésre és beteges félelemre kárhoztatott élő áldozatok. /Csinta Samu: Visszajáró lelkek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./


lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998