udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 24 találat lapozás: 1-24
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ravasz László

1995. szeptember 30.

Szept. 30-án Bánffyhunyadon, a református templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött meg a hagyományos Kalotaszegi Napok rendezvénysorozat. Dr. Bütösi János professzor, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke hirdetett igét. Az istentiszteleten dr. Hegedűs Lóránt, a magyarországi Református Zsinat, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke emlékezett meg Ravasz László munkásságáról, majd megkoszorúzták a templomban elhelyezett Ravasz László-emléktáblát. Délután felavatták a Ravasz László Emlékházat, amely a jövőben a helyi magyar egyházi és művelődési élet központja lesz, helyet kap benne a Kós Károly és Ravasz László emlékszoba. Avatóbeszédet mondott dr. Bátai Tibor, az Illyés Közalapítvány irodavezetője és dr. Kötő József, az RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke. Az emlékházat Vasas Samu, a vidék néprajzi kutatója mutatta be. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 3., 631. sz./

1997. április 5.

Bánffyhunyad nacionalista román tanácsosai a kisváros egyetlen magyar nevű utcáját akarták átkeresztelni, de javaslatukat a tanács elvetette, így a Budai Nagy Antal utca marad. Mi gátolja Bánffyhunyad lakosságának több mint negyedét kitevő magyarságot abban, hogy javasolja utcák elnevezését például Kós Károlyról vagy Ravasz Lászlóról? /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

1998. október 13.

Okt. 10-11-én Bánffyhunyadon a város nagy szülöttére, Ravasz László püspökre /1882-1975/ emlékeztek. Szülőháza ma a kalotaszegi magyarság kulturális centrumaként működik, Vasas Samu jóvoltából. Ravasz László 1948. ápr. 28-án lemondásra kényszerült a püspökségről. Több előadás hangzott el, az istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv püspök hirdetett igét. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Vasas Samu /Bencéd, 1927. júl. 14. - Bánffyhunyad, 1997. dec. 20./

1998. október 20.

Erdélyben Székelyföldhöz hasonlóan talán csak Kalotaszegen alkot a magyarság egységes tömböt. A több mint negyven települést Trianon óta a mindenkori román hatalom igyekezett elrománosítani. Az 1989-es fordulat utáni években sorra alakultak az egyesületek, Bánffyhunyadon a Kós Károly Kulturális Egyesület, Kalotszentkirályon az Ady Endre Kulturális Egyesület, Kőrösfőn a Rákóczi Kulturális Egyesület. Két éve bejegyezték a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületet, melynek célja a kalotaszegi magyarság kulturális életének fellendítése és összehangolása. Sorra emlékeztek meg olyan történelmi személyiségekről, mint Kájoni János, Vasvári Pál, Gyarmathy Zsigáné, Ady Endre, Kós Károly és Ravasz László. Idén elkészült hat kalotaszegi település címere és zászlója, ebből négyet már fel is avattak olyan önzetlen emberek segítségével, mint Okos Márton, Pécsi L. Dániel vagy Petrás Mária. Az egyik ilyen ünnepség a 240 lelkes Zsobokon volt, ahol ekkor felavatták a Bethesda Gyermekotthon új iskolaépületét, a vadonatúj malmot és sütödét, majd Csiha Kálmán püspök felszentelte a falu címerét és zászlaját, amelyet ingyen készített el Pécsi L. Dániel budapesti jelképtervező. Okos Márton, a Mocsáry Lajos Alapítvány irodavezetője bejelentette, hogy idén az Erdélynek járó Mocsáry-díjat Molnár János és Molnár Irma lelkipásztor házaspárnak ítélték oda azért a munkáért, amit Zsobokon végeztek. Másnap Csucsán leleplezték Petrás Mária Budapesten élő csángó szobrász alkotását, amely a csucsai református templom falát díszíti. /Péntek László: Zászlók, címerek, kopjafák Kalotaszegen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./

1999. szeptember 29.

Ravasz László püspökre emlékeztek Bánffyhunyadon a róla elnevezett emlékházban, a Pro Kalotaszeg és a Kós Károly Kulturális Egyesület szervezésében. Az emlékesten jelen voltak a Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának szerkesztői és tudósítói. Gecse Géza főszerkesztő ismertette a szerkesztőség munkáját és céljait. Elmondása szerint a legutóbbi közvélemény-kutatás eredménye elég aggasztó. Az erdélyi hallgatottság az anyaországinak körülbelül 17%-a, az utóbbi időben a sugárzás erőssége is csökkent, és anyagilag egyre rosszabbul állnak. /Bánffyhunyadon járt a Magyar Rádió. Ravasz László püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

2000. szeptember 20.

A helyi református egyházközség és a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület szept. 23-24-én Ravasz László-napokat szervez Bánffyhunyadon. Az ünnepi megemlékezés áhítattal kezdődik, majd Miklós-Sikes Csaba Kalotaszegi népi építészet című tárlatának megnyitójával folytatódik. Dr. Gaál Botond Természettudományok és vallás című előadása után a Bánffyhunyadi Általános Iskola néptáncegyüttesének műsora következik, majd este két előadást hallgathatnak meg az érdeklődők: Farkas Miklós Találkozásaim Ravasz Lászlóval, Buzás Pál Fejezetek Ravasz László irodalmi hagyatékából. Esti koncert zárja a napot. Másnap az istentiszteleten igét hirdet Balogh Zoltán lelkipásztor, a magyar miniszterelnök főtanácsosa, majd Ruha István hegedűművész koncertjére kerül sor. /Bánffyhunyad. Ravasz László-napok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./

2000. szeptember 26.

Szept. 23-án istentisztelettel és a Kalotaszegi népi építészet című tárlatmegnyitóval kezdődtek Bánffyhunyadon a Ravasz László-napok. Miklós Sikesi Csaba munkáit tekinthették meg az érdeklődők, majd a debreceni dr. Gaal Botond Természettudományok és vallás című előadása hangzott el. A bánffyhunyadi általános iskola román és magyar diákjai versekkel, énekkel és tánccal mutatták be tudásukat a vendégeknek. Farkas Miklós Találkozásaim Ravasz Lászlóval és Buzás Pál Fejezetek Ravasz László irodalmi hagyatékából címen tartott előadást. Szept. 24-én megkoszorúzták a templomban elhelyezett Ravasz László-emléktáblát. Az ünneplők megtekintették a Ravasz László-emlékszobát, majd Kusztos Tibor lelkipásztor méltatta Ravasz életművét. /Péntek Attila: Bánffyhunyad. Ravasz László-napok a tolerancia jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

2000. december 13.

Megjelent az 1990-ben Vasas Samu által újraalapított Kalotaszeg /Bánffyhunyad/ kulturális folyóirat új sorozata XI. évfolyamának 11. száma, melyet Ravasz László püspök halála negyedszázados évfordulójának szentelték. Folytatódik az erdélyi települések lakosságának 1900-as vallási megoszlását bemutató sorozat, most a mezőségi településekkel. /Megjelent a Kalotaszeg 11. száma. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2001. március 26.

Márc. 25-én Nagyváradon, a várad-ősi református templomban Népfőiskolai vasárnap címmel Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkipásztor tartott előadást Ravasz László püspökről. Barabás Zoltán ismertette a népfőiskola idei programját. Áprilisban A határon túli magyar kultúra támogatásának stratégiája és lehetőségei címmel tart előadást Elekes Botond, a magyar kulturális tárca főosztályvezetője. Májusban dr. Indig Ottó Nagyváradi sajtótükör - 1990-2000 címmel tart előadást. Júniusban Péter I. Zoltán Örökségünk: Nagyvárad című előadása hangzik majd el. /Népfőiskolai délelőtt Ősiben. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 26./

2001. április 10.

Az Erdélyi Népfőiskolai Collegium feladata a hagyományőrzés és az értékfelmutatás, továbbá a közösségteremtés és -formálás, tájékoztatott Barabás Zoltán ügyvezető elnök. Az intézmény 2001-es programjainak Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ ad otthont, havonta tartanak egy előadást. Múlt hónapban indították a Népfőiskolai vasárnap című rendezvénysorozatot, melynek első állomása márc. 25-én volt, Ravasz László és az erdélyi magyarság kérdéskörét járta körbe Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkipásztor. Áprilisban Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője tart előadást a határon túli magyar kultúra támogatásának stratégiájáról és lehetőségeiről. Májusban Nagyváradi sajtótükör 1990-2000 címmel Indig Ottó tart előadást. Lesz élő irodalmi újság, helyi kortárs költők közreműködésével. Júniusban Péter I. Zoltán szakíró mutatja be az építészeti örökséget, júliusban pedig Bodnár Ákos, a Magyar Reformátusok Világszövetségének főtitkára tart előadást a keresztyén orvos esélyeiről. Augusztusi vendégük Semjén Zsolt vallásügyi államtitkár, témája: Állam és egyház - a szekularizáció kihívásaival szemben. Előadást tart még a következő hónapokban Kis Boáz lelkipásztor, a Magyar Népfőiskolai Collegium ügyvezető elnöke, Jakobovits Miklós képzőművész, Kiszely István történészprofesszor, végül Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora. /Papp Gy. Attila: Erdélyi Népfőiskolai Collegium. Gazdag programkínálat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 10./

2001. május 26.

Bánffyhunyadon hónapok óta puskaporos a hangulat az RMDSZ választmánya és a református egyház presbitériuma között. Május 20-án az egyház nemkívánatosnak nyilvánította az RMDSZ-vezetőket emléktábla-avató ünnepségen. A helyi RMDSZ-szervezet közleményben nehezményezte, hogy a rendezvényen, amelyre Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul is hivatalos volt, a választmányt megakadályozták koszorúzási szándékában. Kusztos Tibor tiszteletes 1994-ben került Kovásznáról Bánffyhunyadra, magával hozta azt a Hollandiából érkezett nyomdagépet is, melyet Kovásznán az egyházi épületben szereltek fel A Kalotaszeg folyóirat ebben a nyomdában készült. Péntek László, a Pro Kalotaszeg elnöke kifogásolta, hogy kétszer állítottak ki nyugtát ugyanarra a szolgáltatásra. A könyvelési rendellenességek miatt egyesület elnöki tisztségéből Péntek 1999-ben lemondott, sőt kilépett a tagok sorából is. A konfliktust tetézte a Kós Károly Kulturális Társaság és a református egyházkerület közötti, a Ravasz László emlékház tulajdon- és használati joga körüli vita. 1999-ben a Kós Károly Egyesület kuratóriuma Péntek Attilát - Péntek László fiát - választotta elnökké. A Ravasz-emlékház körüli gondok ott kezdődtek, hogy a fiatalok összejövetelei nyomán károk keletkeztek az ingatlan berendezésében. A református egyházközség kitiltotta Péntek Lászlót és Péntek Attilát a Ravasz-házból, valamint a parókiáról és az imateremből. A Kós Károly Egyesület eldöntötte, írásban fogja tájékoztatni az Illyés Közalapítvány magyarországi kuratóriumát a bánffyhunyadi szórványmagyarság kulturális központjának szánt Ravasz László emlékház körül kialakult helyzetről. /Meghúzták a Ravaszt az emlékház ügyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

2003. szeptember 30.

Szept. 27-én kezdődtek a Ravasz László emléknapok Bánffyhunyadon. A néptáncbemutatót Kusztos Tibor bánffyhunyadi lelkipásztor köszöntőbeszéde előzte meg. A református műemléktemplomban Hajdú Zoltán lelkipásztor hirdetett igét, közreműködtek az enyingi Tinódi Lantos Sebestyén Művészeti Iskola zenetanárai. A gyülekezeti teremben láthatták az érdeklődők Kudor István fafaragóművész kiállítását és Török Piroska kalotaszegi varrottasait. Másnap, vasárnap az ünnepi istentisztelet a bánffyhunyadi vegyeskórus fellépésével indult Kusztos Tibor ismertette a templom történetét, és köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták a felújítási munkálatokat. Dr. Egyed Ákos akadémikus és Péntek János, a BBTE professzora tartott előadást. Az első előadás történelmi jellegű volt, a másodiknak a fő motívuma a bölcsesség és összetartozás. Az előadásokat követte az 1241, 1600, 1661-es esztendők bánffyhunyadi áldozatainak emlékét idéző kopjafás emlékmű és a két világháború közötti magyar irodalom kiválóságaira emlékeztető kőasztal ökumenikus felavatása és koszorúzása. /Dézsi Ildikó: Névtelen hősökre emlékeztek a Ravasz-napokon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2003. december 11.

Kibontakozóban van a felekezeti oktatás Erdélyben. Az 1949-ben megszüntetett székelyudvarhelyi Református Kollégium jogutód intézményében, a Benedek Elek Tanítóképzőben ezelőtt tíz évvel református osztályt/évfolyamot indítottak. Ma pedig már önálló tanintézetként működik a Backamadarasi Kiss Gergely Református Gimnázium. Tőkés Zsolt tanár, az iskola igazgatója felvázolta a múltat. Az 1949-es államosítás után csak a tanítóképző maradt, amely felvette Benedek Elek nevét és középfokú tanintézetként működött s működik, noha ma már van tanítóképző főiskola is Székelyudvarhelyen. 1994-ben indítottak egy évfolyamot református osztályként, 1997-re már négy évfolyamra teljesedett, ez már arra is jó volt, hogy református iskoláról beszéljenek. 1997-ben már úgy működött a négy évfolyamot magáénak tudó tanintézet, mint a Benedek Elek Tanítóképző jogi személyű részlege. 2001-ben a főiskola indulásával lehetőség nyílt arra, hogy külön igazgatója legyen a református középiskolának. Ma már gazdasági szempontból elkülönültek, a régi kollégiumi épületszárnyakat megkapták. Udvarhelyen minden iskolának neve van, természetes volt, hogy nevet adtak intézményüknek. Itt diákoskodott például Benedek Elek, Ravasz László, Kányádi Sándor, Toró Tibor és olyan tanárok tanítottak, mint a névadó Kiss Gergely, Benkő József, Gönczi Lajos és mások. Ez a felekezeti iskola tulajdonképpen állami iskola (ez is a porhintés tipikus példája Romániában). Jó példa az efféle zűrzavarra a zilahi Wesselényi Kollégium helyzete, ahol az igazgató - az egyik magyar szenátor felesége - megtagadja az egyházkerület fennhatóságát. Tőkés Zsolt viszont erkölcsi kötelességének tartja felettes szervének tekinteni az egyházkerületet, és csak utána a tanfelügyelőséget. Nem tesznek különbséget vallásfelekezeti hovatartozás szempontjából, jöhetnek az iskolába más vallású tanulók is. Az újabb, módosított román alkotmány is csak az állami iskolák esetében említ anyagi támogatást. Ez így nem igazságos! /Komoróczy György: Bontakozó felekezeti oktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

2004. július 9.

Idén nyáron aradiakat is meghívtak a Lakiteleki Népfőiskola előadásaira. A nyári szabadegyetem első részében az 1956-os magyar forradalommal foglalkozó kutatások legújabb eredményeit, az arról szóló kiadványokat dr. Zakar Péter, a szegedi tanárképző főiskola tanára ismertette. A hét második felében a Klebelsberg Szabadegyetem rendezésében került sor a Kistelepülésen tanítók IX. Országos Találkozójára, amelyre szintén hivatalosak voltak a határon túlról érkezettek is. Csodálatos kultúrcentrumot alakított ki az Alföld kellős közepén a Lezsák Sándor elnök vezette Lakiteleki Alapítvány vendégházzal, előadótermekkel, Mindszenty-emlékszobával, emigrációs gyűjteménnyel, kiadóval és nyomdával, ahol a tetszetős Népfőiskolai füzetek-sorozat is készül. És ahol minden a magyarságtudat ápolását szolgálja. A parkban felépített Szent István kápolna előtti szoborparkban kapott helyet a 20. század hat magyar vértanú egyházfőjének bronzba öntött képmása: Józan Miklós unitárius, Márton Áron római katolikus, Romzsa Teodor görög katolikus, Ordass Lajos evangélikus, Ravasz László református püspöké, valamint Mindszenty József bíborosé. Az épületegyüttes központi terén Sinkovits Imre, a nemzet színészének, Illyés Gyula és Németh László, a múlt század két kimagasló magyar írójának szobra fogadja a látogatókat. A tér egyik sarkán kopjafa emlékeztet Antall József miniszterelnökre, a másikon Tollas Tiborra, a nyugati magyar emigráció kimagasló költő-szerkesztőjére. A Kölcsey Központ előadótermébe olyan személyiségek osztották meg a gondolataikat a hallgatókkal, mint Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, volt oktatásügyi miniszter, Dobos Krisztina oktatáspolitikus, Balla Gábor Tamás egyetemi tanár vagy Bódi Ferenc szociológus. – A tanítók országos tanácskozásának résztvevői közül a legtöbbet Lezsák Sándor országgyűlési képviselő keresztnevén szólított. /Ujj János: Egy hét Lakiteleken. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 9./

2004. november 22.

Templomépítő lelkészére, dr. Dobri Jánosra emlékezett nov. 21-én, vasárnap Kolozsváron a kerekdombi református gyülekezet, születésének 90. évfordulója alkalmából. Dr. Dobri János egész életét és sokrétű tevékenységét egyháza és népe szolgálatába állította. 1939–1944 között tábori lelkész volt, a következő négy évet szovjet fogságban töltötte. 1949-től tanított a Protestáns Teológia Orosz nyelv és keleti egyháztörténeti tanszékén. Dr. Dobri Jánost a titkosrendőrség többször zaklatta, kihallgatta, 1956-ban letartóztatták, mert lemásolt egy Ravasz László beszédet és Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd azt átadta valakinek. 1957-ben 6 év börtönre ítélték, az első időben a Duna csatornánál raboskodott, rabtársaiban is tartotta a lelket. 1963-ban szabadult, de a teológiára már nem vették vissza és azóta sem rehabilitálták. A kerekdombi gyülekezetben szolgált. Templomtervét hét éves huzavona után fogadták el a hatóságok, és 1980-ra épült fel a templom. /Vincze Judit: Dobri János emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

2005. július 31.

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

2005. szeptember 26.

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület. Az érdeklődők megtekinthették a zsoboki alkotótáborban készült képzőművészeti munkákat. Szeptember 25-én Vasas Samu-emléktáblát avattak, és elhelyezték a Kós Károly Emlékház alapkövét. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke nyitotta meg a kétnapos rendezvénysorozatot szeptember 24-én, szombaton. 10 éves a Kós Károly Kulturális Egyesület címmel Laczi Levente, az egyesület alelnöke vezetésével az egyesület tagjai összegezték az elmúlt öt év tevékenységét. Többek között farsangi mulatságokat, Kós Károly-napokat, könyvbemutatókat, Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedőket szerveztek, megünnepelték a költészet napját, besegítettek a Riszeg tetői találkozó megszervezésébe, valamint Wass Albertről is megemlékeztek – hangzott el. Bogdán Botond, az egyesület titkárának közreműködésével bemutatták a Kós Károly Kulturális Egyesület honlapját (www.infokalotaszeg.ro). Délután a Kalotaszeg Képes Krónika fényképalbumot mutatta be a két szerző, Váradi Péter-Pál és szövegírója, Lőwey Lilla. A kerekasztal-beszélgetésen Vasas Samura, a Kós Károly Kör alapítójára emlékeztek. Vasas Samu /1927-1997/ számos tevékenységnek volt mozgatórugója a városban: a Kós Károly színjátszó kör alapembereként, a Kalotaszeg című folyóirat újraindítójaként, íróként, tanárként és tanfelügyelőként tartják számon. „Samu bácsi” vásárolta meg a Ravasz László házat is, amely most a Kós Károly Kulturális Egyesület székhelye. Pomogáts Béla, aki sok közéleti tisztsége mellett Kalotaszentkirály díszpolgára, leleplezte a Vasas Samu emléktáblát. /Dézsi Ildikó: Vasas Samura emlékeztek Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

2005. október 3.

Az elmúlt hét végén Bánffyhunyadon tizedik alkalommal rendezték meg a Ravasz László-emléknapokat. A kétnapos rendezvényen Gy. Szabó Béla fametszeteit, pasztelljeit és olajfestményeit tekinthették meg az érdeklődők. Turcsány Péter Kölcsey-díjas költő saját verseiből olvasott fel, Szutor Ágnes csángómagyar dalokat, a Bánffyhunyadi Nőszövetség Kórusa pedig helyi népdalokat adott elő. A Ravasz László Emlékházban a Kalotaszeg tárgyi kultúráját őrző kiállítást dr. Szacsvay Éva néprajzkutató, Ravasz László unokája ismertette. Kudor István fafaragásait, Kudor Mária hímzéseit, valamint magángyűjtők anyagait tekinthették meg a látogatók. A nemrég felújított Kolonics-orgonát Barta Tibor orgonaművész szólaltatta meg. /Toth Ibolya: Ravasz László református püspökre emlékeztek Bánffyhunyadon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

2005. október 26.

Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)

2005. november 1.

Október 22-én Kalotaszegen, Bánffyhunyadon a Ravasz László Emlékházban Wittner Mária, az 56-os forradalom hőse, egykori halálraítélt tartott előadást a Kós Károly Kulturális Egyesület és a VET szervezésében. Hangszalagról felidézték Ravasz László püspök 1956. november 1-jén a Kossuth rádióban elhangzott szózatát. Másnap, 23-án Tőkés László püspök meghívására Wittner Mária a jövőre 50 éves nagyváradi-réti templomban tartott előadást. Wittner Mária előadása végén elmondta, hogy ő a maga módján készül az 50. évfordulóra, és elutasítja a hivatalos állami vezetés által tervezett, vascsövekből álló emlékművet. Ő 56 darab lyukas zászlóba varr be magyar címert, és ezeket osztja szét az arra méltó intézményeknek és személyeknek. Tőkés Lászlónak most adta át a 13. számú zászlót. A tizenegyediket Lech Walesa, a Szolidaritás egykori legendás vezetője kapta nemrég. /Okos Márton: Wittner Mária Erdélyben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

2007. május 28.

Kalotaszeg fővárosában, Bánffyhunyadon az elmúlt hétvégén tartották a városnapokat. Bemutatták a város monográfiáját, a Bánffyhunyad, település az Európa felé vezető című munka az egykori vásárközpontot földrajzilag és történelmileg is bemutatja, külön fejezetet szentelve a város híres szülötteinek és díszpolgárainak. A helyi Ravasz László Emlékházban a magyar művészetekről tartott előadást Váradi Ferenc, majd bemutatták a 150 évvel ezelőtti lakodalmas szokásokat. Május 27-én Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány elnöke adta át gróf Bánffy Katalinnak, az édesapjának, Bánffy Miklós grófnak odaítélt posztumusz Magyar Művészetért-díjat. A település névadójáról Váradi Kusztos Györgyi emlékezett meg. Ezt követően a főtéren ünnepélyes keretek közt adták át a városnak januárban odaítélt 21. századi Béke Emlékoszlopot. Mig Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke kifejtette: az alapítvány segítségével már 500 emlékművet sikerült felállítani szerte a világban. – Ez az emlékmű az egyetlen az országban, és erre méltán lehetnek büszkék a város lakói. Nemrég sikerült hat ilyen emlékoszlopot felállítani Szerbia, Szlovákia, Ausztria és Szlovénia különböző településein. A bánffyhunyadi emlékmű felszentelésével a 93 000 négyzetméteres Magyarország körül létrejött a béke gyűrűje – mondta az elnök. A város főterén felállított, repülő galambot ábrázoló faszobor Csoma Gergely fotó- és szobrászművész munkája, aki szerint jó helyre került az emlékoszlop. /D. I. : Béke emlékoszlopot avattak Bánffyhunyadon. Gazdag kulturális kínálat a városnapokon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

2007. december 29.

Bartók György püspök emlékét egy darabig még családja éltette: teológiai tanár, majd filozófiaprofesszor fia, ifj. Bartók György, valamint püspökké választott veje, Ravasz László. Összegyűjtötték a temetésén mondott beszédeket, róla szóló megemlékezéseket (1909), kiadták prédikációit (1910, 1912). Aztán emléke feledésbe merült. Az 1845-ben Málnáson született Bartók György a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban tanult, majd a teológiát is elvégezte. A tübingeni egyetemen filozófiát és klasszikus nyelveket tanult, a doktorátust is megszerezte. Hazatérte után püspöki titkárként és a Református Kollégium vallástanáraként tapasztalatokat szerzett. Kolozsváron a tudományegyetem megszerezte magántanári habilitációját filozófiából, majd Kant filozófiájából hirdetett előadást és szemináriumot. 1876-ban Nagyenyeden lett lelkész, emellett 1876 júniusában megindította az Egyházi és Iskolai Szemle című hetilapot. A kolozsvári tudományegyetem 1872-es megnyitása után felvetették a kolozsvári református teológia létesítését. A református egyházon belül két párt alakult ki, az egyik az enyedi teológiát, s ezzel a kollégium főiskolai jellegét védelmezte, a másik a teológiai akadémiát Kolozsváron állította volna fel, összekapcsolva az egyetemmel. Az enyediek vezére Kovács Ödön és Bartók György lett, a kolozsvári párté Szász Domokos és öccse, Béla, az egyetem filozófia professzora. Így a Bartók szerkesztette Szemle az enyedi párt szócsövének számított. Állandó vitában állt a Szász Domokos szerkesztésében Kolozsvárt megjelenő Erdélyi Protestáns Közlönnyel. Bartók lapjában tudományos közleményeket közölt. 1883 decemberében, a nyolcadik évfolyam lezárásával szüntette meg Bartók a végig egyedül szerkesztett lapot. 1885-ben Szász Domokos lett a püspök, így egyre kilátástalanabbá vált az enyedi teológiát védelmezők helyzete. 1895-ben megnyitotta kapuit a kolozsvári „teológiai fakultás”. 1898-ban Bartók György lett az egyház főjegyzője, majd Szász Domokos halála után őt választották az egyházkerület püspökének. Ekkor nyilvánult meg bölcsessége. Nem próbálja visszafele forgatni a történelem kerekét – mint párthíveinek többsége elvárta volna. Bartók György folytatta tudományos munkáját. Tájékozás az újabb teológia körében címmel Keresztes József és Kovács Ödön enyedi professzorokkal együtt összefoglalta a liberális teológia újdonságait. Két vallásoktatási tankönyvet szerkesztett, ezek az 1920-as évekig használatban maradtak. 1907. december 19-én hunyt el Kolozsváron. Ifj. Bartók György /Nagyenyed, 1882. aug. 3. – Budapest, 1970. nov. 26./ apja halála után teológiai tanár, majd kolozsvári, azután szegedi filozófia-professzor lett, majd ő volt az 1940-ben visszatérő kolozsvári egyetem első rektora /1940-1941/. /Gaal György: Bartók György, a tudós püspök. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

2008. május 6.

A Sztánai Füzetek sorozatban ötödikként megjelent kis kötet igazi helytörténeti csemege. A Buzás Pál által szerkesztett kiadvány /Buzás Pál: Kalotaszegi Irodalmi Breviárium. Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Kolozsvár – Sztána, 2008/. Olyan nevek szerepelnek a kötetben, mint Vasvári Pál, Kájoni János, Debreczeni Márton, Gyarmathi Zsigmond és Gyarmathi Zsigáné Hory Etelka, Gyalui Farkas, Ravasz László, Szentimrei Jenő, de Ady Endrét és felesége Boncza Berta is. /S. B. Á: Képzeletbeli kalotaszegi utazás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

2008. október 28.

Október 26-án, vasárnap a gyimesi csángókat kereste fel Sólyom László köztársasági elnök, másnap Székelyudvarhelyre és Nyárádszeredára látogatott. A székely Athénban, a magyar államfő a városházán találkozott helyi elöljárókkal, értelmiségiekkel és üzletemberekkel, valamint a szomszédos települések polgármestereivel. A találkozón Bunta Levente udvarhelyi polgármester elmondta: a székelyek visszakapták erdeiket, földjeiket, iskoláikat, és a szólás szabadságával is élni tudnak, de a területi autonómiát egyelőre nem sikerült megvalósítaniuk. Székelyföld szegény vidék, az egy főre eső GDP alacsonyabb, a fizetések 30 százalékkal kisebbek, mint az ország más területein. Több európai térség esetében a gazdasági gondok enyhítésére a megoldást az autonómia teljes körű biztosítása jelentette. A székelység autonómiatörekvéseiről nem hajlandó lemondani. A polgármester az államelnök segítségét kérte a Székelyföldről szóló monográfia széles, hazai és magyarországi tudósok összefogásával, akadémiai támogatással történő megírására. Bunta megköszönte az anyaország által a kilencvenes években nyújtott önzetlen segítséget, de úgy vélte, ma már a magyar–magyar viszonyt új alapra kell helyezni. Válaszbeszédében Sólyom László elmondta: bejárta a Székelyföldet, sok tisztségviselővel, értelmiségivel és közemberrel találkozott, tapasztalatokat szerzett. Megígérte, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is valamennyi nemzeti ünnepet igyekszik a határon kívül is megünnepelni, ezzel is bizonyítva a magyar nemzet egységét és azt, hogy ünnepeink is közösek. Örül annak, hogy székelyföldi útja során néhány alapvető kérdésben a nagy nyilvánosság és a román államfő előtt is kifejthette a magyar állam és saját álláspontját. Az elnök kitért az emlékezetes december 5-i anyaországi népszavazási kudarc következményeire is, s kifejezte reményét, hogy annak hatását gyakori erdélyi látogatásai is enyhíthetik. Az államfő szerint az anyaországnak a nemzetközi jog olyan pozíciót biztosít, amelyből kiindulva törődhet, segítséget nyújthat a szomszédos országban élő nemzetrészeknek. Emellett szükség van egy közös nemzetstratégiára is. Sólyom László hangsúlyozta: fontos az anyanyelvi oktatás, az egyetemi oktatást beleértve. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia Egyetemet is sikerül mielőbb akkreditálni, s a román állam is részt vesz majd az intézmény társfinanszírozásában. – Minden erővel arra kell törekedni, hogy Erdélyben a magyarság teljes társadalmat képezzen – mutatott rá. A közösség autonómiájához azonban politikai és gazdasági erőre, de szervezeti keretekre is szükség van. – Nem mondhatom, hogy vidámabb vagyok, mint amikor a látogatást elkezdtem – mondta Sólyom. Az elnök meglátogatta a Benedek Elek Tanítóképzőt, a református kollégiumot, majd a Küküllő Szálló éttermében rendezett állófogadáson találkozott a város elöljáróival, intézményvezetőkkel, tanárokkal, vállalkozókkal. Ötnapos székelyföldi látogatásának mérlegét megvonva, Sólyom László elmondta: rendkívül gazdag és tanulságos út volt, édes és keserű tapasztalatokban egyaránt volt része. Örül annak, hogy a székelyekkel együtt tölthette az ’56-os forradalom emlékünnepét, hiszen meglátása szerint ’56 hagyománya élőbb Erdélyben, mint Magyarországon. Látogatása során hangsúlyozta, mennyire fontos egy nemzetrész megmaradása szempontjából egyrészt az anyanyelvi oktatás, másrészt pedig az egyetemi képzés. –Az újságíró szerint az államfő kifejtette: elégedetlen a Sapientia egyetemen zajló oktatás minőségével, s azt szorgalmazza, hogy ezen az egyetem vezetése mielőbb változtasson. Sólyom László hangsúlyozta: látogatásának valamennyi helyszínén szóba került Székelyföld gazdasági elmaradottsága, illetve a helyiek elvárása, hogy a magyarországi tőke a térségben is beruházásokat eszközöljön. Az államfő Szejkefürdőn megkoszorúzta, Orbán Balázsnak, „a legnagyobb székelynek” a sírját, majd Nyárádszeredán tett rövid látogatást. Itt Bocskai István fejedelem szobránál helyezett el koszorút, megtekintette a református templomot, és a főtéren helyi lakosokkal beszélgetett. Sólyom László Marosvásárhelyről repült vissza Budapestre. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföld várja az anyaországi befektetőket. Véget ért Sólyom László erdélyi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Székelyudvarhelyen Sólyom László a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba látogatott, ahol Ravasz László püspök, a tanintézet egykori diákja emléktáblájának leleplezésén vett részt. /Bágyi Bencze Jakab: Tanulságos út volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./


lapozás: 1-24




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998