udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 5 találat lapozás: 1-5
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Rózsa Mária

2001. augusztus 31.

Dr. Enyedi Sándor /sz. Dés, 1938. jan. 1./ iskoláit szülővárosában, Magyarországon és Szamosújváron végezte. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán 1960-ban szerzett oklevelet. 1960-tól a bukaresti Előre, majd a kolozsvári Igazság újságírója volt. 1963-76 között a dési, déscichegyi iskolákban tanárkodott. Az irodalomtudományok doktora. 1977-87 között a budapesti Magyar Színházi Intézet, majd a Magyarságkutató Intézet munkatársa, később ennek jogutódjának, a Közép-Európai Intézetnek tudományos főmunkatársa. Számos tanulmányt, cikket, színházzal kapcsolatos könyvet írt, a legutóbbit, a Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás lexikona címűt a múlt héten mutatta be Kézdivásárhelyen. Dr. Enyedi Sándor Budapesten él, Írói nevei: Dézsi Zoltán, Dézsi Sándor. Enyedi Sándor fedezte fel, hogy József Attila édesapja, József Áron a dési szappangyárban dolgozott 1926-31 között. Ezen időszakról írta a költő, hogy apja "kitántorgott Amerikába". Valójában nem Amerikába ment, hanem Jugoszlávián, Újvidéken keresztül Craiováról ment Désre. Ott kapott szappanfőző mesteri állást. Enyedi a színházi életet kívánta feldolgozni, elkezdte kutatását. Mostani könyvében sa Rivalda nélkül azt jelenti, hogy azokról van benne szó, akiket elfelejtettek, akik nem kerültek be semmilyen más lexikonba, s olyan hajdani magyar színházi városokról, melyek szintén kihulltak az emlékezet rostáján, s melyek ma már nem tartoznak Magyarországhoz. 82 ilyen város van, köztük pl. Alsókubin, de Kézdivásárhely is. Dr. Enyedi Sándor újabb munkája még egy lexikon lesz. Ideiglenes címe: Színészek, színházak, városok. A lexikon az utókor tisztelgése az elődök emléke előtt, megőrizzük azokat, akik előttünk jártak és valamit felmutattak, s tovább adjuk azoknak, akik majd utánunk jönnek, határozta meg a szerző. /Rózsa Mária: Emberközelben Dr. Enyedi Sándor. A színházról mindenkinek. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 31./

2006. február 21.

A Maros Megyei Pedagógusok Háza állami támogatásból és saját bevételeiből egyaránt jelentős összegeket költ a könyvtár állományának bővítésére, tájékoztatott Nagy Edit, az intézmény vezetője. A huszonötezer kötetes bibliotékában a pedagógiai, lélektani, pszichopedagógiai szakkönyvek kerülnek előtérbe a szépirodalommal szemben. Legutóbb Rózsa Mária, aki három évtizedig az Oktatási Minisztérium mellett működő Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként tevékenykedett, adományozott több mint négyszáz, a magyar nyelv oktatásáról szóló kötetet a Pedagógusok Házának. Anyanyelvi tankönyveink sok erőfeszítés árán kerülhettek az iskolákba, viszont „nem hiába dolgoztunk, mert a tankönyveinknek üzenete volt” – vallotta az egykori szerkesztő, aki az erdélyi tankönyvírás történetének megírását szorgalmazta. /(mészely): Tankönyveink üzenete. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./

2007. június 9.

Egy erdélyi lány, Tisza Kata, neves történelmi család leszármazottja, történelmi név viselője, nyolc év, sok munka és küzdelem után megkapja a magyar állampolgárságot. Ezt megünnepli barátaival az eskütétel után. Így kezdődik Tisza Kata új könyve, a Magyar pszicho, a nagyon fiatal írónő harmadik könyve. Elindult Marosvásárhelyről… ez is lehetne a könyv címe. Ahányszor az utóbbi két évtizedben a város fiataljai elindultak, elhagyták szülővárosukat, akár megálltak az anyaországban, akár továbbmentek, vállalniuk kellett először a hontalan, a bevándorló, a letelepedni vágyó európai kozmopolita vagy a „kettős állampolgár” sorsát. Tisza Kata a Ceausescu-rendszer magyargyűlöletének megalázó élményét hordozza, viszont számtalan illúziót táplál az anyaország iránt. Szembesül a magyar valósággal. Nehéz, küzdelmes pályája, úgy tűnik, sikeres vágányra ért. Kinyílik előtte a művészeti érvényesülés útja. Sokáig vártunk erre a könyvre, vártuk, hogy megírja valaki, amit sokak megéltek vagy megélnek, írta Rózsa Mária. /Rózsa Mária: Elindult Marosvásárhelyről… Tisza Kata Magyar pszicho című könyvéről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

2008. április 19.

Egy elsőkönyves román író, Filip Florian regénye jelent meg a Magvetőnél, Karácsonyi Zsolt tolmácsolásában. /Rózsa Mária: A kisujjak hatalma. Filip Florian könyve magyarul. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

2009. augusztus 8.

Markó Béla jövőbelátóan figyelmeztetett arra, hogy a magyar mint anyanyelv elleni hadviselés, amely jó ideje elkezdődött és folyik Szlovákiában, mire vezethet. Az erdélyi magyarok is megérték nyelvük kerékbetörését, amikor a helységneveket a hazai magyar sajtó és a kiadók nem írhatták csak románul. Rózsa Máriát tankönyvkiadói munkássága legnagyobb megrázkódtatása érte, amikor 1985-ben nemkívánatos íróknak nyilvánították a magyar irodalom oktatásában Kós Károlyt és Illyés Gyulát. A Tanügyminisztérium, a Sajtófőigazgatóság a Központi Bizottság propagandaosztályától jött az utasítás, hogy műveik nem jelenhetnek meg, ezáltal tankönyvekben sem szerepelhetnek. Kós Károlyt kizárni a romániai magyar irodalom tanításából, Illyés Gyula nélkül tárgyalni a XX. századi magyar irodalmat, ezt a tankönyvek szerzői nem fogadhatták el. Nyilatkozatukkal visszavonták tankönyveiket. Sebaj, a minisztérium új szerzőket nevezett ki, és az új tanévre alig néhány hónap alatt két tankönyvnek kellett elkészülnie. A kinevezett brassói magyartanárok megbirkóztak a feladattal, megértették, hogy magyar irodalom tankönyv nélkül nem lehet hagyni az iskolákat. Amikor a két új tankönyv nyomdai korrektúrában volt, közölték a helységnevekkel kapcsolatos tiltásokat. Módosítani kellett a szövegeket: Ady Endre Satul Adyban, Tamási Áron Lupeni-ben született, Áprily az aiudi kollégium tanára volt… valahogy így jelent volna meg az új tankönyvek szövege. Rózsa Mária eldöntötte: inkább kihagyja a helységneveket, körülírva, kikerülve, ahol lehet. Most is átnézhető az 1986-ban megjelent Magyar irodalom a XII. osztály számára című tankönyv, alig találni benne helységnevet, az is kisbetűs (brassói, vásárhelyi), hogy ne legyen szembeötlő. A hol? honnan? merre? kérdésekre nem válaszolhattak az írói életművek. A tanár ügyessége, mesterségbeli tudása kellett a tankönyvek használatához. Azután jött a rendszerváltás és visszaállt a helységnevek használatának rendje. Érthető most a megdöbbenés, amikor újra felüti fejét szlovák nyelvtörvény formájában az érthetetlen, abszurd intézkedés a XXI. század polgárai számára. /Rózsa Mária: A „zsoltáros” üzenete és amit a „nyelvtörvény” felidéz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ Markó Béla jelzett tanulmánya: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24.


lapozás: 1-5




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998